Magyar Hírlap, 1973. július (6. évfolyam, 179-209. szám)
1973-07-14 / 192. szám
u h Magyar Hírlap___________________________________________________________h A gazdaságszervezés egyrészt a ** tudományos kutatások eredményeit, másrészt a vállalatok, üzemek gyakorlati tapasztalatait hasznosítja az élelmiszergazdaságban éppen úgy, mint más népgazdasági ágakban. A gyakorlati tapasztalatok között meglehetősen sok a sajátosan egyedi, eseti megoldás, amely kifejezetten egy konkrét vállalat (üzem, szövetkezet) helyzetéhez kapcsolódik. A természeti viszonyok, a gazdaság adott erőforrásai és különösképpen a vezetés személyi tulajdonságai együttvéve alkotnak olyan feltételrendszert, amelyhez a szervezési feladatokat igazítani szükséges. Ezért válik nehézzé egy-egy kiváló szövetkezet, állami gazdaság vagy élelmiszeripari vállalat tapasztalatainak általánosítása, széles körű elterjesztése. A konkrét gyakorlati tapasztalatok átvételének kétségtelenül megnehezítői az üzemenként változó feltételek. Sokszor azonban valamely üzem alig eltelő feltételei ellenére sem veszi át a kiválók tapasztalatát, mert vezetői rosszul értelmezett hiúságból nem azzal kívánnak kitűnni, hogy tanulékonyak, hanem azzal, hogy már mindent tudnak. Ingerült ellenkezés Tudományos kutatásaimhoz szükséges üzemi adatok gyűjtése közben vagy előadások tartása, egyetemi oktatás és továbbképzés kapcsán az élelmiszergazdaságban dolgozó üzemi vezetők százaival találkozom hétről hétre. Találkozásainkat nemcsak a tudományos munka eredményeinek ismertetésére, hanem a gyakorlatban bevált szervezési tapasztalatok terjesztésére is felhasználom. Az utóbbi években azonban egyre gyakoribb egyfajta maellenkezés, amellyel az élenjáró gazdaságok szervezési eredményeire utaló példálózgatásomat fogadják. Most éppen ezért egy olyan gazdaságszervezési kezdeményezésről ismertetek néhány gondolatot, amely szintén sok indulatot kavart fel és sok vitát váltott ki a szövetkezeti és feldolgozóipari szakemberek körében. Ez pedig a termelőszövetkezetek tejfeldolgozó- tevékenységének rövid idő alatt naggyá nőtt szervezete. A szövetkezeti tejfeldolgozás úgynevezett ágazati nagyvertikum, amely a tejtermelés, -feldolgozás, -értékesítés folyamatát foglalja egy érdekközösségbe, egységesen irányított szervezeti keretbe: „Tsz Tej Együttműködési Iroda” néven. A szocialista élelmiszer-gazdaság magyarországi fejlődésének törvényszerűségeit ugyanis talán legkönnyebben akkor ismerhetjük meg, ha mint szervezési alapegységből egy adott mezőgazdasági ágazatból, közelebbről valamely növénytermelési vagy állattenyésztési ágazat technológiai folyamatából indulunk ki. Ezt a folyamatot egy nagyobb szervezési egység, az úgynevezett „termelési rendszer” részeként foghatjuk fel. A termelési rendszereket az élelmiszergazdaság alapvető gazdálkodó egységei (termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, élelmiszeripari üzemek) foglalják vállalati keretekbe, s e vállalatok társulásai, vállalkozási kötelékei alkotják az újabb, átfogóbb jellegű szervezeti formákat. A vállalati, szövetkezeti határokat átlépő koncentrációs folyamat egy oldalról szakosított, nagy termelő és forgalmazó egységeket hoz létre, más oldalról a kész termék előállításának egyre több szakaszát fogja át. ..A szántóföldtől a fogyasztó asztaláig terjedő termékpálya résztevékenységeit a végső terméket felhasználó, tehát a fogyasztó igényeinek rendeli alá az ilyenfajta, úgynevezett vertikális szervezés. Élelmiszer-gazdaságunk hazai gyakorlatából jól megérthető példának ígérkezik ehhez a termelőszövetkezeti tejfeldolgozás vertikális szervezete, a szarvasmarha-ágazat érdekében hozott állami intézkedések hatására még inkább meggyorsult. De még a tejtermelésre kedvezőtlenebb közgazdasági feltételek elmúlt éveiben is hasznot hajtottak a szövetkezeteknek a tejfeldolgozásra létesített társulások. 