Magyar Hírlap, 1974. június (7. évfolyam, 149-178. szám)

1974-06-01 / 149. szám

2 1974. JÚNIUSI, SZOMBAT NEMZETKÖZI POLITIKA HÍRLAP “TgggVtV­— w *r V » “ E*C i 1 — Egyiptom a megfe­­­­­­­­lelő időpontban Szí­r­riával, Jordániával és a palesztinokkal együtt tér majd vissza a genfi konferenciára — jelentette ki Iszmail Fahmi egyiptomi külügy­miniszter az Al Ahramnak adott és a lap pén­teki számában megjelent nyilatkozatában. Egyiptom csak a többi érdekelt féllel való teljes együttműködés megteremtése után kapcsolódik be ismét a békekonfe­rencia munkájába — fűzte hozzá az egyiptomi diplomácia vezetője, majd a Palesztinai Nemzeti Tanács szombaton Kairóban megnyíló üléséről szólva kife­jezte azt a meggyőződését, hogy a tanács­kozás részvevői a palesztin nép érdekeit biztosító döntést fogadnak el. Izraelnek — mondotta — akár szomszédjaként, akár határain belül el kell fogadnia egy palesztin állam létét. ..A Palesztinai probléma politikai rendezése nélkül el­képzelhetetlen a tartós béke a Közel-Ke­leten" — összegezte végül mondanivaló­ját a külügyminiszter. I LQ'T' J n MMKB MM mn a @aP * gnrnBorszá­­g* 1 Krfíl K? fi $3 B* helyzettel foglal­­tj j | r*1 Ed JLA S"*| hozva egyebek kö­­* 8^1 « B zij,­ hangsúlyozza, hogy a görögországi terror tombolásának semmi köze sincsen az ország biztonságának garantálásához. „A katonai rezsim a tömeges megtorlások politikáját folytatta megpróbál minden áron hatalmon maradni. A lap a továbbiakban rámutat, hogy a katonai rezsim célja „a politikai élet helyreállításának elodázása". Ezt bizo­nyítja az athéni hatóságok közelmúltban végrehajtott antikommunista akciója, a Görög Kommunista Párt tekintélyes po­litikusainak és más demokratáknak a le­tartóztatása is. Kínzásoknak vetik alá Ni­­kosz Kaludiszt és Antoniosz Ambatieloszt, a GKP Politikai Bizottságának tagjait. Az athéni szoldateszka propagandaszó­­csövei arra szólítják fel a görögöket, hogy a politikai kérdések megoldását bíz­zák azokra, akik az országot vezetik. A társadalmi élet ilyen irányú „depolitizá­­lása” teljes mértékben megfelelne azok­nak, akik az előző kormány ezredeseit felváltották. ..Görögország népe azonban határozott harcot folytat a diktatúra el­len, semmiképpen sem békél meg az or­szágban uralkodó erőszakkal" — mutat rá befejezésül a lap. A FRANCIA KOMMUNISTA PÁRT nemzetgyűlési csoportja a nemzetgyűlés elnökénél tiltakozott amiatt, hogy a kí­nai hatóságok megtagadták a vízumot Henri Fisbin kommunista képviselőtől, aki az Interparlamentáris Unió francia csoportja küldöttségének tagjaként uta­zott volna Kínába. JELENTŐS NEMZETKÖZI JOGI aktus színhelye volt tegnap délelőtt a genfi Nemzetek Palotája, ahol Szíria és Izrael képviselői kézjegyükkel látták el a nagy­­nehezen megszületett csapatszétválasztási megállapodás okmányait. „Tanúként” je­len volt az ENSZ főtitkárhelyettese, va­lamint a közel-keleti békekonferencia két társelnöke, a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselője. Minthogy csütörtö­kön már a két közvetlenül érdekelt fél illetékes népképviseleti szerve is jóvá­hagyta a megállapodást, olybá vehetjük, hogy az most törvényerőre emelkedett. Hogy pontosan mire kötelezi ez az ok­mány az aláírókat (a jogok kevésbé hang­súlyozottak), kitűnik a hírügynökségek részletes jelentéseiből. Nekünk itt csak az elemzéshez nélkülözhetetlen lényegét kell összefoglalnunk. A