Magyar Hírlap, 1975. november (8. évfolyam, 289-313. szám)

1975-11-27 / 310. szám

10 1975 NOVEM3CT 27, CSÜTÖRTÖK NTÖGDIJASOir » O » M I MnCVflR fllPMP A Vili. kerületben Körülnéztünk a házigazdák, a Vili. kerületiek portáján A látogatás időszerűségét az ad­ta, hogy — mint hírül adtuk — a VIII. kerületi pártbizottság mellett működő tömegpolitikai munkabizottság, a kerületi KISZ-bizottság, a tanács és a népfrontbizottság közös felhí­vása alapján több, az időseket, különösen a nyugdíjasokat érintő programra kerül sor. Ez a programsorozat kezdete lesz annak az akciónak, mellyel a főváros talán „legöregebb” ke­rülete lakóinak 32 százalékára, a 60 éven felüliekre kíván fi­gyelmet fordítani. Szégyenlősek A VIII. kerületi Tanácsnál az egészségügyi osztályt kerestük fel, ahol az idősek gondozásá­val kapcsolatos ügyek gazdái végzik munkájukat. Ők viselik gondját a kerület „öregottho­nainak”, és a házigondozás, a szociális segélyezés is az ő fel­adatuk. — Jogosnak érzem, hogy ke­rületünk példaként mer kiáll­ni — mondta dr. Vidéki István főorvos, az egészségügyi osz­tály vezetője. — A tanács vég­rehajtó bizottsága következe­tesen mindent megtesz azért, hogy a kerület idős lakói ne maradjanak magukra gond­jaikkal. Azt reméljük, hogy a körzeti orvosok, a védőnők és a tanácstagok kapcsolata a la­kossággal biztosítékot nyújt ar­ra, hogy egyetlen gondozásra szoruló idős ember se várjon­­hiába segítséget. Anyagi lehe­tőségeink módot nyújtanak, hogy ha az illetőnél a feltételek fennállnak, akkor mindenki­nek a maximális segítséget ad­hassuk meg. Hivatásos és tár­sadalmi gondozóink pedig ké­szen állnak a mindenkori igénybevételre. Érdekes, hogy néhány idős, magányos ember szégyelli, hogy segítségre szo­rul, valósággal titkolja a hely­zetét. Ilyen esetben a környe­zetében élőknek módjuk van arra, hogy ők kezdeményezzék a gondozást. A közelmúltban két esetben ilyen módon hív­ták fel a figyelmet egy-egy magányos, idős emberre, és az így hozzánk jutott hír után tudtunk segíteni. Gondozóközpont Alapvetően javult a helyzet a VIII. kerületben azóta, hogy a józsefvárosi otthont meg­szervezték. Ez az egy éve mű­ködő intézmény nemcsak egy­szerűen napközi otthont nyújt 120 idős embernek, hanem a kerületi idősek gondozóköz­pontja lett, innen irányítják, mozgatják a több mint 100 há­zigondozásban részesülő ellátá­sát is. A tervek szerint az elkö­vetkezendő évben két újabb, hasonló otthonközpontot szer­veznek ,a Pogány József utcá­ban és a Hungária körúton. Ezeken a helyeken a főétkezé­sen kívül fürdési lehetőséget és fehérnemymosást is szervez­nek. A kerület jelentős — az idő­seket segítő — intézménye a szociális foglalkoztató is, ahol a 400 bedolgozó közül 150 a nyugdíjas. — Az eddigi eredmények el­lenére sem hisszük — mondta a tanács osztályvezetője —, hogy a kerületben élő idős em­bereknek már nincsenek olyan problémáik, amikben segíthet­nénk. Noha az utóbbi időben például a szocialista brigádok, a diákok is igyekeznek egyre többféle módon, szervezetten segíteni az idősek gondozásá­ban, bizonyára akad még ten­nivaló. Azt is tudjuk, hogy nem­­is mindig csak anyagi segít­ségre tartanak igényt az idős emberek. Sokszor éppen olyan intézkedéssel javíthatunk a ne­hezebben közlekedő, tájékozó­dó időskorúakon, amelyek nem követelnek anyagiakat. Ezért tartjuk jó kezdeményezésnek a most első ízben megrendezésre kerülő „idősek fórumát”, ahol bizonyára panaszok, bírálatok is elhangzanak majd. Minden­esetre igyekszünk majd bürok­ráciamentesen, gyorsan orvo­solni a kéréseket December 9-én Az „idősek fórumát” a VIII. kerület, Bláthy Ottó u. 15. szám alatt december 9-én, kedden délután 16 órakor ren­dezik meg. A találkozóra a kerületieken kívül is szívesen látnak mindenkit. w/m A házigazdák háza táján A Medicina új könyve Nemcsak asztmásoknak Olyan betegségről jelent meg könyv, amelyet ma már nem mint speciális időskori be­tegséget emlegetnek. Sőt, az orvostudomány mai álláspont­ja szerint az 50—60 éves kor felett a legritkább az asztmás megbetegedés. Ugyanakkor