Magyar Hírlap, 1977. szeptember (10. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-01 / 205. szám

KÜLFÖLDI LAPOKBÓL Kansan Uutiset Észak-Európa biztonsága szempontjáitól sajnálatra méltó, hogy Norvégia lehetővé teszi: területét a Szovjetunióval szembeni ellenséges akciókra használják fel — állapítja meg a finn napilap. A részben Norvégia területén folyó NATO-hadgyakorlatok, valamint a norvég területen elhelyezett „Lorand S” és az „Omega” rádiónavigációs rendszerek felhasználása az amerikai atomtengeralattjárók biztosítására és az egyéb katonai intézkedések a feszültség fokozását és nem ,az enyhülést szolgálják e térségben. Finnország számára sem közömbös, miként halad a feszültség csökkentésének folyamata Európa északi részén. Finnország kezdeményezése, hogy hozzanak létre atomfegyvermentes övezetet e térségben, továbbra is időszerű — mutat rá a lap. jpiTEPVrypuAsi 1A3ETA Magas rangú amerikai tisztek, az amerikai felderítés képviselői adtak utasításokat Robert C. Tóth amerikai újságírónak kémfeladatok végrehajtására, s emiatt nemrég zajos körülmények között kényszerült elhagyni a Szovjetuniót — írja a Lityeraturnaja Gazeta. Illetékes hatóságok tetten érték, amikor egy titkos találkozón bizalmas adatokat próbált, megszerezni egy szovjet állampolgártól, aki egy fontos laboratórium vezetője olyan intézményben, amelyhez kívülállóknak sem sok közük lehet. Tóth, egyes fontos üzemek, intézmények elhelyezéséről, termékeik összetételéről, személyi állományáról, az intézmények vezetőiről tudakozódott. A lap cikke részletesen ismertet több olyan bizalmas levelet, amelyeket az amerikai újságíró az Egyesült Államok különböző felderítő szolgálatainak, kémügynökségeinek magas rangú képviselőitől kapott, olykor kifejezett utasításokkal. Az amerikai újságírót egyébként a szovjet hatóságok, kihallgatása után, szabadon engedték és elhagyhatta a Szovjetuniót. Addig is teljes mértékben biztosították számára törvényes jogait, s azok szövegét írásban is átadták neki. (ik 2 1977.szeptember 1.csütörtök___________________ TC^1) ' (TbJ (fai) NEMZETKÖZI POLITIKA _____________________________________ MAGYAR HíRLPF Ibn Szaúd fiainak hosszú keze A DINASZTIA MEGALAPÍTÓJA bizonyára legmerészebb pillanatában sem merte volna remélni, hogy valaha évi 42 milliárd dollárt hoz majd a szaúdi konyhára az az olajkutatási koncesszió, amelyért neki 170 327 dollárt és 50 centet fizettek. Ennyit ért dollárban kifejezve az a 35 ezer font, amiit csengő aranyakban számoltak le két amerikai olajtársaság, a Local és a ■Texaco emberei Abdel Aziz Ibn Szaúd, vagyis I. Szaúd király megbízottjának árgus tekintete előtt. Mindez 44 éve, 1933. augusztus 25-én történt. Amikor 10 évvel az olajkoncesssziós üzlet megkötése és négy évvel az első olajvezeték ünnepélyes felavatása után az öreg Szaúd királynak még mindig szinte csengenie kellett a nagy olajtársaságoknál, hogy vegyék meg olaját, angilia remélte, hogy még fiai életében a világ leggazdagabb országának miniszterei fognak kilincselni Rijádban a zavartalan szaúdi olajszállításokért. A szaúdi olaj kitermelése még távoli, kockázatos vállalkozásnak számított Amerikában —■ a háború miatt különösképpen —, amikor 1943 februárjában Roosevelt elnök, a későbbi külügyminiszterhez, Szettiniushoz intézett levelében arról írt, hogy „Szaúd-Arábia védelme létfontosságú az Egyesült Államok védelme számára". Valahol ennél a roosevelti megállapításnál kezdődik az a különleges szerep, amelyre Szaúd-Arábia az évek során az amerikai politikában — és persze, az amerikai gazdasági életben — szert tett. A U. S. News and World Report című amerikai folyóirat a közelmúltban részletes összefoglalót közölt az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia gazdasági — és katonai — kapcsolatainak alakulásáról. Az Egyesült Államok 1975-ben még csak 1,5 milliárd dollár értékben adott el árut és felszerelést Szaúd-Arábiának, s az idéin már 3,7 milliárd összegű üzletről beszélnek. Az