Magyar Hírlap, 1974. június (7. évfolyam, 149-178. szám)
1974-06-01 / 149. szám
2 1974. JÚNIUSI, SZOMBAT NEMZETKÖZI POLITIKA HÍRLAP “TgggVtV— w *r V » “ E*C i 1 — Egyiptom a megfelelő időpontban Szírriával, Jordániával és a palesztinokkal együtt tér majd vissza a genfi konferenciára — jelentette ki Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter az Al Ahramnak adott és a lap pénteki számában megjelent nyilatkozatában. Egyiptom csak a többi érdekelt féllel való teljes együttműködés megteremtése után kapcsolódik be ismét a békekonferencia munkájába — fűzte hozzá az egyiptomi diplomácia vezetője, majd a Palesztinai Nemzeti Tanács szombaton Kairóban megnyíló üléséről szólva kifejezte azt a meggyőződését, hogy a tanácskozás részvevői a palesztin nép érdekeit biztosító döntést fogadnak el. Izraelnek — mondotta — akár szomszédjaként, akár határain belül el kell fogadnia egy palesztin állam létét. ..A Palesztinai probléma politikai rendezése nélkül elképzelhetetlen a tartós béke a Közel-Keleten" — összegezte végül mondanivalóját a külügyminiszter. I LQ'T' J n MMKB MM mn a @aP * gnrnBország* 1 Krfíl K? fi $3 B* helyzettel foglaltj j | r*1 Ed JLA S"*| hozva egyebek kö* 8^1 « B zij, hangsúlyozza, hogy a görögországi terror tombolásának semmi köze sincsen az ország biztonságának garantálásához. „A katonai rezsim a tömeges megtorlások politikáját folytatta megpróbál minden áron hatalmon maradni. A lap a továbbiakban rámutat, hogy a katonai rezsim célja „a politikai élet helyreállításának elodázása". Ezt bizonyítja az athéni hatóságok közelmúltban végrehajtott antikommunista akciója, a Görög Kommunista Párt tekintélyes politikusainak és más demokratáknak a letartóztatása is. Kínzásoknak vetik alá Nikosz Kaludiszt és Antoniosz Ambatieloszt, a GKP Politikai Bizottságának tagjait. Az athéni szoldateszka propagandaszócsövei arra szólítják fel a görögöket, hogy a politikai kérdések megoldását bízzák azokra, akik az országot vezetik. A társadalmi élet ilyen irányú „depolitizálása” teljes mértékben megfelelne azoknak, akik az előző kormány ezredeseit felváltották. ..Görögország népe azonban határozott harcot folytat a diktatúra ellen, semmiképpen sem békél meg az országban uralkodó erőszakkal" — mutat rá befejezésül a lap. A FRANCIA KOMMUNISTA PÁRT nemzetgyűlési csoportja a nemzetgyűlés elnökénél tiltakozott amiatt, hogy a kínai hatóságok megtagadták a vízumot Henri Fisbin kommunista képviselőtől, aki az Interparlamentáris Unió francia csoportja küldöttségének tagjaként utazott volna Kínába. JELENTŐS NEMZETKÖZI JOGI aktus színhelye volt tegnap délelőtt a genfi Nemzetek Palotája, ahol Szíria és Izrael képviselői kézjegyükkel látták el a nagynehezen megszületett csapatszétválasztási megállapodás okmányait. „Tanúként” jelen volt az ENSZ főtitkárhelyettese, valamint a közel-keleti békekonferencia két társelnöke, a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselője. Minthogy csütörtökön már a két közvetlenül érdekelt fél illetékes népképviseleti szerve is jóváhagyta a megállapodást, olybá vehetjük, hogy az most törvényerőre emelkedett. Hogy pontosan mire kötelezi ez az okmány az aláírókat (a jogok kevésbé hangsúlyozottak), kitűnik a hírügynökségek részletes jelentéseiből. Nekünk itt csak az elemzéshez nélkülözhetetlen lényegét kell összefoglalnunk. A megállapodás szerint a dokumentum aláírásának időpontjától Izrael és Szíria gondosan betartja a tűzszünetet, s tartózkodik a másik fél ellen irányuló minden katonai akciótól. Az izraeli csapatokat kivonják a tavaly októberi háború során megszállt szíriai területről (mintegy 600 négyzetkilométer), valamint kisebb részben az 1967-ben megszállt területről, beleértve a Golan-vidék közigazgatási központját, Kuneitra városát is. A két, farkasszemet néző hadsereg közé kettőtől hat kilométerig terjedő ütközőövezetet létesítenek, és itt helyezik el az ENSZ megfigyelőerőket. Ez az övezet azonban szíriai polgári igazgatás alá kerül, s az innen elűzött szíriai állampolgárok visszatérhetnek otthonaikba. A csapatszétválasztási tervet a genfi békeértekezlet keretében működő katonai munkacsoport dolgozza ki, amely már ma