Magyar Hírlap, 1973. szeptember (6. évfolyam, 240-269. szám)
1973-09-01 / 240. szám
21973. SZEPTEMBER 1. SZOMBAT HAZAI KORKÉP A fs. Magyar Hírlap Az Elnöki Tanács napirendjén Módosították az oktatási törvényt - Nem kötelező az érettségi Esti iskolán is teljesíthető a tankötelezettség Az Elnöki Tanács pénteki ülésén — összhangban a párt Központi Bizottságának elmúlt évi, az állami oktatás továbbfejlesztéséről szóló határozatával — megtárgyalta és jóváhagyta az oktatási rendszerünk továbbfejlesztéséről szóló törvényerejű rendeletet. Ismeretes, hogy az 1961. évi III. törvény foglalta és foglalja keretbe oktatási rendszerünk szerkezeti felépítését, az alsó-, közép- és felsőoktatás alapintézményeit, valamint ezek feladatait az egységes oktatási rendszeren belül. A művelődésügyi miniszter és az igazságügyi miniszter előterjesztése alapján az Elnöki Tanács megállapította, hogy a gyakorlat bebizonyította a törvényben rögzített irányelvek általában helyesek, oktatási intézményeink a kitűzött cél irányába fejlődtek. A törvény megszületése óta eltelt tizenkét esztendő tapasztalatai azonban már kellő alapot adnak ahhoz, hogy oktatási intézményeink képzési rendszerét továbbfejlesszük, és még alkalmasabbá tegyük az előttünk álló feladatok hatékonyabb megvalósítására. Ezt a célt szolgálja az Elnöki Tanács most elfogadott törvényerejű rendelete az oktatási rendszer továbbfejlesztéséről, amely az 1961. évi törvény egyes rendelkezéseit újonnan fogalmazza, s ezzel — a törvény keretjellegének megfelelően — megteremti a jogalapot a továbbfejlesztéshez. A módosítások elsősorban az egyes oktatási intézmények képzési célját pontosítják: néhány túlhaladott rendelkezést a mai állapothoz igazítanak, az 1961. évi harmadik törvény például kimondja, hogy a tanköteles diákoknak a nyolcadik osztály sikeres elvégzéséig, legkésőbb azonban annak a tanévnek a végéig kell járniuk iskolába, amelyben 16. életévüket betöltik. Mostantól kezdve viszont arra is lehetőség nyílik, hogy a 14. életévét betöltött gyermek — a változatlanul 16. életévig terjedő tankötelezettségnek — a dolgozók általános iskolájában tegyen eleget. Ez a módosítás feloldja azt a megkötöttséget, hogy a gyermeket 16. életévének betöltéséig nappali iskolalátogatásra kötelezte. ,, Az alsófokú oktatási intézmények közül a törvényerejű rendelet külön foglalkozik a gyógypedagógiai intézményekkel, ezek képzési céljaival. Úgy rendelkezik, hogy ezekben az intézetekben a képzés időtartama a fogyatékosság jellegéhez igazodik. A rendelkezést az indokolja, hogy emelkedik a gyógypedagógiai intézmények száma, növekedik jelentőségük, s jellegük eltér az általános iskolától. A tanácstörvénnyel összhangban a törvényerejű rendelet a gimnáziumok és a szakközépiskolák, valamint a középiskolai kollégiumok és diákotthonok létesítését, valamint mindezek fenntartását a tanácsok kizárólagos hatáskörébe utalja. Kivételt, csupán a felsőoktatási intézmények gyakorló iskolái és az egyházi gimnáziumok jelentenek. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a gimnáziumok képzési céljainak megjelölésénél figyelembe veszi a kettős feladatot: a felsőfokú tanulmányokra, illetve közvetlenül a gyakorlati életre való felkészítését. A gimnazisták a négy év sikeres elvégzése után érettségi vizsgát tehetnek, s ez jogosítja őket a jelentkezésre felsőoktatási intézményekbe. A gimnáziumok négy évfolyamának sikeres elvégzése azonban — az érettségi vizsga letétele nélkül is — képesít általános irányú középfokú iskolai végzettséghez kötött munkakörök betöltésére. A szakközépiskolák elvégzése után is lehetőségük nyílik a tanulóknak az érettségi vizsga letételére, ha felsőfokú intézményekbe kívánnak jelentkezni. A szakközépiskola felsőfokú tanulmányokra felkészítő szerepe annyiban módosul, hogy nagyobb súlyt kap a szakirányú felsőfokú tanulásra való előkészítés. Érettségi vizsga nélkül — a gimnáziumokhoz hasonlóan — a négy évfolyam elvégzése képesítést nyújt középfokú iskolai végzettséghez kötött állások betöltésére. Az ilyen diákok részére azt is biztosítani kell a jövőben, hogy