Magyar Hírlap, 1974. december (7. évfolyam, 331-360. szám)

1974-12-01 / 331. szám

2 1974. DECEMBER 1. VASÁRNAP ^1^~1|» E HZE,IQZI POLITIKA ________Magyar Hírlap Meghosszabbították az ENSZ-csapatok­ megbízatását A Biztonsági Tanács a közel-keleti helyzetről (UPI, Reuter, DP­A, TASZSZ) A Biz­tonsági Tanács péntek esti ülése 13 sza­vazattal, ellenszavazat nélkül, határoza­tot hozott a Golán-fennsíkon, az Izrael és Szíria közötti demarkációs vonalnál állomásozó ENSZ-erők mandátumának további 6 hónapra történő meghosszabbí­tásáról. A szavazásban Irak és Kína nem vett részt A közel-keleti körútjáról visszatért Kurt Waldheim főtitkár a BT előtt ki­jelentette: véleménye szerint új konflik­tus keletkezésére van lehetőség, ha a leg­közelebbi jövőben nem érnek el haladást a politikai rendezés vonatkozásában. A határozat felszólítja a szemben álló feleket: tartsák tiszteletben a BT tavaly októberi határozatát, és folytassák a bé­ketárgyalásokat. Jakov Malik szovjet delegátus hangsú­lyozta, hogy a csapatszétválasztás csupán első lépése volt a közel-keleti konfliktus rendezésének, semmiképpen nem szolgál­tathat ürügyet a jelenlegi helyzet „befa­gyasztására”, és az 1967-ben az izraeli agresszor által megszállt arab területek megszállásának fenntartására. A Szovjetunió úgy véli, hogy e térség­ben a tartós békéhez vezető egyedüli megbízható út, minden megszállt arab terület teljes felszabadítása, a palesztinai arab nép önrendelkezésre és saját álla­miságának megteremtésére való törvé­nyes jogának realizálása, valamint a konfliktus szférájában levő valamennyi ország biztonságának és függetlenségé­nek megbízható és szilárd szavatolása. Mindezt el lehet és el is kell érni az ENSZ határozatának megfelelően e cél­ból létrehozott genfi békekonferencia ke­retei között. Az ENSZ közgyűlése pénteken elfo­gadta a különleges politikai bizottság ha­tározatát, amely szerint Izrael az elfog­lalt területek polgári lakosságával szem­ben megsérti a genfi egyezményeket. A dokumentum követeli, hogy Izrael ha­ladéktalanul szüntesse be a megszállt területek bekebelezését és kolonizációját A közgyűlés — ugyancsak a különleges politikai bizottság javaslatára — határo­zatot hozott arról, hogy Izrael felelős a Szíriai Kuneitra városának lerombolá­sáért. r w_ I­­­Y-­i­T' n­ . wu Közlemény a PFSZ-küldöttség moszkvai tárgyalásairól (TASZSZ) Szombaton Moszkvában köz­leményt adtak ki Palesztinai Felszaba­­dítási Szervezet küldöttségének látogatá­sáról. A delegációt, amely Jasszer Ara­­fatnak, a PFSZ VB elnökének vezetésével november 25-től 30-ig tartózkodott a szovjet fővárosban, fogadta Alekszej Ko­szigin miniszterelnök, Borisz Ponomar­­jov, az SZKP KB titkára és Andrej Gro­­miko külügyminiszter. A közlemény hangoztatja, hogy a Szov­jetunió támogatta és támogatni fogja a palesztinai arab nép harcát törvényes jo­gát az önrendelkezésre, a saját nemzeti haza létrehozására, egészen a saját álla­miság mgvalósításáig. A szovjet fél kifejezte meggyőződését, hogy a közel-keleti problémakomplexum rendezése a leghatékonyabban a genfi közel-keleti békeértekezlet kereteiben valósulhat meg, s a konferencia munká­jában más részvevőkkel egyenjogú ala­pon részt kell venniük a palesztinai arab nép képviselőinek. A PFSZ küldöttsége mélységes