Magyar Hírlap, 1977. május (10. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-01 / 101. szám

4 1977. MÁJUS 1. VASÁRNAP TUDÓSÍTÁSOK Magyar Hírlap Kádár János Lenin-békedíjas (Folytatás az 1. oldalról) sértők és megszilárdításának munkájában. 1956 óta pedig az MSZMP-nek, a magyar munkás­­osztály pártjának vezetője. „Kádár János a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom neves személyisége, az országok közötti barátságért és együttmű­ködésért harcol, függetlenül azok társadalmi és államrendjétől.” A Vremja, a moszkvai televí­zió híradója szombaton este ve­zető helyen számolt be a Lenin­­békedíjak odaítéléséről, s Kádár János kitüntetéséről szólva han­goztatta, hogy az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titká­rát a világközvélemény nemcsak a békéért vívott harc bajnoka­ként ismerte meg, hanem a né­pek közötti barátságért, a népek szabadságáért és haladásáért ví­vót küzdelem élharcosaként is. A Központi Bizottság első tit­kára ezután felkereste a mun­kásünnep alkalmából zászlódísz­be öltözött Kender- és Jutagyá­rat. Itt Németh Lászlóné, a párt­­bizottság titkára és Huszák Vil­mos vezérigazgató köszöntötte és tájékoztatta a vendégeket a vál­lalat helyzetéről, majd végig­kalauzolta őket a munka ünnepe alkalmából most fölavatott új üzemrészen. A tervezett határidő előtt két hónappal korábban el­készített, zömmel nőket foglal­koztató új üzemben modern gép­sor szövi a széles, faltól falig sző­nyegek alapanyagát, évente mint­egy 12 millió négyzetmétert. A korszerű termékből az idén 100 millió, 1978-tól pedig évente mintegy 120 millió forint értékű műanyagszövetet gyártanak. A vendégek ezt követően a kisze­relő és a szálgyártó részleget, va­lamint a gyár régi szövődését is megtekintették. Kádár János mindkét gyárban átadta a Központi Bizottság üd­vözletét. Elismerését fejezte ki a termelőmunkában elért eredmé­nyeikért, és további sok sikert kívánt az építőmunka feladatai­nak megoldásához, a gyári kol­lektívák előtt álló tervek teljesí­téséhez. Az MSZMP KB első titkárának látogatása Angyalföldön Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára . Biszku Bélának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának társaságában szombaton, május 1. előestéjén ellátogatott Angyal­földre. A vendégeket a XIII. ke­rületi pártbizottság székházában Katona Imre, a KB tagja, a bu­dapesti pártbizottság első titkára és a kerületi pártbizottság titká­rai fogadták. Kovács Károly, a kerületi párt­­bizottság első titkára tájékoztatót adott Angyalföld dolgozóinak má­jus 1-i ünnepi felkészüléséről, az ötéves tervben eddig elért ered­ményekről, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfordu­lója tiszteletére meghirdetett munkaverseny sikereiről. Kádár János ellátogatott a vi­lágpiacon is jó hírű Elzett Mű­vekhez, ahol Dutka Antal, a párt­­bizottság titkára és Molnár Ernő vezérigazgató köszöntötte. A ven­dégek találkoztak a vállalati párt-, gazdasági és társadalmi szervek vezetőivel, a dolgozók képviselőivel. A gyár vezetői tá­jékoztatást adtak az elmúlt esz­tendőben elért eredményekről. Üdvözlő távirat Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jó­kívánságait XVI. Károly Gusztáv svéd király születésnapja, Svéd­ország nemzeti ünnepe alkalmá­ból. Beiktatták a Pécsi Megyei Bíróság elnökét Dr. Csiky Ottót , a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesévé történt megválasztása folytán — dr. Ko­rom Mihály igazságügy-minisz­ter a Pécsi Megyei Bíróság elnö­ki tiszte alól felmentette. Egy­idejűleg dr. Tamássy Józsefet, a megyei bíróság eddigi elnökhe­lyettesét a megyei bíróság elnö­kévé nevezte ki és beiktatta hi­vatalába. A tegnap Pécsett lezajlott ese­ményen jelen volt dr. Nagy Jó­zsef, az MSZMP Baranya megyei bizottságának első titkára, dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bí­róság