Magyar Hírlap, 1973. szeptember (6. évfolyam, 240-269. szám)

1973-09-01 / 240. szám

21973. SZEPTEMBER 1. SZOMBAT HAZAI KORKÉP A fs. Magyar Hírlap Az Elnöki Tanács napirendjén Módosították az oktatási törvényt - Nem kötelező az érettségi Esti iskolán is teljesíthető a tankötelezettség Az Elnöki Tanács pénteki ülésén — összhangban a párt Központi Bizottságá­nak elmúlt évi, az állami oktatás tovább­fejlesztéséről szóló határozatával — meg­tárgyalta és jóváhagyta az oktatási rend­szerünk továbbfejlesztéséről szóló tör­vényerejű rendeletet. Ismeretes, hogy az 1961. évi III. tör­vény foglalta és foglalja keretbe oktatási rendszerünk szerkezeti felépítését, az al­só-, közép- és felsőoktatás alapintézmé­nyeit, valamint ezek feladatait az egysé­ges oktatási rendszeren belül. A művelő­désügyi miniszter és az igazságügyi mi­niszter előterjesztése alapján az Elnöki Tanács megállapította, hogy a gyakorlat bebizonyította a törvényben rögzített irányelvek általában helyesek, oktatási intézményeink a kitűzött cél irányába fejlődtek. A törvény megszületése óta el­telt tizenkét esztendő tapasztalatai azon­ban már kellő alapot adnak ahhoz, hogy oktatási intézményeink képzési rendsze­rét továbbfejlesszük, és még alkalma­sabbá tegyük az előttünk álló feladatok hatékonyabb megvalósítására. Ezt a célt szolgálja az Elnöki Tanács m­ost elfogadott törvényerejű rendelete az oktatási rendszer továbbfejlesztéséről, amely az 1961. évi törvény egyes rendel­kezéseit újonnan fogalmazza, s ezzel — a törvény keretjellegének megfelelően — megteremti a jogalapot a továbbfejlesz­téshez. A módosítások elsősorban az egyes ok­tatási intézmények képzési célját ponto­sítják: néhány túlhaladott rendelkezést a mai állapothoz igazítanak, az 1961. évi harmadik törvény például kimondja, hogy a tanköteles diákoknak a nyolcadik osztály sikeres elvégzéséig, legkésőbb azonban annak a tanévnek a végéig kell járniuk iskolába, amelyben 16. életévü­ket betöltik. Mostantól kezdve viszont arra is lehetőség nyílik, hogy a 14. élet­évét betöltött gyermek — a változatla­nul 16. életévig terjedő tankötelezettség­nek — a dolgozók általános iskolájában tegyen eleget. Ez a módosítás feloldja azt a megkötöttséget, hogy a gyermeket 16. életévének betöltéséig nappali iskolaláto­gatásra kötelezte. ,, Az alsófokú oktatási intézmények kö­zül a törvényerejű rendelet külön fog­lalkozik a gyógypedagógiai intézmények­kel, ezek képzési céljaival. Úgy rendel­kezik, hogy ezekben az intézetekben a képzés időtartama a fogyatékosság jelle­géhez igazodik. A rendelkezést az indo­kolja, hogy emelkedik a gyógypedagógiai intézmények száma, növekedik jelentősé­gük, s jellegük eltér az általános iskolá­tól. A tanácstörvénnyel összhangban a tör­vényerejű rendelet a gimnáziumok és a szakközépiskolák, valamint a középisko­lai kollégiumok és diákotthonok létesíté­sét, valamint mindezek fenntartását a ta­nácsok kizárólagos hatáskörébe utalja. Kivételt, csupán a felsőoktatási intézmé­nyek gyakorló iskolái és az egyházi gim­náziumok jelentenek. Az Elnöki Tanács törvényerejű rende­lete a gimnáziumok képzési céljainak megjelölésénél figyelembe veszi a kettős feladatot: a felsőfokú tanulmányokra, il­letve közvetlenül a gyakorlati életre való felkészítését. A gimnazisták a négy év sikeres elvégzése után érettségi vizsgát