Magyar Hírlap, 1975. január (8. évfolyam, 1-31. szám)

1975-01-11 / 11. szám

Misyar Hirido ESEMÉNYEK - TUDÓSÍTÁSOK 1975. JANUÁR 11. SZOMBATH '• n­ 5?c—@ r *___ w* NAPI ÉRTESÍTŐ A rovat a legfrissebb hivatalos közlö­nyök, értesítők aktuális rendeleteire, köz­leményeire hívja fel a figyelmet. RENDELETEK, KÖZLEMÉNYEK MAGYAR KÖZLÖNY (103. szám): A Minisztertanács 1064/1974. (XII. 31.) szá­mú határozata a kitüntetési javaslatok­ról. — A Minisztertanács 1065/1974. (XII. 31.) számú határozata a szakmun­kás-képesítésű fizikai dolgozók felsőfokú tanulmányairól. — A nehézipari minisz­ter rendelete a hőenergia-szolgáltatási dí­jaikról. — Az Országos Anyag- és Árhi­vatal elnökének 12/1974. (XII. 31.) ÁH számú rendelkezése az 1975. évi termék­­forgalomról. — Az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének 13/1974. (XII. 31.) ÁH számú rendelkezése az árverési költ­ségkalkuláció szabályainak kiegészítésé­ről. ÁRSZABÁLYOZÁS ÉS, TERMÉKFOR­GALMAZÁS (51. szám). A közlekedés- és postaügyi miniszter rendelete a da­rabáru-küldemények díjszabásának ki­adásáról. — Az Országos Anyag- és Ár­hivatal elnökének rendelkezése a ható­sági intézkedések miatti egyes fogyasztói árcsökkentésről. — Az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének rendelkezése a szabad árformába tartozó egyes árak (dí­jak) tervezett emelésének előzetes beje­lentési kötelezettségéről szóló 2/1974. (III. 14.) számú rendelkezés kiegészíté­séről. — A külkereskedelmi miniszter utasítása egyes nagy fémtartalmú ter­mékek kivitele engedélyezésének szabá­lyozásáról. — A nehézipari miniszter uta­sítása a belföldi termelésű szenek ter­melői eladási áráról. KÜLKERESKEDELMI ÉRTESÍTŐ (23. szám): A Minisztertanács rendelete a Magyar Népköztársaság kormányának az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyez­mény VI. cikkének végrehajtásáról szóló egyezményhez történt csatolásáról. — A külkereskedelmi miniszter utasítása a saját számlára történő export lebonyolí­tásának engedélyezéséről. — Az Alkotó ifjúság pályázatra készült pályaművek beadási határidejének megváltoztatása. MUNKAÜGYI KÖZLÖNY (16. szám). A Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának 1974. évi 21. számú törvényerejű rendelete a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szol­gálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. szá­mú törvényerejű rendelet kiegészítésé­ről. — A Minisztertanács határozata egyes gazdasági szabályozóknak a rend­kívüli őszi időjárás miatt szükséges mó­dosításáról. — Az egészségügyi miniszter és a munkaügyi miniszter együttes ren­delete az egészségügyi dolgozók általá­nos munkaidő-csökkentésének bevezeté­séről. — A közlekedés- és­­postaügyi mi­niszter és a munkaügyi miniszter együt­tes rendelete a közlekedési dolgozók munkaidő-csökkentéséről. — A munka­ügyi miniszter rendelete a bérfejlesztési mutató bázisának módosításáról. — A munkaügyi miniszter utasítása a Munka­ügyi Minisztérium Országos Vezetőkép­ző Központja, valamint Számítástechni­kai Intézete alapító határozatáról. POSTAÜGYI ÉRTESÍTŐ (48. szám): Tájékoztató a technikusminősítésről. — Változás a külföldre szóló csomagok díj­szabásában. — Változás a TGX-hálózat­­ba kapcsolt postahivatalok kimutatásá­ban, az irányítási füzetben és a posta­­hivatalok névsorában. L­ezottyantották a fal mellé a szállító­­munkások a hullámpapírba csoma­golt kiságy darabjait, majd a kezembe nyomtak egy nylonzacskót. — Itt vannak a csavarok, össze kell szerelni. — Mégis, hogyan kell összeszerelni? — kérdeztem félénken —, maguknak na­gyobb a gyakorlatuk ... — A léceken lyukak vannak. Az egyik oldalon be kell dugni a csavart, a másik oldalon rá kell tenni az anyát. Ennyi az egész, a viszontlátásra. ... Megtalálom a lyukat, dugom a csa­vart, illesztem a másik oldalhoz, nem megy. Nem­ éri át a csavar a lécet. Hogy­hogy nem éri át? Hiszen azért adták hoz­zá, mert éppen ekkora szükséges ahhoz, hogy átérje. De