Magyar Hírlap, 1975. január (8. évfolyam, 1-31. szám)

1975-01-01 / 1. szám

2 1975. JANUÁR 1. SZERDA HAZAI KORKÉP " V-$ '"■£ Magyar Hírlap első helyen a lakásépítést . Még szervezettebben, gazdaságosabban­ ­Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter mérlege Felkerestük Bondor József építésügyi és városfejlesztési minisztert, hogy meg­kérjük: értékelje a minisztérium irányí­tásával dolgozó vállalatok munkáját, és szóljon az új esztendő legfontosabb feladatairól. — Az 1974-es év nem tartozott a köny­nyű esztendők közé — mondotta a mi­niszter. — Biztos vagyok benne, hogy 1975 még nehezebb lesz. Az év elején igen jól startolt az építőipar, sajnos, később a rossz időjárási körülmények nemcsak a mezőgazdaság, hanem az építőipar mun­káját is hátráltatták. Ennek ellenére si­került azokat a célokat megvalósítani, amelyeket a párt és a kormány kitűzött a számunkra. Elsősorban a lakásépítésre gondolok. A jelek szerint mintegy 90 ezer lakás megépítése várható az országban, ez mindennél többet mond. Nagy gondot fordítottunk a nagyberuházásokra. E te­rületen előrehaladás is tapasztalható, de ez még nem üti meg a kívánt mértéket. Van tennivalónk bőven. Véleményem sze­rint a szerelőiparnak kellene a munka­tempót gyorsítania, azért, hogy az építő­ipari dolgozók vissza tudják kapni a te­­­­rületet a befejező munkák elvégzése cél­jából. — Mit tett azért a minisztérium, hogy a szerelőipar munkája összefogott­abb, gyorsabb legyen? — A gyárszereléssel foglalkozó szerelő­­ipari vállalatok nem tartoznak a minisz­térium hatáskörébe. Kivétel a gépszerelő vállalat, amely teljes erejével részt vesz a szerelőmunkákban, elsősorban az építő­anyag-ipari beruházásoknál. Ez a válla­lat derekasan dolgozik, kivette a részét a hejőcsabai cementgyár építéséből, ahol kilenchónapi gépszállítási lemaradást si­került szervezett munkával behoznia.­­ A XI. pártkongresszus irányelvei szerint javítani kell a gazdasági, műsza­ki előkészítést, a szervezettséget, rövidí­teni az indokolatlanul hosszú kivitelezési időt. Ezeket a szempontokat figyelembe véve szeretnénk megkérdezni, mi a hely­zet a többi nagyberuházás építésénél? Az­ egyik nagyberuházás volt az orosházi üveggyár, amelyet már átadtunk üzemelésre. Határidő előtt elkészültünk, a munkával, és a tervezett összegen be­lül. Tehát ez mutatja, hogy ilyen fontos építkezésnél már sikerült eredményeket elérni. A gyár termelő termékeinek a mi­nősége eléri a kívánt szintet. Megkezd­tük a bélapátfalvai cementgyár építését. Véleményem szerint nagyon fontos, hogy a cementgyáraink építésének üteme gyor­suljon, s üzembe helyezésükre minél ha­marabb sor kerüljön. Erre azért utalok, mert a különböző jelzések szerint vár­ható, hogy az amúgy is drága cement ára a közeljövőben változik. Egyes szakem­berek véleménye szerint 20—30 százalé­kos emelkedés is elképzelhető a világ­piacon. Ebből következik, hogy milyen fontos az új gyárak építése, és mielőbbi üzembe helyezése. Ezzel elérhetjük azt, hogy cementimportunk csökkenjen, illet­ve megszűnjön. — Az ország egyik legfontosabb prob­lémája a lakásépítés. Hogyan ítéli meg a minisztérium a lakásépítés ütemét, a la­kások minőségét? — A lakásépítési tervet minden nehéz­ség ellenére teljesíteni fogjuk. Sok gon­dunk, problémánk, nehézségünk volt és van. Példaként elsőnek a liftügyet sze­retném