tehetnek, s ez jogosítja őket a jelentke­zésre felsőoktatási intézményekbe. A gimnáziumok négy évfolyamának sikeres elvégzése azonban — az érettségi vizsga letétele nélkül is — képesít általános irányú középfokú iskolai végzettséghez kötött munkakörök betöltésére. A szakközépiskolák elvégzése után is lehetőségük nyílik a tanulóknak az érett­ségi vizsga letételére, ha felsőfokú intéz­ményekbe kívánnak jelentkezni. A szak­középiskola felsőfokú tanulmányokra fel­készítő szerepe annyiban módosul, hogy nagyobb súlyt kap a szakirányú felsőfokú tanulásra való előkészítés. Érettségi vizs­ga nélkül — a gimnáziumokhoz hasonló­an — a négy évfolyam elvégzése képesí­tést nyújt középfokú iskolai végzettség­hez kötött állások betöltésére. Az ilyen diákok részére azt is biztosítani kell a jövőben, hogy szakmunkásképzés célját szolgáló szakközépiskolában érettségi vizsga nélkül is letehessék szakmunkás­­vizsgát. Felsőfokú intézetet a Minisztertanács, egyetemet és főiskolát továbbra is az Elnöki Tanács létesíthet, illetve szüntet­het meg. A most elfogadott törvényerejű rendelet rámutat, hogy a felsőoktatási intézmények fontos feladata a szakembe­rek továbbképzése, valamint a felsőok­tatás és a gyakorlati termelőmunka szo­rosabb kapcsolatának biztosítása is. Ki­mondja, hogy a hallgatók a tanulmányi idő alatt — a képzés jellegétől függően — szakmai gyakorlatot folytatnak. Lehető­ség nyílik arra is, hogy a szakmunkás­képesítéssel rendelkezőket középiskolai végzettség nélkül is felvehetnek felső­­oktatási intézményekbe, ha a később, kü­lön meghatározott feltételeknek megfe­lelnek. Rendelkezik arról is az Elnöki Tanács, hogy az egyetemeken és a főis­kolákon szerezhető legyen az egyetemi, illetve a főiskolai végzettségnél alacso­­­nyabb szintű szakképesítés is. A törvényerejű rendelet pontosabban megfogalmazza a felnőttoktatás kereteit. Lényeges, új rendelkezés, hogy — külön jogszabályokban meghatározandó kere­tek között — az általános iskolák és a gimnáziumokon kívül a jövőben egyes szakközépiskolákban és a felsőoktatás területén is lehetőség nyílik a tananyag iskolán kívüli, egyéni tanulással történő elsajátítására. A tanköteles koron túl le­vők tanulása így igazodhat a felnőttok­tatás sajátos követelményeihez. Mód nyílik így arra is, hogy egyes iskolatípu­sokban, illetve szakokon egyéni tanulás­sal, az előírt vizsgák eredményes letéte­lével is megszerezhető legyen a végzett­ség. Munkaszervezés, üzemszervezés Az Országos Vezetőképző Központ idei programja Szeptember 3-án, hétfőn, ünnepélyesen nyitják meg az Országos Vezetőképző Központ 1973—74-es — immáron ötödik — tanévét, amelynek programjáról dr. Béres Gyula, az intézmény főigazgatója tájékoztatta az MTI munkatársát. " Az idén a hatékonyság jegyében, a szokásosnál valamivel kevesebb tanfolya­mot indítunk, ám a múlt évinél jóval több időt szentelünk a vállalatti munka- és üzemszervezéssel, valamint a korsze­rű vállalati rendszerszervezéssel foglal­kozó ismeretek oktatására. Változatlanul a minisztériumi vezetők, továbbá a leg­nagyobb vállalatok felső szintű vezetői­nek továbbképzésére épülnek legfonto­sabb tanfolyamtípusaink. Mindemellett az eddigieknél nagyobb gondot kívánunk fordítani a gazdasági és politikai vezetők ideológiai és számítástechnikai ismere­teinek bővítésére is, ennek szolgálatában külön tanfolyamokat, szemináriumokat szervezünk.