Magyar Hírlap, 1975. február (8. évfolyam, 32-59. szám)

1975-02-01 / 32. szám

2 1975. FEBRUÁR 1. SZOMBAT NEMZETKÖZI POLITIKA­I KTMagybr Hírlap K­Ü­L­F­Ö­L­D­I L­A­P­O­KB­ÓL __________________—___. . . :U', ' ■ „........ __. Az USA című szovjet folyóirat f 111 A februári számában cikket közöl I il I I r­ az amerikai—kínai kapcsolatok egyes vonatkozásairól. Megálllapítják: az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság közötti kapcso­latok javításának — figyelembe­­véve ezeknek a kapcsolatoknak a világ poli­tikai térképén elfoglalt helyét és azt a tényt, hogy majdnem egy negyed szá­zadig az éles konfrontáció jellemezte őket — komoly, pozitív jelentősége le­hetne regionális és világméretekben egy­aránt. Az utóbbi két-három év esemé­nyeinek menete azonban azt mutatta, hogy az amerikai—kínai viszony nor­malizálódása nem ezzel tűnik ki. Szem­beötlő hogy a KNK kormánya az Egye­sült Államokhoz való közeledést célzó erőfeszítéseit összekapcsolja a Szovjet­unióval való konfrontáció kiélezésével, beleértve csapatok összevonását a kí­nai—szovjet határon, az amerikai—szov­jet kapcsolatok normalizálásának zava­rására irányuló kísérleteket, valamint a nemzetközi antikommunista erők Szov­jetunió elleni mozgósításának folytatá­sát. A szovjet folyóirat rámutat, hogy a kínai fél a kapcsolatok rendezésénél ma­gának akarja fenntartani, a kezdemé­nyezést a kapcsolatok mértékének és jel­legének meghatározásakor. Megkísérli megszerezni az amerikai közvélemény támogatását Peking rakéta-nukleáris po­tenciáljának megteremtéséhez, a szom­szédaival szemben támasztott területi követelései „megalapozottságának” elis­meréséhez. A maoisták ezeknek a feladatoknak a végrehajtásához az „északi fenyege­tés” hírhedt tézisét használják fel, amely a pekingi külpolitikai propaganda egyik központi tétele. Az utóbbi években a Kínai Népköztársaságban járt ameri­kaiak szerint a „szovjet fenyegetés” a kínai hivatalos személyiségekkel folyta­tott beszélgetések állandó visszatérő té­mája volt. ■M —‘ fl| M ma mp A lap New Yrtrk-i Ba­ws fi *5 tudósítója pénteki ih­fmMf s‘zhk^eSartt: t ttokban növekszik a világban végbemenő po­zitív folyamatok támogatóinak tábora. A lakosság legkülönbözőbb rétegeinek képviselői Leonyid Brezsnyev és Gerald Ford vlagyivosztoki találkozójának ered­ményeiben annak megerősítését látják, hogy a felek ragaszkodnak a nemzetközi feszültség enyhítésének irányvonalához, a békés együttműködés biztosítására törek­szenek. Az amerikai kormánynak azt az állásfoglalását, hogy a Szovjetunióval va­ló kölcsönösen előnyös kereskedelmi kap­csolatok rendezését továbbra is a két or­szág kapcsolatai általános javítása fontos elemének tekinti, az amerikai közvéle­mény széles rétegei osztják és támogatják, mindenekelőtt az üzleti körök. A Pravda tudósítója a továbbiakban rámutat: az egészséges tendenciákkal ma­kacsul szembeszálló, befolyásos erőket nem országos, hanem személyes célok, szűk politikai érdekek vezérlik. Elítélen­dő manővereik fő célpontjává az 1972-es szovjet—amerikai kereskedelmi megálla­podást választották, és a realitás érzéké­től messzire rugaszkodva durva kísérletet tettek arra, hogy beavatkozzanak a Szov­jetunió belügyeibe. A Szovjetunió elv­szerű álláspontja nemcsak a politikai intrikusokat leplezte le, hanem elgondol­kodásra késztetett sok olyan személyt is, akiket