Magyar Hírlap, 1973. július (6. évfolyam, 179-209. szám)
1973-07-03 / 181. szám
Magyar Hírlap népgazdaság-világgazdaság__________________1973. július 3. kedd / A televizió gazdaságpolitikai fóruma Válaszol: az Országos Tervhivatal Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára a közelmúltban a televízió Fórum rovatában válaszolt a nézők kérdéseire. Ezúttal néhány olyan kérdésre felelnek Drecin József és dr. Gadó Ottó, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesei, amelyre időhiány miatt a képernyőn nem hangzott el válasz. (Jónás Ede, Budapest, V.) A fejlődés ütemének gyorsulása eddig általában egyensúlyzavarokhoz vezetett a gazdaságban. Mi a feltétele annak, hogy ez ne következzék be? (Bánki Péterné, 313—234) Nemzeti jövedelmünk növekedési üteme els maradt a többi szocialista országétól. Mi az oka ennek, és mi várható a következő években, van-e ránk nézve ennek hátrányos következménye? A két kérdés összefügg. Adott gazdaságban a fejlettség szintjével összefüggésben alakul ki az optimális növekedési ütem, így fejlődnek a gazdaság különböző területei, ágazatai arányosan. Az optimálisnál gyorsabb ütemű növekedés esetén, a tapasztalatok szerint, feszültségeket okozó aránytalanságok, egyensúlyi zavarok keletkezhetnek. A feszültségek többféleképpen is megnyilvánulhatnak (hiánycikkek, a fizetési mérleg egyensúlyzavarai, az életszínvonal csökkenése stb.). Feszültségeket okozhatnak természeti károk is, például az árvíz 1970-ben, vagy az aszály. Az 1970—72. évek egyes nehézségeinek okai között ezek is szerepet játszottak, de belső életünket zavaró hatásaikat ellensúlyozni tudtuk. A reform bevezetése óta a növekedés, a korábbi időszakhoz képest javuló egyensúlyi helyzet mellett, gyorsult. Gazdasági növekedésünk üteme a KGST- országok átlagos növekedésénél számottevően nem lassúbb. (1966—70 között a KGST-országokban a nemzeti jövedelem évi átlagos növekedése 7,4 százalék volt, hazánkban 6,8 százalék. Románia, Bulgária és — az utóbbi két évben — Lengyelország nálunk valamivel gyorsabb ütemben fejlődik: az NDK lassabban, a Szovjetunió és Csehszlovákia növekedése lényegében hasonló ütemű.) Terveink szerint 1971—75 között a gazdasági fejlődés az 1966—70. évek átlagánál némileg ugyan lassúbb, de 5 százalék felett lesz. Ez közepesen gyors ütem. Eddig a növekedés jelentős, bár csökkenő arányú forrását képezte a létszámbővülés, de ez a tartalék szinte teljesen kimerült, az extenzív fejlődés lehetőségei már hiányoznak. Növekedési ütemünk lényeges gyorsításának — ha az egyensúlyi zavarokat el akarjuk kerülni — a közeljövőben, eddigi ismereteink szerint nem láthatók objektív feltételei, sőt a jelenlegi ütem fenntartása is a társadalmi termelés hatékonyságának gyorsabb fejlődését kívánja. Az egyensúlyzavarok elkerülésének feltételét tehát, a mai tervezőmunka alapján abban látjuk, hogy szolid — de azért nem lassú —, évi 5—5,5 százalékos nemzeti jövedelem-növekedést és ehhez kapcsolódó elosztási politikát valósítunk meg a következő ötéves tervidőszakban. Ennek biztosítására a termelő szektorokban jelentősen növeljük a befektetett eszközök hozadékát. (Névtelen) Nincs-e ellentmondás az esetleg hosszabb távon visszafogott beruházáspolitika és a szocialista gazdaság tervszerű, arányos fejlesztésének törvénye között? Először azt kell mondani, hogy nincs hosszú távon visszafogott beruházáspolitikánk, hanem ütemes és a népgazdaság arányossági követelményeihez mgarodó politikát tervezünk. (Az 1970—1971. évi túlzásokat természetesen nem engedhettük tovább érvényesülni, mert veszélyeztették gazdaságunk egyensúlyát.) Ütemességen és arányosságon azt értem, hogy az évi beruházási növekedés ne legyen tartósan és lényegesen gyorsabb, mint a nemzeti