­­ Másik fő feladatunknak tartjuk a munkahelyi és középszintű vezetőket to­vábbképző oktatók ismereteinek gazdagí­tását. Részükre több tanf­olyamot is szer­vezünk.­­ Az új tanévben gyakorlatban is megkezdődik a tanfolyamok nemzetközi cseréje. A főigazgató befejezésül elmon­dotta: az OVK öt év alatt 111 tanfolya­mon, 2363 szakember számára nyújtott korszerű ismereteket. Pártoktatók országos tanácskozása Pécsett Az MSZMP Központi Bizottsága Agi­­tációs és Propaganda Osztálya Pécsett, a­ Baranya megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán augusztus 29—31. között rendezte meg az oktatási igazgatóságok és propagandamunkát irányító szervek hagyományos tanév eleji országos ta­nácskozását. A részvevőket Bócz József, az MSZMP Baranya megyei bizottságá­nak titkára köszöntötte. A tanácskozást dr. Bán Károly, a Köz­ponti Bizottság alosztályvezetője nyitotta meg, majd dr. Lakos Sándor, a társada­lomtudományi intézet igazgatója Szocia­lista fejlődés, szocialista demokrácia cím­mel tartott előadást; dr. Móna Gyula, a Központi Bizottság Agitációs és Propa­ganda Osztályának helyettes vezetője az oktatási igazgatóságok munkájának idő­szerű feladatairól beszélt. A háromnapos tanácskozás keretében dr. Huszár István államtitkár, Jedlicska Gyula, Sas György és dr. Lick József, a politikai főiskola tanszékvezetői, Lajtai Vera, a Pártélet főszerkesztője, dr. Koz­ma Ferenc, a Minisztertanács titkárságá­nak főosztályvezetője, Simon Péter, az ELTE docense, Makó István és dr. Földi Pál, a Központi Bizottság Agitációs és Propaganda Osztályának munkatársai tartottak előadást. Próba év után akadémia Gyakornokok a tanácsigazgatásban Nyugdíjasok ünnepélyes búcsúztatása­kor, hosszú és tisztességes szolgálat be­fejezésének meghitt pillanataiban, a sta­fétabot átadásának törvényszerű, de gyakran mégis megindító perceiben, ami­kor a búcsúzni készülő ünnepelt szólás­ra emelkedik, hányszor halljuk az aggo­dalmas szavakat. Az idejüket kitöltött emberek felelősségteljes megnyilatkozá­sát, tűnődő kérdését, az újak, a fiatalab­bak, vajon képesek-e az örökünkbe lépni, tesznek-e annyit, vállalkoznak-e — em­berileg és szakmailag egyaránt — a tel­jes szolgálatra. A dolgát, a hivatását, a szakmáját sze­rető ember, a becsülettel élő ember ter­mészetes és mérhetetlenül tiszteletre méltó aggodalma ez. Mesterségre, szak­mára, betöltött posztra való tekintet nél­kül. S az a társadalom, amelyben az ilyen kérdések nem pusztán érzelmeket ébresztenek, hanem cselekvést is érlel­nek, az a társadalom egyre, inkább ké­pes megnyugtatni az elköszönő generá­ciókat. Mégpedig azzal megnyugtatni, hogy időben és tervszerűen készül a nemzedékváltásra, történjék az a munka­­padok mellett, a tervezőasztalnál vagy éppen a közszolgálat bármely posztján. Régi, jogos igény , most ez utóbbiról, a közszolgálatról lesz szó, pontosabban: a tanácsigazgatás szakember-utánpótlásáról. Aligha sér­tünk érzelmeken aligha adunk okot bár­minő neheztelésre, ha az utóbbi évek ta­pasztalatai alapján megállapítjuk: régi jogos igényt teljesít, sok esztendő mu­lasztásának felszámolásához járul hozzá a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnö­kének a tanácsigazgatási gyakornokok al­kalmazásáról szóló utasítása. A tanácsok­ra egyre