megállapodás szerint a dokumentum aláírásának időpontjától Izrael és Szíria gondosan betartja a tűz­szünetet, s tartózkodik a másik fél ellen irányuló minden katonai akciótól. Az iz­raeli csapatokat kivonják a tavaly ok­tóberi háború során megszállt szíriai te­rületről (mintegy 600 négyzetkilométer), valamint kisebb részben az 1967-ben meg­szállt területről, beleértve a Golan-vidék közigazgatási központját, Kuneitra váro­sát is. A két, farkasszemet néző hadsereg közé kettőtől hat kilométerig terjedő üt­közőövezetet létesítenek, és itt helyezik el az ENSZ megfigyelőerőket. Ez az öve­zet azonban szíriai polgári igazgatás alá kerül, s az innen elűzött szíriai állampol­gárok visszatérhetnek otthonaikba. A csa­patszétválasztási tervet a genfi békeérte­kezlet keretében működő katonai munka­csoport dolgozza ki, amely már ma mun­kához lát, és azt legkésőbb öt nap alatt befejezi. Ezt követően 24 órán belül meg kell kezdeni a szétválasztást célzó csa­patmozdulatokat, s az egész műveletet 20 napon belül be kell fejezni. Időközben a felek kicserélik a hadifoglyokat. A T­ÚLNYOMÓRÉSZT KATONAI jel­legű rendelkezéseket tartalmazó okmány utolsó pontja nagyon lényeges politikai természetű megállapítással zárul. ..A je­lenlegi megállapodás nem békeegyez­mény, hanem egy lépés a Biztonsági Ta­nács 1973. október 22-i, 338. számú hatá­rozata alapján megvalósítandó igazságos és tartós béke felé.” Az­ pedig ismeretes, hogy mit tartalmaz a BT említett határo­zata: nem mást, mint újrafogalmazását annak, amit a testület már 1967 őszén meghozott ominózus 242-es számú hatá­rozatában leszögezett, vagyis az izraeli csapatok kivonását valamennyi megszállt arab területről és a Palesztinai arabok jo­gainak az érvényre juttatását. E nélkül a záróklauzula nélkül nem sokat érne a csapatszétválasztási megál­lapodás. Szíria és az arab ügy szempontjá­ból ez az az elvi mag, amiért érdemes volt elfogadni a kompromisszumot. Mert, ha elmaradt volna annak kinyilatkozta­tása, hogy a jelenlegi megállapodás csu­pán része az átfogó rendezésnek, akkor a megállapodás egyoldalúan az izraeli ag­­resszor és imperialista támogatói érdekét szolgálta volna. Izrael jogot nyert volna a katonailag jelentéktelenül módosult, de politikailag változatlanul tarthatatlan helyzet befagyasztására. Ilyen szándékú kísérletre még így is, a továbbiakban is kell számítani. Az első ilyent Szíria kép­viselője tegnap, Genfben, a megállapodás aláírásakor hárította el, amikor kieszkö­zölte a sajtó képviselőinek eltávolítását a teremből. Nem merő akadékoskodásból tette, hanem, mert nem akart további al­kalmat nyújtani az Izrael-barát burzsoá sajtónak, amely máris ,,történelmi” jelző­vel illeti a megállapodást, hogy megörö­kítse a korlátozott jelentőségű eseményt. Egyes burzsoá sajtószervek ugyanis úgy próbálják beállítani a helyzetet, mintha a Közel-Keleten nem csupán a tűzszünetet sikerült volna biztosítani, hanem már a békét. Holott a csapatszétválasztási meg­állapodásnak csak annyiban v­an értel­me, amennyiben szervesen beleépül az átfogó és igazságos rendezésbe. SZÍRIA SIKEREKÉNT könyvelhetjük el azt a tényt, hogy Izrael 1956 óta má­sodszor (Szuez volt az első eset) vonul ki az általa erőszakkal megszállt arab te­rületről. Valamint azt is, mint a damasz­kuszi sajtókommentárok hangsúlyozzák, hogy Szíria nem vállalt semmiféle köte­lezettséget