Magyar Hírlap, 1976. október (9. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-26 / 253. szám

w­n ' i 31?­oak­e ^HU, ^ 8 tm.GKtmmu,KWT._________________________\ »TANÁCSOK FÓRUMA MflGYHR KlRlBP ­ A MAGYAR HÍRLAP KEREKASZTALA tIYTH ISYHAZAN Korszerűbb tanácsi szervezetben A házigazdák nevében dr. Tar Imre köszöntötte az egybegyűl­teket, majd vázolta Szabolcs- Szatmár múltját-jelenét. — A megyéről el lehet monda­ni, hogy Magyarországnak egy­kor legelmaradottabb tája volt, ám az elmúlt harminc évben el­értük, hogy a korábban teljesen agrár jellegű megyében az ipari termelés meghaladta a mezőgaz­daság termelési értékét A mun­kásság — több mint 100 ezres számával — a megye legnépe­sebb osztálya lett, míg a mező­­gazdaság szocialista nagyüzemei 1961 óta megduplázták termelé­süket. A munkásokból, parasz­tokból, illetve ezek gyermekeiből új értelmiség jött létre, hozzá­vetőleg 12 ezer ember tartozik ebbe a kategóriába. Minden­­ helyben A megyei pártbizottság első titkára szólt az ötödik ötéves terv várható eredményeiről is, így megemlítette, hogy az ipari ter­melés 63, a mezőgazdasági 18—20 százalékkal növekszik. Együtte­sen 12 milliárd forintos beruhá­zás valósul meg, 20 ezer új lakás épül, 47 település kap vezetékes vízellátást. Óvodák, iskolák, mű­velődési házak, egészségügyi lé­tesítmények épülnek. Mindehhez a gyakorlati megvalósítás kere­tét a tanácsok szolgáltatják. Ró­luk dr. Tar Imre egyebes­ közt elmondta, hogy betöltik hivatá­sukat — a tanácstörvény ered­ményesen valósul meg Szabolcs- Szatmárban. A tanácsi szerve­zetet korszerűsítették, ami itt na­gyobb munkát igényelt, mint az ország más megyéiben, hiszen há­rom járást szüntettek meg, egy­szersmind három új várost szer­­veztek-avattak. A megyében 34 nagyközségi és 58 közös tanács működik. A szervezeti koncentrá­lás szükséges volt, egyidejűleg decentralizálták a hatásköröket. Ennek következményeként az ügyintézés közelebb került a la­kossághoz, lényegében minden helyben intézhető el! A tanácsok önállósága és felelőssége meg­nőtt, s az új feltételek közepette szorosabbá vált a különböző szin­tű tanácsok együttműködése. A megyei pártbizottság a me­gyei tanáccsal együttesen igyek­szik megoldani az arányos és igazságos területfejlesztést, segíti a tartalékok jobb feltárását, a szocialista demokratizmus széle­sítését, a népgazdasági és a la­kossági érdekek érvényesítését. „Eközben a lokális érdekekkel is meg kell küzdeni, ám szerencsé­re, az esetek többségében ered­ményes a kölcsönös eszmecsere” — mondta Tar Imre, majd utalt arra, hogy a megyei tanács rend­szeresen beszámoltatja az osztá­lyokat, a járási hivatalokat, a tanácsokat. Erre szolgáltatott pél­dát kerekasztal-beszéletésünk napja is; a Mátészalkai Városi Tanács elnöke ekkor adott tájé­koztatást a megyei tanács vég­rehajtó bizottságának ülésén. Vendégjárás Mátészalkán Lánczi János, Mátészalka ta­nácselnöke röviden összefoglalta, miről is beszélt a délelőtti ülé­sen. Elmondta, hogy utoljára négy évvel ezelőtt tartott ilyen beszámolót. Ezúttal az akkori határozatok végrehajtásáról adott képet. Mátészalka hét évvel ez­előtt lett várossá. A település a megye szatmári térségében he­lyezkedik el, annak földrajzi és vasúti csomópontja. „Munkaerő­gazdálkodás szempontjából pedig fehér folt, hiszen itt még jelen­tős a munkaerő-tartalék” — fo­galmazott Lánczi János, majd vázolta a negyedik ötéves terv ipartelepítési eredményeit. E sze­rint 2,6 milliárd forintos beruhá­zás valósult meg, egy sor új gyár épült Mátészalkán az elmúlt ötéves tervben. (Szatmár Bútor­gyár 264 millió forintból, hús­üzem 30 millióból, hűtőház 360 millióból, MOM-gyáregység 380 millióból, közúti kirendeltség, Tüzép-telep és így tovább.)