Magyar Hírlap, 1974. október (7. évfolyam, 270-300. szám)
1974-10-07 / 276. szám
2 HÉTFŐI MAGYAR HÍRLAP 1974. OKTÓBER 7. Magyar—román emlékünnepség Aradon (Folytatás az 1. oldalról) szabadság bástyáját”, támogassák élethalálharcában „ama népet, mely utolsónak védelmezi fegyverrel az 1848-as forradalmat”. Hadd idézzük fel azoknak a hős tábornokoknak a dicső nevét, akik halálukig vállalták a forradalom és faszabadság szolgálatát: Aulich Lajos, Damjanich János, Desselwffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lázár Vilmos, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly. Az aradi tizenhárom névsora is tanúbizonyság arról, hogy a magyar szabadság ügye mellett az európai népek fogtak össze. Az aradi tizenhármak nemcsak Magyarország, hanem az európai népek mártírjai is voltak. A nemzeti öntudatra ébredés idején, a XIX. századi Magyarországon, a soknemzetiségű Habsburg-birodalom feudális-konzervatív erői ügyesen használták fel a nemzetiségi ellentéteket, hogy a társadalmi és nemzeti felszabadulásban egyformán érdekelt magyarok, románok, szerbek, szlovákok közös harci frontjának kialakulását meghiúsítsák. A „divide et impera!” (az „oszd meg, és uralkodj!”) politikájával egymással szembeállították a közös sorsú testvérnépeket. Ma sem élnek azonban eléggé a köztudatban azok a hídverő kísérletek, amelyek magyar, román, szlovák, szerb, horvát részről a szabadság közös ügyének szolgálatát állították előtérbe. A közös forradalmi és szabadságharc forradalmat és ezzel az 1848—49-es szabadságharcot az európai reakció egyesült erői leverték, vérbe fojtották. A világosi fegyverletétellel Európa valóban elcsendesedett: „most tél van, és csend és hó és halál” — írta 1850-ben Vörösmarty Mihály. Az egyszerű emberek és a nép legjobbjainak szívében azonban tovább élt a szabadságharc emléke, a „lesz még egyszer ünnep a világon” reménye. A század végén kibontakozó és megerősödő munkásmozgalomban, az öntudatosodó és egységbe kovácsolódó proletariátusban megszületett az a társadalmi erő, mely az 1848—49-ben eltiport forradalom, a benne kifejezett történelmi fel-adat megoldására hivatott. Megerősödött a Duna menti népek összefogásának gondolata, amelynek összefüggését a társadalmi haladás és a magyar szabadság ügyével oly világosan látták a magyar szellem legjobbjai: Ady, Bartók, később József Attila és társai éppúgy, mint a szomszéd népek legmesszebb látó fiai. Mikor fogunk már összefogni? / Mikor mondunk már egy nagyot / Mi, elnyomottak, összetörtek, / Magyarok és nem magyarok?— írja Ady Endre. De az idő ekkor még nem érett meg a győzelemre. A magyar munkásosztály 1919-es dicső forradalmi harcait, a magyar Tanácsköztársaságot vérbe fojtotta az imperializmus és a nemzetközi reakció túlereje. Forradalmi és nemzeti hagyományaink, köztük az 1848—49-es szabadságharc lelkesítő emléke különösen nagy szerepet kaptak a Hitler-ellenes harc időszakában. A nemzeti függetlenségi harcok hagyományának ébresztése segített kovácsolni a nemzeti összefogást Hitlerék és a nemzetet eláruló reakcióval szemben. Az 1938. és 1939. évi segesvári Petőfiünnepségen magyarok és románok — a Román Kommunista Párt kezdeményezésére — egymás kezét szorítva igyekeztek útját állni a hitleri fasizmus pusztításának, népeinket megosztó törekvésének. Budapesten 1941. október 6-án a vértanúk érrékét idézve került sor az első nyílt utcai tüntetésre a független és szabad demokratikus Magyarországért, a békéért. Forradalmaink, függetlenségi és szabadságharcaink a múltban sorra elbuktak a reakció túlerejével szemben. Történelmileg gyökeresen új helyzet állt elő 1944—45-ben, amikor a 10t szovjet hadsereg felszabadította országainkat a fasiszta elnyomás alól. Nemcsak 1848—49 öröksége válhatott valóra, hanem az is, hogy a munkásosztály, a magyar nép — a kommunista párt vezetésével — diadalmasan megvívja harcát a kapitalista kizsákmányolás és elnyomás ellen, a szocialista forradalomért. Szövetségünk a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival, a