Magyar Hírlap, 1975. július (8. évfolyam, 180-210. szám)

1975-07-01 / 180. szám

K­Ü­L­FÖL­DI LAPO­K­B­Ó­L A KGST tanácsa Trybuna ludu legutóbbi, 29. ülés­szakának tanács­kozásait kommentálva a varsói Trybuna Ludu „Közös érdek” című cikkében megállapítja: A KGST tanácsának múlt csütörtökön véget ért budapesti ülésszaka újabb fon­tos lépés a baráti országok gazdasági, mű­szaki és tudományos együttműködése kö­vetkezetes bővítése és elmélyítése útján. A mostani ülésszak megkülönböztetett je­lentősége abból a tényből fakadt, hogy az ötéves terv utolsó esztendejében került sorra, amikor értékelni szokták a tervtel­jesítésben elért eredményeket. Már most megállapítható, hogy az előzetes mérleg pozitív. A jelenlegi ötéves terv utolsó esztende­je ugyanakkor megadja a következő öt­éves terv végső formáját. Ezért az utóbbi időszakban a KGST tevékenységének egyik legfőbb területe az új hosszú távú tervek összehangolása. Ez a tervkoordi­náció a KGST 25. ülésszakán elfogadott komplex integrációs programmal szoros összhangban folyt. A budapesti KGST-ülésszak egyhangú­lag elfogadta a következő ötéves időszak sokoldalú integrációs tervét, amely a töb­bi között a közös beruházásokat, a ter­melési szakosodás és kooperáció bővítését és a tudományos-műszaki együttműködés fokozását rögzíti, így a 29. ülésszak hatá­rozatai nagy jelentőségűek lesznek a tag­országok gazdaságának további arányos fejlődése szempontjából. Ez a tény a nyu­gati gazdasági életben végbemenő jelen­ségek ismeretében megkülönböztetett fon­tosságú. A nyers- és fűtőanyag, az ener­getikai bázis és a feldolgozóipar fejlesz­tésére tett közös erőfeszítésekkel a KGST- országok azt akarják elérni, hogy a lehető legkisebbre korlátozzák a tőkés gazdaság negatív jelenségeinek a mi országaink gazdaságára való hatását nPABAfi — __ M n mm mm A népi fegyveres n 0*31 Sc Bt £ crfik győzelmét kfl-I ■ SH vetően tovább eró­■ * ■ * ■ “ sfidik a Dél-vietna­mi Köztársaság nemzetközi tekintélye — álla­pítja meg a Pravda hétfői számában Alek­­szandr Szerbin, a lap kommentátora. A Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya már a háború évei­ben, tartós nemzetközi pozícióra tett szert. Ezzel kapcsolatban a kommentátor­­emlé­keztet arra, hogy a Szovjetunió és a szo­cialista közösség országai már hat évvel ezelőtt diplomáciai kapcsolatokat létesí­tettek a DIFK-kel. Jelenleg 76 ország tart fenn kapcsolatokat a Dél-vietnami Köz­társasággal. A jelenlegi „elismerési hullám” min­denekelőtt arról tanúskodik, hogy erősö­dik a népi forradalmi hatóságok tekinté­lye Dél-Vietnamon belül. A vietnami nép már régóta tartós forradalmi támasszal rendelkezett északon. A Vietnami E­emok­­ratikus Köztársaság segítséget nyújt a testvéri Dél-Vietnamnak az ország előtt álló feladatok megoldásában, külpolitikai és külgazdasági kapcsolatainak megte­remtésében. A szabad és független Dél-Vietnamnak a hatalmas nemzetközi színtéren való megjelenése, korunk törvényszerűségét tükrözi, az igaz ügyért harcoló népek győzelme korának törvényszerűségét —­ írja végezetül a kommentátor. v › »n»MTie«Ni Az l ' amnerikai 3-feral& ~&&& (Tribune Egyesült Alla­■“““•**-”-­mok gazdasági bajairól és a megoldási