szakmunkásképzés célját szolgáló szakközépiskolában érettségi vizsga nélkül is letehessék szakmunkásvizsgát. Felsőfokú intézetet a Minisztertanács, egyetemet és főiskolát továbbra is az Elnöki Tanács létesíthet, illetve szüntethet meg. A most elfogadott törvényerejű rendelet rámutat, hogy a felsőoktatási intézmények fontos feladata a szakemberek továbbképzése, valamint a felsőoktatás és a gyakorlati termelőmunka szorosabb kapcsolatának biztosítása is. Kimondja, hogy a hallgatók a tanulmányi idő alatt — a képzés jellegétől függően — szakmai gyakorlatot folytatnak. Lehetőség nyílik arra is, hogy a szakmunkásképesítéssel rendelkezőket középiskolai végzettség nélkül is felvehetnek felsőoktatási intézményekbe, ha a később, külön meghatározott feltételeknek megfelelnek. Rendelkezik arról is az Elnöki Tanács, hogy az egyetemeken és a főiskolákon szerezhető legyen az egyetemi, illetve a főiskolai végzettségnél alacsonyabb szintű szakképesítés is. A törvényerejű rendelet pontosabban megfogalmazza a felnőttoktatás kereteit. Lényeges, új rendelkezés, hogy — külön jogszabályokban meghatározandó keretek között — az általános iskolák és a gimnáziumokon kívül a jövőben egyes szakközépiskolákban és a felsőoktatás területén is lehetőség nyílik a tananyag iskolán kívüli, egyéni tanulással történő elsajátítására. A tanköteles koron túl levők tanulása így igazodhat a felnőttoktatás sajátos követelményeihez. Mód nyílik így arra is, hogy egyes iskolatípusokban, illetve szakokon egyéni tanulással, az előírt vizsgák eredményes letételével is megszerezhető legyen a végzettség. Munkaszervezés, üzemszervezés Az Országos Vezetőképző Központ idei programja Szeptember 3-án, hétfőn, ünnepélyesen nyitják meg az Országos Vezetőképző Központ 1973—74-es — immáron ötödik — tanévét, amelynek programjáról dr. Béres Gyula, az intézmény főigazgatója tájékoztatta az MTI munkatársát. " Az idén a hatékonyság jegyében, a szokásosnál valamivel kevesebb tanfolyamot indítunk, ám a múlt évinél jóval több időt szentelünk a vállalatti munka- és üzemszervezéssel, valamint a korszerű vállalati rendszerszervezéssel foglalkozó ismeretek oktatására. Változatlanul a minisztériumi vezetők, továbbá a legnagyobb vállalatok felső szintű vezetőinek továbbképzésére épülnek legfontosabb tanfolyamtípusaink. Mindemellett az eddigieknél nagyobb gondot kívánunk fordítani a gazdasági és politikai vezetők ideológiai és számítástechnikai ismereteinek bővítésére is, ennek szolgálatában külön tanfolyamokat, szemináriumokat szervezünk. Másik fő feladatunknak tartjuk a munkahelyi és középszintű vezetőket továbbképző oktatók ismereteinek gazdagítását. Részükre több tanfolyamot is szervezünk. Az új tanévben gyakorlatban is megkezdődik a tanfolyamok nemzetközi cseréje. A főigazgató befejezésül elmondotta: az OVK öt év alatt 111 tanfolyamon, 2363 szakember számára nyújtott korszerű ismereteket. Pártoktatók országos tanácskozása Pécsett Az MSZMP Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztálya Pécsett, a Baranya megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán augusztus 29—31. között rendezte meg az oktatási igazgatóságok és propagandamunkát irányító szervek hagyományos tanév eleji országos tanácskozását. A részvevőket Bócz József, az MSZMP Baranya megyei bizottságának titkára köszöntötte. A tanácskozást dr. Bán Károly, a Központi Bizottság alosztályvezetője nyitotta meg, majd dr. Lakos Sándor, a társadalomtudományi intézet igazgatója Szocialista fejlődés, szocialista demokrácia címmel tartott előadást; dr. Móna Gyula, a Központi Bizottság Agitációs és Propaganda Osztályának helyettes vezetője az oktatási igazgatóságok munkájának időszerű feladatairól beszélt. A háromnapos tanácskozás keretében dr. Huszár István államtitkár, Jedlicska Gyula, Sas György és dr. Lick József, a politikai főiskola tanszékvezetői, Lajtai Vera, a Pártélet főszerkesztője, dr. Kozma Ferenc, a Minisztertanács titkárságának főosztályvezetője, Simon Péter, az ELTE docense, Makó István és dr. Földi Pál, a Központi Bizottság Agitációs és Propaganda Osztályának munkatársai