Magyar Hírlap, 1975. december (8. évfolyam, 314-336. szám)

1975-12-02 / 314. szám

2 1975. DECEMBER 2. KEDD NEMZETKÖZI POLITIKA Megyik Hiridp KÜLFÖLDI LAPOKBÓL ■n A szeptemberben I 170 t?#vileg megkötött egyip■ I ■ n tömi—izraeli csapatszétválasztási megállapodás álcázásul szolgál Izrael expanzionista irányvonalának leplezésére — írja Jurij Gluhov a lap hétfői számában. A cikkíró rámutat: Izrael olajkutatási munkálatokba fogott a Sínai-félszigeten. Az olajkutatás költséges, hosszú távú vállalkozás, ami azt bizonyítja, hogy Izrael egyre kevésbé gondol a megszállt területek kiürítésére. A sínai megállapodás fejében Izrael újabb amerikai kötelezettségvállalásokat ért el több milliárd értékű fegyverzet, köztük Pershing rakéták szállítására. A részleges intézkedések, amelyek szeparatív alapon valósulnak meg, nem vezetnek a közel-keleti probléma valódi megoldásához. A konfliktus kulcsproblémái továbbra is megoldatlanok. A közel-keleti helyzet normalizálását csak az izraeli csapatoknak az összes megszállt arab területekről való kivonása, a Palesztinai arab nép törvényes jogainak érvényesítése — beleértve saját állama megteremtésének jogát —, valamint a térség valamennyi állama független létezésének megbízható garanciája eredményezheti. A Szovjetunió álláspontjának elvhűségét maga az élet bizonyítja, ez az álláspont abban foglalható össze, hogy a Közel-Keleten hatékony rendezés csak valamennyi érdekelt fél kollektív erőfeszítéseivel, a genfi konferencia munkájának felújításával, a Biztonsági Tanács és az ENSZ-közgyűlés ismert határozatainak megvalósításával érhető el. A hétfői nyugatnémet lapok egyértelműen jobbratolódásnak értékelik a legutóbbi portugáliai fejleményeket. Kicmhfuríer Rundschau A lap jogos nyugtalanságát fejezi ki a várható következmények miatt. A „mérsékelt katonák normalizálódásról beszélnek — írja —, de a „vörös szegfűk forradalma” óta először ismét átfogó letartóztatási hullám seper át az országon”. A vesztes fél a baloldal — állapítja meg a lap —, amely figyelmezteti ugyanakkor a portugál szocialistákat, hogy ők sem tekinthetik nyertesnek magukat, mert Portugália „már most kissé jobbra van attól, ahol egy hete tartott”. A szocialisták közreműködhetnek az ország normalizálásában, de kudarc érheti őket, mert egyengetőivé válnak egy ,,politikamentes” katonai diktatúrának. Seciteral-Jänfeiger für Sonn unó UmgtgrnÓ A bonni konzervatív irányzatú újság ujjongva köszönti a jobbszárny diadalát és üdvözli, hogy „a hadsereg felelősségüknek tudatában levő erői e napokban végre pótolták, amit hosszú hónapokkal ezelőtt elmulasztottak”. „Megkezdődött a felfelé emelkedés. Portugália szomszédainak és barátainak minden okuk megvan rá, hogy ebben erőteljesen támogassák ezt az országot.” LE FIGARO Éles összetűzések várhatók Rómában a közös piaci kormányfők csúcstalálkozóján — hangsúlyozza hétfői kommentárjában a francia lap. A viták középpontjában elsősorban Angliának az az igénye áll majd, hogy — a közös piaci szolidaritással szakítva — külön képviseltesse magát a fejlett tőkés országok és a fejlődő országok december közepén Párizsban tartandó konferenciáján. A lap szerint Wilson csak abban az esetben lenne hajlandó mérsékelni ezt az igényét, ha a partnerei elfogadnák, hogy a párizsi konferencián a Közös Piac küldöttsége szálljon síkra az olajár alsó határának rögzítése érdekében. Franciaország és a legtöbb közös piaci partner azonban hallani sem akar erről, így kizártnak tekinthető, hogy ezen az alapon jöjjön létre kompromis- szumos megegyezés. M® ül össze a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Bokor Pál, az MTI moszkvai tudósítója jelenti: Nagy érdeklődés előzi meg a szovjet fővárosban a Legfelsőbb Tanács téli ülésszakának megnyitását. A várakozás oka: a szovjet parlament másfél ezer képviselője a kedden kezdődő ülésszakon fogadja el a tizedik ötéves terv első évének terv- és költségvetési