elisme­rését fejezte ki a Szovjetuniónak a Pa­lesztinai probléma megoldásával és a kö­zel-keleti rendezéssel kapcsolatos állás­pontja miatt, valamint azért az állandó, önzetlen, hatékony támogatásért, amelyet a Szovjetunió nyújt az arab országoknak és népeknek az imperializmus, a cioniz­mus, az agresszió ellen, a nemzeti füg­getlenségért, a békéért és a társadalmi haladásért folytatott harcukban. A tárgyalásokon a felek nagyra érté­kelték a rabati arab csúcstalálkozón egy­hangúlag elfogadott döntéseket, amelyek a palesztinai problémát közvetlenül ösz­­szekapcsolják az egész közel-keleti ren­dezéssel. Megelégedéssel nyugtázták, hogy a rabati csúcs valamennyi részvevő­je a PFSZ-t ismerte el a palesztinai arab nép egyedüli törvényes képviselőjének. A közlemény végezetül bejelenti: a ko­rábbi megállapodás értelmében megtet­ték a szükséges gyakorlati intézkedése­ket ahhoz, hogy a közeljövőben Moszk­­vában megnyíljék a PFSZ képviselete. HÁROM CSÚCSTALÁLKOZÓ házi­gazdája lesz tíz napon belül Valéry Giscard d’Estaing francia államfő. De­cember 5-én Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkára érkezik Franciaor­szágba. Az ezt követő hétre tervezik az Európai­ Gazdasági Közösség kilenc tag­országának párizsi állam-, illetve kor­mányfői összejövetelét. Ennek lezajlása után néhány nappal tengeren túli fran­cia területen kerül sorra a francia köz­­társasági elnök első találkozója Gerald Forddal, az Egyesült Államok elnökével. A sorrend véletlennel is magyarázható, nagyobb szerepük van azonban kialaku­lásában és az időzítésben szükségszerű tényezőknek. A korunkban rögződött erő­viszonyoknál fogva nyilvánvalóan első helyre került a szovjet—amerikai vi­szony, hiszen a szocialista és a fejlett ka­pitalista államot a csoportjában a többinél mérhetetlenül jelentősebb, és a világ sor­sáért a legnagyobb felelősséget viselő két ország együttműködése meghatározó fontosságú. Az általuk minden más or­szágnál összehasonlíthatatlanul nagyobb mennyiségben birtokolt stratégiai fegyve­rek korlátozásáról folyó kétoldalú tár­gyalások előtt Vlagyivosztokban nyitott új perspektíva egymagában szemlélteti ezt. Érthető, hogy az év folyamán a nyu­gati országokban helyükre került vezetők közül előbb találkozott az új amerikai el­nök az SZKP KB főtitkárával mint az új francia államfő, s hogy az utóbbit a szo­cialista országok legfőbb kapitalista gaz­dasági partnere, a Német Szövetségi Köztársaság kormányának vezetését át­vevő Schmidt kancellár is megelőzte Brezsnyev programjában. Mint ahogyan Ford programjában is megelőzi a nyu­gatnémet kancellár a francia elnököt. A SZOVJET—FRANCIA KAPCSOLA­TOK jelentőségét — ahogy a jelenlegi köztársasági elnök még gazdasági és pénzügyminiszterként, amikor a két kor­mány közös nagy bizottsága francia tagozatának élén állt, leszögezte — in­tézményes jellegét, nem gyengíti a talál­kozásoknak a realitások által meghatáro­zott sorrendje. Franciaország nemzetközi helyét Európában elsőrendű, a világ más részein történelmi múltjából eredő kap­csolatainál fogva fontos szerepe szabja meg. Nem véletlen, hogy nyolc év alatt most kerül sor a hetedik szovjet—fran­cia csúcstalálkozóra, azaz jóval gyako­ribb a legmagasabb szintű személyes esz­mecsere a Szovjetunió és Franciaország vezetői között, mint Moszkva és más nyu­gati partnerek esetében. De Gaulle tá­bornok nyitotta meg a sort 1966 nyarán, Pompidou elnök folytatta 1970 októbe­rében. Egy évre rá Brezsnyev viszonozta a látogatást (ekkor foglalták okmányba a két ország közötti együttműködés alap­elveit), majd egy esztendő kihagyása után évente két találkozó következett. 