elnöke, Horváth Lajos, a­­m­egyei tanács elnöke, valamint a megyei bűnüldöző-igazságszol­­gáltató szervek vezetői. — Fotózni szeretnék, de nincs szakképzettségem. — Mit szólnál a Magyar Film­tudományi Intézethez? — Örülnék én egy OFOTÉRT- labornak is. — A filmlabor érdekesebb. Egy ideig ismerkedsz a munkafolya­matokkal, aztán fél év alatt ki­képeznek szakmunkásnak. Aka­rod? — Álmodni se mertem vol­na... Semmi összeköttetésem. — Mikor kezdenéd? — Hát ősztől. — Akkor keress meg augusz­tusban. Kapsz tőlém egy papírt. Javaslatunk, alapján fel fognak venni. Az lesz a „protekciód”. * — Régész akarok lenni. — Ahhoz tanulni kell. — Tudom, jelentkeztem is a műszaki egyetemre, de nem hi­­szem, hogy felvesznek. Azért ké­ne állás. A történelem meg a film a hobbim. A legszívesebben előadó lennék a MOKÉP-nél. Úgy érzem, előadásokat tartanék filmekről. — Miért a műegyetemre je­lentkeztél? — Nyáron a Chinoinban dol­goztam, műszerészek mellett. Otthon is barkácsoltam hangfa­lat, multivibrátort. — Végül is mi akarsz lenni? — Régész. Komolyan akarok kutatni. — Akkor neked olyan munka­hely kellene, ahonnan javasolnak egyetemre. — A nagybátyám szerint is. ő beszélt rá a régészetre. — De miért ragaszkodsz a mű­egyetemhez? — Szerintem az elektronika vagy az automatika nagyon kell a régészethez. — Mondd, egy Zsiguli műszer­fala mihez tartozik: az elektro­nikához, vagy az automatikához? — Hát... — Most készülj az érettségire, a felvételi után keress meg, az­tán megpróbáljuk együtt kitalál­­ni, mi volna a legjobb. Protekció mindenkinek Az egyik nap húsz, a másik nap hat gyerekkel beszélik meg az Ifjúsági Munkavállalási Ta­nácsadó munkatársai, mi legyen velük, ha befejeződik az utolsó vakáció. — Hogyan találnak egymásra? — kérdezem Bártfai Tibornét, aki az előbb a két fiúval beszél­getett. — Hozzám és kollégáimhoz is 5—6 kerület tartozik, tehát tíz­egynéhány középiskola. Az intéz­mény pályaválasztási felelősével tartjuk a kapcsolatot, ő osztja ki a kérdőíveinket a tanulóknak, akiket aztán behívunk ide vagy kimegyünk hozzájuk az iskolába. Meg kell mondjam, a „régész­gyerek” elég tipikus: a legtöb­ben nem tudják, mit akarnak. A többség ráadásul meg van győ­ződve arról, hogy összeköttetések nélkül nem tud elhelyezkedni. — A „protekciót” — a hallot­tak szerint — éppen önök nyújt­ják. De mit jelent ez a gyakor­latban? — A fővárosi tanács munka­ügyi főosztálya segítségével tu­lajdonképpen minden számottevő nagyvállalattal kapcsolatunk van. Az utánpótlásgondok miatt az élelmiszer-, a szolgáltató- és épí­tőipar, illetve az egészségügy el­sőbbséget kap. Maximálisan igyekszünk javasolni a gyerekek­nek érdeklődési körüknek megfe­lelő állásokat. Tisztázzuk, akar-e továbbtanulni vagy nem. — Hány gyereknek szereznek munkát évente? — Ezer körüli azoknak a szá­ma, akik eredetileg is munkát akarnak vállalni a középiskola után — tájékoztat a tanácsadó vezetője, dr. Várady Lajos. — A felvételik után újabb hullám jön, az elkeseredettek, akiknek nem sikerült. De bárcsak többen jönnének. Sajnos, még mindig nem tudnak eleget rólunk. Pedig szinte kivétel nélkül minden fia­talnak találunk optimális mun­kahelyet. — Irányítják is az érdeklő­dést? — Javasoljuk a postát, a kö­zértet, a vegyipari üzemeket, idegen, nyelveket tanulóknak le­velezői állást különféle külkeres­kedelmi vállalatoknál. 