Magyar Hírlap, 1974. szeptember (7. évfolyam, 240-269. szám)

1974-09-01 / 240. szám

2 1974. SZEPTEMBER 1. VASÁRNAP NEMZETKÖZI POLITIKA M­egyar Hírlap KÜLFÖLDI LA­P­OK­RÓL mm KA ay 753 a moszkvai Pravda ■ I ö’fcS Ká­fii szombati számában I I H CM ITM» álS­ ttP kommentárt fűzött ” " az ENSZ harmadik tengerjogi konferenciájához, amely nemrég ért véget Caracasban. A tengerjoggal kapcsolatos új nemzet­közi konvenció kidolgozása egyáltalán nem jelenti azt, hogy el kell vetni a je­lenleg érvényben levő elveket. Az új nemzetközi tengerjogi kódexnek fontos részként rögzítenie kell a hajózás sza­badságát, valamennyi hajó szabad átha­ladását a nemzetközi tengerszorosokon, és más elveket. A part menti hatalmak gazdasági övezete létrehozásának kérdé­sét, amelyet a fejlődő országok terjesz­tettek a caracasi konferencia elé, más problémákkal egységes komplexumban kell megoldani, miután azok egymással összefüggnek. A kommentár megállapítja, hogy a ca­racasi konferencián megvitatott kérdé­sek kétségtelenül bonyolultak. Megoldá­sukhoz megértéssel kell közelíteni, ér­vényesülnie kell a kölcsönösen elfogad­ható döntések keresésének, és a keresés­ben való együttműködés szellemének. A pekingi küldöttek megkísérelték, hogy a konferenciát eltérítsék erről az útról. Ez azonban nem mozdítja elő a szóban forgó kérdések sikeres megoldását, hanem azt célozza, hogy zűrzavart teremtsenek a tengereken és az óceánokon, ami kiélez­né az államok közötti viszonyt, és kárt okozna a világméretű gazdasági együtt­működésnek — hangsúlyozza a Pravda cikke. Azzal kapcsol Life INcUs Work 2-tincs­í­tóértekezletén a Diego García-i amerikai katonai bázis ki­bővítését az Indiai-óceán térségében levő állí­tólagos szovjet támaszpontokkal indokolta, a TASZSZ hírügynökség idézi a New York-i lap beszámolóját. W. Colby, a CIA igazgatója legutóbbi beszámolójában, amelyet a szenátus ka­tonai bizottságának adott, a szovjet ka­tonai jelenlétet az Indiai-óceánon „vi­szonylag csekélynek" minősítette. Annak a véleményének adott kifejezést, hogy az Indiai-óceánon tartózkodó szovjet erők végső szintje attól függ, hogy az Egye­sült Államok milyen erőket irányít ebbe a térségbe. A CIA igazgatója tájékoztatta a sze­nátusi bizottságot hogy a Pentagon 29 millió dollárt kért Diego García kikötői és repülőtéri berendezéseinek kibővítésé­re. A Pentagon elképzelése szerint a szi­geten jelentős haditengerészeti támasz­pontot hoznak létre. Hatalmas repülőte­ret szándékoznak építeni, amely nehéz­bombázók fogadására is alkalmas lesz. Ezenkívül üzemanyag- és lőszerraktára­kat építenek a haditengerészet részére és laktanyákat a személyi állománynak. Az amerikai hadügyminisztérium vezetői ar­ra számítanak, hogy ennek a támasz­pontnak a létrehozásával duplájára emel­hetik az amerikai tengeralattjárók tar­tózkodási idejét az Indiai-óceánon. VÉRSZEGÉNY HATÁROZATTAL, a ciprusi válság kulcsproblémáinak meg­kerülésével zárult le az ENSZ Biztonsági Tanácsának legutóbbi ülése. Az egyetlen napirendi pont — a ciprusi menekültek kérdése — Prokrusztesz-ágyába kénysze­­rített küldöttek, jobb híján, egyhangúlag megszavazták az osztrák—francia—brit közös határozattervezetet, amely a testü­let „mélységes aggodalmát” fejezi ki a földönfutók helyzete miatt. A határo­zat felszólítja a feleket, hogy az ENSZ főtitkárával együttműködve próbálják megoldani a menekültek problémáját. Felkéri továbbá a ciprusi görög és török közösség vezetőit, hogy a világszervezet főtitkárának segítségével folytassák a ta­nácskozást, homályban hagyva azonban, miről tárgyaljanak. Anélkül, hogy lebecsülnénk az otthona elhagyására kényszerült mintegy 200 ezer ciprióta (a szigetország lakosságának egy­­harmada!) tragikus problémáját, meg kell állapítanunk, hogy az olyan szintű politikai testület, mint