92 termelőszövetkezet tartja fenn a „Tsz Tej Együttműködési Irodá”-t, amely sajátos szerepet, betétbeszervező magja a termelőszövetkezetek tejfeldolgozó tevékenységének. A 92 szövetkezetből 7 önállóan, a többi közös vállalkozásban tartja fenn tejfeldolgozó üzemét.. (A közös vállalkozásban létesített tejfeldolgozók száma 8.) Az iroda keretében működő üzemek ma már naponta 200 ezer liter tejet dolgoznak fel, 108 községet látnak el tejjel és alapvető tejtermékekkel. Ezenkívül számottevő árumennyiséget szállítanak Budapestre és 16 városba. Az együttműködésben társult szövetkezeti tejüzemek 1800 boltegységbe visznek folyamatosan tejet és tejterméket. A fogyasztók keresik és kedvelik a szövetkezeti tejgazdaság áruit. Jól jártak a termelők is, mivel az együttműködő szövetkezetek közös és háztáji tehenészeteinek tejtermelése után egyaránt, az országos átlagnál nagyobb jövedelmet értek el. Ennek köszönhető, hogy a tejtermelésre ösztönző állami intézkedések előtt is növekedett teheneik száma és a termelt tej mennyisége. A napjainkban bekövetkezett tejbőség és tejértékesítési gondok miatt sem feledkezhetünk meg a szövetkezeti tejtermelésnek ezekről a kiemelkedő eredményeiről. A szövetkezeti tejgazdaság rendkívül dinamikus fejlődése kiváló tanúságtétel a szervezőmunka lehetőségei és szükségessége mellett. A fejlődés szinte nehezen hihető ütemét mutatja az együttműködő termelőszövetkezetek tejüzemeinek árbevétele, mely 1972- ben tizennyolcszorosa volt az 1969. évinek, háromszorosa az 1970. évinek és kétszerese az 1971. évinek. 1973-ban — a központi ösztönző árintézkedések hatására — még erőteljesebb fejlődés várható. A tejgazdaság gyors térhódításához semmiféle többletelőnyt, többletkedvezményt nem nyújtottak az állami szervek, az állami tejiparhoz viszonyítva. Az egész magyar tejgazdaságra érvényes természeti és közgazdasági feltételek lényegi azonosságát figyelembe véve, nyugodtan tekinthetjük a szövetkezetek tejgazdasági együttműködésének rövid idő alatt elért sikereit elsősorban a szervezőmunka következményeinek. A termelőszövetkezetek az állami tejipar mellett folyamatosan kiépítettek egy egészséges középüzemi hálózatot. Ezekben egyenként naponta 10—30 ezer liter tejet tudnak feldolgozni. A nyers tejet a szomszédságukban elh°lyezkedő tehenészetekből veszik át csekély szállítási költséggel és — a gyorsan sorra kerülő feldolgozás miatt — jelentéktelen minőségromlással. Az üzemi költségek előnyös alakulását is felülmúlja a fajlagos beruházási költségek viszonylag alacsony szintje és az üzemlétesítés rendkívül rövid időtartama. A beruházási megtakarítások elsősorban a szerényebb építkezésekből, a meglevő épületeket felhasználó megoldásokból fakadtak. A gének viszont a lehető legmodernebbek. Bátor kezdeményezés — okos partnerválasztás A szövetkezeti tejgazdaság sikereinek forrását feltárni mindenképpen érdemes, hiszen a tapasztalatokat egész élelmiszergazdaságunk szervezési feladatainak megoldásában hasznosíthatjuk. Ha