Magyar Hírlap, 1973. június (6. évfolyam, 149-178. szám)

1973-06-01 / 149. szám

2 1973. JÚNIUS 1. PÉNTEK^~ HAZAI KÖRKÉP Magyar Hírlap Így közlekednek Győrben a külváros fehér foltjai Az évek múlásával mind reálisabbnak tűnik a szakértőknek az a régebbi számltása, mely szerint a nyolcvanas évek végére százhúsz városunk lesz, és az ország lakosságának fele városokban él majd. A városi életforma vonzása évtizedek óta változatlan erősségű. Az ilyen irányú fejlődés — éppen a felszabadulást megelőző korszak gazdasági-társadalmi elmaradottsága miatt — régóta gyors tempót diktált: ma is sürgeti a lemaradás behozását. Nálunk ugyanis az urbanizációs folyamat az erőteljes iparfejlesztéssel, a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a társadalom átrétegződésével vett nagyobb lendületet. A folyamat azonban nem volt zavartalan. Az iparilag fejlett városok — közöttük is elsősorban Budapest — lakossága túlzott méretekben növekedett, s ezzel nem tudott lépést tartani a szociális, a művelődési és a közlekedési feltételek megteremtése. A szabad idő rovására A népmozgás egészséges arányainak kialakítására az utóbbi években számos párt- és kormányintézkedés született. Ezek eredményének könyvelhetjük el Budapest tehermentesítését és a vidéki városok gyors ütemű fejlődését. Győr lakosságának száma például 1969-től 1971-ig nyolcvanezerről százegyezerre emelkedett. A várost övező településekről huszonötezer a bejáró dolgozók száma. S hogy ez a szám ma már csak lassan emelkedik tovább, abban nagy része van a termelőszövetkezetek megerősödésének: a családok többsége otthon is megtalálja számítását. Most már, aki idegenben vállal munkát, az igyekszik a munkahelye közelébe költözni. Erre a lehetőségek egyre jobbak: a győri üzemek, vállalatok keresik a munkaerőt — egyedül a vagon- és gépgyárban ezerötszáz munkás hiányzik —, és meggyorsult a lakásépítkezés. A város vezetőit pedig szorongatják a fejlődéssel együttjáró gondok. Az emberek ugyanis természetesen közlekednek is, méghozzá egyre több időt töltenek el a közlekedéssel. Bodó János pszichológus ilyen vonatkozású széles körű felmérésük eredményéről mondotta: " A munkaerő-elvándorlás és az utazással eltöltött idő összefüggése kétségtelen. Az emberek igyekeznek olyan munkakörülmények közé jutni, amely növeli a szabad időt. A gyár helyi járatú, ingyenes autóbuszok beállításával javított sok dolgozó helyzetén, de ez városi méretekben alig változtat azon, hogy a dolgozóknak egyre több időt kell eltölteniük közlekedéssel — természetesen a szabad idő rovására. Farkas Tibor, a városi tanács elnökhelyettese jó ismerője a város közlekedési helyzetének. Számon tartja még a közlekedési balesetek előfordulási helyét, körülményeit is. Az esetek többségében ismeri a balesetek okát is. A dolgok összefüggéséről mondotta: — Itt — mutatott emeleti ablakából a városközpontra —, a Lenin-hídnál volt két súlyos baleset nemrégiben. Ide terelődik a város egész forgalma. Reggel és délután a híd két közlekedési sávján szinte leáll a forgalom, képtelen ugyanis átereszteni a két irányba közlekedő kerékpárosok és gépkocsik ezreit. Ráadásul a hídfőnél, a belváros kellős közepén vezet keresztül a nemzetközi országút, ahol nyári idényben naponta mintegy háromezer külföldi autóbusz és személyautó halad át. Mindehhez társul még Győr sajátos helyzete . .. Gyirmótról idén szeptembertől a felső tagozatú általános iskolásokat autóbusz viszi naponta a jobb feltételekkel működő városi általános iskolába. Ménfőcsanakon fellendült a lakásépítkezés, az OTP szövetkezeti családi házakat építtet. Egyedül azt sérelmezik mindenütt,, hogy a közlekedés — még a régi állapotokhoz képest is — romlott. Virányi Lászlóné tanítónő, a gyirmóti városrész népfronttitkára így számolt be a helyzetről: — A tanácsválasztások idején nem volt gyűlés, ahol szóba ne került volna a közlekedési probléma. Az utazók száma növekedett, buszjárat még csak a reggeli és délutáni órákban van. Kivéve egy