Magyar Hírlap, 1977. március (10. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-01 / 50. szám
Az érem másik oldala Mielőtt törvény születik A Népszabadságban figyelemre méltó cikket írt dr. Aibhner Pál, a VII. kerületi Tanács elnöke „A tanácsi jogalkalmazás hétköz*napjai” címmel. A cikk a tanácsi gondok egyik körét vizsgálja azon az alapon, hogy »túl sok jogszabály lát évről évre napvilágot, túl gyorsan változnak a különböző előírások”. A MEGÁLLAPÍTÁS JOGOS, a legújabb adatok is alátámasztják. Ezek szerint az 1976-ban kiadott minisztertanácsi és alacsonyabb szintű jogszabályok száma — a miniszteri utasításokkal bezárólag — 983 volt, ami 1975-höz képest csaknem 10 százalékos emelkedést jelent. A jogszabályok száma azonban önmagában nem mutatja az új vagy változó rendelkezések tömegét, s még érzékeltetni sem képes, hogy egy-egy változásnak mekkora gyakorlati munka a következménye. A részletesebb vizsgálat arról győz meg, hogy a végső megoldást egyre inkább a jogalkotás és jogalkalmazás egymásra utaltságában, fokozott együttműködésében kell keresni. Ezért veszem sorra a kerületi tanács elnökének az ügyintézés oldaláról megalapozott javaslatait, s igyekszem bemutatni ugyanannak az éremnek a másik oldalát. Így alakulhat ki az összkép: hogyan lehet és kell szorosabban összekapcsolni a jogszabály-előkészítés és az ügyintézés közös törekvéseit, szellemikapacitását, gyakorlati módszereit Az első témakör a jogszabály előkészítése. Ennek tervszerűsége fokozatosan fejlődik. Jelentős haladást mutat az is, hogy az elkészült tematikák vagy tervezetek mind gyakrabban kerülnek nyilvános társadalmi vitára, és sokszor szakmai vitára is. Ez a törvények előkészítésének már szinte mellőzhetetlen és mindig hasznos eleme. A következő lépést abban lehet megjelölni, hogy az állami szervek kezdeményezzenek, a társadalmi szervek pedig szervezzenek hasonló vitákat egyes — minisztertanácsi, esetleges miniszteri szintű — jogszabályok előkészítésénél is, amelyek az ügyintézők, valamint az állampolgárok szélesebb körét érintik, amiben az érdekeltek tapasztalatainak, igényeinek közvetlen felmérésére is szükség van. A másik megfontolandó körülmény: a tanácsi ügyintézést lényegesen érintő szabályozási kérdések szakmai vitája nem minősíthető egyoldalúan hivatali jellegűnek, ezért a szakmai indítékú és szervezésű vitákat is indokolt a társadalmi vita rangjára emelni. (Más kérdés, hogy a kodifikációrak minden igazgatási területen szüksége van gyakorlott és jól képzett szakemberekre, akiket intézményesen be kell vonni a munkájukat érintő jogszabályelőkészítésbe.) A TANÁCSI VEZETÉSNEK is vannak feladatai. A tanácsi szervektől érkező javaslatok rendszerint pontosan és szakszerűen tükrözik az ügyintézői nehézségeket, de sokszor értékelés nélkül, „ömlesztett állapotban” futnak tovább, noha szükség lenne arra, hogy a szakvezetők és a területi vezetők — éppen nagyobb informáltságuk révén — értékeljék, csoportosítsák, rangsorolják ezeket a javaslatokat. A jogalkotás — s egyben az együttműködés — következő szakasza a jogszabály hatályba léptetése. Az említett cikk meggyőző példa alapján hivatkozik arra, hogy olykor még a bonyolult, hosszabb felkészülést igénylő jogszabályok is nyomban — legtöbbször a kihirdetésük napján — hatályba lépnek, s ez sem kis gondja a végrehajtásnak, különösen a tanácsoknak. A teljes igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy az átfogó jogszabályok már mind gyakrabban hagynak időt a felkészülésre, a szükséges gazdasági, szervezeti stb. előkészítésre. Jó példa erre a kisajátítás új szabályozása, mely a múlt év szeptember 5-én került kihirdetésre és 1977. január 1-én lépett hatályba. A közbeeső idő módot adott a szervezett oktatásra, a tanácsi ügyintézést segítő elvi iránymutatás kidolgozására, a bírói gyakorlat gazdag anyagának felülvizsgálatára. Hasonló a szövetkezeti jogszabályok hatályba léptetésének tervezett ütemezése, amely még arra is külön határidőt ad, hogy a szövetkezetek az alapszabályukat megfelelő körültekintéssel az új rendelkezésekhez igazíthassák. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS további lépése ezen a területen az lehet, hogy az alacsonyabb szintű jogszabályok hatályba lépését is távolabbi időpontra helyezzük, ha ehhez alaposabb felkészülésre és szélesebb körű jogpropagandára van szükség. A régi szakkifejezés ezt az időszakot „a törvény vakációjának" nevezte, ám ez a hasonlat is sántít, mert a jogszabály nincs igazi vakáción: éppen ebben az időszakban vizsgázik a leendő alkalmazói előtt. Ebben az időszakban az apparátus felkészítését, oktatását a lehető legtágabban kell értelmezni. A gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az ügyintézőik az egyes jogintézményeket — főleg az őket közvetlenül érintő részletszabályokat — élénk és éber kritikai érzékkel vizsgálják, de sokszor segítségre szorulnak a mélyebb összefüggések felismerésében, s főleg ezek érvényesítésében. Ennek oka nem a konzervativizmusra való hajlam — hiszen ez a mi hivatalainkra egyre kevésbé jellemző. Inkább arról van szó — egy példával megvilágítva —, hogy ha egy sportoló új stílusra tér át, nem az okoz nehézséget, hogy megtanulja az új fogásokat, hanem az, hogy kiiktassa a régi reflexeket, leszokjék a beidegzett mozdulatokról. Gyakori jelenség, hogy az ügyintézők a kezdet nehézségeinek leküzdésére felsőbb iránymutatást, állásfoglalást igényelnek, vagyis a valóban túltengő iránymutatások jelentős részét alulról kezdeményezik. Itt is akad tehát jogalkalmazási és vezetői feladat: az ügyintézőket arra kell ösztönözni, hogy az említett — olykor csinált — nehézségeket lehetőleg maguk oldják meg. A JOGSZABÁLY VILÁGOS és közérthető tartalmáról szólva pedig, véleményem szerint is, sokkal többről van szó, mint a nyelvi tisztaságról, bár ez is gondot okoz, különösen az alacsonyabb szintű jogszabályoknál. Ha az új jogszabály kezelhetőségét, majd érdemi hatályosulását mélyebben vizsgáljuk, olyan alapvető kérdések merülnek fel, amelyek nemcsak külön cikket, hanem akár tanulmányokat is érdemelnének. Ezért csak példaként említem azt az ügyintézői igényt, hogy a jogszabály ne kösse meg túlzottan a jogalkalmazó kezét, hanem adjon minél tágabb mérlegelési lehetőséget Ez az igény elvileg helyes, de vannak természetes határai. Csak egyetlen öszszefüggés: a cikk hivatkozik arra, hogy a tanácsi ügyintéző egynegyede még nem rendelkezik a munkakörének betöltéséhez szükséges végzettséggel. Az emlí-t tett erőteljes fluktuációból is az következik, hogy a szabályozás kereteit és mélységét a jogalkalmazók átlagához kell mérni. Nem jó zeneszerző az, aki olyan művet alkot, amelyet a zenekarnak csak egy része tud lejátszani, ám az sem jár el helyesen, aki a kisdobos hangszertudásához méri a műl anyagát és annak lekottázott hangjegyeit. Ez is igazolja tehát, hogy a jogalkotásnak és a jogalkalmazásnak nemcsak a céljai, de részben a gondjai is közösek. Dr. Szép György főtanácsos, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese 58 ezer tanulót várnak a szakmunkásképzők Számottevő javulás Nógrádban — túlzsúfolt tantermek Szabolcsban (Folytatás az 1. oldalról) egyháza 110-es kivétel, annyiban, hogy a délelőtti oktatáshoz kölcsönveszik a kollégium tanulószobáit is. Egyes intézményeiknél még az étkeztetés is gond, kevés a megfelelő gép, felszerelés. Különösen nehéz a bejárók helyzete. Néhány éven belül pedig 16 ezer szakmunkástanuló elhelyezéséről kell gondoskodni, ami csak úgy valósítható meg, ha egyes szakmák oktatásában más megyékre is számíthatnának. Csongrád megye iparosodásával a szakmunkásképzés tárgyi és személyi feltételei 1970-től kezdve számottevően javultak. Új iskolák épültek Vásárhelyen, Szentesen, Csongrádon és Szegeden, s az intézményépítés a jelenlegi ötéves tervidőszakban is folytatódik. Ennek ellenére a megye 14 intézete nem képes annyi és olyan, képzettségű szakmunkást nevelni, ahányat és amilyent a vállalatok igényelnének. Az eddigi vizsgálatokból és elemzésekből nagy biztonsággal lehet viszont arra következtetni, hogy a vállati igények túlzottak. A pályaválasztás, a pályára irányítás fogyatékosságaival is magyarázható — mint essz a megyei NEB megállapította —, hogy az iskolai