Magyar Hírlap, 1975. augusztus (8. évfolyam, 211-236. szám)

1975-08-01 / 211. szám

2 1975. AUGUSZTUS 1. PÉNTEK NEMZETKÖZI POLITIKA MEGYEJE HÍRUP Leony­id Brezsnyev: A biztonsági értekezlet a Józan ész diadala Mi, az európai biztonsági és együttműködési konferencia záró­szakaszának összes részvevői, ér­zékeljük ennek az eseménynek különleges jellegét és politikai hordere­jét. Meggyőződéssel állít­hatom, hogy ugyanezt érzik mil­liók és milliók a tanácskozáson­­részt vevő országokban, sőt más országokban is. Velünk együtt mélységesen tudatában vannak annak, hogy mi is zajlik le ezek­ben a napokban a finn főváros­ban. Mi a nyitja ennek az érdeklő­désnek, amely a teremben jelen­levő magas rangú politikusok és államférfiak tanácskozása iránt megnyilvánul? A válasz nyilván­valóan az, hogy a tanácskozás eredményeihez olyan várakozások és remények fűződnek, amilye­nekre a háború utáni idők köz­ismert együttes szövetségesi dön­téseit követő időszakban egyetlen kollektív akció sem jogosított fel. Az a nemzedék, amely átélte a második világháború szörnyűsé­geit, különösen jól látja ennek a tanácskozásnak történelmi értel­mét. A tanácskozás célkitűzései annak az európai nemzedéknek eszéhez és szívéhez is szólnak, amely már a béke körülményei között nőtt fel és él, s ma jogo­san úgy érzi, hogy ez másképp nem is lehetne. Rengeteg vér áztatta Európa földjét a két világháború alatt. A 33 európai állam, az Egyesült Ál­lamok és Kanada legfelsőbb po­litikai és állami vezetői azért gyűltek össze Helsinkiben, hogy közös erővel olyan kontinenssé változtassák Európát, amely mindörökre megszabadul a hábo­rútól és a megrázkódtatásoktól. A békére való jogot biztosítani kell Európa valamennyi népe számá­ra. Természetesen amellett va­gyunk, hogy ugyanezt a jogot biz­tosítsuk földünk valamennyi né­pe számára. Európa, amely szá­mos nagyszerű nemzeti kultúra hazája, a világcivilizáció egyik kiemelkedő hegycsúcsa, képes rá, hogy példát mutasson a tartós békén alapuló államközi kapcso­latok felépítésére. A Szovjetunió a tanácskozás eredményeit nem egyszerűen a második világháború politikai mérlege szükséges megvonásának tekinti. Ennek a tanácskozásnak az is feladata, hogy a jelen reali­tásai és az európai népek több év­százados tapasztalatai aránján el­képzelje és felvázolja a jövőt. Itt, Európában, nemegyszer ékesítet­ték magukat kétes „babérokkal” az agresszorok, akiket azután el­ért a népek átka. Itt, Európában, politikai doktrínává kiáltották ki a világuralomra való törekvést, amely azután több állam csődjé­vel ért véget, amelyek erőtarta­lékaikat bűnös és embergyűlölő célkitűzések elérésére áldozták fel, kapcsolatok helyes és igazságos elveinek meghirdetése. Nem ke­vésbé fontos az is, hogy ezek az elvek gyökeret verjenek a jelen­legi nemzetközi kapcsolatokban, gyakorlattá és a nemzetközi élet olyan törvényévé váljanak, ame­lyet senki sem sérthet meg. A mi békepolitikánk erre irányul, és ezt újból kinyilvánítjuk erről a nagy tekintélyű szónoki emelvényről. Természetesen a 33 európai ál­lam, az Egyesült Államok és Ka­nada vezetőinek a történelemben példa nélkül álló találkoznia kulcsfontosságú láncszemmé kell hogy váljék az enyhülés, az euró­pai és a nemzetközi biztonság megszilárdítása, a kölcsönösen előnyös együttműködés fejleszté­sének folyamatában. Ahhoz azon­ban, hogy a népeknek a mostani találkozóval, a tanácskozás dön­téseivel kapcsolatos reményei tel­jes mértékben valóra válhassa­nak, hogy azokat ne ingassa meg az első zord szélvihar, további közös erőfeszítésekre, valameny­­nyi részt vevő államnak az eny­hülés elmélyítését célzó minden­napos munkájára van szükség. A tanácskozás sikere csak azért vált lehetségessé, mert részvevői lépésről lépésre egymás elébe mennek, és a gyakran nem kis nehézségeket leküzdve végül is képesek voltak kidolgozni az ál­talánosan elfogadott megállapo­dásokat minden egyes megvita­tott kérdésben. Ezek a megálla­podások nem