Magyar Hírlap, 1977. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-01 / 1. szám

2 1977. JANUÁR 1. SZOMBAT atv NEMZETKÖZI POLITIKA I­­) Magyar Hírlap ­ Az év világhíradója Az év világhíradója Az év világhíradója Az 1976-00 esztendő bővelke­dett nagy horderejű nemzetközi eseményekben. Ezek az esemé­nyek a maguk ellentmondásossá­gában is megerősítik azt a meg­állapítást, hogy gyarapodnak a haladás erői, s a világhelyzet alakulásának fő tendenciája az­­enyhülés. Az alábbiakban, szoká­sos heti világhíradónk mintájá­ra — ám az egyes fővárosokat betűrendben feltüntetve — rövi­den áttekintjük az óév legki­emelkedőbb eseményeit. 1. BEJRÚT: a Szíriai csapatok beavatkozása nyomán, szélesedett a polgárháború Libanonban, ősszel több kezdeményezés tör­tént az elmérgesedett helyzet rendezésére: szeptemberben Szánk­isz — a május 8-án meg­­választott elnök — átvette az ál­lamfői jogkört Franciétól, októ­berben Kairóban megtartották a­z Arab Liga csúcsértekezletét, amely tűzszüneti fel­hívást k­iítér­­zett a szemben álló felekhez. No­vember közepén az arabközi biz­tonsági erők bevonultak Bejrút­ba, s azóta a helyzet normalizá­lódott. 2. BERLIN: Június végén az európai kommunista és munkás­pártok értekezletet tartottak az NDK fővárosában. Az elfogadott közös dokumentumban a pár­tok az internacionalizmus szel­lemében síkraszálltak az európai békéért, biztonságért az együtt­működés szélesítéséért, a társa­dalmi haladásért. 3. BÉCS: Több fordulóban folytatódott a közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalás, a NATO-államok obs­t­­rukcióis magatartása miatt ered­mény nélkül 4. BONN: Október 3-án az NSZK­-ban általános választáso­kat rendeztek: a kormányzó SPD—FDP koalíció 10 .mandátu­­mos többséget szerzett a Bundes­tagban. 5. BUDAPEST: A magyar dip­lomácia kiemelkedő fontosságú eseményei: Kádár János Auszt­riában tett látogatást, Losoncai Pál Venezuelába, Peruba, Pana­mába és Kubába utazott, Lázár György Jugoszláviában, Romániá­ban, Franciaországban, Lengyel­­országban és Ausztriában járt, Szekér Gyula miniszterelnök-he­lyettes az Amerikai Egyesült Ál­lamokat és Kanadát, Huszár Ist­ván minisztereln­ök-helyettes Ja­pánt kereste fel,­ Pója Frigyes külügyminiszter Iránba, , Viet­­n­am­­ba, Szingapúrba, Indiába, Dániába, Finnországba, Kubába látogatott. Kádár János két íz­­ben is járt Moszkvában: február végéin, március elején részt vett az SZKP XXV. kongresszu­sán, december közepén pedig Leonyid Brezsnyev 70. születés­napjának ünnepségein. A­ magyar, főváros 1976-ban is egy sor.,magas rangú külföldi politikusit látott vendégül, így hazánkban üdvözölhettük a lao­szi, a bolgár, a csehszlovák kor­mányfőt, a finn elnököt, a­z oszt­rák kancellárt. Októberben Budapesten ren­dezték meg a fejlődési béke-vi­­lágkonferenci­át. 6. BUENOS AIRES: Májusban Argentínában háromtagú katonai junta megfosztotta hatalmától Isabel Peront. A köztársasági el­nök- Jorge­ Viil­eda tábornok lett. Itt említünk meg egy másik fontos latin-a­meri­kai eseményt: december 17-én kiszabadult a santiagói fasiszta­­rezsim fogsá­gából Luís Corvalán, a Chilei EP főtitkára. 