Magyar Hírlap, 1973. május (6. évfolyam, 119-148. szám)

1973-05-28 / 145. szám

K 0­6 1973. MÁJUS 28. HÉTFŐ _____________________________________KULTÚRA-MŰVÉSZET______________ Magyar Hírlap Bibliobusszal a főváros peremén Hetenként ötször, reggel kilenc órakor egy vadonatúj, impozáns, piros-ezüst színű, hathengeres Rába-MAN motorral meghajtott Ikarus 250-es panoráma­autóbusz gördül ki a Katona József utca 3. szám alatti garázsból. A Fővárosi Sza­bó Ervin Könyvtár legújabb, másfél­­millió forintos „létesítménye": az autó­buszkönyvtár, más néven bibliobusz Bu­dapest peremkerületeibe: Kőbánya, Cse­pel, Óbuda, Sashalom, Pesterzsébet, Ke­lenföld és a Rákos-környék ritkán la­kott településeire viszi „hasznos terhét” — a 2500—3000 kötet könyvet. Megszűnnek a fehér foltok A garázs melletti, tágas, világos, me­legpadlóval borított, 15 000 kötetes „táp­­raktár”-ban két lelkes, fiatal munka­társ: Cziboly József­né, a könyvtár ve­zetője és Kopré Judit könyvtáros. — Nagyon kellett már ez a mozgó könyvtár — mondja meggyőződéssel Czi­boly Józsefné. — A főváros peremkerü­leteiben igen sok a kulturális intézmé­nyektől távol eső „fehér folt”. A régi villamos-mozgóköny­vtár több mint tíz éve megszűnt, de az autóbusz különben is mozgékonyabb, alkalmasabb a fehér foltok fölkutatására, miint a villamos. Je­lenleg 13 bibliobusz-állomásunk működik kilenc peremkerületben. Az állomások kijelölését gondos felmérés előzte meg, ezért joggal hisszük, hogy a bibliobusz jelentős tényező a fehér foltok felszámo­lásában. — Milyen volt a bibliobusz „fogadta­tása”? — Már az első napokban éreztük, hogy igen nagy könyvéhséget csillapítunk köl­csönzésünkkel. Több állomásunk iskola közelében van, s alighogy megjelentünk, a pedagógusok csoportosan, osztályon­ként hozták a gyermekeket könyvtár­­látogatásra. De jöttek a felnőttek is. Ol­vasóink száma máris meghaladja a nyolcszázat, pedig alig három hónapja startoltunk. — Hogy történik a kölcsönzés? — Hetenként 1 alkalommal 2 órát köl­­csönzünk minden állomásunkon. Az ol­vasók a buszba épített polcokról válo­gatnak. Ha nem találják azt a könyvet, amit­­keresnek, előjegyezzük, és a követ­kező héten raktárunkból kivesszük. Ter­vezzük egy füzetkatalógus kiadását is, amelyben az egész állomány szerepelne, így az olvasók nemcsak a buszban el­helyezett könyvekből, h hanem lényegében a teljes raktári készletből is válogathat­nak majd. — Nem fárasztó az örökös utazás? — Fárasztóbb, mint egy kényelmes épületben dolgozni, de nagyon szeretjük ezt a munkát. Változatos, rugalmas, di­namikus. Minden állomásnak más a pro­filja, a légköre — érdekes, izgalmas, fia­taloknak való feladat ez. — Tudja, én úgy érzem — fűzi hozzá Köpré Judit, amint kigördülünk a busz­szal az utcára —, hogy mindennap ex­pedíciónak vágok neki. Népművelő sza­kot is végeztünk mind a ketten, és itt valahogy jobban érzékelem a népművelő munkát, mint a könyvtárban. Meg aztán olyan meghitt, családias a légköre ennek a busznak. A gyerekek csapatostul jön­nek, a felnőttek itt „szomszédélnak”, s hálásak minden jó könyvért, tanácsért. Megérkezünk az első állomásra. Kőbá­nya, Sibrik Miklós út és Sörgyár utca sarok. A környék: három életforma ta­lálkozása. Földszintes sorházak, munkás­­lakások, modern, emeletes épületek, gyárkémények, szántóföld. Bakonyi István gépkocsivezető még ki sem nyitja az