ez nem éri át. S nem­csak­ azért, mert eleve nem is lehet ösz­­szeilleszteni egy fagörcs miatt, hanem, mert igaziból rövid a csavar. Ez viszont nem lehetséges, hiszen a gyárban bizto­san tudják, hogy milyen csavar kell hoz­zá. Vagy talán mégsem jól tudják? A saját magammal folytatott vitát Ka­talin barátnőmmel akarom eldönteni, aki műszaki lény, órás, azonkívül is az ég­világon mindent meg tud csinálni. Katalin — meghallgatva gondomat — felműszerezi magát. Hoz egy fúrót, egy kalapácsot és egy csavarhúzót. Nem ez­zel javítja az órákat, a szerszámokat a­- Kiságy­ kor szerezte be, amikor pár hónappal ez­előtt összeszerelt egy gyerekágyat otthon. — Semmi baj, befúrunk a lyukakba, hogy süllyedjen jobban a csavarfej. Pil­lanatok alatt kész. Befúrunk vagy nyolcba, süllyed-süly­­lyed a csavarfej, de nem eléggé. Még mindig rövid. — Aha — mondja Katalin, hosszas töp­rengés után —, nem illeszkedik a két oldal, mert túl vastagra hagyták az ösz­­szeeresztésnél. Le kellene gyalulni belő­le...­­— Gyalúd is van? — reménykedek. — Azt nincs, mert nálunk nem kel­lett. — Akkor hívjunk egy asztalost — Rossz ötlet.) Először is, hol felélsz most egy asztalost, aki ilyen piszlicsáré munkáért eljön, de még olyan sincs a környéken, ahová elcipelhetnénk ezt az ágyat. Nem beszélve arról, hogyan hozod vissza összerakva... Másodszor, ha rá is akadsz egy ilyen mesterre, az legalább egy százas. — Jó, akkor visszavisszük az üzletbe, hogy adjanak másikat. Hiszen selejtet kaptunk. — Elképzeled, hogy visszaveszik, mi­után belefúrtunk? — Akkor mit csináljunk? — Hozz egy éles kést, leszedjük a gör­csöt. Utána már gyerekjáték az egész. Nincs éles késem, csak a kenyérvágó. Az is megteszi. Rátesszük az élét a görcs­re, aztán kalapáccsal, ami belefér. — Most jó lesz — fújja ki magát a barátnőm fél óra múltán —, lássuk a csa­vart. Tényleg jó. Két lyukban. A harmadik­nál jön az újabb csalódás. Hiába ér át a csavar a másik oldalon, a csatlakozó­lyuknál feljebb kapirgál. Tehát az a helyzet alakult ki, mintha minden szá­mítás nélkül alagutat akarnánk fúrni egy hegyben. Szemközt indul két brigád, de három méterrel feljebb fúr az egyik a másiktól. — Nincs más hátra, új lyukakat kell fúrni — állapítja meg Katalin. Ezt már nem hagyom. Maradjon, ahogy van, ne szereljük össze. Majd csak néze­getjük. S éjjel arról álmodom, hogy em­berek százai vonulnak fel össze nem sze­relhető kisággyal a hónuk alatt, olyanok, akiknek még egy fúrójuk sincs otthon a szerszámos ládában, mert szerszámos lá­dájuk sincs, és asztalosért kiabálnak. De leginkább azért az asztalosért, aki eze­ket az ágyakat átengedte a meó­n. Somogyi Márta T­urizmus Tavalyi rekordok, idei programok Rekordszámban fordultak meg 1974- ben a külföldiek hazánkban, a most ösz­­szesített előzetes adatok szerint összesen 8 millió 300 ezren, egymillióval többen, mint egy évvel korábban. A nagyarányú turistaforgalomból a hazai lakosság is kivette részét: tavaly mintegy 3 millió 200 ezren jártak külföldön, így átlagosan minden családra jutott egy utazás. Az idegenforgalomban érdekelt szer­vek, vállalatok, összehangoltabb munká­jának nyomán az elmúlt évben is érez­hetően javult a szolgáltatás, pedig a fő­szezon turistaáradata az üdülőközpon­tokban ugyancsak próbára tette az ellá­tókat. Különösen a tej-, zöldség- és gyü­mölcsellátás színvonala növekedett a Ba­laton környékén és más helyeken. Idén az elmúlt évi tapasztalatok felhasználá­sával tovább bővülnek a szolgáltatások, a beruházások nagy részéhez az Orszá­gos Idegenforgalmi Tanács is anyagi tá­mogatást nyújt. Ennek összege az elmúlt évihez hasonlóan az idén is 150 millió forint körül lesz. A turisták nagy része autóval érkezik hazánkba, s a belföldi autós turizmus is mindinkább növekszik, ezért 1975-ben az egyik legfontosabb feladata a főútvo­nalak mellett kempingek, motelok, bun­galótelepek, éttermek építése, korszerű­sítése. Ilyen létesítmények épülnek a ki­alakulóban levő új üdülőcentrumokban is. A külföldi turisták magas színvonalú ellátása mellett különösen fontos a ha­zai közönség még kulturáltabb pihenésé­nek biztosítása, hiszen tavaly belföldön több mint hárommillióan üdültek, s két­­millióan víkendeztek. 