Magyar Hírlap, 1975. november (8. évfolyam, 289-313. szám)
1975-11-27 / 310. szám
10 1975 NOVEM3CT 27, CSÜTÖRTÖK NTÖGDIJASOir » O » M I MnCVflR fllPMP A Vili. kerületben Körülnéztünk a házigazdák, a Vili. kerületiek portáján A látogatás időszerűségét az adta, hogy — mint hírül adtuk — a VIII. kerületi pártbizottság mellett működő tömegpolitikai munkabizottság, a kerületi KISZ-bizottság, a tanács és a népfrontbizottság közös felhívása alapján több, az időseket, különösen a nyugdíjasokat érintő programra kerül sor. Ez a programsorozat kezdete lesz annak az akciónak, mellyel a főváros talán „legöregebb” kerülete lakóinak 32 százalékára, a 60 éven felüliekre kíván figyelmet fordítani. Szégyenlősek A VIII. kerületi Tanácsnál az egészségügyi osztályt kerestük fel, ahol az idősek gondozásával kapcsolatos ügyek gazdái végzik munkájukat. Ők viselik gondját a kerület „öregotthonainak”, és a házigondozás, a szociális segélyezés is az ő feladatuk. — Jogosnak érzem, hogy kerületünk példaként mer kiállni — mondta dr. Vidéki István főorvos, az egészségügyi osztály vezetője. — A tanács végrehajtó bizottsága következetesen mindent megtesz azért, hogy a kerület idős lakói ne maradjanak magukra gondjaikkal. Azt reméljük, hogy a körzeti orvosok, a védőnők és a tanácstagok kapcsolata a lakossággal biztosítékot nyújt arra, hogy egyetlen gondozásra szoruló idős ember se várjonhiába segítséget. Anyagi lehetőségeink módot nyújtanak, hogy ha az illetőnél a feltételek fennállnak, akkor mindenkinek a maximális segítséget adhassuk meg. Hivatásos és társadalmi gondozóink pedig készen állnak a mindenkori igénybevételre. Érdekes, hogy néhány idős, magányos ember szégyelli, hogy segítségre szorul, valósággal titkolja a helyzetét. Ilyen esetben a környezetében élőknek módjuk van arra, hogy ők kezdeményezzék a gondozást. A közelmúltban két esetben ilyen módon hívták fel a figyelmet egy-egy magányos, idős emberre, és az így hozzánk jutott hír után tudtunk segíteni. Gondozóközpont Alapvetően javult a helyzet a VIII. kerületben azóta, hogy a józsefvárosi otthont megszervezték. Ez az egy éve működő intézmény nemcsak egyszerűen napközi otthont nyújt 120 idős embernek, hanem a kerületi idősek gondozóközpontja lett, innen irányítják, mozgatják a több mint 100 házigondozásban részesülő ellátását is. A tervek szerint az elkövetkezendő évben két újabb, hasonló otthonközpontot szerveznek ,a Pogány József utcában és a Hungária körúton. Ezeken a helyeken a főétkezésen kívül fürdési lehetőséget és fehérnemymosást is szerveznek. A kerület jelentős — az időseket segítő — intézménye a szociális foglalkoztató is, ahol a 400 bedolgozó közül 150 a nyugdíjas. — Az eddigi eredmények ellenére sem hisszük — mondta a tanács osztályvezetője —, hogy a kerületben élő idős embereknek már nincsenek olyan problémáik, amikben segíthetnénk. Noha az utóbbi időben például a szocialista brigádok, a diákok is igyekeznek egyre többféle módon, szervezetten segíteni az idősek gondozásában, bizonyára akad még tennivaló. Azt is tudjuk, hogy nemis mindig csak anyagi segítségre tartanak igényt az idős emberek. Sokszor éppen olyan intézkedéssel javíthatunk a nehezebben közlekedő, tájékozódó időskorúakon, amelyek nem követelnek anyagiakat. Ezért tartjuk jó kezdeményezésnek a most első ízben megrendezésre kerülő „idősek fórumát”, ahol bizonyára panaszok, bírálatok is elhangzanak majd. Mindenesetre igyekszünk majd bürokráciamentesen, gyorsan orvosolni a kéréseket December 9-én Az „idősek fórumát” a VIII. kerület, Bláthy Ottó u. 15. szám alatt december 9-én, kedden délután 16 órakor rendezik meg. A találkozóra a kerületieken kívül is szívesen látnak mindenkit. w/m A házigazdák háza táján A Medicina új könyve Nemcsak asztmásoknak Olyan betegségről jelent meg könyv, amelyet ma már nem mint speciális időskori betegséget emlegetnek. Sőt, az orvostudomány mai álláspontja szerint az 50—60 éves kor felett a legritkább az asztmás megbetegedés. Ugyanakkor