Magyar Hírlap, 1973. december (6. évfolyam, 331-359. szám)

1973-12-01 / 331. szám

fal)*«" 2 1973. DECEMBER 1. SZOMBAT______________________________NEMZETKÖZI POLITIKA__________ Magyar Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL VAnATI A Novoje Vremja HOBOE BPEMH JYIVl tény, hogy Kína nem volt hajlandó részt venni a békeszerető erők világkongreszszusán, tükrözi Pekingnek a feszültség fenntartását célzó politikáját. Az ellenségeskedésektől és konfliktusoktól megosztott világ rendkívül megfelel a nagyban sovinisztáknak, lehetővé teszi számukra, hogy hasznot húzzanak a válsághelyzetekből, amelyekbe más országok és népek belesodródnak. Jellemző e téren Peking ázsiai politikája. A kínai vezetőség — mutat rá a lap — nem leplezi afölötti elégedetlenségét, hogy normalizálódik a helyzet a hindusztáni szubkontinensen. Kína területi vitákat folytat Indiával, támogatást nyújt Nagalandban és India más körzeteiben a szélsőséges, szeparatista elemeknek, kirohanásokat intéz az indiai külpolitika ellen. A Kínai Népköztársaság nem hajlandó elismerni a Banglades Népi Köztársaságot, amely a bangladesi nép nemzeti felszabadító harca győzelmének eredményeként született. — Kínának érdeke, hogy fennmaradjon a feszültség a Közel-Keleten — folytatja a hírmagyarázó. — Amikor akadályozza a békés rendezést, semmibe veszi az arab népek érdekeit és ténylegesen erkölcsi-politikai támogatásban részesíti az izraeli expanzionistákat. Kapzsi számítások rejtőznek a mögött a pekingi állítás mögött is, hogy Kína „szegény, fejlődő ország”. A pekingi vezetők elgondolásai szerint ez a megállapítás mentesíti Kínát attól, hogy segítséget nyújtson a fejlődő országoknak, és lehetővé teszi számára, hogy befolyást gyakoroljon ezekre az országokra. Ezzel kapcsolatban figyelmet érdemel az a tény, hogy a kínai vezetők ismét érdeklődést tanúsítanak az el nem kötelezettségi mozgalom iránt, feledve azokat a támadásokat, amelyeket nemrégiben intéztek ez ellen a mozgalom ellen. Új elgondolásuk lényege és célja: nagyhatalmi soviniszta érdekeik szolgálatába állítani, antiimperialista tartalmából megfosztani, szovjetellenes, antiszocialista mederbe terelni ezt a mozgalmat — írja a Novoje Vremja. Luis Corvalánt, a Chilei KP főtitkárát újból életveszély fenyegeti — tJ 1 ■ y , írja a lap pénteki H 1 JlHCCjr1« című szovjet külpolitikai hetilap a nTlMIT megállapítja: az a szültségbe helyezte fegyveres erőit”. « m • B " számában Sam ^ W M W M 1 1 B Russel rovatvezet Sam ‘e Russel, aki az államcsíny napjaiban Santiagóban tartózkodott és a chilei viszonyok jó ismerőjének tekintik, megerősíti a korábbi híreket: a Chilei Kommunista Párt főtitkárát átszállították az ország legdélibb körzetébe, a Magellánszoros vidékén fekvő, kedvezőtlen éghajlatáról ismert Dawson szigetre, amelynek börtönében embertelen állapotok uralkodnak. A Chiléből érkező hírek szerint a Népi Egység kormányának több tagja is ebben a börtönben sínylődik, rettenetes körülmények között — írja Russel. Ebben az összefüggésben számol be arról, hogy Corvalánon kívül Dawson szigetére szállították át az Allende-kormány újabb három tagját: Felipe Ramirez volt bányaipari minisztert, Anselmo Stlét, a Radikális Párt elnökét és Camino Salve radikális párti volt törvényhozót. V V A lap az Egye- Sijc jKcUr JJork Simes 2?