Magyar Hírlap, 1975. január (8. évfolyam, 1-31. szám)
1975-01-11 / 11. szám
Misyar Hirido ESEMÉNYEK - TUDÓSÍTÁSOK 1975. JANUÁR 11. SZOMBATH '• n 5?c—@ r *___ w* NAPI ÉRTESÍTŐ A rovat a legfrissebb hivatalos közlönyök, értesítők aktuális rendeleteire, közleményeire hívja fel a figyelmet. RENDELETEK, KÖZLEMÉNYEK MAGYAR KÖZLÖNY (103. szám): A Minisztertanács 1064/1974. (XII. 31.) számú határozata a kitüntetési javaslatokról. — A Minisztertanács 1065/1974. (XII. 31.) számú határozata a szakmunkás-képesítésű fizikai dolgozók felsőfokú tanulmányairól. — A nehézipari miniszter rendelete a hőenergia-szolgáltatási díjaikról. — Az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének 12/1974. (XII. 31.) ÁH számú rendelkezése az 1975. évi termékforgalomról. — Az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének 13/1974. (XII. 31.) ÁH számú rendelkezése az árverési költségkalkuláció szabályainak kiegészítéséről. ÁRSZABÁLYOZÁS ÉS, TERMÉKFORGALMAZÁS (51. szám). A közlekedés- és postaügyi miniszter rendelete a darabáru-küldemények díjszabásának kiadásáról. — Az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének rendelkezése a hatósági intézkedések miatti egyes fogyasztói árcsökkentésről. — Az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének rendelkezése a szabad árformába tartozó egyes árak (díjak) tervezett emelésének előzetes bejelentési kötelezettségéről szóló 2/1974. (III. 14.) számú rendelkezés kiegészítéséről. — A külkereskedelmi miniszter utasítása egyes nagy fémtartalmú termékek kivitele engedélyezésének szabályozásáról. — A nehézipari miniszter utasítása a belföldi termelésű szenek termelői eladási áráról. KÜLKERESKEDELMI ÉRTESÍTŐ (23. szám): A Minisztertanács rendelete a Magyar Népköztársaság kormányának az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló egyezményhez történt csatolásáról. — A külkereskedelmi miniszter utasítása a saját számlára történő export lebonyolításának engedélyezéséről. — Az Alkotó ifjúság pályázatra készült pályaművek beadási határidejének megváltoztatása. MUNKAÜGYI KÖZLÖNY (16. szám). A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1974. évi 21. számú törvényerejű rendelete a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. számú törvényerejű rendelet kiegészítéséről. — A Minisztertanács határozata egyes gazdasági szabályozóknak a rendkívüli őszi időjárás miatt szükséges módosításáról. — Az egészségügyi miniszter és a munkaügyi miniszter együttes rendelete az egészségügyi dolgozók általános munkaidő-csökkentésének bevezetéséről. — A közlekedés- éspostaügyi miniszter és a munkaügyi miniszter együttes rendelete a közlekedési dolgozók munkaidő-csökkentéséről. — A munkaügyi miniszter rendelete a bérfejlesztési mutató bázisának módosításáról. — A munkaügyi miniszter utasítása a Munkaügyi Minisztérium Országos Vezetőképző Központja, valamint Számítástechnikai Intézete alapító határozatáról. POSTAÜGYI ÉRTESÍTŐ (48. szám): Tájékoztató a technikusminősítésről. — Változás a külföldre szóló csomagok díjszabásában. — Változás a TGX-hálózatba kapcsolt postahivatalok kimutatásában, az irányítási füzetben és a postahivatalok névsorában. Lezottyantották a fal mellé a szállítómunkások a hullámpapírba csomagolt kiságy darabjait, majd a kezembe nyomtak egy nylonzacskót. — Itt vannak a csavarok, össze kell szerelni. — Mégis, hogyan kell összeszerelni? — kérdeztem félénken —, maguknak nagyobb a gyakorlatuk ... — A léceken lyukak vannak. Az egyik oldalon be kell dugni a csavart, a másik oldalon rá kell tenni az anyát. Ennyi az egész, a viszontlátásra. ... Megtalálom a lyukat, dugom a csavart, illesztem a másik oldalhoz, nem megy. Nem éri át a csavar a lécet. Hogyhogy nem éri át? Hiszen azért adták hozzá, mert éppen ekkora szükséges ahhoz, hogy átérje. De ez nem éri át. S nemcsak azért, mert eleve nem is