igen sok idős ember van, aki nem gyógyult ki az asztmájából, ráadásul nem tanulta meg elviselni betegségét. A most megjelent Az asztma című kötetben (Medicina Kiadó) dr. Branyiczky László nemcsak a betegség történetével, tüneteivel, alakulásával ismertet meg, de megnyugtató olvasmányt is nyújt. Jellemző, hogy bevezetőjét ezzel a bölcs mondattal zárja: „Nem mindenki lesz asztmás, de mindenki lehet beteg, és amit e könyvből a betegségről általában megtud, hasznára válik bármely betegségben Különösen figyelemre méltó — és valóban nemcsak az asztmásokra vonatkozik — az a megállapítása, miszerint: „Minden betegség küzdelem. Nemcsak a szervezet küzdelme valamely ártó tényező ellen, hanem a betegnek, környezetének, gyakran az egész társadalomnak a küzdelme is a beteg emberért. Ebben a küzdelemben a legfontosabb, a vezető szerep bizonnyal az orvosé, de ismernie kell a stratégiai tervet a betegnek is, hogy a fordulatok ne érjék váratlanul, fogadjon felkészülten minden eseményt, kerülje a pánikot, ne ártson saját magának. Legyen tudatában annak: mit, miért kell tennie, mit, hogyan kell elkerülnie, milyen mértékben számíthat a gyógyulásra, s ezt mivel kockáztatja.” Az idős emberek számára bizonyára az asztma, mint idült betegség, témája a legaktuálisabb: „Azt, hogy az asztma idült betegség, azon azt értjük, hogy nem gyógyul meg néhány napon vagy héten belül, hanem hosszú éveken át panaszt okozhat. Az egyébként zartalan légúti állapottal járó periódusokat váratlanul, néha szezonálisan nehézlégzéses rohamok szakítják meg. A rohamok eleinte ijesztők a beteg és környezete számára, orvosért küldenek vagy orvost hívatnak, később azonban a beteg felszereli magát azokkal az eszközökkel, amelyeket hasznosnak tapasztalt,s előbb-utóbb orvos nélkül oldja meg rosszallóiéit■“ Az idült betegségekben éppen az a legnagyobb buktató, hogy tünetei, a betegség következményei hosszú ideig egyformák, és ez alatt mind a betegnek, mind az orvosnak a figyelme ellankad. Találkozásuk formális lesz, nem terjed ki másra, mint a súlyosabb rohamok gyors ellátására és a szükséges receptek felírására. A beteg elégedetlenségében, biztató híreket hallva, hajlamos arra, hogy elhagyja megszokott orvosát, egyre újabb szakembert keres fel, elutazik minden olyan helyre, amelyről az asztma vonatkozásában jó híreket hallott. Mindent kipróbál, egyre türelmetlenebbül és egyre rövidebb ideig alkalmazva az egyes kezelési eljárásokat. Eleinte még betartja az orvosok utasításait, később az időközben tekintélyes házipatikává nőtt gyógyszerkészletéből saját maga állítja össze a kezelést. Betegsége izgatja, érdekli, ezért meghallgat és elolvas mindent, ami arra vonatkozik. Előképzettsége nincs, így sok mindent félreért, félremagyaráz. Nem figyel fel a szövődmények kezdeti jeleire, nem ismeri a gyógyszerek mellékhatásait, következményeit, így komoly ártalmakra kerülhet sor. Amit az orvos-szerző a beteg és az orvos kapcsolatáról ír, mindannyiunk számára megszívlelendő: „A gyógyulásnak nagyon fontos feltétele, hogy az asztmásnak egy orvosa legyen. Kettőjük viszonya legyen bensőséges: a bizalomra és a baráti megértésre támaszkodó.” Idősek a metrón A metró naponta óriási utasforgalmat bonyolít le, ehhez képest igen kevés a baleset. Amiért mégis foglalkozunk rovatunkban a témával: az ÁB statisztikai kimutatásai szerint a balesetek elszenvedőinek több mint a fele nyugdíjas és 14 éven aluli gyermek. A tapasztalatok szerint a sérülések általában a mozgólépcsőn történnek, főleg a Déli és a Keleti pályaudvari állomásokon. Itt fordul meg ugyanis a legtöbb vidékről érkező utas, s közülük sokan először találkoznak a nagyváros modern közlekedési eszközével. Gyakorlatlanok még, félnek a mozgólépcsőn utazástól, és ráadásul legtöbbször csomagokkal felpakolva igyekeznek a lépcső felé. Nekik mindenekelőtt azt tanácsoljuk: mielőtt a mozgólépcsőhöz érnek, tegyék szabaddá egyik kezüket, hogy a másikkal kapaszkodhassanak. Ha egy mód van rá, ne