Magyar Hírlap, 1977. március (10. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-01 / 50. szám

Az érem másik oldala Mielőtt törvény születik A Népszabadságban figyelemre méltó cikket írt dr. Aibhner Pál, a VII. kerü­leti Tanács elnöke „A tanácsi jogalkalmazás hétköz*­napjai” címmel. A cikk a tanácsi gondok egyik körét vizsgálja azon az alapon, hogy »túl sok jogszabály lát évről évre napvilá­­got, túl gyorsan változnak a különböző előírások”. A MEGÁLLAPÍTÁS JOGOS, a legújabb adatok is alátámasztják. Ezek szerint az 1976-ban kiadott minisztertanácsi és alacsonyabb szintű jogszabályok száma — a miniszteri utasításokkal bezáró­lag — 983 volt, ami 1975-höz ké­pest csaknem 10 százalékos emel­kedést jelent. A jogszabályok szá­ma azonban önmagában nem mutatja az új vagy változó ren­delkezések tömegét, s még érzé­keltetni sem képes, hogy egy-egy változásnak mekkora gyakorlati munka a következménye. A részletesebb vizsgálat arról győz meg, hogy a végső megol­dást egyre inkább a jogalkotás és jogalkalmazás egymásra utaltsá­gában, fokozott együttműködésé­ben kell keresni. Ezért veszem sorra a kerületi tanács elnöké­nek az ügyintézés oldaláról meg­alapozott javaslatait, s igyekszem bemutatni ugyanannak az érem­nek a másik oldalát. Így alakul­hat ki az összkép: hogyan lehet és kell szorosabban összekapcsol­ni a jogszabály-előkészítés és az ügyintézés közös törekvéseit, szellemi­­kapacitását, gyakorlati módszereit Az első témakör a jogszabály előkészítése. Ennek tervszerűsége fokozatosan fejlődik. Jelentős haladást mutat az is, hogy az el­készült tematikák vagy terveze­tek mind gyakrabban kerülnek nyilvános társadalmi vitára, és sokszor szakmai vitára is. Ez a törvények előkészítésének már szinte mellőzhetetlen és mindig hasznos eleme. A következő lé­pést abban lehet megjelölni, hogy az állami szervek kezdeményez­zenek, a társadalmi szervek pedig szervezzenek hasonló vitákat egyes — minisztertanácsi, esetle­ges miniszteri szintű — jogszabá­lyok előkészítésénél is, amelyek az ügyintézők, valamint az ál­lampolgárok szélesebb körét érintik, amiben az érdekeltek ta­pasztalatainak, igényeinek köz­vetlen felmérésére is szükség van. A másik megfontolandó körül­mény: a tanácsi ügyintézést lé­nyegesen érintő szabályozási kér­dések szakmai vitája nem minő­síthető egyoldalúan hivatali jel­legűnek, ezért a szakmai indítékú és szervezésű vitákat is indokolt a társadalmi vita rangjára emel­ni. (Más kérdés, hogy a kodifiká­­ciór­ak minden igazgatási terü­leten szüksége van gyakorlott és jól képzett szakemberekre, aki­ket intézményesen be kell vonni a munkájukat érintő jogszabály­előkészítésbe.) A TANÁCSI VEZETÉSNEK is vannak feladatai. A tanácsi szerv­­ektől érkező javaslatok rendsze­rint pontosan és szakszerűen tük­rözik az ügyintézői nehézségeket, de sokszor értékelés nélkül, „öm­lesztett állapotban” futnak to­vább, noha szükség lenne arra, hogy a szakvezetők és a területi vezetők — éppen nagyobb infor­máltságuk révén — értékeljék, csoportosítsák, rangsorolják eze­ket a javaslatokat. A jogalkotás — s egyben az együttműködés — következő sza­kasza a jogszabály hatályba lép­tetése. Az említett cikk meggyő­ző példa alapján hivatkozik ar­ra, hogy olykor még a bonyolult, hosszabb felkészülést igénylő jog­szabályok is nyomban — legtöbb­ször a kihirdetésük napján — hatályba