amerikai cégek több mint 20 milliárd dollár együttes értékű üzleti megállapodással rendelkeznek Szaúd- Arábiában. AZ ÖTÉVES FEJLESZTÉSI TERV ugyan 1980-ig 140 milliárd dollár kiadással számol, Szaúd- Arábia távolról sem költi el az olajból származó teljes jövedelmét. A pénz egy része visszavándorol az olajfogyasztók bankjaiba: csak 1976-ban 10 milliárd dollártfektettek be az Egyesült Államokban. Szaúd-Arábia az idén 10—12 millió hordó olajat hoz felszínre naponta, és szállításai az USA olajimportjának 17 százalékát jelentik. Az Egyesült Államok olajimportjának együttes értéke az idén mintegy 43 milliárd dollár, csaknem azonos a szaúdi olajbevételek összegével. Szaúd-Arábia olaja nélkül megállna az amerikai gazdaság, amerikai szállítások nélkül — az élet Szaúd-Arábiában. A két ország afféle szimbiózisban, él. Nemcsak gazdasági kérdésekben alakult ki az évek folyamán partneri viszony. Kevés olyan ország van a változékony Közel- Keleten, amellyel olyan szilárdak Amerika politikai kapcsolatai, mint Szaúd-Arábiával. A rijafi. rendszer mindig távol tarttotta magát az Izrael jellemi há-borútól, viszont aktív részvevője egy olyan rendezés keresésének, amely nem csorbítaná az USA (és Izrael) érdekeit. Minden haladó rendszerben az „orosz befolyás” erősödését látva, Ibn Szaúd fiai ma hatalmas olajbevételeik jelentős részét arra költik, hogy megakadályozzák a „kommunizmus terjedését". Szaúd-Arábia 1973-ban még csak 220 millió dollár segélyt adott az arab és afrikai országoknak, tavaly viszont már 5,7 milliárdot. A szaúdi vezetők szinte nem is leplezik azt a céljukat, hogy felvásárolják azokat az országokat, amelyek haladó politikájukkal veszélyeztetik Szaúd-Arábia vágtató „ősi állandóságát”. Az egyiptomi és szudáni rendszer politikai pálfordulását javarészt a szaúdi pénz idézte elő. Az egyiptomi—líbiai konfliktus kirobbantásában is gyanítható Szadat elnök rijadi pártfogóinak szerepe. A SZAÚDI VEZETŐK alig leplezett nyomására, ismeretes, hogy tavaly októberben a rijadi csúcstalálkozón született meg a libanoni polgárháború beszüntetésére vonatkozó döntés. A békéltetés nem volt önzetlen: azt a célt szolgálta, hogy kiterjesszék a szaúdi befolyást a palesztin mozgalomra, Szíriára és Libanonra, ezáltal a Földközi-tenger keleti medencéjére. Újabban Szomália „megdolgozása” és az etióp forradalmi rendszer felszámolása szerepel a szaúdi külpolitika első számú célkitűzései között. Az etióp központi kormányzat ellen harcoló eritreai szakadárok és az úgynevezett Nyugat-szomáliai Felszabadítási Front anyagi és katonai hátterét Szaúd-Arábia és a vele szövetséges arab rendszerek, az Egyesült Államok szövetségesei szolgáltatják. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nyugodtan ülhetünk és várhatjuk, hogy a szaúdiak a tőlük megszokott nyugodt módon vegyék kezelésbe a fejlődő országokat — mondotta a már idézett U. S. News and World Reportnak egy amerikai hivatalos személyiség. ABDEL AZIZ IBN SZAÚD fiainak keze ma messze él az ■arab világban és fekete Afrikában. Zavargásokat szervez vagy békéltet attól függően, mit kívánnak a dinasztia érdekei. És a háttérben az első sízámú partnerük, az Egyesült Államok áll. Szászi József Fekete szövetségek másodvirágzása A második világháború kitörésének napját, szeptember elsejét, a haladó világ a fasizmus elleni harc nemzetközi napjává nyilvánította. Az újfasiszta szervezetek felélénkült tevékenysége arra figyelmeztet: 32 évvel a második világháború befejezése után is időszerű a fasizmus elleni küzdelem. POLITIKAI BOTRÁNNYÁ DAGADT Olaszországban a náci háborús bűnös, Herbert Kappler szökése. Róma egykori Gestapofőnökének — akit Olaszországban 1948-ban 335 polgári személy kivégzéséért életfogytiglani börtönre ítéltek — augusztus 15-én sikerült megszöknie egy katonai kórházból Azóta az NSZK-ban van, az olasz hatóságok pontos tartózkodási helyét is ismerik. Az olasz kormány hivatalos kiadatási kérelmére mindeddig nem érkezett érdemleges válasz. A