Magyar Hírlap, 1977. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-01 / 1. szám

Áruház Szombathelyért,­­ egy év alatt Pannónia expressz Egy év alatt is fel lehet építe­ni egy áruházat. Legalábbis ezt ígéri a szombathelyi, majdani Pannónia Áruház jugoszláv kivi­telezője, a maribori Konstruktőr cég muraszombati leányvállalata. Ez idáig is sok magyar látoga­tott el déli szomszédunkhoz és nálunk is gyakorta lehetett szlo­vén, szerb szót hallani. Vas me­gyében például különösen meg­élénkült a forgalom, hogy tavaly novemberben kibővítették az it­terű lakosok utazási lehetőségeit „ ... attól az óhajtól vezetve, hogy továbbfejlesszék a két állaim kö­zötti jószomszédi és baráti kap­csolatokat ...” — mondja a ren­delet és ebben a szellemben fo­gant az új áruház „importálása” is. Ellátási gondok — Ráfér ez a 7400 négyzetmé­teres áruház a városra — mondja Wágner István tanácselnök-he­lyettes. — Nyugat-Dunántúl fej­lődő ipari nagyvárosa egyben ide­genforgalmi „átkelőhely”. Pár éven belül 80 ezren felüli népes­ségről kell itt gondoskodni, de a környék idejár vásárolni, no meg Szombathely vasúti csomó­pont is, naponta 4000 ember uta­zik át vagy éppen száll le a vo­natról. Mindent összevetve: 150— 160 ezer ember ellátását kell megoldani. Bizony, a szombathelyi üzlethá­lózat — különösen az iparcikk­kereskedelem — meglehetősen el­avult, kicsiny boltokból áll, ame­lyeket szakosítani, korszerűsíteni sítig lehet — A Pannónia a régi piac he­lyén áll majd — veszi át a szót Antal Sándor, termelési-ellátási osztályvezető. — Vaskos dossziét vesz elő és a műszaki rajzok alapján kibontakozik előttünk a nagy áruház képe. A monolit-vasbeton épületet eloxált alumínium­­lemezek fe­dik majd, háta mögött pár száz méternyire folyik a Gyöngyös pa­tak, itt parkos gyermekjátszóte­ret alakítanak ki. Az áruház előtt nagy autóparkoló lesz. A föld­szinten­ játékokat, bébicikkeket, illatszereket, ajándékokat, napi iparcikkeket, üvegárut kínálnak. Az első emeleten cipőket, divat- és rövidárut, nőt, férfi- és gyer­mekkonfekciót vásárolhatnak a betérők. A második emeleten lesz a méteráru-lakástextil osz­tály, valamint a műszaki cikkek részlege. Légkondicionálás, moz­gólépcső és jó néhány szolgálta­tás: csomagmegőrző, kulcsmáso­­lás, gyermekhinta, kézimunka­­előnyomás, kozmetika, szőnyeg­­szegés, ingyenes hazaszállítás, büfé, mérleg, valutaváltó, és va­lószínűleg egy új IBUSZ-kiren­­deltség is helyet kap. 220-an dol­goznak majd itt, a kereskedelmi szakközépiskola tanulói közül so­kan már tudják: ez lesz a mun­kahelyük. A választás okai Egy ilyen korszerű áruház 200 millió forintba kerül. Mindezt valutában, egy másik ország vál­lalatának kell kifizetni. Nem drá­ga mulatság ez? — De rekordidő — egy év alatt felépül az áruház! — válaszol Lánczos Ferenc, aki a Komplex­nél „felelőse” a Pannóniának. — 1978. április 15-re ígéri a jugo­­s­zláv fél az átadást, és már az első év forgalmát 300 millió fo­rintra lehet becsülni. Az pedig ismert gazdasági törvény: minél előbb működik egy beruházás, annál hamarabb megtérül költ­sége. — Hogyan esett a választás a külföldi, mégpedig jugoszláv kivi­telezőre? — Itthon aligha létezik épí­tőipari vállalat, amely — ha egyáltalán be tudta volna szorí­tani V. ötéves tervébe — ilyen rövid idő alatt végez a feladattal. Kész létesítmények exportálása ma már világszerte elterjedt. Berliniben például „svéd” áruház épült. A többi partnerek drá­gának bizonyultak volna, de en­nél lényegesebb tényezők — a ju­goszláv építőipar jó hírneve, a földrajzi közelség, a jószomszé­di kapcsolatok — játszottak a döntésben szerepet. Hozzá kell tenni: a Komplex közreműködé­sével már több nagy