\ Ä* k ° európai hatal mak közötti ellentétek éleződésével foglalkozva megállapítja, hogy a „NATO-nak súlyost nehézségei vannak”. A neves amerikai lap amiatt sajnálkozik, hogy az Észak-atlanti Szövetség ,,már sohase lehet a régi”. A nyugat-európai országok komoly elégedetlenségüket fejezték ki a közelkeleti háború idején tett amerikai lépések miatt, minthogy „ők ebben a háborúban többet szenvedtek, mint az amerikaiak” az Egyesült Államok arabellenes magatartása és a Nyugat-Európába irányuló arab olajszállítások ezt követő csökkentése következtében. A lap szerint a nyugat-európaiakat felháborította, hogy „az amerikaiak, akik saját nemzeti érdekeik, egyebek között az évi hárommilliárd dollár profitot hozó 28 milliárd dolláros tőkebefektetések védelmében Európában tartják csapataikat, harci készültségbe helyezték fegyveres erőiket azoknak az országoknak az értesítése nélkül, amelyekben ezek a csapatok állomásoznak, sőt, mi több, nem is konzultáltak ezekkel az államokkal”. A cikk rámutat: az amerikaiak a maguk részéről azzal vádolják nyugat-európai szövetségeseiket, hogy azok „elárulták őket... akadályozva, hogy az Egyesült Államok ellássa Izraelt” és ezenkívül volt bátorságuk panaszkodni akkor, amikor az Egyesült Államok harci ké Szovjet—indiai közös nyilatkozat Új-Delhiben pénteken szovjet—indiai közös nyilatkozatot adtak ki Leonyid Brezsnyev látogatásáról. A látogatás eseményeinek ismertetése és a megbeszéléseken részt vevők felsorolása után a közös nyilatkozat beszámol arról, hogy a bizalom, a barátság és a kölcsönös megértés légkörében tartott megbeszéléseken eszmecserét folytattak a szovjet—indiai kapcsolatok kérdéseinek széles köréről, sokoldalú továbbfejlesztésük távlatairól, valamint a kölcsönös érdeklődésre számot tartó időszerű nemzetközi problémákról. Mindkét fél elégedetten állapította meg a megvitatott kérdésekben nézeteik nagyarányú egybeesését, és kifejezték mély megelégedésüket a Szovjetunió és India közötti baráti kapcsolatok és együttműködés valamennyi területén történő sikeres fejlődésével kapcsolatban. Leonyid Brezsnyev és Indira Gandhi kölcsönösen tájékoztatták egymást országuk fejlődéséről, valamint külpolitikai tevékenységéről. Az indiai miniszterelnök nagyra értékelte a Szovjetunió külpolitikai tevékenységét ,amely következetesen szolgálja a nemzetközi béke megszilárdítását, az államok közötti együttműködés erősödését, a gyarmatosítás ellen, országaik politikai függetlenségének és gazdasági önálóságának erősítéséért küzdő népek támogatását. Az SZKP Központi Bizottságának főtitkára nagyra értékelte India következes békeszerető külpolitikáját, el nem kötelezettségi politikáját és nagy hozzájárulását a békéért, a gyarmatosítás, a neokolonializmus és a fajüldözés ellen vívott harchoz, amely megérdemelt tekintélyt biztosított Indiának a nemzetközi küzdőtéren. Leonyid Brezsnyev külön értékelte Indira Gandhi nagy, személyes hozzájárulását a Szovjetunió és India közötti baráti kapcsolatok erősítésének és a világbéke megszilárdításának ügyéhez. A tárgyalások során mindkét részről hangsúlyozták annak a béke-, barátsági és együttműködési szerződésnek a rendkívül nagy jelentőségét, amelyet 1971 augusztusában kötött a Szovjetunió és India. A szerződés a béke és a stabilitás erősítésének egyik legnagyobb tényezőjévé vált Ázsiában és Ózségéssz Világcn. Nemzetközi kérdések Az időszerű nemzetközi problémákról folytatott eszmecsere során a felek kifejezték megelégedésüket azzal kapcsolatban, hogy