Magyar Hírlap, 1975. augusztus (8. évfolyam, 211-236. szám)
1975-08-01 / 211. szám
2 1975. AUGUSZTUS 1. PÉNTEK NEMZETKÖZI POLITIKA MEGYEJE HÍRUP Leonyid Brezsnyev: A biztonsági értekezlet a Józan ész diadala Mi, az európai biztonsági és együttműködési konferencia zárószakaszának összes részvevői, érzékeljük ennek az eseménynek különleges jellegét és politikai horderejét. Meggyőződéssel állíthatom, hogy ugyanezt érzik milliók és milliók a tanácskozásonrészt vevő országokban, sőt más országokban is. Velünk együtt mélységesen tudatában vannak annak, hogy mi is zajlik le ezekben a napokban a finn fővárosban. Mi a nyitja ennek az érdeklődésnek, amely a teremben jelenlevő magas rangú politikusok és államférfiak tanácskozása iránt megnyilvánul? A válasz nyilvánvalóan az, hogy a tanácskozás eredményeihez olyan várakozások és remények fűződnek, amilyenekre a háború utáni idők közismert együttes szövetségesi döntéseit követő időszakban egyetlen kollektív akció sem jogosított fel. Az a nemzedék, amely átélte a második világháború szörnyűségeit, különösen jól látja ennek a tanácskozásnak történelmi értelmét. A tanácskozás célkitűzései annak az európai nemzedéknek eszéhez és szívéhez is szólnak, amely már a béke körülményei között nőtt fel és él, s ma jogosan úgy érzi, hogy ez másképp nem is lehetne. Rengeteg vér áztatta Európa földjét a két világháború alatt. A 33 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada legfelsőbb politikai és állami vezetői azért gyűltek össze Helsinkiben, hogy közös erővel olyan kontinenssé változtassák Európát, amely mindörökre megszabadul a háborútól és a megrázkódtatásoktól. A békére való jogot biztosítani kell Európa valamennyi népe számára. Természetesen amellett vagyunk, hogy ugyanezt a jogot biztosítsuk földünk valamennyi népe számára. Európa, amely számos nagyszerű nemzeti kultúra hazája, a világcivilizáció egyik kiemelkedő hegycsúcsa, képes rá, hogy példát mutasson a tartós békén alapuló államközi kapcsolatok felépítésére. A Szovjetunió a tanácskozás eredményeit nem egyszerűen a második világháború politikai mérlege szükséges megvonásának tekinti. Ennek a tanácskozásnak az is feladata, hogy a jelen realitásai és az európai népek több évszázados tapasztalatai aránján elképzelje és felvázolja a jövőt. Itt, Európában, nemegyszer ékesítették magukat kétes „babérokkal” az agresszorok, akiket azután elért a népek átka. Itt, Európában, politikai doktrínává kiáltották ki a világuralomra való törekvést, amely azután több állam csődjével ért véget, amelyek erőtartalékaikat bűnös és embergyűlölő célkitűzések elérésére áldozták fel, kapcsolatok helyes és igazságos elveinek meghirdetése. Nem kevésbé fontos az is, hogy ezek az elvek gyökeret verjenek a jelenlegi nemzetközi kapcsolatokban, gyakorlattá és a nemzetközi élet olyan törvényévé váljanak, amelyet senki sem sérthet meg. A mi békepolitikánk erre irányul, és ezt újból kinyilvánítjuk erről a nagy tekintélyű szónoki emelvényről. Természetesen a 33 európai állam, az Egyesült Államok és Kanada vezetőinek a történelemben példa nélkül álló találkoznia kulcsfontosságú láncszemmé kell hogy váljék az enyhülés, az európai és a nemzetközi biztonság megszilárdítása, a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlesztésének folyamatában. Ahhoz azonban, hogy a népeknek a mostani találkozóval, a tanácskozás döntéseivel kapcsolatos reményei teljes mértékben valóra válhassanak, hogy azokat ne ingassa meg az első zord szélvihar, további közös erőfeszítésekre, valamenynyi részt vevő államnak az enyhülés elmélyítését célzó mindennapos munkájára van szükség. A tanácskozás sikere csak azért vált lehetségessé, mert részvevői lépésről lépésre egymás elébe mennek, és a gyakran nem kis nehézségeket leküzdve végül is képesek voltak kidolgozni az általánosan elfogadott megállapodásokat minden egyes megvitatott