Magyar Hírlap, 1977. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

11 J| ■ Aui n Uín I m aram forint 1393 Pf. 305. Budapest VII., ■ * W KiPf! ' I % . Havi előfizetési díj 20,- Ft Lenin körút 9-11. A szerkesz- " . 9 M| ' |S: 41 J »IsS» VJB Előfizethető a kézbesítőknél, tőség és a kiadóhivatal tele- H. -i ■ J* | n Ki K .*81 ftj postahivatalokban. Külföldön fonszámai: 221—285, 222-408, 0 ■ 0 ’■ | a Kultúra Könyv- és Hírlap 429-350. Terjeszti a Magyar 1 'VJS “ g | |Q| f|p| p apj, fpj,gg ■ |j Külkereskedelmi Vállalat ter-Posta- ' ..... ........... " ~ ' “­jeszti. 10. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM POLITIKAI NAPILAP 197­7. MÁJUS 1. VASÁRNAP Károlyi András rajza A májusi eszme ereje a békés élet biztosítéka Herczeg Károly ünnepi köszöntője a rádióban és a televízióban A munkásosztály nagy nem­zetközi ünnepének előestéjén Herczeg Károly, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának fő­titkárhelyettese mondott ünnepi köszöntő beszédet a rádióban és a televízióban. Kedves elvtársnők, elvtársak! Nemzetközi munkás ünnepünk előestéjén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kor­mánya és a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa nevében tisztelet­tel köszöntöm dolgozó népünket. Köszöntöm a gyárak, vállalatok, üzemek, bányák, földek, hivata­lok, intézmények és kutatóinté­zetek dolgozóit, az alkotó értel­miséget. Köszöntöm a szocialista építőmunkában szorgalmasan, eredményesen dolgozó népünket. Tisztelt dolgozótársaim! Május elseje 1889 óta a mun­kásosztály nemzetközi összefogá­sának jelképe. Az öntudatos, szervezett dolgozók mindenütt a világon megünneplik ezt a na­pot. Az ünnep mostani tartalmát korunk valósága, a májusi eszme egyre teljesebb kibontakozása adja. Ezt tanúsítja a proletár in­ternacionalizmus gondolatának virágzása, anyagi erővé válása, növekvő szerepe a nemzetközi munkásosztály, a világ haladó erőinek történelmi harcában. Legyőzhetetlen erővé vált és erőteljesen fejlődik a szocialista világrendszer, amelynek orszá­gaiban a hatalom birtokosa a­ munkásosztály, ahol az interna­cionalizmus vörös zászlaja és a nemzeti lobogó együtt köszönti az ünnepet. A közös célok és ér­dekek, az egyenjogúság, az egy­más kölcsönös tiszteletben tar­tása, a baráti segítség és a sok­oldalú, gyümölcsöző együttműkö­dés jellemzi a szocialista orszá­gok kapcsolatát. Népünk számá­ra immár több mint három év­tizedes tapasztalat, kézzelfogha­tó igazság, hogy felemelkedé­sünk, erőnk, biztonságunk leg­főbb záloga saját munkánk, va­lamint barátságunk, együttműkö­désünk a szocialista világrend­­szer népeivel. Üdvözletünket küldjük a szo­cialista országok dolgozóinak, kü­lön tiszta szívvel köszöntjük a szovjet munkásosztályt, a Szov­jetunió népét. Őszintén kívánjuk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára ki­magasló munkasikereket érjenek el a kommunizmus építésében. Üdvözöljük az imperializmus, a kizsákmányolás ellen küzdő osz­tálytestvéreinket, a világ összes haladó erőit. A világ haladó erői, a felszaba­dulásukért küzdő népek, az im­perializmus, az újgyarmatosítás és a fajüldözés, valamint a fasiz­mus minden formája ellen el­szánt küzdelmet folytató milliók bizton számíthatnak a szocialis­ta világrendszer cselekvő szoli­daritására és támogatására. Hazánkban erős, szilárd a munkáshatalom. Népünk sajátjá­nak tudja, érzi azokat a sikere­ket, eredményeket, amelyeket szorgalmas, fegyelmezett munká­val elértünk. Annak tudatában élünk és dolgozunk, hogy javain­kat önmagunk számára gyara­pítjuk. A szocializmus szabad te­ret biztosít minden becsületes dolgozó, alkotni vágyó állampol­gár érvényesüléséhez, mert a mi társadalmunk a munka társadal­ma, amelyben szabadon, bizton­ságban élünk és dolgozunk. Az emberi megbecsülés fontos mér­céje nálunk­ a tisztességben el­végzett munka, mert ez a forrá­sa hazánk, népünk anyagi és szellemi gyarapodásának, az egyén boldogulásának. A szocialista életmód gazdago­dása