7. BUKAREST: November vé­gén ülést tartott a Varsói Szer­ződés tagállamainak politikai ta­nácskozó testülete. A találkozó részvevői nagy jelentőségű kez­deményezéseket tettek, egyebek­­ között­ javasolták­ a helsinki­­ zár­­­róokmányt alá­író államoknak,­­hogy kössenek szerződést a nuk­leáris fegyver elsőként való al­kalmazásának elutasításáról. A NATO brüsszeli tanácsülése visszautasította ezt az indítványt. 8. COLOMBO: Augusztusban Sri Lanka fővárosában — az an­ti­­imperializmus és az antikolo­­ni­alizmus jegyében — megtartot­ták az el nem kötelezett orszá­gok állam- és kormányfőinek ötödik értekezletét. 9. HANOI: Május 25-én Viet­nam északi és déli részén meg­választották az egységes ország amae­gy­űlésének képviselőit. Jú­lius 2-án az egyesült Vietnam neve Vietnami Szocialista Köz­társaság lett. 10. HAVANNA: Februárban népszavazáson hagyták jóvá az ország új, szocialista alkotmá­nyát, októberben pedig általá­nos választásokon szavaztak az első nemzetgyűlés képviselőiről. A legfelsőbb államhatalmi szerv elnökévé Fidel Castrót választot­­­­ták. 11. HELSINKI: Szeptember végén a firn fővárosban meg­rendezték, a fegyverkezési ver­seny megállításáért, a leszerelé­sért és az enyhülésért küzdő erők világkonferenciáját. 12. LISSZABON: Az áprilisi általános választásokon a szo­cialista párt végzett az első he­lyen a szavazatok 35 százaléká­val. A kormány elnöke Mario Soares lett. Júniusban­­ Antonio Ramalho Bar­es tábornokot vá­lasztották elnökké. 13. MADRID: A Franco tábor­nok halálát követő bonyolult, ellentmondásos politikai harc so­rán engedélyezték a pártok mű­ködését, a kommunista pártét és az anarchista, szeparatista szer­vezeteket kivéve. 14. MOSZKVA: Február 25. és március 5. között megtartották az SZKP XXV. kongresszusát. A kongresszus összegezte a Szov­jetunió bel- és külpolitikai ered­ményeit és felvázolta a legfőbb tennivalókat. Külpolitikai téren a kongresszus továbbfejlesztette a XXIV. pártkongresszuson elfo­gadott békeprogramot.­­ Május 28-án a szovjet főváros­ban — és ezzel egyidejűleg Wa­shingtonban — aláírták a békés célú nukleáris robbantásokról szóló szovjet—amerikai szerző­dést­ és jegyzőkönyvet. 15. NEW YORK: Az ENSZ- közgyűlés szeptember végén megnyílt 31. ülésszakán határo­zat született a leszerelési világ­­konferencia, valamint a közgyű­lés leszerelési kérdésekkel fog­lalkozó rendkívüli ülésszakának összehívásáról. A világszervezet felvette tagjai sorába Angolát, a Vietnami Szocialista Köztársaság felvételét azonban amerikai vétó akadályozta meg.'­­ 16. PEKING: Januárban, meg­halt Csou En-­laj. Áprilisban a Kínai KP Központi Bizottsága valamennyi tisztségéről leváltot­ta Teng Hsziao-pinget és Hua Kuo-fenngat a KKP KB első alel­­nökévé és az államtanács elnö­kévé nevezte ki. Hua Mao Ce­­tlung szeptemberi elhunyta után átvette a hatalmat. Október 7-én letartóztatták Mao özvegyét, Csiang Csinget és három társát. 17. RÓMA: Június második fe­lében Olaszországban parlamenti választásokat tartottak. Több mint 12 millió választó (34 szá­zalék) szavazott az Olasz KP je­löltjeire. 18. SALISBURY: A rhodesiai fehér telepes rezsim növekvő nemzetközi elszigetelődés mellett próbálja megakadályozni a feke­te többségi uralmat. Október vé­gén Genf­ben tárgyalások kez­dődtek a hatalom fokozatos át­adásáról. Az apartheid másik afrikai fel­legvárában, a Dél-afrikai Köz­társaságban ugyancsak különfé­le manőverekkel (így a néger­lakta bantusztánok ,,független állammá" való kikiáltásával) kí­sérleteznek a fehér uralom át­mentésére. 