Magyar Hírlap, 1974. március (7. évfolyam, 59-89. szám)

1974-03-01 / 59. szám

­ A Szovjetunió című lap részére írt cikk — amelyet itt némileg rövidítve közlünk — a folyóirat márciusi számában jelenik meg. A BÉKE létfontosságú feltétele az em­beriség fejlődésének. Ez az igazság soha nem kapott még olyan hangsúlyt, mint napjainkban, amikor az államok a rom­bolás félelmetes, fantasztikus erejű esz­közeivel rendelkeznek. De talán soha nem volt még ilyen nagy és megalapo­zott a remény, hogy a békés fejlődés vég­re eljutott ahhoz a ponthoz, amikor csök­kenni kezd a világméretű háborús konf­liktus veszélye, amikor a feszültség eny­hülésének folyamata szilárddá, stabillá válhat. „ ..Az agressziós tettek és a népek­kel szemben elkövetett erőszakos cselek­mények korábban még soha nem váltot­tak ki olyan általános felháborodást, til­takozást és aktív ellenállást, mint nap­jainkban — mondta Leonyid Brezsnyev a békeszerető erők moszkvai világkong­resszusán. „ Ilyen esetekben korábban még soha nem mozdultak meg ilyen ha­talmas állami és társadalmi erők, hogy megállítsák az agresszort, kioltsák a há­ború fellobbant tüzét, megerősítsék a bé­ke pilléreit.” A haladás azonban harcok közepette megy végbe. Az enyhülés befolyásos el­lenségei, akiket megdöbbentett a hideg­háború arcvonalának áttörése, lázas sietséggel csoportosítják át erőiket, meg­próbálják megállítani és visszafordítani a megindult jótékony folyamatot. Ezek az erők az utóbbi időben ideológiai té­ren is aktivizálódtak. Híveik azt hangoz­tatják, hogy a békés egymás mellett élés nem egyeztethető össze az ideológiai harccal. A békés egymás mellett élés ellenzői­nek egyik csoportja továbbra is a szov­jet fenyegetésről szóló régi nótát fújja. Jól ismerjük a NATO vezető szerveinek azokat a nyilatkozatait, amelyek a mili­tarista készülődés fokozását, a katonai költségvetés növelését követelik a szer­vezet tagországaitól. Mások Nagy-Bri­­tannia volt moszkvai nagykövetéhez, Wil­liam Hayterhez hasonlóan azt javasolják a nyugati kormányoknak, hogy a Szov­jetunióval fenntartott kapcsolatokban in­duljanak ki abból, hogy a „békés egy­más mellett élés egyszerűen a hideghá­ború fogalmának orosz fordítása”. E né­zet hívei szerint tehát lényegében vál­tozatlanul azt a politikát kell követni, azokat a felforgató eszközöket és mód­szereket kell alkalmazni, amelyeket a hi­degháború korszakában használtak a szocialista államok ellen. Az ilyenféle észjárás hatását érezhet­jük azoknak a nyugati köröknek az ak­cióiban, amelyek a Nyugattal fenntar­tott gazdasági kapcsolatok bővítése fejé­ben ideológiai engedményeket követel­nek a szocialista országoktól... Miköz­ben újabb propagandakampányt bonta­koztatnak ki a szocialista országok el­len, bel- és külpolitikájuk ellen, azt is követelik, hogy ezek az államok kösse­nek „ideológiai békét” a kapitalizmus­sal. Nyíltan sürgetik az ideológiai harc fokozását, és óvják híveiket attól, hogy az enyhülés körülményei között „akár a legkisebb mértékben is elmossák az ideológiai határokat” a kommunizmussal folytatott harcban. S közben a „béke ér­dekében” a kommunistáknak „ideológiai leszerelést” javasolnak. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK állás­pontja jól ismert: síkraszállnak a kultu­rális és tudományos kapcsolatok bővíté­séért, az irodalmi és művészeti értékek széles körű cseréjéért. A Szovjetunióban például jóval több külföldi tudományos és irodalmi művet adnak ki, mint bár­mely más országban. A szovjet emberek jó része megismeri más népek klasszikus és modern film-, zene- és képzőművé­szeti alkotásait, színműveit. A szovjet saj­tó, rádió és televízió naponta óriási mennyiségű információt közöl más né­pek életéről, a nemzetközi helyzet prob­lémáiról. Éppen ez az alapja annak, hogy a szovjet lakosság legszélesebb körei mélységesen érdeklődnek a világpolitika, a gazdasági és a kulturális élet kérdései iránt. Hasonló a helyzet valamennyi test­véri szocialista országban. Tarthatatlanok azok a nézetek, ame­lyek szerint a lényegét tekintve ellenté­tes szocialista és burzsoá ideológia le­hetetlenné teszi a különböző társadalmi rendszerű országok szilárd, békés kap­csolatait, s hogy a békés egymás mellett élés legfőbb akadálya a kommunista ideológiai, amelynek az a következtetése, hogy a kapitalista rendszer történelmi­leg múlandó, és a szocializmus elkerül­hetetlenül diadalmaskodik. Az ilyen okoskodások természetesen rendkívül kényelmesek szerzőik számára, a nemzetközi konfliktusok és feszültsé­gek okának ugyanis nem az imperializ­must, hanem a „kommunista doktríná­kat” tüntetik fel. Ezen az alapon köve­telik a kommunistáktól, hogy ha már nem mondanak le teljesen a marxista— leninista tanításról, legalább ,,enyhítsék” azt. Ugyanilyen joggal a Szovjetunió is követelhetné például a burzsoá államok­tól, hogy mondjanak le a magántulaj­don elvéről. Ezt aligha tennék meg. Miért kell akkor lehetetlen követelésekkel elő­állni? A kommunisták ideológiai elvei, tudományos és filozófiai eszméi nem ké­pezhetik alku tárgyát, azokat soha nem cserélték és nem is cserélik el semmiféle gazdasági vagy más engedményre. AZ IDEOLÓGIÁBAN nincs és nem is lehet békés egymás mellett élés. Ezt az egész világon elismerik. A békés egymás mellett élés feltételei között azonban az ideológiai harcnak nem szabad „lélektani hadviseléssé” válnia, amely a „hideg”­ vagy a „forró”­­háború eszköztárából szerzi fegyvereit, a rágalmazást, a zsarolást, az ideológiai diverziót és így tovább. „Az SZKP abból indult ki és indul ki, hogy a két rendszer — a kapitalista és a szocialista rendszer — osztályharca gaz­dasági, politikai és természetesen ideoló­giai területen a jövőben is folytatódik — mondta Leonyid Brezsnyev. — Ez nem is lehet másként, mert a szocializmus és a kapitalizmus világnézete és osztálycél­jai ellentétesek és kibékíthetetlenek. Ar­ra törkészünk azonban, hogy ezt a törté­nelmileg elkerülhetetlen­­ harcot olyan mederbe tereljük, amely nem fenyeget háborúkkal, veszélyes konfliktusokkal, ellenőrizhetetlen fegyverkezési hajszá­val.” A marxizmus—leninizmus eszméinek fejlődéséhez nincs szükség pusztító hábo­rúkra, győzelmüket nem szuronyok ha­tározzák meg, hanem az értelem. S a­ jö­vőnek nem csatatéren, hanem a kapita­lizmus és a szocializmus békés versenyé­ben kell határozott alakot öltenie, az igazi szabadság, az emberek jóléte és boldogulása érdekében. A szovjet állás­pont tehát világos és humánus. V. Granov, a történelemtudományok kandidátusa Ideológia és béke I­V I 2 