megemlíteni. A kormány óriási erőfeszítéseket tett és tesz a liftgyártás és -karbantartás megoldására. Mégis az építőipari vállalatok sokszor nem tudják a lakásokat átadni lifthiány miatt. A lif­tek szerelése nem tartozik az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium felügye­letéhez. A személylifteket a Ganz-MÁ­­VAG gyártja, és neki is kell azokat fel­szerelni. Nekünk is van azonban olyan üzemünk, ahol egyedi és teherlifteket gyártanak, és ezeknek szerelését végzik. Segíthetünk a Ganz-MÁVAG-nak a liftek szerelésénél, hogy a nagy lemaradást mi­előbb pótolni tudjuk. Véleményem sze­rint a Ganz-MÁVAG-nak nemcsak a fel­vonók gyártására kell felkészülnie, ha­nem a szerelést is meg kell oldania. Bosz­­szantó anyaghiány is akadályozta a terv­szerűbb lakásépítési munkát. Gondolok itt a villanykapcsolók, a dugaszok és a csengőgombok hiányára. Ezeknek az aránylag olcsó termékeknek hiánya gátol­ta az ütemes lakásátadást. Ami a minő­séget illeti, általában állandóan javuló a tendencia. Viszont a különféle hiányossá­gok miatt az év végére torlódtak a lakás­átadások, az év utolsó hónapjában több lakást kellett átadnunk, mint 1973-ban, és ez — mondjuk meg őszintén — nem használ a minőségnek. A nagy tülekedés, a nagy koncentráció a munkát hátráltat­ja, a folyamatos és jó minőségű tevékeny­séget gátolja. Az épület tele van különbö­ző szakemberekkel, egymás munkáját javát, hanem a kárát szolgálja. Azt hi­­alig-alig kímélik, és ez nem a minőség szem, hogy jobb munkaszervezéssel ezen is lehet és kell javítani. — Országszerte az a vélemény, hogy az építőiparban dolgozók munkafegyelme la­za. Mi erről a miniszter véleménye? — Az a véleményem, hogy a munkafe­gyelemmel kapcsolatban az egész ország­nak egyformán van tennivalója. Termé­szetes, az építőipar sem kivétel, de fele­lősséggel mondhatom, általában nem rosz­­szabb a munkafegyelem az általánosnál. A napokban Szabó Gergely a televízió­ban az olefinüzem építéséről szólt, elis­merően nyilatkozott az építők munkájá­ról. Különféle jegyzőkönyvek bizonyít­ják, hogy az itt dolgozó vállalatok már az év közepén rátértek a két, vagy több mű­szakra, hogy ez a fontos ipari létesítmény minél hamarabb elkészüljön. Vannak per­sze munkahelyek, ahol kevésbé jó a mun­kafegyelem. Ennek több összetevője van. Fontos, hogy minden anyag és feltétel időben rendelkezésre álljon, hogy a mun­kát szervezetten lehessen végezni. Na­gyon sok az olyan jellegű munkakiesés, amikor bizonyos anyagok hiánya, vagy a késedelmes szállítás miatt stagnál az építkezés. Tavaly érthető módon, a szál­lító ágazat a mezőgazdasági termékek szállítására koncentrálta minden erejét. Még a mi vállalataink több kocsija is részt vett ebben. Emiatt sok anyag nem jutott el kellő időben a munkahelyekre. Nyilvánvaló, hogy az ilyen helyzet nem erősíti a munkafegyelmet. Nem lehet egyik napról a másikra átcsoportosítani a dolgozókat, amikor nem tudni, mikor ér­kezik a kívánt anyag. Tehát sokszor olyan tényezők is közrejátszanak az emberek úgynevezett „lógásában”, ami nem tőlük függ. Állítom, hogy az építőipari munká­sok nem születtek lógásnak, és szívesen dolgoznak. Javarészt külső okok miatt azonban sok esetben előfordul, hogy nem dolgoznak, várnak valamilyen anyagot, és erre az időre is fizetést kapnak. Más­nap, ha megérkezett a szükséges anyag, fokozottabb