jövedelemé. Azért sincs ellentmondás, mert a beruházások növekedési üteme a tervezett gazdasági növekedéshez — hatékony gazdálkodás esetén — elegendő. Figyelembe kell venni azt is, hogy viszonyainkat elemezve növekedési ütemünk legnagyobb tartalékai a meglevő — már korábban beruházott — , eszközök kihasználásának javításában vannak. Ilyen körülmények között hiba lenne, ha az eszközök extenzív gyarapítása érdekében, a beruházások növelésével az arányos fejlődési ütem alá szorítanánk a lakosság jövedelmének növekedését, és ezzel alapjaiban sértenénk meg a fejlődés gazdasági-társadalmi arányosságát. (Tibor Zoltán, 292—188) Meddig bírjuk, hogy minden exportált száz forint értékű áruhoz 10—30 százalékos állami támogatást adunk? A vállalatok árbevételében az export a külpiaci árak külkereskedelmi árszorzóval forintra átszámított értékén jelentkezik. Az árszorzókat a népgazdaság átlagos devizakitermelési költségei alapján állapítottuk meg rubelre és dollárra. A népgazdaság nem mondhat le — bizonyos ésszerű határokig — olyan cikkek exportjáról sem, amelyek ráfordítása az átlagosnál magasabb. A népgazdaság szempontjából még szükséges, hogy az állam e vállalatok támogatásával biztosítsa nemcsak költségeik megtérülését, hanem a megfelelő jövedelmet is. Ez a támogatás azonban nem korlátlan, a népgazdasági szempontból gazdaságtalan termelést és exportot ugyanis nem indokolt támogatni. Az önköltség csökkentése, az exportár emelése, valamint az export, összetételének javítása révén javítani kell az export általános gazdaságosságát. Ezért több területen — türelmi időt hagyva — az állami támogatás mértékét csökkenően határoztuk meg. A támogatás rendszere egyébként határozottan ösztönöz a gazdaságosabb exportszerkezet kialakítására. Ezen túlmenően a támogatás egy része is költségvetési bevétellé válik — a nyereségadó-rendszeren keresztül —, tehát jövedelem jellegű. A kérdésben említett 10—30 százalékos támogatás ma már nem felel meg a valóságnak. A teljes exportárbevételre vetítve 10 százalék alatti, az összexportnak csaknem felét jelentő és támogatásban részesülő forgalomban pedig 20 százalékos az arány. Mind a népgazdasági átlagos devizakitermelési mutató, mind a támogatás mértéke 1968 óta évről évre csökken, miközben az export dinamikusan, a termelés és a nemzeti jövedelem növekedési üteménél gyorsabban emelkedett. A támogatás csökkentésének lehetősége jórészt attól függ, milyen mértékben tudjuk fokozni termékeink versenyképességét, és mennyire javul a termelés hatékonysága. Az elmúlt évek eredményei e téren is biztatóak. Minőségellenőrzés Könnyebb kenyér, hígabb kávé Az élelmiszer-ellenőrző és vegyvizsgáló intézetek folytatták nyári ellenőrzéseiket. A békéscsabai intézet megállapította, hogy az egyik vállalat által forgalomba hozott pörkölt kávé zacskóiról lehullanak a címkék, emiatt a vevők nem tudják megállapítani a szavatossági időt, és esetenként olyan kávét vásárolnak, amely a kelleténél régebben állt az üzletekben. Kaposvárott azt állapították meg, hogy több húsboltban az olcsóbb soproni felvágottat a drágább olasz felvágott árán adják el, s emiatt károsodás éri a vevőt. Székesfehérvárott a vendéglátó egységekben könnyebbek a fagylaltok és hígabbak a feketekávék. A székesfehérvári intézet felelősségre vont több vidéki üzemet azért, mert az előírtnál kisebb súlyú kenyeret hozott forgalomba. Üledékes bort is találtak a kereskedelmi hálózatban, illetve a termelőknél. HORIZONT • HORIZONT - horizont Kuba kapcsolatai a KGST-ben Élénkülnek Kuba és a többi KGST-tagállam gazdasági kapcsolatai. Amíg Kuba 1959 előtt külkereskedelmének legfeljebb 2 százalékát bonyolította le az európai szocialista államokkal, addig napjainkban ez az arány 70—80 