Magyar Hírlap, 1977. december (10. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-01 / 282. szám

2 1977.december 1.csütörtök NEMZETKÖZI POLITIKA ^ ^ ^ \ MAGYAR HíRASP KÜLFÖLDI LILA PORBÓL Zsenmin Zsippóban megjelent cikkben a kínai közbiztonsági minisztérium elméleti kérdésekkel foglalkozó csoportja beismeri, hogy a „négyek bandája” diktálta a minisztérium politikáját hosszú éveken át. Visszájára fordították a nép és az ellenség közti ellentmondást, és törvénysértéseket okoztak. Úgy irányították a közbiztonsági minisztérium elnyomó tevékenységét, hogy az nem az osztályellenséget, hanem a szocializmus eszméihez hűséges kádereket sújtotta, a párton belül és kívül egyaránt. A „négyek” már a kulturális forradalom kezdetén meghamisítottak káderjellemzéseket, és alaptalan vádakat fabrikáltak olyan kiemelkedő vezetők ellen, mint például Csou En-laj, Csu Te és Je Csien-jing. A „négyek” uralkodása idején került felszínre a jelszó, hogy „meg kell nyitni a börtönök kapuit, mert így előkerülhetnek az igazi baloldali elemek, az új erők képviselői, akik alkalmasak arra, hogy szembeszegüljenek az árral”. És miközben százával és ezrével tartóztatták le az ártatlan embereket, rászabadították a kínai társadalomra a közönséges bűnözőket. A cikk csupán sejteti, hogy milyen sors várt a letartóztatottakra: Mao Ce-tung ugyanis 1972-ben utasítást adott a „fasiszta vallatási módszerek”, a kínzások és a verések leállítására, azonnali beszüntetésére. Jransfurtfreu cimfini nyugatnémet nagypolgári lap rajzos kommentárja a bonni koalíciós partnerek helyzetéről. Kongresszusok után, avagy menekülés előre... Békítőket küld Japán az USA-ba Flesch István, az MTI tokiói tudósítója jelenti: — Japán hamarosan az Egyesült Államokba küldi a most megalakult új kormány két gazdasági kulcsminiszterét, hogy igyekezzenek elsimítani a két ország kapcsolatait mérgező külkereskedelmi vitát — jelentette be a kabinet átalakítása után megtartott első sajtóértekezletén Fukuda Takeo miniszterelnök. Usiba Nobuhiko külgazdasági államminiszter, volt washingtoni nagykövet és Mijazava Kiicsi, a gazdaságtervezési hivatal vezérigazgatója japán békítő javaslatokat visz magával tarsolyában. A japán külkereskedelmi többlet lefaragása céljából külön kormányszervet hoztak létre, gazdaságszabályozó minisztertanács néven. Japán oly módon akarja helyreállítani a külkereskedelmi egyensúlyt, hogy soron kívül elsőbbséget biztosít meghatározott termékeknek, így dúsított uránium behozatalának, hosszú távra pedig különféle vámcsökkentő és más importkönnyítő intézkedéseket léptet életbe. A miniszterelnök kormánya külpolitikai törekvéseit taglalva, szükségesnek mondotta hogy „Japán egyaránt baráti viszonyt tartson fenn Kínával és a Szovjetunióval”. Mint megállapította, „világossá kell tennünk, hogy Japán soha nem foglal el olyan álláspontot, amely a két állam közül az egyiket barátnak, a másikat pedig ellenségnek minősíti”. Ugyanakkor azt állította, hogy a tervezett japán—kínai barátsági szerződésnek, amelybe — mint ismeretes — a kínai fél, nyíltan szovjetellenes éllel, be akar iktatni egy úgynevezett hegemóniaellenes záradékot, semmi köze a Szovjetunióval való kapcsolatokhoz. Ankarának sürgős Washington segítsége (MTI) Az ankarai kormány jelezte, hogy ha Washington nem hagyja jóvá a két ország katonai egyezményét, távozásra szólíthatják fel a törökországi amerikai egységeket, s még a NATO-ból is kivonulhatnak. Törökország 1974-es ciprusi inváziója után az amerikai törvényhozás fegyverszállítási tilalmat rendelt el Ankarával szemben, amely viszonzásul felmondta a két ország 1969-es védelmi egyezményét és — egy kivétellel — ellenőrzése alá vette az amerikai támaszpontokat. A Ford-kormány 1970 áprilisában új védelmi egyezményt kötött Törökországgal. Az egyezmény értelmében Washington egymilliárd dollár értékben szállított volna ingyen, vagy hitelbe fegyvert. Ankara cserében újra megnyitott volna 25 amerikai támaszpontot. A New York Times szerdai jelentése szerint a török kormány nem hivatalos csatornákon tudatta az amerikai külügyminisztériummal: ha tavaszig nem lép érvénybe a védelmi szerződés, valószínűleg távozásra szólítják fel az amerikai egységeket. .