1974. MÁRCIUSI, PÉNTEK­I NM NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL A párizsi lap sor­a hétfői számának Neheéz Cikke napok­­ előtt Etiópia csá­szára címmel — megvilágítja azokat az oko­kat, amelyek a most zajló eseményekhez ve­zettek. A zavargásokat sztrájkok vezették be. Először a taxisok szüntették be a mun­kát a benzinárak emelkedése miatt, majd a pedagógusok tiltakoztak egy új tanterv bevezetése ellen. Megmozdultak azok a parasztok is, akiket a szárazság elűzött otthonaikból és munkalehetőség remé­nyében mentek a fővárosba. Az események katalizátora kétségkívül a már hét esztendeje tartó szárazság volt. Kelet-Afrika történetének egyik legnagyobb természeti katasztrófájáról — az etiópiai szárazságról és éhínségről — a császári palota mind ez idáig hallga­tott. A helyzet súlyosságára a figyelmet az Addisz Abeba-i egyetem diákjainak megmozdulása hívta föl először; az ár­emelkedések, amelyek Afrika egyik leg­alacsonyabb életszínvonalú lakosságát sújtják, meggyengítették az uralkodó sze­mélyes presztízsét is. Úgy tűnik, hogy a kontestálók — az általános elégedetlen­ség közepette — számíthatnak a lakosság tömegeinek támogatására is. Az uralkodónak ebben a helyzetben — logikusan — liberalizálnia kellene rend­szerét. Azonban nem kizárható, hogy a királyok királya (Hailé Szelasszié címe — A szerk.) a többségében eddig lojális hadsereget egyszerűen a mozgalom le­törésére kívánja felhasználni — írja a párizsi lap. ______ . A szovjet hadsereg KP/LCHAH 3BE3AA lapja csü-JULJ-íh törtök! számában William Greig amerikai történész Sztálingrád című könyvével foglalkozik. A mű a Readers Digest Kiadó megbí­zására készült és rövidített változatban nemrég az NSZK-ban is megjelent. Mint a szovjet lap megállapítja, a könyv el­sődleges célja az, hogy megkísérelje re­habilitálni a hitleristákat. Greig számos tényt olyannyira meghamisít, hogy már az első oldalaktól kezdve nyilvánvaló: szó sem lehet tárgyilagosságról. Sztálin­grád védőinek állhatatosságáról és bátor­ságáról Greig különösebben nem kívánt beszélni. Annál együttérzőbb szavakat talált a­ fasiszta hódítók magatartásának leírásakor. A szerző szerint a szovjet katonák kizárólag a fegyverek je­lentette fenyegetés, és a komisszárok nyomására bocsátkoztak harcba. Amikor a közelben nem voltak ott a politikai biztosok, akkor futott, ki merre látott. Felvetődik a kérdés, hogy tulajdonkép­pen ki verte szét a hitleristákat. A lap megállapítja, hogy Greig akro­batikus ügyességgel feje tetejére állítva a tényeket, a hitleristák sztálingrádi mű­ködésének dicséretét zengi. (Eds­tonsilinau) Most Jack Anderson, a lap is­mert munkatársa szerdán megjelent beszámolója szerint egy címére el­küldött magnószalagon a baltimore-i repülő­­géprablási kísérlet tettese elmondta, hogy a Fehér Házra akart rázuhanni a kiszemelt utas­szállító géppel. Mint ismeretes, Samuel Byck 44 éves állás nélküli kereskedősegéd múlt pénte­ken Baltimore repülőterén megpróbált hatalmába keríteni egy indulásra készü­lődő utasszállító gépet. Eközben agyon­lőtt egy rendőrt, halálra sebezte a gép másodpilótáját, súlyosan, megsebesítette a pilótát, majd öngyilkos lett. Byck tettének elkövetése előtt négy órával adta postára a hangszalagot, ame­lyen elmondta, az volt a