Magyar Hírlap, 1973. október (6. évfolyam, 270-300. szám)

1973-10-15 / 284. szám

1973. OKTÓBER 15.________________________________HÉTFŐI MAGYAR HÍRLAP_______________­­ ____________3 Az ezredforduló Budapestje A körutak maradnak, a házak változnak — Hol érdemes tatarozni? A feladat nem mindennapi: miként formálják át a tegnapelőtt, a századfor­duló Budapestjét a holnapután, az ezred­forduló Budapestjévé. Hogyan újítsák meg az elaggott városmagot, a konflis­forgalomhoz méretezett utcák szabdalta városszerkezetet, mi módon tegyék — ma még sokak számára alighanem meglepő a kívánalom — egyenrangúvá a perem­­kerületekkel, az új negyedekkel a né­hány évtized múlva végérvényesen el­avuló Belvárost, Terézvárost, Erzsébet­várost és Ferencvárost. E sorba tartozik a Víziváros, Óbuda és Józsefváros is, ám ezekben a kerületekben már a jelené a szó: ódon homlokzatokat döntenek a döm­perek, új falakat emelnek a daruk, a gé­pek. Készül a tanulmányterv Ámítanánk az olvasót, ha olyasféle képzetet támasztanánk, hogy a követke­zőkben kerületről kerületre, utcáról ut­cára barangolva felvázoljuk, milyen el­képzelések megvalósítását szorgalmazzák a várostervezők, vagy mikor változtat­hatják Új utcára a terézvárosi Ó utca nevét. A tervezők is csupán latolgatják a változatokat, de azért már kezükben a ceruza. Sőt, az első tollvonás is megtör­tént: a főváros vezetői időszerűnek ítél­ték, hogy napirendre kerüljön a belte­rület fiatalítása, s az idén augusztusban a fővárosi tanács ingatlankezelési főigaz­gatósága megbízta a Budapesti Város­­építési Tervező Vállalatot (a Buvátit), készítsen erről tanulmánytervet. Az egy-, két-, háromemeletes, körfo­­lyosós házak, a nap sose látta szoba­­konyhás lakások világáról, Budapest leg­sűrűbben beépített negyedeiről, százez­rek otthonáról van szó. Itt nem egy régi ház csak új házzal cserélhető ki, amely­ben nem lesz több lakás, mint a koráb­biban volt. Ezért kell kétszeresen meg­gondolni, mit hogyan újítsanak, hol bont­sanak és hol tatarozzanak. — Az alapelv már kikristályosodott — mondja Hegedűs Benedek, a Buváti igaz­gatója —, fellazulnak, passzázsokkal, ren­dezett belső udvarokkal, zöldterületekkel gazdagodnak a belső kerületek. A város szerkezete, a körutak rendszere nem vál­tozik, ám egy-két mellékutca lehet, hogy megszűnik, vagy máshová kerül. Csak a homlokzat? Rajzot még nem mutathat, de az már bizonyos, hogy rövidesen papírra vetik a belső-Terézváros és a belső-Erzsébet­­város egy-egy háztömbjének részletes felújítási tanulmánytervét. A Nagykörút és a Kiskörút közötti szakasz e két tömb­jében hamarosan teljes precizitással fel­mérik: mi bontandó, mi korszerűsíthető, s hová kell új épületet emelni. Lakások­ra, üzletekre és kommunális létesítmé­nyekre egyaránt gondolnak majd. E mintatömbök, az elképzelések szerint, az ötödik ötéves tervidőszakban születnek újjá (a munkálatokat talán már 1975-ben megkezdik), egyszersmind folytatódik a józsefvárosi rekonstrukció. A VIII. kerü­letben egész háztömböket szanálnak, s emelnek helyükre új épületeket; a terv­időszak vége felé adva lesz tehát az ösz­­szehasonlítási alap: melyik a gazdaságo­sabb megoldás? Mi az olcsóbb: bontani és újat építeni, vagy a régit oly módon korszerűsíteni, hogy az a jövő század igényeinek is megfeleljen? Sok olyan házban jártam, amelyet a közelmúltban tetemes költséggel tataroz­tak: kicserélték az omladozó födémet, a szúette ajtó- és ablakkereteket, a parket­tát, újravakolták a régi falakat.. . ám a lakások érdemben nem változtak. A kom­­forttalan ma is az, s olyan felújított ház­zal is példálózhatok, ahol ma is folyosó­ról nyílik a közös W. C. Jóllehet, a köz­vetlen életveszélyt elhárították, a lakók mégis elvágynak onnan. Mert előttük immár a példa, a távfűtött, napfényes új negyedeké. Leningrádi tapasztalatomat említem Hegedűs Benedeknek: a Néva-parti vá­rosban olyan házakat mutattak, amelyek­nek csupán a patinás homlokzatuk a régi. A korábbi lakók másutt kaptak új ott­hont, s így lehetővé vált a lakások kö­zötti válaszfalak ledöntése. Volt, ahol három lakás helyén épült két új, vagy el­lenkezőleg: az