Magyar Hírlap, 1974. április (7. évfolyam, 90-117. szám)

1974-04-14 / 102. szám

2 1974. ÁPRILIS 14. VASÁRNAP­­ (./o ) NEMZETKÖZI POLITIKA Mma@ Hírlasp Afrika napján A­frika évről évre erőteljesebben hallat­ta jó hangját. Az ENSZ megalakulása­kor mindössze három független afrikai ország létezett, most 16 éve, 1958 áprilisá­ban nyolc független afrikai állam kép­viselői gyűltek össze Accrában, hogy a földrész közös dolgairól tanácskozzanak. Az 1963-ban létrejött Afrikai Egységszer­­vezetben ma 42 állam tömörül. A legfia­talabb tagállam, Guinea-Bissau Köztár­saság, amelynek területéről még nem űz­ték el teljesen a portugál gyarmatosító­kat, jelzi a földrész egyik legsúlyosabb problémáját is: kizárólag Afrikában van­nak még jelentős gyarmati területek. A fegyveres felszabadító harcot a legutóbbi, jubiláns afrikai csúcsértekezlet a gyar­matosítók elleni küzdelem fő eszközeként jelölte meg , s ez is mutatja, hogy az egységszervezet első évtizedében a való­di politikai érettség szintjére jutott. Ezt bizonyítja az is, hogy a tagállamok közötti súrlódásokat képes elsimítani, s bizonyítja az a tevőleges szolidaritás, amelyet Afrika vállal az agresszor ellen küzdő arab népekkel, amelyeknek■ csak egy része él Afrikában. Afrika szintén kö­veteli a Biztonsági Tanács 242. határozatá­nak maradéktalan végrehajtását, mint a tegnapi szovjet—szír nyilatkozat, a Szov­jetunió által az agressziótól sújtott népek védelmében követett politika újabb fon­tos megnyilvánulása. Az Afrikai Egységszervezet fejlődését szemléletesen dokumentálják határozatai, amelyekkel az imperialistaellenes front erősítése, a világ haladó erőinek szilárdí­tása, a nemzetközi enyhülés politikája mellett ,száll síkra. Pedig Afrika népeinek súlyos nehézsé­gekkel kell megküzdeniük. Nemcsak a gyarmatosítókkal, a fajüldöző kormá­nyokkal, hanem azzal az örökséggel is, amelynek következtében a világ legsze­gényebb 25 országa közül 16­0 afrikai. Ezért az egységszervezet második évtize­dében a gazdasági fejlesztést, a gazdasági függetlenséget állították a figyelem fó­kuszába, s ennek érdekében egyrészt a szomszédos körzetek gazdaságának koor­dinálását, másrészt a közös gazdasági, pénzügyi szervezetek erősítését, tevé­kenységének sokszorozását tűzték ki célul. Biztató, hogy Afrika ezer nyelven be­szélő népei mindinkább megtalálják kö­­zös hangjukat. S a szocialista országok közössége lehetőségeihez mérten segíti tö­rekvéseiket, népeink javára, az egyetemes haladás szolgálatában. M. S. E. A NÉPI EGYSÉG kormánya idején a külföldi újságírók szívesen látott vendé­gek voltak Chilében, függetlenül attól, melyik országból érkeztek, és milyen né­zeteket vallottak. Az ellenforradalmi rendszer hatalomra kerülése óta nehéz bejutni Chilébe; ilyen körülmények kö­zött nem érdektelen a külföldi újságírók helyszíni tapasztalata. Az alábbiakban egy brazil tudósító cikksorozatának leg­érdekesebb és legfontosabb részeit ismer­tetjük a Buenos Aires-i La Opinion nyo­mán. A szerző, Eric Nepomuceno, a San Paulóban megjelenő Jomal da Tarde Buenos Aires-i tudósítója, aki a közel­múltban tizenkét napot töltött Chilében. A külföldi újságíróknak egy kicsit to­vább kell várniuk a repülőtéren, mint a többi utasnak. Egy tisztviselő monoton hangon faggatja az érkezőt: Melyik lapnál dolgozik? Meddig marad Chilében? Ko­rábban is járt már