lehetőségekről ír. Az amerikai gazdaság — jelenlegi problémái ellenére — nem rendült meg alapjaiban. Még ma is támaszkodhat olyan tényezőkre, mint a hatalmas terü­let, bőséges természeti kincsek, nagy­számú, jól képzett lakosság, fejlődő tech­nika és technológia. A dollár csődje nem árnyékolhatja be az űrkutatás eredmé­nyeit, még akkor sem, ha az Egyesült Ál­lamok 50 év legnagyobb válságát éli át. A jelenlegi energiaválság olyan lehetősé­get kínált az Egyesült Államoknak, ame­lyet az eddig nem ragadott meg. Ellen­kezőleg, tovább éleződött a különösen sú­­lyos hanyatlás, mert, az előző évek vi­rágzása elleplezte az alapvető bajokat. A második világháború óta a növeke­désért vívott versenyben Amerikát ma­guk mögött hagyták japáni és európai versenytársai. 1950-ben Japán és Európa nemzeti összterméke az amerikainak 5, illetve 55 százalékával volt egyenlő, ma 20, illetve­­80 százalékát éri el. Nem sza­bad elfelejteni azt sem, hogy az amerikai fizetési mérleg gyakorlatilag 1949 óta (az 1951-es esztendő kivételével) megszakítás nélkül deficites. A veszteségek, melyek kezdetben még alacsonyak voltak, 1971- ben elérték a 22 milliárd, 1974-ben pe­dig a 18 milliárd dollárt. Az infláció ál­landósult. Példátlanul nagy mértékben ugrottak a fogyasztói árak 1974-ben, 30 százalékkal. A jelenlegi válság más ter­mészetű, mint bármelyik, amely az el­múlt harminc évben érintette az Egye­sült­­ Államokat... Bizonyos szektorok, például az autógyártás, túltelítődtek. Ez magyarázhatja a­ nagyarányú munkanél­küliséget is. Az amerikai gazdaság csak akkor válhat kiegyensúlyozottá, ha csök­kenti improduktív kiadásait és növeli a termelékenységet. Egyesek szerint az USA-ban be kellene vezetni a központi tervgazdálkodást, amely sikerekhez veze­tett Európában. A LISSZABONI REPUBLICA ügy­e még mindig nem ért nyugvópontra. Az ürügy­ként használt eset azonban az utóbbi he­tekben túllépte a hazai kereteket. A szo­cialista lap néhány szerkesztője megpró­bált világpolitikát csinálni: a francia Le Quotidien de Paris szerkesztősége kinyo­matta a portugál lap munkatársai által készített francia nyelvű különszámokat. .A Párizs­ nyújtotta publicitást a portugál szocialisták különös módon használták ki: közzétették az SZKP és („személyesen” Ponomarjov KB-titkár) „ötpontos szuper­­titkos dokumentumát”, amely „tanácsokat ad a nyugati kommunistáknak a hatalom megragadására”. ■ A hamisítás primitív; mint Georges Marchais, az FKP főtitkára megjegyezte, olyan írás eltorzított, kifacsart változa­táról volt szó, amelyet­ bárki elolvasha­tott tavaly nyáron a Béke és Szocializmus című folyóirat hasábjain. A kiagyalt „do­kumentum” kettős célt követett: feléb­reszteni a República körül lanyhuló ér­deklődést, valamint „bizonyítékokat" ko­­­­p­solni a portugál kommunisták ellen. •Ő volt „bizonyítékokra”? Az é n-napokban az MFA veze­­i olyamatosan vitatták a útvonalat. Ehhez a vi­­tkot” szolgáltatni — i­zmussal — a ■an nem a ha- TFA Portugália részt, míg a szélsőbal a Fegyveres Erők Mozgalmát támogató (és ezután kiépíten­dő) népi szervezetekre tette a hangsúlyt. A szocialisták viszont elfelejtették meg­említeni, hogy a dokumentumban van egy olyan bekezdés, amely