javaslatát. Tekintettel arra, hogy a parlamenti ülésszak várhatóan a most befejeződő ötéves terv eredményeinek előzetes vitája is lesz, a szovjet sajtó ezekben a napokban megkülönböztetett figyelmet szentel a gazdaság globális helyzetének. A Pravda hétfőn vezércikkben méltatja a tervteljesítés és a kongresszusi munkaverseny helyzetét. A lap felhívja a figyelmet arra, hogy az ötéves terv „finisében” számos biztató jelentés érkezik a fővárosba az ország különböző részeiből. A hét végén jelentették, hogy a szénipar határidő előtt teljesítette ötéves tervét. A gyapottermesztők Közép-Ázsiában összesen 2,3 millió tonnával teljesítették túl az ötéves előirányzatot. Az ipari termelés növekedése hozzávetőleg megfelel az eredeti tervszámoknak — 43 százalékra becsülik öt esztendő alatt. Befejeződött Bécsben a békeerők nemzetközi tanácskozása (MTI) Bécsben vasárnap befejeződött a békeerők nemzetközi tanácskozása. 44 ország küldöttei a békeerők összeforrottságának kérdéseit vitatták meg, áttekintették a társadalmi szervezetek szerepét az EBK határozatainak megvalósításában, valamint a Kelet és Nyugat közötti gazdasági együttműködés problémáit A tanácskozás résztvevői nyilatkozatot fogadtak el. Ez hangoztatja : „A békeerők szükségesnek látják, hogy a világ haladó erői együttes akcióval és fáradozásaival olyan sürgős intézkedéseket szorgalmazzanak, amelyek azt célozzák, hogy katonai enyhüléssel egészítsék, ki és a leszerelés megvalósításával vessenek véget a fegyverkezési versenynek. Véglegesítették, hogy a jövő évben, március 28—április 1. között nemzetközi fórumot rendeznek a leszerelés előmozdítására az angliai Yorkban. ,,Nemzetközi kampánybizottság a közel-keleti, igazságos békéért” elnevezéssel megalakították azt a testületet, amely tavasszal tartott párizsi béketanácskozás döntése alapján kezdi meg tevékenységét. Ismeretes, hogy ennek a kampánybizottságnak tagja lett Magyarország is. Kormányátalakítás minh JpHJ (UPI) Indira Gandhi indiai miniszterelnök hétfőn átalakította kormányát: elfogadta Szvaran Szingh hadügyminiszter és Sankar Diksit hajózási és szállításügyi miniszter lemondását. A hadügyminiszteri tárcát ideiglenesen Indira Gandhi miniszterelnök vette át, Diksit helyére pedig M. G- Sz. Dhillont, az alsóház elnökét nevezte ki. Indira Gandhi miniszterelnök elfogadta R. K. Khadilkar ,ellátás- és újjáépítésügyi államiminiszter, valamint K. R. Ganes, kőolaj- és vegyipari államminiszter lemondását is. A lemondásokkal egy időben három új államminisztert neveztek ki. Egészségügyi és családvédelmi miniszterré Ram Szevakot nevezték ki. Megfigyelők véleménye szerint a kabinetátalakítás célja a kormány megfiatalítása volt rrr i *] \ f -\ y \ / l »I \ \ O, V / * \ t* 0 1 A „VASÁRNAP ESTI MÉSZÁRLÁS” — ahogy az amerikai sajtó a legutóbbi drámai kormányátalakítást elkeresztelte — az elmúlt hónap tanúbizonysága szerint nem tompította a vitát az amerikai politikai életben az enyhülési politikáról, a szovjet— amerikai viszonyról és általában a politikai irányzatról. Amikor az elnök eltávolította Schlesingert a hadügyminisztérium éléről, senki számára nem volt kétséges, hogy külügyminisztere mellett tört lándzsát a hosszú ideje tartó Kissinger— Schlesinger vitában. A rendszeres és tüntető együttes ebédek, az elegáns barátsági nyilatkozatok ellenére Washingtonban mindenki tudott a hadügyminiszter és a külügyminiszter békíthetetlen és egyre inkább személyessé váló politikai ellentéteiről. A K. U. K. hadsereg egykori őrmesterének unokája hadügyminisztersége alatt nemcsak a nukleáris háború „megharcolásának” elméletével, a szelektív nukleáris csapás, a korlátozott nukleáris háború új tételeinek apostolaként írta be nevét az amerikai katonai elmélet történelmébe. Szenvedélyes vitája Kissingerrel nem annyira e katonai fogalmakról folyt, mint inkább az amerikai politika irányáról. Arról, vajon a detente valóban kölcsönösen előnyös-e a Szovjetuniónak és