Magyar Hírlap, 1976. június (9. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-01 / 128. szám

2 1976. JÚNIUSI, KEDD NEMZETKÖZI POLITIKAMagyar Hírlap k­ülföldi LAPOKBÓL A am mm A moszkvai Prav­f| CTQ H jfl jH da vasárnapi szá- 111 11 »»(Mii ■ mában Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök bagdadi látogatásával kapcsolatban a Szovjetunió és Irak együttműködését méltatja. Az 1972. április 9-én aláírt ba­rátsági és együttműködési szerző­dés — mutat rá a lap — a Szov­jetunió és Irak politikai, gazda­sági és kulturális kapcsolatait még magasabb szintre emelte. A szerződés kifejezésre juttatja a két országnak azt a törekvését, hogy fejlesszék a barátságot, a sokoldalú együttműködést, mert ez megfelel mindkét ország nem­zeti érdekeinek, ugyanakkor a nemzetközi béke, a szabadság, a haladás ügyét és a közel-keleti válság rendezésének ügyét szol­gálja. A szerződés megszilárdítot­ta az Iraki Köztársaság nemzet­közi tekintélyét. A Pravda ezt követően az Asz- Szaur című bagdadi lap követke­ző véleményét idézi: „A Baath­­párt meggyőződése, hogy straté­giailag szükséges az egység az arab forradalmi mozgalom és a Szovjetunió között, az imperializ­mus és a cionizmus ellen vívott harc alapján.” Az ilyen állásfog­lalás — hangsúlyozza a szovjet lap — különösen nagy jelentősé­gű olyan időszakban, amikor a Közel-Kelet különböző térségei­ben az imperializmus és a reak­ció erői kísérleteket tesznek arra, hogy szétzúzzák a nemzeti felsza­­badítási mozgalmat, semmissé te­gyék egyes arab népek társadal­mi-politikai vívmányait, s aláás­sák a Szovjetunióval, az arab né­pek megbízható szövetségesével kiépített szolidáris viszonyt. COMM8/1HCWM8CKS. A SZOCI&liSZtyi-HHflyCTPMa­dusztrija, az SZKP Központi Bizottságának ipari napilapja vasárnap terjedelmes beszá­molót tett közzé a Szovjetunióban eddig veszett, békés célú nukleáris robbantásokról. A földgázkitöréses­ katasztrófák atomtöltet segítségével való likvi­dálásán kívül nagyon hasznosan alkalmazzák föld alatti nukleáris robbantásokat más területen is. Például a mérgező vagy szennyező hatású ipari és háztartási hulla­dékanyagok tárolására alkalmas üregek kialakítására. Egy 25 kilo­­tonnás robbantás segítségével 140 ezer köbméteres föld alatti „rak­tárt” hoztak létre. Hasonló táro­lók szükségesek a feldolgozásra váró kőolaj és földgáz elraktáro­zására. Minthogy az ország területének nagy részét sivatagok borítják, szovjet szakemberek úgy vélik, hogy e területek vízellátásában is nagy szerep vár a nukleáris rob­bantásokra. Az építő nukleáris robbantások technológiájának kidolgozásán szakemberekből és tudósokból ál­ló nagy kollektívák dolgoznak. Munkájuk egyik legfontosabb ré­sze a biztonsági feltételek meg­teremtése. Egyrészt olyan robbanószerke­zeteket dolgoznak ki, amelyek „tiszta”, tehát csekély sugárhatá­sú töltettel vannak ellátva, más­részt kiegészítő intézkedéseket tesznek a nukleáris felhők ártal­matlanná tételére. azOTIDTEN Xffe paris A francia lap hétfői számában ve­zércikkben foglalkozik azzal a dél­­afrikai döntéssel, miszerint egy fran­cia konzorciumot bíztak meg két dél­afrikai nukleáris központ megépítésé­vel. A lap utal arra, hogy ez az üz­let széles körű tiltakozást fog kel­teni Afrikában és fenyegeti Fran­ciaországnak a Fekete-Afrika ál­lamaival fenntartott kapcsolatait, hiszen Dél-Afrika