munkához lát, és azt legkésőbb öt nap alatt befejezi. Ezt követően 24 órán belül meg kell kezdeni a szétválasztást célzó csapatmozdulatokat, s az egész műveletet 20 napon belül be kell fejezni. Időközben a felek kicserélik a hadifoglyokat. A TÚLNYOMÓRÉSZT KATONAI jellegű rendelkezéseket tartalmazó okmány utolsó pontja nagyon lényeges politikai természetű megállapítással zárul. ..A jelenlegi megállapodás nem békeegyezmény, hanem egy lépés a Biztonsági Tanács 1973. október 22-i, 338. számú határozata alapján megvalósítandó igazságos és tartós béke felé.” Az pedig ismeretes, hogy mit tartalmaz a BT említett határozata: nem mást, mint újrafogalmazását annak, amit a testület már 1967 őszén meghozott ominózus 242-es számú határozatában leszögezett, vagyis az izraeli csapatok kivonását valamennyi megszállt arab területről és a Palesztinai arabok jogainak az érvényre juttatását. E nélkül a záróklauzula nélkül nem sokat érne a csapatszétválasztási megállapodás. Szíria és az arab ügy szempontjából ez az az elvi mag, amiért érdemes volt elfogadni a kompromisszumot. Mert, ha elmaradt volna annak kinyilatkoztatása, hogy a jelenlegi megállapodás csupán része az átfogó rendezésnek, akkor a megállapodás egyoldalúan az izraeli agresszor és imperialista támogatói érdekét szolgálta volna. Izrael jogot nyert volna a katonailag jelentéktelenül módosult, de politikailag változatlanul tarthatatlan helyzet befagyasztására. Ilyen szándékú kísérletre még így is, a továbbiakban is kell számítani. Az első ilyent Szíria képviselője tegnap, Genfben, a megállapodás aláírásakor hárította el, amikor kieszközölte a sajtó képviselőinek eltávolítását a teremből. Nem merő akadékoskodásból tette, hanem, mert nem akart további alkalmat nyújtani az Izrael-barát burzsoá sajtónak, amely máris ,,történelmi” jelzővel illeti a megállapodást, hogy megörökítse a korlátozott jelentőségű eseményt. Egyes burzsoá sajtószervek ugyanis úgy próbálják beállítani a helyzetet, mintha a Közel-Keleten nem csupán a tűzszünetet sikerült volna biztosítani, hanem már a békét. Holott a csapatszétválasztási megállapodásnak csak annyiban van értelme, amennyiben szervesen beleépül az átfogó és igazságos rendezésbe. SZÍRIA SIKEREKÉNT könyvelhetjük el azt a tényt, hogy Izrael 1956 óta másodszor (Szuez volt az első eset) vonul ki az általa erőszakkal megszállt arab területről. Valamint azt is, mint a damaszkuszi sajtókommentárok hangsúlyozzák, hogy Szíria nem vállalt semmiféle kötelezettséget a palesztin szabadságharcosok tevékenységének korlátozására. Kuneitra városának a visszaszerzése kedvező lélektani hatással lesz az arab tömegekre, amelyek az arab föld egy újabb sávjának visszacsatolásában — joggal — a felszabadítási harc térhódítását látják. A remélhetőleg szilárd tűzszünetet biztosító megállapodás (pénteken reggel még fegyverropogástól volt hangos a Hermon-hegy tájéka . ..) végül megteremti a holtpontra jutott genfi békekonferencia felújításának előfeltételeit. TÖBBOLDALÚ DIPLOMÁCIAI ERŐFESZÍTÉSEK eredményeként jött létre a szíriai—izraeli csapatszétválasztási megállapodás. A leglátványosabb Henry Kissinger amerikai külügyminiszter közvetítő missziója volt. A nyugati sajtó gondosan regisztrálta, hogy hány ezer kilométert utazott az ügyben, és hány napot töltött a Közel-Keleten. Kissinger kétségtelenül hozzájárult a megállapodás tető alá hozásához, de mindvégig országa és Izrael érdekét szem előtt tartva. Két hete jeruzsálemi szállodája előtt izraeli ultrák ,,Mohammed Ivanovics Kissinger” feliratú táblákkal tüntettek ellene. Ez, persze, nemcsak túlzó vád, hanem egyenesen képtelenség. A tüntetők megfeledkeztek arról, hogy Izrael idei költségvetésének egyharmadát az Egyesült Államok biztosítja: 3 milliárd dollárt, mint a washingtoni kormány egyenes segítségét, és 430 milliót, ami az izraeli kölcsönkötvényeket vásárló amerikai polgároktól folyik be. Minden egyes izraeli állampolgárnak ebből 800 dolláros csekket lehetne kiállítani . . . Lényegüket tekintve, az USA és Izrael közelkeleti céljai nem változtak: továbbra is szemben állnak az arabok függetlenségi mozgalmával. A módszereken változtattak, amennyiben