a palesztin szabadságharcosok tevékenységének korlátozására. Kuneitra városának a visszaszerzése kedvező lélek­tani hatással lesz az arab tömegekre, ame­lyek az arab föld egy újabb sávjának visszacsatolásában — joggal — a felsza­­badítási harc térhódítását látják. A re­mélhetőleg szilárd tűzszünetet biztosító megállapodás (pénteken reggel még fegy­­verropogástól volt hangos a Hermon-hegy tájéka . ..) végül megteremti a holtpontra jutott genfi békekonferencia felújításá­nak előfeltételeit. TÖBB­OLDALÚ DIPLOMÁCIAI ERŐ­FESZÍTÉSEK eredményeként jött létre a szíriai—izraeli csapatszétválasztási megállapodás. A leglátványosabb Henry Kissinger amerikai külügyminiszter köz­vetítő missziója volt. A nyugati sajtó gon­dosan regisztrálta, hogy hány ezer kilo­métert utazott az ügyben, és hány napot töltött a Közel-Keleten. Kissinger kétség­telenül hozzájárult a megállapodás tető alá hozásához, de mindvégig országa és Izrael érdekét szem előtt tartva. Két hete jeruzsálemi szállodája előtt izraeli ultrák ,,Mohammed Ivanovics Kissinger” feliratú táblákkal tüntettek ellene. Ez, persze, nemcsak túlzó vád, hanem egyenesen kép­telenség. A tüntetők megfeledkeztek ar­ról, hogy Izrael idei költségvetésének egy­­harmadát az Egyesült Államok biztosítja: 3 milliárd dollárt, mint a washingtoni kormány egyenes segítségét, és 430 milliót, ami az izraeli kölcsönkötvényeket vásárló amerikai polgároktól folyik be. Minden egyes izraeli állampolgárnak ebből 800 dolláros csekket lehetne kiállítani . . . Lé­nyegüket tekintve, az USA és Izrael közel­­keleti céljai nem változtak: továbbra is szemben állnak az arabok függetlenségi mozgalmával. A módszereken változtat­tak, amennyiben jobban figyelembe ve­szik korunk alapvető realitását: azt, hogy a szocialista világrendszer és a vele ter­mészetes szövetségben levő antiimperia­­lista erők javára billent a mérleg, és szocialista közösség kezdeményezte békés egymás mellett élés politikája nyomán tá­madt enyhülési folyamat. A SZOVJETUNIÓ hozzájárulása a mos­tani csapatszétválasztási megállapodás­hoz kevésbé látványos, de annál haté­konyabb volt. A szocialista országok sok­oldalú támogatásának döntő szerepe volt az arabok bátor helytállásában az októ­beri háború során, ami aztán új dimenziót adott az egész közel-keleti kérdéskomp­lexumnak. Ez, valamint az olajembargó­ban megnyilvánult arab szolidaritás kész­tette Washingtont arra, hogy több „meg­értést” mutasson az arabok ügye iránt. Minden tárgyilagos nyugati sajtókom­mentátor is hangsúlyozza, hogy a csapat­szétválasztási tárgyalások végső meneté­ben döntő szerepe volt Andrej Gromiko szovjet külügyminiszternek, aki az utóbbi hetekben háromszor látogatott el Damasz­kuszba. Nem kevésbé azoknak a megbe­széléseknek is, amelyet áprilisban Hafez Asszad szíriai elnök folytatott a szovjet vezetőkkel. A csütörtökön hozzá intézett üzenetében Leonyid Brezsnyev, miután megelégedését fejezi ki a megállapodás létrejötte felett, külön méltányolja azt, hogy a Szovjetunió és Szíria „együttesen lépett fel, és egységes álláspontra helyez­kedett”. Most is bebizonyosodott tehát, hogy a Szovjetunió aktív szerepet tölt be a közel-keleti válság rendezésének vala­mennyi területén és valamennyi szakaszá­ban. Az elmondottakból következik, hogy a csapatszétválasztási megállapodást a bé­ke erői szerény sikereként könyvelhetjük el. A folytatás — mely nem ígérkezik könnyűnek — Genfben esedékes. Itt vala­mennyi érdekelt fél — a palesztin arab nép képviselőit is beleértve — részvételé­vel kell kidolgozni a közel-keleti béke alapjait. Pálfi Viktor Egy lépés Genf és a béke felé Hazaérkezett Belgrád­ból az M­­SZMP küldöttsége (Folytatás az 1. oldalról) pénteken hazaérkezett a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának küldöttsége, amely a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége Elnökségének meghí­vására részt vett a JKSZ május 27—30. között megtartott X. kongresszusán. A küldöttség tagja volt Varga Gyula, a Központi Bizottság tagja, a Zala megyei pártbizottság első titkára. A pártküldött­séget a Ferihegyi repülőtéren Nemes De­zső, a Politikai Bizottság tagja és dr. Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője fogadta. Jelen volt Branko Vu­­kusics, a budapesti jugoszláv nagykövet­ség ideiglenes ügyvivője. Biszku Béla a megérkezés után nyilat­kozatot adott: — Küldöttségünk a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának megbízásából, pártunk képviseletében részt vett a Jugoszláv Kommunisták Szö­vetségének X. kongresszusán. Ez a kong­resszus kiemelkedő jelentőségű volt a J IKSZ életében, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság fejlődésében. A kongresszus küldöttei beszámoltak arról — s ez ránk is nagy benyomást tett —, hogy az utóbbi két esztendőben milyen nagy munkát végeztek a jugo­szláv elvtársak a szocialista társadalom fejlesztésében. E munka során külön­böző, a magyar közvélemény által is­, mert nehézségek is jelentkeztek. A JKSZ X. kongresszusa a társadalmi fejlődés során jelentkező ellentmondások megol­dására pozitív választ adott. A kongresz­­szuson jelentős szerepet és hangsúlyt ka­pott a munkásosztály, a párt vezető sze­repének fejlesztése, ezen belül a demok­ratikus centralizmus elvének erősítése, a tömegekhez fűződő kapcsolat fejlesz­tése, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság népes egységének erősítése. A kongresszus ennek megfelelő határoza­tokat fogadott el. Szarajevóban alkalmunk volt emléke­zetes nagygyűlés keretében találkozni munkásemberekkel, a Fap-Famos Gép­kocsigyár dolgozóival. Ott is éreztük en­nek a politikai irányvonalnak a pozitív visszhangját. Kedvező benyomásokkal tértünk vissza a JKSZ X. kongresszusá­ról. — Megalapozta­­ és megkönnyítette munkánkat, hogy egy hónappal ezelőtt Joszip Broz Zstío ellátogatott hazánkba, találkozott Kádár Jánossal, s a két szom­szédos ország, a két testvérpárt kapcso­latainak fejlesztésével foglalkoztak. Vé­­gig éreztük ennek hatását. Küldöttsé­günknek abban a megtiszteltetésben volt része, hogy találkozhatott — rövid be­szélgetés keretében — Tito elvtárssal, akit nagy tisztelet és megbecsülés övez a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaságban", a jugoszláv pártban, s aki­nek nagyon nagyok az érdemei annak a politikai vonalnak a kidolgozásában, amelyet most a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének X. kongresszusa elfoga­dott — fejezte be nyilatkozatát Biszku Béla. Grecsko hazautazott Algírból (TASZSZ) Andrej Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, aki Huari Bumediennek, az Algériai Forra­dalmi Tanács elnökének, a miniszterta­nács elnökének, Algéria nemzetvédelmi miniszterének meghívására hivatalos ba­ráti látogatást tett az Algériai