létesítményt — egyebek között hűtőházakat, hidat — exportáltunk, de ekkora kulcsrakész létesítményt még nem „vásároltunk” Jugoszláviától. A partnerek hajlandóságát jelzi, hogy a vételár 80 százalékát hat év alatt kell visszafi­zetni. Az elgondolást támogatta a Belkereskedelmi és a Pénzügymi­nisztérium is: a 200 millió forintos összegből 65,3 milliónyi beruházá­si hitel, 82 millió pedig állami tá­mogatás. Külföldi árukkal is — A Pannóniát máris úgy hív­ják a szombathelyiek: a „jugo­szláv áruház"... — Ez annyiban igaz, hogy a fém falpanelek az Alprom- Kamnik belső berendezés, a moz­gólépcső, a padlófelmosó vagy akár a pénztárgépek jugoszláv gyártmányok (egyébként az át­adást követő 18 hónapig minden­re garanciát vállalt a bonyolító IMOS és a kivitelező konstruktőr cég), de az alapvető anyagokat nincs értelme hosszú kilométere­ken át szállítani. A jugoszláviai építőmunkások már április elején beköltöznek­ a Savaria-szállóba. Rá egy évre, az átadást követően a Vas megyei Iparcikk Kiskeres­kedelmi Vállalat lesz — gyakor­latban is — a gazda. A kishatármen­ti forgalom kere­tében jugoszláv áruk is színesítik majd a választékot, a Konsumex külkereskedelmi vállalat a cikk­lista egyeztetésénél tart. A puding próbája az, ha meg­eszik — a jugoszláviai konstruk­tőr cég munkájának minőségéről az 1978. áprilisi avatás után bi­zonyosodhatunk meg. Arra azon­ban már most felhívjuk az enge­­délyező-tervező-kivitelező hazai szakemberek figyelmét: 1976. no­vember 15-én jött létre a szerző­dés, a mairiboriaik ezután fogtak hozzá a tervdokumentáció kidol­gozásához , és négy hónap múl­va már alapozzák az áruház épü­letét. Elek Lenke —­ft? Újévi levél VISSZA ÉS ELŐRE A­pám életkora egyéves koromban huszonhatszorosa volt az LX enyémnek. Mire ötvenkét éves lett, éppen feleannyi idős vol­­* * tam, most pedig lassacskán kétharmadnyira megközelítem. Ott tartunk immár, hogy apránként rám testálja kincsét, a vissza­­nézést, gazdálkodjam vele tetszés szerint. Ha az olyan könnyű lenne! Barátom, mint velem egykorú, igazán tudhatod, mennyi vívódást hoz magával ez az állapot: állni a múlt és a jövő közötti mezsgyén, állni-élni a jelenben, rád bízott sorsokba fogódzva, hordani terheket, amiket ha akarnál se tudnál letenni, közben egyre bonyolultabbá válik körülötted, benned a viszonylatok rendje, nem kérdeznek és te nem felelsz, közlendőid, ha vannak, elfüstölögnek a téli ég alatt. Ugyanakkor világosan látod, érzed, nem bújhatsz el a cédrusfa od­vában, mint ama boldogtalan Jeremiás, mert az idő könyörtelen egy favágó, kettőbe fűrészel, mint vele tették, a fával együtt. Csak egy a bizonyos tehát: itt a helyed, a jelen küzdelmei, küzdői között. Sebeket kaptál? Légy büszke rájuk, ha emberséged kiállta. Sebeket okoztál? Segíts gyógyítani, ha ártatlanokon eszek, külön­ben mind gyakrabban veszed észre majd, hogy nem állod a nyílt tekinteteket. Add értésére mindenkinek, akit illet, jelen vagy a jelenben, akkor is, ha nem szólítják a nevedet. A szocializmus nem az újoncok tényleges katonaideje, amikor csak a sarzsi beszél. Kihúzhatod magad vezényszó nélkül is. De szépen elgondoltuk ezt, ugye az éjjel is, a szilveszteri hangulat­­forróságban, Himnusz-hallgatáskor, énekléskor, meg abban a tö­méntelen koccinttgatásban. Nos, hát megértük az új évet — állapítod meg ma reggel, már józanul-formán, miközben a vissza­­nézés rózsaszín ködéből kikászálódva a hétköznapi szürkeség­takaró mögött a napfény színeit keresed. Előrelépsz, lehetőleg úgy, hogy majdan érdemes legyen ezeket a lépéseket az év búcsúzóján — gondolatban legalább — újból megtenni. Mennyi minden szük­séges ehhez! Nehogy azt gondold, hogy csak a