tegyék csomagjukat a lépcsőre, mert amikor lehajolnak érte, megszédülhetnek, és esetleg előreesnek. Lehetőleg a lépcső jobb oldalán utazzanak, hiszen jobb kézzel biztonságosabban fogja az ember a gumikorlátot, ha mégis bizonytalanok, vagy félelmet éreznek, ne restelljenek segítséget kérni a mozgólépcső ügyeletesétől. Az idős embereknél általában azért következik be a baleset, mert nem mindegyikük teljesen egészséges, sokan szédülnek, megbotlanak, elesnek. Különösen a lefelé haladó mozgólépcsőn fordul elő, amikor kevés az utas, hogy a mélység látványától megszédülnek. Praktikus tanács még: két idős ember ne kapaszkodjon egymásba, hanem — amennyiben egymás mellett szeretnének utazni — ki-ki a maga oldalán levő gumikorlátba fogózkodjék inkább! Vigyázat, beosonok! A csendes óbudai utcában vasárnap délelőtt idegen tűnt fel az egyik ház kertjében. Nyitva volt a kapu, könnyen bejutott, elővette mércéjét, és buzgón mérni kezdte a házat Az egyik lakó, a nyugdíjas T. L.-né vette észre, és szólt leányának, tudja meg, mit akar? — A tanácstól jöttem, és mérem a házat, mert lebontják! — hangzott a határozott válasz. Amikor a megbízását kérték, közölte, hogy az autójában hagyta. A felháborodott lakókra ügyet sem vetve, tovább mérte a kertet. Távozásra szólították fel. Az idegen méltatlankodva kiabált, felelni fognak azért, hogy a munkáját nem hagyták elvégezni. Az egyik lakó utánament, de a megbízólevelet a kocsiból sem tudta előszedni, mert nem is rendelkezett vele. Ezután még végigfényképezte az utcát, remélve, hogy a lebontástól félő lakókkal valamiféle „egyezséget” köthet. .. Az eset után megkérdezték a kerületi és a fővárosi tanács illetékes osztályait, ahol közölték: ilyen jellegű felmérésre kizárólag megbízólevéllel rendelkezőket lehet beengedni Vasárnap azonban senki sem végezhet hivatalos munkát. Az „óbudai felmérőről” pedig tudomásuk sincs. A néptelen periférián, a csendes utcákban gyakran előfordul, hogy idegenek, kopogás, csengetés nélkül beosonnak a nyitva talált kapun. Különösképpen azokat a házakat szemelik ki, ahol egyedülálló, idősebb emberek otthonát feltételezik. Körülnéznek, és ha valakit otthon találnak, homályosan magyarázzák jövetelük célját: felmérik a házat, ellenőrzik a gázvezetéket vagy egyéb hivatalos ügyben járnak el. Sajnos, sokan elmulasztják az igazoltatásukat, pedig követelni kell a névre, címre szóló megbízólevelet. Ha ezt nem mutatják meg, szólítsuk fel őket azonnali távozásra, vagy kérjük a szomszédok, a rendőrség segítségét. MUNKA NYUGDÍJASOKNAK A PAMUTNYOMÓIPARI VÁLLALAT különböző budapesti üzemegységeibe, főleg kisegítő munkakörökbe keres női és férfi nyugdíjasokat. A III. kerületben: Goldberger Textilnyomógyár — III., Fényes A. u. 23. Tel: 687—000; Pamutkikészítőgyár — III., Lajos u. 93—103. Tel: 689—440. Textilfestőgyár — III., Szentendrei út 89—93. Tel: 688—620. Az előbb felsorolt üzemekben betölthető munkakörök: gépkezelő mellett segédmunka — a kereset 10—12 Ft órabér, anyagmozgató segédmunka — 11.50— 12.50 Ft órabérrel, árucsomagolóban női segédmunka — 9—10 Ft közötti órabérrel. A IV. kerületben: Magyar Pamutipar — IV. Erkel u. 30. Tel: 293—820. Betölthető munkakörök: géptisztítás — 9,50— 10 Ft órabér, takarítás — 8,50— 9 Ft órabér, portás, illetve őrszolgálati dolgozó 8,50— 9,50 Ft órabér kereseti lehetőséggel. A XI. kerületben: Kelenföldi Textilgyár — XI., Budafoki út 111. Tel: 450—160. Betölthető munkakörök: fonóüzemi segédmunka — 10—11 Ft órabér, hüvelyválogatás (könnyű női munka) 8,50—9 Ft órabér, takarítás 8,50—9 Ft órabér. A XV111—XIX. kerületben: Kispesti Textilgyár XVIII, Fáy u. 2. Tel: 273—270. Betölthető munkakörök: fonó-szövő üzemi segédmunka 10—11 Ft órabér, gépkezelő melletti segédmunka. 10—12 Ft órabér, árucsomagolóban női segédmunka 9—10 Ft órabér, karbantartó segédmunkás 11—12 Ft órabér, takarítás 8,50—9 Ft órabér, dajka, illetve konyhai munka 9,50—10 Ft órabér, portás és őrszolgálati dolgozó 8,50—9,50 Ft órabér.