Kappler-ügy következtében elmaradt Andreotti olasz kormányfő és Schmidt nyugatnémet kancellár augusztus 19-re tervezett találkozója. Olaszországban nem csitulnak a felháborodás hullámai. Egyes pártok és képviselők Lattanzio hadügyminiszter lemondását, parlamenti vizsgálat indítását sürgetik. Az olasz sajtó a demokratikus állam ■elleni provokációnak minősíti az ügyet, s nem rejti véka alá azt a véleményét, hogy Kappler menekülését az olasz és a nyugatnémet újfasiszták együtt készítették elő. A német KP lapja, az Unsere Zeit pedig egyenesen úgy véli, „a Kappler kiszabadítására szőtt összesküvés az újfasiszta akciók láncolatába kapcsolódik’’. Európában évek óta működik frankfurti központtal, a Fekete Szövetség nevű nemzetközi fasiszta szervezet, amelynek feladata — az olasz biztonsági szolgálat jelentése szerint — a fasiszta elítéltek „koordinálása”, fegyveres jobboldali csoportok szervezése a börtönökben. A BEBÖRTÖNZÖTT FASISZTÁK nemzetközi „segélyegylete”, a Fekete Szövetség csak egyike az utóbbi időkben Európa-, sőt világszerte aggasztó méretekben szaporodó újfasiszta szervezeteknek, szövetségeknek. Egyedül az NSZK-ban 150 ilyen egyesület van, együttes taglétszámuk 18 500. Szaporodnak a volt SS-ek bajtársi találkozói (ebben az évben már 60-at tartottak), egyre gyakoribbak az NSZK nagyvárosaiban az Acélpajzs, a Fekete Légió, a Német Népi Szövetség, a Német Katonák Harci Szövetsége és egyéb szervezetek, egyletek fekete-fehér-piros zászlós (a harmadik birodalom színei) felvonulásai. Nemrég volt, hogy 800 fekete és barna inges felvonuló körmenetet tartott Mannheim utcáin, nemrég gyújtottak föl Göttingenben egy baloldali könyvesboltot, nemrég dúlták föl és rajzolták teje horog keresztekkel a krefeldi zsidótemetőt. Olaszországban a politikai helyzet ellentmondásai, az oktatásügy és a foglalkoztatottság akut problémái miatt elégedetlen fiatalok soraiba szivárogva fejtik ki felforgató tevékenységüket a felfegyverzett fasiszta osztagok. Az olaszországi terrorizmus „ultrabalos köntöse” alól is egyre jobban kilátszik, kiknek áll érdekében a zavar- és félelemkeltés. Az újfasiszta szervezetek megélénkülése egész Európában tapasztalható. Angliában a közelmúltban a fasiszta Nemzeti Front demonstrációja kavart belpolitikai vihart. Franciaországban néhány napja hajtott végre bombamerényleteket s ígért be újabbakat a Fasiszta Akcióbizottság. Ausztriában az Új Jobboldali Akció (ANR) nevű szélsőséges diákszervezet provokál véres összetűzéseket az egyetemeken. Újfasiszta szervezetek tevékenykednek egyes skandináv országokban is. A norvég újfasiszták az 1973-as választásokon a szavazatok 5 százalékával 4 képviselői helyet szereztek meg. Svédországban az Északi Birodalmi Párt nyíltan hangoztatott célja nemzetiszocialista diktatúra bevezetése. EURÓPÁNAK ABBAN A HÁROM országában, ahol a fasiszta rendszerek néhány éve buktak meg (Portugália, Spanyolország, Görögország), a jobboldali „utóvéd” szervezi nyíltan vagy kevésbé nyíltan, gyakran a politikai pártokba, államhatalmi szervekbe beépülve a néhány éves vagy csak születő demokráciák elleni aknamunkát. Jobboldali terrorista csoportok ezekben az országokban is működnek. (Krisztus Király Gerillái, Adolf Hitler Hatodik Kommandó.) A felsorolás Európára korlátozódott, ám a tőkés világ 60 országában működnek jelenleg újfasiszta pártok, csoportok, több nemzetközi központtal. Különösen aktív az Antikommunista Világliga és az Antikommunista Világszövetség. Mindkét szervezet közös célja :a kommunizmus elleni harc, a nemzeti identitás védelme a marxista nemzetköziséggel szemben”. Mi a magyarázata az újfasiszta ideológia túlélésének, jelenlegi fellendülésének? A második világháború után a tőkés világban tovább létezett és létezik az a kapitalista, imperialista közeg, amely a háború előtt elindítója volt az európai fasizmusnak. Megmaradtak, sőt elmélyültek az osztályellentétek. Ezen a talajon tovább éltek és hatottak azok az eszmék és azok az emberek (ne feledjük, az NSZK-ban ma is 5 millió egykori náci párttag él), amelyek és akik a világháború előtt tevékenyen befolyásolták az ellenforradalmi szellemet. Ebben gyökerezett az újfasizmus, amely a hidegháborúból táplálkozott, amikor az imperialista tábor a kialakult szocialista világrenddel, a nemzeti burzsoáziák a fellendülő nemzeti munkásmozgalmakkal igyekeztek szembeszállni. AZ ANTIIMPERIALISTA HARC sikerei, az enyhülés térhódítása, az európai realitásoknak a helsinki záróokmány aláírásával való elismerése ellenhatást váltott ki a tőkés világ reakciós köreiből. Ennek egyik megnyilvánulása a nemzetközileg élénkülő újfasiszta szervezkedés. Abban, hogy az enyhülés ellenfelei érdekeik és céljaik szolgálatába tudtak állítani egyes rétegeket — magyarán a fellendülő újfasiszta mozgalmaknak bázist találtak —, nagy szerepe van a tőkés világban végbement társadalmi-gazdasági változásoknak. A városi kis- és középburzsoáziára egyre jobban ránehezedik a monopóliumok hatalma. Körükből a gazdasági visszaesés, az infláció és a fokozódó, létbizonytalanság nemcsak antimonopolista, antiimperialista hangokat váltott ki. Tagadhatatlan, egyes rétegekben illúziók támadtak a rendcsináló „erős ember” iránt. (Egy nyugatnémet felmérés szerint százból 34 NSZK-állampolgár véli úgy, hogy „ha a gazdasági vagy a nemzetközi helyzet úgy kívánja”, lehetséges egy „erős ember” felbukkanása.) Az újfasizimus profitál ezekből az illúziókból. Az „igazi népbarátsággal” való kérkedés, a szociális demagógia a „klasszikusok” fegyvertárából átkerült az újakéba. Tragikus történelmi bizonyítéka van e demagógia veszélyességének. A KAPPLER-ÜGY ismét ráirányította a figyelmet az újfasiszta, neonáci szervezetek fokozódó tevékenységére, a mérgező ideológia veszélyeire. A világ haladó erői joggal hívják fel a közvélemény figyelmét: mindent meg kell tenni, hogy az a fasiszta métely, amely földünket eddigi legnagyobb háborújába sodorta, soha többé ne tudja kockára tenni az emberiség jelenét és jövőjét. Arató Gábor fLe Monde) Líbia ünnepére is ereken nyolc éve a magukat ■ a néhai egyiptomi elnök, Nasszer követőinek valló fiatal líbiai katonatisztek egy csoportja vértelen államcsínnyel elsöpörte a korhadt monarchiát. Vállalkozásukkal nemcsak korszerűbb államformával ajándékozták meg országukat Mounner El- Kadhafi és társai, hanem egy sajátos forradalmi átalakulás távlatait is megnyitották a gyarmati sorból éppen kilábalt népük előtt. A függetlenség és a szuverenitás érvényesítése érdekében Líbia területén nagyon hamar felszámolták az angol és amerikai támaszpontokat. Ezután az új kormányzat fokozottabb ellenőrzés alá vonta az ország legfőbb természeti kincsét, a kőolajat. A mintegy évi százmillió tonna olajtermelésből származó bevételeket az új rendszer a rendkívül elmaradott, 2 millió lakosú sivatagos ország gyorsított ütemű gazdasági- szociális felemelkedésére fordítja. Olcsó bérű lakások és infrastrukturális létesítmények épültek. Vargabetűktől nem mentesen ugyan, de a túlnyomórészt fiatal líbiai vezetők felismerték, hogy az imperializmus elleni harcukban természetes szövetségeseik az ennek fő terhet viselő szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió. Az utóbbi években rendkívül sokoldalúvá vált Líbia és a szocialista országok — köztük hazánk — együttműködése. A nasszerizmus utolsó bástyájának tartott Líbia elleni imperialista mesterkedések nem kerültek le a napirendről. Az általános közel-keleti rendezés aláaknázásában érdekelt erők mindig is szívesen nyúltak az arab belviszályok, szitásához.. Sajnálatos módon Egyiptom nemrég fegyveres támadást hajtott végre Líbia ellen. A élt — a líbiai rendszer megdöntését — ugyan nem sikerült megvalósítunk de még nem múlt el egy újabb agyitomi támadás veszélye. E nehéz helyzetben őszinte baráti érzésekkel üdvözöljük nemzeti ünnepén a Líbiai Arab Szocialista Köztársaság népét, amely antiimperialista harcában, országa építésében bizton számíthat szolidaritásunkra.