Magyar Hírlap, 1975. november (8. évfolyam, 289-313. szám)

1975-11-27 / 310. szám

Magyar Hírlaep ESEMÉNYEK - TUDÓSÍTÁSOK 1975. NOVEMBER 27. CSÜTÖRTÖK9 Kitűnően megállják a helyüket Programozók, akik nem látnak Különös kéréssel fordult a Vakok és Csökkentlátók Országos Szövetsége a KSH Nemzetközi Számítástechnikai Oktatási és Tájékoztatási Központjához, népszerű nevén a SZÁMOK-hoz. 1970- ben programozó tanfolyamot rendeltek érettségizett tagjaik részére. Tomka Erzsébet volt az első tanfolyam oktatója. — A számítógépes programozás bonyolult szellemi tevékenység. Alkalmas-e a látássérült ember a programozói munkakörre? — Nemcsak alkalmas, hanem kiválóan alkalmas. A látó emberek az élet apró-cseprő dolgaiban reflexeikre hagyatkoznak. Azok, akik szemük világa nélkül kénytelenek tájékozódni, sokkal inkább képesek „előre” gondolkodni, számolni bizonyos nem várt lehetőségekkel. Éppen ez a programozó gondolkodás alapja. — Milyen különleges feladatokat jelentett az oktató számára a világtalanok tanítása? — Az első tanfolyam 1970-ben indult és a tanítás módszertana egyáltalán nem volt még kidolgozott. Mi, oktatók is akkor tájékozódtunk, mit és hogyan tanítsunk. Előadásaink anyagát magnószalagra vettük, így bármelyik nehezebben érthető részt többször is meg lehetett hallgatni. A házi feladatot a hallgatók Brailleírással készítették, majd normál írásra fordították nekünk — így tudtuk kijavítani. Később a szövetség néhány írógépet is beszerzett. Többé nem jelentett problémát az írásbeli feladatok ellenőrzése. Azóta felvételi követelmény, hogy a látássérült hallgató jól tudjon gépelni. A számítógép egészen csekély átalakítással — egy gumihártya kerül a nyomtató részre — ugyancsak alkalmasnak bizonyult arra, hogy ne csak látó emberek kezeljék. Őszintén mondhatom, a tanfolyam hallgatói sokkal lelkiismeretesebbek és szorgalmasabbak voltak, mint a többi tanítványaink. Teljesítményük értékét növeli, hogy napi munkájuk után vettek részt és értek el kimagasló eredményt a tanfolyamon. Igazán élveztem a közös munkát és a többi oktató is így vélekedett. — Hogyan fogadták a vállalatok a kezdeményezést? — Bizony, sok telefonba, kilincselésbe került, hogy végül képzettségüknek megfelelő munkát szerezzünk hallgatóinknak. A legtöbb helyen kifogásokat kerestek, és valamilyen mondvacsinált ürüggyel utasították el a tőlünk jelentkezőt. Akik mégis kaptak munkát — a Tervhivatalban és a Nemzeti Bankban —, egytől egyig megállják a helyüket. Érthetetlen ez a húzódozás, hiszen világszerte alkalmaznak világtalanokat progamozóként. Moszkvában 1972-ben magam is részt vettem azon a nemzetközi kongresszuson, melynek témája a látásfogyatékos programozók képzése és munkába állítása volt. Decemberben újabb 12 látássérült hallgató kap progamozói oklevelet. Megnyugtató lenne tudni, lesz-e alkalmuk hasznosítani a nehezen megszerzett ismereteket. Vas Júlia Magyar-mongol barátsági nagygyűlés Makón A Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottsága — más társadalmi szervezetekkel közösen — szerdán magyar—mongol barátsági nagygyűlést rendezett Makón, a Mongol Népköztársaság megalakulásának 51. évfordulója alkalmából. Dr. Szilágyi Júlia, az MSZMP Csongrád megyei bizottsága oktatási igazgatóságának vezetője, a Hazafias Népfront megyei Béke és barátság bizottságának elnöke ünnepi beszédében méltatta az évforduló jelentőségét. Felszólalt Jadamin Skendev, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. A Magyar Autóklub jubileumi közgyűlése A 75 esztendős Magyar Autóklub szerdán a Budapest-szállóban tartotta jubileumi küldöttközgyűlését. A tanácskozáson 110 000 klubtag képviseletében 300 küldött vitatta meg az egyre fontosabb társadalmi szervezet utóbbi ötesztendős tevékenységek s a motorizáció további fejlődésével kapcsolatos tennivalóit. A tanácskozáson Földvári László közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, a