Magyar Hírlap, 1977. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-01 / 1. szám
Áruház Szombathelyért, egy év alatt Pannónia expressz Egy év alatt is fel lehet építeni egy áruházat. Legalábbis ezt ígéri a szombathelyi, majdani Pannónia Áruház jugoszláv kivitelezője, a maribori Konstruktőr cég muraszombati leányvállalata. Ez idáig is sok magyar látogatott el déli szomszédunkhoz és nálunk is gyakorta lehetett szlovén, szerb szót hallani. Vas megyében például különösen megélénkült a forgalom, hogy tavaly novemberben kibővítették az itterű lakosok utazási lehetőségeit „ ... attól az óhajtól vezetve, hogy továbbfejlesszék a két állaim közötti jószomszédi és baráti kapcsolatokat ...” — mondja a rendelet és ebben a szellemben fogant az új áruház „importálása” is. Ellátási gondok — Ráfér ez a 7400 négyzetméteres áruház a városra — mondja Wágner István tanácselnök-helyettes. — Nyugat-Dunántúl fejlődő ipari nagyvárosa egyben idegenforgalmi „átkelőhely”. Pár éven belül 80 ezren felüli népességről kell itt gondoskodni, de a környék idejár vásárolni, no meg Szombathely vasúti csomópont is, naponta 4000 ember utazik át vagy éppen száll le a vonatról. Mindent összevetve: 150— 160 ezer ember ellátását kell megoldani. Bizony, a szombathelyi üzlethálózat — különösen az iparcikkkereskedelem — meglehetősen elavult, kicsiny boltokból áll, amelyeket szakosítani, korszerűsíteni sítig lehet — A Pannónia a régi piac helyén áll majd — veszi át a szót Antal Sándor, termelési-ellátási osztályvezető. — Vaskos dossziét vesz elő és a műszaki rajzok alapján kibontakozik előttünk a nagy áruház képe. A monolit-vasbeton épületet eloxált alumíniumlemezek fedik majd, háta mögött pár száz méternyire folyik a Gyöngyös patak, itt parkos gyermekjátszóteret alakítanak ki. Az áruház előtt nagy autóparkoló lesz. A földszinten játékokat, bébicikkeket, illatszereket, ajándékokat, napi iparcikkeket, üvegárut kínálnak. Az első emeleten cipőket, divat- és rövidárut, nőt, férfi- és gyermekkonfekciót vásárolhatnak a betérők. A második emeleten lesz a méteráru-lakástextil osztály, valamint a műszaki cikkek részlege. Légkondicionálás, mozgólépcső és jó néhány szolgáltatás: csomagmegőrző, kulcsmásolás, gyermekhinta, kézimunkaelőnyomás, kozmetika, szőnyegszegés, ingyenes hazaszállítás, büfé, mérleg, valutaváltó, és valószínűleg egy új IBUSZ-kirendeltség is helyet kap. 220-an dolgoznak majd itt, a kereskedelmi szakközépiskola tanulói közül sokan már tudják: ez lesz a munkahelyük. A választás okai Egy ilyen korszerű áruház 200 millió forintba kerül. Mindezt valutában, egy másik ország vállalatának kell kifizetni. Nem drága mulatság ez? — De rekordidő — egy év alatt felépül az áruház! — válaszol Lánczos Ferenc, aki a Komplexnél „felelőse” a Pannóniának. — 1978. április 15-re ígéri a jugoszláv fél az átadást, és már az első év forgalmát 300 millió forintra lehet becsülni. Az pedig ismert gazdasági törvény: minél előbb működik egy beruházás, annál hamarabb megtérül költsége. — Hogyan esett a választás a külföldi, mégpedig jugoszláv kivitelezőre? — Itthon aligha létezik építőipari vállalat, amely — ha egyáltalán be tudta volna szorítani V. ötéves tervébe — ilyen rövid idő alatt végez a feladattal. Kész létesítmények exportálása ma már világszerte elterjedt. Berliniben például „svéd” áruház épült. A többi partnerek drágának bizonyultak volna, de ennél lényegesebb tényezők — a jugoszláv építőipar jó hírneve, a földrajzi közelség, a jószomszédi kapcsolatok — játszottak a döntésben szerepet. Hozzá kell tenni: a Komplex közreműködésével már több nagy létesítményt — egyebek között hűtőházakat, hidat — exportáltunk, de ekkora kulcsrakész létesítményt még nem „vásároltunk” Jugoszláviától. A partnerek hajlandóságát jelzi, hogy a vételár 80 százalékát hat év alatt kell visszafizetni. Az elgondolást támogatta a Belkereskedelmi és a Pénzügyminisztérium is: a 200 millió forintos összegből 65,3 milliónyi beruházási hitel, 82 millió pedig állami támogatás. Külföldi árukkal is — A Pannóniát máris úgy hívják a szombathelyiek: a „jugoszláv áruház"... — Ez annyiban igaz, hogy a fém falpanelek az Alprom- Kamnik belső berendezés, a mozgólépcső, a padlófelmosó vagy akár a pénztárgépek jugoszláv gyártmányok (egyébként az átadást követő 18 hónapig mindenre garanciát vállalt a bonyolító IMOS és a kivitelező konstruktőr cég), de az alapvető anyagokat nincs értelme hosszú kilométereken át szállítani. A jugoszláviai építőmunkások már április elején beköltöznek a Savaria-szállóba. Rá egy évre, az átadást követően a Vas megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat lesz — gyakorlatban is — a gazda. A kishatármenti forgalom keretében jugoszláv áruk is színesítik majd a választékot, a Konsumex külkereskedelmi vállalat a cikklista egyeztetésénél tart. A puding próbája az, ha megeszik — a jugoszláviai konstruktőr cég munkájának minőségéről az 1978. áprilisi avatás után bizonyosodhatunk meg. Arra azonban már most felhívjuk az engedélyező-tervező-kivitelező hazai szakemberek figyelmét: 1976. november 15-én jött létre a szerződés, a mairiboriaik ezután fogtak hozzá a tervdokumentáció kidolgozásához , és négy hónap múlva már alapozzák az áruház épületét. Elek Lenke —ft? Újévi levél VISSZA ÉS ELŐRE Apám életkora egyéves koromban huszonhatszorosa volt az LX enyémnek. Mire ötvenkét éves lett, éppen feleannyi idős vol* * tam, most pedig lassacskán kétharmadnyira megközelítem. Ott tartunk immár, hogy apránként rám testálja kincsét, a visszanézést, gazdálkodjam vele tetszés szerint. Ha az olyan könnyű lenne! Barátom, mint velem egykorú, igazán tudhatod, mennyi vívódást hoz magával ez az állapot: állni a múlt és a jövő közötti mezsgyén, állni-élni a jelenben, rád bízott sorsokba fogódzva, hordani terheket, amiket ha akarnál se tudnál letenni, közben egyre bonyolultabbá válik körülötted, benned a viszonylatok rendje, nem kérdeznek és te nem felelsz, közlendőid, ha vannak, elfüstölögnek a téli ég alatt. Ugyanakkor világosan látod, érzed, nem bújhatsz el a cédrusfa odvában, mint ama boldogtalan Jeremiás, mert az idő könyörtelen egy favágó, kettőbe fűrészel, mint vele tették, a fával együtt. Csak egy a bizonyos tehát: itt a helyed, a jelen küzdelmei, küzdői között. Sebeket kaptál? Légy büszke rájuk, ha emberséged kiállta. Sebeket okoztál? Segíts gyógyítani, ha ártatlanokon eszek, különben mind gyakrabban veszed észre majd, hogy nem állod a nyílt tekinteteket. Add értésére mindenkinek, akit illet, jelen vagy a jelenben, akkor is, ha nem szólítják a nevedet. A szocializmus nem az újoncok tényleges katonaideje, amikor csak a sarzsi beszél. Kihúzhatod magad vezényszó nélkül is. De szépen elgondoltuk ezt, ugye az éjjel is, a szilveszteri hangulatforróságban, Himnusz-hallgatáskor, énekléskor, meg abban a töméntelen koccinttgatásban. Nos, hát megértük az új évet — állapítod meg ma reggel, már józanul-formán, miközben a visszanézés rózsaszín ködéből kikászálódva a hétköznapi szürkeségtakaró mögött a napfény színeit keresed. Előrelépsz, lehetőleg úgy, hogy majdan érdemes legyen ezeket a lépéseket az év búcsúzóján — gondolatban legalább — újból megtenni. Mennyi minden szükséges ehhez! Nehogy azt gondold, hogy