Magyar Hírlap, 1973. október (6. évfolyam, 270-300. szám)
1973-10-15 / 284. szám
1973. OKTÓBER 15.________________________________HÉTFŐI MAGYAR HÍRLAP_______________ ____________3 Az ezredforduló Budapestje A körutak maradnak, a házak változnak — Hol érdemes tatarozni? A feladat nem mindennapi: miként formálják át a tegnapelőtt, a századforduló Budapestjét a holnapután, az ezredforduló Budapestjévé. Hogyan újítsák meg az elaggott városmagot, a konflisforgalomhoz méretezett utcák szabdalta városszerkezetet, mi módon tegyék — ma még sokak számára alighanem meglepő a kívánalom — egyenrangúvá a peremkerületekkel, az új negyedekkel a néhány évtized múlva végérvényesen elavuló Belvárost, Terézvárost, Erzsébetvárost és Ferencvárost. E sorba tartozik a Víziváros, Óbuda és Józsefváros is, ám ezekben a kerületekben már a jelené a szó: ódon homlokzatokat döntenek a dömperek, új falakat emelnek a daruk, a gépek. Készül a tanulmányterv Ámítanánk az olvasót, ha olyasféle képzetet támasztanánk, hogy a következőkben kerületről kerületre, utcáról utcára barangolva felvázoljuk, milyen elképzelések megvalósítását szorgalmazzák a várostervezők, vagy mikor változtathatják Új utcára a terézvárosi Ó utca nevét. A tervezők is csupán latolgatják a változatokat, de azért már kezükben a ceruza. Sőt, az első tollvonás is megtörtént: a főváros vezetői időszerűnek ítélték, hogy napirendre kerüljön a belterület fiatalítása, s az idén augusztusban a fővárosi tanács ingatlankezelési főigazgatósága megbízta a Budapesti Városépítési Tervező Vállalatot (a Buvátit), készítsen erről tanulmánytervet. Az egy-, két-, háromemeletes, körfolyosós házak, a nap sose látta szobakonyhás lakások világáról, Budapest legsűrűbben beépített negyedeiről, százezrek otthonáról van szó. Itt nem egy régi ház csak új házzal cserélhető ki, amelyben nem lesz több lakás, mint a korábbiban volt. Ezért kell kétszeresen meggondolni, mit hogyan újítsanak, hol bontsanak és hol tatarozzanak. — Az alapelv már kikristályosodott — mondja Hegedűs Benedek, a Buváti igazgatója —, fellazulnak, passzázsokkal, rendezett belső udvarokkal, zöldterületekkel gazdagodnak a belső kerületek. A város szerkezete, a körutak rendszere nem változik, ám egy-két mellékutca lehet, hogy megszűnik, vagy máshová kerül. Csak a homlokzat? Rajzot még nem mutathat, de az már bizonyos, hogy rövidesen papírra vetik a belső-Terézváros és a belső-Erzsébetváros egy-egy háztömbjének részletes felújítási tanulmánytervét. A Nagykörút és a Kiskörút közötti szakasz e két tömbjében hamarosan teljes precizitással felmérik: mi bontandó, mi korszerűsíthető, s hová kell új épületet emelni. Lakásokra, üzletekre és kommunális létesítményekre egyaránt gondolnak majd. E mintatömbök, az elképzelések szerint, az ötödik ötéves tervidőszakban születnek újjá (a munkálatokat talán már 1975-ben megkezdik), egyszersmind folytatódik a józsefvárosi rekonstrukció. A VIII. kerületben egész háztömböket szanálnak, s emelnek helyükre új épületeket; a tervidőszak vége felé adva lesz tehát az öszszehasonlítási alap: melyik a gazdaságosabb megoldás? Mi az olcsóbb: bontani és újat építeni, vagy a régit oly módon korszerűsíteni, hogy az a jövő század igényeinek is megfeleljen? Sok olyan házban jártam, amelyet a közelmúltban tetemes költséggel tataroztak: kicserélték az omladozó födémet, a szúette ajtó- és ablakkereteket, a parkettát, újravakolták a régi falakat.. . ám a lakások érdemben nem változtak. A komforttalan ma is az, s olyan felújított házzal is példálózhatok, ahol ma is folyosóról nyílik a közös W. C. Jóllehet, a közvetlen életveszélyt elhárították, a lakók mégis elvágynak onnan. Mert előttük immár a példa, a távfűtött, napfényes új negyedeké. Leningrádi tapasztalatomat említem Hegedűs Benedeknek: a Néva-parti városban olyan házakat mutattak, amelyeknek csupán a patinás homlokzatuk a régi. A korábbi lakók másutt kaptak új otthont, s így lehetővé vált a lakások közötti válaszfalak ledöntése. Volt, ahol három lakás helyén épült két új, vagy ellenkezőleg: az öt-hat szobás társbérletekből