tartottak előadást. Próba év után akadémia Gyakornokok a tanácsigazgatásban Nyugdíjasok ünnepélyes búcsúztatásakor, hosszú és tisztességes szolgálat befejezésének meghitt pillanataiban, a stafétabot átadásának törvényszerű, de gyakran mégis megindító perceiben, amikor a búcsúzni készülő ünnepelt szólásra emelkedik, hányszor halljuk az aggodalmas szavakat. Az idejüket kitöltött emberek felelősségteljes megnyilatkozását, tűnődő kérdését, az újak, a fiatalabbak, vajon képesek-e az örökünkbe lépni, tesznek-e annyit, vállalkoznak-e — emberileg és szakmailag egyaránt — a teljes szolgálatra. A dolgát, a hivatását, a szakmáját szerető ember, a becsülettel élő ember természetes és mérhetetlenül tiszteletre méltó aggodalma ez. Mesterségre, szakmára, betöltött posztra való tekintet nélkül. S az a társadalom, amelyben az ilyen kérdések nem pusztán érzelmeket ébresztenek, hanem cselekvést is érlelnek, az a társadalom egyre, inkább képes megnyugtatni az elköszönő generációkat. Mégpedig azzal megnyugtatni, hogy időben és tervszerűen készül a nemzedékváltásra, történjék az a munkapadok mellett, a tervezőasztalnál vagy éppen a közszolgálat bármely posztján. Régi, jogos igény , most ez utóbbiról, a közszolgálatról lesz szó, pontosabban: a tanácsigazgatás szakember-utánpótlásáról. Aligha sértünk érzelmeken aligha adunk okot bárminő neheztelésre, ha az utóbbi évek tapasztalatai alapján megállapítjuk: régi jogos igényt teljesít, sok esztendő mulasztásának felszámolásához járul hozzá a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének a tanácsigazgatási gyakornokok alkalmazásáról szóló utasítása. A tanácsokra egyre sokrétűbb, szakmailag és emberileg egyre igényesebb feladatok várnak: a képzésnek és a továbbképzésnek immár kulcsszerepe van a mindennapi döntések biztonságában; rendkívüli mértékben kiszélesedett a tanácsok felelőssége; mind az igazgatási, mind a testületi tevékenység összehasonlíthatatlanul gazdagabb, mint korábban — de talán felesleges ,,igazolást” keresni a már említett utasítás időszerűségére. A lényeg az, hogy nem késlekedhetünk tovább a helyi tanácsok hivatali szervezetében az általános igazgatási feladatokat ellátó utánpótlás tudatos felnevelésével. Két év alatt több mint 300 gyakornokot kötelesek szerződtetni a megyei tanácsok, illetve a fővárosi tanács. Az utasítás májusban lépett érvénybe, s a jelentkezés, illetve az iskolai végzettség alapján kiválasztott gyakornokok szeptember 1-től megkezdik munkájukat. A szerződés három esztendőre, szól, de távolról sem formális kapcsolatnak, még kevésbé kötelezettség nélküli kapcsolatnak ígérkezik. Vonzódás, hivatásérzet Mi előzte meg például a fővárosi tanácson annak a 12 fiatalnak a kiválasztását, akik szeptembertől egy-egy kerületben kísérlik meg a tanácsigazgatás ismereteinek elsajátítását? — A teljességhez tartozik — mondja dr. Gergelyffy József, a személyzeti főosztály szakoktatási csoportvezetője —, hogy az utóbbi időben a fiatalok körében egyre nagyobb az érdeklődés az igazgatási munka iránt, mint pályát, mint hivatást, egyre több fiatal szeretné választani. Ez azért jelentős, mert korábban, évekkel ezelőtt ezt aligha mondhattuk volna. Más kérdés, hogy ugyanakkor meglepően keveset tudnak a mai fiatalok arról, hogy tulajdonképpen mit csinálnak a tanácsok, milyen ismereteket kell elsajátítani a szakképzett tanácsi dolgozónak. Éppen ezért a főváros néhány gimnáziumában két-három év óta úgynevezett államigazgatási szakkörök működnek, amelyeket a kerületi tanácsok nagy szeretettel és szakértelemmel segítenek. Ezektől azt vártuk és várjuk a jövőben is, hogy részben ismeretterjesztő tevékenységet végezzenek, részben pedig kedvet ébresszenek a fiatalokban a tanácsigazgatás hivatása iránt. A gyakornoknak jelentkezők többsége azonban a közgazdasági szakközépiskólákból került ki, s a jövőre nézve is ez az iskolatípus jelenti majd a tanácsok számára az utánpótlás bázisát. — Már csak azért is — mondja a csoportvezető—, mert a kijelölt közgazdasági szakközépiskolákban, mint köztudomású, a harmadik évtől tantárgyként tanítják az