1973 januárjában Pompidou érkezett Minszk­­be, júniusban az Egyesült Államokból hazatérő Brezsnyev szakította meg útját Franciaországban, az idén márciusban a már súlyos beteg Pompidou utolsó kül­földi útja a Szovjetunióba vezetett, most pedig utóda fogadja Párizsban, az SZKP KB főtitkárát. Nyolc év alatt sokat változott a világ, a következetes szovjet kezdeményezések a változások jellegét megértő partnerek együttműködésével olyan gyümölcsöket értettek a de Gaulle által annak idején Moszkvában legfontosabbként jellem­zett európai biztonság és a német kérdés tekintetében, mint a biztonsági és együtt­működési konferencia létrehozása és — bár elhúzódó, de sikeres — folytatódása. Valamint a szovjet—NSZK, lengyel— NSZK, csehszlovák—NSZK, NDK— NSZK szerződések s a Nyugat-Berlin helyzetét rendező amerikai—brit—fran­cia—szovjet megállapodások aláírása. Megkezdődött Bécsben a haderő és fegy­verzet kölcsönös csökkentését célzó ta­nácskozás is, de éppen a francia kormány távolmaradása erről a fórumról, vala­mint a genfi leszerelési konferenciáról szemlélteti, hogy a darázsi vezetés­ nem tartott lépést mind­en­ben a kedvező irá­­nyú változásokkal. Pedig sok tekim közel áll eg V~ máshoz a szovjet és’ ,a francia külpolitika álláspontja." Elég av. indokínai vagy a kö­­zel-keleti kérdéssel kapcsolatos megfo­­galmazásokra utalni, az *v®k során ki­adott közös közleményTM’ közös nyilat­kozatok szövegéből és a nemzetközi fó­rumokon elhangzott állásíros‘a‘a®?la bTM­ ,A különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett elf.ednek, nem csupán a két ország v??* ,1 által alá­írt deklarációkban szerepe, hanem a kétoldalú kapcsolatokban ’s érvényesül­nek. Bár a francia üzletemberek például korántsem merítették ki ed. 8 a koope­­rációban rejlő lehetőségeket, a köztársa­sági elnök egészében joggal ha jf®ulY?,zzal hogy a két ország együttműködése ojlan­­dó jellegű.­­ ..A ELLENSÉGEI IS VANNAK azokban az enyhülésnek Franciaországb?n■ 9 van nők, akik kihasználva, hogy de e tábornok idején csak a NATO A­ltala,1 szervezetéből vonták ki a francia ,■ de fenntartották az országnak az Ak­arul Szövetséghez tartozását, az atlan­­ba való visszacsúszást igyekeznek elnt mozdítani. Befolyásuk más közös piaci országokéval együtt az európai biz­onsolá­gi és együttműködési konferencia1^so­­káig tapasztalt időhúzásban is érv^1­^” sült. Ennek fényében bizony, csak nem látszik az,­ hogy a francia képvise­lt helyét a „tömbpolitikát” elutasítva h­irít ják üresen a leszerelési és csapatö­ ’­kentési tárgyalásokon. A szovjetellenes kampány, amit Brezsnyev a mirci'15'i csúcstalálkozó előtt szóvá tett, színi­n nem tűnt el a jobboldali francia sajtó­ból, sőt még hivatalos személyiségek bi­­szédeiben is hangot kap. Hogyan lehetne iriásiképp magyarázni Poniatowski her­cegnek, a­­ kormány tekintélyes tagjának a szenátusban elmondott szavait? Nem­csak megismételte, hogy totalitáriusnak