munkát követelnek tőlük. Az építőipar vezetői, a szocialista brigádok­kal összhangban, azon vannak, hogy a jövőben jobban kihasználják a munka­időt, a munkaerőt. Ehhez azonban bizto­sítani kell a megfelelő feltételeket, a fo­lyamatos anyagszállítás is egyik alapfel­tétele a munkafegyelem megszilárdításá­nak. — Melyek az új esztendő legnagyobb feladatai? — Köztudomású, hogy a tőkés gazda­sági válság hatása a mi kis országunk gazdaságában — ha korlátozottan is — jelentkezik. A hatás kivédése egyik fel­adatunk. Amit a párt és a kormány el­vár az építőipartól, az, hogy a termelését 6 százalékkal növelje — 100 százalékig a termelékenységből. Ezt végre kell haj­tani, végre fogjuk hajtani. A jövőben is a lakásépítést tartjuk változatlanul az első és legfontosabb feladatunknak. A hozzánk tartozó kommunális építkezések tervezett ütemét biztosítjuk. A másik nagy feladat a befejezés előtt álló nagy­beruházások építésének gyorsítása. E he­lyekre megfelelő erőket koncentrálunk, mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a kitűzött határidőket tartani tud­juk, az új üzemek termékei mielőbb be­kerüljenek a népgazdaság vérkeringésébe. Az építőiparban megszűnt az a feszültség, amely éveken át jellemezte ezt az ipar­ágat. Az év első tizenegy hónapjában az építőanyag-ipar a tervét majdnem 3 szá­zalékkal túlteljesítette, ez azt eredmé­nyezte, hogy a keresletet ki tudtuk elégí­­teni a klasszikus építőanyagokból. Jellem­ző, hogy a téglagyárak teljes kapacitásu­kat nem is tudták kihasználni, mert 180 —190 millió tégla várt elszállításra. A ce­mentellátás lényegesen javult. Vélemé­nyem szerint a szilikát alapú termékek az idén kielégítették, s jövőre is­ ki fog­ják elégíteni a keresletet. Végül annyit, hogy a házgyárakat 1995-ben is teljes mértékben isi használjuk. Mindent elköve­tünk annak érdekében, hogy­ az építőipar 1975-ben még szervezettebben, jobban, gazdaságosabban dolgozzon — mondotta végül a miniszter. J. F. Halasi Mária újévi levele: A MEGMÉRETÜNK tavalyi telefonszámokat és címeket másolom át új note­szembe. És közben eltűnődöm, kit viszek magammal az új évbe. A. F. barátom nyugdíjba ment, a hivatali számát nem má­solom át, csak az otthonit Sokéves barátságunk alatt tulaj­donképpen megtanultam a lakástelefonját, de azért minden esztendőiben leírom, számítva szellemi rövidzárlatokra. Olyan hihetetlen, hogy nyugdíjas lett, épp olyan szokatlan, mint mikor a barátnőm lánya férjhez ment. Akkor is csak bámul­tam, hogy tehet ilyet, hiszen nemrég még előttem térdepelt a szőnyegen, és pöttyös labdát gurítottam neki. Egyszóval, a hivatali számára már nincs szükségem. Vajon, hogy bírja majd a nyugdíjas életet? Régóta tudom, hogy az embert alig érheti nagyobb megrázkódtatás, mintha ritmust kell váltania. C. T. munkahelyi számát áthúztam, mellé írtam egy újat, aztán azt is áthúztam, és egy harmadikat körmöltem föléje. Kicsi a rubrika, nem vagyok biztos az összenyomorított szá­mokban, hármassal kezdődik-e, vagy kilencessel? Ritmikus időközökben elém toppan, és azt mondja: tudod, hogy már nem vagyok a régi helyemen? írd fel az új számomat. Mióta ismerem, mindig másutt dolgozik, és mindig egy kicsit fel­jebb megy. Nem sokat, de az a sok kicsi húsz év alatt. .. Évek óta hol itt vezet, hol ott vezet. Különös, mindenhez ért? És mindenhová jó? És neki is minden felkínált munkahely meg­felel. És én miért írom fel mindig a számát? Azért, mert egy­szer, száz évvel ezelőtt egy iskolán barátságot kötöttünk? Évek telnek el, és a színét se látom. Átmásolom a számát, öreg tárgyakhoz is némelykor értelmetlenül ragaszkodik az ember — súlyos ok kell ahhoz, hogy az ember lemondjon egy régi barátról. D. E.