­­ Az idén átadtunk egy tej­porüzemet, amelynek értéke 173 millió forint, s folyamatban van a Budapesti Finomkötöttárugyár mátészalkai gyáregységének fej­lesztése. Ez 170 milliós beruhá­zás, eredménye 1200 munkahely lesz. Megkezdődött egy tejüzem építése, számolunk a MÁV vas­úti pályaudvar rekonstrukciójá­ra. Annyi miniszteriális vezetőt húsz év alatt nem láttam Máté­szalkán, mint az utóbbi öt év­ben! ... A városi tanácselnök elmond­ta, hogy bírálatok is érték őket, így a megyei vezetés szerint a város irányítói olykor elrugasz­kodnak a lehetőségektől. Tény, hogy a lakosság lélekszáma 25 százalékkal gyarapodott az el­múlt fél évtizedben, s ez eleve sok problémát okoz. — Milyen ,a megyei és a városi tanács kapcsolata? — Szerintem jó a munkakap­csolat — válaszolta a mátészal­kai tanácselnök. — Négy éve ná­lunk ülésezett a megyei végre­hajtó bizottság. Ez sokat jelen­tett, bárcsak gyakrabban kerül­hetne sor hasonló, kihelyezett ülésekre. Én szigorúnak tartom a megyei vezetést, bár nem ha­ragszom, mert jobb, ha egy ilyen testület igényes. A városi vb­­ülésekre a megyei szakosztályok képviselői rendszeresen eljönnek — ez is a szóban forgó munka­­kapcsolat pozitívuma. Dr. Fábián Lajos itt közbe­szólt: — És a közétkeztetési gond? — A paksi atomerőműnél ter­vezett ét­kezőkombinát tanul­mánytervét akartuk adaptálni Mátészalkán — hangzott a vá­lasz. — A városi tanács letett 10 millió forintot, s igyekeztünk meggyőzni a vállalatokat, hogy vegyenek részt társadalmi mun­kában az építésben. A tervünk azonban kudarcot vallott... A Budapesti Finomkötöttárugyár képviselői például azzal érveltek, hogy ők azért nem adnak pénzt, mert a vendéglátóipar nyerész­kedni fog a munkásokon... Erre a többi vállalat sem mutatott haj­landóságot , így a terv ott maradt a szekrényben. Nyírmadai javaslat És milyen egy nagyközség köz­érzete? Dr. Tóth Miklós, Nyír­­mada vb-titkára is elemezte a megyei, a járási és a nagyközségi tanácsok kapcsolatait. Egyebek közt elmondta, hogy Nyírmadán már többször megfordultak a megyei tanács vezetői és a hely­színen adtak segítséget. — De helyes lenne — folytatta —, ha a megyei tanács egy-egy ülésére a nagyközségek elnökei és titkárai közül hármat-négyet meghívnának. Ez fontos az in­formációszerzés, a tapasztalat­­csere szempontjából. A járási hivatallal való kapcsolatunk jó­nak mondható. „Járási” nézőpontból foglalt ál­lást a tanácsi kapcsolatrendszer bejárhatatlan témakörében dr. Gombás Sándor, a nyíregyházi járási hivatal elnöke: — Abból a gondolatból kell ki­indulni, hogy voltaképpen a me­gye, a járás, a városok és a köz­ségek kapcsolata jelenti a kul­csát azon feladatok megvalósítá­sának, amelyek Szabolcs-Szatmár előtt állnak. Jónak tartom, hogy a megyei tanács vezetése fél­évenként valamennyi községi ta­nácsnak irányelvet ad az egysé­ges módszerek érdekében. Alap­vetőnek vélem a községi taná­csok önállóságának fokozását, így bátran kezdeményezni kell az el­ső fokú hatáskörök leadását. Mi már több hónapja azon dolgo­zunk, hogy a nyíregyházi járás­ban az építési igazgatást teljes egészében átvegyék a községi ta­nácsok. A községek vezetői ezt örömmel fogadják. Dr. Lévai Sándor, Tisza vasvári tanácselnöke is a község és a já­rási hivatal kapcsolatáról beszélt elsősorban. Beváltnak minősítet­te a járási hivatal által egy éve szervezett falufelelősi hálózatot, amelynek révén olyasmiről is gyors információt nyernek, ami­ről egyébként csak jóval­ később értesülhetnének. ... Község, nagyközség, össze­vonások. Országos folyamatról van szó, ami nem kevés vitát kavar. A megye szatmári tájára utazva, áthaladtunk Vásárosna­­ményon, amely úgy lett nagy­község, hogy