atomfegyver előállítására is képes lehet. Va­jon érdemes-e egy egymilliárd dolláros üzletért kockára tenni Franciaország jó hírét Afrikában és az egész harmadik világban? Hiába hangoztatjuk Párizsban és Nairobiban (az UNCTAD most véget ért konferenciáján) a fej­lődő országoknak azt, hogy­­segí­teni akarjuk őket, ha közben Af­rika déli részén egy őket fenye­gető rendszer fenntartását támo­gatjuk — írja a francia lap. Szocialista országok kezdeményezése Felhívás Chile ügyében Waldheimhez (TASZSZ) Ladislav Smid, Csehszlovákia ENSZ-missziójá­­nak vezetője, az ENSZ szocialista tagországai csoportjának megbí­zásából átnyújtotta a világszer­vezet főtitkárának, dr. Kurt Waldheimnek azt a felhívást tar­talmazó levelet, amelyben a fő­titkár közbenjárását kérik a chilei reakció túlkapásainak meg­fékezésére. A nemzetközi közvéleményhez intézett felhívásukban a szocia­lista országok akciót sürgetnek a fasiszta junta börtöneiben síny­lődő hazafiak és demokraták ki­szabadítására. Az ENSZ-tagországok szocia­lista csoportja erélyesen követeli a Chilében dühöngő terror be­szüntetését, mindenekelőtt a jun­ta börtönében sínylődő Luís Cor­­valánnak, a Chilei Kommunista Párt főtitkárának és más, vezető chilei hazafiak szabadon bocsá­tását Elutasították Kissinger javaslatát Véget ért az UNCTAD ülésszaka (UPI, Reuter, TASZSZ) A ke­nyai fővárosban, Nairobiban há­romnapos késedelemmel, hétfőn befejeződött az ENSZ Kereske­delmi és Fejlesztési Értekezleté­nek (UNCTAD) negyedik üléssza­ka. A tanácskozáson csaknem 150 ország és sok nemzetközi szerve­zet képviseletében mintegy 4000 küldött vett részt. Hatórás vita után a plenáris záróülésen a delegátusok­ egyhan­gúlag jóváhagyták a konferencia úgynevezett összekötő bizottságá­ban kidolgozott ajánlásokat egy nemzetközi készletalap létrehozá­sára. A 10 legfontosabb nyers­anyag áringadozásának mérséklé­sére szolgáló alap finanszírozását, működésének egyéb részleteit ok­tóbertől kezdve bizottságokban vitatják meg, és legkésőbb 1977 márciusában újabb világkonfe­renciát tartanak erről a témáról. A záróülésen szavaztak Kissin­ger javaslatáról, a nyersanyag­­bank-tervezetről, amelyet a nyu­gati propaganda nagy hírveréssel fogad át, s amely a nemzetközi nyersanyagkitermelő monopóliu­mokat biztosította volna a kisajá­títással szemben. Az indítványt 33 ország — zömében a követke­zetes álláspontot valló fejlődő or­szágok, valamint a szocialista ál­lamok — szavazatával elutasítot­ták. Az amerikai küldöttség veze­tője, Charles Robinson a záróülés után kifejtette, hogy a tervezet „tisztán politikai kérdés volt”, s így közvetve beismerte, hogy el­utasítása a washingtoni politika kudarca. A záróülésen a fejlett tőkés ál­lamok ígéretet tettek arra, hogy a harmadik világ mintegy 165 mil­liárd dolláros adósságainak tör­lesztési feltételeit újra fogják tár­gyalni. Ez elsősorban a pénzügyi csőd szélén álló húsz legszegé­nyebb ország tartozásaira vonat­kozik. A határozat ugyanakkor nem említi a harmadik világ ál­tal indítványozott világkonferen­ciát, amelyen általános fizetési moratóriumot biztosítottak volna a harmadik világ államainak. A TASZSZ tudósítója az érte­kezlet mérlegét megvonva meg­állapítja, hogy a konferencia is­mét feltárta a kapitalista körök és a fejlődő államok gyökeres né­zetkülönbségét sok alapvető, nem­zetközi­ gazdasági