járatot, amely napközben, tizenhárom órakor érkezik. A viteldíj azonos a távolsági járatokéval. Hasonló a helyzet a telefonnal is. A ménfőcsanaki tanácskirendeltségen Bárkus Lajosné előadót körülvevő aszszonyok rövid számvetést végeztek az utazási költségek havonkénti alakulásáról. A háromszáz forintos bérletet még akkor is méltánytalannak tartják, ha a munkaadó megtéríti egy részét. A tanács megszűntével a hivatalos ügyintézés jó része bekerült a városba. Most mér az adóügy, építési engedély, lakásügy, iparengedély, esküvő, születés, halálozás és egy sor más ügy miatt is utazniuk szükséges. De a ritka buszjárat miatt a néhány perces ügyintézés is fél vagy egész napba kerül. Győrszentivánon a győri házgyár lakatosával, Zsédey Ferenccel és szomszédaival beszélgettünk, ők a közlekedés más összefüggéseit tárták fel. Zsédey Ferenc mondotta: — Én változatlanul kerékpárral megyek a gyárba, nem idegesítem magam az autóbuszokkal. A legnagyobb baj az, hogy nemcsak nekünk van messze a város, noha mi is a város lakói vagyunk, hanem a városiaknak is messze vagyunk mi. A télen magam készítettem el a bojleros fürdőszobát, másfél-két hónapja készültem el vele. Azóta sokszor kértem a győri ÉDÁSZ kirendeltségén, hogy kössék be az utcáról az ipari áramot, ha egyszer már megcsináltam a fürdőszobát, tudjam is használni, de hiába. Azt mondják, kevés az emberük és ilyen messzire nehezen tudnak küldeni... „Se pénzzel, se idővel" Szabó Kálmánné pedagógusfeleség is a közlekedést hibáztatta: — Hat gyerekünk van, az ellátásuk naponta gondot jelent. Amióta a városhoz tartozunk, a zöldségboltban csak fonnyadt árut, csírázott krumplit lehet kapni. Itt a szállítás késlekedését okolják, pedig az ellátók szemléletével van baj. Alkalomadtán hozunk friss árut Győrből, de a naponkénti beutazást nem lehet bírni se pénzzel, se idővel... A városi tanács elnökhelyettese a közlekedés elmaradottságának legfőbb okát abban látja, hogy a fejlesztés nem tud lépést tartani az igények növekedésével: az egykori mezővárosnak alig jutott pénz az utak, hidak, közlekedési járművek korszerűsítésére. A külvárosokban tapasztalt viteldíj és járatsűrűség ügyében régóta folytatnak tárgyalásokat az autóbuszforgalmat lebonyolító 19-es Volán Vállalat vezetőségével, de mind ez ideig eredménytelenül. Mi is megkerestük az autóbuszforgalom központját. Kérdésünkre Berki István főkönyvelő, az igazgató helyettese válaszolt: — A helyi közlekedés díja változott, a távolsági járatoké változatlan . . . — Két év óta, a városhoz csatolás pillanatától, az egykori községek is a város szerves részévé váltak, miért nem jut kifejezésre ez a körülmény az autóbuszközlekedésben? — A mi szolgáltatásaink is változtak: korszerűbb, kényelmesebb utazást biztosítunk a réginél. Az egykori községek most már valóban a városhoz tartoznak, de vállalatunk költségvetésében távolsági járatkértt szerepelnek, s ha ezt helyi járattal cserélnénk fel, anyagilag rosszabbul járna a vállalat. A közlekedés fejlesztése Győrött is szerves része a kormány által 1968-ban elfogadott közlekedéspolitikai koncepciónak. Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha minden szinten megértik ezt. ■. : Rehák Ferenc Buszon és kerékpáron Sajátos helyzetet teremtett a megyei jogú városi rangra emelkedés és a mezővárosi közlekedés hagyománya, a kerékpározás. Ha jó az időjárás, a város és a közeli falvak lakóinak ezrei ülnek kerékpárra, de amikor esős, viharos vagy zord, télies az időjárás, mindenki autóbuszra szeretne szállni. Ilyenkor elviselhetetlen az autóbuszok zsúfoltsága. A külterületekről néha csak órás késéssel érkeznek meg az utasok. A város külterülete pedig ugyancsak kitágult az utóbbi időben. Két évvel ezelőtt — a megyei várossá nyilvánításkor — Győrhöz csatolták Ménfőcsanakot, Gyirmótot és Győrszentivánt. Lakóik együttes száma megközelíti a tizenötezret. Mindegyik településen van termelőszövetkezet, de a lakosság kétharmada a városban dolgozik. Mindhárom „községben” örömmel fogadták a közigazgatás átszervezését. Ki az oka? A technikai és tudományos haladással együtt járó fokozott igénybevétele a tanulóifjúságnak: a nagy tananyag, vagy a családi élet körülményeinek megváltozása? Objektív okok játszanak közre, vagy pusztán szemléleti kérdés, hogy a mai fiatalságnak kevesebb jut abból, amit gyűjtőszóval egészséges életmódnak nevezünk? Három évtizeddel ezelőtt a téli hónapokban úgyszólván minden elemi iskola ajtajára kiírták, hogy ,.Korcsolyapálya itt!” Az altiszt az udvart felöntötte, a tornateremből padokat cipelt egy helyiségbe, amelyet melegedőnek neveztek, s ahol tíz-húsz fillérért bármelyik iskolás gyerek fölcsatolhatta a korcsolyáját. Elmúltak a korcsolyapályák — igaz, azóta megszelídült a tél is. De a ma negyven éven felüliek más egyébre is emlékezhetnek: vadevezős túrákra, állandó uszodalátogatásokra, középiskolás bajnokságokra, amelyekre nemcsak a kiválasztott tehetségesek, de úgyszólván az egész iskola készült. Mi a helyzet az iskolai tömegsporttal napjainkban? Egyre szaporodnak a tornából felmentettek. Amíg 1955-ben 35 ezer tanuló kérte tornából való felmentését ilyen vagy olyan okból, ez a szám 1970-re 58 ezerre növekedett. Az általános iskolát mindenki számára kötelezővé tették, ugyanakkor nagymértékben növekedett a középiskolások és ipari tanulók száma. Az oktatásra szánt beruházás tekintélyes részét tehát ehhez a mennyiségi növekedéshez szükséges költségek kötötték le. Ennek tudható be, hogy az új iskolák egy részéből kimarad a tornaterem vagy kényszerűségből elspórolják az orvosi szobát. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy az utóbbi tíz esztendő alatt több mint 5100 újonnan létesített osztályteremmel bővült az iskolahálózat. Az építési költségek úgyszólván hónapról hónapra növekednek, megterveznek egy korszerű új iskolát, tornateremmel, öltözővel, mosdókkal — aztán mire kivitelre kerül a sor, az anyagárak, a munkabérek emelkedése miatt le kell mondani valamiről, s ez úgyszólván minden esetben a tornaterem. Az összes általános iskoláknak 26 százalékában van megfelelő tornaterem, a középiskolák lényegesen jobban állnak, mintegy 80 százalékuk rendelkezik tornateremmel, de az iparitanuló-intézeteknek csak a fele Ifjúság és életmód . Tornából felmentve ben találunk megfelelőt. Arról nem is beszélve, hogy a városi iskolák egy részének nincs is udvara, a gyerekek szűk folyosókra, túlzsúfolt zsibongókba szorulnak. Az oktatási tervekből mintha kiszorulnának a pedagógiai munka egészségügyi követelményei. Az órarendek összeállításánál sok mindent figyelembe vesznek, a tanárok órakedvezményeit, a pedagógusok szabadnapját, egész napos értekezleteket , de csak utolsósorban a tanulók egészségügyi érdekeit, a nehezebb és könnyebb tantárgyak váltakozását s a megfelelő óraszámban beiktatott testmozgást. De ettől eltekintve is, ha nincs megfelelő tornaterem, nincsenek vonzó tornaeszközök, a tanulók nemhogy megszeretnék a sportot, de egyszerűen megutálják. Súlyosabb probléma ez, mint amilyennek látszik. Ugyanis már 14—15 éves korban a tanulóifjúságnak hozzávetőleg tizenöt százaléka rendszeresen dohányzik, a felsőbb osztályosoknak pedig legalább a 30 százaléka. A fiatal szervezetre olyan káros alkoholfogyasztás sem tartozik a ritka esetek közé. Feltűnően megnövekedtek a gyerekkori mozgásszervi, szemészeti, szív- és érrendszeri megbetegedések, és gyakoribbá váltak az idegrendszeri zavarok. A kóros elváltozások egy része a növekvő arányú koraszülésekkel függ össze. Az utóbbi esztendőkben több mint 11 százalékkal nőtt a koraszülések száma, s ez évről évre emelkedik. Ugyanakkor a városokban fokozódik az urbanizáció következtében a gyerekekre ható környezeti ártalom. Sportolásra, testmozgásra, egészséges életmódra nagyobb szükség lenne, mint valaha. A diákok egészségének hívatott őrei az iskolaorvosok. Az iskolaorvosi hálózat is sok kívánni valót hagy maga után. Az orvosok számaránya Magyarországon a lakossághoz viszonyítva