Magyar Hírlap, 1973. május (6. évfolyam, 119-148. szám)
1973-05-28 / 145. szám
K 06 1973. MÁJUS 28. HÉTFŐ _____________________________________KULTÚRA-MŰVÉSZET______________ Magyar Hírlap Bibliobusszal a főváros peremén Hetenként ötször, reggel kilenc órakor egy vadonatúj, impozáns, piros-ezüst színű, hathengeres Rába-MAN motorral meghajtott Ikarus 250-es panorámaautóbusz gördül ki a Katona József utca 3. szám alatti garázsból. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár legújabb, másfélmillió forintos „létesítménye": az autóbuszkönyvtár, más néven bibliobusz Budapest peremkerületeibe: Kőbánya, Csepel, Óbuda, Sashalom, Pesterzsébet, Kelenföld és a Rákos-környék ritkán lakott településeire viszi „hasznos terhét” — a 2500—3000 kötet könyvet. Megszűnnek a fehér foltok A garázs melletti, tágas, világos, melegpadlóval borított, 15 000 kötetes „tápraktár”-ban két lelkes, fiatal munkatárs: Cziboly Józsefné, a könyvtár vezetője és Kopré Judit könyvtáros. — Nagyon kellett már ez a mozgó könyvtár — mondja meggyőződéssel Cziboly Józsefné. — A főváros peremkerületeiben igen sok a kulturális intézményektől távol eső „fehér folt”. A régi villamos-mozgókönyvtár több mint tíz éve megszűnt, de az autóbusz különben is mozgékonyabb, alkalmasabb a fehér foltok fölkutatására, miint a villamos. Jelenleg 13 bibliobusz-állomásunk működik kilenc peremkerületben. Az állomások kijelölését gondos felmérés előzte meg, ezért joggal hisszük, hogy a bibliobusz jelentős tényező a fehér foltok felszámolásában. — Milyen volt a bibliobusz „fogadtatása”? — Már az első napokban éreztük, hogy igen nagy könyvéhséget csillapítunk kölcsönzésünkkel. Több állomásunk iskola közelében van, s alighogy megjelentünk, a pedagógusok csoportosan, osztályonként hozták a gyermekeket könyvtárlátogatásra. De jöttek a felnőttek is. Olvasóink száma máris meghaladja a nyolcszázat, pedig alig három hónapja startoltunk. — Hogy történik a kölcsönzés? — Hetenként 1 alkalommal 2 órát kölcsönzünk minden állomásunkon. Az olvasók a buszba épített polcokról válogatnak. Ha nem találják azt a könyvet, amitkeresnek, előjegyezzük, és a következő héten raktárunkból kivesszük. Tervezzük egy füzetkatalógus kiadását is, amelyben az egész állomány szerepelne, így az olvasók nemcsak a buszban elhelyezett könyvekből, h hanem lényegében a teljes raktári készletből is válogathatnak majd. — Nem fárasztó az örökös utazás? — Fárasztóbb, mint egy kényelmes épületben dolgozni, de nagyon szeretjük ezt a munkát. Változatos, rugalmas, dinamikus. Minden állomásnak más a profilja, a légköre — érdekes, izgalmas, fiataloknak való feladat ez. — Tudja, én úgy érzem — fűzi hozzá Köpré Judit, amint kigördülünk a buszszal az utcára —, hogy mindennap expedíciónak vágok neki. Népművelő szakot is végeztünk mind a ketten, és itt valahogy jobban érzékelem a népművelő munkát, mint a könyvtárban. Meg aztán olyan meghitt, családias a légköre ennek a busznak. A gyerekek csapatostul jönnek, a felnőttek itt „szomszédélnak”, s hálásak minden jó könyvért, tanácsért. Megérkezünk az első állomásra. Kőbánya, Sibrik Miklós út és Sörgyár utca sarok. A környék: három életforma találkozása. Földszintes sorházak, munkáslakások, modern, emeletes épületek, gyárkémények, szántóföld. Bakonyi István gépkocsivezető még