lépnek, s e­z sem kis gondja a végrehajtásnak, különö­sen a tanácsoknak. A teljes igaz­sághoz azonban az is hozzátar­tozik, hogy az átfogó jogszabá­lyok már mind gyakrabban hagy­nak időt a felkészülésre, a szük­séges gazdasági, szervezeti stb. előkészítésre. Jó példa erre a ki­sajátítás új szabályozása, mely a múlt év szeptember 5-én került kihirdetésre és 1977. január 1-én lépett hatályba. A közbeeső idő módot adott a szervezett oktatás­ra, a tanácsi ügyintézést segítő el­vi iránymutatás kidolgozására, a bírói gyakorlat gazdag anyagának felülvizsgálatára. Hasonló a szö­vetkezeti jogszabályok hatályba léptetésének tervezett ütemezése, amely még arra is külön határ­időt ad, hogy a szövetkezetek az alapszabályukat megfelelő körül­tekintéssel az új rendelkezések­hez igazíthassák. AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS továb­bi lépése ezen a területen az le­het, hogy az alacsonyabb szintű jogszabályok hatályba lépését is távolabbi időpontra helyezzük, ha ehhez alaposabb felkészülésre és szélesebb körű jogpropagandára van szükség. A régi szakkifeje­zés ezt az időszakot „a törvény vakációjának" nevezte, ám ez a hasonlat is sántít, mert a jogsza­bály nincs igazi vakáción: éppen ebben az időszakban vizsgázik a leendő alkalmazói előtt. Ebben az időszakban az appa­rátus felkészítését, oktatását a lehető legtágabban kell értelmez­ni. A gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az ügyintézőik az egyes jogintézményeket — fő­leg az őket közvetlenül érintő részletszabályokat — élénk és éber kritikai érzékkel vizsgálják, de sokszor segítségre szorulnak a mélyebb összefüggések felisme­résében, s főleg ezek érvényesí­tésében. Ennek oka nem a kon­zervativizmusra való hajlam — hiszen ez a mi hivatalainkra egy­re kevésbé jellemző. Inkább arról van szó — egy példával megvilá­gítva —, hogy ha egy sportoló új stílusra tér át, nem az okoz ne­hézséget, hogy megtanulja az új fogásokat, hanem az, hogy kiik­tassa a régi reflexeket, leszokjék a beidegzett mozdulatokról. Gyakori jelenség, hogy az ügy­intézők a kezdet nehézségeinek leküzdésére felsőbb iránymuta­tást, állásfoglalást igényelnek, vagyis a valóban túltengő irány­­mutatások jelentős részét alulról kezdeményezik. Itt is akad tehát jogalkalmazási és vezetői feladat: az ügyintézőket arra kell ösztö­nözni, hogy az említett — olykor csinált — nehézségeket lehetőleg maguk oldják meg. A JOGSZABÁLY VILÁGOS és közérthető tartalmáról szólva pe­dig, véleményem szerint is, sok­kal többről van szó, mint a nyel­vi tisztaságról, bár ez is gondot okoz, különösen az alacsonyabb szintű jogszabályoknál. Ha az új jogszabály kezelhető­ségét, majd érdemi hatályosulását mélyebben vizsgáljuk, olyan alap­vető kérdések merülnek fel, ame­lyek nemcsak külön cikket, ha­nem akár tanulmányokat is érde­melnének. Ezért csak példaként említem azt az ügyintézői igényt, hogy a jogszabály ne kösse meg túlzottan a jogalkalmazó kezét, hanem adjon minél tágabb mér­legelési lehetőséget Ez az igény elvileg helyes, de vannak termé­szetes határai. Csak egyetlen ösz­­szefüggés: a cikk hivatkozik ar­ra, hogy a tanácsi ügyintéző egynegyede még nem rendelkezik a munkakörének betöltéséhez szükséges végzettséggel. Az emlí-t tett erőteljes fluktuációból is az következik, hogy a szabályozás kereteit és mélységét a jogalkal­mazók