Demokrati­kus és Népi Köztársaságban, pénteken hazautazott Algírból. Grecsko marsall átnyújtotta Huari Bu­mediennek Leonyid Brezsnyev személyes üzenetét. A tárgyalások során a felek megelégedéssel nyilatkoztak a kölcsönös bizalmon, az egyenjogúságon és a bel­­ügyekbe való be nem avatkozáson ala­puló szovjet—algériai baráti viszonyról és együttműködésről. I­reisky befejezte moszkvai tárgyalásait Bokor Pál, az MTI moszkvai tudósítója jelenti: Pénteken délután Moszkvában Koszigin szovjet miniszterelnök „korlátlan időtar­tamú” zárómegbeszélésre hívta meg Kreisky osztrák kancellárt és ideiglenes államelnököt, aki a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatáson tar­tózkodik a Szovjetunióban. A kancellár ezt megelőzően Koszigin miniszterelnök­kel és Podgornijjal, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökével tárgyalt. A lá­togatás szombaton ér véget. Útban ha­zája felé az osztrák kormányfő rövid megállót tervez Kijevben. A Kosziginnal folytatott utolsó esz­mecsere előtt, melyen az eddigiekben nem érintett külpolitikai kérdéseket vi­tatták meg, pénteken délben Kreisky saj­tóértekezletet tartott, amelyen közölte, hogy moszkvai megbeszéléseit­­sikeresnek tartja, különösen az osztrák—szovjet kap­csolatok tekintetében. Az eddig megvitatott világpolitikai té­mák közül a kancellár az európai bizton­sági értekezletet emelte ki. Emlékezte­tett arra, hogy Ausztria kezdettől fogva pozitív álláspontra helyezkedett ebben a tekintetben, s a jövőben is mindent­ el­követ az értekezlet támogatása érdeké­ben. Az értekezlet harmadik szakaszának időpontját illetően megjegyezte, hogy kormánya a szovjet kormányhoz hason­lóan annak mielőbbi összehívására törek­szik. ..Nem hiszem — mondta —, hogy egy ilyen találkozót oly módon kellene előkészíteni, hogy a részvevőknek már csak bólogatniuk kelljen, mert előzőleg mindent elvégeztek helyettük.” Kreisky részletesen foglalkozott a gaz­dasági együttműködés kérdéseivel, külö­nösen a szovjet földgáz- és olajszállítá­sok helyzetével. Gus Hall a nemzetközi enyhülés perspektíváiról (TASZSZ) Gus Hall, az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártjának főtitkára csütörtökön sajtóértekezleten ismertette azokat a benyomásokat, amelyeket az Egyesült Államok Kommunista Pártjának küldöttsége szerzett a Szovjetunióban, Magyarországon, a Német Demokratikus Köztársaságban és Lengyelországban tett látogatása során. — Küldöttségünk tagjait. — mondotta Gus Hall — mindennél jobban meglepte, hogy mennyit haladtak a szocialista or­szágok a népjólét fellendítésében. — Moszkvában küldöttségünk találko­zott Leonyid Brezsnyevvel és más szov­jet vezetőkkel. A megbeszélések fő témá­ját az enyhülési politika perspektívái ké­pezték. Meggyőződtünk arról, hogy min­den ingadozás nélkül folytatni kell az enyhülésnek, a leszerelésnek, a nukleáris fegyverkezés korlátozásának és a kereske­delem fejlesztésének a politikáját. — Átfogó, történelmi vonatkozásban a nemzetközi feszültség enyhülésének po­litikája a nemzetközi erőviszonyoknak a szocializmus javára történt m­egváltozá­­sát tükrözi — állapította meg. Végezetül Gus Hall tájékoztatta a sajtóértekezlet részvevőit arról, hogy a nemzetközi kom­munista­ mozgalomban kialakult általá­nos vélemény szerint megérett az idő a kommunista és munkáspártok újabb nem­zetközi értekezletének összehívására.

Next