Magyar Hírlap, 1976. november (9. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-02 / 259. szám

4 1976. NOVEMBER 2. KEDD T­RI)­OSITASOK M­AGYAR HIRLAP ■­ ....................1............................... .......................................................... / I ................... I .........­­.­.................................. II­I­­ KÖZÉ­L­E­T-DI­PLO­MÁCIA üdvözlő táviratok A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága távirat­ban üdvözölte a Nepáli Kommu­nista Pártot megalakulásának 25. évfordulója alkalmából. * Az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság nemzeti ünne­pe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Houari Boumediennek, az Algériai De­mokratikus és Népi Köztársaság elnökének. Az osztrák szakszervezeti küldöttség látogatása Az Osztrák Szakszervezeti Szö­vetség (ÖGB) elnöke, Anton Be­nya vezetésével hazánkban tar­tózkodó küldöttség tegnap dél­előtt látogatást tett a SZOT Köz­ponti Iskoláján Gáspár Sándor­nak, az MSZMP Politikai Bizott­sága tagjának, a SZOT főtitká­rának társaságában. Benya elnök előadást tartott az osztrák szak­­szervezeti mozgalom helyzetéről, törekvéseiről, és találkozott a Szaktanács elnökségének tagjai­val.­­ A délutáni órákban az osztrák szakszervezeti küldöttséget a Parlamentben fogadta Apró An­tal, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, az országgyűlés elnöke. A látogatásra elkísérte a vendégeket Gáspár Sándor is. Ezt követően a vasasszakszervezet Költői Anna utcai székházát ke­resték föl, ahol Méhes Lajos fő­titkár fogadta az osztrák szak­­szervezeti vezetőket. A SZOT és az ÖGB küldöttsé­gének megbeszélésein tájékoztat­ták egymást munkájukról, fog­lalkoztak a kétoldalú együttmű­ködés továbbfejlesztésének lehe­tőségeivel s a nemzetközi, külö­nösen az európai szakszervezeti mozgalom több időszerű kérdésé­vel. Elutazott az olasz KISZ küldöttsége Tegnap délután elutazott Bu­dapestről az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség háromtagú de­legációja, amely a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség meg­hívására négy napot töltött ha­zánkban. A küldöttség — amelyet Massi­mo D’Alema, az olasz KISZ fő­titkára vezetett — megbeszélése­ket folytatott dr. Maróthy Lász­lóval, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottsága tag­jával, a Magyar Kommunista If­júsági Szövetség központi bizott­ságának első titkárával, és a KISZ más vezetőivel, a két szer­vezet közötti együttműködés és a nemzetközi ifjúsági mozgalom időszerű kérdéseiről. A vendégek ellátogattak a KISZ Központi Iskolájára, a zánkai úttörővárosba. A küldött­séget fogadta Borbély Sándor, az MSZMP KB titkára. Az Olasz KISZ delegációjának búcsúztatására a Ferihegyi repü­lőtéren megjelent dr. Maróthy László és a KISZ más vezetői. Magyar pártmunkásküldöttség Mozambikban Jakab Sándornak, az MSZMP KP tagjának vezetésével magyar pártmunkás küldöttség érkezett a mozambiki fővárosba, Maputo­­ba. A küldöttség megvitatja a Mozambiki Népi Köztársaság ve­zetőivel az MSZMP és a Mozam­biki Felszabadító Front (FRELI­­MO) közötti kapcsolatok szélesí­tésének kérdéseit, valamint a két ország közötti kapcsolatok fej­lesztésének feladatait. Prága primátora Budapesten Dr. Zdenek Zuskának, Prága főváros primátorának (polgár­­mesterének) vezetésével tegnap csehszlovák tanácsi küldöttség érkezett Budapestre. A delegáció a ma nyíló Hagyomány és kor­szerűség Prága fejlődésében cí­mű kiállítás megnyitása alkal­mából látogatott hazánkba. A vendégeket Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke és több vezetője fogadta a Ferihegyi re­pülőtéren. Ott volt dr. Václav Moravec, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság nagykövete is. Schultheisz Emil Oslóba utazott Dr. Schultheisz Emil egészség­­ügyi miniszter tegnap küldöttség élén Ruth Ryste, a norvég egésze­ségügyi