Magyar Hírlap, 1973. október (6. évfolyam, 270-300. szám)

1973-10-01 / 270. szám

__________________________________________HÉTFŐI MAGYAR HÍRLAP_______________________________1973. október 1. ­ Ahol a 07 jelez... Huszonnégy óra a központi ügyeleten Reggel 9 óra. Szolgálat átadás-átvétel: a következő huszonnégy órában dr. Szume­­ga József alezredes és alosztálya ügyele­tes a Budapesti Rendőr-főkapitányságon. Nincsenek sokan — de a fővárosban cir­káló URH-kocsik rendőreivel együtt még­is nekik kell intézkedniük minden ügy­ben, amiről a 07-es telefonon hírt kap­nak. A telefon meg szüntelen jelez. Nem csenget , vörösen villan fel a hívásra ap­ró jelzőlámpája. Ha súlyosabb, rendkívüli esetről van szó, az ügyeletvezető szemé­lyesen intézkedik. Most először, 10 óra 15 perckor. „Agyonütöttem a főbérlőmet" A BRFK panaszirodájának ajtaján han­gosan kocogtatott a kapuőrszem. Idős, hajlott hátú férfit tessékelt be, kopott bő­rönddel kezében. — Azért jöttem,­mert agyonütöttem a főbérlőmet... Erre már elővette a tollat, jegyzőköny­vet Pákozdi József őrnagy. Emberölésig súlyosbodott lakásperpatvar története bontakozott ki. — Mindennap piszkált valamivel... Ki­zárt a lakásból! Mocskolódott! Kikészített idegileg... — És Büngözdi János elsírja magát. Gyors beszámoló: az ügyelet vezetője két perc alatt riasztja, s az Akácfa utca 27-be indítja a helyszíniszemle-bizottsá­­got. Szoba-konyha az udvar sarkában. A vetett ágyban a 82 esztendős Vladár La­josáé. Feje körül a párnán sötét vérfol­tok. Arrébb jókora kalapács, ezzel mérte rá albérlője a gyilkos ütéseket. Villog a fényképész vakuja, minden oldalról fotó készül az áldozatról, a helyszínről. A főkapitányságon kiderül: Büngözdi Józsefet egy ízben elragadta már a gyil­kos indulat. Tíz esztendőt ült emberölés kísérletéért. Tudta már, hogy mi követ­kezik — ezért hozta magával gondosan becsomagolt bőröndjét, amikor jelentke­zett. — Most már délután három-négy óráig kevesebb­ lesz a bejelentés ... Akkor „jön­nek” a betöréses­­lopások, autótolvajlá­sok. Csak a két órai munkabefejezés után veszik észre ezeket a károsultak... — tá­jékoztat a várható „menetrendről” dr. Szumega József alezredes. — Este nyolc­kor kezdődnek a garázdaság, a vereke­dés — néha a rablás, a markecolás órái. Ilyenkor kapunk hírt a legtöbb családon belüli veszekedésről, az életveszélyes fe­nyegetésekről is. „Kihajóztunk a kilencbe" Az apró „stúdióban’’ rádiós keverőasz­talra emlékeztető pult mellett dolgozik az URH-kocsik irányítója. — 208-as, 208-as... Jelentkezzen! Recsegés-ropogás — aztán egy távoli hang: — Jelentett, kihajóztunk a kilencbe! Ami azt jelenti: a IX. kerületben jár a kocsi. Pontos címet, nevet kap. Az in­dok: — Az első emeleten csébé... Mármint, hogy családi botrányt rende­zett valaki. Ilyenkor formanyomtatványt is visz magával az intézkedő rendőr. Mi­után felsorolja a fenyegetőzőnek az al­kalomhoz illő BTK-paragrafusokat, a handabandázó aláírásával igazoltatja a fi­gyelmeztetést, és azt, hogy lemond a tett­­legességről. A tapasztalat szerint közben megnyugszanak az előbb még tombolók. Nemigen akadt példa arra, hogy ugyan­oda kétszer is hívnák a rendőrséget. Leg­feljebb a következő italos estén. A fizetésnap meglátszik a panasziroda forgalmán is. Kölcsönadott ötezer forint­ja visszaszerzésének módját tudakolja egy bőrzakós férfi, elvesztett pénzét keresi egy másik. Sok polgári bíróságra tartozó kér­désre is jogi tanácsot kapnak — leg­alább azt, hogy hol keressék igazukat. Bűnügy is kerül: az egyik áruházban, ka­bátpróba közben ellopták egy csepeli da­rusnő táskáját. Hosszú, barna hajú nőre gyanakszik a panaszos — az állt mellet­te, s miután eltűnt a táska, elpárolgott az