befolyásuk alá tudtak vonni. rv • f­iát ■■ Ous Hall, az Egye-I­­ PK­ 11V W Cí r I fi sitit Államok Kan­­n"',I­munista Pártjának főtitkára a párt lapjában meztelent cikkében felhívja a figyelmet az imperialista,militarista erők aktivizálódására az Egyesült Államokban. Emlékeztet arra, hogy az utóbbi időben Washington fenyegetéseket intéz az arab országok címére. Ezzel egyidejűleg terve­ket szövögetnek az Egyesült Államok dél­kelet-ázsiai beavatkozásának fokozására, és a Pentagonban nem zárják ki egy új háború lehetőségét a világnak ebben a térségében. A kongresszus „héjái” meghiúsították az 1972-es szovjet,­amerikai kereskedel­mi egyezmény életbeléptetését. Gus Hall ezt cikkében úgy értékeli, mint a hideg­háború korszakához történő visszatérésre tett kísérletet, s felhívással fordul az Egyesült Államok összes békeszerető erői­hez: fokozzák erőfeszítéseiket, hogy meg­hátrálásra kényszerítsék az imperialista­barát erőket, meghiúsítsák szándékaikat. 1974 AZ AKCIÓK ÉVE VOLT — mondják Jugoszláviában. Ekkor emelke­dett törvényerőre az új szövetségi alkot­mány, valamint a köztársaságok alkot­mányai, megtartották a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének korszakos jelen­tőségű X. kongresszusát, az egyes köz­társaságok, tartományok JKSZ-kongres­- szusait követően. 1975 viszont: az alkot­mányban foglalt és a kongresszusi hatá­rozatokban rögzített feladatok megvalósí­tásának éve. Az évnek tehát fordulatot kell hoznia mind a politikai szervezet át­alakításában, mind a gazdaság szilárd­ságának megteremtésében. A­ Kommu­nisták Szövetsége vezető szervei, szer­vezetei és minden tagja felelős azért, hogy mindez a lehető leggyorsabban megvalósuljon — így foglalható össze rö­viden a jugoszláv értékelés. A JKSZ szerepének, helyének megha­tározásakor emlékeztetnünk kell rá: né­hány évvel ezelőtt sok híve volt annak a nézetnek, hogy a JKSZ-nek csupán elvi­­politikai kérdésekkel kell foglalkoznia, s a termelés, a gazdaság, az irányítás konk­rét ügyei a társadalom egyéb szerveire tartoznak. E tekintetben is fordulatot hozott 1974. Belgrád új negyedében, a JKSZ KB székházában Sztavko Filips, a központi bizottság fejlesztési osztályának vezetője is abból indult ki, hogy 1974 gyümölcsö­ző év volt, sikeresen vezette be a szocia­lista fejlődés új szakaszát. Az alkotmá­nyok tervezetéről, a kongresszusok tézi­seiről folytatott országos vita szinte nép­szavazásnak is beillik — mondta. A JKSZ X. kongresszusán elfogadott hatá­rozatok a társadalom legjelentősebb szektorainak fejlődési irányát szabják meg. A legfontosabb: a munkásosztály vezető szerepének érvényesítése minden téren, s ami ezzel szorosan összefügg, most a változott jogrend tényleges, jó működését kell segíteni. A PÁRTSZERVEZETEKNek — mond­ta Sz. Filipi — az általános elveket a he­lyi körülményekre­­kell alkalmazniuk. Ennek első feltétele, hogy mindenütt lét­rehozzák a termelési rendszer egységei­hez szorosan kapcsolódó alapszerveket, s ezek a munkahelyen felvetődő minden időszerű kérdésben hallassák hangjukat. Olyanokban is, amelyekkel korábban nemigen foglalkoztak: a termelés, a be­ruházás, a jövedelemmegosztás és a ká­derkiválasztás kérdéseiben is. (Korábban az alapszervezetek főként lakóterületi rendszerben működtek, s ilyen kapcsolat kialakulása már csak ezért sem volt meg­valósítható.) A kongresszus előkészítésé­nek időszakában­­ azóta is igen sok új alapszervezet alakult, és jelentősen nőtt a JKSZ tagjainak száma. 