Chilében? Mikor? Mi­ről akar írni? stb. A részletekre is kiter­jedő faggatózás után taxiba szállhat, hogy bemenjen a városba. A taxisofőr menet közben jó ételekről, szórakozóhe­lyekről és futballról beszél. Az újságíró megkérdezi: járnak-e még a nemzeti sta­dionba azután, hogy „hadifoglyokat” őriz­tek benne? A taxisofőr válasza: „Szép stadion. Ismeri?” A rádió- és tévéállomások, az újságok természetesen a junta szolgálatában áll­nak. Sokat foglalkoznak azokkal a szemé­lyiségekkel, akik hosszabb-rövidebb tá­vollét után visszatértek Chilébe, hogy részt vegyenek a junta által meghirde­tett „újjápítésben”. A rádióműsorokban gyakran hallhatók a legújabb sikeres táncdalok. A februárban tartott táncdal­­fesztivál megnyitásán részt vett César Mendoza csendőrtábornok, ■ a junta egyik tagja, ás Pedro Ewing ezredes, a kormány főtitkára is. A valaha tekintélynek ör­vendő El Mercurio, a nagypolgárság kon­zervatív lapja szerkesztőségi cikkekben magyarázza a junta rendeleteit, és gyak­ran veszi át észak-amerikai újságírók ri­portjait, amelyekből megtudható, hogy — például — a chacabucói lágerben őrzött foglyok „bőséges, tápláló és ízletes” ételt kapnak, és sok fogoly ..jobban táplálko­zik, mint azelőtt bármikor”. Az ilyen jel­legű írások nagy teret kapnak a santiagói lapokban. S A LAKOSSÁG HÉTKÖZNAPJAI? Santiago éjfélkor kezd kihalni. Éjfél és negyed egy között befejeződnek a tévé­műsorok, és rögtön ezután feltűnnek az Alamedán, Santiago hosszú főútvonalán a harckocsik, amelyek a minisztériumok előtt állnak hajnalig, hogy megvédjék a középületeket az éjszaka veszedelmeitől. A tankok után következnek az utolsó autóbuszok, ezt követően pedig az alkal­mi autóstoposok, akik lemaradtak, de a kijárási tilalom előtt haza akarnak érni. Végül éjjél egykor menetrendszerű pon­tossággal megérkeznek a fegyveres őrjá­ratok. A kijárási tilalom következtében körülbelül ötezren — pincérek, zenészek, portások, virágárusok — váltak munka­nélkülivé. Az éjszakai sörivás­ és séta kedvelőit megfosztották szokásos időtöl­tésüktől, de a nap többi részében nyugod­tan mehetnek az éttermekbe, ha van pénzük. Egy viszonylag szerény ebéd két­­három dollár­ba (1 dollár , 750 escudo) kerül. Korábban zsúfoltak voltak a ven­déglők és hosszú sorok álltak az üzletek előtt. Szeptember 11-e után megszűnt a sorbaállás. A kenyér tavaly augusztusban 11.50 escudóba került, októberben 40-be, február óta 134 escudo egy kiló kenyér ára. A cukor kilója júliusban 25 escudo volt, októbertől 120, januárban már 280. Egy liter tej tavaly májusban 7 escudóba került, októberben 30-ba, januárban már 60-ba. (Máshonnan származó adatok sze­rint egy munkás alapbére 18 000 escudo, plusz valamelyes pótlék. Pinochet állítása szerint a jövedelem legalább 40 000 es­cudo, de ez nem nagyon hihető. ( A szerk.) A ruházati cikkekkel hasonló a helyzet. Egy rossz minőségű ing kiárusítás idején 2800-ért kapható, egyébként 6500-ért. A vásárlók azonban kiárusításkor sem to­longanak. Az üzletekben érintetlenül áll­nak a holmik, jobb időkre várva. NEHÉZ SZÓRA BÍRNI az embereket. Félnek a besúgóktól, a külföldi provoká­toroktól. A brazil újságíró egy étkezés után a vendéglőstől tudakolta a magas árak okát. A megkérdezett kitérő választ adott, majd ezt mondta: „Ha provokálni akart engem, hogy rosszat mondjak a kor­mányról és jót a disznó kommunistákról akkor