szándéka, hogy rákényszeríti a pilótát „ijesztés” gyanánt, vigye bukórepülésbe gépét a Fehér Ház fölött,, majd kellő közelségbe érve lelövi a pilótát, hogy rázuhanjon a Fehér Házra. Az ideggyógyászati kezelés alatt tar­tott Byck neve egyébként szerepelt a Fe­hér Ház titkosszolgálatának „veszedelmes emberek” listáján. rrTTT- n-rr­o­wn/-n Az ausztrál közvéle­ THE TIMES­ményt élénken foglal­koztatja a bevándor­lási törvény alkalmazása, illetve a turista­­vízumokkal való mind gyakoribb visszaélés — írja az angol lap melbourne-i tudósítója. A kérdés annak kapcsán került előtér­be, hogy nyolc Fülöp-szigeteki lány há­rom hónapra szóló turistaútlevéllel érke­zett az országba, de a vízum lejárta után is Ausztráliában maradtak, mert illegáli­san munkát vállaltak. Munkaadójuk azonban, kihasználva illegális ott-tartóz­­kodásukat, heti 60 órában dolgoztatta őket. A hatóságok, amikor az eset nap­fényre került, elrendelték kiutasításukat. A bevándorlásügyi miniszter azonban el­rendelte, hogy előbb visszamenőleg fizes­sék ki a lányoknak a szakszervezetek ál­tal megszabott minimális bért, és a ka­pott keresetük közötti különbséget. A bevándorlásügyi miniszter, a fő­ügyész és a munkaügyi miniszter most közösen vizsgálja, hogyan lehetne a ví­zumkiadásról szóló törvényt úgy szabá­lyozni, hogy az serkentse a turistafor­galmat, ugyanakkor a térség (Fidzsi-szi­­getek, Fülöp-szigetek stb.) országainak munkaerő-feleslege csak olyan mérték­ben áramoljon Ausztráliába, ahogyan azt­­a­ szükségletek megszabják. Nixon a különböző rendszerek párbeszédéről (MTI) Nixon elnök csütörtökön a re­publikánus párt ifjúsági vezetőinek wa­shingtoni értekezletén mondott beszédé­ben a Watergate bizalmi válságra utalva biztatta párthíveit, hogy ne riadjanak vissza a nehézségektől és tartsanak ki kormányzata mellett. Nyomatékosan alá­húzta, hogy mandátumának hátralevő 3 évében a helyén szándékozik maradni. Kormányának külpolitikájáról szólva az elnök „demagógiának” minősítette az olyan vélemnyeket, amelyek szerint „nem kellene szóba állni olyan országokkal, amelyeknek kormányzati rendszerét nem szeretjük”. A szocialista országok veze­tőivel való találkozóira utalva, ezt mon­dotta: ,,Egyáltalán nem helyeslem rend­szerüket és ők egyáltalán nem helyeslik a mienket. Egy másik országgal való tár­gyalásunk nem jelenti kormányzati rendszerük helyeslését. A nagyhatalmak viszonyában azonban a tárgyalás alter­natívája a kölcsönös pusztítás lenne. Legfontosabb célunk annak biztosítása, hogy nukleáris pusztulás veszélyével fe­nyegető konfrontációk nélkül rendezzük nézeteinket” — hangsúlyozta az elnök, majd ebben az összefüggésben bizako­dóan szólt a folyamatban levő SALT- tárgyalások, a közép-európai haderőcsök­­kentésről folyó megbeszélések és a közel­­keleti békerendezésre irányuló diplomá­ciai erőfeszítések kilátásairól. „Teljes üzem" az európai biztonsági értekezleten (TASZSZ) Genfben az európai bizton­sági és együttműködési értekezlet csütör­tökön m­ekezdte a napirend negyedik pontjára — az értekezletet követő to­vábbi lépésekre — vonatkozó határozati javaslat előkészítését. Mint ismeretessé vált, csütörtökön a koordinációs bizottság különleges mun­kacsoportjának ülésén megkezdték az európai biztonság és együttműködés