úgy jöttek létre, hogy a tanácskozás egyes részve­vői a többiekre erőszakolták né­zeteiket, hanem minden véle­mény és érdek figyelembevételé­vel és közös egyetértésben. Ha itt kompromisszumokról le­het beszélni, akkor ezek megala­pozott­ kompromisszumok, olya­nok, amelyek a béke javát szol­gálják, anélkül, hogy elmosnák az ideológiában és a társadalmi rendszerekben tapasztalható kü­lönbségeket. Pontosabban, a részt vevő államok közös politikai aka­rata jut kifejezésre abban a for­mában, amelyben ez a különbö­ző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének feltételei között ma elérhető. A tanácskozás munkájának ta­pasztalatából fontos következteté­sek adódnak a jövőre nézve is. Ezek közül a legfőbb, ami a záró­­dok­umentumban is kifej­eződik: senki sem teheti meg, hogy ilyen vagy olyan külpolitikai jellegű megfontolásokra támaszkodva, megkísérelje előírni más népek­nek, hogyan alakítsák ki bel­­ügyeiket. Minden állam népének szuverén joga, hogy megoldja belügyeit, kialakítsa belső törvé­nyeit. Másfajta hozzáállás inga­tag és veszélyes talaj a nemzet­közi együttműködés szempontjá­ból. Az általunk aláírandó doku­mentum, az államok széles körű, de pontos akcióplatformja, amely egyoldalú, két- és sokoldalú ala­pon évekre, sőt, évtizedekre szól­hat. Az eddigi eredmények azon­ban nem jelentenek határt. Ma ez a lehetőségek maximuma, hol­nap pedig kiindulóponttá kell válnia a további előrehaladáshoz a tanácskozás által megnyitott irányokban. Az emberiségre jel­lemző a kezdeményezésekben és tettekben megnyilvánuló folya­matosságra való törekvés. Ez vo­natkozik arra a nagy ügyre is, amelyhez most a Helsinkiben képviselt 35 állam hozzákezd. Ez tükröződött abban, hogy kijelöl­ték a további lépéseket az első európai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet utáni időszakra, a konferencia feladatainak meg­oldására és továbbfejlesztésére. E rendkívül tekintélyes hallga­tóság előtt szeretném ismételten hangsúlyozni a szovjet külpoliti­ka egyik állandó vonását — a bé­ke és a népek közötti barátság lenini politikáját, annak huma­nizmusát. A humanizmus eszméi hatják, át pártunk XXIV. kong­­­resszusának határozatait, a béke­programot, amelynek egyik pont­ja az európai értekezlet összehí­vásáról szól. Le kell vonnunk a következtetéseket a történelmi tapasztalatokból Ezért érkezett el az ideje, hogy levonjuk a szükséges kollektív következtetéseket a történelem tapasztalataiból. És, mi­ itt, ezeket a következtetéseket annak tudatá­ban vonjuk le, hogy felelősek va­gyunk az európai kontinens jövő­jéért, mert ennek a kontinensnek békés viszonyok között kell létez­nie és fejlődnie. Aligha tagadja bárki, hogy a tanácskozás ered­ménye valamennyi részvevő ál­lam érdekeinek gondosan kimért egyensúlyát tükrözi. Az ered­ményt tehát különös óvatossággal kell kezelni. Az európai értekezlet eszméjé­nek felvetésétől a tetőpontig — a csúcsszintű befejezésig — megtett nem könnyű út immár mögöttünk van. A Szovjetunió, amely józa­nul értékeli az európai és a nem­zetközi politikai erők viszonyát és dinamikáját, biztos benne, hogy az enyhülés és az egyenjogú együttműködés hatalmas áramla­tai, amelyek az utóbbi években mindinkább meghatározzák az európai és a világpolitika alaku­lását, e tanácskozás és e tanács­kozás eredményei révén újabb erőt és még nagyobb lendületet nyernek. Az okmány, amely alá­írásunkra vár — a múlt eredmé­nyeit összegezve — tartalmával a jövő felé fordul. Az elért, megál­lapodások a legidőszerűbb prob­lémák széles skáláját ölelik fel: a békét, a biztonságot és a külön­böző területeken való együttmű­ködést. A részvevő országok közötti kapcsolatok szilárd alapot nyer­tek azokból az alapvető elvekből, amelyek meghatározzák az álla­mok közötti viszonyban követen­dő magatartás szabályait. Ezek a békés egymás mellett élés elvei, amelyekért olyan nagy meggyő­ződéssel és következetességgel küzdött a szovjet állam megala­pítója, Lenin, és