az USA-nak, vagy pedig — mint az enyhülés más ellenfeleivel együtt Schlesinger állította :— a detente utcája — „egyirányú utca", ahol csak a Szovjetunió közlekedhet Schlesinger premisszája az volt, hogy az USA biztonságát nem a hetente hivatott szavatolni, hanem a katonai fölény; ha sarokba szorították, kész volt beérni „elégséges erővel” vagy katonai egyensúllyal is. A PENTAGON FŐNÖKEKÉNT Schlesinger ugyanolyan szenvedéllyel — ahogy Kissinger az enyhülés vonalát védelmezte — szállít szembe a tervezett második SALT-megállapodással. Azt bizonygatta, hogy Kissinger és támogatója (az elnök) túlságosan kész a megállapodásra, és a választásiokokból kamatozónak ígérkező ford—Brezsnyev talál A Chicago Daily News karikaturistájának hozzászólása az amerikai katonapolitikai vitához: „Igaz, hogy fel tudjuk robbantani a földet, de ha az oroszok kétszer is fel tudják, mi leszünk a vesztesek .. közéért kész kockára tenni az USA nukleáris biztonságát is. De nemcsak a SALT-megállapodások szorgalmazását helytele n Schlesinger vitázó szelleme sítette, hanem a katonai költségvetés tervezett csökkentését is, és erről nemcsak a képviselőházzal volt kész vitázni, hanem az elnökkel is. Amikor október végén a Pentagon egy schlesingeri nézeteket tükröző vitairatban nyíltan is támadást intézett az enyhülés ellen — a szovjet katonai, gazdasági és politikai, fölény eszközének nevezve azt —, Schlesingernek mennie kellett. Am menesztésével — és az utóbbi hetek erre vallanak — a schlesingeri nézetek nem távoztak el, a győztes rivális pedig, a kongresszusi támadások kereszttüzében megingott pozícióját olykor e nézetek előtt meghátrálva kénytelen védelmezni. Ford bizalmasa, Donald Rumsfeld, amikor a közelmúltban átvette a Pentagon irányítását Schlesingertől, az eddigi katonapolitikai vonal folytatását ígérte, és fogadkozott, hogy az USA nem szorul a második helyre a nemzetközi fegyverkezési versenyben. Schlesinger távozott, de az amerikai lapok arról írnak, hogy a Ford-kormányzat hajlik a schlesingeri katonai költségvetési tételek elfogadására. Eszerint a Pentagon az októberben kezdődő új költségvetési évben mégis megkapná a követelt 102 milliárd dollárt (90illiárddal több az ez évi előirányzatnál), és a hadsereget nem csökkentenék 206 ezer fővel. A SALT-TÁRGYALÁSOKAT illetően Ford elnök ugyan a minap azt állította, hogy e tárgykörben kapcsolatot tart a Szovjetunióval, és Kissinger szükség esetén kész Moszkvába utazni, ám az amerikai kormány hajthatatlanul azt vallja hogy a Szovjetuniónak kell engednie, miután szeptemberben visszautasította a múlt évi vlagyivosztoki elvi megállapodások amerikai revízióját. Miközben az USA nem fűzött semmiféle feltételt a most folyó kínai—amerikai csúcstalálkozó létrejöttéhez, szinte a schlesingeni követelések szellemében eljárva, a Ford—Brezsnyev találkozót mindaddig elképzelhetetlennek tartja, amíg nem születik meg a SALT-megállapodás (értsd: a Szovjetunió nem változtat álláspontján). Azon a napon, amikor a hadügyminisztérium élén Rumsfeld váltotta fel Schlesingert, tette le jövő évi elnökjelöltsége kérdésében a garast a szélsőséges nézeteiről ismert Reagan kormányzó, aki szinte schlesingeni szavakkal ecsetelte annak veszélyét, hogy az USA-t „lehagyja egy olyan nagyhatalom, amely nem is rejti véka alá az amerikai célokkal szembeni ellenséges érzületét...” FORDRÓL azt tartják, hogy hajlamos a jobbról jövő támadást jobb felé kitérve kivédeni. Nos, ilyen támadás Schlesinger távozásával is várható azok részéről, akiknek nézeteit és érdekeit Schlesinger a Pentagonban védelmezte. Reagan jelöltsége pedig annak komoly veszélyét rejti magában, hogy ezek az érdekek fokozott súllyal esnek a latba a választási kampány esztendejében. Szászi József Zöld-foki-szigetek Amílcar Cabral szellemében A ZÖLDFOKI-SZIGETEK, amely öt hónapja — 1975. július 5-én — nyerte el függetlenségét, újabban ismét gyakrabban szerepel a hírekben. A