százalékra emelkedett. Befejeződtek a bolgár-osztrák tárgyalások Hazatért Bécsből az a bolgár gazdasági kormányküldöttség, amely Ivan Popov miniszterelnök-helyettes, gépipari miniszter vezetésével tárgyalt Josef Staribacher osztrák kereskedelem- és iparügyi miniszterrel a két ország gazdasági együttműködésének elmélyítéséről. A tárgyalások befejezésekor aláírták a két ország tíz évre szóló gazdasági egyezményét és azt a megállapodást, amelynek értelmében a két ország kölcsönös kereskedelmében érvényre jut a legnagyobb kedvezmény elve. ENSZ-statisztika 1972-ről Az ENSZ New York-i székhelyén vasárnap nyilvánosságra hozták a világszervezet 1972-es statisztikai évkönyvét. A világ ipari termelése 1963 és 1971 között 66 százalékkal nőtt, míg a világ mezőgazdasági termelése csak 24 százalékkal emelkedett. A Föld lakossága 3 milliárd 162 millióról 3 milliárd 706 millióra nőtt, ami kereken 17 százalékos emelkedésnek felel meg. Nagy melegben oázis a Mátyás Pince étterem Légkondicionált, hűtött levegő A külkereskedelem kulisszái mögött özönlik a levél, kopog a telex... A Metrimpex ötszáznegyven dolgozója közül Kósa Ferenccel a legkorábban, 6 órakor már a Nyugati pályaudvar melletti főpostán kell lennie. Kinyitja a 202-es postafiókot, s a mintegy háromnégyszáz levelet — elegáns bőröndben — átviszi a külkereskedelmi vállalat Münnich Ferenc utcai székházába. Pontosabban az expedícióba, ahol négyen-öten is válogatják, rendezik a borítékokat. Szórakoztató, érdekes munka. A levéltömeg felét idehaza adták föl, először ezt szelektálják. Minden reggel óraműpontossággal ismétlődik ez a szertartás. Ez a boríték a bankból, ez a MIGÉRT-től ez a Labor MIM-ből, a Radelkisből érkezett ... A vállalat nyolc export- és hat importosztályának külön-külön rekesze van, s az expedíció dolgozói gyakran már a címzés külalakjából, legtöbbször azonban a feladó nevéből következtetnek: melyik Hová kerüljön. A vezérigazgató fiókjába kizárólag a minisztériumokból, főhatóságoktól érkezett levelek jutnak, s természetesen azok, amelyeket a nevére címeztek. Ez sem kevés. A reggel érkezett postát Herkner Ottó vezérigazgató — idő hiányában — rendszerint hazaviszi. — Otthon aztán — mondja ■— kényelmesen nekiülök, átolvasom, és az illetékes főosztályokra, osztályokra szignálom a leveleket. Ha kell, és ez gyakran előfordul, kis cédulákon ,hozzáfűzöm megjegyzéseimet, utasításaimat. S természetesen azt, hogy sürgős választ kérek az elintézés módjáról. A felosztott világ A külföldről érkezett levelek az expedícióból az államközi osztályra kerülnek, ahol a nagyvilágot a lehető legbékésebb körülmények között tizenegy szakelőadó között már évekkel előbb felosztották, íme, egy példa. A moszkvai Maspriborintorg külkereskedelmi egyesüléstől érdeklődnek, van-e mód arra, hogy az ilyen és ilyen szakmai jelű anyagvizsgáló mérőműszerből többet rendelhessenek. Csömör Gáborné, az illamközi osztály szovjet referense átmegy az ügy szakértőjéhez, és együtt felhívják telefonon a gyárát. Néhány napon belül, amikor már elintézték az ilyenkor szükséges formaságokat, megfogalmazzák a választ: az exportnak nincs akadálya. A Metrimpexnél 45 idegen nyelvű levelező dolgozik. Oroszul, angolul, németül, franciául, spanyolul, sőt adott esetben csehül vagy lengyelül, törökül, portugálul fogalmaznak, hibátlan grammatikával és mindig udvariasan. A fordítók szobáiban nagy a munkatempó: havonta legalább három-négyezer levelet küldenek partnereiknek. Természetesen sok a típuslevél is, ilyenkor az automatikusan vezérelt írógépet hívják segítségül. A szöveget lyukszalagra ütik, s a Supertyper annyi eredeti példányt készít, ahányszor lenyomják az újrázó billentyűt. Ügyfeleik megbecsülését jelzi a levelezési kultúrának