Magyar Hírlap, 1974. február (7. évfolyam, 31-58. szám)

1974-02-01 / 31. szám

4 1974. FEBRUÁR 1. PÉNTEK HAZAI KÖRKÉP Magyar Hírlap A Minisztertanács ülése (Folytatás az 1. oldalról) A Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke javaslatot tett a kormánynak a he­lyi címerek, zászlók alkotásának és hasz­nálatának, valamint a díszpolgári cím adományozásának szabályozására. A kor­mány a javaslatot elfogadta. A helyi kez­deményezések alapján kibontakozó gya­korlatot szabályozva, a Minisztertanács úgy döntött, hogy a városok haladó ha­gyományai és mai arculatuk kifejezésére a jövőben jelképként címert alkothatnak és használhatnak, és azt zászlón is alkal­mazhatják. Ez azonban nem érinti az or­szág címerének használatát, az állami el­járások során még epetai együtt sem hasz­nálható. A kormány hozzájárult továbbá ahhoz, hogy a városi tanácsok a meg­örökítésre méltó tettekért és tevékeny­ségért díszpolgári címet adományozhassa­nak. A kormány az egészségügyi miniszter előterjesztésére, miután a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa az Orvosto­vábbképző Intézetet az elmúlt év végén egyetemi jellegű felsőoktatási intézmény­­nyé nyilvánította, dr. Farádi Lászlót, az intézet főigazgatóját, a rektori teendők ellátásával bízta meg. A kormány ezután egyéb ügyeket tár­gyalt. A Minisztertanács napirendjén Helyi címer, zászló, díszpolgári oklevél Az első magyar városp­ címeres levél és ezzel a klasszikus értelemben vett első magyar városcímer Kassa nevéhez fűző­dik. Nagy Lajos adományozta 1369-ben a városnak. Az utolsó, a legújabb, tanács­­rendelettel is szabályozott városcímer Siófoké. Az utóbbi években reneszánszát éli a városi címeralkotás, címerhasználat. Az elmúlt években 35 városi tanács és a fő­városi tanács alkotott címert. Az úgynevezett címerbővítés, a címer­pajzsnak új címerképekkel való kiegészí­­tése sem ismeretlen a heraldika történe­tében. Változáson ment át az évszázadok során például Kőszeg, Debrecen címere, mindez természetes: minden jelkép, szim­bólum bizonyos tartalmak hordozója. Ugyanakkor kialakultak az évszázadok folyamán olyan formai elemek, szabályok, amelyeket illő a mai címeralkotásnál is figyelembe venni. Ma is betartandó sza­bály szerint nem lehet például fémre fé­met, színre színt tenni, azaz, hogy ismét csak példát mondjunk, ezüst mezőbe arany oroszlánt helyezni. Ugyancsak ki­alakult hagyomány a címerképek síkban történő ábrázolása. Persze, a szabályok­tól való eltérés nem ismeretlen a heral­dika történetében, nem az ma sem. A tanácsoknak joguk és lehetőségük van arra, hogy tanácsrendelettel címert, zász­lót, díszpolgári címet alkossanak és ta­nácsrendelettel szabályozzák azok fel­használási körét. A városcímerek rene­szánszát 1960-tól, Budapest nagyon szép, heraldikailag szabályos, a történelmi múl­tat és a szocialista jelent híven kifejező címerének elfogadásától lehet számítani. Ezt követően sorra alkotott új címert Mis­kolc, Pécs, Kecskemét, Szolnok, Orosháza, Győr, Gyula, Dunaújváros, Tata, Eszter­gom. A városok többsége abból indult ki, ami magától értetődik, hogy a ma alkotott címer fejezze ki a történelmi hagyomá­nyok mellett a mai kort is Balassagyar­mat barokk formájú címerében a felső kétharmadban levő arany bástya a tűz­vész, az árvíz által sokszor elpusztított és a török által lerombolt, de minden alka­lommal újjáépült város több évszázados múltjára utal: alsó harmadában a zöld szín az Ipoly völgyének mezőgazdaságát, a zöld mezőben kanyargó fehér hullám­csík az Ipoly folyót szimbolizálja; az arany bástya felett elhelyezett ötágú vö­rös csillag a szocializmust jelképezi. Az úri címerek általában szépek, a cí­merpajzsok ízlésesen egyszerűek. Kapos­vár pajzsa harmonikusan utal a