amelyekért ma is harcol a szovjet nép. A tanácskozás meghatározta a kereskedelmi-gazdasági, a tudo­mányos és műszaki területen, a környezetvédelem területén, a kultúra és a művelődés terén ki­fejtendő együttműködés, az em­berek, intézmények és szerveze­tek közötti kapcsolatok irányait és konkrét formáit is. Az együttműködés lehetőségei most olyan területekre is kiter­jednek, amelyeken ez a hideghá­ború éveiben elképzelhetetlen volt. Ilyen például a béke és a népek közötti barátság érdekeit szolgáló széles körű kölcsönös tá­jékoztatás. Nem titok, hogy az információs eszközök a béke és a bizalom céljait szolgálhatják, de a viszálykodás mérgét is elhint­hetik az egész világon, az orszá­gok és a népek között. Szeretnénk remélni, hogy a tanácskozás ered­ményei a helyes irányt mutatják az e téren való együttműködés számára is. Fejlődjék a katonai enyhülés is Az értekezlet számos fontos megállapodást fogadott el, ame­lyek a politikai enyhülést kato­nai enyhüléssel egészítik ki. Ez is minőségileg új fokozat az álla­mok közötti bizalom megszilárdí­tásában. A Szovjetunió követke­zetes híve annak, hogy a tanács­kozást követően a katonai enyhü­lés tovább fejlődjék. Az egyik el­sőrendű feladat ezen a téren: megtalálni a lehetőséget a közép­európai haderőcsökkentésre úgy, hogy ez senkinek se csorbítsa a biztonságát. Vagy megfordítva: mindenkinek hasznára váljék. A tanácskozáson elért megálla­podások sajátos politikai jelentő­sége és erkölcsi ereje abban fog­lalható össze, hogy ezeket a meg­állapodásokat a részt vevő álla­mok legfőbb vezetői erősítik meg aláírásukkal. A közös és legfon­tosabb feladatunk, hogy teljes ér­vényt szerezzünk ezeknek a meg­állapodásoknak. Mi abból indu­lunk ki, hogy az értekezleten kép­viselt valamennyi ország megva­lósítja az elért megállapodásokat. Ami a Szovjetuniót illeti, az pon­tosan így fog eljárni.­­ Nézetünk szerint az értekezlet summája az, hogy a nemzetközi enyhü­lés mindinkább konkrét tar­talommal telik meg. Az enyhü­lés kézzel­foghatóvá tétele a lényege mindannak, ami a békét Európá­­ban valóban tartóssá és megin­­gathatatlanná teheti. Ezzel össze­függésben mi a fegyverkezési haj­­sza megszüntetését, a reális lesze­relési eredmények elérését tesz­­szük az első helyre. Nagyon fontos az államközi Az okmányt áthatja az ember tisztelete, az ember iránti gondoskodás Nagy megelégedéssel állapítom meg, hogy az európai béke meg­szilárdításának fő problémáival kapcsolatban a tanácskozás által kidolgozott tételek a népek ér­dekeit, az emberek érdekeit szol­gálják, függetlenül a foglalkozás­tól, a nemzetiségtől és a kortól: a munkásokét, a falusi dolgozókét, az értelmiségiekét, vagyis min­den egyes emberét és az egész emberiségét. A tételeket áthatja az ember tisztelete, az ember iránti gondoskodás, hogy békében éljen és bizalommal tekinthessen a jövőbe. Az általunk elért megállapodá­sok kibővítik annak lehetőségét, hogy a népek fokozottabban be­folyásolják az úgynevezett nagy politikát. Ugyanakkor érintik a mindennapos problémákat is. Előmozdítják az ember életkö­rülményeinek javítását, a foglal­koztatottság biztosítását, a jobb művelődési feltételeket, össze­függnek az egészségről való gon­doskodással is, vagyis röviden mindennel, ami az egyes embere­ket, családokat, a fiatalokat és a különböző társadalmi csoportokat érinti. Azokhoz hasonlóan, akik erről a szónoki emelvényről beszéltek, az európai biztonsági és együtt­működési értekezletet az összes részvevők közös sikereként érté­kelem. Az értekezlet eredményei hasznot hajthatnak Európa hatá­rain túl is. A hosszú tárgyalások eredmé­nyei­ olyanok, hogy nincs győztes és legyőzött, nyertes és vesztes. Ez a józan ész diadala. Mindenki nyert: a keleti és a nyugati orszá­gok, a szocialista és a kapitalista államok, a szövetségekbe tömö­rültek és a semlegesek, a kis és a nagy államok népei egyaránt. Mindenki nyert, akinek drága bolygónk békéje és biztonsága. Meg