kérdésekben. A fejlődő országok és a szocialista államok gyümölcsöző együttmű­ködésének jóvoltából az értekez­leten sikerült megoldani számos fontos problémát, és ez megfelel a harmadik világ érdekeinek. Titkos japán dokumentumok publikálása (MTI) A japán külügyminisz­térium hétfőn hozzáférhetővé tette a nyilvánosság számára azokat a dokumentumokat, ame­lyek a második világháborút kö­vető amerikai megszállás évei­ben keletkeztek. A kétszáz kötet­be gyűjtött, százezer oldalnyi do­kumentumhalmaz három évtize­den át titkosnak számított. A minisztérium diafilmfelvételeket készített az amerikai megszálló hatóságok és a japán kormányok kapcsolatát ismertető levelekről és egyéb írásos bizonyítékokról. A külügyminisztérium bejelen­tése szerint továbbra is titkos marad a rendelkezésre álló do­kumentumoknak csaknem egy százaléka. Egyebek között az a feljegyzés, amely Hirohito csá­szár és az amerikai megszálló csapatok főparancsnoka, Douglas Macarthur tábornok első találko­zójáról készült. Továbbra sem hozzák nyilvánosságra az olyan dokumentumokat, a­melyneknek közzététele „hátrányosan hatna” ma is élő politikusokra vagy csa­ládjaikra. A 2400 napos — 1945 augusztu­sától 1952 április végéig tartó — amerikai megszállás dokumentá­­lis bizonyítékai fényt vetnek a háború utáni japán helyzetre, il­letve az akkori amerikai politi­kára. Részletesen beszámolnak az amerikai segédlettel lezajlott ja­pán újjáépítésről és a japán gaz­dasági csoda megalapozásának időszakáról. Fényt derítenek azokra a körülményekre, amelyek során létrejött Japán háború utá­ni úgynevezett békealkotmánya és ezzel párhuzamosan arra is, hogyan vált a felkelő nap orszá­ga az Egyesült Államok első szá­mú háborús ellenfeléből első szá­mú ázsiai katonai szövetségesévé. Carter változatlanul népszerű W­­m Újabb előválasztás! forduló az USA-ban (MTI) A Gallup intézetnek a hét végén nyilvánosságra hozott adatai szerint a demokrata párti James Carter 52:40 arányban le­győzné Gerald Fordot, 55:37 arány pedig Ronald Reagant, a köztársasági párt másik lehetsé­ges jelöltjét, ha most rendeznék az elnökválasztást. A közvélemény-kutatás tanul­sága, hogy a köztársasági párti szavazóknak körülbelül egynegye­de országosan Cartert támogatja, aki maga mögött tudhatja a fia­tal — 18—29 éves — szavazók nagy többségét. A novemberi elnökválasztás előtt több mint öt hónappal le­folytatott vizsgálatból természe­tesen nem vonhatók le végleges tanulságok, de a felmérés híven mutatja az ország jelenlegi poli­tikai közhangulatát. Míg ma csak három kisebb államban rendez­nek előválasztást, a június 8-án Kaliforniában, New Jerseyben és Ohióban tartandó szavazás vég­leges képet is adhat arról, kik lesznek a két párt elnökjelöltjei. A mai újabb előválasztásokat megelőzően ismét megkérdőjelez­ték Henry Kissinger amerikai külügyminiszter politikáját. Ed­mund Brown kaliforniai kor­mányzó, az egyik demokrata párti elnökjelöltségre pályázó, válasz­tási kampánya során, szombaton azt fejtegette, hogy az Egyesült Államok külpolitikája meddő és idejétmúlt. Brown véleménye szerint az amerikai külpolitikának nem len­ne szabad régen kialakult kato­nai elkötelezettségeken alapulnia. A State Departmentnek át kelle­ne értékelnie a szövetségi rend­szert — új kezdeményezésekkel és elképzelésekkel kellene hozzájá­rulnia a harmadik világ gazda­sági kapcsolatrendszerének újra­formálásához — hangoztatta a kaliforniai kormányzó. Lengyelország •­­ A piaci kosár A LENGYEL GAZDASÁG tör­ténetének legsikeresebb öt éve után ült össze tavaly december­ben a Lengyel Egyesült Munkás­párt VII. kongresszusa. Az im­ponáló adatokat a kevéssé jóin­dulatú nyugati sajtó sem kicsi­­nyelhette le, de azzal a jóslattal kárpótolta magát; ez olyan fej­lődési tempó, amelyet újabb öt éven át nem lehet leírni. 