múltra, a jelenre. Szarvas címerében nemes mél­tósággal jelenik meg a névadó szarvas. Mezőkövesd az ipar, a mezőgazdaság és a népművészet városa, erről beszél címe­re is. Néhány városunk címerfogalmazása azonban erősen kérdőjelezhető. Előfor­dult, hogy helyi tanácsrendelet, tehát jog­cím nélkül született. Tartalmi érthetet­­lenségek is jelentkeztek. Az is előfordul, hogy a helyi címert nem csupán díszítő és utaló jelképnek használják a városok. Budapest egyik központi házasságkötő termében például az anyakönyvi kivona­tot a főváros címerével díszített borító­ban nyújtják át az ifjú párnak, holott a házasságkötés egyértelműen állami, te­hát nem helyi eljárás Sok volt tehát a bizonytalanság, téve­dés a városcímerek, zászlók, díszpolgári címek használata körül. A Minisztertanács csütörtökön hozott határozatot a helyi címer és zászló alko­tásáról, használatáról, valamint a dísz­polgári cím adományozásáról. A határo­zat a többi között hangsúlyozza, hogy a szükséges tanácsrendelet előkészítésekor a társadalmi szervek útján és minden le­hetséges módon meg kell ismerni a tele­pülés lakosságának véleményét is a ter­vezett címerről, zászlóról. Egyértelműen kimondja a határozat: a helyi címer — amely a település történelmi múltjára és mai jellegzetességére utaló jelkép — nem helyettesítheti a Magyar Népköztársaság címerét, az állami tevékenységben azzal együtt sem használható. A helyi tanács elnöke használatát nem tanácsszervek­nek is engedélyezheti, ugyanakkor a vá­roscímer — az 1969. évi IX. törvény alap­ján — nem lehet védjegy. A minisztertanácsi határozat a helyi zászlók alkotásáról, a díszpolgári címek alapításáról is intézkedik A címekhez ha­sonlóan helyi zászlók is alkothatók, de színeik nem egyezhetnek a nemzeti zászló színeivel. A helyi zászlók tehát egyszínű anyagból készülhetnek, és tartalmazniuk kell a városcímert, valamint a település nevét. Díszpolgári címet az utóbbi évek­ben néhány tanács már adományozott ar­ra érdemes személyeknek: a lakóhely fel­szabadításában részt vevő hősöknek, a szocializmusért, a szülőhely fejlődéséért kiemelkedő munkát végzőknek. A tiszte­letnek, a megbecsülésnek ezzel a formá­jával a lakosság egyetértett. A díszpolgári cím a helyi címekhez és zászlókhoz ha­sonlóan erősítheti a szülőhely és szülöttei, illetve a lakóhely és lakói kapcsolatát, hozzájárulhat a közösségért végzett tevé­kenység rangjának növeléséhez , alapí­tásával, adományozásával a kormány egyetért. D. G. Mezőkövesd Szarvas Horst Lindermann Budapesten (Folytatás az 1. oldalról) teletére. Az ebéden részt vettek az NDK kormányfője kíséretének tagjai is. Részt vettek az ebéden: Aczél György, Fehér Lajos, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyette­se, dr. Dimény Imre, Karakas László, Pó­ja Frigyes, dr. Szekér Gyula, a kormány tagjai, s a politikai élet több más vezető személyisége. A szívélyes, baráti hangulatú ebéden Fock Jenő és Horn Sindermann pohár­­köszömőt mondott. Csütörtökön délután Fock Jenő és Horst Sindermann tárgyalást folytatott az Országház minisztertanácsi termében. A két kormányfő tárgyalásán részt vett dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Rosk­a István külügymi­niszter-helyettes, Kovács Imre berlini nagykövet, illetve Wolfgang Rauchfuss, az NDK Minisztertanácsának elnökhe­lyettese, Herbert Krolikowski külügymi­niszter-helyettes és Günter Kohrt, az NDK budapesti nagykövete. A látogatás visszhangja Az NDK-beli délutáni újságok, továb­bá az NDK rádióállomásai és televíziós adásai csütörtökön beszámoltak róla, hogy Horst Sindermann a Magyar Nép­­köztársaság vendége. Az NDK fővárosában megjelenő BZ Am Abend csütörtökön délután hangsú­lyozta, hogy Sindermann, mint a minisz­tertanács elnöke, most utazott először a baráti magyar államba A rádióállomá­sok híradásaikban részletesen ismertet­ték Horst Lindermann magyarországi tartózkodása első napjának eseményeit. A miniszterelnök életrajza Horst Lindermann, a Német Demokra­tikus Köztársaság Minisztertanácsának elnöke, 1915. szeptember 5-én született Drezdában. 