is. Már későre jár — csak holnap mutat­ják meg neki a bűnügyi nyilvántartó fényképeit, hátha felismeri a tolvajt. Italbolt, pályaudvar 22 óra. Egy italboltból telefonálnak, zárnának, de nem tudják kitessékelni a vendégeket. Az üzletvezető a rendőrség segítségére apellál a randalírozókkal szemben. Az eszébe sem jut, hogy nem lett volna szabad idáig itatnia őket. — Agyonszúrtak egy asszonyt! — kia­bálja egy hang a telefonba. Néhány perc múlva a helyszínről jelenti az URH. — Veszekedett egy asztaltársaság — de már kibékültek. Bicskázásról szó sincs. Balesetet jelent a Nyugati pályaudvar ügyeletese. Újra autóba ül a szemlebizott­ság. A vér- és vonszolási nyomokból, a szemtanúk szavaiból állítja össze a baleset képét Horváth Péter őrnagy. A Máté­szalkára induló személyvonatot hatalmas tömeg várta. A Budapesten dolgozó, Vál­­la­j községben lakó, 18 éves Grandi Tibor — mint annyian — a mozgó szerelvényre ugrott fel, hogy biztosan ülőhelyhez jus­son. A kerekek alá csúszott — elvesztette egyik lábát. — Nem először történik ez ennél a vo­natnál . ... •— mondja Horváth őrnagy. —■ Embertelenül zsúfolt. Aki nem akar egész heti munka után nyolc órát állni----az az életét kockáztatja egy­ ülőhelyért. A „csövező"halála Alig érünk vissza a főkapitányság En­gels téri épületéhez — újabb bejelentés érkezik. Halottat találtak a Petőfi-híd budai hídfőjénél, egy távfűtési mély ak­nában. fa „csövezők” kedvenc búvóhelye a hat méter mély, forró, gőzös tolózár­kamra. Éles reflektorfény kúszik szűk le­járatának sötétjébe. Görcsösen összehú­zott test fekszik odalenn. Leszáll a rend­őrorvos és a technikus. — Külsérelmi nyom nincs! — állapít­ják meg. Kötélen húzzák fel az alacsony férfi testét. Fekete-szürkére színeződött arca, mint egy szoboré. „Megégette a forró gőz” — suttogja valaki mellettem. — Ájult vagy alvó állapotban, fulladá­­sos halál... — állapítja meg a rendőr­orvos. Odalenn almaboros üvegeket talál­nak. Ebből következtetnek arra, hogy erő­sen ittas állapotában nem érezte a for­­róságot, levegőtlenséget. Harminckét éves volt — Viczián Antalnak hívták. Az akna lejáratán nem rögzíti zár vagy lakat a vaslapot. Néhány hónapja a szomszédos aknábart halt meg valaki Hajnalra jár az idő. Meg egy botladozó nyelvű, szilvóriumillatú­­férfi érkezik. Ahogy mondja: a Hármashatár-hegyre csalt a frissen szerzett italbolti nőismerő­se. — Hirtelen előbukkant egy férfi — le­ütött és elvitte a pénzem ... Suta rabló lehetett. Értékes karóráját, hatszáz forintját meghagyta. Hétszázat „vitt el”. Ezért aztán külön-külön, töb­ben is meghallgatják a történetét. Mindig másképp hangzik. Amit „elraboltak” — a reggel postára adandó gyermektartás volt Nem újszerű mese — elivott fizetését gyakran igyekszik így, a­ rendőrséggel iga­zoltatni a lump fért. Reggel összesítik az elmúlt huszonnégy óra eseményeit. Tizenöt komolyabb ügy akadt — van, amikor harmincnál is na­gyobb ez a szám. Kilenckor, rövid tájé­koztató után a következő ügyeleti alosz­tály veszi át a szolgálatot. Kint a nappali élet zaja­i bent felkészülten várják: mi­lyen lesz Budapest mai napja? Vincze Péter Szombati fegyelmezetlenség Kétszáz autó parkírozott tilosban Tudósítónktól. Budapest legforgalmasabb útvonalait szombat délutánonként szeretné rendbe­­tenni a Köztisztasági Hivatal. Ennek ér­dekében, a munka megkezdése előtt mindenhol kirakják a Várakozni tilos táblákat, azért, hogy a hivatal tisztító­apparátusát ne akadályozzák a munká­ban a járda szélén parkáló gépikocsik. A budapestiek egy része ezzel a tilalom­mal nem törődik. Két héttel ezelőtt a Nagykörúton és a Kiskörúton 317, az egy héttel ezelőtti szombat délután 308 gép­kocsi parkírozott ideiglenesen tiltott