-nél megvan a súlyos ok. Nem úgy viselkedett, hogy magammal vigyem őt az új évbe. Kimutatkozom. D. I. is itt marad a 74-es noteszemben. Meghalt. Egyszer már eltemettem, még a tavasszal, idétlenül ácsorogva egy se­reg ember között a temetőben — az ember mindig idétlenül ácsorog egy temetésen —, s most, hogy a telefonszáma itt ma­rad a D-betűs rovatban, most újra eltemetem. Én megye­k to­vább 75-be — nélküle. H. számát vigyorogva írom át; új lakás, új feleséggel, új bú­torokkal, új életstílussal. Szegény öreg barátom, milyen fá­rasztó lehet egy huszonöt évvel fiatalabb feleség. Éjjel-nappal behúzott pocakkal élni, piros gyapjúinget hordani, asszony­kát vacsorázni vinni, táncoltatni, társaságba hurcolni. Szeret­nél elszunyókálni a televízió előtt, mi? Szeretnél néhanapján fél tízkor lefeküdni, igaz? Úgy kell neked. A régi feleségedet untad. Azt mondtad a válás előtt, hogy házasságod teljesen érdektelenné vált. Hát most itt van neked az érdekes házas­ság. Holnap fel is hívlak, és boldog újévet kívánok. Izmust persze, hogy felírom. Az iskolát 16, ahol tanít, a ta­nárit, ahová vén fejjel is szívdobogva lépek be, ha őt kere­sem, mert nem lehet se kinőni, se kialudni soha azt a meg­­illetődött szorongást, amelyet akkor régen érzett az ember, amikor még itt döntöttek a sorsa felett. Irmus olyan barát,­ aki nemcsak a bajt osztja meg az emberrel (ilyen barát ugyanis sok van), hanem az örömet is. Kudarcok idején együtt csügged, és sikerek esetén együtt örül. Igazán örül. A barátait néhanapján megméri az ember, és hitelesíti, ki ennyire jó, ki annyira jó. Kellemes társadalmi kapcsolni vagy mindigre szóló barátság. Ezek a mértékegységek formára, személyhez kötöttek. De valójában az egész ember jellemzői. Mert olyan nincs, hogy valaki komisz, önző, megbízhatatlan általában, csak X-hez, vagy Y-hoz jó. Igen, Izmus a legjobb minőségű emberek közül való. L. is. Pedig milyen ritkán hívom. És milyen ritkán vagyok együtt vele. Nem érek rá. Rideg és hasznos órákat színültig megtöltök rideg és hasznos dolgokkal , és lassan elszakadok tőle. Megint találkozni kellene vele a kávéházban, és beszél­getni, és fecsérelni az időt, kedvesen, meghitten, értelm­ete­nül. A jövő héten felhívom. Hol lesz nekem időm a jövő hé­ten ... ? M. P. lakásába végre bevezették a telefont. Nincs benne a könyvben, hiszen csak a múlt hónapban kapta. M. P. a meg­fej­thetetlenek közé tartozik. A fejében egy Széchényi-könyv­­tár, a szívében az egész emberiség — és valahogy nem boldo­gul. Mindig egy kicsivel­ okosabb és egy kicsivel jobb a kelle­ténél. Azt hiszem, a boldoguláshoz nem kell több ész, mint amennyi kell. A több épp olyan ártalmas, mint a kevesebb. R. sincs benne a telefonkönyvben. Tíz éve bosszant ez­zel. Kodály Zoltán benne volt. Pedig őt még Japánból is rakl­­­hatták, meg Amerikából is — csak, úgy látszik, nem tekin­tette zaklatásnak, ha ismeretlen telefonáló kereste. R. hírlap­író. Ráadásul, ahogy néhány évtizeddel ezelőtt nevezték volna, közíró. Ugyan, milyen