Magyar Hírlap, 1975. március (8. évfolyam, 60-89. szám)
1975-03-01 / 60. szám
2 1975. MÁRCIUS 1. SZOMBAT NEMZETKÖZI POLITIKA Magyar Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL mm m mm gm mm A Pravda pénteki | I |T| |M| számában V. Jezsov I | I ■ | HPI&Sil professzor kommenmentálja a nyugatnémet szociáldemokraták közelmúltban megtartott külpolitikai értekezletét. A tanácskozáson jelen volt és felszólalt Nyikolaj Inozemcev akadémikus, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió meghívott képviselője is. Jezsov professzor egyebek között megállapítja: a megvitatott kérdések széles köre, azok megközelítésének sokféle módja, az állásfoglalások árnyalati különbözősége, végső soron abban az egységes véleményben kristályosodott ki, hogy az NSZK számára a nemzeti érdekek szempontjából a jövőben nem kínálkozik más megfelelő út, mint az enyhülés és a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztése a Szovjetunióval, az NDK-val és más szocialista országokkal. A részvevők rámutattak, hogy az NSZK azáltal, hogy bekapcsolódott az enyhülési folyamatba, és szerződéses alapon rendezte kapcsolatait a szocialista országokkal, növelte nemzetközi tekintélyét. A cikkíró ugyanakkor rámutatott: Az NSZK-ban még mindig vannak olyan befolyásos erők, amelyek nem ismerik el a lezajlott változásokat és igyekeznek „tegnapi” külpolitikai fogalmakkal operálni. Jezsov professzor rámutat a nyugatnémet szociáldemokraták külpolitikai elméletének és gyakorlatának ellentmondásaira is. Az említett ellentmondások közé sorolja a NATO fejlesztése és tökéletesítése mellett elhangzott szociáldemokrata állásfoglalásokat, a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások helyeslése ellenéren a belső fegyverkezés fokozását sürgető megnyilatkozásokat, illetve azt, hogy sokan ma is — az NDK önálló államiságának, szocialista társadalmi rendszerének tagadásával —, „belnémet kapcsolatokról” és „egységes német nemzetről” beszélnek. Jezsov ugyanakkor emlékeztet rá: az 1970-ben Moszkvában aláírt szovjet— nyugatnémet szerződés és az azt követő megállapodások, amelyeket az NSZK és a szocialista országok kötöttek, továbbá a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi egyezmény megteremtették a nemzetközi alapot arra, hogy számos nemzetközi problémát a kölcsönös megértés és együttműködés szellemében oldjanak meg. „Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a hozzájárulást, amelyet az NSZK realisztikusan gondolkodó politikai és társadalmi erői, közöttük a nyugatnémet szociáldemokraták nyújtottak ennek az alapnak a létrehozásához.” A Portugál Remim [nista Párt központi CI lapja az antitommu^C^|/VU/I I4JV.nista választási pro■ pagandával foglalkozó vezércikkében a következőket írja: A választási kampánynak bizonyos politikai pártokat, csoportokat, illetve csoportocskákat vezérlő fő vonala mindenki előtt nyilvánvalóan az antikommunizmus. Ezt a témát az ultrabaltól az ultrajobboldaliakig napirenden tartják, s annál jobban éleződik, minél jobban közeledik a kampány kezdete. Kinek használ jelenleg az antikommunizmus? Milyen célt szolgál? Politikai szűklátókörűség volna azt hinni, hogy a támadások csak a Portugál Kommunista Párt ellen irányulnak. E „szentszövetség” támadása minden kétséget kizáróan az egész nemzeti demokratizálási folyamat ellen irányul, az antikommunizmus leple alatt. Kudarcra vannak ítélve azok a fáradozások, amelyek arra irányulnak, hogy elszigeteljék a kommunistákat és más következetes demokratákat. „A Portugál Kommunista Párt ostromlott, de nem bekerített vár.” Fő fáradozásaink a néptömegek megnyerésére és a demokratikus erők közötti megértésre irányulnak. Ezek az erők érdekeltek igazán abban, hogy megvédjék a portugál demokratikus forradalmat. A nép és a portugál Fegyveres Erők Mozgalmának szövetsége politikánk állandó része. T _ , _______Chilében még azok fut JCiSPreSSO 15 elégedetlenek * Pinochettel, akik annak idején hatalomra segítették — állapítja meg az olasz baloldali hetilap. Olyan személyiségek is, mint Carlos Vial, a Jelzálogbanknak, az ország harmadik legnagyobb ipari és pénzügyi