Magyar Hírlap, 1975. december (8. évfolyam, 314-336. szám)

1975-12-02 / 314. szám

Kedélyesen kezdődik, tragikusan végződik srm-l Koccannak a poharak Milyen kedélyes, ha az ember belép egy rangosabb hivatali szo­bába, s az íróasztal tulajdonosá­nak első mondata így hangzik: „Iszik valamit?” Milyen kedélyes, ha a napi munka után a brigád­tagok nem rohannak haza, hanem betérnek egy kocsmába, hogy az együvé tartozásnak közös ivászat­­tal adjanak kifejezést. Emelked­nek a söröskorsók, koccannak a poharak, növekednek az alkoho­lizmus kiváltotta gondok. Nézzünk néhány tényt a hazai alkoholfogyasztásról. Esztendőről esztendőre úgyszólván egyenlete­sen emelkedik. Tavaly a belke­reskedelem és a vendéglátóipar 9,7 százalékkal növelte szeszes­ital-forgalmát. Ez annyit jelent, hogy a csecsemőket és a soha egy kortyot sem ivókat is beleszámít­va, fejenként 2200 forintot köl­tünk esztendőnként alkoholra. 1973-ban másodikok lettünk a vi­lág ranglistáján a szeszesital-fo­gyasztásban. Balesetveszély Egyes munkahelyen bevett szo­kás a munkahelyi italozás: név­napok, ünnepek alkalmával a vál­lalatnál, az üzemben koccintanak. Közismert, hogy ez is ilyen veszé­lyes. Veszélyes a járművezetőknél, veszélyes a darukezelőknél, az esz­tergapad mellett — de ha jól meg­gondoljuk, épp ilyen veszélyes, ha az íróasztalnál mámoros fejjel dolgoznak. Tervezőknél, ki tudja, mi marad ki a tervből. Vezető be­osztásúaknál egy-egy elhamarko­dott döntésnek beláthatatlan kö­vetkezménye lehet. Igaza volt an­nak a dolgozónak, aki az egyik szállítási vállalatnál reklamálta: „Miért csak minket, melósokat le­heltetnek, leheltessék a főnököket is!" Benedek József rendőr alezre­des, a Nógrád megyei üzemi bal­eseteket elemezve így ír: „Az el­lenőrzések felszínesek, eltűrik, hogy alkoholos befolyásoltság alatt álló dolgozó munkába álljon, vagy munka közben italozást, folytas­son. A halálos balesetek száma az alábbiak szerint alakult: 1970-ben 4, 1971-ben 8, 1972-ben 15, 1973- ban 12, 1974-ben 16, összesen­ 55. A számok önmagukért beszélnek. A halálos üzemi baleseteknél 70— 80 százalékban az alkohol játszott közre.” A munkahelyi, munka utáni rendszeres italozás egyik legsú­lyosabb következménye, hogy be­vonják a fiatal munkatársakat is. Ez a tény akkor sem vigasztalóbb, ha tudjuk, hogy az egész világon „fiatalodik” az alkoholizmus. A Zeit Magazin híradása szerint az NSZK-ban mintegy 100 ezer 25 évesnél fiatalabb alkoholistát tar­tanak számon, az Egyesült Álla­mokban pedig 450 ezer tizenéves alkoholista súlyosbítja a kábító­szergondokat. Az idén júniusban tartották Helsinkiben az alkoho­lizmus megelőzésével és gyógyke­zelésével foglalkozó világkonfe­renciát; több felszólaló követelte, hogy az Egészségügyi Világszer­vezet az eddiginél lényegesen töb­bet foglalkozzon az alkoholizmus térhódításával. Egy sem volt józan Az „Alkohológia” című kiad­ványban Fekete János a Petőfi Népe című lapból idéz egy tárgya­lótermi tudósítást. Érdekes és jel­lemző szemléletre derít fényt. A tudósítás a feleséggyilkos Kéri Mihályról szól, akiről mindenki tudta, hogy durva, részeges em­ber. „Tavaly húsvétkor például egész nap ivott. Este már hulla­részegen omlott az ágyba, de reg­gel ötkor kelve (húsvéthétfőjén) csak elővette az ötliteres demi­­zsont, és a bor nagy részét meg­itta, majd elment a környező ta­nyákra locsolkodni. A vendéglá­tók újabb poharakkal kínálták...” Részegen tántorgott haza „ ... ne­kilökte feleségét a tűzhelynek, majd az asszony fejét verte a platnihoz ...” Kéri Mihályné még öt és fél hónapig élt, többször megműtötték, de segíteni már nem tudtak rajta. Elgondolkoztató tör­ténet ... az alkoholnak ellenállni nem tudó embert, amerre csak járt, mindenütt itallal kínálták. Egy munkásszállás vezetője, Pa­­lágyi László figyelemre méltó ta­pasztalatairól számol be: „Szállodánk modern, színvona­las. Felszereltsége legalábbis meg­felel egy középszerű szállodának. Még színháztermünk is van. Két­ezer-négyszáz ember él itt, kivétel nélkül mindenki vidéki. Egy nagy falu lélekszáma... Bizonyos va­gyok benne, hogy a­­lakók 95 szá­zaléka zavaros családi körből ke­rült ide... Az emberek a napi 24 órából 8-at töltenek munkában. 