19. WASHINGTON: November 2-án James Car­tert, a demokra­ta párt jelöltjét választották az Egyesült Államok új elnökévé. Február elején az amerikai szenátus egyik albizottságának jelentése nyilvánosságra hozta a Lockheed repülőgépgyártó kon­szern megvesztegetési ügyét. Az ügy nyomán egy sor nyugat­­európai országban (így Hollan­diában, Olaszországban) és Ja­pánban belpolitikai botránysoro­zat játszódott le. A Lockheed­­üggyel hozható összefüggésbe, hogy a japán Liberális Demok­rata Párt a decemberi választá­son elvesztette 21 éves abszolút többségét a parlament alsóházá­ban. 20. YORK: Az angliai város­ban ■ május­­ végén leszerelési vi­lágfórumot rendeztek a nemzet­közi béke­mozgalom képviselői.. Málta, a György-keresztes sziget Katonák helyett turistákat MÁLTÁBAN TILOS minden­féle falragasz: a falakon, kerí­téseken nem látva­­egyetlen mo­zi-, színiház-, vagy reklámplaká­­tot­ sem. Mostanában, mégis öles plakátok tarkítják a sziget vá­roskáinak épületeit. A két legna­gyobb párt, a szociáldemokrata irányítású Munkáspárt és a kon­zervatív Nacionalista Párt poli­tikusainak kinagyított arcképei tekintenek le róluk, emlékeztet­ve, hogy sz­eptem­berben parla­menti választások voltak a 320 ezer lakosú országban. A választásokon a kormányon levő Munkáspárt győzött, 34 par­lamenti helyet szerezve meg a nacionalisták 31 mandátumával szemben. A Munkáspárt vezetői nem titkolják: nagyobb arányú győzelemre — még­­ legalább hét képviselői helyre — számítottak. A nacionalisták olyan — a de­magógiától egyáltalán nem men­tes —a választási programmal je­lentkeztek, amely első pillantás­ra sokak számára valóban vonzó lehetett. . A választói szavazatok meg­nyerését célzó, megalapozatlan ígérgetések mellett azonban van a nacionalisták programjának olyan része i®, amelyet szeret­nének megvalósítani. Ez pedig a Na­gy-Britannnia, illetve az At­lanti Szövetség melletti elkötele­zettség fenntartása. Érvelésük szerint az ország biztonságát és függetlenségét (!) csak a NATO biztosíthatja. Komolyan vett vá­lasztási ígéretük volt: ha kor­mányra jutnak, előnyöket bizto­sítanak valamelyik NATO-or­­szágna­k, esetleg éppen az USA-nak, cserébe a védelmi garanciá­kért, s engedélyeznék a még meglevő brit támaszpontok mel­lett újabb elektronikus lehallga­tó bázisok telepítését. Borg Oli­vier, a párt vezetője a választá­sok előtt kifejtette: csak egy ka­tonailag is erős hatalom barát­sága biztosíthatja az ország „hi­telét’’, s nyithatja meg az utat a szükséges külföldi tőkebefekte­tések előtt. A Munkáspárt választási ígé­rete viszont az öt éve elkezdett következetes el nem kötelezettsé­gi politika folytatása volt. E po­litika lényegét Salvatore Fenech, a Munkáspárt főtitkára így kör­vonalazta: az országot távol akarják tartani mindenféle kato­nai tömbtől és baráti együttmű­ködésre törekednek a földközi - tengeri európai és arab orszá­gokkal, s ezen túl is minden or­szággal, amely tiszteletben tart­ja a máltai el nem kötelezettsé­gi törekvéseket. A MUNKÁSPÁRT 1971-BEN nyerte meg először a választáso­kat. Dom Mintoff kormánya haladéktalanul hozzálátott a fen­tebb vázolt program megvalósí­tásához. „Nemkívánatos sze­mélynek” nyilvánították Birin­­delli olasz NATO-admirálist, el­tanácsolták az atlanti szervezet támaszpon­tkezel­őst.. Az