és fasiszta jellegűnek tartja a Francia Kommunista Pártot , amely, mint a kommunista Duclos mellett szocialista, radikális és gaulle-ista szenátorok is rá­mutattak, oroszlánrészt vállalt a fasizmus elleni harcban —, hanem még ezt is hoz­záfűzte: „Diplomáciai megfontolások ve­zetnek abban, hogy... csak a Francia Kommunista Pártot említsem.” BELPOLITIKAI SZÁMÍTÁS — a má­jusi elnökválasztáson a szavazatok több mint 49 százalékát elért baloldal egysé­gének megbontására törekvő taktika — indokolhatja a kommunistaellenes fellé­pést, de nem indokolhatja meg, és sem az ország belső gondjait nem enyhítheti, sem nemzetközi szerepét nem erősítheti. Ennek felismerését tükrözi a köztársa­sági elnök azon megállapítása is, hogy „a francia—szovjet együttműködést a két ország érdekei sugallták, és az a felisme­rés, hogy az európai és a világbéke biz­tosításában mindkét országra egyaránt nagy felelősség hárult’. Csak helyeselni lehet azt a megfogalmazását, hogy a kö­zelgő csúcstalálkozón „a gazdasági kap­csolatok fejlesztésének új szintjét kíván­juk megvalósítani”. Visszatért a témára Giscard d’Estaing keddi rádió- és tele­vízióbeszédében is, amikor a többi közt kijelentette, hogy Franciaország békepo­litikát folytat, és a szocialista országok­kal fennálló viszonyában a politikai és gazdasági együttműködés elmélyítésére törekszik azzal a céllal, hogy a nemzet­közi enyhülésből nemzetközi együttmű­ködés lehessen. Ezekben a hetekben, ami­kor mindkét országban megemlékeztek a szovjet—francia diplomáciai kapcsolatok felvételének ötvenedik évfordulójáról, a nemzetközi enyhülés és a népek közötti barátság­ minden híve örömmel üdvözli az idézett szavakban tükröződő jó szán­dékot, és várja az ezt gyakorlatra váltó tetteket. . . Vajda Gábor Szovjet—francia kapcsolatok I VT-pr .it.­­ A hetedik csúcstalálkozó Fidel Castro: A Kuba elleni blokádnak már nincs jelentősége Király Ferenc, az MTI havannai tu­dósítja jelenti: „Kuba eljutott fejlődésének ahhoz a szakaszához, amikor már nem jelent számára problémát az imperialista blo­kád. Annál inkább azoknak, akik a ku­bai blokád kátyújába jutottak, s most minden erejükkel azon fáradoznak, hogy lehetőleg presztízsveszteség nélkül hagy­ják el a süllyedő hajót” — jelentette ki Fidel Castro, a Kubai Kommunis­ta Párt első titkára, a forradalmi kor­mány elnöke a kubai nők II. kongresz­­szusának pénteki záróülésén (magyar idő szerint szombaton hajnalban­ mondott beszédében. Castro köszönetét fejezte ki annak a 12 országnak, amely az Amerikai Álla­mok Szervezetének legutóbbi quitói ta­nácskozásán a kubai embargó feloldásá­ra szavazott. „Külön jelentősége van an­nak — hangsúlyozta Fidel Castro —, hogy azok az országok voltak a blokád feloldásának kezdeményezői, amelyekkel Kubának még nincs diplomáciai kap­csolata. (Venezuela, Kolumbia, Costa Ri­ca.) A blokád hivatalosan továbbra is érvényben van, de ennek számunkra már nincs jelentősége. Legfeljebb szem­lélői leszünk kimúlásának.”