egy szép nevű falu — Gergelyiugornya — a társ­községe lett. Volt falu ez, neve eltöröltetett, a szürke „II. kerü­let” elnevezést kapta Gergelyi­ugornya. Vajon nem szegényedik ily módon a helytörténészek, föld- és néprajzosok kincsestára, nem szólván a helybeliek önérze­téről? Erre a kételyünkre Hege­dűs Lászlóné dr. válaszolt: — Úgy gondolom, hogy nem törvényszerű az effajta névmódo­sítás, de Vásárosnamény és kör­nyéke térségében talán ezlégis in­dokolt volt egy önálló kerület létrehozása. Szerintem ezzel nem veszti el rangját az egykori falu, amelynek lakossága egyébként sem tiltakozott, sőt, kérte a mó­dosítást, remélve, hogy így ha­marabb városiasodnak. Egyéb­ként a tanácstörvény megjelené­sével úgyszólván egyidejűleg vizsgáltuk és vizsgáljuk a megyei tanács, a járási hivatalok és a községi tanácsok kapcsolatát, együtt a járási és a városi párt­bizottságokkal. Nagyon sok mód­ja és formája alakult ki a me­gyei tanács új munkastílusának. A megyei szakosztályok kép­viseletében Körtély Sándor terv­­osztályvezető egyebek közt el­mondta, hogy olykor az osztály és a helyi tanács között konflik­tus támad. A helyi vezetők ugyanis akkor érzik magukat biz­tonságban, ha náluk minden és mindenkor fejlődik; csakis így tudják elképzelni a tervgazdálko­dást. Kapcsolatrendszerek Dr. Pénzes János, a megyei ta­nács elnöke összegezte a taná­csok működésének, kapcsolat­rendszerének­ gondjait, egyszer­smind eredményeit és tenniva­lóit. A tanácstörvény megjelené­se után az egész országban — így Szabolcs-Szatmárban is — meg kellett találni a járási taná­csokat felváltó járási hivatalok új szerepkörét. — Ebben a helyzetben a me­gyei tanácsnak közvetlen kap­csolatai épülnek ki a helyi, első­sorban a nagyközségi tanácsok­kal — mondotta dr. Pénzes Já­nos. — Nem véletlen, hogy 1972- ben például elrendeltük, hogy a városi és nagyközségi tanácsülé­seken kötelesek megjelenni a megyei tisztségviselők, osztály­vezetők. A járási hivatalok pe­dig még nagyobb szerepet kap­tak a helyi tanácsok segítésében; vezetőik sokszor ott vannak a he­lyi tanácsok ülésein. Most már kialakult az a gyakorlat, hogy a helyi tanácselnökökkel évenként két alkalommal találkozunk, s ugyanezt tesszük a vb-titkárok­­kal is. Ami a járási hivatali el­nököket és a városi tanácselnö­köket illeti, velük 10—12 alka­lommal találkozunk esztendőn­ként. A megyei tanács elnöke elfo­gadta a kerekasztal-beszélgetésen elhangzott kritik­ai megjegyzése­ket. Például azt a javaslatot, hogy a megyei tanácsülésekre hívjanak meg nagyközségi ta­nácselnököket és vb-titkárokat. Azzal is egyetértett, hogy a ta­nácshálózat korszerűsítésében még nagyok a lehetőségek, bár nem mondható el, hogy a helyi tanácsok mindenütt elfogadha­tóan gyakorolják az új hatáskö­röket. Korábban zavaró volt, hogy a megyei osztályok a nagy­községeknek, a termelőszövetke­zeteknek adtak információkat, beruházási pénzeket, ám a járá­si hivatalt erről elfelejtették ér­tesíteni. Így a megyei vezetésnek alig volt erkölcsi alapja arra, hogy a felhasználást számon kér­je a járási hivataltól. Ezen már változtattak: a járásokat ebből a folyamatból sem hagyják ki Helyzetkép Miként a kerekasztal-beszélge­­tés megnyitásakor a megyei párt­­bizottság első titkára vázolta: legkeletibb országrészünk szép gyarapodása összefüggött mind a gazdálkodás, mind a lakosság, a foglalkoztatottság arányainak módosulásaival. — A megye munkaerőhelyzete és gondjai eléggé sajátosak — állapította meg e témakörről szólván dr. Tar Imre. — Az ipa­rosítás még nem olyan ütemű, hogy a mezőgazdaságból felsza­badult munkaerőt foglalkoztatni tudná. Ugyancsak sajátos körül­mény, hogy a népszaporulat Sza­bolcs-Szatmárban mind koráb­ban, mind napjainkban két-há­­romszorosa az országosnak. Ma a foglalkoztatottak 65 százaléka él bérből és fizetésből, 35 szá­zaléka pedig­ a mezőgazdaságból, illetve egyéb munkából.