miniszterasszony meghí­vására Oslóba utazott. Búcsúzta­tásán a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Zsögön Éva egész­ségügyi államtitkár és Rolf Inge­­mann Serving, a Norvég Király­ság budapesti nagykövete. I Latin-amerikai utazás (3.) ^ D b ^ A csatorna két oldalán A Panama-csatorna 1914-es megnyitása óta biztosítja a két óceán közötti kapcsolatot. Béke­időben a kereskedelmi hajózást, háborús válságok idején a fel­vonulási utat az USA haditen­gerészete számára. Ez magyará­zatul elegendő az USA jelenlétét illetően, de kellő indítékul már nem fogadható el. A világ nagyot fordult azóta, amióta egy 1903- ban kötött szerződés értelmében a csatorna és mindkét partján öt-öt mérföldes sáv az Egyesült Államok tulajdona lett. A jelenlét? Nyomasztó, pöf­­feszkedő, a nemzeti öntudatra éb­redő panamai nép legszentebb ér­zéseit sértő hétköznapi valóság. A magyar újságírónak kuriózum, a panamai polgárnak nem is tu­dom, milyen érzés lehet, amikor a televízió gombjait csavargatja, és a három-négy adóállomás egyikén angol nyelvű műsor je­lentkezik. A CI­A műsora a csa­tornaövezet 14 katonai támasz­pontján szolgáló, mintegy 60 ezernyi amerikai katona és a csa­ládtagjaik részére. Helyszíni köz­vetítés az államok valamelyik nagyvárosából, egy százezres stadionból, a népszerű amerikai futball rangadó mérkőzéséről. Este profi bokszmeccs, órákon keresztül. Kommersz amerikai film egész éjszakán át. Közte hí­rek, kommentárok, riportok. Mint minden tévében a földkereksé­gen. „Legfeljebb” az a feltűnő, hogy a kommentátor, a hírolvasó, a bemondó az amerikai hadsereg tiszti egyenruháját viseli. A Panamai Köztársaság a mai napig nem rendelkezhet a saját földjével, és saját nemzeti kin­csével. Nem úgy, ahogyan Vene­zuela az olajával. Panama gaz­dasági életében még így is meg­határozó szerepe van a csator­nának. Becslések szerint évi 200 millió dolláros jövedelmet jelent, ami a bruttó hazai termék egy­negyede. Ez azonban csak ala­mizsna. Hiszen gondoljuk el: a panamaiak maguk is bérleti díjat fizetnek a csatornaövezet haszná­latáért az USA-nak. Mert a mai napig az Egyesült Államok álla­pítja meg, és szedi a vámokat, a használati díjat, maga igazgatja az övezetet . A Panama-övezet urai nem szeretik — noha megtiltani már nem lehet —, ha a panamaiak belépnek a területre. Az pedig különösen idegesíti őket, ha kül­földi, netán újságíró lép be. Azonnal szembeötlik ugyanis a különbség a szinte borotvá­val nyírt zöld pázsit köze­pén elhelyezkedő hófehér vil­lák, paloták és az övezeten kívüli panamai szegénynegyedek között. Látható azonnal, hogy nemcsak az igazgatás amerikai, a rendőrség, a tűzoltóság, a pos­ta, az iskolák, hanem mozikat, áruházakat is működtetnek, újsá­got adnak ki — azaz: Ide telepí­tettek egy darabot az államokbeli életformából. Az övezeten belül az ideges el­zárkózás. Panamaváros utcáin a követelés nyitr hangoztatása, az olykor forrpontig hevülő hangu­lat jelzi, most már történni kell valaminek. Ezért sietett két évvel ezelőtt Kissinger tárgyalni egy új egyezmény alapelveiről. De az egyezmény a mai napig nem szü­letett meg. A panamai vezető po­litikusok józan türelemre intik a lakosságot, tisztában vannak az­zal, hogy az USA új elnökének megválasztásáig már senki sem vállalkozik ilyen nagy horderejű döntésre. Mi több, mindkét el­nökjelölt hangoztatja az USA fel­tétlen igényét a Panama-csatorna birtoklására. A remény azonban él, s a nemzetközi közvélemény teljes támogatását bírja: az egyezményt sürgősen meg kell kötni. Biztosítani kell, hogy Pa­nama 25 év alatt, békés úton és fokozatosan ellenőrzése alá von­hassa a csatornát. * Omar Torrijos tábornok főként a dolgozó emberek, a szegények között rendkívül népszerű. Váro­son és vidéken egyaránt ismerik, szinte mindenki csak így hívja: Omár. Maga is bízik a népben, íme erre egy jellemző történet: 1969-ben Mexikóba látogatott. Ezalatt