Magyar Hírlap, 1973. július (6. évfolyam, 179-209. szám)

1973-07-03 / 181. szám

Magyar Hírlap népgazdaság-világgazdas­ág__________________1973. július 3. kedd / A telev­izió gazdaságpolitikai fóruma Válaszol: az Országos Tervhivatal Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára a közelmúltban a televízió Fórum rovatában válaszolt a nézők kérdéseire. Ezúttal néhány olyan kérdésre felelnek Drecin József és dr. Gadó Ottó, az­ Orszá­gos Tervhivatal elnökhelyettesei, amelyre időhiány miatt a képernyőn nem hangzott el válasz. (Jónás Ede, Budapest, V.) A fejlődés ütemének gyorsulása eddig általában egyensúlyzavarokhoz vezetett a gazda­ságban. Mi a feltétele annak, hogy ez ne következzék be? (Bánki Péterné, 313—234) Nemzeti jö­vedelmünk növekedési üteme el­s maradt a többi szocialista országétól. Mi az oka ennek, és mi várható a következő évek­ben, van-e ránk nézve ennek hátrányos következménye? A két kérdés összefügg. Adott gazda­ságban a fejlettség szintjével összefüg­gésben alakul ki az optimális növekedési ütem, így fejlődnek a gazdaság külön­böző területei, ágazatai arányosan. Az optimálisnál gyorsabb ütemű növekedés esetén, a tapasztalatok szerint, feszültsé­geket okozó aránytalanságok, egyensúlyi zavarok keletkezhetnek. A feszültségek többféleképpen is megnyilvánulhatnak (hiánycikkek, a fizetési mérleg egyen­súlyzavarai, az életszínvonal csökkenése stb.). Feszültségeket okozhatnak termé­szeti károk is, például az árvíz 1970-ben, vagy az aszály. Az 1970—72. évek egyes nehézségeinek okai között ezek is szere­pet játszottak, de belső életünket zavaró hatásaikat ellensúlyozni tudtuk. A reform bevezetése óta a növekedés, a korábbi időszakhoz képest javuló egyensúlyi helyzet mellett, gyorsult. Gaz­dasági növekedésünk üteme a KGST- országok átlagos növekedésénél számot­tevően nem lassúbb. (1966—70 között a KGST-országokban a nemzeti jövedelem évi átlagos növekedése 7,4 százalék volt, hazánkban 6,8 százalék. Románia, Bul­gária és — az utóbbi két évben — Len­gyelország nálunk valamivel gyorsabb ütemben fejlődik: az NDK lassabban, a Szovjetunió és Csehszlovákia növekedése lényegében hasonló ütemű.) Terveink szerint 1971—75 között a gazdasági fejlődés az 1966—70. évek át­lagánál némileg ugyan lassúbb, de 5 szá­zalék felett lesz. Ez közepesen gyors ütem. Eddig a növekedés jelentős, bár csökkenő arányú forrását képezte a lét­számbővülés, de ez a tartalék szinte tel­jesen kimerült, az extenzív fejlődés le­hetőségei már hiányoznak. Növekedési ütemünk lényeges gyorsí­tásának — ha az egyensúlyi zavarokat el akarjuk kerülni — a közeljövőben, ed­digi ismereteink szerint nem láthatók objektív feltételei, sőt a jelenlegi ütem fenntartása is a társadalmi termelés ha­tékonyságának gyorsabb fejlődését kí­ván­ja. Az egyensúlyzavarok elkerülésének feltételét tehát, a mai tervezőmunka alapján abban látjuk, hogy szolid — de azért nem lassú —, évi 5—5,5 százalékos nemzeti jövedelem-növekedést és ehhez kapcsolódó elosztási politikát valósítunk meg a következő ötéves tervidőszakban. Ennek biztosítására a termelő szektorok­ban jelentősen növeljük a befektetett eszközök hozadékát. (Névtelen) Nincs-e ellentmondás az esetleg hosszabb távon visszafogott beru­­házáspolitika és a szocialista gazdaság tervszerű, arányos fejlesztésének törvé­nye között? Először azt kell mondani, hogy nincs hosszú távon visszafogott beruházáspo­litikánk, hanem ütemes és a népgazdaság arányossági követelményeihez mgarodó politikát tervezünk. (Az 1970—1971. évi túlzásokat természetesen nem engedhet­tük tovább érvényesülni, mert veszélyez­tették gazdaságunk egyensúlyát.) Üte­mességen és arányosságon azt értem, hogy az évi beruházási növekedés ne le­gyen tartósan és lényegesen gyorsabb, mint a nemzeti jövedelemé. Azért