igen sok idős ember van, aki nem gyógyult ki az asztmájából, ráadásul nem tanulta meg elviselni be­tegségét. A most megjelent Az asztma című kötetben (Medicina Ki­adó) dr. Branyiczky László nemcsak a betegség történeté­vel, tüneteivel, alakulásával is­mertet meg, de megnyugtató olvasmányt is nyújt. Jellemző, hogy bevezetőjét ezzel a bölcs mondattal zárja: „Nem min­denki lesz asztmás, de minden­ki lehet beteg, és amit e könyvből a betegségről álta­lában megtud, hasznára válik bármely betegségben Különösen figyelemre méltó — és valóban nemcsak az aszt­másokra vonatkozik — az a megállapítása, miszerint: „Minden betegség küzdelem. Nemcsak a szervezet küzdelme valamely ártó tényező ellen, hanem a betegnek, környeze­tének, gyakran az egész társa­dalomnak a küzdelme is a be­teg emberért. Ebben a küzde­lemben a legfontosabb, a ve­zető szerep bizonnyal az orvo­sé, de ismernie kell a straté­giai tervet a betegnek is, hogy a fordulatok ne érjék váratla­nul, fogadjon felkészülten minden eseményt, kerülje a pánikot, ne ártson saját magá­nak. Legyen tudatában annak: mit, miért kell tennie, mit, ho­gyan kell elkerülnie, milyen mértékben számíthat a gyó­gyulásra, s ezt mivel kockáz­tatja.” Az idős emberek számára bizonyára az asztma, mint idült betegség, témája a leg­aktuálisabb: „Azt, hogy az asztma idült betegség, azon azt értjük, hogy nem gyógyul meg néhány napon vagy héten be­lül, hanem hosszú éveken át panaszt okozhat. Az egyéb­ként za­rtalan légúti állapot­tal járó periódusokat váratla­nul, néha szezonálisan nehéz­­légzéses rohamok szakítják meg. A rohamok eleinte ijesz­tők a beteg és környezete szá­mára, orvosért küldenek vagy orvost hívatnak, később azon­ban a beteg felszereli magát azokkal az eszközökkel, ame­lyeket hasznosnak tapasztalt,s előbb-utóbb orvos nélkül old­ja­ meg rosszallóiéit■“ Az idült betegségekben ép­pen az a legnagyobb buktató, hogy tünetei, a betegség kö­vetkezményei hosszú ideig egyformák, és ez alatt mind a betegnek, mind az orvosnak a figyelme ellankad. Találkozá­suk formális lesz, nem terjed ki másra, mint a súlyosabb ro­hamok gyors ellátására és a szükséges receptek felírására. A beteg elégedetlenségében, biztató híreket hallva, hajla­mos arra, hogy elhagyja meg­szokott orvosát, egyre újabb szakembert keres fel, elutazik minden olyan helyre, amelyről az asztma vonatkozásában jó híreket hallott. Mindent kipró­bál, egyre türelmetlenebbül és egyre rövidebb ideig alkalmaz­va az egyes kezelési eljáráso­kat. Eleinte még betartja az orvosok utasításait, később az időközben tekintélyes házipati­kává nőtt gyógyszerkészletéből saját maga állítja össze a ke­zelést. Betegsége izgatja, ér­dekli, ezért meghallgat és el­olvas mindent, ami arra vo­natkozik. Előképzettsége nincs, így sok mindent félreért, félre­magyaráz. Nem figyel fel a szövődmények kezdeti jeleire, nem ismeri a gyógyszerek mel­lékhatásait, következményeit, így komoly ártalmakra kerül­het sor. Amit az orvos-szerző a be­teg és az orvos kapcsolatáról ír, mindannyiunk számára megszívlelendő: „A gyógyulás­nak nagyon fontos feltétele, hogy az asztmásnak egy orvo­sa legyen. Kettőjük viszonya legyen bensőséges: a bizalom­ra és a baráti megértésre tá­maszkodó.” Idősek a metrón A metró naponta óriási utas­­forgalmat bonyolít le, ehhez képest igen kevés a baleset. Amiért mégis foglalkozunk ro­vatunkban a témával: az ÁB statisztikai kimutatásai szerint a balesetek elszenvedőinek több mint a fele nyugdíjas és 14 éven aluli gyermek. A tapasztalatok szerint a sé­rülések általában a mozgólép­csőn történnek, főleg a Déli és a Keleti pályaudvari állomáso­kon. Itt fordul meg ugyanis a legtöbb vidékről érkező utas, s közülük sokan először talál­koznak a nagyváros modern közlekedési eszközével. Gya­korlatlanok még, félnek a moz­gólépcsőn utazástól, és ráadá­sul legtöbbször csomagokkal felpakolva igyekeznek a lép­cső felé. Nekik mindenekelőtt azt tanácsoljuk: mielőtt a moz­gólépcsőhöz érnek, tegyék sza­baddá egyik kezüket, hogy a másikkal kapaszkodhassanak. Ha egy mód van