lehet öszszeilleszteni egy fagörcs miatt, hanem, mert igaziból rövid a csavar. Ez viszont nem lehetséges, hiszen a gyárban biztosan tudják, hogy milyen csavar kell hozzá. Vagy talán mégsem jól tudják? A saját magammal folytatott vitát Katalin barátnőmmel akarom eldönteni, aki műszaki lény, órás, azonkívül is az égvilágon mindent meg tud csinálni. Katalin — meghallgatva gondomat — felműszerezi magát. Hoz egy fúrót, egy kalapácsot és egy csavarhúzót. Nem ezzel javítja az órákat, a szerszámokat a- Kiságy kor szerezte be, amikor pár hónappal ezelőtt összeszerelt egy gyerekágyat otthon. — Semmi baj, befúrunk a lyukakba, hogy süllyedjen jobban a csavarfej. Pillanatok alatt kész. Befúrunk vagy nyolcba, süllyed-sülylyed a csavarfej, de nem eléggé. Még mindig rövid. — Aha — mondja Katalin, hosszas töprengés után —, nem illeszkedik a két oldal, mert túl vastagra hagyták az öszszeeresztésnél. Le kellene gyalulni belőle...— Gyalúd is van? — reménykedek. — Azt nincs, mert nálunk nem kellett. — Akkor hívjunk egy asztalost — Rossz ötlet.) Először is, hol felélsz most egy asztalost, aki ilyen piszlicsáré munkáért eljön, de még olyan sincs a környéken, ahová elcipelhetnénk ezt az ágyat. Nem beszélve arról, hogyan hozod vissza összerakva... Másodszor, ha rá is akadsz egy ilyen mesterre, az legalább egy százas. — Jó, akkor visszavisszük az üzletbe, hogy adjanak másikat. Hiszen selejtet kaptunk. — Elképzeled, hogy visszaveszik, miután belefúrtunk? — Akkor mit csináljunk? — Hozz egy éles kést, leszedjük a görcsöt. Utána már gyerekjáték az egész. Nincs éles késem, csak a kenyérvágó. Az is megteszi. Rátesszük az élét a görcsre, aztán kalapáccsal, ami belefér. — Most jó lesz — fújja ki magát a barátnőm fél óra múltán —, lássuk a csavart. Tényleg jó. Két lyukban. A harmadiknál jön az újabb csalódás. Hiába ér át a csavar a másik oldalon, a csatlakozólyuknál feljebb kapirgál. Tehát az a helyzet alakult ki, mintha minden számítás nélkül alagutat akarnánk fúrni egy hegyben. Szemközt indul két brigád, de három méterrel feljebb fúr az egyik a másiktól. — Nincs más hátra, új lyukakat kell fúrni — állapítja meg Katalin. Ezt már nem hagyom. Maradjon, ahogy van, ne szereljük össze. Majd csak nézegetjük. S éjjel arról álmodom, hogy emberek százai vonulnak fel össze nem szerelhető kisággyal a hónuk alatt, olyanok, akiknek még egy fúrójuk sincs otthon a szerszámos ládában, mert szerszámos ládájuk sincs, és asztalosért kiabálnak. De leginkább azért az asztalosért, aki ezeket az ágyakat átengedte a meón. Somogyi Márta Turizmus Tavalyi rekordok, idei programok Rekordszámban fordultak meg 1974- ben a külföldiek hazánkban, a most öszszesített előzetes adatok szerint összesen 8 millió 300 ezren, egymillióval többen, mint egy évvel korábban. A nagyarányú turistaforgalomból a hazai lakosság is kivette részét: tavaly mintegy 3 millió 200 ezren jártak külföldön, így átlagosan minden családra jutott egy utazás. Az idegenforgalomban érdekelt szervek, vállalatok, összehangoltabb munkájának nyomán az elmúlt évben is érezhetően javult a szolgáltatás, pedig a főszezon turistaáradata az üdülőközpontokban ugyancsak próbára tette az ellátókat. Különösen a tej-, zöldség- és gyümölcsellátás színvonala növekedett a Balaton környékén és más helyeken. Idén az elmúlt évi tapasztalatok felhasználásával tovább bővülnek a szolgáltatások, a beruházások nagy részéhez az Országos Idegenforgalmi Tanács is anyagi támogatást nyújt. Ennek összege az elmúlt évihez hasonlóan az idén is 150 millió forint körül lesz. A turisták nagy része autóval érkezik hazánkba, s a belföldi autós turizmus is mindinkább növekszik, ezért 1975-ben az egyik legfontosabb feladata a főútvonalak mellett kempingek, motelok, bungalótelepek, éttermek építése, korszerűsítése. Ilyen létesítmények épülnek a kialakulóban levő új üdülőcentrumokban is. A külföldi turisták magas színvonalú ellátása mellett különösen fontos a hazai közönség még kulturáltabb pihenésének biztosítása, hiszen tavaly belföldön több mint hárommillióan üdültek, s kétmillióan víkendeztek. 