Magyar Autóklub elnöke megemlékezett az 1900. november 30-án megalakult klub működésének legfontosabb állomásairól, méltatta a 20 alapító tag, köztük Bánki Donáth és Csonka János érdemeit. Matykó Vilmos főtitkár beszámolt arról, hogy a Magyar Autóklub tagsága az elmúlt öt esztendő alatt 75 százalékkal növekedett, Budapesten kívül minden megyeszékhelyen és 10 további városban van szervezete, közülük 12 rendelkezik műszaki bázissal, hét helyen folyamatban van a műszaki szolgáltatást nyújtó központ kialakítása. Megtárgyalta és elfogadta a küldöttközgyűlés a klub következő öt évre szóló fejlesztési irányelveit. E szerint kialakítják a klub üzemi, vállalati, falusi csoportjait is, hogy a szervezet közelebb kerüljön tagjaihoz. Nagy gondot fordítanak a közúti balesetek megelőzésére. Bizony, a házmesterek is megöregszenek. Elég baj az, kiváltképp ott, ahol messziről látszik a házon, hogy gondozó nélkül maradt. Mert minden erről árulkodik a lépcsőházban, a folyosókon, kint, a ház előtt a járdán, ahol gyűlik-gyűlik az eltakarítanivaló. Valami megoldás persze, mindig akad, feltéve, hogy a házkezelőség komolyan töri rajta fejét. Újabban fiatal házaspárokat látni, akik — talán a lakáshoz jutás reményében — jó pénzért vállalják a házmesteri teendőknek ezt a részét. Esténként szedik a szemetét, hetenként felmosnak, ezött még az is előfordul,hogy letörlik a port a folyosó korlátján, ami valóságos csodaszámba megy. Söprik továbbá, söprik a járdát! A mi környékünkön is szorgoskodik két fiatal az utóbbi hetekben. Dús szőke, nemrég volt kislány az asszony, nyurga, fekete, srác kinézésű a férje. Reggelenként, úgy nyolc óra felé, ha kinézek az erkélyen, a fiatalasszonyt ott látom söpörni a járdán, a nagy akácfa alatt, ahol ilyenkorra már mindent beterít a zörgő falevél. Tart a söprögetés, közben hullanak a levelek, így volt az elmúlt héten, azelőtt, hanem néhány nap óta valamiel mozgalmasabb kép fogad. Úgy kezdődött, hogy az Söprögetők egyik reggel nagy talicskát láttam az úttest szélén, keresztben rajta a lapát. A fa mellett pedig hajlott hátú, sárga-fehér mellényben öreg utcaseprő épp mondogat valamit az asszonynak. Nem hallani, hogy mit, az utca járműzaja elnyomja itt is az emberi szót, csak azt látom, hogy akinek a beszéd szól, szőkesége teljében mosolyog. Apró halmokba söpri azután a leveleket, az öreg pedig — talán így beszélték meg az imént — fürgén odakövetkezik a lapáttal, a jó erős nyírfaseprőjével rakodja aztán a talicskába, ami összegyűlt. Rágyújt tempósan, nézi a menyecskét hosszan, de csak a szeme sarkából, hogy ne legyen feltűnő. Szemben, az utca túl felén hoszszú derekú, alacsony gyárépület nyúlik egészen a következő mellékutcáig. Ott söpröget reggelenki tudja, mióta, de több éve Sándor bácsi. Egy húzással áthersegteti a járda szélességét, mindig egyforma ritmusban, egyforma erővel. Por száll fel a seprője nyomán,perdül, sodródik a sok levél, a szemközti akácfák avarja, amíg az utcaseprő talicskájával egy szintbe ér. Akkor megáll pihenni. A seprőnyél mellett egészen kicsinek látszik. Csapott vállain lötyög a viseltes kabát. Haján kucsmás telek havai megülve. Nézeget odaátra, feje tartásán méltatlankodás az utcaseprő felé: no, mi lesz? Itt is elkelne már a talicska. Aztán megunja a váraskozást. Cigarettát vesz elő, és kezében a seprűvel átballag az úttesten a másik kettőhöz Tüzet kérni megy, vagyis hát ez az indok. De alighogy rágyújt, észreveszi, hogy már megint szemetes az a járdarész, ahol az imént az asszonyka elsöpörte. Veszi a seprőt, összesöpri szépen. A másik öreg azonnal ott terem, lapátra veszi, bele a talicskába azt is. A fiatalasszony pedig, mintha csak idetévedt volna, a seprő is minek a kezében, hiszen a két öreglegény, magát kihúzva, frissen, fürgén dolgozik immár helyette is. Elég egy mosolya fizetségnek, elegendő, hogy a haját hátravesse egy dacos mozdulattal. Tiszta a