fiatal köztársaság kormánya és vezető pártja, a PAIGC (Guinea-Bissau és a Zöldfoki-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártja) az utóbbi időben a nemzetközi színtéren többször is hitet tett antiimperialista külpolitikájáról, például Angola esetében belpolitikájában pedig igyekszik felszámolni a gyarmati múlt legsúlyosabb örökségét, a szigetvilágot periodikusan sújtó éhínséget. A tíz nagyobb és több kisebb szigetből álló afrikai állam a kontinens nyugati partjaitól mintegy 500 kilométerre fekszik az Atlanti-óceánban. A 4 ezer négyzetkilométernél valamivel nagyobb területen mintegy 300 ezer lakos él. A szigetcsoport jelentőségét nem is területi nagysága vagy az esetleges természeti kincsei adják: a felfedezések korától napjainkig földrajzi fekvése miatt volt a mindenkori hódítók vetélkedésének tárgya. A portugál gyarmatosítók 1460 körül vették meg lábukat a szigeteken, amelyek később kiindulópontként szolgáltak az afrikai, indiai kínai hódításokhoz és Brazília felfedezéséhez. A felfedezések korára nyúlnak vissza azok a történelmi szálak is, amelyek a Zöldfoki-szigeteket a nyugat-afrikai partokon fekvő másik volt portugál gyarmathoz, Guinea-Bissauhoz kötik. A portugálok a szigetekről kiindulva hódították meg a partszakaszt és annak lakosaival telepítették be a szigeteket. Az egymástól földrajzilag távolinak tűnő Zöldfoki-szigeteket és Guinea-Bissaut így szoros történelmi, etnikai és kulturális kötelékek kapcsolják egybe. A közös nemzeti öntudatot tovább erősítette a két volt gyarmat modernkori történelme, harca a portugál kolonializmus ellen. Az 1956-ban alakított PAIGC élén többségében zöldfoki-szigeti származású politikusok — köztük Amílcar, Qibral — irányították a két terület közös harcát. A GEOPOLITIKAI ADOTTSÁGOK miatt, a szigeteken nem lehetett a gerillaharc taktikáját alkalmazni, úgy ahogyan azt Guinea- Bisisauban tette a PAIGC. A párt azonban kiterjedt, a lakosság jelentős részét érintő földalatti propagandatevékenységet fejtett ki a szigetvilágban is. A harc — eltérő eszközökkel — tovább folyt mindkét területen Amílcar Cabral meggyilkolása után is. 1973 végén a gyarmati hadsereget jóformán teljesen visszaszorító PAIGC egyoldalúan deklarálta Guinea-Bissau függetlenségét. Az új afrikai állam létét rövid időn belül a világ hetven állama ismerte el Portugália csak a lisszaboni fordulat után fél ével ruházta át a hatalmat hivatalosan a PAIGC- re. A portugáliai politikai változások után is jó ideig neokolonialista terveket kovácsoltak bizonyos jobboldali körök a két területtel kapcsolatban. Spínola exelnök minden igyekezetével azon volt, hogy a szigetek függetlenségét késleltesse és a stratégiai szempontból rendkívül fontos Sál-szigetét — a dél-afrikai repülőjáratok és az amerikai katonapolitika fontos láncszemét — megtarthassa. E célból a volt államfő szívesen folyamodott kétes, de a céljait szolgáló „felszabadítási szervezetekhez” is a PAIGC ellenében. Amilcor Cabral pártja sikeresen vette fel a politikai harcot: a szigeteken az átmeneti időszakban 56 képviselőt választottak, akiknek javarésze a PAIGC híve vagy szimpatizánsa. A függetlenség után megalakult új kormány öszszetételében is tükrözte a PAIGC politikai túlsúlyát, s egyben kifejezte — a jogi formulákon túl — a két terület Guinea-Bissau és a Zöldfoki-szigetek szoros együvé tartozását. Az önálló zöldfoki-szigeti állam miniszterelnöke az a Pedro Pires őrnagy lett, a szigetvilág szülötte,aki aktív szerepet játszott úgy a bissaui gerillaharcokban, mint a Guinea-Bissauról, a portugálokkal folytatott tárgyalásokon A KÖZÖS PÁRT, a közös haladó politika a garanciája a kétterület későbbi egyesítésének. Amílcar Cabral végrendeletének szellemében: „. .. természetüknél, történelmüknél, földrajzuknál, gazdasági sajátosságaiknál fogva, sőt vér szerint is Guinea-Bissau és a Zöldfoki-szigetek egyetlen egészet képeznek. Csak a tudatlanok nem tudják M. L.