­­Belpolitikai kérdésekről szólva a ku­bai vezető kiemelte, hogy az elkövet­kező évek egyik legfontosabb társadal­mi feladata a nők egyenjogúságának megvalósítása. Mint mondotta, annak el­lenére, hogy a forradalom előtt 200 ezer nő dolgozott, ma pedig több mint há­romszor annyi, a vezetésben, a társadal­mi posztokon nem kapják meg az őket megillető helyet. A most véget ért kongresszuson a nem­zetközi nőmozgalom több kiváló szemé­lyiségét tüntették ki a Kubai Nőszövet­ség legmagasabb kitüntetésével, az Ana Betancourt-érdemrenddel, a­ többi kö­zött Valentyina Tyereskovát, Angela Da­nist, Allende özvegyét, akik a kongresz­­szuson is jelen voltak. (MTI) Kuba és a Bahama-szigetek nagyköveti szinten diplomáciai kapcso­latot létesített — jelentették be pénteken este Havannában. Ezzel kilencre emel­kedett azoknak a latin-amerikai orszá­goknak a száma, amelyek diplomáciai kapcsolatban állnak a szocialista Kubá­val. - (MTI) Pénteken ülést tartott az RKP KB végrehajtó politikai bizottsága Ni­­colae Ceausescu főtitkár elnökletével. Az ülésen megalakították a végrehajtó po­litikai bizottság állandó irodáját, amely biztosítja a párt- és állami tevékenység koordinálását. Az állandó iroda vezetője Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, tagjai: Manea Manescu miniszterelnök, Gheorghe Oprea miniszterelnök-helyet­tes, Ion Patan miniszterelnök-helyettes, külkereskedelmi miniszter és Stefan Andrei, az RKP KB titkára. A végrehajtó politikai bizottság meg­vitatta az 1975 elején esedékes nagy nem­zetgyűlési és néptanácsi választások elő­készítésével kapcsolatos teendőket. Az ülés a továbbiakban személyi vál­tozásokról tárgyalt. A VPB Emil Dra­gone­scut felmentette az állami tervbi­zottság elnöki tisztségéből Draganescu ezután miniszterelnök-helyettesi tisztség­ben egyes gazdasági szektorokat koordi­nál. Mihai Marinescut miniszterelnök-he­lyettessé és az állami tervbizottság elnö­kévé nevezték ki. Matéi Ghrgiu ipari építésügyi minisztert felmentették tiszt­ségéből, és helyére Vasile Bumbaceát ne­vezték ki. (MTI) Pénteken a román—szovjet ba­rátság házában tartott ünnepi ülés ke­retében A. P. Kirilenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB tit­kára átnyújtotta a Népek Barátsága ér­demrendet, amellyel a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnöksége tüntette ki a baráti társaságot, a román és a szovjet nép közötti barátság és együttműködés erősítésében szerzett érdemeiért. A két nép barátságát ünnepi beszédben mél­tatta Kirilenko és Mihai Dalea, az RKP KB végrehajtó politikai bizottságának póttagja, a Román—Szovjet Baráti Tár­saság elnöke. -------------------------------­­ln­g v Az RKP végrehajtó politikai bizottságának­­ határozata személyi változásokról CIA-ügynökök százai Spanyolországban (TASZSZ, AP) A spanyol sajtóban olyan értesülések láttak napvilágot, hogy az utóbbi időben több száz CIA-ügynök érkezett Spanyolországba. Sajtókörökben­ úgy vélik, hogy az ügynökök hírszer­ző tevékenységet folytatnak majd Por­tugáliában és Spanyolországban, mert a Pentagon e két országot fontos straté­giai felvonulási terepnek tartja. Egy magas állású spanyol kormány­­tisztviselő Madridban kiszivárogtatta, hogy Kissinger amerikai külügyminisz­ter még az össza­s ko­xete spanyol kol­légájával, pedro Cortinával: „Ha nö­vekednék­ a CIA tevékenysége Spa­nyolországban’ semmi köze sem lenne magához­ Spanyolországhoz.” Kis­singer azoitbe.’­ nevn jelezte, hogy mi lehet a CIA“„n­agyo­bb figyelmének” oka, s magát a tény? ” erősítette meg, va­lamint másik 8001 említett.

Next