Magyar Hírlap, 1977. június (10. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-01 / 127. szám
4 1977.J0N1051, SZERDA TL' KULTÚRA - GAZDASÁG ' Áíi€ MIGYIJR HÍRMP Sauhaus-kiállítások Budapesten * Új egység, művészet és technika Az első világháború után — elsősorban a fiatal művészek — Európa sok országában fordultak szembe a hagyományos, akadémikus jellegű képzéssel, és lázasan keresték az új, megváltozott életformához vezető utakat. Így szinte a korszak társadalmi megrendelésére válaszolt Walter Gropius építész, amikor — 1919 januárjában — a Bauhaus alapeszméjét megfogalmazta, azzal a céllal, „hogy az egyes művészeket izolált magányukból megváltsa, és megint bensőséges kapcsolat jöjjön létre közöttük az építőművészet szárnyai alatt.. Ebből is kitűnik: a Bauhaus kezdetben jó szándékú, de naiv, utópisztikus-idealisztikus alapokról indult. Elképzelésük szerint a középkori gótikus templomépítés egyesítette igazán a névtelen mestereket — festőket, szobrászokat, építészeket — az azonos célért végzett közös munkában. 1919 áprilisában közzétett első kiáltványuk fedőlapján ezért állott Lyonel Feininger, a neves német grafikus expreszszionista stílusú fametszete: A Szocializmus katedrálisa. A magasba törő gótikus székesegyház tornyain az ötágúcsillagok sugarai a Bauhaus-eszmék terjedésének jelképei voltak. „És a közösségnek ez a hatalmas alkotása, a jövő katedrálisa fényárral fogja a mindennapi élet legkisebb tárgyait is bevilágítani...” — hirdette hamarosan összesereglett tanítványainak, tanártársainak, mintha nem is az iparművészeti főiskola igazgatója, hanem egy új világi vallás prófétája lenne. Ekkor maga sem gondolta, hogy a német expresszionizmus grafikai dekorativitású, egyedi jellegű és kézműves kivitelezésű tárgyaitól ez a nemzetközi alkotógárda eljut a konstruktivista fogantatású, szigorúan praktikus tárgyak ipari sorozatgyártásáig. De hamarosan Gropius jelszava is változott: „új egység, művészet és technika”. így jutottak el néhány év alatt az elvont művészet elméletétől a hétköznapok konkrét gyakorta„Még nem volt külföldi művészeti mozgalom, és főleg német művészeti mozgalom, amelynek kifejlesztésében magyar embereknek olyan szerep jutott volna, mint amilyen a Bauhaus-stílus kialakításában”. .. — mondotta Ligeti Pál, a híres építész 1934-ben, Gropius budapesti látogatása alkalmából. Legkorábban Forbát Alfréd, aztán Molnár Farkas, Breuer Marcell és Pap Gyula került Weimarba. Mint ismeretes, Bortnyik Sándor is munkálkodott itt egy ideig, de ő nem volt hivatalos Bauhausler. Szinte kivétel nélkül festőként indultak, de Gropius hatására — legalábbis átmenetileg — felhagytak ezzel valamint az egyéni karrier egyengetésével, és közös műhelymunka révén jó értékű ipari formatervezőkké lettek. Ezen a téren eztán egyesek, mint önálló alkotók is, hamarosan kiemelkedtek. Ennél tovább menően, irányító szerepet is betöltötték, hiszen Moholy-Nagy László a fémműhely, Breuer Marcell pedig az asztalosműhely vezetője lett. Weininger Andor a színházi részleg egyik fő szervezője volt. Anélkül, hogy tovább folytatnánk a névsort, már az eddigiekből is megállapítható: méltán üdvözölhetjük most Budapesten, a szinte egy időben megnyílt, két Bauhaus-kiállítást a Kunstsammlungen zu Weimar és a Kulturális Kapcsolatok Intézete, valamint a Magyar Nemzeti Galéria közös rendezésében. A magyar SNDK kulturális munkaterv alapján a Műcsarnokban Műhelymunkák a weimari Bauhausból 1919—1925 címmel, s az NDK Centrumban Magyar Bauhaus-tagok munkái elnevezéssel megrendezett kiállítások kölcsönösen kiegészítik egymást. Ha akadnak is olykor — ilyenkor elkerülhetetlen — átfedések, ezek is hasznosaknak bizonyulnak, hiszen mérföldjelző kövekként