Magyar Hírlap, 1976. május (9. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

ÜNNEPI KÖSZÖNTŐ Timmer József, a SZOT titkára május 1., a munkásosztály nagy ünnepe alkalmából tegnap este köszöntőt mondott a rádióban és a televízióban. Timmer József a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköztársa­ság kormánya és a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa nevében köszöntötte az ország valamennyi dolgozóját, egész lakosságát, majd áttekintve május elseje történel­mi hagyományait, a többi között megállapította: " Idei ünnepünknek különös jelentőséget ad mind nemzeti, mind pedig nemzetközi vonatko­zásban a közelmúlt néhány ki­emelkedő fontosságú eseménye. A magyar munkásosztály, a magyar nép vezető ereje, egységének ko­­vácsolója, a Magyar Szocialista Munkáspárt tavaly tartott XI. kongresszusa nemcsak utat muta­tott, nemcsak mérleget készített, hanem azt­­is megállapíthatta, hogy munkásosztályunk, népünk — történelmi hivatásának teljesí­tése közben — olyan sikereket ért el a szocialista társadalom épí­tésében, amelyek megbízható ala­pot adnak hosszú távú terveink valóra váltásához, a fejlett szo­cializmus felépítéséhez. — Hazánkban a munkásfiata­lok ki­teljesedésének körülményei között minden osztály és réteg, de az egyes ember is, az alkotó munka jegyében, a munka értel­­mének tudatában bontakoztatja ki képességeit. Élhet olyan lehe­tőségekkel, amelyek történelme során korábban még soha nem álltak rendelkezésére. És ezen az úton, a dolgozó osztályok szövet­ségének erejéből táplálkozva, for­málódik egységessé szocialista társadalmunk. Olyanná, amelyet a közös célok ismerete és a meg­valósítás szándékának közössége avat igazán megbonthatatlanná. Ezt a gondolatot fejezte ki a ma­gyar szakszervezetek decemberi nagy seregszemléje, a XXI­II. kongresszus is. A küldöttek reá­lis, őszinte szavakban megfogal­mazott felszólalásai jól tükrözték a dolgozó emberek véleményét. Azt, hogy a hétköznapi munka valamennyiünkért van. Felelős­ségtől áthatott munkánknak kö­szönhetjük, hogy ma jobban élünk, mint tegnap és mai mun­kánk egyúttal a holnapi sikere­ket, holnapi jobb életünket is szolgálja. Nyíltan beszéltünk kongresszusunkon gondjainkról is, és barátaink, ellenfeleink szá­mára egyaránt nyilvánvalóvá vál­hatott, hogy a magyar munkás­osztály, dolgozó népünk szívével és eszével is azonosul szocialista társadalmunkkal. Akkor is szá­míthatunk egymásra, amikor na­gyobb erőfeszítésekre van szük­ség ahhoz, hogy céljainkat — ter­veinknek megfelelően — valóra válthassuk. — Valamennyien tudjuk, hogy a jobb, az eredményesebb mun­kával, 5 éves tervünk, nemzeti programunk teljesítésével a mind teljesebb, gazdagabb életet, a kö­zös és a személyes célok egymást kiegészítő megvalósítását szolgál­juk. Személyes vágyaink megva­lósulása egyben azt is jelenti, hogy hazánkban szebben, jobban, kulturáltabban élünk és mun­kánk arra irányul, hogy ezt a szebb életet holnapra még telje­sebbé, még gazdagabbá tegyük. . . Mindnyájan tudjuk, hogy céljainkat csak békében, olyan körülmények között érhetjük el, amelyek biztosítják a nyugodt munka feltételeit. Az elmúlt években kedvező változások ta­núi lehettünk a nemzetközi élet­ben. A békés egymás mellett élés lenini el­ve, mindinkább tért hó­dítanak a nemzetközi kapcsolat­­okban és az enyhülés folyamata egyre inkább visszafordíthatat­lanná válik. Azt a békeprogra­mot, amelyet a szovjet kommu­nisták XXIV. kongresszusán hir­dettek meg, a közelmúltban a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XXV. kongresszusa megerő­sítette és tovább fejlesztette.