sorba-rendbe szedjük az elért eredmények összetevőit, először is magukat a bátran kezdeményezni merő termelőszövetkezeteket kell említenünk. Az új iránt fogékony, méghozzá józanul fogékony termelőszövetkezetek közül is azokat, amelyek reális önmegítélésre képes vezetőkkel rendelkeznek. Egyre több az olyan vezető, aki tisztában van vele, hogy lehetetlen minden szakmában legokosabbnak lennie, de lehetséges minden szakmában a legokosabb partnert választania. Az ilyen vezetők, gazdaságszervezők mindenekelőtt abban különböznek a többitől, hogy nemcsak az anyagi, hanem a „szellemi tőkéik” befogadására is képesek, nemcsak a különféle forrásokból szerzett eszközök felemésztésére, hanem a szellemi értékek megemésztésére is alkalmasak. Érdekes módon a szövetkezeti tejgazdaságban társult tsz-vezetők szinte kivétel nélkül ki tudtál lépni a paraszti gondolatvilágból, a föld—növény—állat hagyományos körletéből. Az üzemgazdasági vizsgálatok során közvetlenül győződhettek meg az Agrárgazdasági Kutató Intézet munkatársai, hogy a tejfeldolgozó üzemeket létesítő szövetkezeti vezetők gondolkodásából, műveltséganyagából nem hiányoztak a korszerű közgazdasági ismeretek, ugyanakkor bizalommal fordultak ezek a vezetők a technika, a piac, a szervezés tudományos forrásaihoz. Minden jobbat újabbal kell felváltani Ha egyik oldalon az előrehaladás erői között a szövetkezeteket kell említenünk, más oldalon a szervező magról, az együttműködési iroda igazgatójáról, Wortmann Sándorról és munkatársairól kell szólnunk. A „szervezőközpont” működése elsősorban azzal nyújt tanulságokat, hogy a szövetkezeti tejüzemekbe integrálta a technikailag, a gazdaságilag és nem utolsósorban a szervezésileg legkorszerűbb elemeket. Bölcsen elkerülte a gigantománia ámokfutását is, amikor az építkezésekről kellett döntenie, s a maradi krajcároskodást is, amikor a legmodernebb gének beszerzését kellett elhatároznia. A szövetkezeti tejgazdaság szervezőközpontjának a koncepciója nem jelent egyfajta technológiai részlethez való elkötelezettséget. A messze holnapra néző és a leg- fejlettebb tejgazdaságú országok tejfeldolgozó üzemeit közvetlenül ismerő szakember tudása ötvöződik ebben a koncepcióban a pénzét szerető gazda tiszta fejű ésszerűségével. Az a gyakori eset, hogy külföldre jutó szakemberek bódult szerelembe esnek egy hirtelen felfedezett gép láttán, elkerülte a tejgazdasági szervezőket. Ők ugyanis tisztában vannak azzal, hogy minden létező megoldásnál van egy még jobb, és hogy minden jobbat újabbal kell felváltani. A szövetkezeti tejgazdaság szervezőmunkáját harmadik éve vizsgálja az Agrárgazdasági Kutató Intézet. Módszeres üzemgazdasági elemzésekkel hitelesítheti az együttműködés gazdasági értékeit, de kérdőjelet is tehet az eredmények után. Mindenképpen kritikai tükröt tart az együttműködő tsz-ek és a közös vállalkozást szervező irányítók elé. Éppen a tudományos vizsgálatok nyomán ismerték fel a közös vállalkozás vezetői, hogy nemcsak lehet, hanem szükséges együttműködni az állami tejiparral mint korrekt versenypartnerrel. Mind a szövetkezetek tejgazdasági társulásai, mind másfajta közös vállalkozások számára fontos tapasztalat, hogy szükség van egy ágazati szervező magra és annak állandó erősítésére. Ennek piacszervező képessége nélkül, a beszerzési és értékesítési lehetőségek rugalmas feltárása nélkül nem lehet tartós jövedelemnövekedést elérni. A szervező mag jogi