1975-ben tovább épül többek között a velencei-tavi ifjú­sági üdülőközpont, s megkezdődik a vi­segrádi kirándulóközpont építése. Nagy­mértékben fejlődik az üdülőterületek közműhálózata­idén előreláthatóan a tavalyihoz ha­sonló nagy számban látogatnak külföld­re a magyar turisták. A Szovjetunióban autósutak, Bulgáriában új tengerparti üdülőhelyek, Csehszlovákiában sítúrák várják az utazást kedvelőket, s az új programok mellett az eddigi beváltak közül­ is válogathatnak az érdeklődők, így a szocialista országok mellett Európa csaknem valamennyi többi országába is eljuthatnak a magyar turisták. Egymillárd forint értékben Több árut ígér a bútoripar Előreláthatóan meghaladja az 1 mil­liárd forintot a Budapesti Bútoripari Vállalat idei termelésének értéke. Az ed­digieknél több, s egyben korszerűbb bú­tor készül a vállalat gyáraiban, ahonnan a napokban már megkezdődtek az 1975. évi szállítások. A BUBIV új gyártmánytí­pusaival — köztük az „M”-család új tag­jaival, valamint a Varia-típust felváltó új „V”-változatok­kal — már az év első felében találkozhatnak majd a vásárlók. A vállalat vezetősége a legfontosabb tennivalók közé sorolta, hogy 1975-ben fokozni kell a gyártmányfejlesztést; a vásárlók keresik az új vonalú, választé­kosabb, a modern ízlésnek még inkább megfelelő bútorokat. Éppen ezért újab­bakkal váltják fel az eddig gyártott típu­soknak mintegy 30 százalékát. Az egész vállalatra kiterjedően meg­szervezik a szalagszerű termelést, to­vábbá a szakosított felületkezelést is. A megfelelő műszaki és technológiai fel­tételek megteremtésével növelik a kor­szerű anyagok felhasználását, s biztonsá­gosabb feltételekre alapozzák a vállala­ton kívüli kooperációs tevékenységet. A tervek szerint az eddigieknél több bútort adnak át a Bútorért mellett a kiskeres­kedelmi hálózatnak is, és bővítik a Bú­­torért-tel közös vezetésű Varia-boltban is a kínálatot. Mindemellett szélesíteni kívánják az exportpiacot is. Átrajzolták a térképet Népi ellenőrök a közületi autóhasználatról rési Bizottság nézett utána annak, hogy hogyan, milyen célra, s milyen gazda­ságossággal rója az országutakat 23 vál­lalat, szövetkezet, intézmény 146 autó­ja. Mindenekelőtt megállapították, hogy annak idején, a rendelet értelmében, le­adtak 48 gépkocsit. Ennek ellenére szin­te a régire emelkedett ismét a jármű­vek száma 1974. első negyedévéig. Szol­gáltató rendszámokkal látták, el a mun­kásszállító mikrobuszokat és GAZ-okat, sőt, néhány addig teherautó-rendszám­mal rendelkező kocsit is. Igaz az is, hogy ezekre az autókra — legalábbis egy ré­szükre — a vállalatoknak valóban szük­ségük volt. Az erdőgazdaságok vagy pél­dául a Gagarin Hőerőmű nagy távol­ságokra szállítja dolgozóit, míg mun­kahelyükre érnek. A megtakarítás elsősorban a régi, „le­futott” kocsik kicseréléséből, s az újak ésszerű üzemeltetéséből származik. A vizsgált üzemeknél 4 millió 298 ezer fo­rintra rúg ez az összeg, jelentősen csök­kent az 1 kilométerre számított költ­ség, az 1971-es 3 forint 74 fillérről 3 fő­­forint 50 fillérre. A népi ellenőrök tapasztalata szerint általában nem tartják be a menetle­velek kiadására, kiállítására, igazolásá­ra vonatkozó előírásokat. Ez megnehe­zítette a vizsgálat folytatását is. Né­hány helyen az általános célú autókon a vezetők „kizárólagos használattal” utaznak. Az Észak-magyarországi Víz­ügyi és Közműépítő Vállalat szolgálta­tó rendszámú autóját városi utazásaihoz olyan vezető beosztású használta, aki egyébként saját kocsija használatáért a vállalattól rendes havi általányt kap. A vizsgálat során megállapították azt is, hogy a legtöbb helyen bevált, pó­tolta a leadott általános használatú au­tókat a magángépkocsik