­­ A békeszerető emberek mil­liói megelégedéssel vehették tu­domásul, hogy a világ első szo­cialista állama, a Szovjetunió külpolitikája legfontosabb fel­adatának mindig is, most is a béke megőrzését, a nemzetközi kapcsolatokban az enyhülés és az együttműködés elmélyítését te­kinti. Ennek a tevékenységnek pedig megfelelő alapot ad a kom­munista építés programja. Világ­szerte ez a háttér adott erőt, táv­latot a haladás híveinek küzdel­mükhöz. Az­ a tény, hogy az eny­hülésnek vannak ellenzői, ellen­ségei is, a nemzetközi munkás­szolidaritás felelősségére és felbe­csülhetetlen értékű erejére, je­lentőségére irányítja figyelmün­ket, különösen most, május else­jén.­­ A világ haladó erői, a fel­szabadulásukért küzdő népek az imperializmus, az újgyarmatosí­­tás és a faji üldözés, valamint a fasizmus minden formája ellen elszánt küzdelmet folytató mil­liók számíthatnak a magyar és a nemzetközi munkásosztály cse­lekvő szolidaritására. Ez az erő, az internacionalizmus, az osztály­testvériség, a nemzetközi össze­fogás, a szolidaritás ereje akadá­lyozhatja csak meg, hogy az eny­hülés, a békés egymás mellett élés ellenségei pusztító világégés­be sodorják az emberiséget. •­­ A nemzetközi munkásosztály ereje és közös cselekvése az egyik legfőbb biztosítéka annak, hogy kontinensünkön, de az egész világon is kivívhassuk és meg­őrizhessük a békét, azt a légkört és azokat a lehetőségeket, ame­lyek közepette a dolgozó ember hétköznapi munkára, nagyszerű alkotásokra képes. / 12/ K AA2 il fi M Alii m Ilin ■ £1 r "á«a: i forint 1593. Pf. 505. Budapest VII, §gg| ifi Hl ■ B If tM ff 1 HH I il I « B & Havi előfizetési díj 20,- Ft Lenin korút 9-11 A sze.kest- jfkM M B _ TK? BB M H B B B fl ffljh i H Előfizethető o ke/osz tó«o»l, tó .eg es a kiadóhivatal tele- II B Wr Iff §f ffl XjHB ■ MB B B| H postahivatalokban. Külföldön felszámol: 221-285, 222-408. R li&f ijfl II ■■ K M || l| ■ B B @| B ■ ■ jfe o Kultúra Könyv­­es H.k­ap tzTMQfiKii | nil HHN­1LHI w­ 1-9. ÉVFOLYAM, 10­3. SZÁM POLTIKAI NAPNAP 157 6. MÁJUSI, SZOMBAT Nem sajnáljuk erőnket a béke megvédéséért Leonyid Brezsnyev beszéde a moszkvai Lihacsov Autógyár munkásainak ünnepségén Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára tegnap a moszkvai Lihacsov Autógyár munkásainak nagygyűlésén , amelyen az üzem kollektívája megkapta az Októberi Forradalom Érdemrendet — nagy beszédben elemezte a Szovjetunió bel- és külpolitikáját. Pénteken a moszkvai Lihacsov Autógyárban, a szovjet autó­gyártás egyik központjában ün­nepi nagygyűlést tartottak. Az üzem dolgozói előtt nagy beszé­det mondott Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. Minden tervünk, a párt egész politikája annak a fő célnak a megvalósítására irányul, hogy jobb élete legyen a szovjet nép­ ek­ nek — hangsúlyozta Brezsnyev. Bármivel foglalkozzon is a párt, legyenek azok külpolitikai ügyek, vagy belső jellegű intézkedések, mi, kommunisták, állandóan fel­tesszük magunknak a kérdést: az egyes problémák megoldása ho­gyan, milyen módon hat a szov­jet nép életére és jólétére — ál­lapította meg Brezsnyev. Mindig figyelembe vesszük, hogy a Szovjetunióra a szolidari­tás és az elvtársi igényesség ér­zésével tekintenek az egész világ dolgozói és azok a