Magyar Hírlap, 1976. október (9. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-26 / 253. szám
wn ' i 31?oake ^HU, ^ 8 tm.GKtmmu,KWT._________________________\ »TANÁCSOK FÓRUMA MflGYHR KlRlBP A MAGYAR HÍRLAP KEREKASZTALA tIYTH ISYHAZAN Korszerűbb tanácsi szervezetben A házigazdák nevében dr. Tar Imre köszöntötte az egybegyűlteket, majd vázolta Szabolcs- Szatmár múltját-jelenét. — A megyéről el lehet mondani, hogy Magyarországnak egykor legelmaradottabb tája volt, ám az elmúlt harminc évben elértük, hogy a korábban teljesen agrár jellegű megyében az ipari termelés meghaladta a mezőgazdaság termelési értékét A munkásság — több mint 100 ezres számával — a megye legnépesebb osztálya lett, míg a mezőgazdaság szocialista nagyüzemei 1961 óta megduplázták termelésüket. A munkásokból, parasztokból, illetve ezek gyermekeiből új értelmiség jött létre, hozzávetőleg 12 ezer ember tartozik ebbe a kategóriába. Minden helyben A megyei pártbizottság első titkára szólt az ötödik ötéves terv várható eredményeiről is, így megemlítette, hogy az ipari termelés 63, a mezőgazdasági 18—20 százalékkal növekszik. Együttesen 12 milliárd forintos beruházás valósul meg, 20 ezer új lakás épül, 47 település kap vezetékes vízellátást. Óvodák, iskolák, művelődési házak, egészségügyi létesítmények épülnek. Mindehhez a gyakorlati megvalósítás keretét a tanácsok szolgáltatják. Róluk dr. Tar Imre egyebes közt elmondta, hogy betöltik hivatásukat — a tanácstörvény eredményesen valósul meg Szabolcs- Szatmárban. A tanácsi szervezetet korszerűsítették, ami itt nagyobb munkát igényelt, mint az ország más megyéiben, hiszen három járást szüntettek meg, egyszersmind három új várost szerveztek-avattak. A megyében 34 nagyközségi és 58 közös tanács működik. A szervezeti koncentrálás szükséges volt, egyidejűleg decentralizálták a hatásköröket. Ennek következményeként az ügyintézés közelebb került a lakossághoz, lényegében minden helyben intézhető el! A tanácsok önállósága és felelőssége megnőtt, s az új feltételek közepette szorosabbá vált a különböző szintű tanácsok együttműködése. A megyei pártbizottság a megyei tanáccsal együttesen igyekszik megoldani az arányos és igazságos területfejlesztést, segíti a tartalékok jobb feltárását, a szocialista demokratizmus szélesítését, a népgazdasági és a lakossági érdekek érvényesítését. „Eközben a lokális érdekekkel is meg kell küzdeni, ám szerencsére, az esetek többségében eredményes a kölcsönös eszmecsere” — mondta Tar Imre, majd utalt arra, hogy a megyei tanács rendszeresen beszámoltatja az osztályokat, a járási hivatalokat, a tanácsokat. Erre szolgáltatott példát kerekasztal-beszéletésünk napja is; a Mátészalkai Városi Tanács elnöke ekkor adott tájékoztatást a megyei tanács végrehajtó bizottságának ülésén. Vendégjárás Mátészalkán Lánczi János, Mátészalka tanácselnöke röviden összefoglalta, miről is beszélt a délelőtti ülésen. Elmondta, hogy utoljára négy évvel ezelőtt tartott ilyen beszámolót. Ezúttal az akkori határozatok végrehajtásáról adott képet. Mátészalka hét évvel ezelőtt lett várossá. A település a megye szatmári térségében helyezkedik el, annak földrajzi és vasúti csomópontja. „Munkaerőgazdálkodás szempontjából pedig fehér folt, hiszen itt még jelentős a munkaerő-tartalék” — fogalmazott Lánczi János, majd vázolta a negyedik ötéves terv ipartelepítési eredményeit. E szerint 2,6 milliárd forintos beruházás valósult meg, egy sor új gyár épült Mátészalkán az elmúlt ötéves tervben. (Szatmár Bútorgyár 264 millió forintból, húsüzem 30 millióból, hűtőház 360 millióból, MOM-gyáregység 380 millióból, közúti kirendeltség, Tüzép-telep és így