tanulmányok befejezéséig a tanulók 22—24 százaléka lemorzsolódik, a szakmai képesítést szerzett fiatalok egyötöde pedig egy éven belül hátat fordít tanult szakmájának. A szakmunkásképző intézetek technikai ellátottsága jobb, mint a közoktatásé általában. A 14 intézet közül hatnak van tornaterme. Jóval több audiovizuális eszközük van, mint amennyit a pedagógusok rendszeresen használnak. A tanműhelyek gépfelújításaira, az egyéb eszközök beszerzésére a szükséges mértékben lehetőség van, noha ez kevesebb, mint amennyit az intézetek kérnek. Tavaly jelentősen javult Nógrád megye szakmunkástanulóinak helyzete. Átadták a 13 millió forintos költséggel elkészült salgótarjáni, 221. számú intézetet és kollégiumot, ahol a megye szakmunkástanulóinak több mint negyven százaléka talált otthonra. A balassagyarmati szakkmunkásjelöltek viszont továbbra is kedvezőtlen feltételek között tanulnak. Nincs kollégium, kevés a tanterem. Az ötödik ötéves terv hátralevő éveiben javulnak a szakmunkásképzés feltételei. Salgótarjánban 12 tantermes kereskedelmi és vendéglátó szakmunkásképző és szakközépiskola épül. 54 munkahelyes tanműhely könnyíti majd az oktatást. A balassagyarmati szakmunkástanulók 200 helyes diákotthont, 400 adagos konyhát és 75 munkahelyes tanműhelyt kapnak a tervciklus végére. Szécsényben a mezőgazdasági szakmunkásképző iskola tanulóinak kollégiumot építenek. A három új létesítményre a helyi tanácsok 65,5 millió forintot tartalékoltak. BCk ) 1977. MÁRCIUS 1. KEDD TÖDÖSITASOK MAJGYER HÍRLAP Utazás Szovjet-Lettországban 3. A tengerpart mindenkié A hóval vastagon borított sétányak, a széltől a tengerpartra kergetett kisebb-nagyobb jégtáblák a pucér hirdetőoszlopok a Balaton-parti üdülőhelyekre emlékeztettek azon a februári napon. Jurmala, ugyanúgy, mint Füred vagy Siófok, nyáron mutatja igazi arcát a látogatónak. S hogy a hazai üdülőhelyekkel vont párhuzam nem erőltetett, arról az olvasó rövidesen meggyőződhet. Rigából 15 kilométeres autópálya vezet Jurmaiába. Az utat egyébként megépítése óta a szóbeszéd „negyedóra Amerikában" néven emlegeti. Bár azóta már többfelé vezet szintbeli kereszteződés nélküli, hidakkal és hatalmas útbaigazító táblákkal ellátott út. Jurmala alig egy évtizede még Riga közigazgatási területéhez tartozott és még régebben a burzsoá időkben a kevés kiváltságos nyári üdülőhelye volt. — Elég sok gondot okoz nekünk az egykor fényűzőnek számító, ma már szánalmas viskónak tűnő nyaralók sokasága. Arturs Nevickis, a városi pártbizottság első titkára ezzel egy csapásra mindazon gondok és örömök közepébe csöppent, amelyek az üdülőváros vezetőit elsősorban foglalkoztatják. A legfontosabb itt is, hogy minél többen, ugyanakkor kulturáltan pihenhessenek, szórakozhassanak. Hiszen vannak olyan nyári napok, amikor Jurmalában egyszerre félmillióan pihennek. A város 37 kilométer hosszan nyúlik el a tengerpart mentén s a kikapcsolódni vágyók java része az 50—60 méter széles víz menti homokban, fövenyen telepszik le. Figyelemre méltó döntést hozott a város vezetősége a tengerparti sávot illetően. Egyetlen szervezet, intézmény, vállalat sem jogosult a part menti sáv beépítésére, így a tenger mindenütt, mindenki számára bármikor jól megközelíthető. — Ha már az építkezésekről esett szó, hadd mondjam el, hogy a városfejlesztési terv egyik legfőbb követelménye az épülő üdülőkkel szemben, hogy legalább kétszáz személy befogadására alkalmasak legyenek — folytatja a város bemutatását Arturs Nevickis. — Jurmalában főképp két-három hetes beutalóval üdülő dolgozók tartózkodnak. Nyáron nem túl nagy számban mód van kempingekben való elhelyezkedésre. (Ennek díja négyszemélyes faházakban nem éri el a napi két rubelt.) Akiknek nincs beutalójuk, s a kempingekben sem kapnak helyet, azokat a helyi üdülési tanács kirendeltsége magánházakban helyezi el, étkeztetésükről pedig a legközelebbi nagy üdülő gondoskodik. Szigorúan ügyelünk arra, nehogy a „jövevények” ellátása a beutaltak rovására menjen. Látja, tervszerűség nélkül még egy üdülőhelyen sem megyünk sokra. — És persze arra is jó előre gondolunk, hogy az ideérkezők