átlagához kell mérni. Nem jó zeneszerző az, aki olyan mű­­vet alkot, amelyet a zenekarnak csak egy része tud lejátszani, ám az sem jár el helyesen, aki a kis­dobos hangszertudásához méri a műl anyagát és annak lekottázott hangjegyeit. Ez is igazolja tehát, hogy a jogalkotásnak és a jog­­alkalmazásnak nemcsak a céljai, de részben a gondjai is közösek. Dr. Szép György főtanácsos, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese ­ 58 ezer tanulót várnak a szakmunkásképzők Számottevő javulás Nógrádban — túlzsúfolt tantermek Szabolcsban (Folytatás az 1. oldalról) egyháza 110-es kivétel, annyiban, hogy a délelőtti oktatáshoz köl­­csönveszik a kollégium tanuló­szobáit is. Egyes intézményeiknél még az étkeztetés is gond, kevés a megfelelő gép, felszerelés. Különösen nehéz a bejárók helyzete. Néhány éven belül pe­dig 16 ezer szakmunkástanuló el­helyezéséről kell gondoskodni, ami csak úgy valósítható meg, ha egyes szakmák oktatásában más megyékre is számíthatnának. Csongrád megye iparosodásá­val a szakmunkásképzés tárgyi és személyi feltételei 1970-től kezd­ve számottevően javultak. Új is­kolák épültek Vásárhelyen, Szen­tesen, Csongrádon és Szegeden, s az intézményépítés a jelenlegi öt­éves tervidőszakban is folytató­dik. Ennek ellenére a megye 14 intézete nem képes annyi és olyan, képzettségű szakmunkást nevelni, ahányat és amilyent a vállalatok igényelnének. Az ed­digi vizsgálatokból és elemzések­ből nagy biztonsággal lehet vi­szont arra következtetni, hogy a vál­lati igények túlzottak. A pályaválasztás, a pályára irányítás fogyatékosságaival is magyarázható — mint essz a me­gyei NEB megállapította —, hogy az iskolai tanulmányok befejezé­séig a tanulók 22—24 százaléka lemorzsolódik, a szakmai képe­sítést szerzett fiatalok egyötöde pedig egy éven belül hátat fordít tanult szakmájának. A szakmunkásképző intézetek technikai ellátottsága jobb, mint a közoktatásé általában. A 14 in­tézet közül hatnak van tornater­me. Jóval több audiovizuális esz­közük van, mint amennyit a pe­dagógusok rendszeresen használ­nak. A tanműhelyek gépfelújí­­tásaira, az egyéb eszközök be­szerzésére a szükséges mértékben lehetőség van, noha ez kevesebb, mint amennyit az intézetek kér­nek. Tavaly jelentősen javult Nóg­­rád megye szakmunkástanulói­nak helyzete. Átadták a 13 mil­lió forintos költséggel elkészült salgótarjáni, 221. számú intézetet és kollégiumot, ahol a m­egye szakmunkástanulóinak több mint negyven százaléka talált otthon­ra. A balassagyarmati szakkmun­­kásjelöltek viszont továbbra is kedvezőtlen feltételek között ta­nulnak. Nincs kollégium, kevés a tanterem. Az ötödik ötéves terv hátralevő éveiben javulnak a szakmunkás­képzés feltételei. Salgótarján­ban 12 tantermes kereskedelmi és vendéglátó szakmunkásképző és szakközépiskola épül. 54 mun­kahelyes tanműhely könnyíti majd az oktatást. A balassagyar­mati szakmunkástanulók 200 he­lyes diákotthont, 400 adagos konyhát és 75 munkahelyes tan­műhelyt kapnak a tervciklus vé­gére. Szécsényben a mezőgazda­­sági szakmunkásképző iskola ta­nulóinak kollégiumot építenek. A három új létesítményre a helyi tanácsok 65,5 millió forintot tar­talékoltak. BCk ) 1977. MÁRCIUS 1. KEDD­­­ TÖDÖSITASOK MAJGYER HÍRLAP Utazás Szovjet-Lett­országban 3. A tengerpart mindenkié A hóval vastagon borított sétá­­­­­nyak, a széltől a tengerpart­ra