tovább.) Az idén átadtunk egy tejporüzemet, amelynek értéke 173 millió forint, s folyamatban van a Budapesti Finomkötöttárugyár mátészalkai gyáregységének fejlesztése. Ez 170 milliós beruházás, eredménye 1200 munkahely lesz. Megkezdődött egy tejüzem építése, számolunk a MÁV vasúti pályaudvar rekonstrukciójára. Annyi miniszteriális vezetőt húsz év alatt nem láttam Mátészalkán, mint az utóbbi öt évben! ... A városi tanácselnök elmondta, hogy bírálatok is érték őket, így a megyei vezetés szerint a város irányítói olykor elrugaszkodnak a lehetőségektől. Tény, hogy a lakosság lélekszáma 25 százalékkal gyarapodott az elmúlt fél évtizedben, s ez eleve sok problémát okoz. — Milyen ,a megyei és a városi tanács kapcsolata? — Szerintem jó a munkakapcsolat — válaszolta a mátészalkai tanácselnök. — Négy éve nálunk ülésezett a megyei végrehajtó bizottság. Ez sokat jelentett, bárcsak gyakrabban kerülhetne sor hasonló, kihelyezett ülésekre. Én szigorúnak tartom a megyei vezetést, bár nem haragszom, mert jobb, ha egy ilyen testület igényes. A városi vbülésekre a megyei szakosztályok képviselői rendszeresen eljönnek — ez is a szóban forgó munkakapcsolat pozitívuma. Dr. Fábián Lajos itt közbeszólt: — És a közétkeztetési gond? — A paksi atomerőműnél tervezett étkezőkombinát tanulmánytervét akartuk adaptálni Mátészalkán — hangzott a válasz. — A városi tanács letett 10 millió forintot, s igyekeztünk meggyőzni a vállalatokat, hogy vegyenek részt társadalmi munkában az építésben. A tervünk azonban kudarcot vallott... A Budapesti Finomkötöttárugyár képviselői például azzal érveltek, hogy ők azért nem adnak pénzt, mert a vendéglátóipar nyerészkedni fog a munkásokon... Erre a többi vállalat sem mutatott hajlandóságot , így a terv ott maradt a szekrényben. Nyírmadai javaslat És milyen egy nagyközség közérzete? Dr. Tóth Miklós, Nyírmada vb-titkára is elemezte a megyei, a járási és a nagyközségi tanácsok kapcsolatait. Egyebek közt elmondta, hogy Nyírmadán már többször megfordultak a megyei tanács vezetői és a helyszínen adtak segítséget. — De helyes lenne — folytatta —, ha a megyei tanács egy-egy ülésére a nagyközségek elnökei és titkárai közül hármat-négyet meghívnának. Ez fontos az információszerzés, a tapasztalatcsere szempontjából. A járási hivatallal való kapcsolatunk jónak mondható. „Járási” nézőpontból foglalt állást a tanácsi kapcsolatrendszer bejárhatatlan témakörében dr. Gombás Sándor, a nyíregyházi járási hivatal elnöke: — Abból a gondolatból kell kiindulni, hogy voltaképpen a megye, a járás, a városok és a községek kapcsolata jelenti a kulcsát azon feladatok megvalósításának, amelyek Szabolcs-Szatmár előtt állnak. Jónak tartom, hogy a megyei tanács vezetése félévenként valamennyi községi tanácsnak irányelvet ad az egységes módszerek érdekében. Alapvetőnek vélem a községi tanácsok önállóságának fokozását, így bátran kezdeményezni kell az első fokú hatáskörök leadását. Mi már több hónapja azon dolgozunk, hogy a nyíregyházi járásban az építési igazgatást teljes egészében átvegyék a községi tanácsok. A községek vezetői ezt örömmel fogadják. Dr. Lévai Sándor, Tisza vasvári tanácselnöke is a község és a járási hivatal kapcsolatáról beszélt elsősorban. Beváltnak minősítette a járási hivatal által egy éve szervezett falufelelősi hálózatot, amelynek révén olyasmiről is gyors információt nyernek, amiről egyébként csak jóval később értesülhetnének. ... Község, nagyközség, összevonások. Országos folyamatról van szó, ami nem kevés vitát kavar. A megye szatmári tájára utazva, áthaladtunk Vásárosnaményon, amely úgy lett nagyközség, hogy egy szép nevű falu — Gergelyiugornya — a