tevékenységének ösztönzése a másik fontos követelmény. A mind több bonyolult gazdasági viszonylatot termelő közgazdasági viszonyok között, a jogmagyarázó, jogalkalmazó szakemberek szerepe megnövekedett. Vertikális szemlélet A piacszervezés és a jogi tevékenység mellett az úgynevezett üzembiztonsági szolgálat, a központilag vagy regionálisan szervezett szerviz, különösen olyan élelmiszer-gazdasági ágazatokban nélkülözhetetlen, ahol honán romló termékekkel foglalkoznak. A tejgazdasági közös vállalkozások szervezésénél éppen úgy, mint más ágazatokban, a vértik''. lis szemlélet gyakorlati érvényesítését nem lehet nélkülözni. A termelés—feldolgozás—forgalmazás szinkronizált folyamata nemcsak gazdasági előnyöket hoz, hanem technikai szükségszerűséggé válik, és bármely folyamatszakasz szervezetlensége semmissé teheti a többi szervezettségét és eredményes munkájét. A tejgazdaságban ez éppen napojainkban mutatkozik meg, amikor a tejértékesítés nehézségei elé kerülünk, és előbb-utóbb a tejet csak drágán termelni tudó gazdaságok versenyképtelenségéről győződhetünk meg. A tejbőség korában fordulatot kell elérni a termelők,fogyasztók kapcsolata terén is, még pontosabban a termelők és a fogyasztópiac érdekközössége terén. Nem lehet véletlen, hogy minden olyan országban, ahol nagy a tejbőség, erős a tejtermelők részvétele a forgalmazásban. Nálunk sem maradhatnak érdektelenek a tejtermelők a lakosság tejfogyasztási kultúrájának emelésében, vagy őszintébben szólva, megteremtésében. A tejtermelésre fordított szervezőmunkát haganánk kárba veszni a tejfogyasztás megszervezése nélkül. Szocialista élelmiszer-gazdaságunk erőteljes gyarapodásának nyomán egyre több ágazatban helyeződik át a gazdaságszervezés, súlypontja a termelés területéről a fogyasztás területére, a feldolgozás szervezeteiből a forgalmazás szervezeteibe. Ez a magyar élelmiszer-gazdaság számára azért is fontos, mert csaknem valamennyi fontosabb élelmiszerből növekvő mennyiséget szánunk kivitelre. Ezért, ha a belföldi értékesítésben zavarok keletkeznek, ezek korlátozzák a külföldi eladások termelési arányainak gyarapítását is. Dr. Márton János kandidátus, az Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatója Az élelmiszer-gazdaság útjai A korszerű szervezés példája A szövetkezetek tejgazdasági együttműködése Az országos átlagnál nagyobb jövedelem Ötödik éve fejlődik töretlenül a termelőszövetkezetek tejgazdasági együttműködése. A fejlődés ét vége / é (olt ) ... ____________ ___________________ 1973. JÚLIUS 14. SZOMBAT III. NYÍJVÜNK VILÁGA V . Szabadság és rend — mondatainkban . Ahol a szabadság a rend, mindig érzem a végtelent” — írta József Attila. Nyilván politikai értelemben értette, de a nyelvre is így érvényes, hiszen a nyelv szabályrendszere a nemzedékek ezreinek szabad használatában állandósult. Persze a közösségi szabályok sem merevek, s minden emberöltő, sőt minden egyén a maga alkalmi mondanivalójához, ízléséhez és hallgatóihoz, olvasóihoz alkalmazza őket. Alapjaiban azonban mindenki igazodik a kortársaktól is használt nyelvi jelekhez és a tartalmi összefüggésekre utaló szabályaikhoz. Az utóbbi kivált a mondat megfogalmazásában elkerülhetetlen. A szöveg megformálásának rendje ugyanis az értelmes gondolkodással együtt, azzal dialektikus egységben alakult ki; megsértése könnyen logikai zavarra vezet, s az ilyen kommunikáció éppen a pontos megértés gátja. Gyakori buktató az