te igyekezeted. Össze­számolni is nehéz lenne hirtelenében, még ki mindenkié. Ez kiváltképp nehéz a társadalom mindennapjaiban: teret en­gedni minden, a közösség számára hasznos kibontakozáshoz. A türe­­lem, a bizalom, a jóakarat olyan teljességét feltételezi, aminek óhajtása már-már utópia. Csak akik■ folyton előrehaladnak, azok remélhetik, hogy mégsem az. Hallom többektől, akik az újságok karácsonyi számaiban az ország vezetőinek írásait, nyilatkozatait olvasták: mintha valami új fejezet kezdődne az emberi vélemények meghallgatása, tiszteletben tartása, igénylése terén. Figyeljünk csak erre! Higgyük, hiszen olyan jólesik hinni: keve­sebb lesz az elhamarkodott, kellően végig nem gondolt intézkedés, amit a többség meghallgatása nélkül hoznak. És bátrabban szólnak közös, de valahogy mégis sajátunknak érzett dolgainkról azok is, akik nem szóltak, nem szólhattak eddig, vagy mert nem éreztek kellő indítékot, ösztönzést. Iktassuk is ki a közéleti szereplés, jövőnk együttes formálásának feltételei közül ezt a bátorság szót és kel­léket. Akit a tettei védenek, miért félne? Kitől? Féljen inkább, aki­től félni kell. Győzd Le barátom a szorongásokat, lásd, magam is váltig ezt szándékolom. Próbáld felgondolni, a jelenlétünk, a munkánk a jelenben egyben garancia is valamire. Ha többre nem is, legalább arra, hogy egyszer valamikor a visszanézés feléből kitekintve, rég­múlt tavaszokra, nyarakra, amikor még szebben nőtt a fű és annyira csókra állt a szánk, nyugodt lelkiismerettel elmondhassuk: rajtunk igazán nem múlott. Mi igazán. Mi teljes szívvel... Ha fogadalmakat akarsz tenni, azt mondom: ne tegyél. Mit ér az olyan élet, amelyik így próbálja kordában tartani önmagát? Mondd, mit ér? Te csak ne állj be a mindent feldicsér­ők szolga­­hadába. Elég baj az nekik, hogy a nagykönyvből csak ennyit tudtak kiolvasni. És nehogy valamiképpen elszabaduljon benned a pokol, hogy mindent szidj, a lovak közé dobva a gyeplőszárat. Vedd észre a jót, nem nehéz, így eredek, látod, az Apám nyomába. Közeledek hozzá erős aka­rattal, de nem tehetek róla, hogy ilyen furcsán játszogat velünk az idő. Jól kell haladnom és mindig előre, hogy egyszer utolérjem. Hogy a visszanézéseimmel is — J / f J mint ő teszi — kincset adjak TUDÓSÍTÁSOK (fflf) 5% ________Magyar Hírlap, 1977. JANUÁR 1, SZOMBAT Magyar vezetők távirata Kuba nemzeti ünnepén DR. FIDEL CASTRO ROZ elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa elnökének, Minisztertanácsa elnökének Havanna Kedves Fidel Castro elvtárs! A forradalom győzelmének II. évfordulója, hazájuk nemzeti ün­nepe, a felszabadulás napja alkalmából a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magyar nép és a magunk nevében forró elvtársi üdvözletünket küldjük önnek és az Ön személyén keresztül a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának, Minisztertanácsának és a hős kubai népnek. A kubai nép történelmi jelentőségű győzelme óta, a kommunista párt vezetésével kiemelkedő sikereket ért el a társadalom szocia­lista átalakításában, a népgazdaság és a kultúra fejlesztésében, az életszínvonal javításában, a szocialista államrendszer tökéletesíté­sében. A Kubai Köztársaság sikerei a szocialista építésben, és országuk következetes imperialistaellenes külpolitikája lelkesítő példaként szolgál a nemzeti felszabadulásért és a társadalmi haladásért küzdő népek, különösen Latin-Amerika népei számára, és méltán vívja ki a világ haladó erőinek elismerését és nagyrabecsülését. Pártjainknak és népeinknek a marxizmus—leninizmus és a pro­letár internacionalizmus elvein alapuló testvéri barátsága és sok­oldalú együttműködése örvendetesen fejlődik, és mind