a Biztonsági Ta­nács, nem a legalkalmasabb fórum ennek megtárgyalására. Ahelyett, hogy számon kérte volna a válság kirobbanásakor ho­zott lényegbe vágó határozatainak telje­sítését (a külföldi csapatok kivonását, a független Ciprusi Köztársaság alkotmá­nyos állapotainak visszaállítását), a BT a NATO-kulisszák mögött érvényesülő mesterkedések és pressziók nyomán arra kényszerült, hogy a válság egy mellék­­termékével foglalkozzék. Nem növeli a BT súlyát, ha „tűzoltói” szerepkörét az emberiességre apelláló felhívások elfoga­dására redukálják. A határozatot egyhangúlag fogadták el, hiszen százezrek sanyarú sorsának enyhítését célzó állásfoglalásról volt szó. Joggal mutatott rá azonban Jakov Malik, a Szovjetunió képviselője, hogy e határo­zat elfogadásának nem szabad elvonnia a BT figyelmét a ciprusi rendezés kulcs­­fontosságú problémáinak megoldására irányuló erőfeszítésekről. Ezzel a konstruktív felfogással, vagy­is azzal, hogy a kiutat a nemzetközi fe­szültséget előidéző válságból az ENSZ égisze alatt kell keresni, szemben áll az Egyesült Államok és a NATO legszélső­ségesebb köreinek a koncepciója. Esze­rint a világszervezet elégedjék meg a „jóindulatú szemlélő” szerepével, bízza rá az ügyet az atlanti paktumra, vagyis gyakorlatilag bízza azokra a megoldást, akik a válságot kirobbantották. Annak ellenére, hogy az elmúlt hetekben vére­sen bebizonyosodott ennek képtelensége. A Genfben két menetben folytatott gö­rög—török—brit tárgyalások kudarcát a válság helyszíni elmérgesedése és nem­zetközi elmélyítése követte. Ez pedig nyilvánvalóvá tette a ciprusi független­ség londoni és zürichi egyezményeken alapuló hármas garanciarendszerének összeomlását. EBBŐL A ZSÁKUTCÁBÓL a legmeg­felelőbb pillanatban mutatott kiutat a szovjet kormány állásfoglalása. Ez azt ja­vasolja, hogy a válság megoldására hív­janak össze az ENSZ keretein belül nem­zetközi konferenciát a két ciprusi közös­ség, Görögország, Törökország, a BT va­lamennyi tagállama, s esetleg az el nem kötelezett országok képviselőinek rész­vételével. S a szovjet diplomácia nem rejtette véka alá, milyen álláspontot kép­viselne e nemzetközi fórumon. Síkraszáll­­na egy olyan nemzetközi garanciarend­szer létrehozásáért, amely valóban haté­konyan biztosítaná egy ENSZ-tagállam, a Ciprusi Köztársaság függetlenségét, szuverenitását és területi egységét. S lo­gikusan következik ebből, hogy a sziget­­ország belső problémáinak rendezését magukra a cipriótákra kell bízni, min­den külső beavatkozástól mentesen. CIPRUS FÜGGETLENSÉGE és az ott élő két nemzetiségű, de a szigetországot egyaránt hazájuknak tekintő ciprióták­­nak a megbékéléshez fűződő alapvető ér­deke azonban az ügyben érdekelt NATO- hatalmak legkisebb gondja. Hiszen a válság kirobbantása éppen azt szolgálta, hogy ilyen vagy olyan formában, de be­vonják a stratégiailag fontos szigetorszá­got a paktum támaszpontrendszerébe. Görögországban és Cipruson, de másutt is, egyre erősödik az a meggyőződés, hogy a Pentagont és a CIA-t (vagyis végső so­ron a washingtoni kormányt) terheli a felelősség az el nem kötelezettségi poli­tikát folytató Makariosz-kormány elleni puccs elindításáért. Nehéz is elképzelni, hogy az athéni katonai juntába szervesen beépült CIA nem tudott volna arról, mi­re készülnek az ezredesek. Ha pedig igen, s Washington elmulasztotta, hogy kellő eréllyel leintse őket, már ez is kimeríti a cinkosság fogalmát. Az amerikai dip­lomácia kétszínűségét szemlélteti, hogy „menet közben lovat váltott”, és a cip­rusi vihar hullámaiban alámerülő athéni juntát veszni hagyván, a katonailag fö­lényesnek bizonyult Ankara oldalára pártolt. (Ebből táplálkozhat az a hajtha­­tatlanság, amelyet a török fél a genfi tár­gyalások idején tanúsított...). A dolgok azonban jócskán kicsúszhattak az ame­rikai