Magyar Hírlap, 1977. október (10. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-01 / 231. szám

2 1977. OKTÓBERI, SZOMBAT_____________________. NEMZETKÖZI POLITIKA :­­ MI­GYER HÍLUSP KÜLFÖLDI A LAPOKBÓL V-' ' ■ * ■■ -- ' *' Mexikói lapokból válogattuk e he­ti összeállításunkat. Ha a­­karikatú­rákon megrajzolt ka­ton­a csizma és monstre puskacső hossza miatt eset­leg kevesebb rajz fért be, az ol­vasó elnézését kérjük, ám méretei­ben is legalább ekkora gond La­tin-Amerika számára a katonai rend­szerek léte­z­i. Mexikó egyik legismertebb politiku­sát Fidelnek hívják, ő a hivatalos szakszervezetek elnöke, népszerűsége azonban ... Ezért is mondják a mun­kások egymás közt. ..Most, hogy már Spanyolországban is szabadon mű­ködhetnek a szakszervezetek, nem kellene nekünk is odamennünk?” Nagy pusftacsőben kis tábornok, vezü­lős felirat a csövön, s panasz a fő­tiszt­ száján. Az­ egyik: „brazil fegy­verkezés”. A másik: „De hát ez túl kevés a kommunizmus elleni harc­ra .. .»• És a déli szomszédok pián,­­hogyan látják Mexikóból a nagy északi szom­szédot? Stílusosan, a NATO*wigwam mellett harci táncot jár Carter — a szövés szerint — „a pacifista nagy*­­főnök ...” (Az idézet lapok: Excelsior, El Uni­versal, El Sol de México.) A rajzolókat legalább annyira fog­­lalkoz­tatja a szomszédság, mint a belpolitika. Merre lépdel a katona­­csizma, s ki bújik meg alatta? So­ha ennél könnyebb feladványt . . . SHSZ-kongresszus (ci/or-3 Maroff­y László felszólalása Prágában (MTI) Pénteken folytatta mun­káját a csehszlovák szocialista ifjúsági szövetség II. országos kongresszusa, amelyen 2 millió 600 ezer fiatal és úttörő­ képvise­letében 1100 küldött, valamint 500 belföldi veredég, és csaknem­ 80 külföldi delegáció vesz részt. A második tanácskozási napom szót kapott, több külföldi küldött­ség­ vezetője is, közöttük Botisiz Pasztuhov, a Komszo­mol köz­ponti bizottságának első titkára, aki a szovjet ifjúsági szövetség 36 millió tagjának nevében kö­szöntötte a kongresszust. A péntek délelőtti ülésen mondta el üdvözlő felszólalását dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára, a kongresz­­szuson részt vevő magyar ifjúsá­gi küldöttség vezetője. Maróthy László a KISZ KB és a küldöttség nevében köszöntötte a kongresszus részvevőit, sikert kívánt nagy fontosságú munká­jukhoz. Méltatta a csehszlovák szocialista ifjúsági szövetség te­vékenységét, majd a KISZ tevé­kenységéről. A KISZ nemzetközi tevékeny­ségéről szólva dr. Maróthy László kijelentette: A Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség a marxu-­­­mus-leninizmus és a proletár nemzetköziség szellemében to­vábbra is azon fáradozik, hogy­ szüntelenül erősítse a három fő forradalmi erő antiimperialista összefogását. Együtt haladunk a szocialista országok ifjúsági szer­vezeteivel, szolidárisak vagyunk a fejlett tőkés országokban mű­ködő testvérszervezetek harcával, és támogatjuk a nemzeti felsza­badító mozgalom célkitűzéseit. Dr. Maróthy László tegnap este hazaérkezett Budapestre. Német Szövetségi Köztársaság Hadügyminisztérium­ vizsgálat egy antiszemita megmozdulás ügyében (MTI) Georg Leber nyugatné­met hadügyminiszter Münchenbe küldte a hadsereg helyettes fő­felügyelőjét, hogy személyesen vezesse a vizsgálatot az ottani katonai főiskolán lezajlott anti­szemita megmozdulások ügyében. Mint a