csak a te igyekezeted. Összeszámolni is nehéz lenne hirtelenében, még ki mindenkié. Ez kiváltképp nehéz a társadalom mindennapjaiban: teret engedni minden, a közösség számára hasznos kibontakozáshoz. A türelem, a bizalom, a jóakarat olyan teljességét feltételezi, aminek óhajtása már-már utópia. Csak akik■ folyton előrehaladnak, azok remélhetik, hogy mégsem az. Hallom többektől, akik az újságok karácsonyi számaiban az ország vezetőinek írásait, nyilatkozatait olvasták: mintha valami új fejezet kezdődne az emberi vélemények meghallgatása, tiszteletben tartása, igénylése terén. Figyeljünk csak erre! Higgyük, hiszen olyan jólesik hinni: kevesebb lesz az elhamarkodott, kellően végig nem gondolt intézkedés, amit a többség meghallgatása nélkül hoznak. És bátrabban szólnak közös, de valahogy mégis sajátunknak érzett dolgainkról azok is, akik nem szóltak, nem szólhattak eddig, vagy mert nem éreztek kellő indítékot, ösztönzést. Iktassuk is ki a közéleti szereplés, jövőnk együttes formálásának feltételei közül ezt a bátorság szót és kelléket. Akit a tettei védenek, miért félne? Kitől? Féljen inkább, akitől félni kell. Győzd Le barátom a szorongásokat, lásd, magam is váltig ezt szándékolom. Próbáld felgondolni, a jelenlétünk, a munkánk a jelenben egyben garancia is valamire. Ha többre nem is, legalább arra, hogy egyszer valamikor a visszanézés feléből kitekintve, régmúlt tavaszokra, nyarakra, amikor még szebben nőtt a fű és annyira csókra állt a szánk, nyugodt lelkiismerettel elmondhassuk: rajtunk igazán nem múlott. Mi igazán. Mi teljes szívvel... Ha fogadalmakat akarsz tenni, azt mondom: ne tegyél. Mit ér az olyan élet, amelyik így próbálja kordában tartani önmagát? Mondd, mit ér? Te csak ne állj be a mindent feldicsérők szolgahadába. Elég baj az nekik, hogy a nagykönyvből csak ennyit tudtak kiolvasni. És nehogy valamiképpen elszabaduljon benned a pokol, hogy mindent szidj, a lovak közé dobva a gyeplőszárat. Vedd észre a jót, nem nehéz, így eredek, látod, az Apám nyomába. Közeledek hozzá erős akarattal, de nem tehetek róla, hogy ilyen furcsán játszogat velünk az idő. Jól kell haladnom és mindig előre, hogy egyszer utolérjem. Hogy a visszanézéseimmel is — J / f J mint ő teszi — kincset adjak TUDÓSÍTÁSOK (fflf) 5% ________Magyar Hírlap, 1977. JANUÁR 1, SZOMBAT Magyar vezetők távirata Kuba nemzeti ünnepén DR. FIDEL CASTRO ROZ elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa elnökének, Minisztertanácsa elnökének Havanna Kedves Fidel Castro elvtárs! A forradalom győzelmének II. évfordulója, hazájuk nemzeti ünnepe, a felszabadulás napja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magyar nép és a magunk nevében forró elvtársi üdvözletünket küldjük önnek és az Ön személyén keresztül a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának, Minisztertanácsának és a hős kubai népnek. A kubai nép történelmi jelentőségű győzelme óta, a kommunista párt vezetésével kiemelkedő sikereket ért el a társadalom szocialista átalakításában, a népgazdaság és a kultúra fejlesztésében, az életszínvonal javításában, a szocialista államrendszer tökéletesítésében. A Kubai Köztársaság sikerei a szocialista építésben, és országuk következetes imperialistaellenes külpolitikája lelkesítő példaként szolgál a nemzeti felszabadulásért és a társadalmi haladásért küzdő népek, különösen Latin-Amerika népei számára, és méltán vívja ki a világ haladó erőinek elismerését és nagyrabecsülését. Pártjainknak és népeinknek a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein alapuló testvéri barátsága és sokoldalú együttműködése örvendetesen