—--------------'n.) VNT ígéret a francia képben MA FRANCIAORSZÁGBAN minden jel szerint leáll az élet: a három nagy szakszervezeti központ felhívására országos sztrájknapot tartanak, tiltakozásul a munkanélküliség és az infláció, a szakszervezeti jogok megnyirbálása ellen, követelve a munkához való jogot, a legalacsonyabb bérek felemelését,az import korlátozását, a vásárlóerő javítását. Ezt a jelenlegi kormánytól követelik. A jelenlegi ellenzéktől, a baloldaltól pedig — mint a sztrájknapot előkészítő több száz gyűlésen kiderült — azt várják el, hogy pártjai félreteszik ellentéteiket, és egységesen indulnak a négy hónap múlva esedékes parlamenti választások elé, esélyt teremtve a mai sztrájkkal hangsúlyozott követelések teljesülésére. A követelések egyáltalán nem indokolatlnak. Hivatalosan is elismerik, hogy a gazdaság szanálására hozott tervek nem váltották be a reményeket: millión felüli a munkanélküliek száma, noha októberban csökkent, viszont még nem regisztrálták azokat, akik idén nyáron hagyták el az iskolák padjait, és várhatóan mintegy 400 ezerrel fogják gyarapítani a munkát keresők táborát. Az infláció éves átlagban már elérte a tíz százalékot, a szakszervezetek számításai szerint ezen jóval felül van. A kereskedelmi mérleg ugyan még többletet mutat, de októberban már csak egyharmadát a szeptemberinek, amit több mint kétéves deficites időszak előzött meg. Lassan halad, és egyelőre nem látszik semmilyen kézzelfogható eredménye a gazdasági szerkezet átépítésére kidolgozott miniszterelnöki tervnek sem. Negatív hatásai ellenben jelentkeznek. Mindenekelőtt a munkanélküliség növekedésében, továbbá a profitok 17 százalékos (ezen belül 21 óriás cégnél 40 százalékos) emelkedésében, a vásárlóerő 3 százalékos csökkenésében. A bérből és fizetésből élők egyharmadának jövedelme nem éri el a hivatalos bérminimumot. Manapság a hatszögben — ahogy a változatos szóhasználatot kedvelő franciák szokták nevezni országukat — tulajdonképpen csak két politikai erő (a szakszervezeteket nem számítva) foglalkozik gazdasági kérdésekkel, a gazdasági helyzettel: a kommunista párt és a kormány. Intézkedési hatásköre és lehetőségei csak a kormánynak vannak, s tulajdonképpen él is velük — nem utolsósorban választási megfontolásokból, de ezek az intézkedések a rendszer jellegéből adódóan ad hoc jellegűek, és legjobb esetben is csak tüneti kezeléssel érnek fel. Így például igyekeznek enyhíteni az ifjúsági munkanélküliségen, könnyíteni a sokgyermekesek terhein, állampolgári joggá tették a társadalombiztosítást, (a kiskereskedőket sújtó) árszabályozást vezettek be. A FRANCIA KOMMUNISTA PÁRTviszont strukturális reformokra törekszik, mert a tőkés gazdálkodás minden eddigi struktúrán belüli reformkísérletéről kiderült, hogy nem szolgálja a dolgozó osztályok és rétegek érdekeit, márpedig az FKP őket kívánja elsősorban képviselni. Egy munkások között végzett felmérés tanúsága szerint pedigközölte: a baloldali hajlamokkal aligha vádolható Express magazin) a megkérdezettek, tehát a munkások mindenekelőtt a bérek emelését és munkájuk leíz— Ha sokat bosszantasz, mással fogsiunk játszani — mondja Ferkó (Mitterrand) és Robi (Fabre) Gyurkának (Marchais). — Ez nem igazságos — válaszolja —, mert én akkor sem fogok mással játszani, ha ti sokat boszszántok,tonságát tartják fontosnak; 34 százalékuk szavazna a kommunistákra, 30 százalékuk a szocialistákra, s 71 százalékuk véli úgy, hogy a munkások jól