majd a legkedvezőbb képet mutatja Európában. Mégis, közel 6300 iskolában, több mint másfél millió tanuló egészségének ellátásával mindössze 189 főállású iskolaorvos fog_________________________________________lalkozik. Betr működik gyermekkörzeti szakrendelés, iskolaorvosi szakrendelés, mozgó szakorvosi szolgálat, gondozóintézetek, sportorvosi szolgálat, Szakmunkástanulók Országos Egészségvédelmi Intézete — mégis úgy tűnik, a sok intézet között is olykor elvész a gyerek egész ,sége. Hosszú idő óta dolgoznak az iskolaegészségügyi munka modelljének kialakításán. Ennek érdekében több ezer tanulót megkérdeztek, s a felmérésből kiderült, hogy a megkérdezettek egyharmada nem tudja, van-e egyáltalán az iskolában iskolaorvosi rendelés. Ugyancsak egyharmada a tanulóknak több mint egy esztendeje egyáltalán nem volt orvosi vizsgálaton, fogászaton, szűrővizsgálaton. Az iskolaorvosi munka egyébként az orvosi működésen belül sem,anyagilag, sem erkölcsileg nem tartozik az elismert tevékenységek közé. Akár a sportolási lehetőségeket tekintjük, akár az iskolaorvosi ellátottságot, a legrosszabb helyzetben az ipari tanulók vannak. Pedig az ipari tanulók egy-egy évjáraton belül az egész tanulóifjúság 50—60 százalékát képviselik. Felnőtt korukra pedig nagyrészt fizikai munka várja őket ami erős, egészséges embereket követel. A tanulók orvosi ellátása és a testmozgás, a sportolás megkedveltetése sürgető feladat, hiszen nem kevesebbről, mint az eljövendő generáció egészségéről van szó. Kosztolányi Dezső ,,Motorcsónak” című novellája jut eszembe: egy rossz körülmények között élő fiatalembernek minden vágya, hogy motorcsónakhoz jusson. Hosszú éveken át takarékoskodik, kuporgat, amíg végre megszerzi magának, aztán vasárnaponként boldogan és elégedetten rohan ki a Dunára, hogy fel-alá zúgjon a vízen, kora tavasztól késő őszig. Kosztolányi ezt az egyszerű történetet azzal a bölcs megállapítással fejezi be, hogy a kiegyensúlyozott élethez nem kell más, csak egy jó rögeszme... A sportolás némelykor „jó rögeszmévé” válhat, amely nemcsak a testi, hanem a lelki karbantartás eszköze is. Mindezen túl pedig az iskolai testmozgás, sportolás egyik biztosítéka annak, hogy a tanulóifjúság egészséges felnőttkort érjen. Halasi Mária Országgyűlési bizottság látogatása a SZOT-ban Az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága dr. Pesta Lászlónak, a bizottság elnökének vezetésével csütörtökön a SZOT-ba látogatott. A vendégeket dr. Bartos István, a társadalombiztosítási főigazgatóság vezetője fogadta, s tájékoztatást adott az immár az ország egész lakosságára kiterjedő társadalombiztosítás helyzetéről, fejlesztési terveiről, gondjairól. " Ortutay Gyula a helsinki egyetem díszdoktora A helsinki egyetem május 31-én rendezett hagyományos doktoravató ünnepségén több külföldi tudós között díszdoktorává avatta Ortutay Gyula akadémikust a folklórkutatásban elért, nemzetközileg elismert eredményeiért, valamint a finn— magyar tudományos és kulturális kapcsolatok fejlesztése és a finnugor kongresszusok megszervezése terén kifejtett tevékenységéért. Lapterjesztő társadalmi aktivisták megjutalmazása A Lenin körúti sajtóházban csütörtökön délben ünnepi külsőségek között részesítették jutalomban azokat a budapesti és vidéki társadalmi aktivistákat, akik a Szovjetunió és a Lányok-Asszonyok című havi folyóirat terjesztésében a legkiválóbb eredményeket érték el. Az értékes jutalomtárgyakat Sala Sándor, a Lapkiadó Vállalat igazgatója nyújtotta át az arra érdemes, csaknem 80 önkéntes segítőnek. Az ünnepségen részt vett a Szovjetunió nagykövetségének és kereskedelmi kirendeltségének több vezető beosztású munkatársa is. Ünnepélyesen felavatták a kerekdombi öntözőfürtöt Hazánk legszárazabb alföldi vidékén, Tiszakécske-Kerekdomb térségében tegnap korszerű automatizált öntözőrendszert avattak fel. Az új...öntözőtelep nyomásközpontját Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke adta át rendeltetésérésé is .