Magyar Hírlap, 1977. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-01 / 257. szám

KÜLFÖLDI LAPOKBÓL HOBOE BPEM3X Az Etiópia és Szomália közötti fegyveres konfliktus a kontinens sorsáért aggódó afrikai közvélemény növekvő nyugtalanságát váltja ki — írja G. Galperin a Novoje Vremja legújabb számában. A külső erők most Északkelet-Afrikában kísérlik meg alkalmazni az indokínai taktikát– idézi a lap a ghanai People’s Evening Newst, amellyel ázsiaiakat kényszerítettek arra, hogy egymás ellen harcoljanak. Az afrikai országokban a fegyveres konfliktusok katonai-politikai következményei mellett azok társadalmi-gazdasági vonatkozásaira is fel kell figyelni. Az afrikai országok közötti katonai összecsapások amellett, hogy emberéletek ezreit követelik, súlyosan károsítják az érintett országok amúgy is szegényes nemzeti erőforrásait. Szomorú paradoxon, hogy a harcok Ogaden tartománynak azokban a térségeiben folynak, amelyek lakossága számára létkérdés a gazdasági segítség, a gyökeres társadalmi átalakulás. A Szomália és Etiópia közötti háború megbénította az övezetében évekig pusztító aszály kegyetlen következményeinek felszámolására tett kölcsönös erőfeszítéseket. A háború félbeszakította a nomád törzsek letelepítésének, öntözőrendszerek, utak, orvosi rendelők építésének most elkezdett folyamatát. Gratita Tőkés válságidili a „munkanélküliség” feliratú golyóbison — ahogy a Kubai KP lapjának rajzolója látja. Neues Deutschland Az NSZKP lapja hétfői számában közölte dr. Ingo Oeser nagykövetnek, a bécsi leszerelési tárgyalásokon részt vevő NDK-küldöttség vezetőjének nyilatkozatát. Oeser hangsúlyozta: Mindenkinek, aki érdekelt a békében és az enyhülésben, fel kell szólítania a NATO-államokat, mutassanak végre készséget a fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentésére. A NATO-államok — anélkül, hogy figyelembe vennék a szocialista országok kompromisszumos javaslatait — immár négy éve kitartanak amellett a koncepciójuk mellett, hogy a szocialista államoktól háromszor akkora csökkentést várnak el, mint önmaguktól. Ennek az irreális tárgyalási pozíciónak a megmerevedése az enyhülésellenes erők befolyását tükrözi. Az Egyesült Államok, az NSZK és más NATO-állantok fegyveres erőit rendszeresen erősítik Közép-Európában, szöges ellentétben a bécsi tárgyalási célokkal. Ez is mutatja, mennyire indokolt és időszerű a szocialista államok javaslata, hogy a mostani tárgyalási forduló során legalább abban állapodjanak meg, hogy a tárgyalások idején nem növelik Közép-Európában a haderők létszámát — jelentette ki Ingo Oeser. Zárt plenáris ülés a belgrádi találkozón Az európai biztonságért küldő bizottság beszámolója (MTI) A belgrádi biztonsági és együttműködési találkozó hétfőn délelőtt plenáris ülésen, délután pedig bizottságokban folytatta munkáját. A tanácskozás zárt ajtók mögött folyt. Délután az európai biztonságról tárgyaló 1. számú, továbbá a gazdasági, tudományos-műszaki és környezetvédelmi együttműködéssel foglakozó 2. számú, s a humanitárius és egyéb területeken való együttműködés témakörét elemző 3. számú bizottság ülésezett A délelőtti plenáris ülésen Svájc küldöttsége javaslatot terjesztett elő a külföldi újságírók munkájának megkönnyítéséről, valamint a tájékoztatáscsere további javításáról. (MTI) Az európai biztonságért és együttműködésért küzdő nemzetközi bizottság Helsinkitől Belgrádig címmel beszámolót terjesztett a belgrádi tanácskozáson részt vevő küldöttségek elé. A kiadvány formájában terjesztett dokumentum elemezi az európai biztonsági értekezlet záróokmányában foglalt elvek megvalósításának menetét. Megkezdődött a BT dél-afrikai vitája (AFP, VPI) Hétfőn összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy a Dél-afrikai Köztársaság ellen hozandó határozatokról szavazzon. A három afrikai ország (Benin, Líbia és Mauritius) által előterjesztésre kidolgozott határozattervezet meghatározatlan időre szóló fegyverembargót, a nukleáris együttműködés megszüntetését, a Dél-Afrikában eszközölt külföldi tőkeberuházások és az oda irányuló hitelek tilalmát írja elő. A nyugati hatalmak — élükön az Egyesült Államokkál — csupán hathónapos fegyverembargót javasolnak, amelyet meg lehetne újítani, „ha a délafrikai helyzet nem javul”. A Biztonsági Tanács ülésén Jacques Leprette francia és Rüdiger von Wechmar nyugatnémet, küldött egyaránt arról beszélt, hogy kormánya a Dél-Afrikába irányuló fegyverszállítások kötelező tilalma mellett döntött. (MTI) Az Egyesült Államok a haladó erők előretörésétől tart, elsősorban Afrika déli részén, ezért bánik csak kesztyűs kézzel a pretóriai fajüldözőkkel. Erről beszélt vasárnapi tévényilatkozatában szokatlan nyíltsággal Zbigniew Brzezinski, Carter elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója. Brzezinski kijelentette: főként azért aggódik, mert a Dél-Afrikában kialakulóban levő (?) faji konfliktus „ideológiai konfliktussá” válhat, amelybe „beavatkozhatnak külső hatalmak is”. Amikor azonban elhangzott az a kérdés, hogy van-e bizonyítéka egy ilyen beavatkozásra, Brzezinski már visszakozott, és kijelentette: a cél csak az, hogy elkerüljék „a beavatkozásra csábító helyzet kialakulását. Az USA elégedett az olasz gazdasággal (MTI) Az Egyesült Államok kormánya elégedett azzal, ahogyan az olasz kormány egyensúlyba hozta rendkívül deficites, fizetési mérlegét és csökkentette az infláció ütemét — jelentette ki Michael Blumenthal amerikai pénzügyminiszter az olasz pénzügyi és politikai élet vezető képviselőivel folytatott megbeszélései után. A vasárnap óta Rómában tartózkodó amerikai politikus „a pénzügyi nehézségek kiküszöbülésével együttjáró jelenségnek” nevezte az olasz ipari termelés lelassulását és a munkanélküliség emelkedését. Blumenthal elmondta: az Egyesült Államok — Kissinger ,A biztottsági ’hálóként” ismert,javaslatával összhangban — különalapot kíván létrehozni a Nemzetközi Valutaalapnál a pénzügyi nehézségekkel küszködő tőkés országok megsegítésére, tízmilliárd dollár alaptőkével. Szavaiból kitűnt, Washington terve azt szolgálja, hogy sürgősen kisegítse a gazdasági gondokkal küszködő tőkés államokat, nehogy a társadalmi feszültségek veszélybe sodorják a hatalmon levő rendszert. Két látogatás tanulságai : ■LT" Politikai elhatározás kérdése BUDAPEST MÚLT HETI NYUGATI VENDÉGEINEK — sorrendben "Willibald Pahr osztrák külügyminiszter, majd Raymonde Barre francia miniszterelnök — hivatalos tárgyalásai hazánk vezetőivel, ismételten tanúsítják, hogy kormányunk hasznosnak tartja az eltérő társadalmi berendezkedésű országok képviselőinek találkozóit, s ezkkel is az enyhülés megszilárdítását kívánja szolgálni. Véleményünk szerint az eltérő berendezkedésű országok kétoldalú kapcsolatai — mértékük és minőségük arányában — hozzájárulnak az 1975-ben Helsinkiben elfogadott alapelvek érvényesítéséhez, az európai biztonság és együttműködés megszilárdításához. E vonatkozásban tanulságos megvonni Pahr külügyminiszter és Barre miniszterelnök látogatása kapcsán a magyar—osztrák és magyar—francia kapcsolatok szintjét, amihez jó lehetőséget kúrálnak a tárgyalásokhoz fűzött osztrák és francia értékelések, kommentárok is. S ilyenek bőségesen jelentek meg mind az osztrák, mind a francia sajtóban az elmúlt héten. Míg a bécsi lapok — a Die Presséhez hasonlóan — az intenzív osztrák—magyar látogatási diplomáciára mutathattak rá, addig a francia lapok — amelyek most szinte felfedezték Magyarországot — kénytelenek voltak elismerni, hogy Párizs elhanyagolja az együttműködést a szocialista országokkal, különösen pedig Magyarországgal. A párizsi állásfoglalások közül a legszókimondóbb a Francia Kommunista Párt