közíró az, aki ilyen gondosan elzárja magát a köz elől? Attól fél, hogy az olvasók felhívják? Vagy éppen ellenkezőleg: attól tart, úgyse csengetne rá soha senki? Másolom a neveket, a címeket, és közben méregetem az embereket, öreg műbútorasztalos, akinek örök életet szánnék. Mi lesz velünk, régi tárgyak bolondjaival, ha ő is eltotyog? Egy szobafestő, aki sose tart be semmilyen megállapodást, egy varrónő, akinek sok pénzért még kedveskedni is kell, és miniszter, aki udvarias, és osztályvezető, ak­i udvariatlan, és öreg professzor, akivel, ha találkozom, úgy érzem, megtisztelhe tétel, hogy én is a világra jöttem. Közvetlen számok és mel­lékek, régi barátok és újak: az én egész társadalmam, amely­ben élek, amelytől jól érzem magam, amelytől rosszul érzem magam, elégedett vagyok és elégedetlen. Emberek, akiket csodálok, emberek, akiket szeretek, emberek, akikre szüksé­gem van — és talán néhány, akinek szüksége van énrám. Most bekönyvelem valamennyit, s ha csak egy futó és felületes gondolat­ erejéig is, mérlegre teszem őket. Más is új noteszt kezd, más is átmásolja a telefonszámokat. Az enyém is szerepel néhányban. Engem mások mérnek meg ilyenkor... Kitüntetések Az Elnöki Tanács a vízügyi szolgálat­nál végzett több évtizedes eredményes munkásságuk elismeréséül, nyugdíjba vonulásuk alkalmából a Munka Érdem­rend arany fokozata kitüntetést adomá­nyozta Vajda Józsefnek, az OVH Víz­gazdálkodási Tröszt vezérigazgatójának, valamint Mester Erzsébetnek, a Vízgaz­dálkodási Tudományos Kutató Intézet személyzeti osztálya vezetőjének. Ezen­­kívül nyolc vízügyi dolgozó részesült a Munka Érdemrend ezüst, illetve, bronz fokozata kitüntetésben.­ Az Országos Víz­ügyi Hivatal székházában Dégen Imre államtitkár, az OVH elnöke kedden adta­ át a kitüntetéseket. Az Elnöki Tanács Várnai Vilmosáénak, a XI. kerületi pártbizottság munkatársá­nak, a pártapparátusban eltöltött több évtizedes eredményes tevékenységéért, nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozata kitün­tetést adományozta. Új ipari létesítmények Zalában Az ötéves tervidőszak utolsó évében, 1975-ben további ipari létesítményekkel gyarapodik Zala megye, köztük olyanok­kal, amelyek eredetileg nem szerepeltek a fejlesztési programban. Ilyen például az évi 600 vagon fehérjét előállító zala­egerszegi tejporgyár, a termelőszövetke­zeti vállalkozásban épülő zalacsébi fe­hérjegyár. Ugyancsak terven felül készül el 1975 végére a Magyar Optikai Művek zala­egerszegi gyáregysége, amelyben a KGST-tagországok számítástechnikai programjának megfelelően a számítógé­pek periferikus egységeit gyártják. Zala­egerszegen befejeződik az évi 600 vagon kapacitású baromfifeldolgozó építése is. Hármas ikrek Kaposvárott Az óesztendő utolsó napjának hajna­lán­ a kaposvári megyei kórházban hár­mas ikrek születtek. Szalai Ferencné, Kaposvár, Gárdonyi Géza u. 37. sz. alatti lakos két­­ kisfiúnak és egy kislánynak adott életet. A 23 éves asszony másodszor szült­, van­­már egy kétéves kislánya, így most már­ két fiúval és két­ kislánnyal dicsekedhetik. Az újszülötteknek aki­ket dr. Prievara Ferenc szülészorvos se­gített­ a világra — az­ összes súlya 60­0 gramm. Az első fiú: Péter, 1500, a máso­dik fiú. Ferenc, 2200, a kislány. Márta pedig 2350 gramm súllyal született. Az édesanya és a kicsinyek jól vannak.

Next