ez a technikai megoldása. Gyakran használják a Xerox fénymásolót is, különösen, ha százával kell elküldeniük árajánlataikat. Ezek az ötletes konstrukciók tucatnyi gyors- és gépírót helyettesítenek ... — Az üzleti élet felgyorsulásával — folytatja Herkner Ottó —, mintegy két, két és fél éve csökken a levélforgalmunk, és mind nagyobb szerephez jut a telex. Ma már reggel hattól este hatig, három telexgépünk kopog megállás nélkül, s naponta 250—300 üzenetet váltunk ilyenformán. A sürgős megrendelések, a fontos ajánlatok, s néha-néha a reklamációk is, egyre inkább telexen érkeznek hozzánk. Külföldi irodák A vállalat eddig kilenc külföldi irodát nyitott, ötöt szocialista, négyet tőkésországban. Rövidesen megkezdi működését a szófiai és a pakisztáni fiók, s ha minden jól megy, hamarosan munkához láthat nigériai kirendeltségük is. Ezenkívül Limától Stockholmig, Tokiótól Melbourne-ig 85 képviselőjük van, rendszerint az ország ismert és rangos ügynökségeivel állnak üzleti kapcsolatban. Munkatársaik ugyancsak gyakran keresik fel személyesen vevőiket, s tárgyalásaik során rendszeresen köztik eredményeiket, adott esetben pedig a vállalat jóváhagyását kérik valamely váratlan akcióhoz.. . — Mind gyakrabban kapunk táviratot is — halljuk —, különösen azokból az államokból, városokból, ahol nincs, esetleg bizonytalanul működik a telex, vagy éppen ellenkezőleg: zsúfoltak a vonalak. Ezeket az üzeneteket ugyancsak behozzák hozzám, s a lehetőség szerint azonnal intézkedem ... Nem lebecsülendő — mondjuk kilóban számolva — a Metrimpex belső levelezése sem. Feljegyzések, utasítások, tájékoztatók, emlékeztetők, számlák, mindenféle iratok és másolatok indulnak útra egyik osztályról a másikra, hogy végül — iktatószámmal, pecséttel és több aláírással ellátva — az elintézés után kikössenek valamelyik zsúfolt szekrény mélyén . .. Folyik az ügyintézés. És a tömérdek levelezés, telexezés, táviratozás mögött ott áll a végeredmény: a Metrimpex tavalyi mintegy ötmilliárd forintos áruforgalma, amely az idén — a műszeripar fejlődését is jelezve — legalább tíz százalékkal bővül. A vezérigazgató — kék és fehér, merített és domborított, céges és keretes papirosra — naponta legalább százszor írja le a nevét. Néhány hete — házon belül — ezek az autogramok osztatlan sikert arattak. Számos levélen ez állt: „Kedves Munkatársunk! Értesítem, hogy folyó hó 1-től fizetését felemelem ” S ha már itt, a vállalati levelezés vidámabb felénél tartunk, tegyünk fel egy tréfásnak tűnő kérdést. Mi lesz a Metrimpexhez érkező levelek bélyegeivel? A napi 300—400 levél ugyanis legalább 600 vietnami, chilei, belga, lengyel — a felsorolás megközelítően sem teljes — bélyeget jelent. — Emlékszem, régebben, csekély díjazásért, a külföldi bélyegeket átadtuk a Filatéliának. Úgy tűnik, néhány éve nem élünk ezzel, a bélyeggyűjtők számára nyilván fontos gyakorlattal. Különben is, félek: már csak néhány év, és a gyors telex, a távirat, a telefon végleg pontot tesz a bélyeggel továbbított hagyományos üzleti levelezésre. Benedek István Gábor Iráni szekció a kereskedelmi kamarában Hétfőn Szamsedin Gharibnak, a budapesti iráni nagykövetség ügyvivőjének jelenlétében megalakult a Magyar Kereskedelmi Kamara iráni szekciója, amelybe a magyar-iráni gazdasági kapcsolatokban különösen érdekelt 74 magyar vállalat kérte a felvételét. Az alakuló ülésen Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke elnökölt. Részt vett az ülésen az iráni gazdasági szakemberek 12 tagú delegációja is, amelyet dr. Taher Ziái szenátor, az iráni kamarák szövetségének elnöke vezetett. A tagozat elnökévé Králik Ferencet, a NIKFX Nehézipari Külkereskedelmi Vállalat kereskedelmi igazgatóját választotta meg a végrehajtó bizottság.