világ haladó, antiimperialista erőivel véglegessé teszi nagy történelmi vívmányainkat, védőrázsként biztosítja nemzeti függetlenségünket, szabadságunkat. Hasonló utat járt be a román nép: a munkásosztály és pártja vezetésével győzelemre vitte a szocialista forradalmat, és mol front megteremtésének, a testvér, harc megszüntetésének útját egyengette Bem tábornok méltányos erdélyi nemzetiségi politikája, Kossuth egyre erősödő megegyezési készsége, a cseh Fric és társainak erőfeszítése, Herzen, Csernisevszkij megbékélést sürgető kiáltásai és nem utolsósorban a román forradalmárok megegyezési vágya. Eftimie Murgu, Ioan Dragos és Sigismund Papfalvi segítenek lerakni a pilléreket a közeledés hídjához, melyet Nicolae Balcescu Kossuth Lajossal és Szemere Bertalannal épít meg. Balcescut az 1848 nyarán vérbe fojtott bukaresti forradalom emigrációba kényszerült vezetői 1849 tavaszán azzal küldik a szabadságharcot vívó Magyarországra, hogy egyesítsen magyarokat és románokat a közös ellenség elleni forradalmi harcbra. A sorozatos tárgyalások eredményesen végződnek. 1849. július 15-én aláírják a békülési tervezetet,é s ebbe belefoglalják Balcescunak a nemzetiségi jogokra és a Román Légió felállítására vonatkozó elgondolásait. Július 28-án Szegeden a magyar országgyűlés elfogadja a Szemere Bertalan által előterjesztett nemzetiségi törvényt. A törvény — amely nem volt előzmények nélküli — kimondja: „mi minden népet testvérünknek tekintünk”, ennek jegyében kollektív nemzetiségi jogokat is törvényerőre emel. A megegyezés realizálására Balcescu is, Murgu is Avram Iancu táborába siet: sajnos, az európai nemzetközi ellenforradalom csapatai ekkor már — 1849 augusztusában — a Maros völgyében törnek előre, sikeresen építi hazájában, Romániában a szocializmust. Új lehetőségek nyíltak meg egymás mellett élő népeink kapcsolatában, amelyeket a közös sors és a közös érdekek összefűztek a történelem során — ám az uralkodó osztályok, a reakció, a gyűlölködést szító nacionalista métely annyiszor szembeállított egymással. Most válhattak az összefogást erősítő eleven hatóerővé a múlt közös küzdelmei, Budai Nagy Antaltól, Dózsától kezdve a forradalmi munkásmozgalmon át a közös felszabadító harcokig, amelyekben a szovjet, a román, a jugoszláv, a bolgár, a szlovák, a magyar katonák, s antifasiszta harcosok véráldozata pecsételte meg barátságunkat. Megnyílt az út a közös dolgaink rendezéséhez. A volt uralkodó osztályok gyökeresen ellentétes érdekei a múltba tűntek. Két szocialista ország él most egymás mellett, amelyet összekapcsol a szocialista építés közös ügye, a marxista-leninista világnézet, az inter-* nacionalizmus, a béke szolgálata. Összekötő kapcsok az országainkban élő nemzetiségek is, a nálunk élő románok, az itt élő magyarok. Annál erősebb ez az egymást összekötő híd, tőinél következetesebben érvényesülnek országainkban a lenini nemzetiségi politika elvei. A világ előrehaladása és békéje szempontjából óriási a fontossága a szocialista országok közössége egységének, összehangolt tevékenységének a világpolitikában. Ezért szocialista nemzeteink alapvető érdeke népeink testvéri barátságának ápolása, együttműködésének fejlesztése. 1848—49 nemcsak tragikus példája annak, hogy elbukik az olyan ügy, melyet nem támogat a népek összefogása, hanem ösztönző példa is annak az igazságnak felismerésére, hogy a népek legjobbjai, nehéz körülmények között is keresték az utat egymáshoz. Amit akkor a legjobbak megtettek, megtehettek, az ma az egész társadalom, a munkásosztály vezette magyar és román nép közös érdeke. Internacionalista és nemzeti érdek, hogy kölcsönösen fellépjünk minden előítélet ellen, mely elválaszt, hogy támogassuk a gazdasági és szellemi hídépítőket, s hogy a határokat ne szakadéknak tekintsük, hanem közös ösvénynek, melynek mentén a barátság virágozhat. Hű utódok dicső elődökre, a forradalmi harcok győztes nemzedéke az aradi vértanúkra emlékezve, Petőfi S Sándor látnoki szavaival fejezhetjük ki ma ennek a