sincs ellentmondás, mert a be­ruházások növekedési üteme a tervezett­ gazdasági növekedéshez — hatékony gaz­dálkodás esetén — elegendő. Figyelembe kell venni azt is, hogy viszonyainkat elemezve növekedési ütemünk legna­gyobb tartalékai a meglevő — már ko­rábban beruházott — , eszközök kihasz­nálásának javításában vannak. Ilyen kö­rülmények között hiba lenne, ha az esz­közök extenzív gyarapítása érdekében, a beruházások növelésével az arányos fej­lődési ütem alá szorítanánk a lakosság jövedelmének növekedését, és ezzel alap­jaiban sértenénk meg a fejlődés gazda­sági-társadalmi arányosságát. (Tibor Zoltán, 292—188) Meddig bír­juk, hogy minden exportált száz forint értékű áruhoz 10—30 százalékos állami támogatást adunk? A vállalatok árbevételében az export a külpiaci árak külkereskedelmi árszor­zóval forintra átszámított értékén jelent­kezik. Az árszorzókat a népgazdaság át­lagos devizakitermelési költségei alapján állapítottuk meg rubelre és dollárra. A népgazdaság nem mondhat le — bizo­nyos ésszerű határokig — olyan cikkek exportjáról sem, amelyek ráfordítása az átlagosnál magasabb. A népgazdaság szempontjából még szükséges, hogy az állam e vállalatok támogatásával bizto­sítsa nemcsak költségeik megtérülését, hanem a megfelelő jövedelmet is. Ez a támogatás azonban nem korlát­lan, a népgazdasági szempontból gazda­ságtalan termelést és exportot ugyanis n­em indokolt támogatni. Az önköltség csökkentése, az exportár emelése, vala­mint az export, összetételének javítása révén javítani kell az export általános gazdaságosságát. Ezért több területen — türelmi időt hagyva — az állami támo­gatás mértékét csökkenően határoztuk meg. A támogatás rendszere egyébként határozottan ösztönöz a gazdaságosabb exportszerkezet kialakítására. Ezen túl­menően a támogatás egy része is költ­ségvetési bevétellé válik — a nyereség­adó-rendszeren keresztül —, tehát jöve­delem jellegű. A kérdésben említett 10—30 százalékos támogatás ma már nem felel meg a való­ságnak. A teljes exportárbevételre ve­títve 10 százalék alatti, az összexportnak csaknem felét jelentő és támogatásban részesülő forgalomban pedig 20 százalé­kos az arány. Mind a népgazdasági át­lagos devizakitermelési mutató, mind a támogatás mértéke 1968 óta évről évre csökken, miközben az export dinamiku­san, a termelés és a nemzeti jövedelem növekedési üteménél gyorsabban emel­kedett. A támogatás csökkentésének le­hetősége jórészt attól függ, milyen mér­tékben tudjuk fokozni termékeink ver­senyképességét, és mennyire javul a ter­melés hatékonysága. Az elmúlt évek eredményei e téren is biztatóak. Minőségellenőrzés Könnyebb kenyér, hígabb kávé Az élelmiszer-ellenőrző és vegyvizs­gáló intézetek folytatták nyári ellenőrzé­seiket. A békéscsabai intézet megállapí­totta, hogy az egyik vállalat által forga­lomba hozott pörkölt kávé zacskóiról le­hullanak a címkék, emiatt a vevők nem tudják megállapítani a szavatossági időt, és esetenként olyan kávét vásárolnak, amely a kelleténél régebben állt az üz­letekben. Kaposvárott azt állapították meg, hogy több húsboltban az olcsóbb soproni felvágottat a drágább olasz fel­vágott árán adják el, s emiatt károsodás éri a vevőt. Székesfehérvárott a vendég­látó egységekben könnyebbek a fagylal­tok és hígabbak a feketekávék. A székesfehérvári intézet felelősségre vont több vidéki üzemet azért, mert az előírtnál kisebb súlyú kenyeret hozott forgalomba. Üledékes bort is találtak a kereskedelmi hálózatban, illetve a ter­melőknél. HORIZONT • HORIZONT - horizont Kuba kapcsolatai a KGST-ben Élénkülnek Kuba és a többi KGST-tag­állam gazdasági kapcsolatai. Amíg Kuba 1959 előtt külkereskedelmének legfeljebb 2 százalékát bonyolította le az európai szocialista államokkal, addig napjainkban ez az arány 70—80 száza­lékra