öt-hat szobás társbérle­tekből alakítottak ki két-három korszerű kislakást, összességében kevesebb lett a lakás, de nem konzerválták a múltat. . .Az új lakónegyedek építkezésekor is általában csákány alá kerülnek öreg há­zak; vajon nem kellene egy-egy házon belül is néhány lakást feláldozni a többi érdekében? — A tanulmányterv erre is válaszol. A házak többsége valószínűleg így újul meg, annál is inkább, mert közvetlen szomszédságukban új épületek is emel­kednek majd. Nem lehet kirívó az ellen­tét. S ha a célkitűzéseknek megfelelően 1985-ig Budapesten megszűnik a lakás­hiány, a hetedik ötéves tervben már bát­rabban bonthatunk, alakíthatunk. Ám a döntéssel nem várhatunk 1985-ig, az új lakónegyedek építésével egyidejűleg az öreg városrészekben is igazodnunk kell a hosszabb távú tervekhez. Ha sokáig ké­sünk, ijesztő ellentmondás lesz a Buda­pestet övező korszerű, addigra már be­lakott, kommunális létesítményekkel kel­lően ellátott körgyűrű és a belső kerüle­tek között! Új-Lipótváros — Városképi szempontból is jelentős a Margitszigettel szemközti pesti Duna-part rendezése, beépítése. Néhány régi épület szanálása már megkezdődött, mi a továb­bi terv? — Az Árpád-hídfő és a Szent István park közötti terület már nem sokáig lesz foghíjas, az építkezés ebben az ötéves tervben megkezdődik, 1975-ig várhatóan 350 lakás épül meg ott, összesen négy és fél ezer lakást terveztünk Ú­j-Lipótváros­­ba, az ötödik ötéves tervidőszakban Kő­­bánya-Újhegy és ez a negyed lesz a bu­dapesti II-es számú házgyár építési terü­lete. 1 . a Földes Tamás -------------------Úfít/rtrtrj Bontják a Józsefváros régi házait (Bojár Sándor felvétele) Szakácsverseny Cegléden­­ Gölödinleves és töltött kanászpecsenye Fodor Dezsőné a Csáky rostélyossal, Fekete Lajos verseny közben, ők élvezték a hazai pálya előnyét (Bojár Sándor felvételei) Tudósítónktól. A Ceglédi Ősz rendezvénysorozat a kiál­lítások, előadói estek után, most a régi ételek, ízek kedvelői számára is csemegé­vel szolgált. A Ceglédi ÁFÉSZ által va­sárnap rendezett szakácsverseny a laiku­sokat és szakértőket egyaránt vonzotta. A versenyen főként tájjellegű ételek szere­peltek, és a zsűri az íz, zamat, élvezeti ér­ték, tápérték mellett az árkalkulációt is díjazta. Az ételek a verseny után étlapra kerültek, u. i. köztudott, hogy az „élvez­hetetlen"­ árak rontják az ízhatást. Fodor Dezsőné és Fekete Lajos hazai pályán versenyeztek. Bizonyára sokak számára emlékezetes marad a régi ízeket idéző Csáky-rostélyos s a majoránnál töl­tött jérce is, melyet főtt házi tésztával tálalt a mester. A tápiószelei Fehér Akác kisvendéglő szakácsa tárkonyos bablevest készített, s itt a tárkonylevél, no meg az ecet adta meg az étel pikantériáját. Szelei szűzérméje emlékeztetett ugyan a magya­ros szűzérmékre, de a füstölt szalonna, burgonyagombóc, szép újítása volt az étel­nek. Egyes tájakon napjainkban is divatos a gölödinleves. A hagyományt felelevenítve készítette a maglódi Siklik Jánosné leve­sét, melynek ízhatásait sertésmájbetétes burgonyagombóc gazdagította. A mendei töltött kanászpecsenye csirkemájas tölte­lékével szintén túltett a szokásos töltött dagadó ízhatásain. A zsűrinek ez egyszer igazán nem volt könnyű dolga. Kozák János mestersza­kács személyében szigorú szakértőt talál­tak a versenyzők, hiszen a környék gaszt­ronómiai kultúrájának jeles ismerője. Az ételek szép, dallamos fantázianevei, me­lyek már kiejtésükkor étvágyat csinálnak, döntésében nem befolyásolták. A városjubileum záróünnepsége Látványos szüreti felvonulás Tokajban Verőfényes vasárnap délelőtt tartották meg az immár hagyományos szüreti fel­vonulást Tokajban. A borvidék községei­ből, Borsodból, Szabolcsból, az ország kü­lönböző vidékeiről több mint ötezren ér­keztek. A szüreti felvonulást, amely egyben a fennállásának 900. évfordulóját ünneplő Tokaj gazdag rendezvénysorozatának zá­róünnepsége is volt, megtekintette az MSZBT meghívására hazánkban tartóz­kodó SZMBT-küldöttség, élén J. F. Kar­­povával, az OSZSZSZK miniszterelnök­helyettesével, az SZMBT alelnökével. A vendégeket elkísérte Nagy Mária, az MSZBT főtitkára, valamint