fájdalmas és szép történelmi emlékezésnek a lényegét: „S megemlékeztek a győzelmesek / Ama szentekrül és nagyokrul, akik / A szolgaságban szabadok valának, / S díjuk a halál lett. / S a diadalmak örömébe szőtték / Szent neveiket koszorú gyanánt...” Mély meggyőződésünk, hogy e közös megemlékezés és baráti találkozás is a múlt forradalmi hagyományainak kölcsönös tiszteletére tanít és a történelmi tanulság szellemében népeink barátságát erősíti. Az ünnepi beszédek elhangzása után magyar és román művészek közös műsorban állítottak emléket az 1848—49-es forradalom és szabadságharc hőseinek. Az ünnepségek befejeztével Dumitru Popescu, a Román Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács elnöke, az RKP Központi Bizottságának titkára ebédet adott a dr. Orbán László kulturális miniszter vezette magyar kormánydelegáció tiszteletére. Megemlékezés Jugoszláviában Az aradi vértanúk kivégzésének 125. évfordulójáról Jugoszláviában is megemlékeztek. A Belgrádtól 100 kilométerre levő Elemir községben, ahol a 13 honvéd tábornok egyikének, Kiss Ernőnek a hamvai nyugszanak, vasárnap délben koszorút helyezett el Tóth Elek, hazánk nagykövete. Az ünnepélyes aktuson jelen volt Kelemen Dezső, Zrenjanin város tanácsa végrehajtó tanácsának tagja, valamint a jugoszláv néphadsereg képviselői. A szabadságharc emléke él Amit a vízműtársulásokról tudni kell Mindennapi italunk ! A korszerű vízszolgáltatás előfeltétele a közművesítés, ami annyira költséges, hogy csak az állam „zsebéből” nem lenne megvalósítható minden településen — belátható időn belül. Ezért van nagy jelentősége a közmű, illetve a vízműtársulásoknak. Csak önkéntesen Az Országos Vízügyi Hivatal által kiadott tájékoztató szerint a vízműtársulatok alapelvei közül az első és a legfontosabb, hogy a vízműtársulat az érdekelt lakosság többségének önkéntes elhatározásával alakítható meg. Érdekeltnek tekinthető a létesítendő vízmű területén belül minden állampolgár, akinek vízfogyasztása kielégíthető lesz és a vízfogyasztás helyéhez legközelebbre tervezett közkút sincs 250 méternél távolabb. Az idézett megállapítás lényege az önkéntesség, ami a gyakorlatban nem mindig, vagy legalább is nem teljes mértékben valósul meg. Önkéntességről ugyanis csak akkor beszélhetünk, ha a belépési nyilatkozattal együtt az érdekeltek mindenre kiterjedő felvilágosítást kapnak. Sajnos, ezt az illetékesek gyakran elmulasztják, vagy formálisan oldják meg. A nem helyben lakó érdekelteknek például — és az üdülőhelyeken ez a többség — nem küldenek részletes tájékoztatást, és a megbeszéléseket olyan időre tűzik ki, amikor a dolgozók nem tudnak eljutni állandó lakhelyükről az üdülőkörzetbe. A tájékoztatás alapja, hogy a költségvetés várható alakulását, a hozzájárulás tervezett összegét és a megvalósítás ütemét is ismertessék. A legtöbb vízműtár,sulat alakulásakor minderről csak általánosságban esik szó, arról pedig a legritkábban tájékoztatják az érdekelteket, hogy mit tud majd a vízmű, azaz milyen vízellátási kapacitást tudnak teremteni. Ennek a kérdésnek a mellőzése miatt később gyakoriak a viták, vannak, akik azt követelik, hogy csak a háztartások számára biztosítsanak mindig elegendő vizet, mások pedig a kert öntözését tartják a legfontosabbnak. Szervező bizottság A szabályzat szerint, ha a település érdekelt lakóinak többsége megszavazza a vízműtársulást, akkor a kisebbséghez tartozók a rájuk eső anyagi hozzájárulást kötelesek legkésőbb, a vízműépítés befejezéséig befizetni. Más hátrány is éri őket: amíg ugyanis az önként vállalkozók az OTP hitelét igénybevéve — általában tíz év alatt — egyenlő részletekben törleszthetik a hozzájárulást, addig a kisebbségnek a megállapított összeget egyösszegben kell befizetni, elmulasztás esetén pedig azt házadó módjára — behajtják. A vízműtársulás megvalósításának menete röviden a következő: hattagú szervező bizottságot hoznak létre, amely előkészíti a belépési nyilatkozatokkal a társulás létrejöttét. Az alakuló taggyűlés után tanulmány- és