vagyunk győződve arról, hogy mindannak a sikeres meg­valósítása, amiről itt megállapod­tunk, nemcsak hogy kedvező ha­tással lesz az európai népek éle­tére, hanem fontos hozzájárulást jelent az a világbéke megszilár­dításához is. Még egy gondolat, amelyet va­lószínűleg a jelenlevők közül so­kan osztanak. A tanácskozás a nemzetközi politika hasznos isko­lájának bizonyult a részt vevő államok számára, különösen, hasznosnak napjainkban, amikor a pusztításra és megsemmisítésre hihetetlen eszközök állnak ren­delkezésre. Az az erőteljes im­pulzus, amelyet a tanácskozáson ré­­zt vevő 35 állam vezetőinek ez a találkozója ad, arra hivatott, hogy elősegítse a békés életet Eur­ópában és azon kívül. Befejezésül szeretnék mély elis­meréssel adózni a finn népnek és kormánynak, személy szerint Urn­o Kekkoneni finn elnöknek a harmadik szakasz munkájának nagyszerű megszervezéséért,, a, rendkívüli szívélyességért és ven­dégszeretetért. a ------------*1 :: ----------------------------------------------—1 ' Kétoldalú tárgyalások Az üléstermen kívül is foly­tatódnak a rendkívül élénk esz­mecserék Helsinkiben. (TASZSZ) Csütörtökön Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára Helsinki­ben baráti megbeszélést folyta­tott Todor Zsivkovval, a Bolgár KP Központi Bizottságának első titkárával, az államtanács elnö­kével. Megbeszélésre került sor csü­törtökön Leonyid Brezsnyev és Gustáv Husák, a CSKP KB főtit­kára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke között. Leonyid Brezsnyev ugyancsak csütörtökön Pierre Elliot Trudeau kanadai kormányfővel is talál­kozott. Leonyid Brezsnyev a csütörtöki nap folyamán megbeszélést foly­tatott Sü­leyman Demirel török miniszterelnökkel, este pedig ta­lálkozott Helmut Schmidt nyugat­német szövetségi kancellárral. E­rich Honecker, az NSZEP első titkára Leo Tindemans bel­ga miniszterelnökkel találkozott. Oskar Fischer, az NDK külügy­minisztere csütörtök délelőtt tár­gyalt Hans-Dietrich Genscherrel, nyugatnémet kollégájával. Edward Gierek, a LEMP első titkára munkareggelin­ vett részt Giscard d’Estaing francia elnök­kel. Gustáv Husák Edward Gierek­­kel tárgyalt. Lubomir Strougal csehszlovák kormányfő norvég kollégájával, Trygve Brattelivel találkozott. Chnoupek csehszlovák külügyminiszter Kissinger ame­rikai és Van der Stoel holland külügyminiszterrel tartott megbe­szélést. Ford amerikai elnök és Demi­rel török miniszterelnök csütör­tök reggel eszmecserét folytatott a két ország között támadt el­lentétekről, de megoldást nem ta­láltak. Az Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország és az NSZK állam-, illetve kormányfői — külügyminisztereik bevonásá­val — csütörtökön munkaebéden tárgyaltak a helsinki brit nagy­­követség épületében. Caglayangil török és Biciosz görög külügyminiszter ugyancsak megbeszélést tartott — Ciprusról — a Finlandia-palotában. A Brezsnyev-beszéd első visszhangja (TASZSZ) Leonyid Brezsnyev­nek az európai biztonsági érte­kezlet helsinki zárószakaszán el­mondott beszéde világszerte óriá­si visszhangot váltott ki. A be­szédhez fűzött legelső kommen­tárok kiemelik, hogy Leonyid Brezsnyev síkraszállt az enyhü­lés, a béke és a biztonság meg­szilárdítása mellett mind Euró­pában, mind az egész világon. Az SZKP KB főtitkárának be­szédét bőségesen kommentálták a nyugati hírügynökségei­, is. Az AP amerikai hírügynökség Hel­sinkiből keltezett anyagában hangsúlyozta: Leonyid Brezsnyev meggyőződése szerint külpolitikai meggondolásokból kiindulva sen­kinek sincs joga beavatkozni más népek belügyeibe, s megszabni, hogy hogyan alakítsák más or­szágok saját belpolitikájukat. A Reuter angol hírszolgálati iroda Brezsnyev beszédével kapcsolat­ban azt jegyzi meg, hogy a Szov­jetunió következetesen síkraszáll a katonai enyhülés megvalósítása mellett. A DPA nyugatnémet hír­­ügynökség így kommentálta az SZKP KB főtitkárának beszédét: „Leonyid Brezsnyev a józan ész győzelméről beszélt Európában.”

Next