hadügyminisztérium szóvivője pénteken Bonnban kö­zölte, Leber ,,nagyon komolyan veszi” a müncheni Bundeswehr­főiskola hadnagyi rangban levő néhány hallgatójának év eleji bajtársi találkozóját, amelyen — sajtóértesülések szerint —, a tisz­ti iskolások jelképes zsidóégetést tartottak, és a hitleri hadsereg dalait énekelték. Ha az ezzel kap­csolatos értesüléseket megerősí­tik, a hadügyminiszter „a legszi­gorúbb intézkedéseket” rendeli el — vagyis meneszti a hadsereg kötelékéből a bűnösöket. A belgrádi találkozóról tanácskoztak a NATO-országok kü­ldöttségvezetői (MTI) A -­NATO- tagállamoknak a belgrádi­­ konzultatív találkozón részt­­Vévd küldöttségvezetői zárt­körű­­értekezletet­­ tartottak, ame­lyen megvitatták, milyen állás­pontot képviseljenek a találko­zón. Az értekezletről nem adtak ki közleményt, de megbízható for­rásból származó értesülések sze­rint a 14 nagykövet (Izland kép­viselője nem­­­volt jelen),­ három kérdésről tárgyalt: állás­foglalá­sukról a megnyitó ülésen, mun­kájukról a bizottságokban, és a záróközleményről. A megbeszélésen olyan véle­­mn­ény­­ alakult ki, hogy a NATO- országok képviselői­­ „párhuza­mos” magatartást tanúsítanak, de ne terjesszenek elő közös javas­latokat, s ezáltal kerüljék el azt az esetleges szemrehányást, hogy „tömbök közötti megbeszélések” irányába akarják vinni a belgrá­di találkozót. Abban is megálla­podtak, hogy hangoztatni fogják: a helsinki záróokmány ajánlásai érvényesek maradnak a követke­ző 15—20 évben,. Nagy-Britannia olaja Csodacsináló Charlie? Dereg a film a Britannic House­■ nak, a British Petroleum ha­talmas székházának vetítőtermé­ben. Hogy- m­ibe kerülhetett az alkotás, nem tudni a látvány valóban nagyszerű. S itt "nem egyszerűen a színes technikát," a rendezőt illeti az elismerés, ha­nem” a főhősöket, azokat a munkásokat, mérnököket, akiket megörökítettek a kockákon. A félórás film a brit északi-tengeri olajkutatás történetét­­ foglalja össze tömören. A Charlie felállítása — amit láttunk — páratlan vállalkozás volt, Charlie egy hatalmas fúró­torony, a nyílt tengeren áll négy óriás acéllábon, ott, ahol a víz mélysége 140 méter, és a hullá­mok­­ magassága eléri a 35 mé­tert. Charlie fúrófejei egyszerre 27 különböző helyről hozzák­­ a mélységből a fekete aranyat, amelyet 200 kilométer hosszú csővezetéken továbbítanak a szá­razföldre. Az építkezés költsége összesen 60 millió fontot, vagyis több mint 100 millió dollárt tett ki. És ezt megszorozhatjuk négy­gyel: a Forties, nevű, olajlakőhe­­lyén Charlien kívül még­ három. Ilyen berendezés dolgozik! ... Megtérül-e a hatalmas­­kiadás,­­­­ amelyben a részvény­több­séggel rendelkező államé a dön­tő rész? Most már egyértelműek a válaszok. Tíz évvel ezelőtt azonban egy ismert brit geoló­gus még azt állította: hajlandó meginni azt az olajat, amit itt találnak. A­­kutatások jelenlegi eredménye szerint összesen 23 milliárd barrelt (1 barrel 159 liter) kellene elfogyasztania. Skó­cia és Norvégia partja között az alaszkai olajkincs kétszeresére leltek; a világ ismert olajkészle­teinek 4 százaléka található itt. Az olaj felszínre­­hozatala már csak azért is szokatlanul nehéz feladatot jelent, mert ezen a vi­déken nem ritkák" az óránként­ 150 kilométer sebességet elérő szélviharok. Az Északi-tengeren egy barrel olaj kitermelése 3 dollárba ke­rül. Összehasonlításképp: a Kö­zel-Keleten 25 centbe, az Egye­sült Államokban 1,2 dollárba. Minthogy azonban a kőolaj ára az elmúlt, négy évben ötszörösé­re emelkedett, a gazdaságossági mutató egyre javul. Klagy-Britannia évi 100 millió €­­ tonnás olajszükségletének csaknem felét hazai termelésből fedezi már, s jut exportra is. Svédország az NSZK és Run­­na főként jó minőségéért vásárol­ja a brit olajat. Anthony Be­rn­ energiaügyi miniszter szerint a, 80-as években Aligha lesz az energia terén az egyetlen önellá­tó ország Nyugat-Európában. Érthető hát, hogy a BP-nél nagy lelkesedéssel szóltak az északi kincsről. Olyan mentő­övet látnak benne, ami hozzá­segíthet a krónikus brit problé­mák megoldásához. A termelék stagnálása, a munkanélküliség állandó növekedése, a kétszám­jegyű infláció, a termel­éken­ység hanyatlása valóságos negatív spi­rált teremtett az elmúlt évek­ben. Ám épp a problémák ösz­­szetett jellege miatt kételkednek sokan abban, hogy az északi­tengeri olaj megválthatja a gaz­dasági életet. Len Murray,­­a hatalmas szakszervezeti szövet­ség, a TUC főtitkára nemrég­­ki­jelentette: „A magam részéről nem hiszem, hogy az olaj az a csoda, amely minden problémán­kat megoldja, amíg eljön a mennyek országa.” Hasonlókép­pen vélekedik Ralph Dahren­dorf, a londoni egyetem nemzet­közi hírű­ professzora is. „Az er­­­­nyő- az- esőt­ nem akadályozza­­ meg — írta egy cikkében —, és hosszú ideig tartó eső esetén a jó ernyő alatt is barátságtalanná válik a helyzet. Nagy-Britannia foszladozó parapléiról nem is szólva.” Abban azonban teljes az egyet. "sértés, hogy a krónikus ne­hézségek leküzdésének most mé­giscsak jobbak a lehetőségei. Ezt mondták a British Petróleumnál is, de külön aláhúzták: m­in­d­­össze lehetőségről van szó. H. Gy. k: Moszkvai könyvújdonság U­ hc:­ Helsinkitől Belgrádig AZ EURÓPAI BIZTONSÁGI ÉRTEKEZLETEN részt vett or­szágok képviselői — Helsinki óta első alkalommal — kollektív ta­nácskozásra ülnek össze Belgrád­­ban, azzal a céllal­, hogy konst­ruktív tárgyalásokat folytassanak az európai béke és biztonság megerősítésének kérdéseiről és előmozdítsák az európai népek közötti együttműködés továbbfej­lesztését. A Szovjetunió állás­pontja az, hogy a belgrádi­ ta­nácskozáson ne csupán összegez­zék a már elért eredményeket, hanem tegyenek kézzelfogható javaslatokat a további együtt­működésére és , a részvevők újabb erőfeszítésekkel járuljanak hozzá az enyhülési­­ folyamat előbbrev­eléhez. Ezekkel a gon­dolatokkal vezeti be a moszkvai Politizdat Könyvkiadó azt a mi­nap megjelent könyvét, amely tartalmazza a helsinki záróok­mány megvalósításával kapcso­latos szovjet politikai és diplo­máciai lépések dokumentumait. A belgrádi találkozó megnyitó­­­ja előtt közreadott dokumentum­gyűjtemény lényegében , a záró­okmány gondolatmenetét követi, az első fejezetben, található a helsinki értekezlet eredményeit összegző szovjet­­ állásfoglalás, amely az SZKP KB Politikai Bizottságának, a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének és a szovjet minisztertanácsnak az értékelé­sét fogalmazza meg. Ezután következnek azok a legfontosabb nyilatkozatok, be­szédek és tanulmányok, melyek­ben az SZKP KB Politikai Bi­zottságának csaknem összes, tag­ja foglalkozik az európai bizton­ság kérdéseivel. A könyv aktua­litására jellemző — és ez a szer­kesztői, kiadói