kiviteli tervet készíttetnek, beruházási programot és költségvetés-tervezetet állítanak össze, a Vízügyi Igazgatóság és a tanács közreműködésével. A vízműépítés kivitelezését elvégezhetik saját vállalkozásban, vagy vállalati úton is. Fontos a tervek ellenőrzése menet közben is, mert gyakran előfordult, hogy csak a végén derült ki: a természeti adottságok miatt alapvetően megdrágult a közművesítés. Az érdekeltek általában laikusok a vízműtervezés gazdasági kérdéseit illetően, annál inkább érzik hozzáértőnek magukat, ami az üzemeltetést, egyszerűbben szólva, a vízszolgáltatást illeti. Az embereket elsősorban az érdekli: rendelkezésükre áll-e majd jó minőségű, elegendő víz. A tapasztalat bizonyítja, hogy sokan feleslegesnek tartják menetközben figyelni a társulat munkájára és a tájékoztatókat is csak akkor olvassák el, amikor már a küszöbükig ér a vezeték. Azért is fontos és hasznos odafigyelni az esetleges változtatásokra, mert valóban többször megtörtént, hogy az intézőbizottság túlzott takarékosságból nem a várható követelményeknek megfelelően oldotta meg a vízhálózat kiépítését. Most még, a vízbőség idején is előfordul, hogy egyes helyeken szombaton és vasárnap még ivóvíz sincs, mert a vízmű kapacitása nem bírja a csúcsfogyasztást. Ilyenkor a helyi vezetők — néha elég önkényes módon és nem eléggé körültekintően — vízkorlátozást rendelnek el. Az OVH véleménye szerint az ilyen „alátervezett” vízműveknél is vízkorlátozás helyett helyesebb „vízkormányzást” alkalmazni. E szerint az illetékes tanács ne a tilalmak meghozatalának kényelmes módszeréhez folyamodjék, hanem igyekezzék olyan technikai módszereket alkalmazni, amelyek az igazságos vízelosztást valósítják meg. Ilyen módszer például a föld alatti vízcsőhálózatra szerelhető tolózár, amelynek használata megakadályozza, hogy az alacsonyabb területen, vagy a nyomócsővezetékhez közelebb lakók elszívhassák a nagyon vert vizet a magasabban, vagy távolabb lakóktól. T . Pálos Miklós Moszkvába utazott dr. Polinszky Károly Dr. Polinszky Károly oktatási miniszter V. P. Jeljutyinnak, a Szovjetunió felső- és középfokú szakoktatási miniszterének meghívására vasárnap reggel Moszkvába utazott. Búcsúztatásán a Keleti pályaudvaron megjelent dr. Gosztonyi János oktatási államtitkár, valamint a szovjet nagykövetség és az Oktatási Minisztérium több vezető munkatársa. Mozdonyok és bölcsődék Kommunista műszak Szolnokon, Nyíregyházá. Az őszi csúcsforgalom sikeres lebonyolításáért kommunista műszakot tartottak vasárnap a szolnoki vontatási főnökség kocsijavítói, mozdonyjavítói, TMK-műhelyének dolgozói. A vasárnapi műszakkal lehetővé tették, hogy hétfőn a megszokottnál öttel több mozdony álljon munkába. Másfél ezren dolgoztak vasárnap Nyíregyházán. A konzervgyár és az almatároló munkásai a kommunista műszakra eső bért a bölcsődei hálózat fejlesztésére ajánlották fel. Zuglói napirenden Gyermekintézmények, lakások A fővárosi, XIV. kerületi, zuglói tanács új gyermekintézményeket adott át. Elkészült az ifjúsági parkban egy ezerszemélyes étkezde, így ezen a nyáron több mint 12 ezer általános iskolásnak tudnak étkezéses napközi otthonos ellátást biztosítani. Elkészült a zuglóiak soltvadkerti nyári napközis tábora, itt egy nyáron 9 ezer gyerek üdülhet. Az ifjúsági parkban megépült ebédlőt egyébként szeptembertől az iskolai teremsportok céljára használják, a teremben tornaórákat tartanak. A kerületi tanács elhatározta, hogy az ifjúsági parkban tanuszodát is épít. Érdekes kezdeményezéssel segít a kerületi tanács a gyermekjelelt fiatal házasok lakásgondjain. Kísérletképpen szerződést köt a lakással jogosult fiatal házasokkal, hogy átmenetileg, egy-két évre szoba-konyhás lakást kapnak. Amikor végleges, megfelelő lakást tud a tanács számukra biztosítani, a fiatalok az egy szoba-konyhás ideiglenes lakásokat teljesen rendbe hozva adják át olyan újabb házasoknak, akik a pontszámuk alapján egy-két éven belül lakáshoz juthatnak a kerületben. Az üzemi lakásépítés tervszerűen halad Zuglóban.