ki sem nyitja az ajtót, máris 15—20 gyerek nyüzsög a busz körül. Az átelleni iskolából szaladtak ki. — Szünetetek van? — Á, dehogy! Ha megjön a könyvtár, kiengednek minket az óráról. — Az iskolában nincs könyvtár? — Van, de nincs ennyi könyv. — Örülünk a buszkönyvtárnak azért is — mondja az iskolában László Antal igazgató —, mert így a gyerekeken keresztül a szülők érdeklődését is föl tudjuk kelteni a könyv, az olvasás iránt. Még jobban örülnénk azonban, ha nem 10 órára, hanem 9 óra negyvenre érne ide a busz, s az iskolához állna. A nagyszünetben a gyerekek lebonyolíthatnák a kölcsönzést, nem zavarnák a felnőtt olvasókat, és nem kellene nekik az úttesten átmenni. Ugyanígy vélekedik Rákoscsabán Ambrus György iskolaigazgató. Mutatja a tágas iskolaudvart, szeretné, ha a busz ide állna be, s főleg az óraközi szünetek táján kölcsönözne a gyermekeknek. Ő is kiengedi óráról a tanulókat, de a gyerekeknek itt is át kell menni a forgalmas műúton, s mintegy 200 métert kell gyalogolniuk a buszig, ami tetemes időt vesz el az órákból. A balesetveszélyről nem is szólva. Kísérleti tanulsággal Este fél nyolckor, sötétedéskor indulunk hazafelé Rákoscsabáról. A mai napon, a két állomáshelyen 110 olvasó fordult meg a buszkönyvtárban, és hozzávetőlegesen 500 kötet könyvet kölcsönzött. Vagyis — a visszaadottakkal együtt — mintegy 1000 kötetet kellett a könyvtárosnak megmozgatnia, kezelnie. — S még csak a kezdet kezdetén vagyunk — jegyzi meg a könyvtárosnő. — Az az érzésem, hogy ennek a mozgó könyvtárnak komoly jövője van. A Szabó Ervin Könyvtár mozgó könyvtára kísérlet. Ha sikerül a műszaki és egyéb problémákat megoldani, akkor ez a könyvtárbusz mintaként szolgálhat a vidéknek is. Hiszen a tanyák népe is örömmel fogadna hetenként egyszer egy könyvvel megrakott bibliobuszt. Győri György NAGYVILÁG JOHN CRANKOS világhírű stuttgarti balettegyüttese óriási sikerrel mutatta be a New York-i Metropolitanban Prokof’jev Rómeó és Júlia balettjét. A stuttgarti táncosok három hétig vendégszerepelnek New Yorkban. A MODERN OLASZ KÉPZŐMŰVÉSZET reprezentatív kiállítását rendezték meg Rómában. Többek között Segantini, De Chirico, Carra, Campigli, Moradi, Marini, Manzu, Fazzini és Greco munkái tekinthetők meg itt. MOHAMED LAKDAR ALGÉRIAI RENDEZŐ, a világhírű Aures/i szél című kitűnő film alkotójának legújabb művét, a December című filket sikerrel mutatták be Párizsban. A film egy arab szabadságharcos megkínzatásáról és kivégzéséről szól. Három ismert francia színész is szerepel benne: Michel Auclair, J. Guiomar és Geneviéve Page. MICHEL BÚTOR ÉS VICTOR VASARELY Odal című közös művét megjelentette a müncheni Bruckmann Verlag. Az album képenként szignált példánya 5250 nyugatnémet márkába kerül. A Bruckmann kiadó másik piacra került albuma, a Folklore planétaire több színű, aláírt szerigráfiás példánya pedig „mindössze” 765 márka. A PÁRIZSI TÉVÉ második műsorán két folytatásban sugározták Jean-Émile Jeanesson szibériai dokumentumfilmjét, amelyet a francia rendező 1972 nyarán a helyszínen forgatott. NAGYVILÁG PIERRE BOULEZ, a New York-i filharmonikusok főzeneigazgatója Liszt-sorozatot indított, ugyanakkor a holland Bernhard Haitink 13 Liszt szimfonikus költeményt vett fel sztereolemezre, Claudio Arrau pedig műsorra tűzte a legnehezebb Liszt-műveket. A