munkát is dicsé­ri —, hogy a szeptember elején kiadott dokumentumgyűjtemény tartalmazza Leonyid Brezsnyev és Joszip Broz Tito elmúlt havi találkozójának legfontosabb be­szédeit is. A szovjet párt- és állami kap­csolatok gerincét alkotó békepo­­litika egy-egy állomását jelzi A. P. Kirilenko beszéde, amely az FKP XXII. kongresszusa alkal­mából rendezett politikai nagy­gyűlésen hangzott el, Koszigin miniszterelnök Törökországban tett nyilatkozata vagy M. A. Szuszlovnak, a Kubai Kommu­nista Párt első kongresszusán mondott beszéde. A kétoldalú és több­oldalú ta­lálkozók során az elmúlt két év­ben a szocialista közösség orszá­gainak vezető politikusai több­ször is megerősítették ama szán­dékukat, hogy maradéktalanul megvalósítják a záróokmányban foglaltakat. Ennek egyik példá­ja a szovjet-­magyar közös köz­lemény, amelyet Lázár György miniszterelnök 1975 októberi szovjetuniióbeli­­útjáról­­ adtak ki. (A könyv a­ közlemény egy részét — a szocialista országok együtt­működéséről és a helsinki záró­okmány értékeléséről szóló feje­zeteket — idézi.) az Államok közötti bi­zalom légkörének megteremté­sében jelentős szerepet, játszik az a kötelezettségvállalás, amely szerint a nagyobb hadgyakorla­tokról az illető állam hivatalos közleményt tesz közzé, és kül­földi megfigyelők jelenlétét teszi lehetővé. A könyv publikálja a szovjet honvédelmi minisztérium ezzel kapcsolatban kiadott köz­leményét a Kaukázus, az Észak, a Kisinyov—Odessza—Nyikolajev környéki és a Kárpátok hadgya­korlatokról, valamint azt a kom­münikét, amelyet a Varsói Szer­ződés­­egyesített fegyveres erői­nek Pajzs—76 nevű hadgyakor­latáról adtak ki. A Szovjetunió ■ egyik legfőbb ténykedése a helsinki záróok­mányban foglaltak megvalósítása terén az államközi kapcsolatok elveinek következetes szem elütt tartása. A szov­jet kormány­ egye­bek között nyilatkozatban java­solta egy új, kölcsönös egyenlő­ségen alapuló nemzetközi gazda­sági kapcsolatrendszer kiépítését.. E témáról­ nyilatkozott, az idén­ Patalicsev szovjet külkereskedel­mi miniszter és Esmandztrul­ mi­niszterhelyettes is. (Az utóbbi cikk egyébként a kerekedelem és az enyhülés összefüggéseit taglalja.) A könyv harmadik fejezete a nemzetközi szóhasználatban, „har­madik kosárnak” elnevezett té­­makörhe­z kapcsolódik. Közli az új szovjet alkotmánytervezetet, azt az emlékezetes Pravda-ci­­ket, amely idén februárban az „emberi jogok” körül kialakult burzsoá propagandakampányt elemzi. Itt olvasható a Legfel-, sőbb Tanács Elnökségének hatá-­ rozata a szovjet hivatalos szer­veknek a külföldi újságírókkal szembeni magatartásáról. A kulturális cseréről olyan ne­ves szerzők publikációi adnak értékelést, mint A. P. Alek­­szandrov, a szovjet Tudományos Akadémia elnöke, B. I. Sztukalín, az állami könyvbizottság elnöke, Sz. G. Lapin, az állami rádió- és televízióbizottság elnöke. ÉRTÉKES ÉS IDŐSZERŰ át­tekintést ad a könyv az elmúlt két évben tett szovjet erőfeszí­tésekről és­ az elért eredmények­ről. A dokumentumok önmagu­kért beszélnek, s ismételten fel­idézték Leonyid Brezsnyev Hel­sinkiben tett emlékezetes kije­r­­­lentését, amikor a józan ész győzelmének nevezte a tanácsko­zás létrejöttét. Mint mondotta,­­nem vesztett senki és mindenki nyert — mindazok, akiknek drá­ga földünk békéje és biztonsága.. Moszkva, 1977. október 1. Meruk József

Next