1973-ban 100 ezer új tagot vettek föl, 1974 első felé­ben 90 ezret. Az új tagok 40 százalé­ka közvetlenül részt vesz a termelésben, 75 százalékuk 27 éven aluli. Most a régi és az új tagok aktivitásának fokozására kell törekedni, arra, hogy mindenki el­mondhassa és el is mondja véleményét — tette hozzá a KB osztályvezetője, majd hangsúlyozta: nagy gondot kell fordíta­ni az 1974 végén 1,1 milliót számláló tag­ság ideológiai-politikai képzésére. Az át­alakuló jugoszláv társadalmi-politikai életben növekszik a Szocialista Ifjúsági Szövetség és a szakszervezetek szerepe is, amelyek szintén 1974-ben tartották meg kongresszusukat. Az ország előtt álló gazdasági felada­tokkal a JKSZ Központi Bizottsága az utóbbi hónapokban több ülésen is foglal­kozott — folytatta Sztavko Filips. — A fő probléma az infláció, amelyet Nyu­gatról „importál” Jugoszlávia. Noha az olaj- és a nyersanyagárak emelkedtek, az ország olaj- és nyersanyag-behozatala tovább nőtt, s emiatt romlott a pénzügyi mérleg. A helyzeten javítandó, fejlesztik a nyersanyag- és energiatermelést, így csökkenteni lehet az importot — ehhez azonban növelni kell a beruházásokat, ami fokozott takarékosságot követel az élet minden területén, s a meglevő ka­pacitások sokka­l jobb kihasználását. A JKSZ alapszervezeteinek, valamint a szakszervezeteknek ezzel is foglalkozniuk kell. Ezért is fontos, hogy a közvetlen termelők aránya növekedjék a JKSZ- ben, a vezetésben. Most dolgoznak a stabilizálást előlké­szítő 1975-ös év, és az 1980-ig, illetve 1985-ig tartó időszak átfogó gazdaság­­politikai tervén. Ezek megvalósítása ré­vén biztosítják a gazdaság kiegyensúlyo­zott, gyors fejlesztését. A BOSZNIAI FŐVÁROS, Szarajevó Kljucs harisnyagyárának párttitkárával, Szulejman Bataloviccsal ugyanezekről a dolgokról esett szó. A titkár — egyéb­ként gépész — elmondta: három üzem­részükben 1300-an dolgoznak, 80 száza­lékuk nő. A három üzemegységben ma már három pártalapszervezet működik, az elmúlt néhány hónap alatt a JKSZ ötven új taggal gyarapodott. A kongresz­­szus óta nagyobb figyelmet fordítanak a termelésre, a vitákban többen szólnak hozzá, nőtt a fegyelem, a gondosság, a felelősség. „A kongresszus óta úgy érzik a munkások, hogy rájuk irányították a fényszórót” — mondta Batalovics. A kér­désre: ennyi nő mellett miért férfi a JKSZ-titkár, azt válaszolta: — A szak­­szervezet és a munkástanács vezetője, meg az igazgató — nő. Én még így is ki­sebbségben vagyok — s hozzáteszi: — Tudja, én muzulmán vagyok. Van a ve­zetésben szerb, horvát — kell egy muzul­mán boszniai is. A VAJDASÁGI SREMSKA MITROVI­ CÁN a Milan Sztepanovics-Matroz nevét viselő papírgyár tízéves. A JKSZ-nek és a szakszervezetnek, valamint az ifjúsági szövetségnek hat-hat alapszervezete mű­ködik, a hat technológiai részlegnek megfelelően, a korábbi egy-egy, közös alapszerv helyett. Erről beszél Rade Pi­­lipovity, a cellulózegység JKSZ-alapszer­­vezetének titkára. Mióta az üzemegysé­geknek megfelelő szervezetekben dolgoz­nak — több is, jobb is a munka. A pa­pírgyár 1400 dolgozójából 400 a párttag. A cellulóz alapszervben 1974-ben 13 új tagot vettek fel, ez 20 százalékos növe­kedésnek felel meg. Az érdeklődés — mondja — már a X. kongresszus előtt megélénkült, mert sok