a Szovjetunió és India álláspontja a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseit illetően egybeesik vagy közel áll egymáshoz. A felek üdvözlik az európai feszültség enyhülésének és a béke erősödésének elmélyülő folyamatát, abban a reményben, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sikeresen végződik. Kifejezésre juttatták készségüket, hogy minden erőfeszítést megtesznek a nemzetközi biztonságot, a világ békéjét veszélyeztető háborús tűzfészkek felszámolására. A Szovjetunió és India a vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról aláírt párizsi megállapodás, valamint a laoszi béke helyreállításáról és a nemzeti egység megteremtéséről szóló egyezmény aláírása alapján úgy látják: létrejönnek a feltételek Ázsia és az egész világ légkörének javulásához. Üdvözlik az Észak- és Dél-Korea közötti érintkezést, s úgy vélik, hogy a feszültség enyhülése a koreai félszigeten fontos hozzájárulás lesz az ázsiai béke és biztonság megszilárdításához. Az indiai szubkontinens helyzetével kapcsolatban mindkét fél úgy véli, hogy a még fennálló vitás problémákat külső beavatkozás nélkül, az érdekelt országok közötti tárgyalások útján lehet és kell rendezni. Megelégedéssel üdvözlik azokat a sikereket, amelyeket Banglades Népi Köztársaság ért el, és síkraszállnak az ország ENSZ-felvétele mellett. A Szovjetunió és India mélységes aggodalmukat fejezték ki a Közel-Keleten kialakult helyzet miatt. Egyetértettek abban, hogy a tartós béke megteremtése elképzelhetetlen az Izrael által megszállt arab területek teljes felszabadítása és a Palesztinai arab nép törvényes jogainak biztosítása nélkül. A két fél kijelenti: szilárd elhatározása, hogy továbbra is sokoldalú támogatásban részesíti az arab államok és népek jogos ügyét. A Szovjetunió és India megerősítette, hogy különös jelentőséget tulajdonítanak a kölcsönös együttműködés széles körű fejlesztésének, a béke és a stabilitás megszilárdításának Ázsiában, a világ e legnagyobb és legnépesebb térségében levő valamennyi állam egyesült erőfeszítései alapján. A két fél véleménye szerint Ázsiának a tartós béke, a stabilitás és a jó együttműködés kontinensévé való változtatása feltétlenül elősegíti'' majd az országok közötti kapcsolatok további normalizálását és az egyetemes béke további megszilárdítását. Eltökélt szándékuk, hogy az ENSZ megerősítésére törekszenek, igyekeznek fokozni hatékonyságát az egyetemes béke fenntartásában és a népek biztonságának szavatolásában. Azt a közös véleményt vallják, eljött az ideje, hogy hozzákezdjenek a leszerelési világkonferencia gyakorlati előkészítéséhez, s e célból készek támogatni a különleges ENSZ-bizottság munkáját. A két fél megerősíti, hogy más érdekelt államokkal együtt, egyenjogú alapon kész hozzájárulni az Indiai-óceán békeövezetté változtatása kérdésében a kedvező megoldás kereséséhez. A Szovjetunió és India a nemzetközi élet nagy jelentőségű eseményeként üdvözli az ENSZ-közgyűlés azon határozatának elfogadását, amelyben a közgyűlés a világszervezet tagállamai nevében ünnepélyesen kijelentette, hogy az ENSZ alapokmányának megfelelően, a nemzetközi kapcsolatokban lemondanak az erő vagy fenyegetés alkalmazásáról, annak minden formájában és megnyilvánulásában, s egyidejűleg mindörökre eltiltják a nukleáris fegyver alkalmazását. India miniszterelnöke kedvezően fogadta az ENSZ elé terjesztett szovjet