aláhúzza: az MFA olyan pártokra fog támaszkodni, amelyek bebizonyítják, hogy valódi érdeklődést tanúsítanak a szocializmus iránt. A balos csoportok figyelmét — szándékosan — más kerülte el, nevezetesen az a passzus, amely gátat emel „a pártokon belül, vagy­ kívül működő polgári fegyveres szerveze­­­tek” előtt. Mindez intés lehet a maoista MRPP és egyéb ultrabalos csoportocskák illegális „milíciáinak”. AZ AKCIÓPROGRAM olvasása közben magától adódik a felismerés: az egyes ré­szek nem alkotnak szerves egészet, bár nem is esetlegesen kerültek egymás mel­lé. A kompromisszum jellege­­vitathatat­lanul felismerhető. Köztudott az is, hogy az MFA legfelső forradalmi tanácsának­­ülésén heves viták folytak, ellentétes né­zetek is összecsaptak. Lisszaboni hírek szerint az ülésen egyesek a „proletárdikta­túra azonnali kikiáltását” követeltek, má­sok viszont a Soares-féle szocialista párt irányvonalát kívánták érvényre juttatni. E két tendencia közül egyik sem győzött, jelen voltak ugyanis egyéb jelentős áram­latok képviselői is, így állt össze a komp­romisszumos akcióprogram, amelynek '’l­c-­ből következően fel lehetne tenni a­z ilyen szocializmust is kíván az ■a is heterogén, bár meg­­■nindig egységesen lép a „szocializmus” szó­­éppen értelmezik a 'TA egyes ismert bátját tanúsítj­ák Portugália irtózását süz­­’KP politiká­­n reformista szocialista út mellett vannak. Egyre nö­vekszik azonban a mozgalom vezető tes­tületeiben azoknak a száma, akik elvetik a pártpolitika visszatükröződését az MFA-n belül. „Kizárásos” — deduktív — alapon olyan szocializmust hirdetnek meg, amely az „MFA sajátja”. Ez a tekin­télyesnek látszó csoport egyre nagyobb aktivitást fejt ki annak érdekében, hogy az MFA a pártoktól teljes mértékben füg­getlen politikai formáció legyen. Talán nem véletlen e vélemény sike­rének tulajdonítani azt, hogy a Fegyveres Erők Mozgalma az utóbbi napokban hatá­rozottan politikai pártokra jellemző je­gyeket vett fel. Az MFA közpon­ti, politi­kai, katonai és végrehajtó bizottságának létrehozása legalábbis ezt a meggyőződést támasztja alá. A politikai részletkérdése­ken vitatkozó katonák e nagy horderejű kérdésben megegyezésre jutottak. A véle­ményegyezés kissé különös. Nem kizárt, hogy a szervezetileg egyre egységesebb mozgalomban az eltérő áramlatok azért találkozhattak, mert távlatban egyikük vagy másikuk az egész struktúra ellen­őrzésére gondol. KONKRÉT JELEi is vannak az MFA egyes körei által körvonalazott útnak. A legfelső forradalmi tanács akcióprogram­ja „új, dinamikus és fokozatosan párton­­kívüli” államapparátus bevezetéséről be­szél.. A párizsi Le Monde Diplomatique e havi száma szerint az országot hét tár­sadalmi, gazdasági és kulturális fejleszté­si régióra osztanák föl. Ezek élén admi­nisztratív és pénzügyi szempontból auto­nóm katonai-polgári kormányzatok álla­nának, amelyek a dolgozók és a népi szer­vezetek­ (lakóbizottságok, munkásbizottsá­gok stb.) támogatásával számolhatnának. Ez az irányzat nyilvánvalóan ellent­mondásban van az akcióprogram már idé­zett kitételével, amely a pluralista útról és a pártok szerepéről szól. A politikai pártok szerepének fokozott csökkentése erősen megkérdőjelezi