igazgatás-ügyvitelt és érettségi vizsgát is kell tenni belőle. Az idén azonban erre még nem támaszkodhattunk, mégsem volt nehéz a 12 fiatalt kijelölni. Valamennyien középiskolát végeztek, egyikük-másikuk már dolgozott is valamelyik tanácson, s meggyőződtünk róla, hogy mindannyian őszintén szeretnék ezt a pályát választani. Számunkra ez a lényeg. Az, hogy fogékonyak, akarnak tanulni, érdekli őket a közszolgálat. A szakemberek felelőssége A többi már részben rajtuk, részben pedig azokon a nagy tapasztalatú szakembereken múlik, akiknek körében a kerületi tanácsokon eltöltik majd az egy esztendőt. Mert ez az első év mindenekelőtt az ismerkedés, a tájékozódás, az áttekintés, a készülődés vizsgaéve lesz. De azt is mondhatnánk, hogy az alkalmasság próbája, hiszen ha megfelelnek, csakis akkor szerezhetnek jogot a gyakornoki idő utolsó két évére, amely már a Tanácsakadémián való magasabb szintű képzést jelenti a számukra. — Nagy reményekkel indítjuk őket útra, szinte semmit nem bízunk a véletlenre. A kerületekben közvetlenül a vb-titkár a felelős az előrehaladásukért, egyebek között azért, hogy az egy év alatt megismerhessék az egyes osztályok munkáját, ott lehessenek a különböző döntések előkészítésénél,, tanúi legyenek az ügyfélfogadás, az ügyintézés menetének, tanulmányozzák a végrehajtó bizottság munkáját, szóval mindent, ami a tanácson az állampolgárokért történik. Közben természetesen tanfolyamokat szervezünk a számukra, amelyek felkészítik őket a Tanácsakadémiára. Az első évben, s aki megfelel, annak a további két akadémiai évre is, havonta 1500 forint fizetést adunk, viselve természetesen a Tanácsakadémián a két év térítéseinek költségeit is. Nemcsak a fővárosban, hanem a megyékben is, nagy örömmel fogadták a tanácsigazgatási gyakornokrendszert. Bács-Kiskunban például már egy évvel megelőzték az említett utasítást, s a Tanácsakadémia idei tanévére a gyakornoki idő első esztendejét sikerrel teljesítő fiatalok felvételt nyertek. Pest megyében 23 fiatallal szerződött a megyei tanács, közülük hárman városba, húszan pedig nagyközségekbe és községekbe mennek a gyakornoki idő első évét eltölteni. Valamennyi megyében — éppúgy, mint a fővárosban — az állandó és folyamatos képzés rendszerét dolgozták ki, már erre az első évre is. Látszólag szakmai természetű, szűken vett tanácsigazgatási jellegű intézkedésről szóltunk. Annyiban mégis sokkal szélesebb érdeklődésre tarthat számot, amennyiben állampolgári minőségben valamennyien érdekeltek vagyunk. K. Gy. J. Ülést tartott a KNEB A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteken ülést tartott. Herendik Iván, a KNEB munkabizottságának vezetője, az Országos Tervhivatal osztályvezetője jelentést terjesztett elő a termékforgalmazás egyes területeinek gazdaságosságáról. Az 50 iparvállalatnál és az ellátásukkal foglalkozó termelőeszköz-kereskedelmi vállalatoknál végzett vizsgálat kedvező fejlődést állapít meg az anyagellátásban. A KNEB a vitában elhangzottakkal kiegészített jelentését és javaslatait a Minisztertanács elé terjeszti. A KNEB megtárgyalta és elfogadta a felnőtt dolgozók képzésének és továbbképzésének vizsgálatáról készült jelentést, amelyet dr. Józsa Ödön, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem professzora terjesztette elő. A fővárosban és négy megyében 129 iparvállalatnál folytatott vizsgálat során 3 ezer dolgozó véleményét részletesen kikérték, és feldolgozták. A vizsgált vállalatoknál egyértelműen jelentős fejlődést állapítottak meg Az aktív keresők között például 65-ről 39 százalékra csökkent azoknak az aránya, akik nem végezték el a továbbtanulás, a továbbképzés alapját képező 8 általános iskolát. A KNEB-vizsgálat megállapításai alapján javaslatokat fogadott el az új rendszerű továbbképzésről szóló 1971. évi kormányhatározat végrehajtásának meggyorsítására, és azokat jelentésével együtt a kormány elé terjeszti. A KNEB jóváhagyta az ipari dolgozók munkahelyi szociális körülményeinek vizsgálatára készített programot, továbbá a szocialista gépimport fejlődését akadályozó egyes tényezők vizsgálatának programját.