utat tévesztett.” A félelem ellené­re is kiszivárogtak azonban bizonyos dol­gok. Például a népi kormány iránt lojá­lis katonák tragikus sorsáról. A junta gyakran nevez nemzeti hősöknek olyan katonákat, akik állítólag a „szélsősége­sekkel” vívott harcban estek el. Bachelet tábornok és tiszttársai azonban nem ebbe a kategóriába tartoznak. Alberto Bachelet a Népi Egység kormá­nya idején, a puccs pillanatáig a gazda­ságügyi minisztérium áruelosztási (köz­ellátási) titkárságának vezetője volt. Szeptember 11-én, a puccs kezdetekor hi­vatalában tartózkodott, és a katonai junta első közleményei után jelentkezett a nem­zetvédelmi minisztériumban, ahol azon­nal letartóztatták és elvették tőle szol­gálati fegyverét; ezután arra kényszerí­tették, hogy nézze végig a Moneda-palota bombázását. Később visszavitték a mi­nisztériumba, lemondási nyilatkozatot íratak vele alá és közölték, hogy a to­vábbiakban házi őrizetben marad. Szep­tember 14-én a légierő emberei egy tá­maszpontra szállították Bachelet táborno­kot és két munkatársát. Utóbb megkezdő­dött a „puhítás”. A légierő akadémiáján az első harminc órában nem kaptak sem enni, sem inni, és nem is alhattak, mert csuklójuknál fogva felfüggesztették őket. A kínzások fokozatosan erősödtek. Tűket szúrtak a körmeik alá, két tiszt pedig még az egész testre kiterjedő elektrosokk­­„kezelést” is elszenvedte, miközben foly­tatódott a kihallgatás. Egy másik lojális főtiszt, Poblete tábornok — akit ugyan­akkor fogtak el, és másutt tartották őri­zetben — súlyos égési sebeket szenvedett a bőrén elnyomott égő cigarettáktól. Bachelet tábornok néhány hete meg­halt. A fasiszta tisztek fogságában szív­infarktust kapott — korábban már, két­szer volt infarktusa. A hadbíróság kira­katperében az ügyész ötévi börtönbünte­tés kiszabását kérte, de Bachelet már az ítélethozatal előtt halott volt A santiagói hírekből már tudjuk, hogy a junta érvénytelenítette az Allende-kor­mány idején végrehajtott államosítások, és a Frei-kormány idején megkezdett földreform legnagyobb részét. A munka­­nélküliség hatalmas méreteket öltött a parasztoktól visszavették a nemrég kapott földeket A munkahelyeken katonai fe­gyelem van. A nem politizáló társadalom kialakítására törekvő junta „tisztogató” tevékenysége természetesen az oktatási intézményekre is kiterjed. AZ EGYETEMEKEN folyó boszorkány­­üldözésről szól a brazil újságíró egyik cikke. A kormány főtitkára azt fejteget­te, hogy a Népi Egység idején a diákszer­vezetek politikai célokat szolgáltak, és kommunista irányítás alatt álltak. A jun­ta azonban gondoskodik arról, hogy a po­litikát kiirtsák az egyetemekről... A puccs idején egyedül a santiagói állami műszaki egyetem rektora volt a Népi Egy­ség híve, a junta azonban valamennyi rektort katonatisztekkel váltotta föl. A chilei egyetem új vezetője, César Ruiz tábornok 36 „belső ügyész” kinevezésé­vel párhuzamos egyetemi hatalmat hozott létre, a „Haza és Szabadság” nevű fa­siszta szervezethez tartozó diákokból pe­dig besúgóhálózatot épített ki.. A Latin-amerikai Társadalomtudomá­nyi Tanács tájékoztatása szerint tömege­sen zártak ki az egyetemekről tanárokat és diákokat egyaránt. A chilei egyetem 35 450 hallgatójából 15 927 maradt, a töb­bit kizárták, vagy törölték a kurzust, amely er­re beiratkozott. Egyes karokat teljesen vagy majdnem teljesen megszüntettek, például