fejlődik, és mind gyümölcsözőbbé válik. Testvéri együttműködésünk hozzájárul a szocializmus építéséhez országainkban, a szocialista államok közösségének erősödéséhez, az imperializmus ellen, a békéért, a biztonságért és a társadalmi haladásért folytatott közös harcunkhoz. Forradalmuk II. évfordulóján kívánjuk önnek és a Kubai Köztársaság testvéri népének, hogy érjenek el újabb sikereket a pártjuk I. kongresszusán hozott határozatok végrehajtásában, a szocializmus építésében, hazájuk felvirágoztatásában. Budapest, 1976. december 31. Nemcsak új esztendő, új élet is kezdődött Kubában tizennyolc évvel ezelőtt, 1959. január elsején, amikor az Ejército Rebelde, a győztes felkelő hadsereg a szigetország legtávolabbi csücskéből majd kilencszáz kilométeres, küzdelmes előrenyomulás után elérkezett Havannába: az ország felszabadítása befejeződött. Nem kevésbé küzdelmes — és sikeres — az az út, amelyet a tizennyolc év előtti naptól máig megtett a kubai nép a társadalom, a gazdaság átalakításában, a szocializmus építésében. A csaknem kizárólag a cukornádra, a cukortermelésre alapozott torz gazdasági szerkezet helyén, a szükségleteknek és a lehetőségeknek megfelelően gyors fejlődésnek indult az építő- és építőanyag-ipar, a nemesfémbányászat, a bőkezű trópusi-szubtrópusi éghajlat keresett mezőgazdasági termékeit feldolgozó ipar. A teljes foglalkoztatottság eltüntette az egykor több százezer főre rúgó munkanélküliséget, a cukoriparban csupán néhány hónapnyi foglalkoztatást biztosító tömeges idénymunkát. A milliós analfabetizmust tizennyolc éves korig terjedő, ingyenes, kötelező oktatás váltotta fel; a pusztító népbetegségek, a rosszultápláltság felszámolása után az egész országra kiterjedő kórházi és rendelőintézeti hálózat épült, egészséges, erős ifjúság nőtt fel. A kubai forradalom megszilárdult, az állam hozzáfoghatott, hogy intézményesítse az országban lezajlott változásokat. A Kubai Kommunista Párt 1. kongresszusa 1975. végén megvonta a fejlődés mérlegét, s az eredmények alapján a gyakorlatban már megérett intézkedések kidolgozását, megvalósítását tűzte ki feladatul. Széles körű, demokratikus vita után végleges formába öntötték az ország új, szocialista alkotmányát, amelyet népszavazás szentesített. A korábban Matanzas tartományban megtartott kísérlet tapasztalatainak hasznosításával választották meg a Poder Popular, a népi hatalom szerveit. A tanácsok rendszerének több hónapig, tartó létrehozása ünnepélyes eseménnyel ért véget: a Poder Popularok küldötteiből megalakult a nemzetgyűlés, a Kubai Köztársaság legfelsőbb törvényhozó testületé. A nagy országátalakító munka egy igen fontos szakasza lezárult. A megoldandó feladatok sokasága nem csökkent, de eggyel magasabb szintre lépett. Az új évben a kubai nép nagy várakozással tekint a néphatalmi szervek működése elé. Ezek a korábbi igazgatási gondokat szocialista, demokratikus módon megszüntető új szervezetek az ország újonnan létrehozott területi-közigazgatási felosztásának keretében kezdik meg munkájukat. Az új felosztást a gazdasági élet fejlődése és a lakosság ennek megfelelő átrendeződése tette szükségessé. A cukor — amely Kubának továbbra is fő gazdagságát adja — árának tőkés világpiaci dekonjunktúrája fokozott erőfeszítéseket követel a kubai dolgozóktól az első ötéves terv célkitűzéseinek megvalósításában. Az elmúlt évek helytállása, sikerei azonban bizalommal töltik el Kuba népét, amely gondjainak megoldásában nem áll egyedül; ma már a KGST tagjaként is számíthat a testvéri szocialista országok támogatására. LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke