Magyar Hírlap, 1973. július (6. évfolyam, 179-209. szám)

1973-07-14 / 192. szám

u h Magyar Hírlap___________________________________________________________h A gazdaságszervezés egyrészt a ** tudományos kutatások ered­ményeit, másrészt a vállalatok, üzemek gyakorlati tapasztalatait hasznosítja az élelmiszergazda­ságban éppen úgy, mint más nép­­gazdasági ágakban. A gyakorlati tapasztalatok között meglehető­sen sok a sajátosan egyedi, eseti megoldás, amely kifejezetten egy konkrét vállalat (üzem, szövetke­zet) helyzetéhez kapcsolódik. A természeti viszonyok, a gazdaság adott erőforrásai és különöskép­pen a vezetés személyi tulajdon­ságai együttvéve alkotnak olyan feltételrendszert, amelyhez a szervezési feladatokat igazítani szükséges. Ez­ért válik nehézzé egy-egy kiváló szövetkezet, álla­mi gazdaság vagy élelmiszeripari vállalat tapasztalatainak általá­nosítása, széles körű elterjesz­tése. A konkrét gyakorlati tapaszta­latok átvételének kétségtelenül megnehezítői az üzemenként vál­tozó feltételek. Sokszor azonban valamely üzem alig eltelő felté­telei ellenére sem veszi át a ki­válók tapasztalatát, mert vezetői rosszul értelmezett hiúságból nem azzal kívánnak kitűnni, hogy ta­nulékonyak­, hanem azzal, hogy már mindent tudnak. Ingerült ellenkezés Tudományos kutatásaimhoz szükséges üzemi adatok gyűjtése közben vagy előadások tartása, egyetemi oktatás és továbbképzés kapcsán az élelmiszergazdaság­ban dolgozó üzemi vezetők szá­zaival találkozom hétről hétre. Találkozásainkat nemcsak a tu­dományos munka eredményeinek ismertetésére, hanem a gyakor­latban bevált szervezési tapaszta­latok terjesztésére is felhaszná­lom. Az utóbbi években azonban egyre gyakoribb egyfajta m­a­­ellenkezés, amellyel az élenjáró gazdaságok szervezési eredmé­nyeire utaló példálózgatásomat fogadják. Most éppen ezért egy olyan gazdaságszervezési kezdeménye­zésről ismertetek néhány gondo­latot, amely szintén sok indulatot kavart fel és sok vitát váltott ki a szövetkezeti és feldolgozóipari szakemberek körében. Ez pedig a termelőszövetkezetek tejfeldol­gozó- tevékenységének rövid idő alatt naggyá nőtt szervezete. A szövetkezeti tejfeldolgozás úgy­nevezett ágazati nagyvertikum, amely a tejtermelés, -feldolgozás, -értékesítés folyamatát foglalja egy érdekközösségbe, egységesen irányított szervezeti keretbe: „Tsz Tej Együttműködési Iroda” né­ven. A szocialista élelmiszer-gazda­ság magyarországi fejlődésének törvényszerűségeit ugyanis talán legkönnyebben akkor ismerhet­jük meg, ha mint szervezési alap­egységből egy adott mezőgazda­sági ágazatból, közelebbről vala­mely növénytermelési vagy állat­­tenyésztési ágazat technológiai folyamatából indulunk ki. Ezt a folyamatot egy nagyobb szerve­zési egység, az úgynevezett „ter­melési rendszer” részeként fog­hatjuk fel. A termelési rendszere­ket az élelmiszergazdaság alap­vető gazdálkodó egységei (terme­lőszövetkezetek, állami gazdasá­gok, élelmiszeripari üzemek) fog­lalják vállalati keretekbe, s e vállalatok társulásai, vállalkozási kötelékei alkotják az újabb, át­fogóbb jellegű szervezeti formá­kat. A vállalati, szövetkezeti ha­tárokat átlépő koncentrációs fo­lyamat egy oldalról szakosított, nagy termelő és forgalmazó egy­ségeket hoz létre, más oldalról a kész termék előállításának egyre több szakaszát fogja át. ..A szántóföldtől a fogyasztó asztaláig­ terjedő termékpálya résztevékenységeit a végső ter­méket felhasználó, tehát a fo­gyasztó igényeinek rendeli alá az ilyenfajta, úgynevezett vertikális szervezés. Élelmiszer-gazdasá­gunk hazai gyakorlatából jól megérthető példának ígérkezik ehhez a termelőszövetkezeti tej­­feldolgozás vertikális szervezete, a szarvasmarha-ágazat érdekében hozott állami intézkedések hatá­sára még inkább meggyorsult. De még a tejtermelésre kedvezőtle­nebb közgazdasági feltételek el­múlt éveiben is hasznot hajtottak a szövetkezeteknek a tejfeldolgo­zásra létesített társulások. 92 ter­melőszövetkezet­ tartja fenn a „Tsz Tej Együttműködési Irodá”-t, amely sajátos szerepet, betétb­e­szervező magja a termelőszövet­kezetek tejfeldolgozó tevékenysé­gének. A 92 szövetkezetből 7 ön­állóan, a többi közös vállalkozás­ban tartja fenn tejfeldolgozó üze­mét.. (A közös vállalkozásban lé­tesített tejfeldolgozók száma 8.) Az iroda keretében működő üze­mek ma már naponta 200 ezer liter tejet dolgoznak fel, 108 köz­séget látnak el tejjel és alapvető tejtermékekkel. Ezenkívül szá­mottevő árumennyiséget szállíta­nak Budapestre és 16 városba. Az együttműködésben társult szövet­kezeti tejüzemek 1800 boltegy­ségbe visznek folyamatosan tejet és tejterméket. A fogyasztók keresik és kedve­lik a szövetkezeti tejgazdaság áruit. Jól jártak a termelők is, mivel az együttműködő szövet­kezetek közös és háztáji tehené­szeteinek tejtermelése után egy­aránt, az országos átlagnál na­gyobb jövedelmet értek el. Ennek köszönhető, hogy a tejtermelésre ösztönző állami intézkedések előtt is növekedett teheneik száma és a termelt tej mennyisége. A nap­jainkban bekövetkezett tej­bőség és tejértékesítési gondok miatt sem feledkezhetünk meg a szö­vetkezeti tejtermelésnek ezekről a kiemelkedő eredményeiről. A szövetkezeti tejgazdaság rend­kívül dinamikus fejlődése kiváló tanúságtétel a szervezőmunka le­hetőségei és szükségessége mel­lett. A fejlődés szinte nehezen hi­hető ütemét mutatja az együtt­működő termelőszövetkezetek tej­üzemeinek árbevétele, mely 1972- ben tizennyolcszorosa volt az 1969. évinek, háromszorosa az 1970. évinek és kétszerese az 1971. évinek. 1973-ban — a központi ösztönző árintézkedések hatására — még erőteljesebb fejlődés vár­ható. A tejgazdaság gyors térhódítá­sához semmiféle többletelőnyt, többletkedvezményt nem nyújtot­tak az állami szervek, az állami tejiparhoz viszonyítva. Az egész magyar tejgazdaságra érvényes természeti és közgazdasági felté­telek lényegi azonosságát figye­lembe véve, nyugodtan tekinthet­jük a szövetkezetek tejgazdasági együ­ttm­űködésének rövid idő alatt elért sikereit elsősorban a szervezőmunka következményei­nek. A termelőszövetkezetek az ál­lami tejipar mellett folyamatosan kiépítettek egy egészséges közép­üzemi hálózatot. Ezekben egyen­ként naponta 10—30 ezer liter tejet tudnak feldolgozni. A nyers tejet a szomszédságukban elh°­­lyezkedő tehenészetekből veszik át csekély szállítási költséggel és — a gyorsan sorra kerülő feldol­gozás miatt — jelentéktelen mi­nőségromlással. Az üzemi költsé­gek előnyös alakulását is felül­múlja a­ fajlagos beruházási költ­ségek viszonylag alacsony szintje és az üzemlétesítés rendkívül rö­vid időtartama. A beruházási megtakarítások elsősorban a sze­rényebb építkezésekből, a megle­vő épületeket felhasználó megol­dásokból fakadtak. A gének vi­szont a lehető legmodernebbek. Bátor kezdeményezés — okos partnerválasztás A szövetkezeti tejgazdaság si­kereinek forrását feltárni min­denképpen érdemes, hiszen a ta­pasztalatokat egész élelmiszer­gazdaságunk szervezési feladatai­nak megoldásában hasznosíthat­juk. Ha