he­­­lyen. Tegnapelőtt a Köztisztasági Hivatal szakemberei már az úttisztítás megkez­dése előtt egy órával kitették a Megállni tilos táblákat. Szombaton kora délután a szakemberekkel együtt végigmentünk a Lenin körúton, a Népköztársaság útján, a Tanács körúton és a Rákóczi úton. Ez alkalommal 197 gépkocsi-tulajdonost kellett a rendőröknek felírniuk, mert fi­gyelmen kívül hagyták a KRESZ előírá­sait. A Lenin körúton a rendőrök, felír­ták a többi között az IZ 32—72, IV 48—46, IZ 56—45, IO 08—24 rendszámú kocsikat, tulajdonosaik hamarosan fizethetik a büntetést. A rendőrség az elmúlt héten néhány, tilosban parkoló gépkocsit el is vitetett. KÖZÉLETI DIPLOMÁCIA Táviratok Nigéria nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Yakubu Gowon tá­bornokot, a Nigériai Szövetségi Köztár­saság elnökét Nigéria nemzeti ünnepe al­kalmából. Péter János külügyminiszter dr. Okoi Arikpo nigériai külügyminisz­ternek küldött üdvözlő táviratot. Táviratok a Ciprusi Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából A Ciprusi Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvözölte Maka­­riosz érseket, a Ciprusi Köztársaság el­nökét. Péter János külügyminiszter ugyancsak táviratban fejezte ki jókíván­­ságait Christifidis külügyminiszternek. Csanádi György Helsinkibe utazott Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter vasárnap délután — a Finn Köztársaság közlekedés- és köz­­munkaügyi minisztere meghívására, a két országot kölcsönösen érintő időszerű közlekedési és távközlési kérdések meg­tárgyalására — a Ferihegyi repülőtérről Helsinkibe utazott. Drecin József Varsóban Kazimierz Olszewski lengyel minisz­terelnök-helyettes fogadta a varsói láto­gatáson tartózkodó Drecin Józsefet, az Országos Tervhivatal "elnökhelyettesét. A találkozón az 1976—1980. közötti len­gyel—magyar gazdasági együttműködés perspektíváiról, tárgyaltak. Az eszmecse­rén részt vett Németi József, hazánk var­sói nagykövete. A belga parlamenti küldöttség Vas megyében A hazánkban tartózkodó belga parla­menti küldöttség — élén Hervé Brouhon­­nal, a Belga Szocialista Párt képviselő­­házi csoportjának vezetőjével, az Inter­parlamentáris Unió belga—magyar tago­zatának elnökével — vasárnap fejezte be háromnapos Vas megyei látogatását. A küldöttség dr. Gonda Györgyn­ek, a Vas megyei Tanács elnökének és Kiss Alajosnak, a Szombathelyi Városi Tanács elnökhelyettesének társaságában a me­gyeszékhely nevezetességeivel, a többi ■között a világhírű római kori emlékekkel, a falumúizéu­námnal, s” az­ új létesítmények­kel ismerkedett. " •• Meggyilkolt újságírók kitüntetése A Nemzetközi Újságíró Szervezet el­nöksége Augusto Olivares chilei újság­írót, valamint Ghasszan Kanafani palesz­tin írót és újságírót tüntette ki — halá­luk után — az 1973-as nemzetközi újság­íródíjakkal. Mindkét újságíró hazája és népe sza­badságáért áldozta életét. Augusto Oliva­­rest, a NUSZ VB tagját szeptember 11-én, a chilei katonai puccs első napján gyil­kolták meg az ellenforradalmárok. Ghasz­­szan Kanafani, a Palesztin Népi­ Felsza­badítási Front szóvivője, az Al-Hadaf című hetilap szerkesztője 1972-ben esett gyilkosság áldozatául. u (vb) m­eg Főhadiszállás Langley-ben Washington peremterületén, a Langley­­erdőben, nagy kiterjedésű, hatalmas, mo­dern épülettömbben rendezték be a Köz­ponti Hírszerző Ügynökség (CIA) főhadi­szállását. A CIA az Egyesült Államok kiterjedt hírszerző rendszerének egyik fontos és igen sokszor emlegetett intézménye. A hírszerző rendszer különböző intézmé­nyeit a Hírszerző Bizottság fogja össze, és a Nemzetbiztonsági Tanács irányítja. A Központi Hírszerző Ügynökséget Tru­man elnöksége idején, az 1947-ben ho­zott nemzetbiztonsági törvény alapján