PÁRIZSI EUROPE Rimbaudküllönszámot adott ki, melyben többek közt Jean Fellain hátrahagyott Rimbaudról szóló írása olvasható. Megemlékezést írt még J. Gaucheron, Ph. Soupault, H. Juin. Egy olasz író Rimbaud és a futurizmus viszonyát ismerteti, egy cikk Rimbaud bulgáriai sorsáról számol be. DUKE ELLINGTON, a világhírű amerikai dzsesszmuzsikus és komponista magas kitüntetésben részesült. A napokban nyújtják át neki a New York-i Columbia Egyetem díszdoktori oklevelét. A KOMÁROMI 10. JÓKAI- NAPOKAT június 16-a és 24-e között rendezik meg. A bemutatókon 8 irodalmi színpad és 6 műkedvelő csoport szerepel. Vendégegyüttesként fellép a tatabányai Bányász Színpad és a komáromi Kompas nevű szlovák színjátszó együttes is. A PÁRIZST gálaesten, amelyet a Művész Egylet rendez évente a Téli Cirkuszban, az idén Jean- Pierre Cassel, az egylet elnöke a „bolond évek” hangulatát idézte. A zene és az egész műsor 1923-at varázsolta a nézők elé a félszázados évforduló alkalmával. A program sok sztárral volt ékes: Belmondó, Elsa Martinelli, Juliette Gréco, Mastroianni. Michel Piccoli szórakoztatta a közönséget. NAGYVILÁG A 24. BORDEAUX-I MÁJUSI FESZTIVÁL új stílust vezet be: a zene uralkodó helyét a színház foglalja el. A Comédie Francaise Moliére Úrhatnám polgárát adja elő. Részt vesz a fesztiválon a mexikói népi táncegyüttes is. A szépművészeti események sorában a kubista kiállítás a legjelentősebb, Picasso, Braque és Cézanne képeinek bemutatásával. A zenei rendezvényeken többek közt W. Kempf és J. Menuhin szerepel. A NOBEL-HAGYATÉK IGAZGATÓSÁGÁNAK bejelentése szerint az idén minden egyes Nobel-díj értéke 510 000 svéd korona lesz, azaz 30 000 svéd koronával több, mint tavaly. A tudományos és irodalmi munkáért járó legnagyobb nemzetközi kitüntetés értéke 1953 óta háromszorosára növekedett. A BULGÁRIAI VIDÍNBEN az új Drámai Színházban nagy sikerrel mutatták be Bács Sztojanov klasszikus történelmi drámáját, címe: Mesterek. A Sztojanov-dráma arról szól, hogyan élt a nép a több évszázados török hódoltság nehéz éveiben. 900 NAIV MŰVÉSZETI ALKOTÁST mutatnak be a Zágrábban június 1. és 30. között rendezendő világkiállításon. Szovjet, amerikai, osztrák, belga, dán, finn, francia, haiti, holland, nyugatnémet, olasz és hazai naiv festők jelentették be részvételüket. A kiállítás idején nemzetközi tanácskozást tartanak a naiv művészet aktuális kérdéseirőL NAGY VILÁG FEHÉR KÖNYV AZ OKTATÁSÜGYRŐL címmel jelent meg Nagy-Britanniában egy kiadvány, amely a konzervatív kormány oktatáspolitikai terveit tartalmazza. A haladó sajtó bírálja ezeket a terveket, amelyek a takarékosságra való hivatkozással csökkentett költségvetési összegeket irányoznak elő az oktatásra. A FLAMMARION KIADÓ Új Romantikus Könyvtár című sorozatának keretében kiadta Hector Berlioz levelezését. Az I., most megjelent kötet az 1800-as évtől 1832-ig terjed, és több száz kiadatlan levelet tartalmaz. A MOSZKVAI MARX KÁROLY ÉS ENGELS FRIGYES MÚZEUMBAN ma körülbelül 100 000 kiállítási tárgy van. A múzeum dolgozói szoros kapcsolatot tartanak fenn például Marxnak Franciaországban élő ükunokáival. Nekik köszönhető ugyanis, hogy a múzeum további számos Marx-dokumentummal, köztük ifjú korában írt verseivel gazdagodott. AZ EGYIK LEGRÉGIBB KOPPENHÁGAI MOZIBAN, az úgynevezett Nagy