alakítottak ki két-három korszerű kislakást, összességében kevesebb lett a lakás, de nem konzerválták a múltat. . .Az új lakónegyedek építkezésekor is általában csákány alá kerülnek öreg házak; vajon nem kellene egy-egy házon belül is néhány lakást feláldozni a többi érdekében? — A tanulmányterv erre is válaszol. A házak többsége valószínűleg így újul meg, annál is inkább, mert közvetlen szomszédságukban új épületek is emelkednek majd. Nem lehet kirívó az ellentét. S ha a célkitűzéseknek megfelelően 1985-ig Budapesten megszűnik a lakáshiány, a hetedik ötéves tervben már bátrabban bonthatunk, alakíthatunk. Ám a döntéssel nem várhatunk 1985-ig, az új lakónegyedek építésével egyidejűleg az öreg városrészekben is igazodnunk kell a hosszabb távú tervekhez. Ha sokáig késünk, ijesztő ellentmondás lesz a Budapestet övező korszerű, addigra már belakott, kommunális létesítményekkel kellően ellátott körgyűrű és a belső kerületek között! Új-Lipótváros — Városképi szempontból is jelentős a Margitszigettel szemközti pesti Duna-part rendezése, beépítése. Néhány régi épület szanálása már megkezdődött, mi a további terv? — Az Árpád-hídfő és a Szent István park közötti terület már nem sokáig lesz foghíjas, az építkezés ebben az ötéves tervben megkezdődik, 1975-ig várhatóan 350 lakás épül meg ott, összesen négy és fél ezer lakást terveztünk Új-Lipótvárosba, az ötödik ötéves tervidőszakban Kőbánya-Újhegy és ez a negyed lesz a budapesti II-es számú házgyár építési területe. 1 . a Földes Tamás -------------------Úfít/rtrtrj Bontják a Józsefváros régi házait (Bojár Sándor felvétele) Szakácsverseny Cegléden Gölödinleves és töltött kanászpecsenye Fodor Dezsőné a Csáky rostélyossal, Fekete Lajos verseny közben, ők élvezték a hazai pálya előnyét (Bojár Sándor felvételei) Tudósítónktól. A Ceglédi Ősz rendezvénysorozat a kiállítások, előadói estek után, most a régi ételek, ízek kedvelői számára is csemegével szolgált. A Ceglédi ÁFÉSZ által vasárnap rendezett szakácsverseny a laikusokat és szakértőket egyaránt vonzotta. A versenyen főként tájjellegű ételek szerepeltek, és a zsűri az íz, zamat, élvezeti érték, tápérték mellett az árkalkulációt is díjazta. Az ételek a verseny után étlapra kerültek, u. i. köztudott, hogy az „élvezhetetlen" árak rontják az ízhatást. Fodor Dezsőné és Fekete Lajos hazai pályán versenyeztek. Bizonyára sokak számára emlékezetes marad a régi ízeket idéző Csáky-rostélyos s a majoránnál töltött jérce is, melyet főtt házi tésztával tálalt a mester. A tápiószelei Fehér Akác kisvendéglő szakácsa tárkonyos bablevest készített, s itt a tárkonylevél, no meg az ecet adta meg az étel pikantériáját. Szelei szűzérméje emlékeztetett ugyan a magyaros szűzérmékre, de a füstölt szalonna, burgonyagombóc, szép újítása volt az ételnek. Egyes tájakon napjainkban is divatos a gölödinleves. A hagyományt felelevenítve készítette a maglódi Siklik Jánosné levesét, melynek ízhatásait sertésmájbetétes burgonyagombóc gazdagította. A mendei töltött kanászpecsenye csirkemájas töltelékével szintén túltett a szokásos töltött dagadó ízhatásain. A zsűrinek ez egyszer igazán nem volt könnyű dolga. Kozák János mesterszakács személyében szigorú szakértőt találtak a versenyzők, hiszen a környék gasztronómiai kultúrájának jeles ismerője. Az ételek szép, dallamos fantázianevei, melyek már kiejtésükkor étvágyat csinálnak, döntésében nem befolyásolták. A városjubileum záróünnepsége Látványos szüreti felvonulás Tokajban Verőfényes vasárnap délelőtt tartották meg az immár hagyományos szüreti felvonulást Tokajban. A borvidék községeiből, Borsodból, Szabolcsból, az ország különböző vidékeiről több mint ötezren érkeztek. A szüreti felvonulást, amely egyben a fennállásának 900. évfordulóját ünneplő Tokaj gazdag rendezvénysorozatának záróünnepsége is volt, megtekintette az MSZBT meghívására hazánkban tartózkodó SZMBT-küldöttség, élén J. F. Karpovával, az OSZSZSZK miniszterelnökhelyettesével, az SZMBT alelnökével. A vendégeket elkísérte Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, valamint Deme