Magyar Hírlap, 1975. november (8. évfolyam, 289-313. szám)
1975-11-01 / 289. szám
2 1975. NOVEMBER, SZOMBAT NEMZETKÖZI POLITIKA ( W~\ / \ _____________________MeGYER fllRffjp KÜLFÖLDI LAPOKBÓL b v MHUllí Csütörtöki szállumában a lap el- itJulLI Ilii ítélte az izraeli UVMMUlllll kormánykörök a megszállt arab területeken folytatott terror- és erőszakpolitikát. . „A terroristákkal való harc” ürügyén — emeli ki a moszkvai esti lap — az izraeli megszállók tömeges hatóvadászatokat és házkutatásokat tartanak, ártatlan embereket tartóztatnak le és vetnek börtönbe. Hivatalos adatok, szerint jelenleg több mint 19 000 arab fogoly sínylődik izraeli börtönökben. A foglyokat egészségtelen körülmények között tartják, éheztetik. Az izraeli hatóságok folytatják az őslakosság elűzését szülőhelyéről, kisajátítják a tulajdonukat. Ezt követően katonai településeket hoznak létre ezeken a területeken. Ez a taktika világosan tanúskodik a megszállók azon szándékáról, hogy örökre kisajátítsák az arab területeket. Az izraeli megszállók egyidejűleg lázasan igyekeznek a maguk képére formálni Jeruzsálem keleti, arab részét. Több mint 15 000 arabot űztek el a városból és tombolták le házaikat. Döntést hoztak arról, hogy mintegy 3000 lakóházat építenek fel zsidók számára Jeruzsálem arab területén és nem titkolják a város demográfiai arculatának megváltoztatását célzó terveiket. IN THE OBSERVER A világ bármely más országában elképzelhetetlen lenne az, ami az Egyesült Államokban valószínűnek látszik, éspedig az, hogy az ország legnagyobb városát hagyják csődbe jutni írja a brit hetilap. A közelmúltban csak hajszálon múlt, hogy New York csődbe nem jutott, és december elején ez minden bizonnyal be is következik, ha csak a szövetségi kormány nem avatkozik közbe. Márpedig Ford elnök azt állítja, hogy nem fog segíteni, és a kongresszusban a képviselők többsége hasonlóan tartózkodó. Az országban a széles közvélemény álláspontja — amely iránt a politikusok éppen olyan érzékenyek, mint a vadászkutya a vad szagára — a jelek szerint afféle kárörömmel vegyes várakozás. Ford elnöknek az a véleménye, hogy New Yorknak magának kell megtalálnia a fizetésképtelenségből kivezető utat, és helytelen lenne, ha Washington mentesítené a New York-iakat a 13 milliárd dolláros adósság fájdalmas, de erkölcsileg tanulságos következményeitől. (Hogy elképzelést nyerhessünk New York adósságainak nagyságáról, hozzáfűzhetjük, hogy Chicago, amelynek lakossága fele New Yorkénak, csak 1,6 milliárd dollár adósságot kénytelen törleszteni.) Ily módon a kongresszusban folytatódik a vita arról, mi legyen New York adósságaival? Sok politikus osztja az elnök álláspontját, sőt, James Buckley konzervatív beállítottságú szenátor még vizsgálatot is javasolt annak megállapítására, nem hamisítja-e meg hitelek szerzésére törekedve a New York-i vezetés a városi könyvelést. Vannak azonban nyomós okai is annak, hogy az amerikai közvélemény vonakodik megsegíteni New Yorkot. Az amerikai szövetségi kormányzati rendszer nem ismer olyan előírásokat, hogy Washingtonnak a fizetésképtelen városok vagy államok segítségére kell sietnie. E rendszer ■ csodálói, vagyis az amerikaiak többsége, attól tart, hogy a szövetségi kormány ilyen hatalmas méretekben történő beavatkozása a pénzügyekbe, még ha jobb ügyről lenne is szó, mint New York esete, az egyes államok rovására veszélyesen megnövelné Washington hatáskörét — írja a brit lap. Az amerikai