Színházban, megünnepelték az intézmény fennállásának 30. évfordulóját. A Grand Teatret története szorosan összefügg a mozi hőskorával. Ez alkalommal levetítették Urban Gad, a híres dán rendező (egyébként ő volt a filmszínház igazgatója haláláig, vagyis 1947-ig) A züllés útján című klaszszikus alkotását. Ásta Nielsennel a főszerepben (a dán Garbo egyébként Gad felesége volt). A jubileumi vetítéseken a jegy ugyanannyiba került, mint 1923-ban. A szovjet kormány üdvözlete a Nemzetközi Színházi Intézet moszkvai kongresszusához (TASZSZ) A szovjet kormány nagy sikereket kívánt a Nemzetközi Színházi Intézet kongresszusának, amely vasárnap kezdődött Moszkvában. A színház mestereire az a fontos feladat vár, hogy a tömegek közé vigyék a humanizmusnak, a kölcsönös megértésnek és a népek barátságának az eszméit. Különösen fontos ez ma, amikor előremutató változások mennek végbe a világhelyzetben, és folytatódik a nemzetközi kapcsolatok megjavulásának, a béke megszilárdulásának folyamata — hangzik az üdvözlet. Mint a szovjet kormány hangsúlyozza: a Szovjetunióban szeretik és nagyra értékelik a színházművészetet, amely segít mélyebben megérteni a valóságot, feltárja az emberi szellem szépségét és erejét, és arra hivatott, hogy megszépítse az életet. tévénapló . TÉVÉNAPLÓ • TÉVÉNAPLÓ TEGNAP, VASÁRNAP, a képeo címa is megjelent Németh László Görgeyje. Az írót a dráma születésekor az erkölcsi és történelmi valóság felkutatásának igénye vezette. A látszatok és a kiszámíthatatlan következmények halálos hurkot fontak Görgey Artúr emléke köré, így a generális — kora hadművészetének egyik legnagyobb alakja — nemzete szemében árulóvá lett. Pedig a bukást a realitások okozták, amelyeknek a fősereg temesvári veresége is csak egyik következménye volt. Nem arról szól tehát Németh László darabja, hogy valóban áruló volt-e a megfontolt szavú, lelkiismeretes katona, nem arról beszél a szerző, hogy Paskievics hercegtől kapott-e Görgey ötszáz aranyat. A dráma arról szól, hogy a higgadt megfontolás és a cselekvés egysége miként bomlott meg egy adott történelmi pillanatban, arról, hogy a realitások talaján álló tábornoknak is megvolt a maga igazsága, s hogy ezt az igazságot a „dicsőségével kérkedő, de kevés csatát nyert nemzet” milyen egyértelmű gyorsasággal akarta elvitatni, így Az áruló voltaképpen grandiózus parabola — úgy bizonyítja be Görgey objektív felelősségét, hogy szubjektíve a legtisztább ragyogással ékesíti alakját. Németh László ezúttal is történeti drámáinak ismert dramaturgiájával, sokszorosan kikísérletezett színpadi eszközeivel építkezik. A cselekvés drámai fordulatai helyett a dialógusok gondolati izzása, a színpadi összecsapások helyén a szellemi felfűtöttség magas hőfoka. Az állóképszerű szituációkat a drámai anyag belső sodrása teszi izgalmassá, de abban, hogy ez így van, nagy érdeme van a tvváltozatot rendező Ádám Ottónak is, aki a Madách Színházban egyszer már sikerre vitte Az árulót. Letisztult, világos koncepcióval fejezi ki a darab szellemiségét; a tempó, a stílus így hordozza a darab lényegét: az igazságkereső, rendteremtő szenvedélyt. Különösen nagy teljesítmény az, ahogy a rendező a főhős alakját megkomponálja, ahogy a tábornokot alakító Bessenyei Ferencet középpontba állítja. Görgeyként a képernyőn is egy lehiggadt, eszközeit