amerikai 6. flotta hajóinak éppúgy el kel­lett hagyniuk a sziget kikötött, mint a NATO dél-európai had­műveleti parancsnokságának. A még a szigeten levő brit támasz­pontok bérleti díjait ötmillió dollárról „14 millióra emelték, majd 30 millióra. A különböze­­tet a NATO vállalta. Az országnak tehát, jelenleg évi 30 millió dollárt hoz­ a brit jelenlét.. .Az angoloknak mégis távozniuk kell: az 1979 -ben le­járó szerződést Mintoffék nem újítják meg. „Turistákat aka­runk, és nem katonákat” — je­lentette ki a miniszterelnök. Ezt, a sziget egész jövőjére döntő ha­tású lépést nyilván csak úgy ha­tározhatták el, ha biztosítékokat láttak arra, hogy a támaszpontok kieső hasznát pótolni lehet. E biztosítékokat egyrészt az új kapcsolatok, szövetségek, más­részt a kormány gazdasági, ön­álló iparteremtési célkitűzései­nek megvalósítása jelenítik. Mintoffék felismerték: ha az Atlanti Szövetség „védelmi” ér­dekei azt kívánják, hogy támasz­pontokat tartson fenn a Föld­kö­zi-tengeren, az arab országok (valóságos) védelmi érdeke a tá­maszpontok nélküli Mediterrá­­neum. Málta évszázadokon át veszélyt jelentett az arabokra. (A Szent János rend lovagjai in­nen támadták a szaracénokat, az 1956-os szuezi agresszió idején innen szálltak fel a Kairót, Isz­triáig f­iát, Szuezt bombázó angol és franciia gépek.) „A támasz­pontok eltávolítását az arabok gazdasági, pénzügyi segítséggel jutalmazzák” — vélekedett egy újságíró. Valóban, Málta csaknem min­den arab országgal, igen jó kap­csolatokat épített ki. Jelentős kölcsönöket vett fel Szaúd-Ará­biá­tól és Algériától, Kuvait a mezőgazdasági programot finan­szírozza, Líbia olajjal látja el az országot. A líbiai kapcsolat kü­lönösen jó, egyes politikusok máltai—líbiai szövetségről be­szélnek, nem egy középületben egymás mellett látható Mintoff és Kadhafi képe. Málta persze szívesen veszi más országok segítségét is: olas­z, francia, nyugatnémet, amerikai, kínai tőke áramlik az országba. A vonzásit az jelenti, hogy a Munkáspárt öt év alatt, az Eco­nomist című brit hetilap megfo­galmazásával, „gazdasági rekord­teljesítményt" ért el. A máltai font szilárd valuta, nincsenek sztrájkok, megfordult az elván­dorlási folyamat (többen térnek haza, mint ahányan elhagyják a szigetet). Ezenkívül a kormány jelentős kedvezményeket ad a külföldi beruházóknak: működő gyárakat ad bérbe, alacsony ka­matra ad beruházási hitelt, adó­­könnyítéseket, vámkedvezmé­nyeket biztosít, garantálja a tő­,­ke és nyereség korlátlan átutalá­sát. Az országba vonzott külföldi tőkének fontos szerepet szánnak az önálló gazdaság megteremté­sében, a teljes foglalkoztatottság megvalósításában. A kormány hétéves gazdasági programja ex­portra termelő ipari üzemek lé­tesítését, két hatalmas hajója­vító és -építő szárazdokk építé­sét, az idegenforgalom fellendí­tését, a mezőgazdasági termelés intenzívebbé tételét, 20 400 új munkahely felállítását tervezi. A PROGRAM megvalósításá­nak kilátásai kedvezőek. A nacionalisták „egy erős ba­rátja" helyett a Munkáspárt semlegesség­­politikájával, céltu­datos gazdasági intézkedéseivel mindenesetre több barátra tett szert, mint politikai ellenlábasa, s rátalált arra az útra, amely az ország politikai, gazdasági önáll­lóságához, vezet . Arató Gábor A Szent Angyal-ezred Valletta partjai előtt

Next