1975-ben tovább épül többek között a velencei-tavi ifjúsági üdülőközpont, s megkezdődik a visegrádi kirándulóközpont építése. Nagymértékben fejlődik az üdülőterületek közműhálózataidén előreláthatóan a tavalyihoz hasonló nagy számban látogatnak külföldre a magyar turisták. A Szovjetunióban autósutak, Bulgáriában új tengerparti üdülőhelyek, Csehszlovákiában sítúrák várják az utazást kedvelőket, s az új programok mellett az eddigi beváltak közül is válogathatnak az érdeklődők, így a szocialista országok mellett Európa csaknem valamennyi többi országába is eljuthatnak a magyar turisták. Egymillárd forint értékben Több árut ígér a bútoripar Előreláthatóan meghaladja az 1 milliárd forintot a Budapesti Bútoripari Vállalat idei termelésének értéke. Az eddigieknél több, s egyben korszerűbb bútor készül a vállalat gyáraiban, ahonnan a napokban már megkezdődtek az 1975. évi szállítások. A BUBIV új gyártmánytípusaival — köztük az „M”-család új tagjaival, valamint a Varia-típust felváltó új „V”-változatokkal — már az év első felében találkozhatnak majd a vásárlók. A vállalat vezetősége a legfontosabb tennivalók közé sorolta, hogy 1975-ben fokozni kell a gyártmányfejlesztést; a vásárlók keresik az új vonalú, választékosabb, a modern ízlésnek még inkább megfelelő bútorokat. Éppen ezért újabbakkal váltják fel az eddig gyártott típusoknak mintegy 30 százalékát. Az egész vállalatra kiterjedően megszervezik a szalagszerű termelést, továbbá a szakosított felületkezelést is. A megfelelő műszaki és technológiai feltételek megteremtésével növelik a korszerű anyagok felhasználását, s biztonságosabb feltételekre alapozzák a vállalaton kívüli kooperációs tevékenységet. A tervek szerint az eddigieknél több bútort adnak át a Bútorért mellett a kiskereskedelmi hálózatnak is, és bővítik a Bútorért-tel közös vezetésű Varia-boltban is a kínálatot. Mindemellett szélesíteni kívánják az exportpiacot is. Átrajzolták a térképet Népi ellenőrök a közületi autóhasználatról rési Bizottság nézett utána annak, hogy hogyan, milyen célra, s milyen gazdaságossággal rója az országutakat 23 vállalat, szövetkezet, intézmény 146 autója. Mindenekelőtt megállapították, hogy annak idején, a rendelet értelmében, leadtak 48 gépkocsit. Ennek ellenére szinte a régire emelkedett ismét a járművek száma 1974. első negyedévéig. Szolgáltató rendszámokkal látták, el a munkásszállító mikrobuszokat és GAZ-okat, sőt, néhány addig teherautó-rendszámmal rendelkező kocsit is. Igaz az is, hogy ezekre az autókra — legalábbis egy részükre — a vállalatoknak valóban szükségük volt. Az erdőgazdaságok vagy például a Gagarin Hőerőmű nagy távolságokra szállítja dolgozóit, míg munkahelyükre érnek. A megtakarítás elsősorban a régi, „lefutott” kocsik kicseréléséből, s az újak ésszerű üzemeltetéséből származik. A vizsgált üzemeknél 4 millió 298 ezer forintra rúg ez az összeg, jelentősen csökkent az 1 kilométerre számított költség, az 1971-es 3 forint 74 fillérről 3 főforint 50 fillérre. A népi ellenőrök tapasztalata szerint általában nem tartják be a menetlevelek kiadására, kiállítására, igazolására vonatkozó előírásokat. Ez megnehezítette a vizsgálat folytatását is. Néhány helyen az általános célú autókon a vezetők „kizárólagos használattal” utaznak. Az Észak-magyarországi Vízügyi és Közműépítő Vállalat szolgáltató rendszámú autóját városi utazásaihoz olyan vezető beosztású használta, aki egyébként saját kocsija használatáért a vállalattól rendes havi általányt kap. A vizsgálat során megállapították azt is, hogy a legtöbb helyen bevált, pótolta a leadott általános használatú autókat a magángépkocsik