javaslatot, hogy csökkentsék a Biztonsági Tanács állandó tagjainak katonai költségvetését és ismét kifejezte azt a meggyőződését, hogy az így megtakarított összegek egy részét pótlólagos segítségként a fejlődő országok szükségleteire kell fordítani. A felek síkraszállnak a gyarmati rendszer maradványainak, a fajgyűlölet és az apartheid felszámolása mellett. Arab csúcsértekezlet /Yhtv^* Konstruktív tanácskozás a békéről A HÉT ELSŐ FELÉBEN Algírban meg-tartott hatodik arab csúcskonferencia — különösképp, ha határozatai az idő mérlegén is kiállják a próbát — joggal tarthat igényt a „történelmi” jelzőre. Nagy horderejű, hogy az arab világ e legrangosabb fóruma elfogadta az Izraellel való béke eszméjét, és ennek jegyében dolgozta ki politikai stratégiáját. Mindez, a házigazda, Rumedien algériai elnök szerint „fordulópontot jelent az arab népek történelmében”. Nem szabad ugyanis megfeledkezni arról, hogy az arab országoknak a közel-keleti válsággal kapcsolatos álláspontját immár hat év óta a híres khartúmi „három nem” határozta meg. Az 1967 tavaszán lezajlott hatnapos háború okozta trauma nyomán a Khartúmban megtartott negyedik arab csúcstalálkozón úgy döntöttek, hogy Izraellel nem tárgyalnak, nem kötnek békét, s a zsidó államot nem ismerik el. Nem változtatott ezen az 1969 decemberében a marokkói Rabatban megtartott ötödik arab csúcsértekezlet sem, amely a testvérviszály jegyében zajlott le, és nem tudta előrelendíteni a válság politikai megoldását. Csak az októberi háború után mozdult el a holtpontról az Izrael obstrukciója által gátolt politikai rendezés és jutottak közös nevezőre a békét illetően az arab államok. Az októberben tanúsított bátor arab helytállás ugyanis nemcsak Izrael legyőzhetetlenségi mítoszát oszlatta szét. Ennél is fontosabb, hogy — ismét Rumedien elnök szavaival — „újfajta méltóságot, önbizalmat kölcsönzött az araboknak, s rádöbbentette őket saját erejükre”. AZ ARAB ÜGY szempontjából kedvező körülmények között ült össze a csúcskonferencia. Olyan erőpróba után került rá sor, amely az arabok politikai győzelmével végződött, s reális alapokat teremtett az izraeli agresszió felszámolásához. A háború során eddig soha nem tapasztalt intenzitással jutott kifejezésre az arab szolidaritás, amely a fennmaradt véleménykülönbségek ellenére, az agresszorral megvívandó csata politikai szakaszában is érvényesül. Ez tette lehetővé, hogy világos célt tűzzenek ki a konferencia elé, és közös platformot alakítsanak ki. A cél az volt, hogy közösen dolgozzanak ki terveket a decemberben esedékes közel-keleti békekonferenciára, valamint megállapodjanak abban, milyen új katonai és gazdasági lépéseket tesznek Izraellel szemben, amennyiben zsákutcába juttatja a tárgyalásokat. A csúcstalálkozó tanácskozásai többnyire zárt ajtók mögött folytak, s a legfontosabb határozatok is titkosak. Az államfők nyilvánosságra hozott beszédei és a közzétett dokumentumok azonban elegendő anyagot szolgáltatnak az elemzéshez. Sokatmondó már a megvitatott témák listája is, amely az AFP francia hírügynökség értesülése szerint a következőket tartalmazza: A megszállt arab területek — Jeruzsálem óvárosát is beleértve — végleges felszabadítása; a palesztin nép törvényes jogainak helyreállítása; annak deklarálása, hogy a Palesztin Felszabadítási Szervezet a palesztin nép egyedüli képviselője; az olajtermelő arab országok kuvaiti konferenciáján hozott