napilapja, a L’Humanité volt. A francia kommunisták lapja rámutatva, hogy a magyar partner stabil gazdasággal rendelkezik, amely bizonyos mértékben kiegészíti Franciaországot, hangsúlyozta: „A Budapest és Párizs közti kapcsolatoknak a társadalmi és politikai rendszer különbözősége ellenére nemcsak gazdasági téren, nemcsak a béke és biztonság kérdésében kellene magasabb színvonalat elérnie, hanem a kulturális cserében is. Magyarország hozzájárulása a nemzetközi kultúrához, minden évben sok, Franciaországban gyakran ismeretlennek maradó kinccsel gyarapszik.” A KÉTOLDALÚ KAPCSOLATOK számbavételekor szembeötlő, hogy a gazdasági kapcsolatokban Franciaország milyen messze elmarad Ausztria mögött. A tőkés országok között Ausztria hazánk második legjelentősebb gazdasági partnere, Franciaország viszont csak a hatodik a sorban. Ennek ismeretében Barre miniszterelnök — mint az AFP kommentátora a Matigronpalotából kapott tájékoztatás alapján írta — azzal a szándékkal indult Budapestre, hogy megpróbálja kiemrelni a francia—magyar gazdasági kapcsolatokat a mostani helyzetre jellemző „kereskedelmi ingoványból”. A két kormányfő tárgyalásain — mint a magyar—francia közös közleményből is kitűnik — nagy figyelmet fordítottak a gazdasági kapcsolatok fejlesztésére. Megegyeztek, hogy a lehető legrövidebb időn belül megkétszerezik az árucsere-forgalmat, és számba vették az ipari együttműködés bővítésének területeit is. A hivatalos tárgyalások után tartott sajtóértekezletén Raymonde Barre miniszterelnök még megvalósítandó célként jelölte meg a két ország vezetőinek, minisztereinek gyakoribb és rendszeres találkozóját, ez magyar— osztrák vonatkozásban viszont már gyakorlat. Ez abból is kitűnik, hogy míg magyar—francia vonatkozásban jóval több, mint egy év alatt került sor a magyar és a francia miniszterelnök kölcsönös látogatására, addig magyar—osztrák viszonylatban alig egy év alatt került sor Kádár János bécsi, Rudolf Kirchschläger köztársasági elnök, majd Willibald Pahr külügyminiszter budapesti látogatására. Magyar—osztrák vonatkozásban azért helytálló intenzív látogatási diplomáciáról beszélni, mert rendszeressé váltak a szakminiszterek kölcsönös látogatásai, így Pahr külügyminiszter budapesti tartózkodása idején Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter Karl Lausecker közlekedési miniszter meghívására Bécsben járt. Kapcsolataink szintje alapján Pahr külügyminiszter a Magyarország és Ausztria közötti kapcsolatokat megalapozottan minősítette az eltérő társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatok kitűnő példájának. Ebből az is kitűnik, hogy hasonló jó kapcsolatok nemcsak Magyarország és Ausztria, hanem más országok között is kialakíthatók; hogy a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatok szintje alapvetően a politikai elhatározástól függ. A MAGYAR—OSZTRÁK KAPCSOLATOK eredményeit nyugtázva, a két külügyminiszter — mint a közös közleményben is jelezték — egyetértett abban, hogy a jelentős előrehaladás mellett számos lehetőség van még, amit eddig nem teljesen használtunk ki, a gazdasági, kereskedelmi, ipari és harmadik piaci együttműködésben, és mindkét kormány töretlenül folytatja erőfeszítéseit a kapcsolatok minden oldalú továbbfejlesztése érdekében. A múlt héten lezajlott látogatások, tárgyalások értékelésekor megelégedéssel tölthet el bennünket, hogy kormányunkhoz hasonlóan, Ausztria és Franciaország kormánya is fontosnak tartja az enyhülési politika folytatását, a nemzetközi biztonságés együttműködés elmélyítését. - , Bőgős László / 2 1977. NOVEMBER, KEDD __________________________NEMZETKÖZI POLITIKA ( L'________________MoDYflR HiRlfl) Algéria ünnepén Huszonhárom évvel ezelőtt, 1951. november 1-én kezdődött az algériai függetlenség kivívásához vezető népi háború. ALGÉRIÁBAN NINCS NEVÜK