járda. Sehol nincs anynyira tiszta, mint ezen a rövid szakaszon. ... Azóta eltelt pár nap. Reggelenként mindig ugyanabban az időben jön a fiatalasszony. Az utcaseprő, a talicska, a lapát, szemben az utca túlfelén Sándor bácsi már várja. Közben lehullottak a levelek. K. I. Új tévéadó Újvidéken Jugoszlávia legnagyobb nemzeti ünnepe, november 29-e, a köztársaság napja alkalmából idén a jugoszláv televízióhálózat újabb állomással gazdagodott. Szerdán kezdte meg rendszeres ötnyelvű, köztük magyar adásának sugárzását az újvidéki televízió. Ebből az alkalomból szerdán Vajdaság tartomány székvárosában nagyszabású ünnepséget rendeztek, amelyen elismerő szavakkal méltatták az új televíziós adó működésének megindulását. Az újvidéki televízió ünnepi díszműsorát szerdán Jugoszlávia valamennyi tévéállomása sugározta. Egyetemi előkészítő A fizikai dolgozók gyermekei felsőfokú tanulását segítő állami és társadalmi akciók között jelentős szerepet töltenek be a felsőfokú oktatási intézmények felvételi vizsgára előkészítő tanfolyamai. Az agrár-felsőoktatás területén e munka szervezésével és irányításával a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet bízták meg, ahol októberben felvételi előkészítő bizottság alakult. Az előzetes felmérések szerint — a következő tanévre — csaknem 3500 középiskolás jelentkezésére számítanak. Visegrád, Cinkota r" I fel •• •• ! Erdőgyuru a fovaros körul Visegrádon elkészült a Fellegvárhoz vezető Panoráma út újabb, Kisvillámot és a Sibrikdombot is érintő szakasza. A festői táj legszebb részén, a Mogyoróhegyen rövidesen kirándulóközpont épül. Ezzel egyidejűleg bejelentették, hogy tekintélyes kiterjedésű erdőgyűrűt hoznak létre Budapest körül. A nagyszabású program során az ezredfordulóig évente 200 hektárnyi erdőt telepítenek a főváros köré. Jelenleg, a kijelölt sávban, a budai rész 25 százalékát borítják fák, míg a pesti oldalon ez az arány mindössze 8 százalék. Az erdősítés első állomása Cinkota, ahol a pilisi erdőgazdaság dolgozói néhány napon belül megkezdik a talaj előkészítését, majd azt követően a facsemeték ültetését. * Lám, újra egy hír, amelyről önkéntelenül az jut az ember eszébe, de jó is lenne most születni. És az ezredfordulón ifjúnak lenni. Mert addigra nemcsak Buda, de már Pest körül is sűrű — talán 100 százalékos — parkerdő várja az andalogni vágyókat, a kezdő szerelmeseket. Persze, az ezredfordulóra a lakások is ezrével épülnek már, következésképp az erdő inkább az éltesebb hordáknak nyújt majd felüdülést, menedéket, természetesen nem az illetéktelen szemek, hanem a smog és a városi zaj elől. Ugyanis sok mindenről tájékoztatják mostanában a gyanútlan olvasót a futurológusok, csak arról nem, mi lesz a tegnap születettekkel, a mai húsz- és harmincévesekkel? Azokkal, akik az ezredfordulót már őszülő halántékkal érik meg? Tartva a mértani haladvány szerint növekvő motorizáció következményeitől, szippanthatunk-e friss levegőt a Nagykörúton, s leülhetünk-e valamely árnyas fa alatt a padra, a meghagyott pest-budai parkok egyikében? Láthatunk-e egyáltalán zöld füvet és nyíló virágot a benzinfüsttől terhes levegőben? Avagy nem lesz más választásunk, mint kimenni Visegrádra vagy Cinkotára, ahol — reméljük — a következő évezred újabb erdősítő propgramjáról dalolnak majd a madarak. (big) Magyar művészek külföldön Az év utolsó hónapjában ismét nagyszámú magyar művész vendégszerepel külföldön. A Nemzetközi Koncertigazgatóság információja szerint, a többi között, Ferencsik János Koppenhágában és Bécsben vezényel. Kovács Lóránt fuvolaművész és Sebestyén János csembalóművész Japánban ad több hangversenyt, míg a Magyar Hárfástrió az NSZK-ban lép dobogóra. Külföldi turnéra indul két fiatal zongoraművészünk is: Ránki Dezső Franciaországban és Angliában. Schiff András pedig az NDK-ban lép fel több koncerten. Énekművészeink közül Andor Éva Romániában és az NSZK-ban, Csajbók