dolgot tisztáztunk. Akik azelőtt húzódoztak, szívesen aktivi­zálódtak, amikor látták, sok múlik mind­nyájunkon. Az alapszervezet félévenként vizsgálja a munkafolyamatokat, a pénzügyi tervet. Ha kiesés, lemaradás mutatkozik,­ a tag­gyűlés döntése alapján az illetékesekhez fordulnak intézkedés végett. Döntést, persze, nem hozhatnak — de eddig min­dig meghallgatták szavukat. Emellett se­gítik az önképzést. A politikai oktatás a városi népegyetemen, gyári előadásokon folyik, képzett előadók látogatják őket. Foglalkoznak kádermunkával is: mindig megkérdezik véleményüket, ha például új művezetőt kell kinevezni, bár ebben sincs döntési joguk. S mind gyakoribb, hogy az alapszervezet álláspontját mint testületét képviselik a JKSZ-tagok a gyű­léseken. Vladimir Repar, a gyári szakszervezeti értekezlet elnöke mindezt azzal egészíti ki, hogy a szakszervezet hatásköre, köte­lezettsége is jelentősen megnőtt. Anyagi eszközökkel nem rendelkezik, de javasol, kifogásol, sőt, néha követel is a dolgozók érdekében, Így vívta ki például az üzemi ebédlő korszerűsítését, bővítését. Hozzá­szólnak a lakáselosztáshoz, a jövedelmek alakulásához. S új dolog a munkásel­len­­őrző bizottság, amelynek joga és köteles­sége, hogy korlátozás nélkül vizsgáljon a gyár életével kapcsolatos minden ügyet, így a vezetést is ellenőrzi, de csak a dol­gozók gyűlésének felelős. Megállapításait ott ismerteti, s tagjai csak közvetlen ter­melők lehetnek. A papírgyár politikai életének e kát vezetője az üzem születése óta itt dol­gozik. Büszkélkednek eredményeikkel — látszik: magukénak érzik. De így van ezzel a többség: fluktuáció szinte nincs is. A dolgozók itt nyertek szakképzést, s nem hagyják el a helyet, ahová akkor kerültek be, fiatalon, amikor „A Matróz" — ahogyan üzemüket emlegetik — még csak az első lépéseket tette. Az országos politika is arra irányul, hogy minél többen érezzék sajátjuknak a műhelyt, a gyárat — az egész országot. Molnár S. Edit Jugoszláviai jegyzetek­­­W Változások a Kommunisták Szövetségében KUDARCCAL VÉGZŐDTEK az előze­tes megbeszélések Hollandia és Surina­me képviselői között a dél-amerikai hol­land „tengerentúli terület” függetlensé­gének előkészítéséről. A BELGA HADÜGYMINISZTÉRIUM cáfolta a hírt, hogy Belgium egyoldalú döntéssel a francia Mirage—F—1 tí­usú harci repülőgépek megvásárlása mellett foglalt volna állást. .. AZ ECUADORI PARTI ŐRSÉG hajói csütörtökön újabb amerikai halászhajót tartóztattak fel, amely engedély nélkül halászott Ecuador 200 tengeri mérföl­­des felségvizeinek határain belül. Lengyel vezetők levele vállalati közösségekhez Márkus Gyula, az MTI varsói tudósítója jelenti: Edward Gierek, a LEMP KB első tit­kára és Piotr Jaroszewicz miniszterelnök közös levelet küldött az ország több száz ipari, építőipari, mezőgazdasági, közleke­dési, kereskedelmi és szolgáltató vállala­tának kollektívájához. A lengyel vezetők levelükben megkö­szönik a dolgozók legutóbbi években vég­zett eredményes, jó munkáját, s kérik, hogy az idén tegyenek újabb erőfeszíté­seket a kitűzött tervfeladatok maradék­talan teljesítése és túlszárnyalása érdeké­ben. A levelek konkrétak. Gierek és Jaro­szewicz minden egyes vállalat dolgozóitól pontosan meghatározott célkitűzés vég­rehajtását kéri. A leveleknek van egy közös vonásuk is. Hangoztatják, hogy alapvető, általános feladat a gazdálkodás hatékonyságának növelése, a termelékenység emelése, a szervezés és a minőség további javítása. A tervfeladatok túlszárnyalására csak a fűtő- és nyersanyagok, valamint a köz­szükségleti cikkek és az exportra kerülő áruk termelésénél törekszenek. A lengyel párt- és állami vezetők a legutóbbi években már többször fordultak hasonló felhívásokkal az ország dolgozói­hoz. , —f l\ 1 \ -~n ^n a ------------------------------------W ]­STYW írt Vita a két német államról a Bundestagban " . Bochkor Jenő, az MTI bonni tudósítója jelenti: Schmidt kancellár kormánynyilatkoza­táról csak pénteken fejezte bie vitáját a szövetségi gyűlés. A parlament ülése csü­törtökön a késő éjszakai órákban fejező­dött be, és pénteken reggel Abelein el­lenzéki képviselő felszólalásával folyta­tódott. A kereszténydemokrata honatya azt kérte számon a kormánytól, hogy miért nem vitt a két német állam alapszerző­dése közelebb a „nemzeti egység” hely­reállításához. A kormány elhanyagolja Nyugat-Berlin támogatását is — vádas­kodott. Ugyanezt a vonalat vitte tovább Wohlrabe CDU-képviselő is. Herbert Wehner, a szociáldemokrata párt parlamenti frakciójának elnöke meg­állapította, hogy az ellenzéknek fogalma sincs fontos kérdések politikai kezelésé­ről és csupán olcsó vádaskodásokra szo­rítkozik. A vitában másodszor is felszólaló Hans- Dietrich Genscher külügyminiszter „ver­senyre” hívta ki az ellenzéket. Felszólí­totta a CDU—CSU-t: ötletekkel, kezde­ményezésekkel abban vetélkedjék a kor­mánnyal, hogy miként vehetné ki az NSZK jobban a részét a nemzetközi eny­hülés megszilárdítására irányuló erőfeszí­tésekből. (AFP) A bonni Bundestag csütörtökön este közfelkiáltással elfogadta a háborús bűnösök büntetőjogi felelősségre vonásá­ról szóló 1971. évi francia—nyugatnémet megállapodás ratifikálására vonatkozó törvényt. Ennek értelmében nyugatnémet bíróságok felelősségre vonhatják mind­azokat a háborús bűnösöket, akiket Fran­ciaországban távollétükben ítéltek el, és akik az NSZK-ban mindeddig kibújtak a büntetőjogi felelősségre vonás alól. A ra­tifikációs törvényre szavaztak az SPD és az FDP képviselői, ellene foglaltak ál­lást az ellenzék tagjai, a CDU—CSU-kép­­viselők. . __, _ _____________,TLA "! I / D v­­y 'n Az Indiai KP kongresszusának határozatai (TASZSZ) Az Indiai Kommunista Párt X. kongresszusa több határozatot foga­dott el fontos nemzetközi kérdésekről, egyebek közt a portugál fordulatról, a chilei néppel vállalt szolidaritásról, a közel-keleti és az indokínai helyzetről. A kongresszus elítélte az imperialista katonai támaszpontok létesítését az In­­diai-óceán térségében, és üdvözölte a Szovjetunió következetes álláspontját, amely a térségnek békeövezetté történő átalakítását célozza. A kongresszus ülései közötti szünet­ben sajtóértekezletet tartott L. A. Dan­ge, a párt országos tanácsának elnö­ke. A kommunista párt konkrét progra­mot javasol az országban uralkodó kor­rupció felszámolására. Ennek első lépé­sét jelentené a közfogyasztási cikkeket gyártó ágazatok államosítása. A párt elnöke rámutatott, hogy azok­ban az indiai államokban, ahol az eh­hez szükséges feltételek kialakultak, lét­re lehetne hozni a baloldali és demok­ratikus erők korzrtá­nyát, hasonlóan ah­hoz, ahogyan az Kerala államban a Nem­zeti Kongresszus, a kommunista párt és más demokratikus pártok képviselőinek részvételével megvalósult.

Next