a pluralizmus és a pártok jelentőségét. Csökkentést írtunk szándékosan és nem csökkenést, mivel az MFA saját kezdeményezései önmagukban nem fosztják meg a politikai pártokat bá­zisuktól, csupán a hatalomban való része­­sedésüket szűkítik. Mindez újabb konfliktusok kiváltója le­het. A pártoknak saját tömegeik vannak, s olyan ,,politikai vákuum”, avagy olyan „még el nem kötelezett” tömegek nem lé­teznek, amelyek az MFA mint politikai alakzat mögött sorakozhatnának föl. A Fegyveres Erők Mozgalmának politikai hatása eddig áttételesen, a létező politikai pártokon keresztül nyilvánult meg. Egy olyan kísérlet, amely ezen pártok köve­tőit és tömegeit a pártoktól eltávolítani, és közvetlenül az MFA mellé állítani kí­vánná, sok sikerrel nem kecsegtet. A bal­oldal helyébe újabb „baloldalakat” létre­hozni nem más, mint a baloldal felaprí­­tása. A megoldást senki nem fogja tálcán fölkínálni. Kézenfekvőnek tetszik azon­ban a ténylegesen haladó erők — kom­munisták, szocialista baloldal, MFA — szoros szövetsége. Ehhez azonban az szükséges, hogy a szocialista párt felülvizsgálja egészi poli­tikai koncepcióját. Nevezetesen azt, hogy a mai portugál valóság már túlhaladta a burzsoá parlamentáris demokráciáról val­lott szociáldemokrata elképzelést. Napról napra nyilvánvalóbb az ellentmondás a portugál forradalmi folyamat és a PSZP céljai között: az eseményeknek ezen a szintjén a polgári forradalom megvalósí­tásán dolgozni már anakronisztikus visz­­szalépésnek számít. AZ ÚJ HELYZETBEN a PSZP-nek új stratégiát és taktikát kellene kidolgoznia, hogy a kommunistákkal együtt jobban képviselhesse a dolgozó tömegeket a szo­cialista út definiálásában. Az események mögött kullogva azonban a szocialisták annak a sommás felfogásnak adnak tápot, amely eleve feleslegesnek ítéli a pártokat. Másrészt a PSZP növekvő ellenzékisége közrejátszik saját maga és a többi párt szerepének csökkenésében. Major László A pártok és az MFA rw Pellengéren a chilei junta Palme svéd miniszterelnök kubai beszéde (MTI, VPJ) Kegyetlen zsarnoknak mi­nősítette a chilei fasiszta juntát Olof Pal­me svéd miniszterelnök a Santiago de Cu­­bában tiszteletére rendezett barátsági nagygyűlésen. A svéd kormányfő, aki hivatalos láto­gatáson tartózkodik a szigetországban, be­szédében kijelentette: „A chilei nép előbb-utóbb elnyeri szabadságát, mert a zsarnokság magában hordozza pusztulá­sának magját is”. Megerősítette, hogy or­szága szolidáris a chilei néppel. A kubai forradalmat példamutatónak nevezte, s megállapította: ..annak ellené­re, hogy Kuba még mindig blokád alatt él, több területen első helyet vívott ki magának Latin-Amerikában”. A nagygyűlés másik szónoka Fidel Castro miniszterelnök azt hangsúlyozta, hogy a kubai és a svéd kormány külpoli­tikája sok pontban találkozik, s több kér­dést illetően, mint például Vietnam, Chi­le kérdésében az álláspontok teljesen azo­nosak. A két ország kapcsolatát rendkí­vül barátinak minősítette, és rámutatott, hogy a Szovjetunión, valamint a szocia­lista országokon kívül. Svédország tette a legtöbb baráti gesztust és nyújtotta a legtöbb támogatást Kubának. Emlékezte­tett arra, hogy a svéd kormány az utóbbi négy év alatt 33 