­­ Az úgynevezett ingázók helyzetét a végrehajtó bizottság a jövő év első felében na­pirendre tűzi — folytatta az első titkár. — Igaz, szük­séges az ingázás, ám ez ko­rántsem mindenben kedvező, főleg a család szempontjából. De a mostani ötéves tervben sem várható az eljárók számának apadása, aminek két fő oka van: 30—35 ezer fiatal munkavállaló jelentkezik, s pillanatnyilag is 27 ezer, főleg női munkaerő lé­tesítene munkaviszonyt, elsősor­ban a szatmári tájak­on, ők pil­lanatnyilag a háztáji gazdaságok­ban, időszakonként téeszben dol­goznak. És már el is jutottunk a me­gye mezőgazdaságának időszerű gondjaihoz, amelyekről Tar Im­re elmondta: tíz év alatt 31 ezer­ről 18 ezer h­ek­­tárra csökkent a burgonyaterület, s a termés 20— 30 százalékkal kevesebb most, mint a korábbi években volt. Rá­fizetés, a felvásárlási rendszer hibái — ez az utóbbi konfliktus úgyszólván Szabolcs-Szatmár va­lamennyi agrártermékére áll. „Dohányt ebben az évben is csak úgy tudtunk termeltetni, hogy a megyei vezetés ezt különösen szorgalmazta; most sokfelé arra hivatkoznak, nincs szárító, így nem veszik át a dohányt...” A talán legjellemzőbb itteni gyü­mölcs, a téli alma ára nem, ter­mesztésének költségei viszont gyors ütemben növekedtek ... Bacsó József, a megyei mező­­gazdasági és élelmezésügyi osz­tály vezetője arról beszélt, hogy még a burgonya esetében sem ismernek egyértelmű népgazda­sági igényt, vagyis azt, hogy mennyire lenne szüksége az or­szágnak. Ez zavarja a termelési érdekeltség kialakítását. Új munkásnemzedék Végül dr. Pénzes János mond­ta el véleményét a foglalkozta­tási és agrárgondokról. Ipartele­pítés: a meglevő gyárak fejlesz­tése — ez a legjárhatóbb út a teljes foglalkoztatáshoz. Bár a mezőgazdaságból csakugyan nagy számmal szabadul fel munkaerő, ügyelni kell arra, hogy azért maradjon ott is elegendő. Alap­vetőnek mondotta, hogy a jelen­tős szabolcsi növénykultúrák fej­lesztése korszerűsödjék, amire számos kezdeményezés történik. A tervidőszakban 200 millió fo­rintot költenek szakmunkástanu­ló-intézetekre; a megyében tíz­ezer leendő szakmunkást tarta­nak nyilván, évente 3500 hagyja el az iskolát. Dr. Tar Imre a különféle tervekhez hozzáfűzte: megvalósításuk részben országos intézkedéseket igényel, fontos, azonban, hogy a megye és lakos­sága még jobban dolgozzék. Folytatjuk szokásos kerekasztal-beszélgetéseink sorozatát, illetve bizonyos tekintetben nem foly­tatásról van szó, hanem — legalábbis a színhely megválasztásában — kezdeményezésről. Úgy ter­vezzük, hogy fenntartva a szerkesztőségünkben megrendezendő megszokott, bevált fórumaink rendszerét — amelynek keretében egy-egy tárca vezetői a megyei tanácsok képviselőivel találkoz­nak —, egyúttal megindítjuk a megyék eredmé­nyeit, terveit és gondjait érzékeltető kerekasztal­­beszélgetéseink sorozatát. Szabolcs-Szatmár az első állomás. A házigazda tisztét dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke tölti be. A beszélgetés részvevői: dr. Fábián Lajos, a me­gyei tanács vb-titkára, Hegedűs Lászlóné dr. a megyei pártbizottság osztályvezetője, Bacsu Jó­zsef, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés­ügyi, Körtély Sándor, a megyei tanács tervosz­tályának vezetője, dr. Gombás Sándor, a nyíregy­házi járási hivatal elnöke, Lánczi János, Máté­szalka tanácselnöke, dr. Lévai Sándor tiszavas­­vári tanácselnök és dr. Tóth Miklós, a nyirmadai nagyközségi tanács vb-titkára. Szerkesztőségün­ket a megbeszélésen Keresztényi Nándor és Fahidy József képviselték.

Next