sorba-rendbe szedjük az el­ért eredmények összetevőit, elő­ször is magukat a bátran kezde­ményezni merő termelőszövetke­zeteket kell említenünk. Az új iránt fogékony, méghozzá józanul fogékony termelőszövetkezetek közül is azokat, amelyek reális önmegítélésre képes vezetőkkel rendelkeznek. Egyre több az olyan vezető, aki tisztában van vele, hogy lehetetlen minden szakmá­ban legokosabbnak lennie, de le­hetséges minden szakmában a legokosabb partnert választania. Az­ ilyen vezetők, gazdaságszerve­zők mindenekelőtt abban külön­böznek a többitől, hogy nemcsak az anyagi, hanem a „szellemi tő­kéik” befogadására is képesek, nemcsak a különféle forrásokból szerzett eszközök felemésztésére, hanem a szellemi értékek meg­emésztésére is alkalmasak. Érdekes módon a szövetkezeti tejgazdaságban társult tsz-veze­­tők szinte kivétel nélkül ki tud­tál­ lépni a paraszti gondolatvi­lágból, a föld—növény—állat ha­gyományos körletéből. Az üzem­­gazdasági vizsgálatok során köz­vetlenül győződhettek meg az­ Agrárgazdasági Kutató Intézet­ munkatársai, hogy a tejfeldolgozó üzemeket létesítő szövetkezeti ve­zetők gondolkodásából, művelt­­séganyagából nem hiányoztak a korszerű közgazdasági ismeretek, ugyanakkor bizalommal fordultak ezek a vezetők a technika, a piac, a szervezés tudományos forrásai­hoz. Minden jobbat újabbal kell felváltani Ha egyik oldalon az előrehala­dás erői között a szövetkezeteket kell említenünk, más oldalon a szervező magról, az együttműkö­dési iroda igazgatójáról, Wort­­mann Sándorról és munkatársai­ról kell szólnunk. A „szervező­­központ” működése elsősorban azzal nyújt tanulságokat, hogy a szövetkezeti tejüzemekbe integ­rálta a technikailag, a gazdasági­lag és nem utolsósorban a szerve­­zésileg legkorszerűbb elemeket. Bölcsen elkerülte a gigantománia ámokfutását is, amikor az építke­zésekről kellett döntenie, s a ma­radi krajcároskodást is, amikor a legmodernebb gének beszerzését kellett elhatároznia. A szövetkezeti tejgazdaság szer­vezőközpontjának a koncepciója nem jelent egyfajta technológiai részlethez való elkötelezettséget. A messze holnapra néző és a leg- fejlettebb tej­gazdaságú országok tejfeldolgozó üzemeit közvetlenül ismerő szakember tudása ötvö­ződik ebben a koncepcióban a pénzét szerető gazda tiszta fejű ésszerűségével. Az a gyakori eset, hogy külföldre jutó szakemberek bódult szerelembe esnek egy hir­telen felfedezett gép láttán, el­kerülte a tejgazdasági szervező­ket. Ők ugyanis tisztában vannak azzal, hogy minden létező megol­dásnál van egy még jobb, és hogy minden jobbat újabbal kell fel­váltani. A szövetkezeti tejgazdaság szer­vezőmunkáját harmadik éve vizs­gálja az Agrárgazdasági Kutató Intézet. Módszeres üzemgazdasági elemzésekkel hitelesítheti az együttműködés gazdasági értékeit, de kérdőjelet is tehet az eredmé­nyek után. Mindenképpen kritikai tükröt tart az együttműködő tsz-ek és a közös vállalkozást szervező irányítók elé. Éppen a tudományos vizsgála­tok nyomán ismerték fel a közös vállalkozás vezetői, hogy nem­csak lehet, hanem szükséges együttműködni az állami tejipar­ral mint korrekt versenypartner­­rel. Mind a szövetkezetek tejgazda­sági társulásai, mind másfajta közös vállalkozások számára fon­tos tapasztalat, hogy szükség van egy ágazati szervező magra és annak állandó erősítésére. Ennek piacszervező képessége nélkül, a beszerzési és értékesítési lehető­ségek rugalmas feltárása nélkül nem lehet tartós jövedelemnöve­kedést elérni. A szervező mag jogi tevékeny­ségének