csoportosulásának vezetője, nyíltan bírálják a junta gazdaságpolitikáját. Sőt León Vilarín is, a magánfuvarozók szervezetének elnöke (a hírhedt fuvarozósztrájk szervezője), aki a végsőkig szembeszállt Allendével, erélyesen tiltakozott azok ellen az intézkedések ellen, amelyeket az ő szektorában vezetett be a junta. Az ország gazdasági válságát tehát már mindenki elismeri. Paradox módon, Pinochetet csak Európa menteteti meg. Március elején ugyanis összeül a Párizsi Klub — tagjai többek között az NSZK, Japán, Olaszország, Nagy-Britannia, az USA, Kanada —, hogy megvizsgálja Chile adósságait. A klub tavaly már újratárgyalta a chilei adósság ügyét, s az emberi és demokratikus szabadságjogok minél előbbi helyreállítását szabva feltételül, visszafizetési kedvezményt adott. Feltétel még az ország gazdaságának talpraállítása, a munkanélküliség növekvésének megakadályozása. Ezzel szemben (miközben az emberi és demokratikus szabadságjogok lábbal tiprása folytatódik) Chilében, 1974 végén az inflációs ráta meghaladta a 375 százalékot, a fizetési mérleg hiánya 200 millió dollár volt, s a munkanélküliség 11-ről 17 százalékra nőtt a hivatalos adatok szerint Az 1975-ös kilátások sem jobbak. IRAK viszonylag ritkábban szerepel a világsajtó hasábjain. Talán azért, mert nem frontország a közel-keleti válságban, de alighanem azért is, mert az évek óta tartó politikai és gazdasági stabilitás kiiktatta az ország életéből a drámai fordulatokat. A hangsúly a céltudatos építőmunkára helyeződött át. Ennek dinamikus volta és sikerei azonban legalább annyi figyelmet érdemelnek, mint a látványos politikai fordulatok, amelyek ebben az országban 1968 áprilisában kerültek le a napirendről: ekkor történt ugyanis az, hogy az öntisztulási folyamaton átesett Baath-párton belül a balszárny kerekedett felül, s az Ahmed Hasszán Al- Bakr elnök köré tömörült vezetőgárda a haladó bel- és külpolitika vágányára helyezte a tízmillió lakosú arab országot. Irak azóta sem tért le erről az útról, és elsősorban ebben keresendők jelenlegi nem kis sikereinek forrásai. Köztudott, hogy Irak jelentős kőolajtermelő. Az viszont már kevésbé ismert, hogy e téren mekkorák a távlatai. Az utóbbi időben az amerikai olajszakértők fokozódó figyelmet tanúsítanak az ország kőolajtartalékai iránt. A Business Week című amerikai hetilapban nemrég megjelent cikk rámutat arra, hogy Irak jelenleg ugyan csak a negyedik helyezett a közel-keleti kőolajtermelő országok listáján, de olaj- és földgáztartalékai egyedül a listavezető Szaúd-Arábia készleteivel hasonlíthatók össze. Ebből pedig azt a következtetést vonják le, hogy Irak — noha jelenleg Irán termelésének csupán egyharmadát éri el — egy évtizeden belül e téren meg fogja előzni keleti szomszédját. EZT A PROGNÓZIST teljes mértékben alátámasztja a bagdadi kormánynak a kőolajtermelés fejlesztésére vonatkozó távlati terve. Tavaly napi átlagban 2 millió barrel (1 barrel = 159,6 liter) olajat termeltek, de ez év végére már 3,5 millió barrelra akarják felfuttatni a termelést. A terv szerint a jelenlegi termelés 1981- re megháromszorozódik. A döntő részében államosított kőolajipar jelenlegi tetemes bevételei szolid pénzügyi fedezetet biztosítanak a nagyszabású program végrehajtásához. Megvan ehhez a kellő hazai szakértői gárda, s biztosított a Szovjetunió és a többi szocialista ország — köztük az évek óta Irakban dolgozó magyar kőolajkutató csoportok közreműködése is. A hozamok fokozásával párhuzamosan máris bővítik az exportszállítási kapacitásokat. Új olajvezeték épül Kirkuk és a Földközi-tenger partján levő Dortyol török kikötő között. Délen, a Basra körzetében levő olajmezőktől kiinduló vezeték már elérte Faót, az Arab (Perzsa-) öböl partjának új iraki kikötővárosát. Folyamatban van itt a kikötő medencéjének mélyítése. E munka befejezése után 300 ezer tonnás tartályhajókat is fogadhatnak majd. A földgáz kiaknázásának üteme a kőolajénál is gyorsabban nő. Ez jelenleg csaknem évi 100 milliárd köbméterre rúg, de egyelőre ennek csak 15 százalékát tudják kellően hasznosítani. Épp ezért Basra környékén már kijelölték egy nagy petrolkémiai