ajtót, máris 15—20 gyerek nyüzsög a busz körül. Az átelleni isko­lából szaladtak ki. — Szünetetek van? — Á, dehogy! Ha megjön a könyvtár, kiengednek minket az óráról. — Az iskolában nincs könyvtár? — Van, de nincs ennyi könyv. — Örülünk a buszkönyvtárnak azért is — mondja az iskolában László Antal igazgató —, mert így a gyerekeken ke­resztül a szülők érdeklődését is föl tud­juk kelteni a könyv, az olvasás iránt. Még jobban örülnénk azonban, ha nem 10 órára, hanem 9 óra negyvenre érne ide a busz, s az iskolához állna. A nagy­szünetben a gyerekek lebonyolíthatnák a kölcsönzést, nem zavarnák a felnőtt ol­vasókat, és nem kellene nekik az úttes­ten átmenni. Ugyanígy vélekedik Rákoscsabán Amb­rus György iskolaigazgató. Mutatja a tágas iskolaudvart, szeretné, ha a busz ide állna be, s főleg az óraközi szünetek táján kölcsönözne a gyermekeknek. Ő is kiengedi óráról a tanulókat, de a gyere­keknek itt is át kel­l menni a forgalmas műúton, s mintegy 200 métert kell gya­logolniuk a buszig, ami tetemes időt vesz el az órákból. A balesetveszélyről nem is szólva. Kísérlet­i tanulsággal Este fél nyolckor, sötétedéskor indu­lunk hazafelé Rákoscsabáról. A mai nap­on, a két állomáshelyen 110 olva­só fordult meg a buszkönyvtárban, és hozzávetőlegesen 500 kötet könyvet köl­csönzött. Vagyis — a visszaadottakkal együtt — mintegy 1000 kötetet kellett a könyvtárosnak megmozgatnia, kezelnie. — S még csak a kezdet kezdetén va­gyunk — jegyzi meg a könyvtárosnő. — Az az érzésem, hogy ennek a mozgó könyvtárnak komoly jövője van. A Szabó Ervin Könyvtár mozgó könyv­tára kísérlet. Ha sikerül a műszaki és egyéb problémákat megoldani, akkor ez a könyvtárbusz mintaként szolgálhat a vidéknek is. Hiszen a tanyák népe is örömmel fogadna hetenként egyszer egy könyvvel megrakott bibliobuszt. Győri György NAGYVILÁG JOHN CRANKOS világhírű stuttgarti balettegyüttese óriási sikerrel mutatta be a New York-i Metropolitanban Pro­­kof’jev Rómeó és Júlia balett­jét. A stuttgarti táncosok há­rom hétig vendégszerepelnek New Yorkban. A MODERN OLASZ KÉP­ZŐMŰVÉSZET reprezentatív kiállítását rendezték meg Ró­mában. Többek között Segan­­tini, De Chirico, Carra, Cam­­pigli, Moradi, Marini, Manzu, Fazzini és Greco munkái te­kinthetők meg itt. MOHAMED LAKDAR ALGÉRIAI RENDEZŐ, a világhírű Aures/­i szél című kitűnő film alkotójának leg­újabb művét, a December című filket sikerrel mutatták be Párizs­ban. A film egy arab szabadság­­harcos megkínzatásáról és kivég­zéséről szól. Három ismert francia színész is szerepel benne: Michel Auclair, J. Guiomar és Geneviéve Page. MICHEL BÚTOR ÉS VIC­TOR VASARELY Od­al című közös művét megjelentette a müncheni Bruckmann Verlag. Az album képenként szignált példánya 5250 nyugatnémet márkába kerül. A Bruckmann kiadó másik piacra került al­buma, a Folklore planétaire több színű, aláírt szerigráfiás példánya pedig „mindössze” 765 márka. A PÁRIZSI TÉVÉ második mű­során két folytatásban sugározták Jean-Émile Jeanesson szibériai do­kumentumfilmjét, amelyet a fran­cia rendező 1972 nyarán a helyszí­nen forgatott. N­AG­YV­ILÁG PIERRE BOULEZ, a New York-i filharmonikusok főze­­neigazgatója Liszt-sorozatot indított, ugyanakkor a holland Bernhard Haitink 13 Liszt szimfonikus költeményt vett fel sztereolemezre, Claudio Arrau pedig műsorra tűzte a legnehezebb Liszt-műveket. A PÁRIZSI EUROPE Rimbaud­­küllönszámot