társközsége lett. Volt falu ez, neve eltöröltetett, a szürke „II. kerület” elnevezést kapta Gergelyiugornya. Vajon nem szegényedik ily módon a helytörténészek, föld- és néprajzosok kincsestára, nem szólván a helybeliek önérzetéről? Erre a kételyünkre Hegedűs Lászlóné dr. válaszolt: — Úgy gondolom, hogy nem törvényszerű az effajta névmódosítás, de Vásárosnamény és környéke térségében talán ezlégis indokolt volt egy önálló kerület létrehozása. Szerintem ezzel nem veszti el rangját az egykori falu, amelynek lakossága egyébként sem tiltakozott, sőt, kérte a módosítást, remélve, hogy így hamarabb városiasodnak. Egyébként a tanácstörvény megjelenésével úgyszólván egyidejűleg vizsgáltuk és vizsgáljuk a megyei tanács, a járási hivatalok és a községi tanácsok kapcsolatát, együtt a járási és a városi pártbizottságokkal. Nagyon sok módja és formája alakult ki a megyei tanács új munkastílusának. A megyei szakosztályok képviseletében Körtély Sándor tervosztályvezető egyebek közt elmondta, hogy olykor az osztály és a helyi tanács között konfliktus támad. A helyi vezetők ugyanis akkor érzik magukat biztonságban, ha náluk minden és mindenkor fejlődik; csakis így tudják elképzelni a tervgazdálkodást. Kapcsolatrendszerek Dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke összegezte a tanácsok működésének, kapcsolatrendszerének gondjait, egyszersmind eredményeit és tennivalóit. A tanácstörvény megjelenése után az egész országban — így Szabolcs-Szatmárban is — meg kellett találni a járási tanácsokat felváltó járási hivatalok új szerepkörét. — Ebben a helyzetben a megyei tanácsnak közvetlen kapcsolatai épülnek ki a helyi, elsősorban a nagyközségi tanácsokkal — mondotta dr. Pénzes János. — Nem véletlen, hogy 1972- ben például elrendeltük, hogy a városi és nagyközségi tanácsüléseken kötelesek megjelenni a megyei tisztségviselők, osztályvezetők. A járási hivatalok pedig még nagyobb szerepet kaptak a helyi tanácsok segítésében; vezetőik sokszor ott vannak a helyi tanácsok ülésein. Most már kialakult az a gyakorlat, hogy a helyi tanácselnökökkel évenként két alkalommal találkozunk, s ugyanezt tesszük a vb-titkárokkal is. Ami a járási hivatali elnököket és a városi tanácselnököket illeti, velük 10—12 alkalommal találkozunk esztendőnként. A megyei tanács elnöke elfogadta a kerekasztal-beszélgetésen elhangzott kritikai megjegyzéseket. Például azt a javaslatot, hogy a megyei tanácsülésekre hívjanak meg nagyközségi tanácselnököket és vb-titkárokat. Azzal is egyetértett, hogy a tanácshálózat korszerűsítésében még nagyok a lehetőségek, bár nem mondható el, hogy a helyi tanácsok mindenütt elfogadhatóan gyakorolják az új hatásköröket. Korábban zavaró volt, hogy a megyei osztályok a nagyközségeknek, a termelőszövetkezeteknek adtak információkat, beruházási pénzeket, ám a járási hivatalt erről elfelejtették értesíteni. Így a megyei vezetésnek alig volt erkölcsi alapja arra, hogy a felhasználást számon kérje a járási hivataltól. Ezen már változtattak: a járásokat ebből a folyamatból sem hagyják ki Helyzetkép Miként a kerekasztal-beszélgetés megnyitásakor a megyei pártbizottság első titkára vázolta: legkeletibb országrészünk szép gyarapodása összefüggött mind a gazdálkodás, mind a lakosság, a foglalkoztatottság arányainak módosulásaival. — A megye munkaerőhelyzete és gondjai eléggé sajátosak — állapította meg e témakörről szólván dr. Tar Imre. — Az iparosítás még nem olyan ütemű, hogy a mezőgazdaságból felszabadult munkaerőt foglalkoztatni tudná. Ugyancsak sajátos körülmény, hogy a népszaporulat Szabolcs-Szatmárban mind korábban, mind napjainkban két-háromszorosa az országosnak. Ma