1976 el­ső négy hónapjának eredményeit értékelve, Edward Gierek, a párt első titkára, újságíróikkal beszél­getve, megállapította: az ipar fejlődése nemcsak az előző évi hasonló szakasz eredményeit szárnyalta túl, hanem a tervezet­tet is. Április végére az éves terv céljait 33,7 százalékban teljesí­tették. A munka termelékenysége ez idő alatt 12,5 százalékkal ja­vult — ez is több a tervezettnél. Elmondta még, hogy kedvezőbb a piaci egyensúly, mint korábban, de még mindig nem kielégítő. A VII. pártkongresszus fő jel­mondata így hangzott: „A szocia­lizmus építése a további gyors ütemű fejlesztésért, a munka mi­nőségének­ javításáért és az élet­­színvonal emeléséért!" Ebben a szellemben különös súlyt helyez­tek az élelmiszer-gazdaságra, a hazai piac kielégítőbb ellátására. Ez szorosan kapcsolódik a mező­gazdasági termeléshez. Edward Gierek, az említett beszélgetés során ismét emlékeztetett arra, hogy a tavalyi időjárás nem ked­vezett a mezőgazdaságnak. Külö­nösen a gabona és burgonya ma­radt el a várakozástól. A mező­­gazdasági termelés tavaly 2,6 százalékkal csökkent, emiatt a tervezettnél többet kellett­­ im­portra, különösen takarmánybe­hozatalra fordítani. Az állami és a közös gazdaságok termelése a kedvezőtlen időjárás ellenére 8,2 százalékkal nőtt, s ez ismétel­ten ráirányítja a figyelmet a nagyüzemi gazdálkodás előnyei­re. A SZOCIALISTA SZEKTOR (állami gazdaságok, szövetkeze­tek) aránya a lengyel mezőgaz­daságban 20 százalék; ezt az öt­éves terv végére 26-ra növelik. A termelőszövetkezetek száma 1975 végén­ mintegy tízezer volt, s 22 és fél ezer azoknak a csoportok­nak, köröknek a száma, amelyek közösen használnak gépeket, a föld bizonyos részét közösen mű­velik, közösek a beruházásaik. A szocialista mezőgazdaság hatókö­re azonban ennél lényegesen szé­lesebb: az úgynevezett szektor­közi együttműködés révén a ma­gángazdaságokat is mind számo­sabb és mind többféle szál fűzi az állami gazdaságokhoz, terme­lőszövetkezetekhez felvásárlás, szerződéses termeltetés, állatne­velés és géphasználat formájá­ban. A Trybuna Ludu ennek kapcsán megállapítja, hogy ma a lengyel kisárutermelő gazdaság 1s lényegében alá van rendelve a szocialista termelési viszonyok­nak. A mezőgazdaság szocialista át­alakítása kapcsán a VII. párt­­kongresszus megállapította, hogy Lengyelországban a szocialista építés egy korábbi szakaszának feladatai várnak megoldásra. Ma már — mondják Varsóban — szö­vetkezni csak úgy érdemes, ha a közös gazdaság szavatolja a mi­nőségileg magasabb technológiai szintű gazdálkodást, a nemcsak méreteiben nagyüzemi termelést. Az idén hatályba lépett új sza­bályozók szerint az állam min­den újonnan alakuló szövetkeze­tet ellát alapvető gépállomány­nyal, s a meglevők beruházásait segítik állami bankhitellel, dotá­ciókkal. Ebben­ az ötéves tervben azonban nagy súlyt helyzenek arra is, hogy az egyénileg művelt földeken