jobban figyelembe veszik korunk alapvető realitását: azt, hogy a szocialista világrendszer és a vele természetes szövetségben levő antiimperialista erők javára billent a mérleg, és szocialista közösség kezdeményezte békés egymás mellett élés politikája nyomán támadt enyhülési folyamat. A SZOVJETUNIÓ hozzájárulása a mostani csapatszétválasztási megállapodáshoz kevésbé látványos, de annál hatékonyabb volt. A szocialista országok sokoldalú támogatásának döntő szerepe volt az arabok bátor helytállásában az októberi háború során, ami aztán új dimenziót adott az egész közel-keleti kérdéskomplexumnak. Ez, valamint az olajembargóban megnyilvánult arab szolidaritás késztette Washingtont arra, hogy több „megértést” mutasson az arabok ügye iránt. Minden tárgyilagos nyugati sajtókommentátor is hangsúlyozza, hogy a csapatszétválasztási tárgyalások végső menetében döntő szerepe volt Andrej Gromiko szovjet külügyminiszternek, aki az utóbbi hetekben háromszor látogatott el Damaszkuszba. Nem kevésbé azoknak a megbeszéléseknek is, amelyet áprilisban Hafez Asszad szíriai elnök folytatott a szovjet vezetőkkel. A csütörtökön hozzá intézett üzenetében Leonyid Brezsnyev, miután megelégedését fejezi ki a megállapodás létrejötte felett, külön méltányolja azt, hogy a Szovjetunió és Szíria „együttesen lépett fel, és egységes álláspontra helyezkedett”. Most is bebizonyosodott tehát, hogy a Szovjetunió aktív szerepet tölt be a közel-keleti válság rendezésének valamennyi területén és valamennyi szakaszában. Az elmondottakból következik, hogy a csapatszétválasztási megállapodást a béke erői szerény sikereként könyvelhetjük el. A folytatás — mely nem ígérkezik könnyűnek — Genfben esedékes. Itt valamennyi érdekelt fél — a palesztin arab nép képviselőit is beleértve — részvételével kell kidolgozni a közel-keleti béke alapjait. Pálfi Viktor Egy lépés Genf és a béke felé Hazaérkezett Belgrádból az MSZMP küldöttsége (Folytatás az 1. oldalról) pénteken hazaérkezett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának küldöttsége, amely a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Elnökségének meghívására részt vett a JKSZ május 27—30. között megtartott X. kongresszusán. A küldöttség tagja volt Varga Gyula, a Központi Bizottság tagja, a Zala megyei pártbizottság első titkára. A pártküldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Nemes Dezső, a Politikai Bizottság tagja és dr. Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője fogadta. Jelen volt Branko Vukusics, a budapesti jugoszláv nagykövetség ideiglenes ügyvivője. Biszku Béla a megérkezés után nyilatkozatot adott: — Küldöttségünk a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának megbízásából, pártunk képviseletében részt vett a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének X. kongresszusán. Ez a kongresszus kiemelkedő jelentőségű volt a J IKSZ életében, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság fejlődésében. A kongresszus küldöttei beszámoltak arról — s ez ránk is nagy benyomást tett —, hogy az utóbbi két esztendőben milyen nagy munkát végeztek a jugoszláv elvtársak a szocialista társadalom fejlesztésében. E munka során különböző, a magyar közvélemény által is, mert nehézségek is jelentkeztek. A JKSZ X. kongresszusa a társadalmi fejlődés során jelentkező ellentmondások megoldására pozitív választ adott. A kongreszszuson jelentős szerepet és hangsúlyt kapott a munkásosztály, a párt vezető szerepének fejlesztése, ezen belül a demokratikus centralizmus elvének erősítése, a tömegekhez fűződő kapcsolat fejlesztése, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság népes egységének erősítése. A kongresszus ennek megfelelő határozatokat fogadott el. Szarajevóban alkalmunk volt emlékezetes nagygyűlés keretében találkozni munkásemberekkel, a Fap-Famos Gépkocsigyár dolgozóival. Ott is éreztük ennek a politikai irányvonalnak a pozitív visszhangját. Kedvező benyomásokkal tértünk vissza a JKSZ X. kongresszusáról. — Megalapozta és megkönnyítette munkánkat, hogy egy hónappal ezelőtt Joszip Broz Zstío ellátogatott hazánkba, találkozott Kádár Jánossal, s a két szomszédos ország, a