70—80 gyerek pedig könyvesbolti eladó lesz évente. Propagáljuk a kö­zértpénztárosi állást, tájékoztat­juk a gyerekeket arról, hogy me­lyik vállalat indít telexkezelői, adatfeldolgozó, gyógyszertári asz­­szisztensi, műszaki rajzolói és korrektortanfolyamokat. — Melyek a legfrissebb tapasz­talatai? — Az előző évektől eltérően, megszűnt az íróasztal varázsa — válaszolja Bártfainé. — Nem a fe­hér köpenyhez ragaszkodnak a gyerekek, sokkal inkább a jobb kereseti lehetőségekhez, s legtöb­ben olyan helyeket keresnek, ahol sok emberrel kerülnek kap­csolatba, nincsenek egy helyhez kötve. Változatlanul rendkívül erős a szülői ráhatás. Elég nehéz elfogadtatni a szülőkkel, hogy a gyerek érdeklődési köre fonto­sabb az ő elképzelésüknél. — És ha a gyerek mégis té­ved? — Nem hagyjuk magukra őket. Kezességet vállalunk értük a munkahelyeken, s december kö­rül az összes általunk „patro­nált” gyerek után érdeklődünk: ott van-e még, jól érzi-e magát, s a vállalat is elégedett-e vele? Ha kell, még egyszer segítünk az elhelyezkedésben. Egy év után újra megnézzük a gyerekeket, valóban megtalálták-e a helyü­ket. — Bárki fordulhat a Bicskei utcai tanácsadóhoz? — Általában a tárgyévben vég­zett közép- és általános iskolá­sokkal foglalkozunk, de azt sem küldjük el, aki az „utcáról” téved be hozzánk. Medve Imola Székesfehérvár és testvérvárosai Fejér megyei tudósítónktól. Delegációt küld a Székesfehér­vári Városi Tanács Fejér megye székhelyének finnországi testvér­­városába, a lappföldi Kemibe, hogy megvitassák a két város közötti kapcsolat bővítésére, elmélyítésé­re kidolgozott tervet. Előkészítik a kapcsolatok fel­vételét Fejér megye szovjet test­vérmegyéjének székhelyével, Vo­­rosilovgráddal, valamint a len­gyelországi Opole várossal. Ünnepélyes zászlófelvonás Újabb küldöttségek érkeztek a május 1-i ünnepségekre Tizenhat országba utaztak SZOT-delegációk Május 1-e, a nemzetközi mun­kásmozgalom­ nagy ünnepe tisz­teletére szombat délután a Par­lament előtti Kossuth téren kato­nai tiszteletadás közepette fel­vonták az állami zászlót. Ugyancsak katonai tisztelet­­adással vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkás­­mozgalom vörös zászlaját a gel­lérthegyi felszabadulási emlék­műnél. Tegnap újabb szakszervezeti küldöttségek érkeztek hazánkba, hogy a magyar dolgozókkal együtt ünnepeljenek május 1-én, a munkásszolidaritás nemzetközi napján. A Szovjet Szakszerveze­tek Központi Tanácsa, az Algé­riai Dolgozók Általános Szövet­sége, a Chilei Dolgozók Egységes Központja, a Ciprusi Munkásszö­vetség, a Ciprusi Független Szak­­szervezetek Szövetsége, a Cseh­szlovák Forradalmi Szakszerve­zeti Mozgalom Központi Tanácsa, az Egyiptomi Munkásszövetség, a Görög Diktatúraellenes Szak­­szervezeti Mozgalom (ESAC), a Kubai Dolgozók Központja Szak­­szervezeti Szövetség, a Guineai Dolgozók Országos Szövetsége, a Japán Szakszervezeti Főtanács (SOHYO) és a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség küldött­ségei részt vesznek a magyar dolgozók budapesti felvonulásán, majd ismerkednek a hazánkban folyó szocialista építőmunkával és a magyar szakszervezetek te­vékenységével. Az Angolai Dol­gozók Országos Szövetsége és a Guineai (Bissau) Dolgozók Or­szágos Szövetsége szakszervezeti tanfolyamon hazánkban tartóz­kodó tisztségviselői szintén részt vesznek a május 1-i ünnepsége­ken. A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa meghívására Kiss Károlynak, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa alelnöké­­nek vezetésével magyar szakszer­vezeti küldöttség utazott Moszk­vába, hogy részt vegyen a május elseje alkalmából a szovjet fő­városban sorra kerülő ünnepsé­geken. Ugyancsak magyar szak­­szervezeti küldöttségek utaztak a munka ünnepe alkalmából a test­vérszakszervezetek meghívására Bulgáriába, Csehszlovákiába, Ku­bába, Lengyelországba, a Német Demokratikus Köztársaságba, Romániába, Egyiptomba, Etió­piába, Irakba, a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaságba, Ma­rokkóba, Olaszországba, Portugá­liába, San Marinóba és Szíriába. A küldöttségek a magyar dolgo­zók testvéri üdvözletét viszik ma­gukkal a nemzetközi szolidari­tás nagy ünnepén. Május 1-e előestéjén ország­szerte új létesítményeket avattak, ünnepségeket, találkozókat tartot­tak, felelevenítették a néphagyo­mányokat. Fejér megyében megkezdte a próbaüzemelést az Ercsi Cukor­gyár