a tenger habjain kívül másfajta örömöket is élvezhessenek — kapcsolódik a beszélgetésbe Zwaigzne Edite másodtitkár. — Figyelmünk kiterjed az ellátás gondos megszervezésére, de még a szórakozóhelyek programjaira is. Igazi kikapcsolódást kívánunk adni az ideérkezőknek, nem látás-futást, felesleges idegeskedést S mivel tipikus üdülőhelyről van szó, a szórakozóhelyek éjszakai nyitva tartási ideje itt nem az általában megszokott, korán kelő életritmushoz alkalmazkodik. Nem szabad említés nélkül el hagyni, hogy Jurmala környékén igen sok gyógyhatású forrás van, ezek szanatóriumokat, gyógyintézeteket látnak el a szó szerint éltető vízzel, iszappal. Keneriben például a szívbetegségekben szenvedők találnak enyhülést és éppen az itteni gyógyforrás avatta a helyet országos jelentőségű gyógyüdülővé. Jurmalát egyébként egyik oldalról a tenger, a másik oldalról a Lielupe folyócska határolja. Nem kis gondot okoz a mindkét oldalról hullámzó víz tisztaságának megőrzése. A csatornázás és általában a városfejlesztés pénzügyi fedezetét részben az adja, hogy az itt eszközölt beruházások (lényegében üdülőépítés) értékének egyharmad részét a fejlesztési alapba kell befizetni, így biztosítható egyebek között a korszerű szemétgyűjtő gépkocsik beszerzése, amelyek segítségével egy-egy csúcsvasárnap utáni hétfő délelőttjén már olyan tiszta a tengerpart és a város, mint egy csendes szanatórium parkja. Rövidesen újabb nagyberuházás indul meg: a várost megkerülő országutat építenek és tervezik, hogy a tengerpart közvetlen közelébe csak tömegközlekedési eszközzel érkezhessen a látogató. Jurmalai specialitás egyébként a HÉV különjárat. Rigával csúcsforgalom idején napi 112 szerelvény köti össze a városkát. Nagyobb rendezvények, sportesemények idején viszont különvonat indul a részvevők számára. Magától értetődik, hogy Jurmala a vízisportok paradicsoma. Több montreali szovjet érmes csónak az itteni műhelyek mestereinek keze munkáját dicséri. A nyaranta ismétlődő jurmalai napok jelmezes felvonulása, találkozók népszerű művészekkel, szabadtéri koncertek — mindez feledhetetlenné teszi az itt töltött napokat. Ísérőimmel az írószövetség alkotóházának tetőteraszáról nézzük a hosszan elnyúló várost. Szembetűnően kevés a magas épület. Szóvá is teszem, hogy csak három-négy „égimeszelőt” látok . Majd elfelejtem — mondja az első titkár —, nálunk csak rendkívüli esetben szabad a fenyő koronája fölé építeni, s igyekszünk, hogy minél kevesebb rendkívüli eset legyen. Jobbra előttünk forgósisztémás betonszállító teherautó küszködik a jeges úton. A játékházat építik, idén már üzemelni fog, automata játékok, tekepályák, mozi, uszoda, táncterem kap itt helyet. Február van, Jurmala város vezetőinek naptára azonban már nyarat mutat, terveik pedig következő nyarak örömeit alapozzák. Meruk József (Vége) Befejeződtek az ifjúsági parlamentek Vasárnap befejezte kétnapos tanácskozását a II. országos igazságügyi ifjúsági parlament. A három szekcióban folytatott tanácskozás után a záró plenáris ülésen — amelyen részt vett dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter is — elfogadták a bíróságokon, az ügyvédi és büntetésvégrehajtási területén dolgozó fiatalok állásfoglalását, amely az ifjúsági törvény végrehajtásának gyakorlati tapasztalatait és további ágazati teendőit tartalmazza. Dr. Polinszky Károly oktatási miniszter zárszavával vasárnap véget ért a zámkai úttörővárosban a fiatal pedagógusok első országos parlamentje. A miniszter szombaton elhangzott vitaindító előadása után az óvodák, az általános iskolák, a szakmunkásképző- és szakközépiskolák, valamint a gimnáziumok fiatal pedagógusainak küldöttei szekcióüléseken vitatták meg a különböző iskolatípusok sajátos gondjait és feladatait. Vasárnap Szentendrén tartották meg a vízügyi ágazatban dolgozó fiatalok II. ifjúsági parlamentjét. A tanácskozáson dr. Gergely István államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke tájékoztatta a több mint harmincezer fiatal vízügyi dolgozó képviseletében egybegyűlt küldötteket az ágazat ifjúságpolitikai munkájáról és a további feladatokról.