kérdésben. Ezek a megállapodások nem úgy jöttek létre, hogy a tanácskozás egyes részvevői a többiekre erőszakolták nézeteiket, hanem minden vélemény és érdek figyelembevételével és közös egyetértésben. Ha itt kompromisszumokról lehet beszélni, akkor ezek megalapozott kompromisszumok, olyanok, amelyek a béke javát szolgálják, anélkül, hogy elmosnák az ideológiában és a társadalmi rendszerekben tapasztalható különbségeket. Pontosabban, a részt vevő államok közös politikai akarata jut kifejezésre abban a formában, amelyben ez a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének feltételei között ma elérhető. A tanácskozás munkájának tapasztalatából fontos következtetések adódnak a jövőre nézve is. Ezek közül a legfőbb, ami a záródokumentumban is kifejeződik: senki sem teheti meg, hogy ilyen vagy olyan külpolitikai jellegű megfontolásokra támaszkodva, megkísérelje előírni más népeknek, hogyan alakítsák ki belügyeiket. Minden állam népének szuverén joga, hogy megoldja belügyeit, kialakítsa belső törvényeit. Másfajta hozzáállás ingatag és veszélyes talaj a nemzetközi együttműködés szempontjából. Az általunk aláírandó dokumentum, az államok széles körű, de pontos akcióplatformja, amely egyoldalú, két- és sokoldalú alapon évekre, sőt, évtizedekre szólhat. Az eddigi eredmények azonban nem jelentenek határt. Ma ez a lehetőségek maximuma, holnap pedig kiindulóponttá kell válnia a további előrehaladáshoz a tanácskozás által megnyitott irányokban. Az emberiségre jellemző a kezdeményezésekben és tettekben megnyilvánuló folyamatosságra való törekvés. Ez vonatkozik arra a nagy ügyre is, amelyhez most a Helsinkiben képviselt 35 állam hozzákezd. Ez tükröződött abban, hogy kijelölték a további lépéseket az első európai biztonsági és együttműködési értekezlet utáni időszakra, a konferencia feladatainak megoldására és továbbfejlesztésére. E rendkívül tekintélyes hallgatóság előtt szeretném ismételten hangsúlyozni a szovjet külpolitika egyik állandó vonását — a béke és a népek közötti barátság lenini politikáját, annak humanizmusát. A humanizmus eszméi hatják, át pártunk XXIV. kongresszusának határozatait, a békeprogramot, amelynek egyik pontja az európai értekezlet összehívásáról szól. Le kell vonnunk a következtetéseket a történelmi tapasztalatokból Ezért érkezett el az ideje, hogy levonjuk a szükséges kollektív következtetéseket a történelem tapasztalataiból. És, mi itt, ezeket a következtetéseket annak tudatában vonjuk le, hogy felelősek vagyunk az európai kontinens jövőjéért, mert ennek a kontinensnek békés viszonyok között kell léteznie és fejlődnie. Aligha tagadja bárki, hogy a tanácskozás eredménye valamennyi részvevő állam érdekeinek gondosan kimért egyensúlyát tükrözi. Az eredményt tehát különös óvatossággal kell kezelni. Az európai értekezlet eszméjének felvetésétől a tetőpontig — a csúcsszintű befejezésig — megtett nem könnyű út immár mögöttünk van. A Szovjetunió, amely józanul értékeli az európai és a nemzetközi politikai erők viszonyát és dinamikáját, biztos benne, hogy az enyhülés és az egyenjogú együttműködés hatalmas áramlatai, amelyek az utóbbi években mindinkább meghatározzák az európai és a világpolitika alakulását, e tanácskozás és e tanácskozás eredményei révén újabb erőt és még nagyobb lendületet nyernek. Az okmány, amely aláírásunkra vár — a múlt eredményeit összegezve — tartalmával a jövő felé fordul. Az elért, megállapodások a legidőszerűbb problémák széles skáláját ölelik fel: a békét, a biztonságot és a különböző területeken való együttműködést. A részvevő országok közötti kapcsolatok szilárd alapot nyertek azokból az alapvető elvekből, amelyek meghatározzák az államok közötti viszonyban követendő magatartás szabályait. Ezek a békés egymás mellett élés elvei, amelyekért olyan nagy meggyőződéssel és következetességgel küzdött a szovjet állam