otthon, Panamavárosban egy puccs megbuktatta. Amikor hírét vette, kölcsönkért egy ott élő barátjától kétezer dollárt. Bé­relt egy magánrepülőgépet és ha­zarepült a nyugati határ közelé­ben levő David városba. Beszélt a parasztokkal és a helyőrség sze­mélyéhez hű katonáival, s élü­kön a főváros ellen indult. A puccs vezetői azonnal megadták magukat. Egyenruhás képét már sok he­lyen láttam, mielőtt személyesen is találkoztam vele, küldöttsé­günk vidéki látogatásának reg­gelén. Most is az ismert trópusi egyenruhájában, övében az el­maradhatatlan volt az egyik ol­dalon, kulacs a másikon. Egyéni­sége mély benyomást keltett. Azonnal Fidel Castróra gondol­tam. Nem arra, mintha itt, eb­ben a kis köztársaságban fellé­pett volna a kubai forradalom legendás vezérének valamilyen epigonja. Inkább arra, hogy íme, a történelmi tapasztalatok újabb kézzelfogható jele: a függetlensé­gi mozgalmak, a szabadságküz­delmek előbb vagy utóbb felszín­re hozzák a nép legjobb fiai kö­zül az alkalmas vezetőket. Mert Omar népszerűségének is ez a titka. Amikor 1968-ban hatalom­ra verekedte magát a szegény vi­- rövid úti­beszámolóban, amely felvillan­totta a latin­amerikai népek függetlenségi harcának mo­zaikköveit, több­ször utaltam Ku­bára. Nem any­­nyiszor, ahány­szor szóba hozták a szocia­lista országból érkezett vendégek előtt maguk a latin-amerikaiak. A társadalmi struktúrától, a mai politikai állapotoktól függően, természetesen más és más módon — de sehol sem hallgattak róla. Sokan már jártak az amerikai földrész első szocialista országá­ban. De aki még nem járt ott, az is tudja: a kubai forradalom győzelmének első napján ledön­­tötték az észak-amerikai hatalom jelképét, a hatalmas bronzsast. Most — és ez már így marad mindörökké — az egykor fensé­gesen pompázó bronzmadár szárnyszegetten hever valahol Havanna óvárosában egy pincé­ben. Varga József déki tanító fia, a spanyol oligar­chia uralmának vetett véget Ily értelemben ha ha­­talomra kerülé­se társadalmi forradalom is volt, mert Tor­rijos a lakosság döntő többségét jelentő meszticek képviselője. * „Elnök úr, érezze magát otthonosan .. . ügyünket éle­­tően is" — mondja Torrijos és Lukas a Panama-csator­nára célozva. Uncle Sam legnagyobb ijedtségére. (El Panamác-América) nTó A politikai könyvnapok / / megnyitója­ ­ (Folytatás az 1. oldalról) esik a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának egy igen fontos — ideológiai-po­litikai életünk szempontjából nagy jelentőségű — határozatá­nak meghozatalával. A napok­ban került nyilvánosságra az ülésről szóló közlemény, s a kö­zeljövőben a párt folyóirataiban megjelenik a központi bizottság határozata és az ülés egyéb ok­mánya. A központi bizottságnak a pártpropagandáról szóló hatá­rozata az ideológiai élet és a pro­paganda minden területére — így a könyvkiadás számára is — útmutatást ad. — Mindenekelőtt a minőségi követelményeket helyezzük elő­térbe. A könyvkiadásban is ér­vényesítjük az „inkább keveseb­bet, de jobban” elvét. Elsősorban a marxista-leninista propaganda tananyagait kell színvonalasabbá tenni — mondotta az idei politi­kai könyvnapokat megnyitó be­szédében Győri Imre, az MSZMP KB titkára. A nagy tetszéssel fogadott be­széd után Győri Imre kitünteté­seket nyújtott át a politikai iro­dalom terjesztésében, népszerűsí­tésében élenjáróknak. A megnyitó alkalmából a Ganz-MÁVAG Művelődési Köz­pontban megnyíl a Kossuth Ki­adó tevékenységét szemléltető ki­állítás. Ülést tartott­ az MSZMP budapesti bizottsága Az MSZMP budapesti bizott­sága hétfőn Katona Imre első tit­kár elnökletével kibővített ülést tartott. A pártbizottsági ülés na­pirendjén szerepelt — Király Andrásné titkár előterjesztésében — tájékoztató az MSZMP Köz­ponti Bizottsága 1976. október 26-i üléséről, továbbá — Somo­gyi Sándor titkár el­őterj­esztésé­­ben — javaslat az MSZMP buda­pesti bizottsága, végrehajtó