két testvérpárt kapcsolatainak fejlesztésével foglalkoztak. Végig éreztük ennek hatását. Küldöttségünknek abban a megtiszteltetésben volt része, hogy találkozhatott — rövid beszélgetés keretében — Tito elvtárssal, akit nagy tisztelet és megbecsülés övez a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban", a jugoszláv pártban, s akinek nagyon nagyok az érdemei annak a politikai vonalnak a kidolgozásában, amelyet most a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének X. kongresszusa elfogadott — fejezte be nyilatkozatát Biszku Béla. Grecsko hazautazott Algírból (TASZSZ) Andrej Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, aki Huari Bumediennek, az Algériai Forradalmi Tanács elnökének, a minisztertanács elnökének, Algéria nemzetvédelmi miniszterének meghívására hivatalos baráti látogatást tett az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaságban, pénteken hazautazott Algírból. Grecsko marsall átnyújtotta Huari Bumediennek Leonyid Brezsnyev személyes üzenetét. A tárgyalások során a felek megelégedéssel nyilatkoztak a kölcsönös bizalmon, az egyenjogúságon és a belügyekbe való be nem avatkozáson alapuló szovjet—algériai baráti viszonyról és együttműködésről. Ireisky befejezte moszkvai tárgyalásait Bokor Pál, az MTI moszkvai tudósítója jelenti: Pénteken délután Moszkvában Koszigin szovjet miniszterelnök „korlátlan időtartamú” zárómegbeszélésre hívta meg Kreisky osztrák kancellárt és ideiglenes államelnököt, aki a szovjet kormány meghívására hivatalos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban. A kancellár ezt megelőzően Koszigin miniszterelnökkel és Podgornijjal, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökével tárgyalt. A látogatás szombaton ér véget. Útban hazája felé az osztrák kormányfő rövid megállót tervez Kijevben. A Kosziginnal folytatott utolsó eszmecsere előtt, melyen az eddigiekben nem érintett külpolitikai kérdéseket vitatták meg, pénteken délben Kreisky sajtóértekezletet tartott, amelyen közölte, hogy moszkvai megbeszéléseitsikeresnek tartja, különösen az osztrák—szovjet kapcsolatok tekintetében. Az eddig megvitatott világpolitikai témák közül a kancellár az európai biztonsági értekezletet emelte ki. Emlékeztetett arra, hogy Ausztria kezdettől fogva pozitív álláspontra helyezkedett ebben a tekintetben, s a jövőben is mindent elkövet az értekezlet támogatása érdekében. Az értekezlet harmadik szakaszának időpontját illetően megjegyezte, hogy kormánya a szovjet kormányhoz hasonlóan annak mielőbbi összehívására törekszik. ..Nem hiszem — mondta —, hogy egy ilyen találkozót oly módon kellene előkészíteni, hogy a részvevőknek már csak bólogatniuk kelljen, mert előzőleg mindent elvégeztek helyettük.” Kreisky részletesen foglalkozott a gazdasági együttműködés kérdéseivel, különösen a szovjet földgáz- és olajszállítások helyzetével. Gus Hall a nemzetközi enyhülés perspektíváiról (TASZSZ) Gus Hall, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára csütörtökön sajtóértekezleten ismertette azokat a benyomásokat, amelyeket az Egyesült Államok Kommunista Pártjának küldöttsége szerzett a Szovjetunióban, Magyarországon, a Német Demokratikus Köztársaságban és Lengyelországban tett látogatása során. — Küldöttségünk tagjait. — mondotta Gus Hall — mindennél jobban meglepte, hogy mennyit haladtak a szocialista országok a népjólét fellendítésében. — Moszkvában küldöttségünk találkozott Leonyid Brezsnyevvel és más szovjet vezetőkkel. A megbeszélések fő témáját az enyhülési politika perspektívái képezték. Meggyőződtünk arról, hogy minden ingadozás nélkül folytatni kell az enyhülésnek, a leszerelésnek, a nukleáris fegyverkezés korlátozásának és a kereskedelem fejlesztésének a politikáját. — Átfogó, történelmi vonatkozásban a nemzetközi feszültség enyhülésének politikája a nemzetközi erőviszonyoknak a szocializmus javára történt megváltozását tükrözi — állapította meg. Végezetül Gus Hall tájékoztatta a sajtóértekezlet részvevőit arról, hogy a nemzetközi kommunista mozgalomban kialakult általános vélemény szerint megérett az idő a kommunista és munkáspártok újabb nemzetközi értekezletének összehívására.