nagy teljesítményű takar­mánygyára. Iszkaszentgyörgyön a lakosság kétezer órás társadalmi munkájával új ABC-áruház épült. Szekszárdon és két község­ben megnyitották Tolna megye első önkiszolgáló zöldség- és gyü­mölcsboltjait. A kecskeméti kór­házban új belgyógyászati és sze­mészeti pavilont adtak át. Csor­nán felavatták a 401. számú Szak­munkásképző Intézet oktatási épületét. Debrecenben megnyílt a járművek számára felújított út az Arany Bikától a Nagyerdőig. Vác úttörőházzal gazdagodott, Karcagon a felújított Déryné Mű­velődési Központ nyitotta meg kapuit. Zalaapátiban elkészült a megye 41. falusi vízműve. Bala­­tonberényben ünnepélyesen elhe­lyezték a Ki tud többet a Szov­jetunióból a Szovjetunióról? kö­zépiskolai vetélkedő győztesei számára alapított Gorkij ifjúsági üdülőfalu alapkövét. A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát kollektívájának Bor­bély Sándor, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának titkára ünnepsé­gen adta át a kiváló vállalat ki­tüntetést. Nyíregyházán, a sóstói erdőben levő hármasdombi em­lékműnél, a régi május elsejék színhelyén megrendezték a vete­ránok és a fiatalok találkozóját. A miskolci Népkertben megko­szorúzták a munkásmozgalmi emlékművet. A sárospataki diák­napokon az ifjúsági vezetők ta­lálkozóját tartották meg, Duna­újvárosban szolidaritási gyűlést és fáklyás békemenetet rendez­tek. Győrött a népi együttesek gálabemutatóját a hagyományos vízi karnevál követte. Szombat­helyen a Magyar Autóklub Vas megyei szervezete nagyszabású lampionos autós felvonulást szer­vezett. Az ormánsági falvakban a le­gények a lányos házaknál május­fákat állítottak, hasonló hagyo­mányokat elevenítettek fel Bács- Kiskunban és Borsod megye dél­bükki­ falvaiban. lAnn&pi. te/j­ér 1 V~K)' ti? A CÉLHANG­ R­a­egállított egy dallam a Golgota utcában. A tér felől jöttem föl idáig, hosszan végig a gyár oldalában, a téren fáztak az or­­­­r­­­gonák, fekete bimbóikkal, az alkonyati néptelenségben már fáztam magam is, de aztán, hogy a dallam fölhangzott, tudtam, nemsokára eláll ez a viharos szél, és megint kivirágzanak az orgo­nák, igazi tavasz lesz, mert erre tanít az ének. Füstvidék. Vasölelés. Fémcsillogásúak a mosolyok. A régi mun­káskolónia védőn körülfogja a művelődési ház épületét, súlyos téglatömbtisztaság a dallamok tisztaságát. Itt minden ablak a gyárra néz. Azok az ablakok is, amelyek mögött most a kórus gyakorol. Az Acélhang. Nevezhetném dalárdának, karnagy úr? Aho­gyan a tízes években nevezték, mert ez a kórus már akkor is élt. Lassacskán időtlenné válik, mint az acél hangja ott a gyárban. Onnan hozták a nevet, a dallamot, kilopták valahogyan a hétköz­napok unt zörejeiből, kohóizzásból, nyikorgásból, szűken mért fél­szavakból, a nagykalapács robajló döbbenéseiből. Lám, lám, nem­csak a költők mondják, hogy az acél dalol. Clevelandi magyar munkásokkal találkoztam valamelyik évben. Beszéltek kivándorlásuk első éveiről. Ahogyan összetalálkoztak már a nagy hajón horpadt mellű, csikasz viharsarki parasztokkal, akik falujuk templomának rajzát mutatták nekik, odakint ezt akarnák fölépíteni, ugyanígy, ugyanilyenre. Ők pedig, esztergályosok, öntők, gyárbeli népek arról fogadkoztak, kiérvén, majd az ottani kolónián, középen áll majd a kultúrház és megalakítják a dalárdát. Úgy is történt. Saját költségen csinálták, saját dalaiknak, a kórus ma is él, pedig a házat sokszor kellett renoválni, és de sokan elmentek azóta, csak a dalaikat hagyták itt, majd tovább énekli, akinek kedve van. Gyakorol az Acélhang, bemutatóra készül. Hazai és külföldi föl­lépésekre, ahonnét majd díjakat hoz, mint tavaly vagy azelőtt, ara­nyakat, ezüstöket, okleveleket, gratulációkat, de az egészben nem ez a fontos. A fontos most kizárólag ez a koraest, a csöndet átszelő dallam. Hallgatok egy lányt, itt a Ganz-MÁVAG kultúrházában.

Next