a foglalkoztatottak 65 százaléka él bérből és fizetésből, 35 százaléka pedig a mezőgazdaságból, illetve egyéb munkából. Az úgynevezett ingázók helyzetét a végrehajtó bizottság a jövő év első felében napirendre tűzi — folytatta az első titkár. — Igaz, szükséges az ingázás, ám ez korántsem mindenben kedvező, főleg a család szempontjából. De a mostani ötéves tervben sem várható az eljárók számának apadása, aminek két fő oka van: 30—35 ezer fiatal munkavállaló jelentkezik, s pillanatnyilag is 27 ezer, főleg női munkaerő létesítene munkaviszonyt, elsősorban a szatmári tájakon, ők pillanatnyilag a háztáji gazdaságokban, időszakonként téeszben dolgoznak. És már el is jutottunk a megye mezőgazdaságának időszerű gondjaihoz, amelyekről Tar Imre elmondta: tíz év alatt 31 ezerről 18 ezer hektárra csökkent a burgonyaterület, s a termés 20— 30 százalékkal kevesebb most, mint a korábbi években volt. Ráfizetés, a felvásárlási rendszer hibái — ez az utóbbi konfliktus úgyszólván Szabolcs-Szatmár valamennyi agrártermékére áll. „Dohányt ebben az évben is csak úgy tudtunk termeltetni, hogy a megyei vezetés ezt különösen szorgalmazta; most sokfelé arra hivatkoznak, nincs szárító, így nem veszik át a dohányt...” A talán legjellemzőbb itteni gyümölcs, a téli alma ára nem, termesztésének költségei viszont gyors ütemben növekedtek ... Bacsó József, a megyei mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály vezetője arról beszélt, hogy még a burgonya esetében sem ismernek egyértelmű népgazdasági igényt, vagyis azt, hogy mennyire lenne szüksége az országnak. Ez zavarja a termelési érdekeltség kialakítását. Új munkásnemzedék Végül dr. Pénzes János mondta el véleményét a foglalkoztatási és agrárgondokról. Ipartelepítés: a meglevő gyárak fejlesztése — ez a legjárhatóbb út a teljes foglalkoztatáshoz. Bár a mezőgazdaságból csakugyan nagy számmal szabadul fel munkaerő, ügyelni kell arra, hogy azért maradjon ott is elegendő. Alapvetőnek mondotta, hogy a jelentős szabolcsi növénykultúrák fejlesztése korszerűsödjék, amire számos kezdeményezés történik. A tervidőszakban 200 millió forintot költenek szakmunkástanuló-intézetekre; a megyében tízezer leendő szakmunkást tartanak nyilván, évente 3500 hagyja el az iskolát. Dr. Tar Imre a különféle tervekhez hozzáfűzte: megvalósításuk részben országos intézkedéseket igényel, fontos, azonban, hogy a megye és lakossága még jobban dolgozzék. Folytatjuk szokásos kerekasztal-beszélgetéseink sorozatát, illetve bizonyos tekintetben nem folytatásról van szó, hanem — legalábbis a színhely megválasztásában — kezdeményezésről. Úgy tervezzük, hogy fenntartva a szerkesztőségünkben megrendezendő megszokott, bevált fórumaink rendszerét — amelynek keretében egy-egy tárca vezetői a megyei tanácsok képviselőivel találkoznak —, egyúttal megindítjuk a megyék eredményeit, terveit és gondjait érzékeltető kerekasztalbeszélgetéseink sorozatát. Szabolcs-Szatmár az első állomás. A házigazda tisztét dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára és dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke tölti be. A beszélgetés részvevői: dr. Fábián Lajos, a megyei tanács vb-titkára, Hegedűs Lászlóné dr. a megyei pártbizottság osztályvezetője, Bacsu József, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi, Körtély Sándor, a megyei tanács tervosztályának vezetője, dr. Gombás Sándor, a nyíregyházi járási hivatal elnöke, Lánczi János, Mátészalka tanácselnöke, dr. Lévai Sándor tiszavasvári tanácselnök és dr. Tóth Miklós, a nyirmadai nagyközségi tanács vb-titkára. Szerkesztőségünket a megbeszélésen Keresztényi Nándor és Fahidy József képviselték.