a képzőművészetit, a társadalomtudomá­nyit és a közgazdaságit. A kijárási tila­lom miatt az esti tagozat előadásai ko­rábban­ kezdődnek, így a dolgozó diákok közül sokan nem tudnak egyetemre járni. A junta oktatásügyi minisztere kijelen­tette, hogy a tantervekből törölni kell mindazt, ami az­ ifjúság öntudatosodását erősíti; ehelyett el kell érni, hogy a fia­talok jobban megismerjék Chile történe­tét és földrajzát.... íme, Pinochet tábornok Chiléjének né­hány jellemzője. (t. f.) Egy brazil újságíró tapasztalatai \ ^ ) Tizenkét nap Chilében Puja Frigyes beszéde az ENSZ közgyűlésén (Folytatás az 1. oldalról) meló területnek tekintsék. Mást is kel­lene azonban tenni. A mi tapasztalataink szerint ennek a helyzetnek a megszün­tetése csak a természeti kincsek és ter­melőeszközök társadalmasítása és a sok­oldalú iparosítás, a tervszerű gazdálko­dás útján oldható meg. A nemzetközi kereskedelemben rend­kívül sok kárt okoz a zárt kereskedelmi csoportosulások rendszere. A diszkrimi­náció minden változatát meg kell szün­tetni. Egyetértünk azzal, hogy a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok rendszerében biztosítani kell a nyersanyag-exportáló országok érdekeit, de nem szabad figyel­men kívül hagyni a nyersanyag-impor­táló országok érdekeit sem. Elismerem, hogy indokolt lehet né­hány nyersanyagfajta árának rendezése, annál is inkább, mert a fejlett tőkésor­szágok által termelt cikkek árai az utób­bi időben jelentősen emelkedtek. A nyersanyagok árának mértéktelen növe­lésével azonban a problémák nem old­hatók meg, mert ez ellentmondásokat szülhet a fejlődő világon belül is. Kormányom — mint egy szocialista ország kormánya — semmiképpen sem érthet egyet azzal a teóriával, amely­­a világ országait társadalmi rendszerüktől függetlenül szegény és gazdag országok­ra osztja, mint amelyek állítólag szem­ben állnak egymással. Az ilyen megkö­zelítésnek nincs köze a tudományhoz, s csak arra jó, hogy zavart támasszon az imperializmus ellen és a haladásért küz­dők soraiban. A szocialista országokat nem lehet a tőkésországokkal egy síkra helyezni, akár gazdagnak tartják őket, akár szegénynek. A kérdés lényege az, hogy milyen a társadalmi rendszerük. A szocialista országok nem is olyan ré­gen szegénynek számítottak, de igazsá­gos társadalmi rendjük, népeik erőfe­szítései gyors fejlődést eredményeztek. Ez az út minden nép előtt nyitva áll. Itt, ezen az ülésszakon is tapasztalha­tók olyan elszigetelt törekvések, amelyek éket akarnak verni a szocialista közös­ség és a „harmadik világ” országai közé. Világosan kell látni azonban, hogy a szocialista közösség tevékeny közremű­ködése nélkül nemcsak a nemzetközi élet rendezetlen problémái nem oldha­tók meg, de a gazdaságiak sem, hogy a szocialista, közösség politikai és gazda­sági segítsége nélkül a fejlődő országok menthetetlenül áldozatul esnének a nemzetközi imperializmus, a nagy nem­zetközi monopóliumok törekvéseinek. A magyar delegáció tudatában van annak, hogy a napirenddel kapcsolatos problémák sokasága és bonyolultsága nem teszi lehetővé a gyors megoldáso­kat. Kitartóan kell dolgoznunk azonban azon, hogy kielégítő rendezéshez jus­sunk — húzta alá Púja Frigyes. Az ENSZ-közgyűlés péntek délutáni ülésén felszólalt még Petr Mladenov bolgár, Miguel Angel de la Flor Valle perui és Kwame Baah ghanai külügy­miniszter. Púja