igénybevétele. Az erre vonatkozó előírásokat — jelentéktelen esetek kivételével — mindenütt megtartották. Ugyanakkor — mint a népi ellenőrök írják — a megemelt üzemanyagárak, a vezetéssel járó megterhelés miatt csökkenő irányzatot mutat a magánautók hivatalos utazáshoz való használata. A vizsgálat során kiderült az is, hogy jó néhány helyen még mindég „baj van a térképpel”. Csak így történhetett meg ugyanis, hogy Sarud község 91, Cserépfalu 55, Putnok 163 kilométerre került Egertől, mint az például az AT 13—31 rendszámú autó menetlevelén állt. De ilyen meglepetés érte számos vállalat és szövetkezet menetleveleinek vizsgálatakor a népi ellenőröket. Nyilvánvaló, hogy ha az autóügyeket szakértelemmel és felelősséggel intéznék, akkor nem kerülhetne sor a „térkép-átrajzolásokra”. A hozzáértő gépkocsi-ügyintézők hiánya magyarázhatja azt is, hogy bár figyelemmel kísérik az üzemanyag-felhasználást, de az abban mutatkozó „furcsaságokért” felelősségre vonásra egyetlen esetben sem került sor. Így magyarázható, hogy néhány autó 20—30 liter benzint is „megeszik” száz kilométerenként. Ha pedig nemcsak papíron igaz e hatalmas túlfogyasztás, akkor különösen szükség lenne a gépkocsi-ügyintéző szakértelmére. Ha csak annyira is, hogy sürgősen szervizbe küldje a habzsoló masinákat. A vizsgálatok feltárása mellett azonban a népi ellenőrök — korábbi tapasztalataikatösszevetve — javulásról számolnak be a gépkocsihasználatban. A fegyelem és az ellenőrzés további súlyos milliókat takaríthat meg, s erre — mivel e milliókat benzinben mérik —, valóban nagy szükségünk is lenne. Tudósítónktól. — Kíváncsi vagyok, meddig tartják be? És meddig ellenőrzik a betartását? — kommentálták jó néhányan két esztendeje a közületi gépkocsik használatára vonatkozó friss rendelkezést. Némi joggal — hiszen úgy tűnt már, mintha az állami rendszámú autókon történő kocsikázás amolyan „szerzett joguk” lett volna egyeseknek. Hogy hány kilométerre — közérdekből megtett kilométerre — elegendő benzint használtak fel egyáltalán nem közfontosságú célra, azt csak sejteni lehetett. A szakértők mindenesetre milliárdos népgazdasági megtakarítást vártak üzemanyagban, autóban, gépkocsivezetői bérben. Azóta több alkalommal is sor került a közületi autók használatának vizsgálatára. Legutóbb — „szúrópróba” szerűen — a Heves megyei Népi Ellenőr Szovjet akadémikus a szívátültetésről A Pravda pénteki számaiban K. Kovanov akadémikus, a Szovjet Orvostudományi Akadémia alelnöke, szervátültetési szakértő kommentálta Barnard professzor újabb szívátültetési kísérleteit, amelyeknek során a beteg szív mellé egy új, egészséges szívet ültetett be. A szovjet orvostudós rendkívül érdekesnek minősíti Barnard új irányban tett lépéseit, de megjegyzi, hogy az állatkísérletek tanúsága szerint számítani kell arra, hogy problémák lesznek a régi és az új szív szinkronba hozásával, s a szövettani problémák sem oldódnak meg. Kovanov úgy véli, hogy nagyobb távlatokkal kecsegtet az emberkéz alkotta műszív alkalmazása.. Egy ilyen készülék együttes kidolgozásáról 1974. tavaszán szovjet—amerikai együttműködési megállapodást írtak alá, és szovjet részről bíznak benne, hogy a két ország tudósainak együttes erőfeszítései már a közeljövőben eredménnyel járnak. Gyárak - péti mintára Évek óta kiemelkedő műszaki és gazdasági mutatókkal működik a Péti Nitrogénművek szorbitüzeme. A fontos termék iránt egyre nő a kereslet külföldön is. A szorbitból készül a cukorbetegek édesítő szere, a C-vitamin, de felhasználják a textiliparban is. A kész termék mellett a szorbitgyártás, mint technológia is, a világpiacra került. , Az első vásárló Csehszlovákia volt, ahol már működik az új gyár. Most a Szovjetunió is megvásárolta a Péti Nitrogénművek és a Nagynyomású Kísérleti Intézet eljárását és péti példára építik fel az 5000 tonna évi kapacitású új szerbitüzemet.