kergetett kisebb-nagyobb jég­táblák a pucér hirdetőoszlopok a Balaton-parti üdülőhelyekre em­lékeztettek azon a februári na­pon. Jurmala, ugyanúgy, mint Fü­red vagy Siófok, nyáron mutatja igazi arcát a látogatónak. S hogy a hazai üdülőhelyekkel vont pár­huzam nem erőltetett, arról az olvasó rövidesen meggyőződhet. Rigából 15 kilométeres autópálya vezet Jurmaiába. Az utat egyéb­ként megépítése óta a szóbeszéd „negyedóra Amerikában" néven emlegeti. Bár azóta már többfelé vezet szintbeli kereszteződés nél­küli, hidakkal és hatalmas útba­igazító táblákkal ellátott út. Jurmala alig egy évtizede még R­iga közigazgatási területéhez tartozott és még régebben a bur­­zsoá időkben a kevés kiváltságos nyári üdülőhelye volt. — Elég sok gondot okoz ne­künk az egykor fényűzőnek szá­mító, ma már szánalmas viskó­nak tűnő nyaralók sokasága. Ar­turs Nevickis, a városi pártbizott­ság első titkára ezzel egy csapás­ra mindazon gondok és örömök közepébe csöppent, amelyek az üdülőváros vezetőit elsősorban foglalkoztatják. A legfontosabb itt is, hogy minél többen, ugyan­akkor kulturáltan pihenhessenek, szórakozhassanak. Hiszen van­nak olyan nyári napok, amikor Jurmalában egyszerre félmillióan pihennek. A város 37 kilométer hosszan nyúlik el a tengerpart mentén s a kikapcsolódni vá­gyók java része az 50—60 méter széles víz menti homokban, fö­venyen telepszik le. Figyelemre méltó döntést ho­­­­zott a város vezetősége a ten­­gerparti sávot illetően. Egyetlen szervezet, intézmény, vállalat sem jogosult a part menti sáv beépíté­sére, így a tenger mindenütt, min­denki számára bármikor jól meg­közelíthető. — Ha már az építkezésekről esett szó, hadd mondjam el, hogy a városfejlesztési terv egyik leg­főbb követelménye az épülő üdü­lőkkel szemben, hogy legalább kétszáz személy befogadására al­kalmasak legyenek — folytatja a város bemutatását Arturs Ne­­vickis. — Jurmalában főképp két-három hetes beutalóval üdü­lő dolgozók tartózkodnak. Nyá­ron nem túl nagy számban mód van kempingekben való elhelyez­kedésre. (Ennek díja négyszemé­­lyes faházakban nem éri el a napi két rubelt.) Akiknek nincs beutalójuk, s a kempingekben sem kapnak helyet, azokat a he­lyi üdülési tanács kirendeltsége magánházakban helyezi el, ét­keztetésükről pedig a legközelebbi nagy üdülő gondoskodik. Szigo­rúan ügyelünk arra, nehogy a „jövevények” ellátása a beutaltak rovására menjen. Látja, tervsze­rűség nélkül még egy üdülőhe­lyen sem megyünk sokra. — És persze arra is jó előre gondolunk, hogy az ideérkezők a tenger habjain kívül másfajta örömöket is élvezhessenek — kapcsolódik a beszélgetésbe Zwaigzne Edite másodtitkár. — Figyelmünk kiterjed az ellátás gondos megszervezésére, de még a szórakozóhelyek programjaira is. Igazi kikapcsolódást kívánunk adni az ideérkezőknek, nem lá­tás-futást, felesleges idegeskedést S mivel tipikus üdülőhelyről van szó, a szórakozóhelyek éjszakai nyitva tartási ideje itt nem az ál­talában megszokott, korán kelő életritmushoz alkalmazkodik. N­em szabad említés nélkül e­l hagyni, hogy Jurmala kör­nyékén igen sok gyógyhatású for­rás van, ezek szanatóriumokat, gyógyintézeteket látnak el a szó szerint éltető vízzel, iszappal. Ke­­neriben például a szívbetegségek­ben szenvedők találnak enyhü­lést és éppen az itteni gyógyfor­rás avatta a helyet országos je­lentőségű