elnök beszéde (AFP) Ford amerikai elnök csütörtökön San Franciscóban egy választás előtti adománygyűjtő vacsorán világpolitikai kérdésekről tartott beszédet. Az elnök a SALT-tárgyalásokkal kapcsolatban kijelentette, hogy az Egyesült államok nem kívánja elsietni a második SALT-egyezmény aláírását, és elegendő időt akar arra, hogy „kiegyensúlyozott és megbízható megállapodást” kössön. Ford elismerően szólt az ENSZ békefenntartó szerepéről, ezzel szemben elítélte a világszervezet — általa Egyesült Államok-ellenes — „egyoldalú” állásfoglalásait Az elnök az amerikai—kínai kapcsolatokat szilárdnak és a kölcsönös tiszteleten alapulónak nevezte, és ezzel összefüggésben emlékeztetett arra, hogy a két ország közötti jó viszony elmélyítésének céljával ez év végén Kínába látogat. A NATO-országokkal és Japánnal fennálló szövetségi kapcsolatokat Ford úgy ítélte meg, hogy azok jobbak, mint bármikor a legutóbbi 10 évben. Az ENSZ leszerelési vitája (VPI) Az ENSZ-közgyűlés 1. sz. politikai bizottsága megkezdte a leszerelési kérdések megvitatását. A bizottság ülésén felszólalt Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője. Hangsúlyozta, hogy a fejlődő országok előrehaladásának útján a fő akadályt az jelenti, hogy az egész világon óriási összegeket költenek fegyverkezésre.. Éppen ezért szükség van arra, hogy a különböző országok érdekeltek legyenek a leszerelésben, a katonai kiadások csökkentésében. A Szovjetuniónak nem célja valamiféle egyoldalú megoldás kicsikarása, készen, áll arra, hogy vállalja mindazokat a kötelezettségeket, amelyeket az összes többi orzság, köztük a Biztonsági Tanács állandó tagjai magukra vállalnak. A vita során Libanon képviselője kijelentette: ezek a javaslatok az egész világközvélemény törekvését tükrözik. Alfonso García-Robles, Mexikó állandó ENSZ-képviselője üdvözölte az atomfegyver-kísérletek teljes és általános betiltásáról szóló szovjet javaslatot, támogatásáról biztosította a leszerelési világkonferencia megtartásának gondolatát és az atomfegyvermentes övezetek létrehozásának elvét. John Martin, aki az Egyesült Államok képviselője, kijelentette, hogy a közgyűlésnek támogatnia kell a leszereléssel kapcsolatos erőfeszítéseket. Utalt arra, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió között az elmúlt időszakban egész sor olyan megállapodás született, amelyek a termonukleáris katasztrófa elhárítására irányulnak. A panamai kormányfő nyilatkozata (MTI) Omar Torrijos tábornok, a panamai kormány elnöke interjút adott Király Ferencnek, az MTI kiküldött tudósítójának. A hét évvel ezelőtt bekövetkezett fordulat, a társadalmi átalakulás kezdeményezője a hadsereg volt — mondotta bevezetőben a miniszterelnök... •• A Panama-csatornna körül folyó vitával kapcsolatban a kormányfő kijelentette: új, igazságos szerződést kell kötni az Egyesült Államokkal, amely több mint hetven éve bitorolja a csatornát és övezetét. Panama javasolta, hogy 2000-ig az USA jelenlegi tizennégy támaszpontjából tizenegyet számoljon fel, majd e dátumot követően szüntesse meg a maradék hármat is. A kormányfő méltatta a szocialista országok támogatását, amelyek minden nemzetközi fórumon mindig támogatták a panamai népigazságos ügyét. Panama és Magyarország néhány héttel ezelőtt létrejött diplomáciai kapcsolatáról szólva, Torrijos tábornok hangsúlyozta: a panamai nép megelégedéssel fogadta e hírt. Schmidt befejezte pekingi tárgyalásait (MTI) Helmut Schmidt