segítik az eligazodást, a tájékozódást. S az egyéni vonások kiemelésén kívül a közös nevezőt, a stílus- és nézetazonosságot hangsúlyozzák. * A Weimarból érkezett tárlat plakátján Breuer Marcell kalligrafikus betűkkel írott neve és híres karosszékének keresztmetszete díszeleg. Egyrészt ezért, másrészt a 75 évvel ezelőtt Pécsett született s ma már világhírű mester most ünnepelt születésnapja miatt tesszük, ‘hogy hosszasabban is elidőzünk itt bemutatott tárgyai között. „Mi voltunk az akkori világ hippijei, mi, akik magunk készítette Bauhaus-ruhában jártunk. A Bantátusban szabadság volt, mindenki azt csinálta, amit akart. És persze vitatkoztunk. Mindig meg akartuk győzni a másikat.. — emlékezett vissza erre a periódusra még 1970-es budapesti tartózkodása alkalmával Breuer Marcell, ő már az ifinemzedékhez tartozott, hiszen fiatalon, 18 évesen került a Bauhausba. De egyhamar újszerű, vakmerő bútorterveivel ugrott ki társai közül. Ezek közül most eredetiben is megtekinthetünk jó néhány korai alkotást, így 1922-es karosszékét (fényezett cseresznyefa , rozsdaszínű szövettel) vagy egy étkezőasztalt, derékszögben álló, állítható lábakkal. Szintén fából készült olajfestékkel színezett gyermekbútora is. Ezek közös vonása a dísztelenség, a mértani formákra törekvés, amely egyre fokozottabb használhatósági fokkal járt együtt. Kettős érzéssel nézegeti az ember ezeket a muzeális példányokat. Hiszen ma már teljesen természetesek és megszokottak ezek a vonalak. Ugyanakkor még manapság is korszerűnek hatnak. Pedig elkészülésük éve tulajdonképpen a mai értelemben vett modern bútor születésnapja egyben. És az akkori nézők korántsem fogadták ilyen magától értetődően megjelenésüket : „... Amikor kiállítottam első székemet, az emberek olyan dühösek voltak, hogy rájuk ugrottak, eltörtek és az anyagot elszakították. Egyszerűen azért, mert mások voltak. Sérti az emberek önérzetét, ha valaki egészen mást csinál...” A világhírt csak 1925-ös csőbútora hozta meg számára, amelynek ötletét biciklijének fogantyúja adta. Ezzel a — ma már szintén megszokottá vált — feltalálásával forradalmasította a bútorgyártást, mind esztéikai, mind gyakorlati téren. Az itt kiállított fotón látható híres Mintaház beépített berendezése is tőle származott s a Bauwelt 1924- es ,,olcsó lakás” pályázatára már kétszintes lakásokból álló magasépület-makettjét küldi el, így vált — néhány év alatt — tanítványból tanárrá, bútortervezőből világhírű építésszé. * . És ez a furcsa, büszkeséggel vegyes meghatottság érzése fogja el az embert, ha ezeken a tárlatokon járva, a felismerés döbbenetével áll meg egy-egy eredeti tárgy, terv, fotó vagy másolat előtt. Akárcsak Moholy-Nagy László 1975-ös budavári kiállításán a Parker-toll első makettje, úgy hat most a saját tipográfiájában készült jénai üvegedény prospektusa 1933-tól. Itt és most döbbenhet rá a néző: a jénai üvegedények mindmáig — általunk is naponta — használt alaptípusai jórészt tőle származnak. De folytathatnánk a sort Pap Gyula modern állólámpa- vagy elektromos szamovár terveivel. Aztán Molnár Farkas Budapesten megvalósult társasvilláival, az OTI bérházakkal és így tovább — hogy csak a hazai vonatkozásokat említsük. Immár klasszikussá vált újításai mellett — melyeket olykor ma már megmosolygunk, olykor máig MŰHELYMUNKÁK A WEIMARI BAUHAUSBÓL1919-1925 MŰCSARNOK Budapest, 1977 május 13-június 5 sem sikerült túlszárnyalnunk — többek között sok más ilyen vagy ehhez hasonló felismeréssel szolgál ez a nagy fontosságú, kettős kiállítás. S talán — miért ne remélhetnénk — további ösztönzést is adhat az ipar és művészet most is, nálunk is aktuális további közelítésében. Wagner István Lyonel Fenninger fametszete A