hívták életre a második világháború alatt nagy szerepet játszó Stratégiai Fel­derítő Szolgálat utódjaként. Elvben a kongresszus négy bizottsága is ellenőriz­heti tevékenységét, de a gyakorlatban szinte korlátlan autonómiával rendelke­zik, és egy 1949-ben megszavazott tör­vény értelmében nem köteles elszámolni arról, mire használja fel a részére folyó­sított összeget. A nemzetbiztonsági tör­vény a CIA hatáskörét a külföldi hírszer­zésben, kémkedésben, és titkos akciók végrehajtásában jelölte meg, s egyben megtiltotta, hogy beavatkozzék az Egye­sült Államok belső rendőri, biztonsági ügyeibe. Időnként azonban a törvény­nek ezt a részét is „nagyvonalúan” ér­telmezik. A tiltó rendelkezés megszegése miatt legutóbb a Watergate-ügy kapcsán tá­madták az amerikai törvényhozók a CIA-t. A kongresszus hadügyi bizottsá­gában — amelynek jogkörébe tartozik a CIA ellenőrzése is — Henry Jackson sze­nátor hevesen támadta a Központi Hír­szerző Ügynökséget, mert annak mun­katársai részt vettek a Demokrata Párt székházában végrehajtott betörésben, és ,­a Daniel Ellsberg elleni hajszában. (Az indokínai agresszió „titkos” dokumentu­mait tartalmazó Pentagon-papírokat — mint emlékezetes — Ellsberg adta át az amerikai sajtónak.) E ténykedéssel a CIA a törvény tilalma ellenére az­ USA belső ügyeibe avatkozott be. Az ügy a kongresszus külügyi bizottságában is szó­ba került, amikor Kissinger külügymi­niszteri kinevezésének jóváhagyásáról tárgyaltak. Kissinger, mint az­ elnök nem­zetbiztonsági főtanácsadója, szoros kap­csolatban áll a CIA-val, hiszen hatáskö­rébe tartozik a hírszerző szolgálatok, köztük a CIA jelentéseinek értékelése. Kissinger­ kihallgatása során kijelentette: továbbra is biztosítani kell a CIA érté­kelő, elemző tevékenységének független­ségét. A belpolitikai botrány hatására a törvényhozás arra kötelezte a szervezetet, hogy tíz százalékkal csökkentse az állo­mányában levők létszámát. Ez azonban eddig nem történt meg. A Központi Hírszerző Ügynökség al­kalmazottainak létszámát 15 ezerre, évi költségvetését pedig 750 millió dollárra becsülik. Az összeg azonban valószínűleg jóval nagyobb, hiszen Schultz pénzügy­miniszter közlése szerint a hírszerző szer­vezetek kiadásaira évente 5—6 milliárd dollárt folyósítanak. Az egész világot be­hálózó szervezet főosztályainak hatás­köre egy-egy térségre — például Távol- Kelet, Közel-Kelet, Latin-Amerika — terjed ki. A Langley-erdőben levő fő­hadiszállásról kiküldött munkatársak részben a nagykövetségek, részben a kül­földön működő különböző amerikai szer­vezetek —■­ például a Nemzetközi Fejlesz­tési Ügynökség (AID) — munkatársai­ként tevékenykednek. A CIA helyzet­­elemzései jelentősen befolyásolják az Egyesült Államok nemzetközi tevékeny­ségét, külpolitikai lépéseit. Emlékezetes például, hogy a CIA helyzetelemzése alapján szervezték meg Kuba ellen 1961 tavaszán a Disznó-öbölben végrehajtott sikertelen partraszállást. Ezért a ku­darcért egyébként a CIA drágán fizetett, mert az akkori hadügyminiszter, a Köz­ponti Hírszerző Ügynökség megbízhatat­lanságára hivatkozva hívta életre 1961- ben a hadügyminisztérium fennhatósága alá tartozó Védelmi Hírszerző Ügynök­séget (DIA), amely a nemzetközi katonai erőviszonyokat tanulmányozza és érté­keli. A DIA és a CIA alkalmrtazottai gya­korta rivalizálnak egymással. A vetélytárs hírszerző ügynökség sem ingatta meg azonban a CIA pozícióit, ami abból is kitűnik, hogy igazgatója az USA Hírszerző Bizottságának az elnöke és tagja a Nemzetbiztonsági Tanácsnak. A Központi Hírszerző Ügynökség nagy be­folyású igazgatói posztját 1973 májusa óta­­William­ Colby tölti be. Sorozatunk következő részében őt mutatjuk be. Bőgős László CIA

Next