millió dollár értékű isko­lai és kórházi felszerelést adományozott a kubai népnek. A két ország árucsere­forgalma évről évre emelkedik, s ma már meghaladja a százmillió dollárt. A svéd kormányfő és kísérete a hétfői napot Varaderóban tölti, s ott folytatód­nak a hivatalos megbeszélések is. Gladys Marin, a Chilei Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Chi­lei Kommunista Ifjúsági Szövetség főtit­kára annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az ENSZ soron következő közgyűlése elítéli a junta kegyetlenkedé­seit, s érvényt szerez az emberi jogokra vonatkozó határozatának. Az ismert chilei kommunista vezető ki­­lencnapos kubai látogatását befejezve, elutazása előtt nyilatkozott Havannában. Elmondotta, hogy a törvényes Allende­­kormány megbuktatásának második év­fordulóján, szeptemberben nemzetközi szolidaritási napokat rendeznek Mexikó­városban. Gladys Marint elutazása előtt fogadta Pidel Castro, a Kubai Kommunista Párt első titkára. (AFP) A?, Excelsior című mexikói napi­lap vasárnapi számában azt írta, hogy a chilei hírszerző szervek a CIA amerikai kémszervezet ügynökeinek közreműködé­sével szörnyű kínzásoknak vetik alá a po­litikai foglyokat. A lap a Pinochet-féle fa­siszta rezsimmel szembehelyezkedő chilei ellenállási mozgalom tagjaira hivatkozva arról számolt be, hogy a politikai foglyo­kat a Chilei Orvosi Kamara elnökének közvetlen részvételével és amerikai kol­­laboránsok segítségével kínozzák. A kín­zások mérgező anyagokat a vénákba va­ló befecskendezésétől egészen a test leg­érzékenyebb részeinek elektromos sokko­lásáig terjednek. V­l­s —* J "V 2 1975. JÚLIUSI, KEDD NEMZETKÖZI POLITIKA AGYAR Hímiap Mozambsik természetes szövetségesei a szocialista államok (TASZSZ, ADN) Lourenco Marques­­ben, a Mozambiki Népi Köztársaság fővá­rosában nyilvánosságra hozták a néhány napja függetlenné vált állam első kormá­nyának névsorát. A kabinet összes tagjai a Mozambiki Felszabadítási Front (FRELIMO) vezetői. A Mozambiki Népi Köztársaság kormá­nyának megalakításáról hétfőn kiadott hi­vatalos közlemény megerősíti, hogy a mi­nisztertanács tevékenységében tartani fogja magát a FRELIMO határozataihoz. Munkájának alapvető célja: a dolgozó tö­megek hatalmának szélesítése és törvény­ben való rögzítése, a nemzeti független­ség megszilárdítása, a kolonializmus ál­tal hátrahagyott súlyos problémák meg­oldása, a nemzeti újjáépítés megszervezé­se. A népi köztársaság államhatalma többé nem a kizsákmányolás, hanem a dolgozó nép érdekei védelmének eszköze — hang­súlyozza a kommüniké. Ennek feltétele az államgépezet megújhodása mellett a munkamódszerek alapvető megváltozása. Samara Machel elnök a független Mo­­zambik kormányának fő politikai irány­vonalát meghatározva kijelentette: Mo­­zambik olyan állam lesz, amelyben a la­kosság valamennyi hazafias rétege a mun­kások és parasztok szövetségének vezeté­sével egyesíti erőfeszítéseit a kolonializ­mus és az imperialista uralom örökségé­nek felszámolásában. Mozambik termé­szetes szövetségesei a szocialista államok, amelyek az emberség szabad részét al­kotják, a fiatal afrikai és más országok, amelyek egységfrontot képeznek az anti­­im­perialista harcban.

Next