megalapítója, Lenin, és amelyekért ma is harcol a szovjet nép. A tanácskozás meghatározta a kereskedelmi-gazdasági, a tudományos és műszaki területen, a környezetvédelem területén, a kultúra és a művelődés terén kifejtendő együttműködés, az emberek, intézmények és szervezetek közötti kapcsolatok irányait és konkrét formáit is. Az együttműködés lehetőségei most olyan területekre is kiterjednek, amelyeken ez a hidegháború éveiben elképzelhetetlen volt. Ilyen például a béke és a népek közötti barátság érdekeit szolgáló széles körű kölcsönös tájékoztatás. Nem titok, hogy az információs eszközök a béke és a bizalom céljait szolgálhatják, de a viszálykodás mérgét is elhinthetik az egész világon, az országok és a népek között. Szeretnénk remélni, hogy a tanácskozás eredményei a helyes irányt mutatják az e téren való együttműködés számára is. Fejlődjék a katonai enyhülés is Az értekezlet számos fontos megállapodást fogadott el, amelyek a politikai enyhülést katonai enyhüléssel egészítik ki. Ez is minőségileg új fokozat az államok közötti bizalom megszilárdításában. A Szovjetunió következetes híve annak, hogy a tanácskozást követően a katonai enyhülés tovább fejlődjék. Az egyik elsőrendű feladat ezen a téren: megtalálni a lehetőséget a középeurópai haderőcsökkentésre úgy, hogy ez senkinek se csorbítsa a biztonságát. Vagy megfordítva: mindenkinek hasznára váljék. A tanácskozáson elért megállapodások sajátos politikai jelentősége és erkölcsi ereje abban foglalható össze, hogy ezeket a megállapodásokat a részt vevő államok legfőbb vezetői erősítik meg aláírásukkal. A közös és legfontosabb feladatunk, hogy teljes érvényt szerezzünk ezeknek a megállapodásoknak. Mi abból indulunk ki, hogy az értekezleten képviselt valamennyi ország megvalósítja az elért megállapodásokat. Ami a Szovjetuniót illeti, az pontosan így fog eljárni. Nézetünk szerint az értekezlet summája az, hogy a nemzetközi enyhülés mindinkább konkrét tartalommal telik meg. Az enyhülés kézzelfoghatóvá tétele a lényege mindannak, ami a békét Európában valóban tartóssá és megingathatatlanná teheti. Ezzel összefüggésben mi a fegyverkezési hajsza megszüntetését, a reális leszerelési eredmények elérését teszszük az első helyre. Nagyon fontos az államközi Az okmányt áthatja az ember tisztelete, az ember iránti gondoskodás Nagy megelégedéssel állapítom meg, hogy az európai béke megszilárdításának fő problémáival kapcsolatban a tanácskozás által kidolgozott tételek a népek érdekeit, az emberek érdekeit szolgálják, függetlenül a foglalkozástól, a nemzetiségtől és a kortól: a munkásokét, a falusi dolgozókét, az értelmiségiekét, vagyis minden egyes emberét és az egész emberiségét. A tételeket áthatja az ember tisztelete, az ember iránti gondoskodás, hogy békében éljen és bizalommal tekinthessen a jövőbe. Az általunk elért megállapodások kibővítik annak lehetőségét, hogy a népek fokozottabban befolyásolják az úgynevezett nagy politikát. Ugyanakkor érintik a mindennapos problémákat is. Előmozdítják az ember életkörülményeinek javítását, a foglalkoztatottság biztosítását, a jobb művelődési feltételeket, összefüggnek az egészségről való gondoskodással is, vagyis röviden mindennel, ami az egyes embereket, családokat, a fiatalokat és a különböző társadalmi csoportokat érinti. Azokhoz hasonlóan, akik erről a szónoki emelvényről beszéltek, az európai biztonsági és együttműködési értekezletet az összes részvevők közös sikereként értékelem. Az értekezlet eredményei hasznot hajthatnak Európa határain túl is. A hosszú tárgyalások eredményei olyanok, hogy nincs győztes és legyőzött, nyertes és vesztes. Ez a józan ész diadala. Mindenki nyert: a keleti és a nyugati országok, a szocialista és a kapitalista államok, a szövetségekbe tömörültek és a semlegesek, a kis és a nagy államok népei egyaránt. Mindenki nyert, akinek drága bolygónk békéje és