7—8 órát alszanak — még mindig marad 8—9 órájuk kitöltetlen ... Rendszeresen megállok a szálloda főbejáratánál, és órákon át figye­lem a ki-be járókat... Higgyék el, volt olyan nap, amikor egyetlen józan embert sem láttam bejönni; mindenki részeg volt... Az én vállalatomtól, a Szolgáltató Vál­lalattól nem várható a nevelési feladat. De ki törődik azzal, hogy mint élnek a munkásszállók la­kói? A házirend szerint ittas egyé­neket a szállodába beengedni ti­los. Ám mi történjék? Kidobjuk őket a kapu elé? Menjenek tovább inni?” Bocsánatos bűn? Az elmúlt évtizedben kiépült az alkoholelvonó szakrendelés az or­szágban, kétéves kényszer-munka­terápiás intézetet létesítettek Nagyfán, az ország nyolc nagy­városában működik már kijóza­nító állomás — és elvileg foglal­koznak az alkoholisták utógondo­zásával is. Állami erőfeszítéseket felmutathatunk ezen a téren — eredményt azonban alig. Igazságtalan és oktalan lenne azt állítani, hogy a „kedélyes” po­­harazgatás feltétlenül alkoholiz­musba sodor — de ha nem lenne nálunk ennyire természetes az ivás, ha az irodákban nem kerül­ne elő olyan könnyen az üveg, ha munka után ritkábban fordulna elő, hogy a kocsmán át vezet ha­za az út, ha a részegeskedés nem tartozna a bocsánatos bűnök közé, s a társadalmi közvélemény job­ban elítélné, akkor talán több si­kerrel küzdenének az állami és társadalmi szervek az alkoholiz­mus ellen. Nem jobb felelősséggel, józanul élni, mint kákán, bódultan, ködös fejjel átbotorkálni az életen? Halasi Mária Cser Andor rajza Finn kórháztechnikai szimpozion Finn kórháztechnikai kiállítás és szimpozion nyílt hétfőn a Tech­nika Házában. A rendezvénysoro­zat megnyitóján megjelent dr. Aczél György egészségügyi mi­niszterhelyettes, és ott volt Paul Jyrkan­ Skallio, Finnország buda­pesti nagykövete is. A kiállítás megnyitója előtti sajtótájékoztatón Heikki Simola, a finn kórházi szövetség igazga­tója a többi között elmondotta, hogy a kiállítások, szimpozionok kölcsönös szervezése elősegíti az együttműködés gyorsabb kibonta­kozását. A kórháztechnikai beren­dezések és műszerek kölcsönös szállításán túl lehetőség van kooperációs gyártás megteremté­sére is. Jugoszláviába utazott a Nemzeti Színház társulata A belgrádi nemzeti színház vendégjátékának viszonzásaként hétfőn a reggeli órákban jugoszlá­viai turnéra utazott a budapesti Nemzeti Színház társulata. Mar­ton Endre, a társulat igazgatója elmondotta, hogy december 8-ig szerepelnek a baráti országban. Maróti Lajos: Az utolsó utáni éj­szaka. Peter Weiss: Marat halá­la és Ibsen: a Nép ellensége cí­mű drámáját mutatják be. A Fáklya decemberi számából Magyarország ENSZ-tagságának 20. évfordulója alkalmából vezető helyen közöl megemlékező cik­ket „Jogosan elfoglalt hely" cím­mel a Szovjet—Magyar Baráti Társaság szines folyóirata. Ezúttal is több írás utal — az SZKP közelgő XXV. kongresszu­sa alkalmából — a szovjet embe­rek hatalmas méretű országépítő munkájának újabb eredményeire. „Szovjet tanácsok: növekvő akti­vitás” címmel az SZKP XXIV. kongresszusát követő esztendők hatékonyabbá vált tanácsi mun­kájáról szól Mihail Sztrepuhov főszerkesztő cikke. Beszédes sta­tisztikai adat: 40 esztendő alatt — a Szovjetunió jelenleg érvény­ben levő alkotmányának elfoga­dásától — több mint 20 millió em­bert választottak a tanácsokba. A folyóirat testvérvárosokról, test­vérmegyékről szóló sorozatában ezúttal a Jászberényi Hűtőgép­gyárról számol be. I Magyar Hírlap HAZAI KÖRKÉP­E­K 7975. DECEMBER 2. KEDD. Több acél Diósgyőri rekord