Szocializmus katedrálisa A Bauhaus-felállítás plakátja treuer Marcell híres karosszékével Tévétalálkozó Húsz film Veszprémben A Magyar Televízió június 20-tól 25-ig tartja VII. tévétalálkozóját Veszprémben. A találkozó műsorán a tavalyi esztendő húsz, már előzsűrizett tévéfilmje szerepel. Négy fődíjért versengenek, ebből kettőt a drámai, egyet a szórakoztató, egyet pedig a vegyes műfajú kategória legjobb alkotásának ítél a zsűri. Veszprém városának díját is átadják, és díjat ítélnek oda a tévékritikusok is. A közönség díjának sorsát Veszprém lakói döntik el. Külföldi televíziós társaságok is részt vesznek a vetítéseken, nemcsak vendégként, hanem vásárlóként is. Színházi rendezvények Fontos közművelődési célokat is szolgáló eseménysorozat kezdődött kedden Miskolcon és Egerben. A Miskolcon színházi napoknak, Egerben színházi estéknek nevezett rendezvény keretében fővárosi és vidéki színházak kapnak lehetőséget arra, hogy bemutassák produkcióikat a borsodi iparvidék központjában, illetve a patinás, nagy idegenforgalmú Egerben. Az országgyűlés ipari bizottságának ülése Vita a vállalati törvényről Kedden a Parlamentben ülést tartott az országgyűlés ipari bizottsága. A képviselők tanácskozásán jelen volt Inokai János, az országgyűlés alelnöke, dr. Szilbereky Jenő igazságügyi, Csépányi Sándor kohó- és gépipari és dr. Trethon Ferenc pénzügyminiszterhelyettes, valamint Drecin József, az Országos Tervhivatal, dr. Osztrovszki György, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és Csernok Attila, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettesei. Az első napirendi pont az állami vállalatokról szóló törvénytervezet vitája volt. Dr. Szilbereky Jenő hangsúlyozta: " Az állami vállalatok szervezetét, gazdálkodását, irányításának alapvető kérdéseit egy tízéves kormányrendelet szabályozza. Az azóta eltelt idő tapasztalatai indokolják az új törvény megalkotását. A törvény hoszszabb távon is kielégítő rugalmas szabályozást kíván adni, alapelve: hogyan lehet úgy erősíteni a központi irányítást, hogy az szorosan a vállalati önállóságra épüljön?! A törvénytervezet az egyszemélyi vállalati vezetés elvével, a vezetők felelősségének érvényesítésével, s azokkal a feltételekkel is foglalkozik, amelyek lehetővé teszik, hogy a kollektíva a vállalat irányításában érdemi, közvetlen és képviseleti részvételt kapjon. A szóbeli kiegészítést élénk vita követte. A képviselők főként a tröszti és gyáregységi szervezet tisztázatlanságaira, a népgazdasági és a vállalati érdek jobb összhangjára, az ésszerű kockázatvállalás fontosságára hívták fel a figyelmet. Észrevételeik, javaslataik éppúgy helyet kapnak majd a törvényben, mint a vállalatok véleménye. A törvénytervezetet ugyanis — a SZOT szervezésében — társadalmi vitára bocsátják. Ezután vitatták meg — Csépányi Sándor miniszterhelyettes szóbeli kiegészítésével — a vaskohászat fejlesztési koncepcióját. Az idén 3,7—3,8 millió tonna acélt termelünk, ebből 1,2 millió tonnát exportálunk. A hengersorok jobb kihasználása érdekében 700 ezer tonna félkész terméket hozunk be a szocialista országokból, s 600 ezer tonna kész acélárut importálunk. A két téma vitájában felszólalt Méhes Lajos, Jazbicsek Vilmos, Novák Béla, Vida Miklós, Kangyalka Antal, Karkus Sándor, Bálint Istvánné, Bodnár Ferenc, Csapó Jánosné, Szigethy Dezső és Nics János országgyűlési képviselő, B. K. Messze a világszínvonaltól Termelékenységi tanácskozás A néhány hónapja Tapolcán megrendezett vállalatközi tapasztalatcseréhez hasonlóan, tegnap ismét termelékenységi ankétot szervezett a Nehézipari Minisztérium a budapesti agglomerációs körzetbe tartozó 22 nehézipari vállalat vezetőinek részvételével. A százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat kultúrtermében megtartott tanácskozáson dr. Juhász Ádám nehézipari minisztériumi államtitkár tartott előadást. Dr. Juhász Ádám hangsúlyozta: a vállalatok többsége a tevékenységüket a fejlett országok azonos felszereltségű üzemeinek termelékenységéhez hasonlítva — viszonylag pontosan látja helyzetét, a minisztériumhoz beküldött elemzések túlnyomó többségükben őszinték, önkritikusak. S bár számos tényező miatt nem lehetnek minden részletében pontosak ezek az összevetések, az mindenképpen megállapítható belőlük, hogy a tárca vállalatainak a termelékenysége az összehasonlításhoz alapul vett vállalatok termelékenységének csupán 40 százaléka. Ez a NIM- vállalatok átlaga úgy, hogy az összehasonlításban több szocialista ország is szerepel. Ugyanakkor a tárcához beküldött termelékenységnövelési tervekkel nem lehetünk minden tekintetben elégedettek. Azok szerint ugyanis 1985-re a jelenlegi élenjáró színvonal 80 százalékát érnénk csak el. A bevezető előadást követő felszólalásában Rátosi Ernő, a DKV igazgatója, ismertetve a termelékenység növelésére tervezett intézkedéseket, elmondta, hogy az iparilag fejlett országok azonos jellegű üzemeiben nincsenek karbantartók, a javításokat, a felújításokat és minden hasonló jellegű tevékenységet az erre a célra létesített szolgáltató vállalatok látják el. Szóvá tette, hogy nehezítik a létszámcsökkentést a bértömeg-gazdálkodás lehetőségeit korlátozó megkötések, mint például a jövedelmek növelésének hat százalékra megszabott felső határa, így a bértömeg-gazdálkodás lényegében alig különbözik a bérszínvonalgazdálkodástól. Poros Tamás, a Budapesti Vegyiművek igazgatója kifejtette, hogy a termelékenység növelésének legfőbb eszköze a struktúraváltás lehet, ehhez azonban a korábbinál nagyobb hangsúlyt kell helyezni a piackutató, fejlesztő tevékenységekre. Vad János, az Egyesült Vegyiművek igazgatója kiemelte: a tárca nemzetközi tevékenységében nagyobb szerepet kell kapnia a külföldi cégek termelékenységi vizsgálatának. A létszámcsökkentésről szólva megjegyezte, hogy változtatni kellene a gyárak megítélésénél az eddigi, létszámra alapozott gyakorlaton. Kérdésünkre — a közelmúltban milyen konkrét intézkedéseket tett és tervez a minisztérium a termelékenység növelése érdekében — dr. Juhász Ádám így válaszolt: — Csaknem négyszeresére növekedett ebben az időszakban a bértömeg-gazdálkodásba bevont vállalatok száma, ami még akkor is lényeges előrelépés, ha csökkenti is az intézkedés hatékonyságát a felszólalásokban már említett több kötöttség, öszszeállítottuk a termelékenység növeléséhez szükséges intézkedési tervet, de olyan intézkedés is akad, amelyet a tárca önállóan nem képes végrehajtani. Ezeket a szabályozó rendszer továbbfejlesztésére készülő javaslataink között is leírjuk. Bérpreferencia-lehetőségeinkkel pedig — ezzel is az ösztönzést szolgálva — nem az elmaradott vállalatokat támogatjuk, hanem azokat, amelyek a termelékenység növelése érdekében a legtöbbet tették. Vicsek Ferenc Biztonsági alap lakásépítésre A lakásépítő szövetkezetek biztonsági alapjának létrehozásáról szóló előterjesztést vitatták meg egyebek között a fogyasztási szövetkezetek országos tanácsa elnökségének keddi ülésén. A tanácskozáson dr. Molnár Frigyes elnökölt. A biztonsági alap célja a lakásépítő-szövetkezeti beruházások folyamatos, tervszerű előkészítésének és biztonságos megvalósításának elősegítése. A forrás a szövetkezeti tagok, önkéntes hozzájárulása lesz, amely az egy tagra eső lakásépítési kölcsönösszeg egy százalékát nem haladhatja meg. Az alapot a SZÖVOSZ kezeli, s a hozzájárulást a lakóházak használatba vételét követő 90 napon belül kell befis fizetni.