biztonsága. Meg vagyunk győződve arról, hogy mindannak a sikeres megvalósítása, amiről itt megállapodtunk, nemcsak hogy kedvező hatással lesz az európai népek életére, hanem fontos hozzájárulást jelent az a világbéke megszilárdításához is. Még egy gondolat, amelyet valószínűleg a jelenlevők közül sokan osztanak. A tanácskozás a nemzetközi politika hasznos iskolájának bizonyult a részt vevő államok számára, különösen, hasznosnak napjainkban, amikor a pusztításra és megsemmisítésre hihetetlen eszközök állnak rendelkezésre. Az az erőteljes impulzus, amelyet a tanácskozáson rézt vevő 35 állam vezetőinek ez a találkozója ad, arra hivatott, hogy elősegítse a békés életet Európában és azon kívül. Befejezésül szeretnék mély elismeréssel adózni a finn népnek és kormánynak, személy szerint Urno Kekkoneni finn elnöknek a harmadik szakasz munkájának nagyszerű megszervezéséért,, a, rendkívüli szívélyességért és vendégszeretetért. a ------------*1 :: ----------------------------------------------—1 ' Kétoldalú tárgyalások Az üléstermen kívül is folytatódnak a rendkívül élénk eszmecserék Helsinkiben. (TASZSZ) Csütörtökön Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára Helsinkiben baráti megbeszélést folytatott Todor Zsivkovval, a Bolgár KP Központi Bizottságának első titkárával, az államtanács elnökével. Megbeszélésre került sor csütörtökön Leonyid Brezsnyev és Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke között. Leonyid Brezsnyev ugyancsak csütörtökön Pierre Elliot Trudeau kanadai kormányfővel is találkozott. Leonyid Brezsnyev a csütörtöki nap folyamán megbeszélést folytatott Süleyman Demirel török miniszterelnökkel, este pedig találkozott Helmut Schmidt nyugatnémet szövetségi kancellárral. Erich Honecker, az NSZEP első titkára Leo Tindemans belga miniszterelnökkel találkozott. Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere csütörtök délelőtt tárgyalt Hans-Dietrich Genscherrel, nyugatnémet kollégájával. Edward Gierek, a LEMP első titkára munkareggelin vett részt Giscard d’Estaing francia elnökkel. Gustáv Husák Edward Gierekkel tárgyalt. Lubomir Strougal csehszlovák kormányfő norvég kollégájával, Trygve Brattelivel találkozott. Chnoupek csehszlovák külügyminiszter Kissinger amerikai és Van der Stoel holland külügyminiszterrel tartott megbeszélést. Ford amerikai elnök és Demirel török miniszterelnök csütörtök reggel eszmecserét folytatott a két ország között támadt ellentétekről, de megoldást nem találtak. Az Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország és az NSZK állam-, illetve kormányfői — külügyminisztereik bevonásával — csütörtökön munkaebéden tárgyaltak a helsinki brit nagykövetség épületében. Caglayangil török és Biciosz görög külügyminiszter ugyancsak megbeszélést tartott — Ciprusról — a Finlandia-palotában. A Brezsnyev-beszéd első visszhangja (TASZSZ) Leonyid Brezsnyevnek az európai biztonsági értekezlet helsinki zárószakaszán elmondott beszéde világszerte óriási visszhangot váltott ki. A beszédhez fűzött legelső kommentárok kiemelik, hogy Leonyid Brezsnyev síkraszállt az enyhülés, a béke és a biztonság megszilárdítása mellett mind Európában, mind az egész világon. Az SZKP KB főtitkárának beszédét bőségesen kommentálták a nyugati hírügynökségei, is. Az AP amerikai hírügynökség Helsinkiből keltezett anyagában hangsúlyozta: Leonyid Brezsnyev meggyőződése szerint külpolitikai meggondolásokból kiindulva senkinek sincs joga beavatkozni más népek belügyeibe, s megszabni, hogy hogyan alakítsák más országok saját belpolitikájukat. A Reuter angol hírszolgálati iroda Brezsnyev beszédével kapcsolatban azt jegyzi meg, hogy a Szovjetunió következetesen síkraszáll a katonai enyhülés megvalósítása mellett. A DPA nyugatnémet hírügynökség így kommentálta az SZKP KB főtitkárának beszédét: „Leonyid Brezsnyev a józan ész győzelméről beszélt Európában.”