természetesen nem kizáró­lag anyagi javakra korlátozódik. A művelődés széles körű lehe­tőségei, a növekvő szocialista de­mokrácia, a közösség ügyeinek intézésében járatos és a közületi felelősséget tudatosan vállaló emberek számának növekedése szintén a szocializmus legsajáto­sabb vonásai közé tartozik. A kialakult és egyre erőtelje­sebbé váló szocialista népi, nem­zeti egység erejét mutatja: tíz- és százezrek , munkások, pa­rasztok, értelmiségiek aktívan vesznek részt a kis és nagy kö­zösségek ügyeinek intézésében, vezetésében, az ország dolgaiban. A közösségi és az egyéni boldo­gulás ilyen harmóniájának meg­terem­tésére csak a szocialista társadalom képes. Csak ez a rend képes a személyes szabadság oly széles körű kibontakoztatására, amelyben az ember valóban sza­bad, félelem nélkül, biztonság­ban él! A műszaki, technikai, tudomá­nyos forradalom korát éljük, amelyben összezsugorodnak a földi távolságok, s ami a szom­szédban történik, az minket is érint. Nem függetleníthetjük ma­gunkat a világgazdaságban vég­bemenő folyamatoktól. A termé­szet erőit sem győztük le, ön­magunkban sem lettünk még tel­jesen úrrá a korábbi társadalmi rendből adódó emberi gyengéin­ken. A közösségi érzés és csele­kedet nem minden esetben ke­rekedik felül az egyéni érdeke­ken. A kisebb csoportok tettei olykor nincsenek összhangban a társadalom nagy, általános célki­tűzéseivel. Itt-ott még több, mint kellene: az értetlenség, önzés és fegyelmezetlenség. Ez károkat okoz a társadalomnak és termé­szetesen az egyénnek is. A mi társadalmunkban a mun­ka az értékmérő. Ahhoz, hogy el­képzeléseink, vágyaink, céljaink — társadalmi és családi mére­tekben — valóra váljanak, még szorgalmasabban, tudatosabban, fegyelemmel, képességeinket job­ban latbavetve kell dolgoznunk. Ugyanakkor biztosítanunk kell, hogy a becsületes, odaadó mun­kának, a tisztességes kötelesség­­teljesítésnek legyen még egyér­telműbb a társadalmi, erkölcsi és anyagi elismerése. Nálunk ehhez megvannak a feltételek. Világos és reális célunk, prog­ramunk van, amelyet a párt XI. kongresszusa határozott meg: cé­lul tűztük ki a fejlett szocialista társadalom felépítését. Népgazdaságunk reális tervek­kel rendelkezik, amelyet népünk cselekvő ereje és tisztességes, odaadó munkája vált valóra év­ről évre, napról napra. Gazda­sági fejlődésünk eredményeit nem utolsósorban a szocialista együttműködés révén, a baráti országoktól kapott kölcsönös tá­mogatás hitelesíti. Az idei nép­­gazdasági terv megvalósítása kü­lönösen nagy jelentőségű. A ma­gyar munkásosztály és dolgozó népünk tettrekészségére, szorgal­mas munkájára építve képesek vagyunk idei gazdasági felada­tainkat jól elvégezni. Ennek leg­nagyobb tanúbizonysága a szo­cialista brigádvezetők V. orszá­gos tanácskozásán is kialakult egyértelmű vélemény és állásfog­lalás. Az a kezdeményezés, amely az elmúlt hetekben a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére kibon­takozott munkaversenyben öltött testet, munkások, parasztok, ér­telmiségiek tíz- és százezrei dol­goznak terveink gyakorlati meg­valósításáért. Tisztelt elvtársnők, elvtársak! Nagyszerű, nemes céljainkat csak akkor tudjuk megvalósítani, ha béke van a világon, ha bizto­sítottak a munka külső feltéte­lei is. Az elmúlt esztendőkben a szocializmus, az internaciona­lizmus erőinek térnyerésével ked­vező változások jöttek létre a nemzetközi életben. A békés egymás mellett élés lenini elve mindinkább tért hódít az orszá­gok, nemzetek kapcsolatában. Az enyhülés folyamata — bár nem töretlenül — napról napra erő­sebb és egyre inkább visszafor­díthatatlanná válik. Az a béke­program, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusa megerősített és to­vábbfejlesztett, a helsinki ta­nácskozás révén egyre inkább az európai országok, s a világ más­más társadalmi körülmények kö­zött élő népei számára is a békés egymás mellett élés normája lesz. A hidegháborúra törekvő erők mégoly nagy erőfeszítése sem tud változtatni az emberi­ség