adott ki, melyben többek közt Jean Fellain hátraha­gyott Rimbaudról szóló írása ol­vasható. Megemlékezést írt még J. Gaucheron, Ph. Soupault, H. Juin. Egy olasz író Rimbaud és a futuriz­­mus viszonyát ismerteti, egy cikk Rimbaud bulgáriai sorsáról számol be. DUKE ELLINGTON, a vi­lághírű amerikai dzsesszmu­zsikus és komponista magas kitüntetésben részesült. A na­pokban nyújtják át neki a New York-i Columbia Egye­tem díszdoktori oklevelét. A KOMÁROMI 10. JÓKAI- NAPOKAT június 16-a és 24-e között rendezik meg. A bemu­tatókon 8 irodalmi színpad és 6 műkedvelő csoport szerepel. Vendégegyüttesként fellép a tatabányai Bányász Színpad és a komáromi Kompas nevű szlovák színjátszó együttes is. A PÁRIZST gálaesten, ame­lyet a Művész Egylet rendez éven­te a Téli Cirkuszban, az idén Jean- Pierre Cassel, az egylet elnöke a „bolond évek” hangulatát idézte. A zene és az egész műsor 1923-at va­rázsolta a nézők elé a félszázados évforduló alkalmával. A program sok sztárral volt ékes: Belmondó, Elsa Martinelli, Juliette Gréco, Mastroianni. Michel Piccoli szóra­koztatta a közönséget. NAGYVILÁG A 24. BORDEAUX-I MÁJUSI FESZTIVÁL új stílust vezet be: a zene uralkodó helyét a színház foglalja el. A Comédie Francaise Moliére Úrhatnám polgárát adja elő. Részt vesz a fesztiválon a me­xikói népi táncegyüttes is. A szép­művészeti események sorában a kubista kiállítás a legjelentősebb, Picasso, Braque és Cézanne képei­nek bemutatásával. A zenei ren­dezvényeken többek közt W. Kempf és J. Menuhin szerepel. A NOBEL-HAGYATÉK IGAZGATÓSÁGÁNAK beje­lentése szerint az idén minden egyes Nobel-díj értéke 510 000 svéd korona lesz, azaz 30 000 svéd koronával több, mint ta­valy. A tudományos és irodal­mi munkáért járó legnagyobb nemzetközi kitüntetés értéke 1953 óta háromszorosára nö­vekedett. A BULGÁRIAI VIDÍNBEN az új Drámai Színházban nagy sikerrel mutatták be Bács Sztojanov klasszikus történel­mi drámáját, címe: Mesterek. A Sztojanov-dráma arról szól, hogyan élt a nép a több év­százados török hódoltság ne­héz éveiben. 900 NAIV MŰVÉSZETI AL­KOTÁST mutatnak be a Zág­rábban június 1. és 30. között rendezendő világkiállításon. Szovjet, amerikai, osztrák, bel­ga, dán, finn, francia, haiti, holland, nyugatnémet, olasz és hazai naiv festők jelentették be részvételüket. A kiállítás idején nemzetközi tanácsko­zást tartanak a naiv művészet aktuális kérdéseirőL NAGY VI­LÁG FEHÉR KÖNYV AZ OKTA­TÁSÜGYRŐL címmel jelent meg Nagy-Britanniában egy kiadvány, amely a konzerva­tív kormány oktatáspolitikai terveit tartalmazza. A haladó sajtó bírálja ezeket a terveket, amelyek a takarékosságra való hivatkozással csökkentett költ­ségvetési összegeket irányoz­nak elő az oktatásra. A FLAMM­ARION KIADÓ Új Ro­mantikus Könyvtár című sorozatá­nak keretében kiadta Hector Ber­lioz levelezését. Az I., most meg­jelent kötet az 180­0-as évtől 1832-ig terjed, és több száz kiadatlan le­velet tartalmaz. A MOSZKVAI MARX KÁ­ROLY ÉS ENGELS FRIGYES MÚZEUMBAN ma körülbelül 100 000 kiállítási tárgy van. A múzeum dolgozói szoros kap­csolatot tartanak fenn például Marxnak Franciaországban élő ükunokáival. Nekik köszönhe­tő ugyanis, hogy a múzeum to­vábbi számos Marx-dokumen­­tummal, köztük ifjú korában írt verseivel gazdagodott. AZ EGYIK LEGRÉGIBB KOP­PENHÁGAI MOZIBAN, az úgyne­vezett Nagy Színházban, megünne­pelték az intézmény