Húszéves fennállása óta novem­berben érte el legmagasabb havi teljesítményét a Diósgyőri Lenin Kohászati Művek középhenger­­sora. A nagy termelési ered­ményben a hengersor valameny­­nyi dolgozójának része van. A hengerészek, gépészek, villany­­szerelők és ollósok összehangolt munkájának köszönhető, hogy a novemberre előirányzott hu­­szonhétezer-kétszáz tonna he­lyett 31 887 tonna jó minőségű acélt hengereltek. Ezzel több mint négyezer-ötszáz tonnával szárnyalták túl havi tervüket. Háromszázezer karácsonyfa A Borsodi Erdő- és Fafeldolgo­zó Gazdaság bükki és zempléni erdőségeiben hétfőn megkezdték a karácsonyfák kivágását. A gaz­daság a korábbi években az úgy­nevezett nyiladékokban kará­­csonyfatelepeket hozott létre. A nagyobbrészt lucfenyővel telepí­tett ültetvényekről három-öt éves korukban vágják ki a fákat. Az idén háromszázezer egy-másfél méteres karácsonyfát szállítanak a bükki és a zempléni erdőségek­ből a kereskedelemnek. Tovább emelkedett a tanulólétszám Több tanterem, kollégium, ösztöndíj Az Egyetem­i Számítóközpont statisztikai osztályán elkészítet­ték az 1975/76-os tanév iskolai és tanácsi adatainak összesítését. A kimutatás szerint az általá­nos iskolák első osztályaiban az idén 155 ezer 600, az egy évvel korábbinál kétezerrel kevesebb kisdiák tanul. Még így is jelen­tős az emelkedés nyolc év táv­latában, amikor az elsősök, az idei nyolcadikosok, 123 ezren voltak, illetve vannak. Az általános iskolai első osz­tályosok számának átmeneti csökkenése sem befolyásolja je­lentősen az általános iskolák ösz­­szes tanulói számának alakulá­sát ;­ tavaly egymillió 39 ezer volt, az idén egymillió 51 ezer az ál­talános iskolai tanulók száma. Az emelkedés az előző évek nagy beiskolázási létszámaiból ered. Örvendetes emelkedés tapasz­talható a napközi otthonok lét­számában is. Tavaly az összes tanulóknak még csak 27,7 szá­zaléka volt napközis, az idén meg már 30,5 százaléka, 320 ezer 800 tanuló részesül napközis ellátás­ban. Kedvező az is, hogy egy év alatt 625 általános iskolai tan­terem épült, így­ az általános is­kolák száma négyezer-négyszáz­hatvannyolc, kettőszázzal keve­sebb a tavalyinál, ami azt jel­zi, hogy a helyi tanácsok egy­re több rosszul felszerelt, kis létszámú iskolát szüntettek meg körzetesítéssel. Egy év során öttel növekedett — most már 125 — az általá­nos iskolai kollégiumok száma, amelyekben 10 ezer 937 tanu­lónak biztosítanak elhelyezést. A közoktatás színvonalának emel­kedését bizonyítja az is, hogy az idén már az általános iskola fel­ső tagozatán a tanulóknak 98 százaléka szakrendszerű oktatás­ban részesül. A pedagógusellátottságban vál­tozatlanul kedvezőtlen a hely­zet. Az általános iskolai taná­rok száma 34 ezer 574, a tanító­ké 27 ezer 667. Az utóbbi hússzal több a tavalyi létszámnál, holott a tanítóképző főiskolákon idén végzettek száma megközelíti az ezret. Igaz, ennyire tehető azok­nak a pályáról eltávozott peda­gógusoknak a száma, akik nem oktatási intézményekben helyez­kedtek el. A képesítés nélküli nevelők száma 4 ezer 620, ami némi emelkedést mutat a tava­lyihoz képest. A statisztika sze­rint ezernyolcszázhatvannégy pe­dagógusállás így is betöltetlen. A középiskolák adatai: az 528 középiskolában — gimnázium­ban és szakközépiskolában — 207 ezer 317 diák tanul. Az első osz­tályokban tanul az általános is­kola nyolcadik osztályaiból ki­került diákoknak 44,6 százaléka. Hasonló arányban tanulnak a szakmunkásképző intézetek első osztályaiban is. Ily módon az ál­talános iskolából kikerülő, 14 éven felüli fiataloknak közel 90 százaléka tovább tanul. Az ösz­­szes tanulók százalékában jelen­tősen, 56,6-ról 58,8 százalékra emelkedett a fizikai dolgozók gyermekeinek az aránya. A diá­kok taníttatására fordított pénz­összeg is emelkedett, tavaly 13 ezer, idén 15 ezer 37 tanuló ré­szesül ösztöndíjban. A középiskolákban tanító