ösztönzése a másik fon­tos követelmény. A mind több bonyolult gazdasági viszonylatot termelő közgazdasági viszonyok között, a jogmagyarázó, jogalkal­mazó szakemberek szerepe meg­növekedett. Vertikális szemlélet A piacszervezés és a jogi tevé­kenység mellett az úgynevezett üzembiztonsági szolgálat, a köz­pontilag vagy regionálisan szer­vezett szerviz, különösen olyan élelmiszer-gazdasági ágazatokban nélkülözhetetlen, ahol hon­án romló termékekkel foglalkoznak. A tejgazdasági közös vállalko­zások szervezésénél éppen úgy, mint más ágazatokban, a vértik''. lis szemlélet gyakorlati érvénye­sítését nem lehet nélkülözni. A termelés—feldolgozás—forgalma­zás szinkronizált folyamata nem­csak gazdasági előnyöket hoz, ha­nem technikai szükségszerűséggé válik, és bármely folyamatszakasz szervezetlensége semmissé teheti a többi szervezettségét és ered­ményes munkájét. A tejgazdaság­ban ez éppen napojainkban mutat­kozik meg, amikor a te­jértékesí­­tés nehézségei elé kerülünk, és előbb-utóbb a tejet csak drágán termelni tudó gazdaságok ver­­­senyképtelenségéről győződhe­tünk meg. A tejbőség korában fordulatot kell elérni a termelők,fogyasz­tók kapcsolata terén is, még pon­tosabban a termelők és a fo­gyasztópiac érdekközössége terén. Nem lehet véletlen, hogy minden olyan országban, ahol nagy a tej­bőség, erős a tejtermelők részvé­tele a forgalmazásban. Nálunk sem maradhatnak érdektelenek a tejtermelők a lakosság tejfogyasz­tási kultúrájának emelésében, vagy őszintébben szólva, megte­remtésében. A tejtermelésre for­dított szervezőmunkát hag­anán­k kárba veszni a tej­fogyasztás meg­szervezése nélkül. Szocialista élelmiszer-gazdasá­gunk erőteljes gyarapodásának nyomán egyre több ágazatban helyeződik át a gazdaságszerve­zés, súlypontja a termelés terüle­téről a fogyasztás területére, a feldolgozás szervezeteiből a for­galmazás szervezeteibe. Ez a ma­gyar élelmiszer-gazdaság számára azért is fontos, mert csaknem valamennyi fontosabb élelmi­szerből növekvő mennyiséget szá­nunk kivitelre. Ezért, ha a bel­földi értékesítésben zavarok ke­letkeznek, ezek korlátozzák a külföldi eladások termelési arán­yainak gyarapítását is. Dr. Márton János kandidátus, az Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatója Az élelmiszer-gazdaság útjai A korszerű szervezés példája A szövetkezetek tejgazdasági együttműködése Az országos átlagnál nagyobb jövedelem Ötödik éve fejlődik töretlenül a termelőszövetkezetek tejgazda­­sági együttműködése. A fejlődés ét vége / é (olt ) ... ____________­ ___________________ 1973. JÚLIUS 14. SZOMBAT III. NYÍJ­VÜNK VILÁGA V . Szabadság és rend — mondatain­kban . Ahol a szabadság a rend, mindig érzem a végtelent” — írta József Attila. Nyilván po­litikai értelemben értette, de a nyelvre is így érvényes, hiszen a nyelv szabályrendszere a nemze­dékek ezreinek szabad használa­tában állandósult. Persze a kö­zösségi szabályok sem merevek, s minden emberöltő, sőt minden egyén a maga alkalmi mondani­valójához, ízléséhez és hallgatói­hoz, olvasóihoz alkalmazza őket. Alapjaiban azonban mindenki igazodik a kortársaktól is hasz­nált nyelvi jelekhez és a tartal­mi összefüggésekre utaló szabá­lyaikhoz. Az utóbbi kivált a mondat megfogalmazásában elkerülhetet­len. A szöveg megformálásának rendje ugyanis az értelmes gon­dolkodással együtt, azzal dialek­tikus egységben alakult ki; meg­sértése könnyen logikai zavarra vezet, s az ilyen kommunikáció éppen a pontos megértés gátja. Gyakori buktató az egyeztetés. Eszerint