ipari kombinát alapjait. AZ OLAJDOLLÁR-ÁRADATOT, amely a világpiaci árak jelentős emelkedése nyomán Irakra szakadt, a bagdadi kormány — több más olajtermelő országgal ellentétben — céltudatosan a nemzetgazdaság fejlesztésének a szolgálatába állította. Ipari üzemek és infrastrukturális létesítmények egész sora épül az országban. Közben nem feledkeznek meg arról,, hogy Irak döntően agrárország és mezőgazdasága viszonylag elmaradott. Az 1976-ban kezdődő új ötéves terv mezőgazdasági fejlesztési programja mintegy 100 milliárd magyar forintnak megfelelő összeget irányoz elő a mezőgazdasági terméshozam emelésére. 1980-ra a két és félszeresére akarják növelni a búza és a rizs termelését. Mivel az egyéni parasztok nem képesek felhasználni a legmodernebb technikát és termelési módszereket, a meglevő mintegy másfél ezer földműves-szövetkezet számát további 785-tel növelik. Az egészséges belső politikai klíma kialakulásához és állandósításához jelentős mértékben hozzájárult a kormányzat tömegbázisának a szélesedése, amely az 1973 nyarán létrehozott Nemzeti Egységfrontban ölt testet. Az uralmon levő Baath-párt és az Iraki Kommunista Párt együttműködése a fronton belül a politikai élet legfontosabb stabilizáló tényezőjének bizonyult. Továbbra is rendezetlen azonban a kétmillió főnyi kurd kisebbség kérdése. A központi kormány által tavaly nagylelkűen felajánlott széles körű autonómiát a Musztafa Barzani vezette Kurd Demokrata Párt nem fogadta el, s a nyílt szeparatizmus útjára lépve, a polgárháború felújításával próbálkozott. Az utóbbi félév során az iraki hadsereg szétzúzta a kurd fegyveresek nagyobb egységeit, s jelenleg csak az iráni határ mentén levő egyes körzetekben folyik harc a kormánycsapatok és elszigetelt kiírt csoportok között. A lázadás teljes felszámolását nehezíti, hogy a kurdok fegyver- és más utánpótlásáról a szomszédos Irén, sőt közvetve Izrael is gondosakodik. Az olajnagyhatalommá válásokRPír Haladó irányú iraki stabilitása. Harc a munkahelyek védelmében, az infláció ellen A francia baloldal közös akciója Dobsa János, az MTI párizsi tudósítója jelenti. A francia baloldali pártok összekötő bizottsága csütörtökön este tartott ülésén elhatározta, hogy a baloldali pártok — a kommunista párt, a szocialista párt és a baloldali radikálisok mozgalma — március folyamán széles körű kampányt indítanak, hogy a munkahelyek védelmére és az infláció ellen harcra mozgósítsák a franciákat. Ennek keretében az ország száz városában közös gyűléseket tartanak, és a megyeszékhelyeken közös sajtókonferenciákat rendeznek. Az ülésen a három párt képviselői közös nyilatkozatot fogadtak el. A nyilatkozat részletesen elemzi a jelenlegi helyzetet és rámutat, hogy a válság, amely az egész nemzetközi kapitalista rendszer válsága, egyre súlyosabbá válik. Franciaországban a kormány — a nagy pénzügyi és iparicsoportok érdekeinek védelmében — újabb áldozatok vállalására akarja kényszeríteni a népet. A baloldali pártok harcra szólítják fel a dolgozókat e politika ellen, és konkrét javaslatokat tesznek a munkahelyek védelmére, az infláció megfékezésére. Így a többi között javasolják az árak rögzítését, a mozgó bérskála bevezetését, a közösséget szolgáló gazdasági beruházások előmozdítását és a közös programban javasolt államosítások — így a bankrendszer és a vezető nagyipari trösztök köztulajdonba való vételének végrehajtását. Az ülés után Paul Laurent, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja kijelentette, hogy az FKP nagyon pozitívnak tekinti a most hozott határozatot, amely lehetővé teszi, hogy a baloldal világos és határozott kampányt indíthasson a kormány politikája ellen és mozgósíthassa a dolgozókat a munkanélküliség és az infláció elleni harcra. Laurent hangsúlyozta: a mostani határozat jelentősége abban rejlik, hogy a baloldali pártok ismét állást foglaltak a monopóliumok elleni határozott harc mellett. Ez meg fogja erősíteni a baloldal egységét A NATO elégedett Franciaországgal^ ^ ^ Luns washingtoni sajtóértekezlete (AFP) Joseph Luns,,a NATO főtitkára az amerikai kormány és a kongresszus vezetőivel folytatott