1929-ben lépett a Német Kommunista Ifjúsági Szövetségbe. 1933- ban antifasiszta tevékenység miatt letar­tóztatták és 9 hónapi börtönbüntetésre ítélték. 1935-ben 6 évi fegyházbüntetésre ítélték. Fegyházbüntetésének letöltése után, 1945-ig a sachsenhauseni és a maut­­hauseni koncentrációs táborban rabosko­dott. 1945 és 1947 között a drezdai és Karl Marx Stadt-i megyei pártlap főszerkesz­tője, majd 1950-ig a járási pártbizottság első titkára Karl Marx Stadtban és Lip­csében. 1950-től 1953-ig a Halle megyei pártlap — a Freiheit — főszerkesztője. 1954 és 1963 között az NSZEP KB agitációs- és propagandaosztályának vezetője, láeg­­ ben a KB póttagjának. 1963-ban a KB tagjá­nak és PB póttagjának választották, 1967- től a politikai bizottság tagja. 1963-tól 1971-ig a Halle megyei pártbi­zottság első titkára volt. 1971. május 12-én az NDK Minisztertanácsának első elnökhelyettesévé, 1973. október 3-án pe­dig az NDK Minisztertanácsa elnökévé választották. 1963-tól az NDK népi kamarájának tag­ja. Több magas állami kitüntetés tulajdo­nosa. KÖZ ÉL E T­I DI­PL O M Á­C I­A Németh Károly látogatása Bács-Kiskun megyében Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbi­zottság első titkára kétnapos látogatást tett Bács-Kiskun megyében. Szerdán dél­után Kecskeméten a megye vezetői fo­gadták, majd a megyei pártbizottságon dr. Horváth István, a pártbizottság első titkára tájékoztatta a megye helyzetéről. Ezután Németh Károly — dr. Horváth Istvánnak és dr. Gajdócz­ Istvánnak, a megyei tanács elnökének társaságában — felkereste a Kecskeméti Zöldségtermesz­tési Kutató Intézetet. Dr. Balázs Sándor, a kutatóközpont igazgatója ismertette az intézet munkáját, létesítményeit. Csütörtökön az Izsáki Állami Gazda­ságba látogatott Németh Károly, s meg­tekintette az országos hírű homoki ker­tészeti nagyüzem létesítményeit, majd ta­lálkozott Izsák nagyközség, a gazdaság és a helyi szocialista brigádok vezetőivel. Látogatása Kecskeméten fejeződött be, ahol a megyei pártbizottság vezetőivel, tagjaival, osztályvezetőivel tanácskozott. Gyenes András hazaérkezett Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának vezetője január 28—31. között megbeszéléseket folytatott Bukarestben a pártközi együtt­működés kérdéseiről. Ott-tartózkodása során fogadta Stefan Andrei, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságá­nak titkára. Gyenes András csütörtökön hazaérkezett Budapestre. Fogadás a szovjet nagykövetségen A. A. Zsák ezredes, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövetségének hazánkból rö­videsen végleg távozó katonai és légügyi attaséja csütörtökön este a nagykövetsé­gen fogadást adott az újonnan érkezett attasé, D. J. Oszadcsij vezérőrnagy be­mutatása alkalmából. A fogadáson meg­jelent Borbándi János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának osztályvezetője, Csé­­mi Károly altábornagy, honvédelmi mi­nisztériumi államtitkár. Papp Árpád ve­zérőrnagy, a munkásőrség országos pa­rancsnoka, továbbá a magyar néphadse­reg tábornoki és parancsnoki karának sok tagja, a társ fegyveres testületek több magas rangú vezetője. Ugyancsak ott voltak a fogadáson a Budapesten akkreditált katonai és lég­ügyi attasék, továbbá — B. P. Ivanov vezérezredessel az élen — az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnokságának ma­gas rangú képviselői. Megbízólevél átadása Molnár István nagykövet — akit az Elnöki Tanács, indonéziai