bonni kancellár pénteken este befejezte kínai látogatásának hivatalos részét. A délután folyamán két és fél órán át tárgyalt Teng Hsziaoping miniszterelnök-helyettessel, s ezt követően sajtóértekezletet tartott. Kína és az NSZK képviselői három megállapodást írtak alá: egyet a légi közlekedésről, egyet a tengerhajózásról és egyet a két fél gazdasági vegyes bizottságának felállításáról. Sajtóértekezletén Schmidt elmondta, hogy kínai partnereivel három kérdésben jutottak „teljes egyetértésre”, a „német egységet” illetően, azaz, mint ő mondta, abban, hogy a „németek közös fedél alatt éljennek”, valamint Nyugat- Európa egységét és a fejlett (tőkés), valamint a fejlődő országok dialógusát illetően. Helmut Schmidt és kísérete szombaton délelőtt országjáró körútra, Nankingba, majd Urumcsiba indul. Mao huncsi (elnök) írnokai Strauss huncsin is túltettek a nacionalista revansszellem táplálásában. Ezekben a napokban a Zsenmin Zsipao két alkalmat — előbb az új szovjet— szerződést, majd H. Schmidt kancellár péktogatásait — használta, hogy elvakult nősséggel álljon ra. revansista tö egység” ügye mi min Zsipao egyil ben a nyugatnél kölcsönzött idézesével intézett du az új szovjeteN ellen, amiért az célul, a két nemesítését. Pekingben sze letár internaciorében tetszelegni kétségbe a raci eionalizmusát. Csakhogy — mint a német egység ügyében elfoglalt álláspontjuk is tanúsítja — az ő internacionalizmusuk nem proletár, hanem reakciós. Hiszen, ha valóban az internacionalisták ők, akkor nem állnának az ellentétes osztályt aznémet állam egyesítenem vennék semmibe K, az első munkás-pémet állam álláspontkülönböző társadalo,ra német állam leaz NDK és NSZK -ződése, hanem a Könyv is elistás tehát), ha maoisták ellenességükben nyugatnémet űrcsillagénál. (be) finá L . Revansistábbak... Ford elnök „személyes barátja" Zarándoklat Washingtonba ELŐSZÖR TETT EGYIPTOMI ELNÖK hivatalos látogatást az Egyesült Államokban Anvar Szadat személyéhert, formálisan viszonozva ezzel a Watergatebotrány hullámai által elsodort Nixon elnök tavalyi kairói „diadalmenetét”. (A néhai Nasszer elnök járt ugyan Amerikában, de csak az ENSZ közgyűlésén.) A párizsi Le Monde vezércikkíróját ez a zarándoklat egyenesen arra a merész megállapításra indította, miszerint „ez látványos módon jelzi Egyiptomnak a nyugati akolba való visszatérését, csaknem negyedszázados távollét után”. Mégis Kairónak az ebben az irányban tett jelentős közeledése ellenére is kissé elhamarkodottnak és túlzottnak kell tekintenünk az egyébként jól értesültségéről ismert párizsi lap megállapítását. . A szubjektív szándékokon túl ugyanis az „akolba való visszatérésnek” nincsenek meg az objektív feltételei. Elsősorban azért mert a mai Egyiptom nem azonos azzal, amely „negyed százada távozott”, ezenkívül pedig a világ és a Közel-Kelet erőviszonyaiban egyaránt jelentős változások mentek végbe. Olyanok, amelyek nem kedveznek az „akolba tereléseknek”. Az egyiptomi vezetés szempontjából valóban fontos volt ez a látogatás, amelyet ■ a kairói sajtó előzetes kommentárjaiban „a béke és a remény útjának” nevezett. A kissingeri „kis lépések diplomáciájának” eredményeként tető alá hozott egyiptomi —izraeli csapatszétválasztási megállapodás általában kedvezőtlen fogadtatásra talált az arab világban. A PFSZ, Szíria, Irak és több más ország rendkívül erőteljesen bírálta a sínai különalkut, amely figyelmen kívül hagyja a többi arab ország és a palesztinok