kér­déseivel foglalkozó konzultatív bizottság létrehozására előterjesztett csehszlovák javaslat megvitatását. Ez a bizottság je­löli majd meg az európai értekezleten ho­zott határozatok megvalósítására, az euró­pai biztonság megszilárdítására és az együttműködés fejlesztésére vonatkozó in­tézkedéseket. Ugyanakkor mind a három bizottság­ban (a biztonsági, a gazdasági együtt­működési és a humanitárius területeken való együttműködési bizottságban­, vala­mint a 12 albizottságban folytatódik a na­pirend első három pontjára vonatkozó dokumentumok előkészítése. Plenáris ülés a bécsi haderőcsökkent­ési tárgyaláson (MTI) A közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalások csütör­töki plenáris ülésén a kanadai küldött­ség vezetője, George K. Grande fejtette ki kormányának állásfoglalását. Az ülés­ről nem adtak ki közleményt, de annyit közöltek a tudósítókkal, hogy a legköze­lebbi tárgyalást a jövő héten rendezik. A Hofburg sajtóközpontjában a bolgár álláspontot tartalmazó kommentárt hoz­tak nyilvánosságra. A Szófia sajtóügy­nökség kommentárja hangsúlyozza, hogy Bécsben komoly és felelősségteljes fel­adat áll a tárgyaló küldöttségek előtt. Ezeknek a tárgyalásoknak ugyanis az a feladatuk, hogy a politikai klíma javulá­sával katonai enyhülést valósítsanak meg Európában. A bolgár kommentár többek között ki­tér a nukleáris fegyverzet csökkentésé­nek fontosságára is. A nukleáris veszély nemcsak Közép-Európát fenyegeti, ha­nem a kontinens olyan térségeit is, mint például a Balkán-félsziget. A bolgár nép a bécsi tárgyalásokon lehetőséget lát ar­ra, hogy a nukleáris veszélyt mérsékel­jék. Jogos az a várakozása, hogy a rész­vevő 19 állam egyetért ennek a fegyver­fajtának a csökkentésében is. Rendőrlázadás Argentínában (AFP) Cordobában, a hasonló nevű ar­gentínai tartomány székhelyén csütörtök­re virradóra a fellázadt rendőrség vette át a hatalmat, az állásából kevéssel előbb elmozdított rendőrfőnök, Domingo Na­varro vezetésével. Letartóztatták a tarto­mány kormányzóját és körülbelül 100 parlamenti képviselőjét. Mendoza városában a rendőrség fize­tésemelés-követelésének jegyében sztrájk­ba lépett, és visszavonult a kaszárnyákba. (TASZSZ) Az Argentin Kommunista Párt csütörtökön Buenos Airesban ki­adott nyilatkozatában határozottan el­ítélte Cordoba tartomány reakciós erőit, amelyek a fegyveres zendülést megszer­vezték. Mint a dokumentum hangsúlyoz­za, a jobboldali erők a CIA támogatásá­val folytatják ellenséges tevékenységü­ket. A párt felszólította az ország népét, hogy haladéktalanul mozgósítsa erőit, és védje meg a törvényességet és a demok­ratikus szabadságjogokat Raul Castro Moszkvában (TASZSZ) Csütörtökön Belgrádból Moszkvába érkezett a kubai párt- és kormányküldöttség, amelyet Raul Castro, a Kubai Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának tagja, a foradalmi kormány miniszterelnökének első helyettese, hon­védelmi miniszter vezeti. A küldöttség előzőleg Jugoszláviában tett hivatalos baráti látogatást. A vnukovói repülőtéren Raul Castrót és a delegáció tagjait Konsztantyin Ka­tusen, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára, Ivan Pavlovszki hadseregtábornok, a honvé­delmi miniszter helyettese és más hiva­talos személyiségek fogadták.

Next