népek, ame­lyek meg­küzdenek szabadságu­kért és függetlenségükért. Ez sok mindenre kötelez bennünket — jelentette ki Brezsnyev. A békét drága áron vívtuk ki, s hazánk nem sajnálta és nem sajnálja az erőfeszítéseket a béke megvédése érdekében — mon­dotta az SZKP KB főtitkára. A szovjet állam és a szocialista kö­zösség együttes erőfeszítései nyo­mán jelentősen enyhült a nem­zetközi feszültség, létrejöttek a feltételek az államok széles körű (Folytatása a 3. oldalon) Egy brigád vállalása Terven felül évi 15 ezer tonna szén A tatabányai 15/A aknában dolgozó 150-es számú szocialista frontbrigád tagjai tegnap röp­­gyűlést tartottak, s bejelentették, hogy munkaverseny-vállalást tet­tek az V. ötéves terv időszakára. A három műszakban dolgozó 90 tagú brigád — amelynek veze­tője Hoffmann Lajos, Botka Ist­ván és Bodrogi István frontmes­ter — már a kongresszusi és a felszabadulási mun­ka­versenyben is átlagon felüli teljesítménnyel dolgozott. Többször kiérdemelte a szocialista brigádmozgalom aranykoszorús jelvényét. A brigád tagjai vállalták, hogy a tervidőszak minden évében 105 százalékra teljesítik mennyiségi termelési tervüket. Ez azt jelenti, hogy évenként mintegy 15 ezer tonna szenet termelnek terven felül. Kádár János és Lázár György fogadta Hans-Dietrich Genschert Az NSZK külügyminisztere elutazott Budapestről Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pén­teken a Központi Bizottság szék­házában fogadta Hans-Dietrich Genschert, a Német Szövetségi Köztársaság al­kancellárját és külügyminiszterét. Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke — ugyancsak pén­teken — szintén fogadta Hans- Dietrich Genschert az Országház­ban. A találkozókon jelen volt Pó­ja Frigyes külügyminiszter. Hamburger László, a Magyar Népköztársaság bonni nagyköve­te, illetve Herman Kersting, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete. Hans-Dietrich Genscher, aki­­ Puja Frigyes meghívására hiva­talos látogatáson járt hazánkban, pénteken délután elutazott Bu­dapestről. Hans-Dietich Gen­­scherrel együtt elutazott felesé­ge, valamint kísérete is. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Pója Fri­gyes és felesége, Nagy János kül­ügyminiszter-helyettes és a Kül­ügyminisztérium több vezető munkatársa. Jelen volt a búcsúz­tatásnál Hamburger László, a Magyar Népköztársaság bonni nagykövete és Hermann Kers­ting, a Német Szövetségi Köz­társaság budapesti nagykövete is. (Elutazása előtt Genscher ma­gyar újságírókkal és az NSZK sajtójának képviselőivel találko­zott. Erről szóló tudósításunk a 4. oldalon.) ülést tartott az Elöki Tanács A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott. Az Elnöki Tanács hozzájárult, hogy az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetemen négy, a szegedi József Attila Tudományegyete­men pedig három — közép- és felső fokú tanulmányaikat kiváló eredménnyel elvégző — egyete­mi hallgatót kitüntetéses doktor­rá avassanak. Az Elnöki Tanács bírákat men­tett fel és választott meg, végül állampolgársági és egyéni kegyel­mi ügyekben döntött. Felvonták az álam­­zászlót Május 1-e: a nemzetközi mun­kásmozgalom nagy ünnepe tisz­teletére péntek délután a Par­lament előtti Kossuth Lajos té­ren felvonták az állami zász­lót. Ugyancsak katonai tisztelet­­adással vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkás­mozgalom vörös zászlaját a gel­lérthegyi felszabadulási emlék­műnél.

Next