az éveknek, de ha lenne, akkor az elmúlt 12 hónapot az intézményesítés éveként jegyeznék fel, így is akként tartják számon. Kidolgozták és népszavazáson jóváhagyták az ország új alkotmányát, előírásainak megfelelően megválasztották a köztársasági elnököt és a parlamentet. A folyamatot a tavaly nyáron elfogadott Nemzeti Charta alapozta meg, amely többek között meghirdette, hogy „a szocialista irányzatú fejlődés az algériai nép megmásíthatatlan választása”. Algéria azon kevés fejlődőnek nevezett ország közé tartozik, ahol a szocializmuson nemcsak a gazdaságfejlesztés útját értik, hanem a társadalom szerkezetének meghatározott alakulását, alakítását is. Az állam megjelölése nem véletlenül „demokratikus és népi köztársaság”. Az intézményesítés egyes állomásait széles körű, valóban demokratikus és a szó szorosan vett értelmében népi vita kísérte. A forradalom intézményesítését, a demokratikus romák meggyökereztetését a továbbfejlődés követelményei tették szükségszerűvé. „Gyengén fejlett mezőgazdasági ország" — minősítették húsz évvel ezelőtt a Franciaország „szerves részét” képező gyarmatot az évkönyvek. Ma szövetkezeti mezőgazdasággal, 90 százalékban államosított, és gyors ütemben fejlődő iparral rendelkező országról beszélünk, ahol nem egészen egy évtized alatt megháromszorozódott az egy főre számított bruttó nemzeti termék: 780 dollárral az elsők között van Afrikában. FEJLŐDÉSÉNEK ANTAGI ALAPJÁT kétségkívül a szénhidrogén,vagyon biztosította, s ipara is elsősorban erre épül. Kettős értelemben is: a kőolaj és földgáz kitermelése és finomítása, illetve cseppfolyósítása jelenti az alapvető iparágakat egyfelől, másfelől pedig az ebből származó exportjövedelmet újabb ipari létesítmények finanszírozására, a mezőgazdaságra fordítják. Algériában vallják, hogy nemcsak agrárreformot, hanem agrárforradalmat is megvalósítanak. A középbirtokokat érintetlenül hagyva egyelőre csak a nagybirtokokat osztották fel, s az új gazdák részvételével hozták létre sajátos szövetkezeti rendszerüket: szocialista falvakat építenek, ahol a parasztok — egykori feilahok — városi színvonalon lakhatnak, ami nemcsak folyóvizet és villanyt jelent, hanem iskolát, kórházat, mozit, könyveket, tartalmas szórakozási lehetőségeket is. Folyamatos gondja a vezetésnek, hogy falun és városon, ipari és mezőgazdasági körzetben egyaránt azonos életfeltételeket biztosítson. Ezt egyrészt országosan rögzített, és szigorúan ellenőrzött árakkal, másrészt az egyenrangú munkák azonos bérezésével látják megoldhatónak. AZ ORSZÁG GAZDAGSÁGA ugyanis nem egyes emberek gyarapodását, hanem az egész társadalom fejlődését szolgálja Most, hogy a belátható jövőben — mintegy 25 év múlva — kiapadnak az olajkutak, a fő figyelem a földgáz felé fordul. Algéria a világ becsült készleteinek 6 százalékával rendelkezik, ebből az energiaforrásból. Ahhoz, hogy értékesíthesse, igen költséges beruházásokat kell megvalósítania: cseppfolyósító üzemeket, vezetékeket, szállítóhajókat kell építenie, beszereznie, népes szakembergárdát kell kiképezni — természetszerűleg a mai fiatalokból, akik számára az 1954-es felkelés már történelem ugyan, az intézményesítés azonban a legközvetlenebb jelen. (Szalay) - -.......szmtm Nincs eljárás Tito felesége ellett (TASZSZ) B. Mikulics, a JKSZ Központi Bizottsága elnökségének tagja, sajtóértekezleten újságírók kérdésére válaszolva, határozottan cáfolta azt az állítást, hogy Tito elnök feleségét, Jovanka Brozt egy különleges vizsgáló bizottság állítólag kihallgatásnak veti alá. A cáfolatra az szolgáltatott okot, hogy a közelmúltban nyugati hírügynökségek olyan híreket terjesztettek, miszerint Jovanka Brozt nacionalista tevékenység miatt üldözik, és „gyakorlatilag házi őrizetben tartják”. Mikulics kijelentette, hogy ezek a hírek légből kapottak, és rosszindulatúak.