rá, ne tegyék csomagjukat a lépcsőre, mert amikor lehajolnak érte, meg­szédülhetnek, és esetleg előre­esnek. Lehetőleg a lépcső jobb oldalán utazzanak, hiszen jobb kézzel biztonságosabban fogja az ember a gumikorlátot, ha mégis bizonytalanok, vagy fé­lelmet éreznek, ne restelljenek segítséget kérni a mozgólép­cső ügyeletesétől. Az idős embereknél általá­ban azért következik be a bal­eset, mert nem mindegyikük teljesen egészséges, sokan szé­dülnek, megbotlanak, elesnek. Különösen a lefelé haladó mozgólépcsőn fordul elő, ami­kor kevés az utas, hogy a mélység látványától megszé­dülnek. Praktikus tanács még: két idős ember ne kapaszkod­jon egymásba, hanem — amennyiben egymás mellett szeretnének utazni — ki-ki a maga oldalán levő gumikorlát­ba fogózkodjék inkább! Vigyázat, beosonok! A csendes óbudai utcában vasárnap délelőtt idegen tűnt fel az egyik ház kertjében. Nyitva volt a kapu, könnyen bejutott, elővette mércéjét, és buzgón mérni kezdte a házat Az egyik lakó, a nyugdíjas T. L.-né vette észre, és szólt leá­nyának, tudja meg, mit akar? — A tanácstól jöttem, és mé­rem a házat, mert lebontják! — hangzott a határozott vá­lasz. Amikor a megbízását kérték, közölte, hogy az autójában hagyta. A felháborodott lakók­ra ügyet sem vetve, tovább mérte a kertet. Távozásra szó­lították fel. Az idegen méltat­lankodva kiabált, felelni fog­nak azért, hogy a munkáját nem hagyták elvégezni. Az egyik lakó utánament, de a megbízólevelet a kocsiból sem tudta előszedni, mert nem is rendelkezett vele. Ezután még végigfényképezte az utcát, remélve, hogy a lebontástól fé­lő lakókkal valamiféle „egyez­séget” köthet. .. Az eset után megkérdezték a kerületi és a fővárosi tanács illetékes osztályait, ahol közöl­ték: ilyen jellegű felmérésre kizárólag megbízólevéllel ren­delkezőket lehet beengedni Vasárnap azonban senki sem végezhet hivatalos munkát. Az „óbudai felmérőről” pedig tu­domásuk sincs. A néptelen periférián, a csendes utcákban gyakran elő­fordul, hogy idegenek, kopo­gás, csengetés nélkül beoson­nak a nyitva talált kapun. Kü­lönösképpen azokat a házakat szemelik ki, ahol egyedülálló, idősebb emberek otthonát fel­tételezik. Körülnéznek, és ha valakit otthon találnak, homá­lyosan magyarázzák jövetelük célját: felmérik a házat, ellen­őrzik a gázvezetéket vagy egyéb hivatalos ügyben járnak el. Sajnos, sokan elmulasztják az igazoltatásukat, pedig köve­telni kell a névre, címre szóló megbízólevelet. Ha ezt nem mutatják meg, szólítsuk fel őket azonnali távozásra, vagy kérjük a szomszédok, a rendőr­ség segítségét. MUNKA NYUGDÍJASOKNAK A PAMUTNYOMÓIPARI VÁLLALAT különböző buda­pesti üzemegységeibe, főleg ki­segítő munkakörökbe keres női és férfi nyugdíjasokat. A III. kerületben: Goldber­ger Textilnyomógyár — III., Fényes A. u. 23. Tel: 687—000; Pamutkikészítőgyár — III., La­jos u. 93—103. Tel: 689—440. Textilfestőgyár — III., Szent­endrei út 89—93. Tel: 688—620. Az előbb felsorolt üzemek­ben betölthető munkakörök: gépkezelő mellett segédmunka — a kereset 10—12 Ft órabér, anyagmozgató segédmunka — 11.50— 12.50 Ft órabérrel, áru­­csomagolóban női segédmunka — 9—10 Ft közötti órabérrel. A IV. kerületben: Magyar Pamutipar — IV. Erkel u. 30. Tel: 293—820. Betölthető mun­kakörök: géptisztítás — 9,50— 10 Ft órabér, takarítás — 8,50— 9 Ft órabér, portás, illet­ve őrszolgálati dolgozó 8,50— 9,50 Ft órabér kereseti lehető­séggel. A XI. kerületben: Kelenföl­di Textilgyár — XI., Budafoki út 111. Tel: 450—160. Betölthe­tő munkakörök: fonóüzemi se­gédmunka — 10—11 Ft órabér, hüvelyválogatás (könnyű női munka) 8,50—9 Ft órabér, ta­karítás 8,50—9 Ft órabér. A XV111—XIX. kerületben: Kispesti Textilgyár XVIII, Fáy u. 2. Tel: 273—270. Betölt­hető munkakörök: fonó-szövő üzemi segédmunka 10—11 Ft órabér, gépkezelő melletti se­gédmunka. 10—12 Ft órabér, árucsomagolóban női segéd­munka 9—10 Ft órabér, kar­bantartó segédmunkás 11—12 Ft órabér, takarítás 8,50—9 Ft órabér, dajka, illetve konyhai munka 9,50—10 Ft órabér, por­tás és őrszolgálati dolgozó 8,50—9,50 Ft órabér.

Next