pe­dagógusok száma kiegyenlítet­tebb, mint az általános iskolák­ban, jóval kevesebb az elván­r­dorlás is. K. F. Aki fuvart szerez, részesedést kap Ne járjanak üresen a teherautók A legtöbb tehergépkocsival a budapesti miskolci országúton ta­lálkozhatunk. A KPM autóközle­kedési főosztályának szakemberei most arra kerestek választ: meny­nyi árut­ szállítanak a tehergép­kocsik. Az egy hétig tartó vizsgá­lat megdöbbentő tényekre hívta fel az illetékesek figyelmét. A megvizsgált 7000 teherautó közül a 3-as főútvonalon 31 százalék üresen, 12 százalék egyharmad­­résznyi, 11 százalék kétharmadnyi terheléssel közlekedett. A kocsik­nak csupán 46 százaléka használ­ta ki kapacitását tel­jes egészében. Még elgondolkoztatóbb az az adat, hogy a fuvaroztató vállalatok 100 tehergépkocsija közül 22 üresen tette meg az utat a főváros és a legnagyobb vidéki városunk kö­zött. Dr. Tőzsér Istvántól, a minisz­térium autóközlekedési főosztá­lyának vezetőjétől arra kértünk választ: milyen tanulságot vontak le e vizsgálatból? — A közlekedéspolitikai kon­cepció mind nagyobb és nagyobb feladatokat ró a közúti közleke­désre, a közúti áruszállításra. Ezt csak lépésről lépésre lehet meg­valósítani. Az első teendő az volt, hogy kellő számú teherautó áll­jon rendelkezésre, hogy az áru időben eljusson rendeltetési he­lyére. Második feladatunk a jár­műpark minőségének javítása. Ez is megvalósult. A 100 ezer áru­szállító teherautó zöme korszerű. A IV. ötéves terv során szerez­tünk be 80 ezer, a mai követel­ményeknek megfelelő gépkocsit. E járművek átlagos raksúlya ez idő alatt 5 tonnáról 7 tonnára emelkedett. Még ennél is fonto­sabb, hogy a korszerűbb jármű­vek alkatrészellátása jóval ol­csóbb: 20—25 százalékkal keve­sebb alkatrészre van szükség, öt esztendővel ezelőtt egy-egy teher­autóhoz évente 30 ezer forint ér­tékű alkatrész kellett, jelenleg 24 ezer forint is elegendő erre a cél­ra. Ez több mint félmilliárd fo­rintos megtakarítást jelent! A főosztályvezető hangsúlyozta, hogy most érkeztek el a korszerű szállítási fázis harmadik ütemé­hez, vagyis a tehergépkocsik ra­kodási felületének jobb kihaszná­lásához. December elsejétől az a közületi szerv, amely az 5 tonnás vagy azt meghaladó raksúlyú te­hergépkocsit üresen vagy a rak­súly felénél kevesebb, illetve a rakterűlet felénél kevesebbet el­foglaló rakománnyal küldi Buda­pestről a megyeszékhelyek vala­melyikére, illetve onnan a fővá­rosba, köteles ezt a kocsi indítási helye szerint illetékes autóközle­kedési menetirányító irodánál be­jelenteni. Az iroda ilyen esetek­ben megfelelő fuvarkiegészítésről gondoskodik. Ezt azzal is előse­gítik, hogy többletfuvarok esetén a fuvardíj 5 százaléka a menet­irányítót illeti meg. A közületi te­hergépkocsi vezetőjének a fuvar­díj 3,5 százaléka jár. Abban az esetben, ha a közületi gépkocsi sofőrje az üres futás csökkentése, vagyis a kocsi jobb kihasználása érdekében maga szerez fuvart, megkapja a fuvardíj 5—8 száza­lékát. — A rendelet lényege, hogy mindenki a teherautó lehető leg­gazdaságosabb kihasználására tö­rekedjék. Természetesen illúzió lenne 100 százalékos fuvarkihasz­nálásra törekedni, de az üres já­ratok aránya csökkenthető. — Mi a következő lépés? — A szállításokat ésszerűbben akarjuk megszervezni. A nagy iparvállalatoknál, a kereskedelmi egységeknél, a TÜZÉP-nél és máshol arra kell törekedni, hogy a gépkocsik ne álljanak, ne tölt­senek hosszú órákat rakodásra várva. Ezt is úgy akarjuk megva­lósítani, hogy a megbízókat ér­dekeltté tesszük a rakodást meg­előző műveletek jobb megszerve­zésében, a szállításra váró áru összeállításában. Budapesten bő­vítjük az éjszakai szállítások kö­rét. A Belkereskedelmi Szállítási Vállalat kísérletei máris beváltak. Bizonyított tény, hogy a tehergép­kocsik éjszaka háromszor annyi árut tudnak szállítani, mint nap­pal. Fahidy József Jól

Next