fennállásának 30. évfordulóját. A Grand Teatret története szorosan összefügg a mo­zi hőskorával. Ez alkalommal le­vetítették Urban Gad, a híres dán rendező (egyébként ő volt a film­színház igazgatója haláláig, vagyis 1947-ig) A züllés útján című klasz­­szik­us alkotását. Ásta Nielsennel a főszerepben (a dán Garbo egyéb­ként Gad felesége volt). A jubi­leumi vetítéseken a jegy ugyan­annyiba került, mint 1923-ban. A szovjet kormány üdvözlete a Nemzetközi Színházi Intézet moszkvai kongresszusához (TASZSZ) A szovjet kormány nagy si­kereket kívánt a Nemzetközi Színházi Intézet kongresszusának, amely vasárnap kezdődött Moszkvában. A színház mestereire az a fontos fel­adat vár, hogy a tömegek közé vigyék a humanizmusnak, a kölcsönös megértés­nek és a népek barátságának az eszméit. Különösen fontos ez ma, amikor előre­mutató változások mennek végbe a vi­lághelyzetben, és folytatódik a nemzet­közi kapcsolatok megjavulásának, a béke megszilárdulásának folyamata — hangzik az üdvözlet. Mint a szovjet kormány hangsúlyozza: a Szovjetunióban szeretik és nagyra érté­kelik a színházművészetet, amely segít mélyebben megérteni a valóságot, feltár­ja az emberi szellem szépségét és erejét, és arra hivatott, hogy megszépítse az életet. tévé­napló . TÉVÉ­NAPLÓ • TÉVÉ­NAPLÓ TEGNAP, VASÁRNAP, a képeo címa is megjelent Németh László Görgeyje. Az írót a dráma születésekor az erkölcsi és történelmi valóság felkutatásának igénye vezette. A látszatok és a kiszámíthatat­lan következmények halálos hurkot fon­tak Görgey Artúr emléke köré, így a ge­nerális — kora hadművészetének egyik legnagyobb alakja — nemzete szemében árulóvá lett. Pedig a bukást a realitások okozták, amelyeknek a fősereg temesvári veresége is csak egyik következménye volt. Nem arról szól tehát Németh László darabja, hogy valóban áruló volt-e a megfontolt szavú, lelkiismeretes katona, nem arról beszél a szerző, hogy Paskie­­vics hercegtől kapott-e Görgey ötszáz aranyat. A dráma arról szól, hogy a hig­gadt megfontolás és a cselekvés egysége miként bomlott meg egy adott történelmi pillanatban, arról, hogy a realitások ta­laján álló tábornoknak is megvolt a maga igazsága, s hogy ezt az igazságot a „di­csőségével kérkedő, de kevés csatát nyert nemzet” milyen egyértelmű gyorsasággal akarta elvitatni, így Az áruló voltakép­pen grandiózus parabola — úgy bizonyít­ja be Görgey objektív felelősségét, hogy szubjektíve a legtisztább ragyogással éke­síti alakját. Németh László ezúttal is történeti drá­máinak ismert dramaturgiájával, sokszo­rosan kikísérletezett színpadi eszközei­vel építkezik. A cselekvés drámai fordu­latai helyett a dialógusok gondolati izzá­sa, a színpadi összecsapások helyén a szellemi felfűtöttség magas hőfoka. Az állóképszerű szituációkat a drámai anyag belső sodrása teszi izgalmassá, de abban, hogy ez így van, nagy érdeme van a tv­­változatot rendező Ádám Ottónak is, aki a Madách Színházban egyszer már si­kerre vitte Az árulót. Letisztult, világos koncepcióval fejezi ki a darab szellemi­ségét; a tempó, a stílus így hordozza a darab lényegét: az igazságkereső, rend­teremtő szenvedélyt. Különösen nagy tel­jesítmény az, ahogy a rendező a főhős alakját megkomponálja, ahogy a tábor­nokot alakító Bessenyei Ferencet közép­pontba állítja. Görgeyként a képernyőn is egy lehig­gadt, eszközeit a végsőkig egyszerűre ka­lapáló, nagy