egyeztetés. Eszerint némelyik mondatrész alakját (számát vagy személyét stb.) annak a mondatrésznek az alakja szabja meg, amelyre érződik. Egy tudósról például így ír méltatója Életművének eredményei így épülnek bele: eleven sejtekként .. . munkánk folyamatába”. De szabályos volna az egyes számú állítmány és állapothatározó is, ha az alany egyes számban állna: „Életműve eredményeivel és tanulságaival így épül bele élő erőként munkánk folyamatába”. Igazában azonban az egyeztetés törvénye sem olyan merev, mint példánkból látszanék, s a kialakult lehetőségek közül ki-ki azt a megoldást választhatja, amely mondatához legjobban vág. „Ezek a fiúk a legjobb brigádunk.’’ — mondhatjuk, mert a brigád állítmány gyűjtőnév, több személyre utal. És viszont: „Az Egyesült Államok másként szavazott”, mert az Egyesült Államok lényegében egységes államszervezet. A személyi egyeztetés fő típusa érvényesül például az effajta mondatban: „Te kontár vagy!” De az így megszólítottnak tiltakozó kérdéséből akár egyeztetés nélküli alanyi-állítmányi kapcsolat alakulhat: „Én — kontár?!” A mondatból kifelé irányuló utalásoknak is „perdöntő” szerepük lehet. Pl.: „Meg kell térítened a károm” és „Meg kell térítenem a károd”. A „Meg kell téríteni a kárt" változat épp a személyragok hiánya miatt csupán általános megállapítást tartalmaz, ezért kétértelmű is lehet. ..Ő láthatta a tervet is, a számításokat is. Azt bárkinek megmutathattuk, de ezeket bizalmasan kellett kezelnünk”: itt a távolra meg a közelre mutató névmás, ill. az egyes és a többes szám tette logikussá és pontossá a közlést. Lássunk egypár példát a különféle hibás, értelemzavaró vagy legalább felemás szófűzésre! Egyik napilapunkban nemrég alcím volt ez a furcsa mondat: „Nem önmagáért nézték a könyveket”. Vagy az egyes számú könyvet alak illett volna az önmagáért szó egyes számú személyragjához, vagy pedig önmagukért kellett, volna a ■ szövege — Egy másik újságunk első lapján ez a cím állt: „Kontinensünk népeinek küzdenie kell az enyhülési folyamat meggyorsulásáért”. Itt a küzdeniük alak lett volna helyes, vagy „Kontinensünk valamennyi népének” illett volna a mondatba. — Egy harmadik lap sportrovata meg ezt közölte: „Felkérték a főváros lakosságát: a mérkőzés napján ne használják gépkocsijaikat.” Itt csak a lakosait szóhoz kapcsolódott volna helyesen a folytatás; a lakosságát Után inkább ne használja gépkocsiját szöveget várhattunk volna. Zavaros, felemás szerkezetek leginkább a hivatali nyelvhasználatban fordulnak elő, ide értve a jogi, a közgazdasági stb. stílust is. Pl.: „Kereset indítására... bármelyik házastárs, továbbá az ügyész és az is jogosult, akiknek a házasság érvénytelenné nyilvánításához jogi érdeke fűződik.” Vagy: „Gondatlan bűnösség akkor állapítható meg, amikor az elkövető magatartásának veszélyes eredményét nem látta előre, bár köteles lett volna, és lehetősége is volt arra, hogy ezeket előre lássa”. De ezek a mondatok sem különbek: „Hasonló jellegű munkák pl. a gyümölcsök szüretelése is”. ..[Angliában akkor] a kormány a közvetlen szabályozáson keresztül igyekezett a gazdaságpolitikáját megvalósítani. Később . . . ennek jelentősége egyre inkább csökkent, és gazdasági szerepük minimális”. Sadd hivatkozzunk végül .• Szarvas Gábornak 100 éve írt, ma is időszerű szavaira: „A nyelv törvényeinek tisztelete nem részesül abban a méltatásban, amelyet már maga a jó példaadás is megkövetelne”. Tompa József