némelyik mondatrész alakját (számát vagy személyét stb.) annak a mondatrésznek az alakja szabja meg, amelyre érző­dik. Egy tudósról például így ír méltatója Életművének eredmé­nyei így épülnek bele: eleven sej­tekként .. . munkánk folyamatá­ba”. De szabályos volna az egyes számú állítmány és állapothatá­rozó is, ha az alany egyes szám­ban állna: „Életműve eredmé­nyeivel és tanulságaival így épül bele élő erőként munkánk folya­matába”. Igazában azonban az egyeztetés törvénye sem olyan merev, mint példánkból látszanék, s a kiala­kult lehetőségek közül ki-ki azt a megoldást választhatja, amely mondatához legjobban vág. „Ezek a fiúk a legjobb brigádunk.’’ — mondhatjuk, mert a brigád állít­mány gyűjtőnév, több személyre utal. És viszont: „Az Egyesült Ál­lamok másként szavazott”, mert az Egyesült Államok lényegében egységes államszervezet.­­ A sze­mélyi egyeztetés fő típusa érvé­nyesül például az effajta mondat­ban: „Te kontár vagy!” De az így megszólítottnak tiltakozó kérdé­séből akár egyeztetés nélküli ala­­nyi-állítmányi kapcsolat alakul­hat: „Én — kontár?!” A mondatból kifelé irányuló utalásoknak is „perdöntő” szere­pük lehet. Pl.: „Meg kell téríte­ned a károm” és „Meg kell téríte­nem a károd”. A „Meg kell térí­teni a kárt" változat épp a sze­mélyragok hiánya miatt csupán általános megállapítást tartalmaz, ezért kétértelmű is lehet.­­ ..Ő láthatta a tervet is, a számításo­kat is. Azt bárkinek megmutat­hattuk, de ezeket bizalmasan kel­lett kezelnünk”: itt a távolra meg a közelre mutató névmás, ill. az egyes és a többes szám tette lo­gikussá és pontossá a közlést. Lássunk egypár példát a kü­lönféle hibás, értelemzavaró vagy legalább felemás szófűzésre! E­gyik napilapunkban nemrég alcím volt ez a furcsa mon­dat: „Nem önmagáért nézték a könyveket”. Vagy az egyes számú könyvet alak illett volna az ön­magáért szó egyes számú sze­­mélyragjához, vagy pedig önma­gukért kellett, volna a ■ szövege — Egy másik újságunk első lap­ján ez a cím állt: „Kontinensünk népeinek küzdenie kell az enyhü­lési folyamat meggyorsulásáért”. Itt a küzdeniük alak lett volna helyes, vagy „Kontinensünk vala­mennyi népének” illett volna a mondatba. — Egy harmadik lap sportrovata meg ezt közölte: „Felkérték a főváros lakosságát: a mérkőzés napján ne használják gépkocsijaikat.” Itt csak a lako­sait szóhoz kapcsolódott volna he­lyesen a folytatás; a lakosságát Után inkább ne használja gépko­csiját szöveget várhattunk volna. Zavaros, felemás szerkezetek leginkább a hivatali nyelvhaszná­latban fordulnak elő, ide értve a jogi, a közgazdasági stb. stílust is. Pl.: „Kereset indítására... bár­­melyik házastárs, továbbá az ügyész és az is jogosult, akiknek a házasság érvénytelenné nyilvá­nításához jogi érdeke fűződik.” Vagy: „Gondatlan bűnösség akkor állapítható meg, amikor az elkö­vető magatartásának veszélyes eredményét nem látta előre, bár köteles lett volna, és lehetősége is volt arra, hogy ezeket előre lássa”.­­ De ezek a mondatok sem különbek: „Hasonló jellegű munkák pl. a gyümölcsök szü­re­­telése is”. ..[Angliában akkor] a kormány a közvetlen szabályozá­son keresztül igyekezett a gazda­­ságpolitikáját megvalósítani. Ké­sőbb . . . ennek jelentősége egyre inkább csökkent, és gazdasági szerepük minimális”. S­add hivatkozzunk végül .• Szarvas Gábornak 100 éve írt, ma is időszerű szavaira: „A nyelv törvényeinek tisztelete nem ré­szesül abban a méltatásban, ame­lyet már maga a jó példaadás is megkövetelne”. Tompa József

Next