alapvető vágyán, azon törté­nelmi folyamaton, hogy az em­ber munkára, életre és boldog­ságra született. A kapitalista társadalmi rend­szer elhúzódó belső bajai, a lét­bizonytalanság, a nyomasztó munkanélküliség fokozza a ter­heket és kiábrándulást szül. Ez növeli a monopóliumok elleni harcot az elnyomottakban, a munkásokban és a tőkés társa­dalmak más haladó rétegeiben. Mind nagyobb a szocializmus vonzereje, erősödik a társadalmi változások igénye a kapitalista országok lakosságában. Ezt a kö­rülményt a tőkés rendszer szó­szólói, propagandistái semmiféle figyelemelterelő manőverrel, mesterkedéssel megváltoztatni nem tudják. A májusi eszme ereje, a nem­zetközi munkásosztály együttes fellépése, növekvő tekintélye — párosulva a szocialista világrend­­szer és a Szovjetunió erejével és befolyásával — biztosítéka an­nak, hogy Európában, de az egész világon a békés élet érvényesül­jön. Kedves elvtársnők, elvtársak! Őszinte tisztelettel köszöntöm dolgozó népünket május elsejé­nek előestéjén. Erőt és jó egész­séget kívánok, sikereket a mun­kában, boldogságot a családi életben és egyéni sorsokban. Lázár György hétfőn utazik Norvégiába Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke Odvar Nordii norvég miniszterelnök meghívására má­jus 2-án, hétfőn hivatalos látoga­tásra Norvégiába utazik. (A magyar—norvég kapcsola­tokról szóló cikkünk a 3. olda­lon.). /­­ Kádár Jánosi Lenin-békedíjas A KB első titkárának látogatása Angyalföldön Nemzetközi Lenin-békedíjjal tüntették ki Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát. A díjakat odaítélő nemzetközi Lenin-békedíj bi­zottság április 25—26-án tartott ülését Moszkvában Nyikolaj Blo­­kin akadémikus elnökletével s megvitatta az 1975—1976. évi Le­­nin-békedíjak odaítélésére érke­zett javaslatokat. A bizottság tag­jai között a nemzetközi közélet és a békemozgalom olyan ismert személyiségei foglalnak helyet, mint a francia Louis Aragon, az NDK-beli Anna Seghers, az olasz Renato Guttuso, a japán Kaoru Jászui, a szovjet Nyikolaj Tomsz­­kij, Anatolij Alekszandrov és mások. A bizottság határozata értel­mében A népek közötti béke megszilárdításáért elnevezésű és a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­ra által alapított díjat Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának, Agos­­tinho Netonak, az Angolai Népi F­elszabadítási Mozgalom elnöké­nek, az Angolai Népi Köztársa­ság elnökének, Samora Macuéi­nak, a Mozambiki Felszabadítási I/j°nt elnökének, a Mozambiki Népi Köztársaság elnökének, Hortensia Bussi de Allende asz­­szonynak, Salvador Allende öz­vegyének, a Nemzetközi Demok­ratikus Nőszövetség tiszteletbeli alelnökének, Sean McB­­idenak a neves írországi békeharcosnak, Pierre Poujade-nak a Norman­­dia-Nyeman repülő ezred egyko­ri parancsnokának és Jannisz Ritszosz görög költőnek ítélték oda. Blohin akadémikus, a szovjet orvostudományi akadémia tagja, a nemzetközi Lenin-békedíj bi­zottság elnöke a döntéshez fű­zött indokolásában hangoztatta, hogy a Lenin-békedíj új kitünte­tettjei az emberiség békés jövő­jéért, a társadalmi haladásért és a demokráciáért vívott fáradha­tatlan harcukkal kivívták a világ valamennyi haladó és becsületes emberének megbecsülését. A bé­ke híveinek első soraiban halad­nak a Szovjetunió és a többi szo­cialista országok dolgozói. A bi­zottság nagy megelégedéssel ado­mányozta ezt a magas kitüntetést „Kádár Jánosnak, a kiváló poli­tikai és közéleti személyiségnek, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának, a béke-világmoz­­galom aktív részvevőjének”. A bizottság jelentése részlete­sen ismertette Kádár János élet­útját, kiemelve, hogy az MSZMP vezetője ifjúkora óta tevékenyen dolgozik a munkásmozgalomban, előbb illegalitásban harcolt. Ő részt vett a második világhábo­rúban a magyar dolgozóknak a fasizmus elleni küzdelemre való mozgósításában, majd a felszaba­dulás után jelentős részt vállalt az új népi hatalom megteremté­(Folytatása a 4. oldalon)

Next