László, a Borsod megyei pártbizottság titkára is. A csaknem két kilométer hosszú menetet lovas bandérium nyitotta meg, majd népviseletbe öltözött csoportok következtek. A menet a Bodrog-parton társadalmi munkával épített Béke-ligetbe vonult, ahol ünnepi gyűlésen zárták be a hathónapos tokaji jubileumi rendezvénysorozatot. A gyűlésen részt vettek az SZMBT küldöttei is, akiket Gintner József, a nagyközségi pártbizottság titkára üdvözölt, majd Imri Gyula országgyűlési képviselő, a szerencsi járási pártbizottság első titkára összegezte a rendezvénysorozat jelentőségét. Az ünnepi gyűlésen felszólalt J. F. Karpova is, méltatva a szovjet—magyar barátságot. Végül a művészeti együttesek, a régi hegyaljai hagyományokat felelevenítve, rigmusokkal köszöntötték a házigazdákat és a vendégeket. Fórum Háromszázezer A filmművészet az ötvenes évektől •l kezdve rohamosan, fejlődött. Új irányzatok léptek fel, a kifejezési formák bonyolultabbakká váltak, s ahhoz, hogy a néző világosan megértse, mit is akart mondani a rendező egy-egy jelenettel, már bizonyos mértékű alapképzettséggel is rendelkeznie kellett. Segítettek ebben a filmklubmozgalom, a gimnáziumokban és a televízióban bevezetett filmesztétikai oktatás, a növekvő filmkönyvkiadás és a József Attila Szabadegyetem előadássorozatai, hogy csak a legfontosabb tényezőket emeljük ki. Az ismeretek bővülése már fokozottabb igényeket támasztott, s ezeket a filmforgalmazás csak részben tudta kielégíteni. A mozipark ugyanis elsősorban a szórakozni, kikapcsolódni vágyókat szolgálta, s a Filmmúzeum mellett hiányzott a külföldön már gyakorlatilag bevált „art kinő”, vagyis művészmozi-hálózat. Januárban azután végre megszületett a döntés. A Bajcsy-Zsilinszky úti Toldi mozit átalakították korszerű klubmozivá, ahol műsorra tűzhették azokat a filmeket, amelyeket korábban a szűkebb körű érdeklődésre hivatkozva át sem vettek. Ha pedig mégis, úgy az értékes alkotás a szó szoros értelmében elveszett a szórakoztató műsordarabok között. Mire híre terjedt, hogy milyen élményt nyújt, addigra már le is vették a műsorról. A Toldi mozi a felmérések szerint mind kulturális, mind üzleti szempontból beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az év első nyolc hónapjában tíz filmet vetített, összesen kétszázezer néző előtt. Itt mutatták be a többi között a Fotográfiát, a Rubljovot, Az utolsó mozielőadást, a Tűzoltó utca 25-öt. (A mozi üzleti szempontból amolyan szondaszerepet is betölt, hiszen nézőszáma a forgalmazóknak előre jelzi a várható érdeklődést!) Műsorpolitikájával tehát általában meg lehetünk elégedve. Ugyanakkor — és ez sem közömbös — minden premierjéhez tartalmas kis kiadványt ad, alkalmanként megbeszéléseket, vitákat rendez, szóval komplex módon bővíti a látogatók filmművészeti ismereteit. Vidéken — bár a debreceni Művész mozi időben is megelőzte a fővárosi kezdeményezést — lassabban alakul fel a filmbarátok körének hálózata. Igaz, nem mindenütt akadt még e hasznos mozgalomnak gazdája, s számos helyen megfelelő helyiség híján csak bizonyos napokon vetítenek filmbarátok köre hálózati filmet J a 8 hónap alat így is 100 ezer néző akadt). Ez hát a kezdet. A filmbarátok köre nem arisztokratikusan szűkíti a mozilátogatók körét, hanem éppen ellenkezőleg: bővíti azt. Magasabb fokú igényeket elégíti ki, s különösen a fiatalabb korosztályok esztétikai képzését segíti. Ha az itt bemutatásra kerülő filmeket átgondoltan válogatják össze, akkor a Toldi mozi és vidéki társai nagymértékben járulnak hozzá a nem pusztán kikapcsolódni vágyó, hanem művészi élményre szomjas, „ideális" nézőtípus kialakításához. Ábel Péter Őszi megyei könyvhetek Vasárnap Mezőkövesden nyitották meg az őszi megyei könyvhetek országos és Borsod megyei rendezvénysorozatát. A művelődési ház nagytermében Pataki István, a városi tanács elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Nánási László, az Elnöki Tanács tagja, a SZÖVOSZ felügyelő bizottságának elnöke és Fábián Zoltán, az írószövetség titkára szólt a könyv jelentőségéről, az olvasói mozgalom kiterjesztéséről.