Deme László, a Borsod megyei pártbizottság titkára is. A csaknem két kilométer hosszú mene­tet lovas bandérium nyitotta meg, majd népviseletbe öltözött csoportok következ­tek. A menet a Bodrog-parton társadalmi munkával épített Béke-ligetbe vonult, ahol ünnepi gyűlésen zárták be a hat­hónapos tokaji jubileumi rendezvényso­rozatot. A gyűlésen részt vettek az SZMBT kül­döttei is, akiket Gintner József, a nagy­községi pártbizottság titkára üdvözölt, majd Imri Gyula országgyűlési képviselő, a szerencsi járási pártbizottság első tit­kára összegezte a rendezvénysorozat je­lentőségét. Az ünnepi gyűlésen felszólalt J. F. Kar­pova is, méltatva a szovjet—magyar ba­rátságot. Végül a művészeti együttesek, a régi hegyaljai hagyományokat feleleve­nítve, rigmusokkal köszöntötték a házi­gazdákat és a vendégeket. ­Fórum Háromszázezer A filmművészet az ötvenes évektől •l kezdve rohamosan, fejlődött. Új irányzatok léptek fel, a kifejezési for­mák bonyolultabbakká váltak, s ahhoz, hogy a néző világosan megértse, mit is akart mondani a rendező egy-egy jele­nettel, már bizonyos mértékű alapkép­zettséggel is rendelkeznie kellett. Segí­tettek ebben a film­klubmozgalom, a gim­náziumokban és a televízióban beveze­tett filmesztétikai oktatás, a növekvő filmkönyvkiadás és a József Attila Sza­badegyetem előadássorozatai, hogy csak a legfontosabb tényezőket emeljük ki. Az ismeretek bővülése már fokozot­tabb igényeket támasztott, s ezeket a filmforgalmazás csak részben tudta ki­elégíteni. A mozipark ugyanis elsősorban a szórakozni, kikapcsolódni vágyókat szolgálta, s a Filmmúzeum mellett hiány­zott a külföldön már gyakorlatilag bevált „art kinő”, vagyis művészmozi-hálózat. Januárban azután végre megszületett a döntés. A Bajcsy-Zsilinszky úti Toldi mozit átalakították korszerű klubmozi­vá, ahol műsorra tűzhették azokat a fil­meket, amelyeket korábban a szűkebb körű érdeklődésre hivatkozva át sem vettek. Ha pedig mégis, úgy az értékes alkotás a szó szoros értelmében elveszett a szórakoztató műsordarabok között. Mi­re híre terjedt, hogy milyen élményt nyújt, addigra már le is vették a műsor­ról. A Toldi mozi a felmérések szerint mind kulturális, mind üzleti szempont­ból beváltotta a hozzá fűzött reménye­ket. Az év első nyolc hónapjában tíz fil­met vetített, összesen kétszázezer néző előtt. Itt mutatták be a többi között a Fo­tográfiát, a Rubljovot, Az utolsó mozielő­adást, a Tűzoltó utca 25-öt. (A mozi üzleti szempontból amolyan szondaszerepet is betölt, hiszen nézőszáma a forgalmazók­nak előre jelzi a várható érdeklődést!) Műsorpolitikájával tehát általában meg lehetünk elégedve. Ugyanakkor — és ez sem közömbös — minden premierjéhez tartalmas kis kiadványt ad, alkalmanként megbeszéléseket, vitákat rendez, szóval komplex módon bővíti a látogatók film­művészeti ismereteit. Vidéken — bár a debreceni Művész mozi időben is megelőzte a fővárosi kez­deményezést — lassabban alakul fel a filmbarátok körének hálózata. Igaz, nem mindenütt akadt még e hasznos mozga­lomnak gazdája, s számos helyen megfe­lelő helyiség híján csak bizonyos napokon vetítenek filmbarátok köre hálózati fil­met J a 8 hónap alat így is 100 ezer né­ző akadt). Ez hát a kezdet. A filmbarátok köre nem arisztokratikusan szűkíti a mozilá­togatók körét, hanem éppen ellenkezőleg: bővíti azt. Magasabb fokú igényeket elé­gíti ki, s különösen a fiatalabb korosztá­lyok esztétikai képzését segíti. Ha az itt bemutatásra kerülő filmeket átgondoltan válogatják össze, akkor a Toldi mozi és vidéki társai nagymértékben járulnak hozzá a nem pusztán kikapcsolódni vá­gyó, hanem művészi élményre szomjas, „ideális" nézőtípus kialakításához. Ábel Péter Őszi megyei könyvhetek Vasárnap Mezőkövesden nyitották meg az őszi megyei könyvhetek országos és Borsod megyei rendezvénysorozatát. A művelődési ház nagytermében Pa­taki István, a városi tanács elnöke kö­szöntötte a megjelenteket, majd Nánási László, az Elnöki Tanács tagja, a SZÖ­­VOSZ felügyelő bizottságának elnöke és Fábián Zoltán, az írószövetség titkára szólt a könyv jelentőségéről, az olvasó­­i mozgalom kiterjesztéséről.

Next