döntéseknek megfelelően a fokozatos és szelektív olajembargó fenntartása; a Portugáliához fűződő összes kapcsolat felszámolása; az iszlám országok teljes szakítása Izraellel; az arab és az afrikai országok mindennemű kapcsolatainak erősítése; a felszabadító mozgalmak fokozottabb támogatása; Nyugat-Európával szemben az a követelés támasztandó, hogy változtasson Izraellel kapcsolatos eddigi politikáján; lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy az Egyesült Államok módosítsa eddig tanúsított magatartását; az arab világ kapcsolatainak fejlesztése és erősítése a Szovjetunióval, valamint más szocialista országokkal, s ugyanez vonatkozik az el nem kötelezett országokra is. Minden jel arra mutat, hogy az arab vezetők értekezlete jóváhagyta az Izraellel kötendő tartós béke koncepcióját, amelyet a két frontország vezetője, Szadat egyiptomi és Asszad Szíriai elnök dolgozott ki. Ez rácáfol azokra az előzetes kommentárokra, amelyek azt jósolták, hogy a konferencia a „Szadat elleni erős bírálat jegyében” zajlik le. Nem változtat ezen az sem, hogy Irak és Líbia nem képviseltette magát a csúcstalálkozón, s Huszszein, jordániai uralkodó duzzogásának adta tanújelét. Irak és Líbia, mely különböző alapállásból ugyan, de nem bízik abban, hogy Izrael belemegy egy tisztességes békébe, világosan értésre adta: nem fogja zavarni a közvetlenül érdekelt testvérországok erőfeszítéseit. Ami Husszein királyt illeti, et a Palesztin Felszabadítási Szervezet új státusa zavarja, mert királyságának a felét félti tőle. A PALESZTINOK ÜGYE — a közelkeleti válság magva — minden eddigi arab csúcstalálkozón szerepelt, de ezúttal új dimenziót kapott. A palesztin kérdés most első ízben nemzetközi szinten kerülhet megtárgyalásra, mégpedig a palesztin arabok nemzeti jogainak aspektusából. Eddig ugyanis a kérdést elködösítették a „palesztin menekülteknek nyújtandó segítség” farizeus szempontjainak hangoztatásával. A szocialista országokkal kapcsolatban kiadott nyilatkozatukban az arab államfők elismerésüket fejezték ki azért a sokoldalú támogatásért, amelyet a Szovjetunió és más szocialista országok nyújtanak a megszállt arab területek felszabadításához és a palesztin nép jogainak helyreállításához. Szokásos pénteki vezércikkében a kairói Al Ahram főszerkesztője, Heikal is szükségesnek találta leszögezni, hogy „a szovjet—arab barátság létfontosságú az arabok számára, semmivel sem pótolható, és nincs alternatívája”. A hatodik arab csúcs mérlegét egyértelműen pozitívnak mondhatjuk, mert az episég fegyverével látták el a nehéz és hosszú politikai csatába induló frontországokat. Pálfi Viktor Kétoldalú kapcsolatok A közös nyilatkozat végül a kétoldalú kapcsolatok jelentőségét taglalja, hangsúlyozva a személyes találkozók és kapcsolatok nagy jelentőségét. A felek fejlesztik együttműködésüket a vas- és színesfémkohászat, a geológiai kutatás, az energiaforrások feltárása és feldolgozása, valamint mezőgazdasági, kereskedelmi, tudományos, művészeti, oktatási és egyéb területeken. Leonyid Brezsnyev indiai látogatása során több nagy jelentőségű megállapodás aláírására került sor, amelyek nagymértékben hozzájárulnak a barátság és sokoldalú együttműködés további erősödéséhez. Az SZKP Központi Bizottságának főtitkára meghívta Indira Gandhi miniszterelnököt hivatalos baráti látogatásra a Szovjetunióba. Indira Gandhi köszönettel elfogadta a meghívást.