is szakosítsák a terme­lést: támogatják a kis gazdasá­gok korszerűsítését, ösztönzik a termelés növekedését. Így kíván­ják elérni, hogy 1980-ig a mező­­gazdaság termelése országosan, 15—16 százalékkal növekedjék. Az idén módosított lengyel al­kotmány külön fejezetet szentel a mezőgazdaság fejlesztésének, s miközben szavatolja az egyénileg dolgozó parasztok gazdaságának védelmét, hangsúlyozza a szocia­lista falu kialakulásának, e gaz­daságok és a szocialista szektor közötti együttműködés bővítésé­nek szükséges voltát. A SZÖVETKEZETI MOZGA­LOM erősítését szolgálta az áp­rilisban az összesen hatmillió ta­got számláló három nagy szövet­kezeti szervezet egyesülése a me­zőgazdasági szövetkezetek köz­pontjába. A lengyel parlament, a szejm pedig külön napirendi pontként tárgyalta annak a tör­vénynek a végrehajtását, hogyan veszi át az állam azoknak az idős parasztoknak a földjét, akik ezt felajánlják, nyugdíj, illetve jára­dék fejében. Az állam azonban egyelőre csak ott tudja átvenni és megfelelően hasznosítani a földet, ahol a faluban levő me­zőgazdasági kör vállalja megmű­velését, vagy ahol közel esik egy állami gazdaság vagy egy műkö­dő szövetkezet területe. A mezőgazdaságot lendületesen kell fejleszteni ahhoz, hogy — mint a szejmben elhangzott — a háziasszonynak kevesebb időt kelljen bevásárlással töltenie, hi­szen, ha az első boltban meg­kapja a főznivalót, megspórolja az üzletek végigjárását. S itt kell szólni az árakról. Az alapvető élelmiszercikkek ára az elmúlt öt évben nem változott, vagy csak alig. A párt VI. kongresszusán erre vonatkozóan elfogadott elvi határozat azonban felülvizsgálás­ra szorul, hiszen az államilag do­tált árak mind távolabb kerülnek a reális értékektől, s a világpiaci áraktól, a­melyek erősen meg­emelkedtek. Erre is kitért az újonnan választott parlament ülésén Piotr Jaraszewicz minisz­terelnök, amikor a kormányprog­ramot ismertette. Az árszerkeze­tet úgy kell átalakítani a gazda­sági fejlődés jelenlegi szakaszá­ban, hogy hozzájáruljon a fo­gyasztás szabályozásához, s ne túlzott ütemben nőjön a kereslet olyan élelmiszerek iránt, amely­nek a termelése viszonylag las­sabban nő. A LEMP havilapja, az Ideológia­i Politika ezzel kapcso­latban rámutatott: az évek óta tartó árstop egyik hátrányos ha­tása, hogy gyakorlatilag egyfajta fizetésemelést eredményez, és nemcsak azoknál, akik többet, hatékonyabban dolgoznak. AZ ÚJ ÁRSZERKEZET terve­zetét, az új árakat országosan megvitatják, mielőtt életbe lép­nének, s az egyes emeléseket más cikkek árának bizonyos csökken­tésével egyenlítik ki. A mezőgazdasági termelés, a piaci problémák megoldásának külön plenáris ülést szentelt a LEMP Központi Bizottsága még 1974-ben, s akkor elkészítették a fejlesztés komplex programját. Mint Jan Szydlak, a párt politi­kai bizottságának tagja, a köz­ponti bizottság titkára egy cik­kében rámutatott: ezt vitte to­vább a kongresszus, amikor a ki­emelt feladatok közé sorolta a kérdéscsoportot, amelynek meg­oldásában döntő szakasz lesz az 1976—80-as tervidőszak. A mező­­gazdaság fejlesztése is bizonyítja a párt gazdaságpolitikájának folytonosságát. F, politika célja a fejlett szocialista társadalom fel­építése, s a VII. kongresszuson megtárgyalt ötéves tervidőszakot nem választja el semmilyen so­rompó vagy határ az előző évek­től. Molnár S. Edit

Next