diplomácia kezéből, mert Görögor­szág kilépése a NATO katonai szerveze­téből és török „szövetségesével” való vi­szonyának ilyen fokú elmérgeződése nyil­vánvalóan nem szerepelt a ..válság ere­deti forgatókönyvében”. Mindez kikezdte Henry Kissinger „csodadiplomata" hír­nevét is. „Jószolgálatait” egyik fél sem akarja igénybe venni. A nyugati lapok­ban már nyíltan célozgatnak arra, hogy Ciprus „könnyen Kissinger Watergate­­ügyének bizonyulhat”. Az amerikai kül­ügyminiszter azzal alapozta meg a rea­lisztikus diplomata jó hírét, hogy nem si­kertelenül birkózott öröklött krízisek megoldásával. Újabban azonban mintha olyan válságok megoldásán is kellene már fáradoznia, amelyek előidézéséért reá is hárul a felelősség egy része ... AZ ATHÉNI KORMÁNY és a ciprusi görögök kedvezően fogadták a szovjet diplomácia javaslatát, hogy az ENSZ égi­sze alatt rendezett szélesebb körű nem­zetközi konferencia tárgyalja meg a vál­ságból való kibontakozás lehetőségét. An­kara ellenzi ezt, mert — némi joggal — abban bízik, hogy a szuronyaival átszab­dalt Ciprus térképe csakis a NATO kere­tében rendezett tárgyalásokon biztosít erős adut számára. A görög féltől azonban nem lehet elvárni, hogy katonai nyomás alatt leüljön a tárgyalóasztalhoz. Ilyen­formán egyelőre nem mutatkoznak a ki­bontakozás jelei a láthatáron. Csakhogy Európa egyik független államának a lé­tét megkérdőjelező válság — mivel ér­zékenyen érinti a kontinens és a Közel- Kelet térségének békéjét és biztonságát — olyan probléma, amelynek megoldása feltétlenül egy szélesebb körű nemzet­közi fórumra tartozik. A pálfi viktor Ciprusi válság \ H 1 ^ J / A kibontakozás késleltetése Nagy összegű NSZK-kölcsön Olaszországnak Befejeződtek Rumor és Schmidt megbeszélései (MTI) Szombaton több órás megbeszé­léssel befejeződött az olasz—nyugatné­met kormányfői találkozó Rumor mi­niszterelnök és Schmidt kancellár között a Comói-tó partján. Schmidt délben el­utazott Olaszországból. A kétnapos ta­lálkozón a felek gazdasági kérdéseket vitattak meg, különös tekintettel a súlyos olasz gazdasági helyzetre. Áttekintették a Közös Piac időszerű problémáit, az inflációt és egyéb nehézségeket, amelyek zavarokat okoznak a közös piaci gépezet működésében. Végül értékelték a külpo­litikai helyzetet, az európai biztonsággal és a földközi-tengeri térséggel kapcso­latos kérdéseket. A kormányfői találkozó legkézzelfog­hatóbb fejleménye: a nyugatnémet Bun­desbank valutatartalékaiból kétmilliárd dollár összegű kölcsönt nyújt az Olasz Központi Banknak, amely összeg fedeze­téül az olasz bank aranytartalékainak egy részét helyezi letétbe. A kölcsön az első konkrét alkalmazását jelenti annak az elvi megállapodásnak, amelyet a Tí­zek kötöttek a közelmúltban a hollan­diai Zeistben, s amely a szabad piaci árhoz közeli értékelés alapján lehetővé teszi a központi bankok aranytartalékai­nak mozgósítását. A kölcsön időtartama kat év. Ha az olasz bank addig nem fi­zeti vissza a kétmilliárd dollárt, át kell engednie végleg a letétbe helyezett ara­nyat. A hatalmas összegű kölcsön a ta­vasszal felvett hasonló összegű amerikai kölcsönnel együtt jórészt fedezi Olasz­ország fizetési mérlegének idei hiányát. A két kormányfő nyilatkozata közli, hogy szó esett a főbb nemzetközi kérdé­sekről is. Az európai biztonság, a Föld­közi-tenger térségének fejleményei, és ezekkel kapcsolatban az Atlanti Szövet­ség helyzete állt itt előtérben. A szóvi­vők erről többet nem közöltek, de nyil­vánvaló: Olaszországnak a NATO-stra­­tégiában betöltött szerepéről, ennek va­lószínű növekedéséről tárgyalt a két kor­­mányfő, miután Görögország kilépése folytán a NATO földközi-tengeri katonai stratégiája átértékelésre szorul. Az Északi Tár­ács külügyi­i­is­szteri tanácskozása (TASZSZ) Reykjavíkban véget ért az Északi Tanács