gyümölcsö­zőbbé válik. Testvéri együttműködésünk hozzájárul a szocializmus építéséhez országainkban, a szocialista államok közösségének erő­södéséhez, az imperializmus ellen, a békéért, a biztonságért és a társadalmi haladásért folytatott közös harcunkhoz. Forradalmuk II. évfordulóján kívánjuk önnek és a Kubai Köz­társaság testvéri népének, hogy érjenek el újabb sikereket a pártjuk I. kongresszusán hozott határozatok végrehajtásában, a szocializ­mus építésében, hazájuk felvirágoztatásában. Budapest, 1976. december 31. N­emcsak új esztendő, új élet is kezdődött Kubában tizen­nyolc évvel ezelőtt, 1959. január elsején, amikor az Ejército Re­­belde, a győztes felkelő hadsereg a szigetország legtávolabbi csücskéből majd kilencszáz kilo­méteres, küzdelmes előrenyomu­lás után elérkezett Havannába: az ország felszabadítása befeje­ződött. Nem kevésbé küzdelmes — és sikeres — az az út, amelyet a ti­zennyolc év előtti naptól máig megtett a kubai nép a társada­lom, a gazdaság átalakításában, a szocializmus építésében. A csaknem kizárólag a cukornádra, a cukortermelésre alapozott torz gazdasági szerkezet helyén, a szükségleteknek és a lehetősé­geknek megfelelően gyors fejlő­désnek indult az építő- és épí­tőanyag-ipar, a nemesfémbányá­szat, a bőkezű trópusi-szubtró­pusi éghajlat keresett mezőgaz­dasági termékeit feldolgozó ipar. A teljes foglalkoztatottság eltün­tette az egykor több százezer fő­re rúgó munkanélküliséget, a cu­koriparban csupán néhány hó­napnyi foglalkoztatást biztosító tömeges idénymunkát. A milliós analfabetizmust tizennyolc éves korig terjedő, ingyenes, kötelező oktatás váltotta fel; a pusztító népbetegségek, a rosszultáplált­­ság felszámolása után az egész országra kiterjedő kórházi és rendelőintézeti hálózat épült, egészséges, erős ifjúság nőtt fel.­­ A kubai forradalom megszilár­dult, az állam hozzáfoghatott, hogy intézményesítse az ország­ban lezajlott változásokat. A Ku­bai Kommunista Párt 1. kong­resszusa 1975. végén megvonta a fejlődés mérlegét, s az eredmé­nyek alapján a gyakorlatban már megérett intézkedések ki­dolgozását, megvalósítását tűzte ki feladatul. Széles körű, demokratikus vi­ta után végleges formába öntöt­ték az ország új, szocialista al­kotmányát, amelyet népszavazás szentesített. A korábban Matan­­zas tartományban megtartott kí­sérlet tapasztalatainak hasznosí­­tásával választották meg a Po­­­der Popular, a népi hatalom szerveit. A tanácsok rendszeré­nek több hónapig, tartó létreho­zása ünnepélyes eseménnyel ért véget: a Poder Popularok kül­dötteiből megalakult a nemzet­­gyűlés, a Kubai Köztársaság leg­felsőbb törvényhozó testületé. A nagy országátalakító munka egy igen fontos szakasza lezá­rult. A megoldandó feladatok so­kasága nem csökkent, de eggyel magasabb szintre lépett. Az új évben a kubai nép nagy várako­zással tekint a néphatalmi szer­vek működése elé. Ezek a koráb­bi igazgatási gondokat szocialis­ta, demokratikus módon meg­szüntető új szervezetek az or­szág újonnan létrehozott terü­leti-közigazgatási­­ felosztásának keretében kezdik meg munkáju­kat. Az új felosztást a gazdasá­gi élet fejlődése és a lakosság ennek megfelelő átrendeződése tette szükségessé. A cukor — amely Kubának továbbra is fő gazdagságát adja — árának tő­kés világpiaci dekonjunktúrája fokozott erőfeszítéseket követel a kubai dolgozóktól az első ötéves terv célkitűzéseinek megvalósí­tásában. Az elmúlt évek helytál­lása, sikerei azonban bizalommal töltik el Kuba népét, amely gondjainak megoldásában nem áll egyedül; ma már a KGST tagjaként is számíthat a testvéri szocialista országok támogatásá­ra. LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

Next