Terézia és Sass Sylvia ugyancsak az NSZK-ban, Sólyom-Nagy Sándor Romániában, Sudlik Mária a Szovjetunióban, Szirmay Márta az NSZK-ban lép fel. Szilvássy Gyöngyvér csembalóművész a Német Demokratikus Köztársaságban Gyarmati Vera hegedűművész Romániában. Lengyel Endre gordonkaművész Eredig Svájcban lép dobogóra. Ausztriában ad több koncertet az MRT szimfonikus zenekara, Lehel György vezénylete alatt. Szőnyi Olga és Melis György operaénekesek, továbbá Tarjáni Ferenc kürtművész közreműködésével. Táncművészeink közül Eck Imre koreográfust Helsinkibe, Róna Viktor balettművészt pedig Oslóba köti hoszszabb szerződés. F. L. ZímersABC A város címerének pajzsa vörös színű. A Dunát szimbolizáló ezüst színű, hullámos sáv közepén ötágú vörös csillag helyezkedik el. A felső mezőben egytornyú aranyszínű vár Pestet, az alsó mezőben háromtornyú, aranyszínű vár Budát jelképezi. Budapest egyedülálló, sajátos helyet foglal el hazánk politikai, államigazgatási, társadalmi, gazdasági és kulturális életében. A fővárosban tömörülnek az ország központi szervei, legfontosabb intézményei. Ide összpontosul a közlekedés és a szállítás, a kereskedelem, a szellemi, a művészeti és a tudományos élet. Ami történelmét illeti, még a középkorban is csak Óbuda bír jelentőséggel, mint az ország központja. Pest a dunai rév melletti kereskedőtelepként fejlődik ki. Buda vára pedig csak a második tatárjárás hírére jött létre. A három város egyesítésének folyamata már az 1848—49-es szabadságharc és forradalom idején megkezdődik, de a tényleges egyesítésre csak 1878-ban kerül sor. Az ezt követő évtizedekben válik Budapest az ország fővárosává és egyetlen nagyvárosává. Az első világháború után azonban mind élesebben ütköztek ki — mindenekelőtt a munkáslakta városrészek hátrányára — a tőkés nagyvárosiasodás ellentmondásai. Budapestet hathetes kemény harc után szabadították fel a szovjet csapatok, s a romvárosban az élet megindítása óriási erőfeszítéseket követelt, ám a főváros csakhamar ismét az ország valóságos központja lett. E folyamat lezárásaként létrejött Nagy- Budapest, több mint két és félszeresre növekedett területtel és 1,6 millió lakossal, ami azóta kétmillióra szaporodott. A konszolidált gazdasági és településfejlesztési politika nyomán az 1960-as években kiváltképp meggyorsult a főváros fejlődése. Budapesten jelenleg 600 ipari vállalat működik s az iparban foglalkoztatottak száma 1938-hoz viszonyítva 2,7-szeresére nőtt. 1965—1970-ben a főváros fejlesztésére fordított összes beruházás 69 százalékát az infrastruktúra ágazatai kapták. A felszabadulás után a közlekedés, az oktatásügy, a közművelődés, az egészségügy területén is nagy változások következtek be. A kidolgozás alatt álló V. ötéves terv reményt nyújt arra, hogy a még fennálló feszültségek is jelentősen csökkenjenek a következő esztendőkben. BUDAPEST A berlini Volksbühne sajtótájékoztatója Nagy sikerű pécsi vendégjátéka után csütörtöktől Budapesten szerepel a berlini Volksbühne. Ebből az alkalomból szerdán a Fészek Művészklubban a társulat vezetői, művészei sajtótájékoztatón találkoztak a magyar újságírókkal. A vendégeket Várkonyi Zoltán, a Vígszínház igazgatója üdvözölte, majd Dietrich Klein igazgatóhelyettes szólt a színház munkájáról, magyarországi előadásairól. Elmondotta egyebek között, hogy a Volksbühne 1890-ben alakult , olyan szervezetként, amely kedvezményes áron toborzott munkásközönséget a különféle színházak előadásaihoz. A berlini munkások közadakozásából építették fel 1914-ben a színházépületet, amely azonban a háború alatt elpusztult. A Volksbühnét 1947-ben nyitották meg újra. A színház nemzetközi rangja elsősorban az együttes vezetőjéhez, Benno Bessonhoz kötődik. A berlini Volksbühne társulata csütörtökön és pénteken este játssza a Vígszínházban Brecht A szecsuáni jólélek című színművét, szombaton és vasárnap pedig Örkény István Macskajátékát.