sokrétűbb, szakmailag és em­berileg egyre igényesebb feladatok vár­nak: a képzésnek és a továbbképzésnek immár kulcsszerepe van a mindennapi döntések biztonságában; rendkívüli mér­tékben kiszélesedett a tanácsok felelőssé­ge; mind az igazgatási, mind a testü­leti tevékenység összehasonlíthatatlanul gazdagabb, mint korábban — de talán felesleges ,,igazolást” keresni a már em­lített utasítás időszerűségére. A lényeg a­z, hogy nem késlekedhetünk tovább a helyi tanácsok hivatali szervezetében az általános igazgatási feladatokat ell­á­tó utánpótlás tudatos felnevelésével. Két év alatt több mint 300 gyakor­nokot kötelesek szerződtetni a megyei tanácsok, illetve a fővárosi tanács. Az utasítás májusban lépett érvénybe, s a jelentkezés, illetve az iskolai végzettség alapján kiválasztott gyakornokok szep­tember 1-től megkezdik munkájukat. A szerződés három esztendőre, szól, de tá­volról sem formális kapcsolatnak, még kevésbé kötelezettség nélküli kapcsolat­nak ígérkezik. Vonzódás, hivatásérzet Mi előzte meg például a fővárosi taná­cson annak a 12 fiatalnak a kiválasztá­sát, akik szeptembertől egy-egy kerület­ben kísérlik meg a tanácsigazgatás is­mereteinek elsajátítását? — A teljességhez tartozik — mondja dr. Gergelyffy József, a személyzeti fő­osztály szakoktatási csoportvezetője —, hogy az utóbbi időben a fiatalok köré­ben egyre nagyobb az érdeklődés az igaz­gatási munka iránt, mint pályát, mint hivatást, egyre több fiatal szeretné vá­lasztani. Ez azért jelentős, mert koráb­ban, évekkel ezelőtt ezt aligha mondhat­tuk volna. Más kérdés, hogy ugyanakkor meglepően keveset tudnak a mai fiatalok arról, hogy tulajdonképpen mit csinál­nak a tanácsok, milyen ismereteket kell elsajátítani a szakképzett tanácsi dolgo­zónak. Éppen ezért a főváros néhány gimnáziumában két-három év óta úgy­nevezett államigazgatási szakkörök mű­ködnek, amelyeket a kerületi tanácsok nagy szeretettel és szakértelemmel segí­tenek.­ Ezektől azt vártuk és várjuk a jövőben is, hogy részben ismeretterjesz­tő tevékenységet végezzenek, részben pe­dig kedvet ébresszenek a fiatalokban a tanácsigazgatás hivatása iránt. A gyakornoknak jelentkezők többsége azonban a közgazdasági szakközé­piskó­lákból került ki, s a jövőre nézve is ez az iskolatípus jelenti majd a tanácsok számára az utánpótlás bázisát. — Már csak azért is — mondja a cso­portvezető—­, mert a kijelölt közgazda­­sági szakközépiskolákban, mint köztudo­mású, a harmadik évtől tantárgyként ta­nítják az igazgatás-ügyvitelt és érettsé­gi vizsgát is kell tenni belőle. Az idén azonban erre még nem támaszkodhat­tunk, mégsem volt nehéz a 12 fiatalt ki­jelölni. Valamennyien középiskolát vé­geztek, egyikük-másikuk már dolgozott is valamelyik tanácson, s meggyőződtünk róla, hogy mindannyian őszintén szeret­nék ezt a pályát választani. Számunkra ez a lényeg. Az, hogy fogékonyak, akar­nak tanulni, érdekli őket a közszolgálat. A szakemberek felelőssége A többi már részben rajtuk, részben pedig azokon a nagy tapasztalatú szak­embereken múlik, akiknek körében a kerületi tanácsokon eltöltik majd az egy esztendőt. Mert ez az első év mindenek­előtt az ismerkedés, a tájékozódás, az át­tekintés, a készülődés vizsgaéve lesz. De azt is mondhatnánk, hogy az alkalmas­ság próbája, hiszen ha megfelelnek, csak­is akkor szerezhetnek jogot a