emelkedett. Befejeződtek a bolgár-osztrák tárgyalások Hazatért Bécsből az a bolgár gazdasági kormányküldöttség, amely Ivan Popov miniszterelnök-helyettes, gépipari mi­niszter vezetésével tárgyalt Josef Stari­­bacher osztrák kereskedelem- és iparügyi miniszterrel a két ország gazdasági együttműködésének elmélyítéséről. A tárgyalások befejezésekor aláírták a két ország tíz évre szóló gazdasági egyezmé­nyét és azt a megállapodást, amelynek értelmében a két ország kölcsönös ke­reskedelmében érvényre jut a legnagyobb kedvezmény elve. ENSZ-statisztika 1972-ről Az ENSZ New York-i székhelyén va­sárnap nyilvánosságra hozták a világ­­szervezet 1972-es statisztikai évkönyvét. A világ ipari termelése 1963 és 1971 kö­zött 66 százalékkal nőtt, míg a világ me­zőgazdasági termelése csak 24 százalék­kal emelkedett. A Föld lakossága 3 mil­liárd 162 millióról 3 milliárd 706 millió­ra nőtt, ami kereken 17 százalékos emel­kedésnek felel meg. Nagy melegben oázis a Mátyás Pince étterem Légkondicionált, hűtött levegő A külkereskedelem kulisszái mögött özönlik a levél, kopog a telex... A Metrimpex ötszáznegyven dolgozója közül Kósa Ferenc­cel a legkorábban, 6 órakor már a Nyugati pályaudvar mel­letti főpostán kell lennie. Kinyitja a 202-es postafiókot, s a mintegy három­négyszáz levelet — elegáns bőröndben — átviszi a külkereskedelmi vállalat Mün­­nich Ferenc utcai székházába. Pontosab­ban az expedícióba, ahol négyen-öten is válogatják, rendezik a borítékokat. Szórakoztató, érdekes munka. A levél­tömeg felét idehaza adták föl, először ezt szelektálják. Minden reggel óraműpon­tossággal ismétlődik ez a szertartás. Ez a boríték a bankból, ez a MIGÉRT-től ez a Labor MIM-ből, a Radelkisből érke­zett ... A vállalat nyolc export- és hat importosztályának külön-külön rekesze van, s az expedíció dolgozói gyakran már a címzés külalakjából, legtöbbször azon­ban a feladó nevéből következtetnek: melyik Hová kerüljön. A vezérigazgató fiókjába kizárólag a minisztériumokból, főhatóságoktól érkezett levelek jutnak, s természetesen azok, amelyeket a nevére címeztek. Ez sem kevés. A reggel érkezett postát Herkner Ottó vezérigazgató — idő hiá­nyában — rendszerint hazaviszi. — Otthon aztán — mondja ■— kényel­mesen nekiülök, átolvasom, és az illeté­kes főosztályokra, osztályokra szignálom a leveleket. Ha kell, és ez gyakran elő­fordul, kis cédulákon ,hozzáfűzöm meg­jegyzéseimet, utasításaimat. S természe­tesen azt, hogy sürgős választ kérek az elintézés módjáról. A felosztott világ A külföldről érkezett levelek az expe­dícióból az államközi osztályra kerülnek, ahol a nagyvilágot a lehető legbékésebb körülmények között tizenegy szakelőadó között már évekkel előbb felosztották, íme, egy példa. A moszkvai Maspribo­­rintorg külkereskedelmi egyesüléstől ér­deklődnek, van-e mód arra, hogy az ilyen és ilyen szakmai jelű anyagvizsgáló mé­rőműszerből többet rendelhessenek. Csö­mör Gáborné, az i­llamközi osztály szov­jet referense átmegy az ügy szakértőjé­hez, és együtt felhívják telefonon a gyárát. Néhány napon belül, amikor már elintézték az ilyenkor szükséges forma­ságokat, megfogalmazzák a választ: az exportnak nincs akadálya. A Metrimpexnél 45 idegen nyelvű le­velező dolgozik. Oroszul, angolul, néme­tül, franciául, spanyolul, sőt adott eset­ben csehül vagy lengyelül, törökül, por­tugálul fogalmaznak, hibátlan gramma­tikával és mindig udvariasan. A fordítók szobáiban nagy a munkatempó: havonta legalább három-négyezer levelet küldenek partnereiknek. Természetesen sok a tí­puslevél is, ilyenkor az automatikusan vezérelt írógépet hívják segítségül. A szöveget lyukszalagra ütik, s a Super­­typer annyi eredeti példányt készít, ahányszor lenyomják az újrázó billen­tyűt. Ügyfeleik megbecsülését jelzi a levelezési kultúrának