igénybevétele. Az erre vonatkozó előírásokat — jelen­téktelen esetek kivételével — mindenütt megtartották. Ugyanakkor — mint a né­pi ellenőrök írják — a megemelt üzem­­anyagárak, a vezetéssel járó megterhe­lés miatt csökkenő irányzatot mutat a magánautók hivatalos utazáshoz való használata. A vizsgálat során kiderült az is, hogy jó néhány helyen még mindég „baj van a térképpel”. Csak így történhetett meg ugyanis, hogy Sarud község 91, Cserép­falu 55, Putnok 163 kilométerre került Egertől, mint az például az AT 13—31 rendszámú autó menetlevelén állt. De ilyen meglepetés érte számos vállalat és szövetkezet menetleveleinek vizsgálata­kor a népi ellenőröket. Nyilvánvaló, hogy ha az autóügyeket szakértelemmel és felelősséggel intéznék, akkor nem ke­rülhetne sor a „térkép-átrajzolásokra”. A hozzáértő gépkocsi-ügyintézők hiánya magyarázhatja azt is, hogy bár figye­lemmel kísérik az üzemanyag-felhaszná­lást, de az abban mutatkozó „furcsa­ságokért” felelősségre vonásra egyetlen esetben sem került sor. Így magyaráz­ható, hogy néhány autó 20—30 liter ben­zint is „megeszik” száz kilométerenként. Ha pedig nemcsak papíron igaz e ha­talmas túlfogyasztás, akkor különösen szükség lenne a gépkocsi-ügyintéző szak­értelmére. Ha csak annyira is, hogy sür­gősen szervizbe küldje a habzsoló ma­sinákat. A vizsgálatok feltárása mellett azon­ban a népi ellenőrök — korábbi tapasz­talataikat­­összevetve — javulásról szá­molnak be a gépkocsihasználatban. A fegyelem és az ellenőrzés további sú­lyos milliókat takaríthat meg, s erre — mivel e milliókat benzinben mérik —, valóban nagy szükségünk is lenne. Tudósítónktól. — Kíváncsi vagyok, meddig tartják be? És meddig ellenőrzik a betartá­sát? — kommentálták jó néhányan két esztendeje a közületi gépkocsik haszná­latára vonatkozó friss rendelkezést. Né­mi joggal — hiszen úgy tűnt már, mint­ha az állami rendszámú autókon törté­nő kocsikázás amolyan „szerzett joguk” lett volna egyeseknek. Hogy hány kilo­méterre — közérdekből megtett kilo­méterre — elegendő benzint használ­tak fel egyáltalán nem közfontosságú célra, azt csak sejteni lehetett. A szak­értők mindenesetre milliárdos népgaz­dasági megtakarítást vártak üzemanyag­ban, autóban, gépkocsivezetői bérben. Azóta több alkalommal is sor került a közületi autók használatának vizsgá­latára. Legutóbb — „szúrópróba” sze­rűen — a Heves megyei Népi Ellenőr­ Szovjet akadémikus a szívátültetésről A Pravda pénteki számaiban K. Kova­­nov akadémikus, a Szovjet Orvostudo­mányi Akadémia alelnöke, szervátülte­tési szakértő kommentálta Barnard pro­fesszor újabb szívátültetési kísérleteit, amelyeknek során a beteg szív mellé egy új, egészséges szívet ültetett be. A szovjet orvostudós rendkívül érde­kesnek minősíti Barnard új irányban tett lépéseit, de megjegyzi, hogy az állat­kísérletek tanúsága szerint számítani kell arra, hogy problémák lesznek a régi és az új szív szinkronba hozásával, s a szö­vettani problémák sem oldódnak meg. Kovanov úgy véli, hogy nagyobb táv­latokkal kecsegtet az emberkéz alkotta műszív alkalmazása.. Egy ilyen készülék együttes kidolgozásáról 1974. tavaszán szovjet—amerikai együttműködési megál­lapodást írtak alá, és szovjet részről bíz­nak benne, hogy a két ország tudósai­nak együttes erőfeszítései már a közel­jövőben eredménnyel járnak. Gyárak - péti mintára Évek óta kiemelkedő műszaki és gaz­dasági mutatókkal működik a Péti Nit­rogénművek szor­bitüzeme. A fontos termék iránt egyre nő a ke­reslet külföldön is. A szorbitból készül a cukorbetegek édesítő szere, a C-vitamin, de felhasználják a textiliparban is. A kész termék mellett a szorbitgyártás, mint technológia is, a világpiacra ke­rült. , Az első vásárló Csehszlovákia volt, ahol már működik az új gyár. Most a Szovjetunió is megvásárolta a Péti Nit­rogénművek és a Nagynyomású Kísérleti Intézet eljárását és péti példára építik fel az 5000 tonna évi kapacitású új szer­­bitüzemet.

Next