bi­zottsága és apparátusa munkastí­lusa, munkamódszere, fejleszté­sének néhány kérdésére. A párt­­bizottság ülésén részt vett és fel­szólalt Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bi­zottság titkára. Befejeződött­­ az AASZET országos értekezlete (Folytatás az 1. oldalról) amelyek a hazai szükségletek ki­elégítésén kívül az export jelen­tős részét szolgálják. A jelenlegi ötéves tervidőszakban a Szovjet­unióba irányuló kivitelünknek csaknem felét hét termékcsoport képezi. A szakosítási és kooperá­ciós együttműködés, a nagyará­nyú megrendelések biztos alapot teremtenek a kutatás fejlesztésé­hez, a korszerű ágazatok fejlesz­tési eszközeinek hatékony, kon­centrált felhasználásához. Hangsúlyozta Szekér Gyula, hogy a Szovjetunióba irányuló export zömét gazdaságunk legdi­namikusabban fejlődő ágazatai­nak termékei alkotják. Jármű­iparunk az utóbbi években már tízezer autóbuszt gyárt évente. Ennek felét, több mint 30 ezret ebben az V. ötéves tervben a Szovjetunióba exportáljuk. Ez alatt az idő alatt 150 ezer hátsó tengelyt szállítunk, a Szovjet­uniótól pedig mellső hidakat, autóalkatrészeket, s mintegy 200 ezer személyautót, elsősorban Zsigulit importálunk. A Szovjetunió vásárolja meg a magyar gyógyszeripar termelésé­nek egyharmadát, számottevő eredményeket ért el a mezőgaz­dasági együttműködés is: expor­tunk egynegyede irányul a Szov­jetunióba, s 15 éves tehát 1990-ig szóló egyezmény biztosítja gaz­daságaink piacát A magyar—szovjet timföld-alu­mínium egyezmény tette lehető­vé, hogy világviszonylatban is je­lentős alumíniumiparunk fejlő­dött ki, amelynek termékei az amerikai konszernek termékeivel állják a versenyt, készáruforgal­munk adja a világpiacon a for­galom 5 százalékát. Befejezésül Szekér Gyula arra kérte az MSZBT aktivistáit, hogy a népeink közti barátság, a gaz­dasági, szakmai kapcsolatok erő­sítésével továbbra is segítsék az MSZMP XI. kongresszusán meg­fogalmazott célkitűzéseink meg­valósítását Felszólalt a vitában Duschek Lajosné, a SZOT titkára is. Egye­bek között arról beszélt, hogyan kamatoznak a szovjet szakszer­vezetekkel kialakult kapcsolatok, milyen népszerűvé váltak a ba­rátságvonatok, s hogy örvende­tesen nő a csereüdültetési akciók száma. A KISZ és a Magyar Úttörők Szövetsége nevében Barabás Já­nos, a KISZ KB titkára üdvözöl­te az országos értekezletet. Több felszólaló foglalkozott a tudományok munkásainak rend­szeressé váló kapcsolataival, a szovjet kultúra és művészet köz­vélemény- és tudatformáló sze­repével. Az üzemek, vállalatok tagcsoportjainak küldöttei arról számoltak be, hogy a mozgalom az utóbbi években fokozottabban számíthat a szocialista brigádok, dolgozó kollektívák cselekvő ak­tivitására, kezdeményező készsé­gére. A vitát összefoglaló Nagy Má­ria főtitkár a hozzászólások ta­nulságaként azt hangsúlyozta, hogy a magyar—szovjet barátság, a kapcsolatok bővítése ma már társadalmi méretű igény hazánk­ban, a két nép barátsága nem el­vont fogalom, hanem élő valóság. Az országos értekezlet ezt kö­vetően elfogadta az országos el­nökség beszámolóját, a főtitkár szóbeli kiegészítését és az MSZBT új együttműködési sza­bályzatát, majd megválasztotta a 117 tagú új országos elnökséget. Az országos elnökség megválasz­totta a 15 tagú ügyvezető elnök­séget. Az MSZBT elnöke, Apró An­tal, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja. Alelnökei: Du­schek Lajosné, a SZOT titkára, dr. Ligeti Lajos akadémikus, Ra­­pai Gyula, a Kossuth Könyvkiadó igazgatója, dr. Tasnádi Emil, az Országos Találmányi Hivatal el­nöke, dr. Tétényi Pál akadémi­kus, az MTA Izotóp Intézetének igazgatója, Veres József nyugal­mazott miniszter. Az MSZBT fő­titkára: Nagy Mária, titkára: Re­gős Gábor. Az új elnökség nevében Apró Antal mondott köszönetet a még eredményesebb munkára ösztön­ző bizalomért, majd berekesztet­te a VI. országos értekezletet.

Next