ez a technikai megoldása. Gyakran használják a Xerox fénymásolót is, különösen, ha százával kell elküldeniük árajánlataikat. Ezek az ötletes konstrukciók tucatnyi gyors- és gépírót helyettesítenek ... — Az üzleti élet felgyorsulásával — folytatja Herkner Ottó —, mintegy két, két és fél éve­ csökken a levélforgal­munk, és mind nagyobb szerephez jut a telex. Ma már reggel hattól este hatig, három telexgépünk kopog megállás nél­kül, s naponta 250—300 üzenetet váltunk ilyenformán. A sürgős megrendelések, a fontos ajánlatok, s néha-néha a rekla­mációk is, egyre inkább telexen érkez­nek hozzánk. Külföldi irodák A vállalat eddig kilenc külföldi irodát nyitott, ötöt szocialista, négyet tőkés­­országban. Rövidesen megkezdi műkö­dését a szófiai és a pakisztáni fiók, s ha minden jól megy, hamarosan munká­hoz láthat nigériai kirendeltségük is. Ezenkívül Limától Stockholmig, Tokiótól Melbourne-ig 85 képviselőjük van, rend­szerint az ország ismert és rangos ügy­nökségeivel állnak üzleti kapcsolatban. Munkatársaik ugyancsak gyakran kere­sik fel személyesen vevőiket, s tárgyalá­saik során rendszeresen köztik eredmé­nyeiket, adott esetben pedig a vállalat jóváhagyását kérik valamely váratlan akcióhoz.. . — Mind gyakrabban kapunk táviratot is — halljuk —, különösen azokból az államokból, városokból, ahol nincs, eset­leg bizonytalanul működik a telex, vagy éppen ellenkezőleg: zsúfoltak a vonalak. Ezeket az üzeneteket ugyancsak behoz­zák hozzám, s a lehetőség szerint azon­nal intézkedem ... Nem lebecsülendő — mondjuk kilóban számolva — a Metrimpex belső levele­zése sem. Feljegyzések, utasítások, tájé­­koztatók, emlékeztetők, számlák, minden­féle iratok és másolatok indulnak útra egyik osztályról a másikra, hogy végül — iktatószámmal, pecséttel és több alá­írással ellátva — az elintézés után ki­kössenek valamelyik zsúfolt szekrény m­élyén . .. Folyik az ügyintézés. És a tömérdek levelezés, telexezés, táviratozás mögött ott áll a végeredmény: a Metrimpex ta­valyi mintegy ötmilliárd forintos árufor­galma, amely az idén — a műszeripar fejlődését is jelezve — legalább tíz szá­zalékkal bővül. A vezérigazgató — kék és fehér, merí­tett és domborított, céges és keretes papirosra — naponta legalább százszor írja le a nevét. Néhány hete — házon belül — ezek az autogramok osztatlan sikert arattak. Számos levélen ez állt­: „Kedves Munkatársunk! Értesítem, hogy folyó hó 1-től fizetését felemelem ” S ha már itt, a vállalati levelezés vi­dámabb felénél tartunk, tegyünk fel egy tréfásnak tűnő kérdést. Mi lesz a Met­­rimpexhez érkező levelek bélyegeivel? A napi 300—400 levél ugyanis legalább 600 vietnami, chilei, belga, lengyel — a felsorolás megközelítően sem teljes — bélyeget jelent. — Emlékszem, régebben, csekély díja­zásért, a külföldi bélyegeket átadtuk a Filatéliának. Úgy tűnik, néhány éve nem élünk ezzel, a bélyeggyűjtők számára nyilván fontos gyakorlattal. Különben is, félek: már csak néhány év, és a gyors telex, a távirat, a telefon végleg pontot tesz a bélyeggel továbbított hagyományos üzleti levelezésre. Benedek István Gábor Iráni szekció a kereskedelmi kamarában Hétfőn Szamsedin Gharibnak, a buda­pesti iráni nagykövetség ügyvivőjének jelenlétében megalakult a Magyar Ke­reskedelmi Kamara iráni szekciója, amelybe a magyar-iráni gazdasági kap­­csolatokban különösen érdekelt 74 ma­­gyar vállalat kérte a felvételét. Az ala­kuló ülésen Kallós Ödön, a Magyar Ke­reskedelmi Kamara elnöke elnökölt. Részt vett az ülésen az iráni gazdasági szakem­berek 12 tagú delegációja is, amelyet dr. Taher Ziái szenátor, az iráni kamarák szövetségének elnöke vezetett. A tagozat elnökévé Králik Ferencet, a NIKFX Nehézipari Külkereskedelmi Vál­lalat kereskedelmi igazga­tóját választot­ta meg a végrehajtó bizottság.

Next