érdekeit. A konzervatív arab rendszerek ugyan tartózkodtak, a nyílt bírálattól, de ugyanúgy a lépés helyeslésétől is. Nyilvánvalóvá vált Egyiptom részleges elszigetelődése, amit többek közt — a libanoni válság ürügyén — Kairóban összehívott arab külügyminiszteri értekezlet sikertelensége is jelzett. KAIRÓBAN EZÉRT ÉGETŐ IGÉNY TÁMADT a helyzet befagyasztására „rácáfoló” új kezdeményezés iránt. Annál is inkább, mert Tel Aviv — 2,5 milliárd dolláros gazdasági segély és jelentős mennyiségű, legkorszerűbb fegyverszállítmány formájában — már behajtotta Washingtonon a sínai megállapodás árát. Egyiptomnak pedig, amely súlyos gazdasági bajokkal küszködik (a külkereskedelmi mérleg deficitje ebben az évben előreláthatólag 500 millió dollárra emelkedik), sürgősen szüksége van újabb hitelekre. E témán kívül Szadat elnök washingtoni útipoggyászában szerepelt még a politikai rendezés további módozatainak a megvizsgálása, valamint — halvány reményként — fegyvervásárlások kieszközlése. A washingtoni fogadtatás szívélyes volt, Ford elnök „személyes barátjának” mondotta vendégét. Azonban — tekintettel az ügy iránt kedvezőtlenül hangolt kongresszusra és a közeledő elnökválasztásokra — nem sokat tudott tenni érte. Az teljesen valószínűtlen, hogy Washington áldását adta volna Szadatnak arra a javaslatára, hogy a felújítandó genfi békekonferencián a PFSZ képviselői is egyenrangú félként vegyenek részt. Szíria „kiengesztelése” céljából Ford közölte, hogy novemberre tervezett európai útja során hajlandó találkozni Hafez Asszad elnökkel. (Damaszkusz nem reagált erre.) Az újabb ,,kis lépés” esélye a Golán-fennsíkon — ezt Izraelből is jelzik — nagyon csekélynek látszik.. Szadat elnök, ezért — enyhítendő a testvérországok reá nehezedő bírálatát az ENSZ közgyűlése előtt — kérte, hogy hívják újra össze a genfi békekonferenciát, valamint azt, hogy az 1976-os évet a palesztinok érének nyilvánítsák. TAKTIKAI ÉS PROPAGANDISZTIKUS SZEMPONTBÓL ez nem minősíthető rossz húzásnak, de az átfogó közel-keleti rendezés szempontjából nem sokat ígér. Bizonyosra vehető: Tel Aviv és Washington ez idő szerint a palesztinok genfi részvételét illetően elutasító álláspontot foglal el, s ennek módosítása az amerikai elnökválasztások lezajlásáig nem is igen vár- ható. Így tehát a jelen helyzet befagyasztásával és ebből adódóan a feszültségek további folyamatos felhalmozódásával kell számolni. Nem valószínű az sem, hogy a Washingtonban aláírtnégy, amerikai—egyiptomi megállapodás beváltotta Kairó előzetesen táplált reményeit. A fegyvervásárlásból semmi sem lett, A legjelentősebb „eredményként” az a hitelegyezmény könyvelhető el, melynek keretében Egyiptom — húsz évi törlesztésre — 98,1 millió dollár értékben élelmiszereket vásárolhat az Egyesült Államoktól. Ez csupán morzsa Egyiptom valóságos hitelszükségleteihez képest. Ford elnök ezért az USA külföldi gazdasági segélyprogramjában további 750 millió dollárt szán Egyiptomnak. Csakhogy ezt még jóvá kell hagynia a kongresszusnak, amely már előzetesen sokallta a tervezett összeget. Ennél többet — sem pénzben, sem politikai támogatásban — nem lehetett kipréselni Washingtonból. Az pedig, hogy ezért érdemes volt-e elzarándokolni a Fehér Házba, lemérhető lesz hamarosan az arab világ reagálásán. IV Pálfi Viktor Szadat elnök washingtoni tárgyalásai idején a Philadelphia Inquirer című lap „Washington figyelemelterelő terápiája” címmel közölte e karikatúrát