a végsőkig egyszerűre kalapáló, nagy művészt láttunk. Szikár, szálkás, szúrós tekintetű, epésen gunyoros, szikrázó intellektus, gyémánt jellemű férfiú jelent meg előttünk, aki különbséget tud tenni a tettek és a mutatós gesztusok között. Bessenyei a belső viharait visszafojtó, iszonyú konfliktusát önmagával vívó Görgeyt jelenítette meg. Megcselekedte a legnehezebbet: szinte mozdulatok nélkül fejezte ki a lélek legszörnyűbb megpróbáltatásait. A sikerült tvdráma így a lélektani ábrázolás remek példája is; a mű új közegbe kerülve, az új műfajban is töretlen fénnyel sugárzott. Ha nem is nemzeti sorskérdést, de azért érdekes témakört határolt körül a délután sugárzott összeállítás, a Pergő képek. Az amatőrfilmesek fórumán egy tavaly meghirdetett pályázat nyerteseivel (négyperces filmekkel és rokonszenves alkotóikkal) szembesültünk. A riporter, Szilágyi János hatásos körképet festett arról a terebélyesedő műkedvelő mozgalomról, amelynek legfelkészültebb képviselői szemlátomást , vonzódnak a néprajzi ritkaságokhoz. A körkép, persze, körkép is volt némileg. A teljes pályázati anyagot természetszerűleg nem ismerhettük meg, a kizárólag harmincon felüli győztesek láttán azonban megkockáztatjuk: vajon miért kerülik el a tizen- és huszonévesek az egyik legtartalmasabb szabadidő-eltöltési módot? Íróságát, költőségét mindig elismerték, de sokan még manapság is amatőr festőnek tartják, holott egyre nyilvánvalóbb: Kassák Lajos képzőművészként is a magyar szellemi élet jelentős egyénisége volt. Festményeinek, kollázsainak gyűjteményes kiállítását ugyan pár éve már bemutatták a debreceni Egyetemi Galériában, az igazi felfedezést mégsem vitatjuk el Zsigmondi Boristól. Nem kétséges ugyanis, hogy jóvoltából tegnap országnyivá zárult a kiállítóterem. Az immár hatodik éve halott mester érzékletes, és a rá oly jellemző módon körvonalazta konstruktivista hitvallását, s a kendőzetlen önvallomás köré tömörített képkockák izgalmas érvkészlet gyanánt szolgáltak. A képarchitektúra mestere című portréfilm újólag, s most már az országos nyilvánosság előtt figyelmeztetett: Kassák Lajos sokoldalúságát ideje lenne szélesebb körben is tudatosítani. A Hét legutóbbi számát akár közlekedési különkiadásnak is nevezhetnénk. Aligha ártott volna az interjúk mellett más műfajokban, elemzőbben is megközelíteni a korántsem mellékes kérdésszövevényt. Geszti Pál—Zöldi László Nemzetközi művészeti tanácskozás Budapesten Az európai szocialista országok: Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió kulturális és művészeti szakszervezeti vezetőinek háromnapos tanácskozása kezdődik ma Budapesten a Fészek Művészklubban. A megnyitó után a szovjet küldöttség előterjesztése alapján megtárgyalják a művészek és a közönség kapcsolatainak szervezésében szerzett tapasztalatokat, az e téren kialakított újabb módszereket. Nyári tárlat Szolnokon A Képzőművészek Szövetsége középmagyarországi területi szervezete és a Damjanich János Múzeum rendezésében vasárnap megnyitották Szolnokon a Tisza-parti Galériában a képzőművészek hagyományos területi, nyári tárlatát. Dr. Majoros Károly, az MSZMP Szolnok megyei bizottságának titkára méltatta a város képzőművészeti hagyományait és a kiállító művészek alkotó munkáját. A tárlaton húsz művész közel száz alkotását mutatja be.