Frigyes külügyminiszter­­szomba­ton délután hazaérkezet­t N New Yorkból. Fogadtatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Marjai József külügyminisz­­tériumi államtitkár és a minisztérium több vezető munkatársa. Bolgár—iraki közlemény (BTA) Bolgár—iraki közös közleményt adtak ki Todor Zsivkovnak, a BKP KP első titkárának, az államtanács elnöké­nek április 11-én véget ért iraki látoga­tásáról. Todor Zsivkov Hasszán Al Bakr­­nak, az Iraki Baath-párt főtitkárának, a köztársaság elnökének a vendége volt Irakban. A közleményben a két fél leszögezi, hogy az izraeli agresszió nem csak az arab népeket, hanem az egész világ biz­tonságát is fenyeget, ezért a leghatáro­zottabban elítélik azt. Elítélik továbbá azokat az imperialista és cionista mes­terkedéseket, amelyek az arab országok és a szocialista államok népes barátságá­nak aláásására irányulnak. A két ország kész tovább bővíteni két­oldalú kapcsolatait különböző területe­ken. ISZFH-ellentámadás, Saigon terrorbombázásai (TASZSZ) A DSFK csapatai megsem­misítették a saigoni haderő Tong Le Chan-i katonai támaszpontját, amelyet a Thieu-rezsim hadserege a párizsi meg­állapodást sértő módon a Dél-vietnami­ Köztársaság ideiglenes forradalmi kor­mányának ellenőrzése alatt álló terüle­ten létesített. A jogtalanul elfoglalt körzetben kiépí­tett támaszpontot a saigoni csapatok ar­ra használták, hogy támadó hadművele­teket hajtsanak végre a felszabadított körzetek ellen — közölte a Felszabadítás hírügynökség, amely a DIFK sikeres ak­ciójáról jelentést adott. A saigoni katonai parancsnokság köz­vetlenül a támaszpont elfoglalása után bombatámadást rendelt el az ugyancsak DIFK-területen levő Loc Ninh város el­len. A saigoni, légierő ezzel egyidejűleg bombázni kezdte a Tong Le Chan-i bá­zist is, abban a reményben, hogy meg­semmisítheti az ott felhalmozott fegy­ver- és lőszertartalékokat. A bombatá­­­madás a támaszponton rekedt sebesült saigoni katonák tömegeinek halálát okozta. CARL-HENRIK HERMANSSON, a Svéd Baloldali Párt — kommunisták —­ elnöke felhívta kormányát, hogy hala­déktalanul vegye fel a diplomáciai kap­csolatokat a dél-vietnami ideiglenes for­radalmi kormánnyal. Hermansson nem­rég tért vissza a VDK-ból, ahol látoga­tást tett a Vietnami Dolgozók Pártja meghívására. Észak-Írország 1.VI .) Helyezzék törvényen kívül az elnyomást (MTI) James Stewart, Írország Kom­munista Pártjának főtitkárhelyettese Patak Károlynak, az MTI londoni­ tudó­sítójának az észak-írországi új terrorhul­lámról és a tartomány politikai helyze­téről adott nyilatkozatában rámutatott, hogy az eddig követett brit politika az „ellenőrzött erőszak” állapotához veze­tett, amely alkalmas arra, hogy a szek­­tariáliu­s szenvedélyek életben tartásával meghosszabbítsa a katolikus és­ protes­táns munkások, általában a dolgozó tö­megek megosztottságát A munkáspárti kormány hatalomra ke­rüléséről elmondotta, hogy ez üdvözlen­dő esemény Észak-Írország népe szem­pontjából, mert a munkáspárt és a brit szakszervezetek főtanácsa korábban úgy nyilatkozott, hogy támogatja egy polgár­jogi törvény megalkotását Észak-Íror­­szág számára, ez törvényen kívül he­lyezheti az elnyomást és megnyithat egy ösvényt, amelyen kiszélesedhet a mun­kásosztály politika,- tömegharca és foko­zatosan elszigetelhetők a tömegektől a különböző félkatonai szervezetek.

Next