megbízatásá­nak érintetlenül hagyása mellett, megbí­zott a Magyar Népköztársaság képvisele­tével az Ausztrál Államszövetségben — Canberrában – átadta megbízólevelét Sir Paul Hasluck főkormányzónak. Akadémiai hírek Mihail Adolfovics Sztirikonics akadé­mikust, a Szovjetunió Tudományos Aka­démiája elnökségének tagját — aki a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának vendégeként tartózkodik hazánkban , csütörtökön hivatalában fogadta Erdey- Grúz Tibor, a Magyar Tudományos Aka­démia elnöke. A Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia hazánkban tartózkodó delegá­ciójának tiszteletére Erdey-Grúz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke csütörtökön fogadást adott az Akadémia Tudós­klubjában. Kitüntetés A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa Vargyas Lajosnak, a zenetudomá­nyok doktorának, az MTA Zenetudomá­nyi Intézete tudományos tanácsadójának 60. születésnapja alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta a tudományos kutatásban, a tudomány­szervezésben és a tudomány népszerűsítésében kifejtett munkássá­gáért. A kitüntetést Köper­zi Béla, a Ma­gyar Tudományos Akadémia főtitkára csütörtökön adta át az Akadémián. Befejeződtek a tárgyalások Bővül a magyar-szovjet belkereskedelmi választékcsere A magyar—szovjet belkereskedelmi munkacsoport eredményes tárgyalásai­nak befejezéseként dr. Juhár Zoltán bel­kereskedelmi miniszterhelyettes és Sz. M. Szemicsev, a Szovjetunió össz-szövetségi belkereskedelmi miniszterhelyettese csü­törtökön aláírta az 1974. évi választék­csere- és műszaki-tudományos együttmű­ködési megállapodás jegyzőkönyvét. Az aláíráson jelen volt Szurdi István belke­reskedelmi miniszter. Az egyezmény aláírása után Sz. M. Szemicsev miniszterhelyettes nyilatkozott a két ország belkereskedelmi kapcsolatai­ról. — Hagyományosan baráti együttmű­ködésünk tovább fejlődik — mondta. — Az áruválasztékot bővítettük, s gondot fordítottunk a műszaki és tudományos együttműködés fejlesztésére is. Budapes­ti tanácskozásaink során úgy ítéltük, van lehetőség kapcsolataink bővítésére, hi­szen ez is segíti a lakosság jobb áruellá­tását." Mindkét országban törekszünk az életszínvonal növelésére, ebben pedig a belkereskedelemnek fontos szerepe van Tanácskozásaink során szó esett a piac­kutatásról is.­­ Sokéves tapasztalat alapján mond­hatom, hogy a legtöbb magyar termék­nek sikere van nálunk, különösen kere­sett a magyar cipő, konfekció, konzerv és gy­ümölcs. Sz. M. Szemicsev elmondta, hogy a most aláírt szerződés bővíti az áruvá­lasztékot. A Szovjetunióból az idén je­lentős mennyiségű edény, karóra, ébresz­tőóra, pezsgő. Moped, kerékpár, kerék­­párgum­i, kozmetikai cikk, háztartási gép, kerámiatermék és játék érkezik Magyar­­országra. Dr. Juhár Zoltán miniszterhelyettes a következőket mondta: — Több szovjet köztársasággal vettük már föl a kapcsolatot a belkereskedelmi választékcsere bővítése érdekében. Most N. Szoruhan­ov az orosz. B. M. Horik az észt köztársaság belkereskedelmi minisz­terhelyettesei, továbbá a lett köztársaság minisztériumának megbízottja látogattak hozzánk. Szeretnénk, ha a most megkö­tött megállapodás felett, amely 16 millió rubel értékű árucseréről szól, a köztár­saságokkal is szélesíthetnénk kapcsola­tunkat. A mostani tárgyalás eredménye: a múlt évihez képest majdnem 30 száza­­lékkal nő a két ország közötti választék­­csere forgalma. A Szovjetunióba elsősor­ban baromfit, selyemszövetet, minőségi borokat, whiskyt, kozmetikai szereket és cigarettát szállítunk, s olyan termékeket kapunk, amelyek bővítik a hazai válasz­tékot. Külön felhívjuk a figyelmet arra, hogy az idén a közkedvelt szovjet fagy­laltból majdnem dupla mennyiséget ho­zunk be. Fahidy József

Next