művészt láttunk. Szikár, szálkás, szúrós tekintetű, epésen gunyo­­ros, szikrázó intellektus, gyémánt jellemű férfiú jelent meg előttünk, aki különbsé­get tud tenni a tettek és a mutatós gesz­tusok között. Bessenyei a belső viharait visszafojtó, iszonyú konfliktusát önmagá­val vívó Görgeyt jelenítette meg. Meg­­cselekedte a legnehezebbet: szinte moz­dulatok nélkül fejezte ki a lélek legször­nyűbb megpróbáltatásait. A sikerült tv­­dráma így a lélektani ábrázolás remek példája is; a mű új közegbe kerülve, az új műfajban is töretlen fénnyel sugár­zott. Ha nem is nemzeti sorskérdést, de azért érdekes témakört határolt körül a délután sugárzott összeállítás, a Pergő képek. Az amatőrfilmesek fórumán egy tavaly meghirdetett pályázat nyertesei­vel (négyperces filmekkel és rokonszen­ves alkotóikkal) szembesültünk. A ripor­ter, Szilágyi János hatásos körképet fes­tett arról a terebélyesedő műkedvelő mozgalomról, amelynek legfelkészültebb képviselői szemlátomást , vonzódnak a néprajzi ritkaságokhoz. A körkép, persze, körkép is volt némileg. A teljes pályázati anyagot természetszerűleg nem ismerhet­tük meg, a kizárólag harmincon felüli győztesek láttán azonban megkockáztat­juk: vajon miért kerülik el a tizen- és huszonévesek az egyik legtartalmasabb szabadidő-eltöltési módot? Íróságát, költőségét mindig elismerték, de sokan még manapság is amatőr festő­nek tartják, holott egyre nyilvánvalóbb: Kassák Lajos képzőművészként is a ma­gyar szellemi élet jelentős egyénisége volt. Festményeinek, kollázsainak gyűjtemé­nyes kiállítását ugyan pár éve már be­mutatták a debreceni Egyetemi Galériá­ban, az igazi felfedezést mégsem vitatjuk el Zsigmondi Boristól. Nem kétséges ugyanis, hogy jóvoltából tegnap ország­­nyivá zárult a kiállítóterem. Az immár hatodik éve halott mester érzékletes, és a rá oly jellemző módon körvonalazta konstruktivista hitvallását, s a kendőzet­len önvallomás köré tömörített képkoc­kák izgalmas érvkészlet gyanánt szolgál­tak. A képarchitektúra mestere című portréfilm újólag, s most már az országos nyilvánosság előtt figyelmeztetett: Kas­sák Lajos sokoldalúságát ideje lenne szé­lesebb körben is tudatosítani. A Hét legutóbbi számát akár közleke­dési különkiadásnak is nevezhetnénk. Aligha ártott volna az interjúk mellett más műfajokban, elemzőbben is megkö­zelíteni a korántsem mellékes kérdés­­szövevényt. Geszti Pál—Zöldi László Nemzetközi művészeti tanácskozás Budapesten Az európai szocialista országok: Bul­gária, Csehszlovákia, Lengyelország Ma­gyarország, az NDK, Románia és a Szov­jetunió kulturális és művészeti szakszer­vezeti vezetőinek háromnapos tanácsko­zása kezdődik ma Budapesten a Fészek Művészklubban. A megnyitó után a szov­jet küldöttség előterjesztése alapján meg­tárgyalják a művészek és a közönség kap­csolatainak szervezésében szerzett tapasz­talatokat, az e téren kialakított újabb módszereket. Nyári tárlat Szolnokon A Képzőművészek Szövetsége közép­magyarországi területi szervezete és a Damjanich János Múzeum rendezésében vasárnap megnyitották Szolnokon a Ti­­sza-parti Galériában a képzőművészek hagyományos területi, nyári tárlatát. Dr. Majoros Károly, az MSZMP Szolnok me­gyei bizottságának titkára méltatta a vá­ros képzőművészeti hagyományait és a kiállító művészek alkotó munkáját. A tárlaton húsz művész közel száz alkotását mutatja be.

Next