gyógyüdülővé. Jurma­­lát egyébként egyik oldalról a tenger, a másik oldalról a Lielupe folyócska határolja. Nem kis gon­dot okoz a mindkét oldalról hul­lámzó víz tisztaságának megőr­zése. A csatornázás és általában a városfejlesztés pénzügyi fede­zetét részben az adja, hogy az itt eszközölt beruházások (lényegé­ben üdülőépítés) értékének egy­­harmad részét a fejlesztési alap­ba kell befizetni, így biztosítható egyebek között a korszerű sze­métgyűjtő gépkocsik beszerzése, amelyek segítségével egy-egy csúcsvasárnap utáni hétfő dél­előttjén már olyan tiszta a ten­gerpart és a város, mint egy csen­des szanatórium parkja. Rövidesen újabb nagyberuhá­zás indul meg: a várost megke­rülő országutat építenek és ter­vezik, hogy a tengerpart közvet­len közelébe csak tömegközleke­dési eszközzel érkezhessen a lá­togató. Jurmalai specialitás egyéb­ként a HÉV különjárat. Rigával csúcsforgalom idején napi 112 szerelvény köti össze a városkát. Nagyobb rendezvények, sportese­mények idején viszont különvo­nat indul a részvevők számára. Magától értetődik, hogy Jurma­la a vízisportok paradicsoma. Több montreali szovjet érmes csónak az itteni műhelyek mes­tereinek keze munkáját dicséri. A nyaranta ismétlődő jurmalai na­pok jelmezes felvonulása, talál­kozók népszerű művészekkel, sza­badtéri koncertek — mindez fe­ledhetetlen­né teszi az itt töltött napokat. Ísérőimmel az írószövetség al­­kotóházának tetőteraszáról nézzük a hosszan elnyúló várost. Szembetűnően kevés a magas épület. Szóvá is teszem, hogy csak három-négy „égimeszelőt” látok . Majd elfelejtem — mondja az első titkár —, nálunk csak rend­kívüli esetben szabad a fenyő koronája fölé építeni, s igyek­szünk, hogy minél kevesebb rend­kívüli eset legyen. Jobbra előttünk forgósi­sztémás betonszállító teherautó küszkö­dik a jeges úton. A játékházat építik, idén már üzemelni fog, automata játékok, tekepályák, mozi, uszoda, táncterem kap itt helyet. Február van, Jurmala vá­ros vezetőinek naptára azonban már nyarat mutat, terveik pedig következő nyarak örömeit ala­pozzák. Meruk József (Vége) Befejeződtek az ifjúsági parlamentek Vasárnap befejezte kétnapos tanácskozását a II. országos igaz­ságügyi ifjúsági parlament. A három szekcióban folytatott ta­nácskozás után a záró plenáris ülésen — amelyen részt vett dr. Korom Mihály igazságügyi mi­niszter is — elfogadták a bíró­ságokon, az ügyvédi és büntetés­végrehajtási területén dolgozó fiatalok állásfoglalását, amely az ifjúsági törvény végrehajtásának gyakorlati tapasztalatait és to­vábbi ágazati teendőit tartal­mazza. Dr. Polinszky Károly oktatási miniszter zárszavával vasárnap véget ért a zám­kai úttör­őváros­ban a fiatal pedagógusok első or­szágos parlamentje. A miniszter szombaton elhangzott vitaindító előadása után az óvodák, az ál­talános iskolák, a szakmunkás­képző- és szakközépiskolák, va­lamint a gimnáziumok fiatal pe­dagógusainak küldöttei szekció­üléseken vitatták meg a külön­böző iskolatípusok sajátos gond­jait és feladatait. Vasárnap Szentendrén tartották meg a vízügyi ágazatban dolgozó fiatalok II. ifjúsági parlamentjét. A tanácskozáson dr. Gergely Ist­ván államtitkár, az Országos Víz­ügyi Hivatal elnöke tájékoztatta a több mint harmincezer fiatal vízügyi dolgozó képviseletében egybegyűlt küldötteket az ágazat ifjúságpolitikai munkájáról és a további feladatokról.

Next