háromnapos megbeszéléseinek befejeztével csütörtökön este sajtóértekezletet tartott Washingtonban. Luns hangoztatta, hogy sem ő maga, sem pedig az Észak-atlanti Tanács tagjai nem foglalnak állást a Ciprus kapcsán Görögország és Törökország között támadt konfliktusban, de a Törökországnak nyújtott amerikai katonai segély, leállításáról szólva megjegyezte: „A NATO maga is gyengült azáltal, hogy egyik tagja gyengült.. A főtitkár, áttekintette a NATO néhány tagjának álláspontját, s ezzel összefüggésben kijelentette: Nagyott elégedett Fran--------------—111 )nciaország magatartásának alakulásával. „Igen kielégítően fejlődött Franciaország és a NATO együttműködése — hangoztatta —, s Franciaország és az Egyesült Államok kapcsolatainak javulása elősegíti az atlanti szövetség tevékenységének javítását.” Elismeréssel nyilatkozott a NATO főtitkára a bonni kormány magatartásáról is. Luns egyesült államokbeli látogatásának befejeztével — amelynek során eszzmecserét folytatott Ford amerikai elnökkel, Kissinger külügyminiszterrel, Schlesinger hadügyminiszterrel, valamint az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottságának vezetőjével is — csütörtökön Washingtonból New Yorkba utazott. Európai biztonsági értekezlet Pietsch Lajos, az MTI kiküldött munkatársa jelenti: Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet irányító testülete, a koordinációs bizottság által kijelölt nem hivatalos munkacsoport pénteken megkezdte a munka következő szakaszára szóló napirendtervezet megvitatását. A munkaprogramot a szokásoknak megfelelően a négy semleges ország, Ausztria, Finnország, Svédország és Svájc terjesztette elő. Ez javasolja, hogy a következő időszak március 10-től április 1-ig tartson. Atervezet tartalmazza a különböző munkaszervek számára javasolt ülések pontos számát, és figyelembe veszi a koordinációs bizottság február 20-i ülésén előterjesztett svéd javaslatot egy különleges munkacsoport létrehozására, amely az értekezlet harmadik, vagyis zárószakasza előkészületeinek kérdéseit vizsgálná meg. E munkacsoport felállításáról még nem született döntés, de a semleges országok programtervezete számol azzal, hogy a munkacsoport adott esetben még a következő időszakon belül összeülhet TJVvQL. A semleges országok napirendi javaslata A JELENLEGI IRAKI RENDSZER következetes antiimperialista politikája már évek óta keresztezi az imperialista érdekeket az Arab (Perzsa-) öböl stratégiailag fontos, és ezért rendkívül érzékeny térségében. Irakot barátsági és együttműködési szerződés fűzi a Szovjetunióhoz s a baráti együttműködés erős szálai a szocialista közösség más országaihoz. A nemzetközi olajmonopóliumok gazdasági gyámkodásától megszabadulva a bagdadi kormány nyíltan szembeszáll az amerikai imperialisták és a térségben levő reakció szövetségeseik, békét veszélyeztető mesterkedéseivel. Az a kilátás, hogy Irak néhány éven belül — a szaúd-arábiai termelési szinthez felzárkózva — olajnagyhatalommá válik, még inkább fokoz,za Washington vele kapcsolatos aggodalmait. Hiszen ez az előretörés nemcsak a termelők egymás közti erőviszonyait változtatja meg, hanem jócskán megnöveli Irak befolyását a nemzetközi energiaellátás folyamatosságának biztosításában. Ezért erős imperialista nyomás nehezedik Irakra. Közvetve része ennek az áldatlan határvita Irak és Irán között, amely szinte rendszeres fegyveres incidensekben jut kifejezésre. A két ország külügyminiszterének január közepén Isztambulban tartott tárgyalásain nem sikerült megállapodásra jutni a vitás területi kérdések ügyében. Abban egyetértettek azonban, hogy egy későbbi időpontban folytatják az eszmecserét. Legújabban Bumedien algériai elnök fejezte ki azt az óhaját, hogy közvetítsen a felek között. Ebben a jelek szerint az OPEC-tagállamok (az olajtermelő országok szervezete) március 4-én Algírban kezdődő csúcstalálkozóján nyílik alkalom. Ha ez sikerrel járna, elhárulna a pozitív irányú iraki fejlődés, egyik jelentős akadálya. Ez egyben a „fo"lyékony arany" miatt rendkívül érzékeny térség békéjének és biztonságának meg-, szilárdításához is hozzájárulna. vx Pálfi Viktor