gyakor­noki idő utolsó két évére, amely már a Tanácsakadémián való magasabb szintű képzést jelenti a számukra. — Nagy reményekkel indítjuk őket útra, szinte semmit nem bízunk a vé­letlenre. A kerületekben közvetlenül a vb-titkár a felelős az előrehaladásukért, egyebek között azért, hogy az egy év alatt megismerhessék az egyes osztályok munkáját, ott lehessenek a különböző döntések előkészítésénél,, tanúi legyenek az ügyfélfogadás, az ügyintézés meneté­nek, tanulmányozzák a végrehajtó bi­zottság munkáját, szóval mindent, ami a tanácson az állampolgárokért történik. Közben természetesen tanfolyamokat szervezünk a számukra, amelyek felké­szítik őket a Tanácsakadémiára. Az első évben, s aki megfelel, annak a további két akadémiai évre is, havonta 1500 fo­rint fizetést adunk, viselve természete­sen a Tanácsakadémián a két év téríté­seinek költségeit is. Nemcsak a fővárosban, hanem a me­gyékben is, nagy örömmel fogadták a tanácsigazgatási gyakornokrendszert. Bács-Kiskunban például már egy évvel megelőzték az említett utasítást, s a Ta­nácsakadémia idei tanévére a gyakor­noki idő első esztendejét sikerrel teljesí­tő fiatalok felvételt nyertek. Pest me­gyében 23 fiatallal szerződött a megyei tanács, közülük hárman városba, húszan pedig nagyközségekbe és községekbe mennek a gyakornoki idő első évét eltöl­teni. Valamennyi megyében — éppúgy, mint a fővárosban — az állandó és fo­lyamatos képzés rendszerét dolgozták ki, már erre az első évre is. Látszólag szakmai természetű, szűken vett tanácsigazgatási jellegű­ intézkedés­ről szóltunk. Annyiban mégis sokkal szélesebb érdeklődésre tarthat számot, amennyiben állampolgári minőségben valamennyien érdekeltek vagyunk. K. Gy. J. Ülést tartott a KNEB A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság pénteken ülést tartott. Herendik Iván, a KNEB munkabizottságának vezetője, az Országos Tervhivatal osztályvezetője je­lentést terjesztett elő a termékforgalma­zás egyes területeinek gazdaságosságáról. Az 50 iparvállalatnál és az ellátásukkal foglalkozó termelőeszköz-kereskedelmi vállalatoknál végzett vizsgálat kedvező fejlődést állapít meg az anyagellátásban. A KNEB a vitában elhangzottakkal ki­egészített jelentését és javaslatait a Mi­nisztertanács elé terjeszti. A KNEB megtárgyalta és elfogadta a felnőtt dolgozók képzésének és tovább­képzésének vizsgálatáról készült jelentést, amelyet dr. Józsa Ödön, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem profes­szora terjesztette elő. A fővárosban és négy megyében 129 iparvállalatnál foly­tatott vizsgálat során 3 ezer dolgozó vé­leményét részletesen kikérték, és feldol­gozták. A vizsgált vállalatoknál egyértel­műen jelentős fejlődést állapítottak meg Az aktív keresők között például 65-ről 39 százalékra csökkent azoknak az ará­nya, akik nem végezték el a továbbtanu­lás, a továbbképzés alapját képező 8 álta­lános iskolát. A KNEB-vizsgálat megálla­pításai alapján javaslatokat fogadott el az új rendszerű továbbképzésről szóló 1971. évi kormányhatározat végrehajtá­sának meggyorsítására, és azokat jelen­tésével együtt a kormány elé terjeszti. A KNEB jóváhagyta az ipari dolgozók munkahelyi szociális körülményeinek vizsgálatára készített programot, továbbá a szocialista gépimport fejlődését akadá­lyozó egyes tényezők vizsgálatának prog­ramját.

Next