külügyminiszteri értekez­lete. A kétnapos találkozóról kiadott köz­lemény szerint Dánia, Norvégia, Svédor­szág, Finnország és Izland — tehát a ta­nács tagállamai — fontos szakasznak tartják az európai biztonsági és együtt­­működési értekezletet az enyhülési fo­lyamat továbbvitele szempontjából. A külügyminiszterek hangot adtak azon óhajuknak, hogy a konferencia harmadik szakaszát lehetőség szerint rövid időn be­lül, legfelsőbb szinten tartsák meg Hel­sinkiben. A közleményben a részvevők támogat­ják a Görögországban és Portugáliában végbement demokratikus változásokat, s kiemelik a portugál kormány azon lépé­seinek jelentőségét, melyek a portugál gyarmatok szuverenitásának és függet­lenségének helyreállítását célozzák. Az északi országok támogatni fogják Bissau- Guinea ENSZ-be való felvételét is. A külügyminiszterek aggodalmukat fe­jezték ki a chilei helyzet miatt, és kö­vetelték a rendszerrel szembenálló chi­leiek üldözésének beszüntetését. Ciprus kérdésében állást foglalva hangsúlyozták, hogy a válságot csak békés tárgyalások útján lehet megoldani. Chilei egyházi vezetők a junta terrorja ellen (UPI) Raul Silva Henriquez bíboros, Helmut Frenzl evangélikus és Vasquez del Valle metodista püspök, valamint Aigel Kreiman rabbi pénteken petíciót intézett a chilei juntához, és ebben azt követelte, hogy vessenek véget a rend­kívüli állapotnak. A négy egyházi vezető ezenfelül am­nesztiát követelt valamennyi bebörtön­zött számára, akit politikai vagy társa­dalmi okok miatt tartanak fogva. A brit kommunisták felhívása (MTI) A tízmilliós brit szakszervezeti mozgalom hétfőn kezdődő brightoni or­szágos kongresszusa előtt a brit kommu­nisták felszólították a TUC-t: ne ková­csoljon ki olyan paktumot a pénzügyi élet vezetőivel, amely bérkorlátozáson, az életszínvonal befagyasztásán vagy csökkentésén alapul, és újabb terheket hárít a dolgozókra. A hét végén Nagy-Britannia Kommu­nista Pártja röpiratot adott ki, amelyben rámutat: az ország 100 legnagyobb vál­lalata ellenőrzi a brit gyáriparnak több mint a felét. Ezek magva 20 multimillio­mos vállalkozás, amely tavaly másfél milliárd font profitot könyvelt el, ötven százalékkal többet az előző évinél. A monopóliumok profitjának megnyirbálá­sán, az árak befagyasztásán a fegyverke­zés csökkentésén a legnagyobb vállala­tok államosításán át vezet az út Nagy- Britannia gazdasági nehézségeitől a talp­­raállás felé — hangoztatják a kommu­nisták. Dr. Raúl Roa életrajza Dr. Raúl Roa, a Kubai Köztársaság külügyminisztere 1909. április 18-án szü­letett Havannában. Az ottani egyetemen közjogi és polgári jogi doktorátust szer­zett. A havannai egyetem közjogi és tár­sadalomtudományi fakultásán történe­lemprofesszor és a fakultás igazgatója vett, társadalomtant és társadalomfilozó­fiát oktatott. Diákéveitől kezdve tevékenyen részt vett a kubai népnek a nemzeti és társa­dalmi felszabadulásért vívott forradalmi harcában. Machado és Batista diktatúrái alatt üldözték, bebörtönözték, száműz­ték. A forradalmi kormánynak nagykö­vete volt az Amerikai Államok Szerve­zeténél. 1959-től a forradalmi kormány külügyminisztere. Tagja a Kubai Kom­munista Párt Központi Bizottságának. Dr. Raúl Roa széles körű tudományos és irodalmi tevékenységet fejt ki. Irodal­mi munkásságában elsősorban esszéíró, szinte valamennyi jelentős kubai témáról írt. Cikkeinek, tanulmányainak gyűjte­ménye felöleli az irodalom, a filozófia, a szociológia és a politika számos terü­letét. A folyóiratokban közölt nagyszá­mú cikk, kritika, esszé mellett több ku­bai költő kötetét rendezte sajtó alá. A kubai külügyminiszter tárgyalásai Svájcban A kubai külügyminiszter pénteken Bernben Pierre Gräber svájci kü­lügymi­­niszterrel tárgyalt. Az eszmecsere kö­zéppontjában nemzetközi és kétoldalú kérdések álltak.

Next