járnának, ha a baloldal hatalomra kerülne. Ha hatalomra kerülne, és ha eleget tenne az iránta táplált várakozásnak. Eleget azonban csak akkor tudna tennni, ha az életszínvonal emelésére szánt összegeket valahonnan előteremthetné. Ezért ragaszkodik az FKP ahhoz, hogy a baloldal közös programja tartalmazza a nagy tőkés csoportok leányvállalatainak államosítását, és a tőke meg a vagyon megadóztatását is. A Szocialista Pártot, a jelek szerint, nemigen foglalkoztatja az ígéretek beváltásának mikéntje. Szavakban újra és újra állást foglal a baloldali egység mellett, a kulcskérdésekben tanúsított elutasító magatartásával viszont azokat igazolja, akik szerint érdemben jobbra fordult. Kisebbik partnere, a Baloldali Radikális Mozgalom már fel is ajánlotta a „minden irányú” párbeszédet, vagyis ténylegesen kezet nyújtott a jobboldalnak. Kérdés, hogy ezt is a szocialisták helyett tette-e, mint két hónapja a baloldali egységtárgyalások felfüggesztését. Az viszont bizonyos, hogy a szocialisták és a radikálisok már megkötötték a választási egyezményt. Az első fordulóban harminchárom körzetben a szocialisták támogatják a radikálisokat, száznyolcvanháromban megfordítva, s a második fordulóban kölcsönösen visszalépnek egymás javára. Hasonlóan egyezkedtek egymással a jelenlegi kormánytöbbség pártjai, míg a kommunisták mindenütt saját jelöltjeiket indítják. Ma tehát a francia baloldal ott sem tart, ahol hosszú évek alatt teljességgel természetesnek tűnt, hogy legnagyobb pártjai választási szövetséget alkotnak. A MAI SZTRÁJKNAP gyűléseinek politikai mottója éppen ez: álljon helyre a baloldal egysége, ne hátráljon ki a képből a követelések teljesülésének lehetősége. Szalay Hanna Francia általános (MTI) Az AFP hírügynökség belföldi szolgálatának munkabeszüntetésével szerdán délben megkezdődött a francia országos sztrájk. A francia dolgozók három nagy harcos szakszervezete, a CGT, a CFDT és a pedagógusokat tömörítő FEN által csütörtökre meghirdetett munkabeszüntetés lesz a harmadik országos sztrájk a kormány tavaly ősszel meghirdetett gazdasági terve ellen, az idén pedig a második sztrájk kezdődött A gyárosok országos szövetsége arra szólította fel a francia tőkéseket, hogy tartsák nyitva üzemeiket, és biztosítsák a munkafeltételeket. ... A sztrájkkal kapcsolatban a francia sajtó elsősorban a megmozdulás politikai jellegét emeli ki, azt, hogy a szakszervezetek mintegy ellensúlyozni kívánják a baloldali pártok között kibontakozott vitát, és az összefogás lehetőségét kívánják demonstrálni. A SZOCIALISTA ORSZÁGOK ÉLETÉRŐL _________ - n Regina, a berlini toronyőr pontosan 365 méter magas a berlini tévétorony; annyi, ahány nap van az esztendőben. Csak szökőévben rövidebb egy méterrel. — E két mondat alighanem mindazoknak ismerős, akik elég türelmesek voltak ahhoz, hogy kivárják sorukat az Alexen, míg a torony lábától az első emeleti pénztárakig jutnak a belépőjegyért. Aztán már csak pár lépés a felvonóig, s a másodpercenként hatméteres sebességgel száguldó lift ajtaja 203 méter magasban tárul ki előttünk. A kilátó körfolyosóján vagyunk. Húsz csinos lány, fiatalaszszony segíti a toronyba látogatók tájékozódását. Ember legyen a talpán, akinek elég a türelme s a mosolya, hogy elviselje a kíváncsiskodók áradatát. Alighanem az egyéb tudnivalók — torony- és városismeret, a napi programok számontartása — mellett nyugalomból és higgadtságból is vizsgáznak a toronyőrök, különben aligha írhatnánk le. Regina Steuck kezdettől, tehát 1969 óta dolgozik az NDK fővárosának jelképében, a tévétoronyban. Regina, a rangidős toronyőr mondta el (ki tudja, hányadszor a legutóbbi nyolc esztendőben?), hogy a Hermann Henselmann tervei alapján emelt karcsú torony alapkövét 1965- ben rakták le, s az építmény még a párizsi Eiffel-toronynál is nyúlánkabb. Regina szeme láttára épültgyarapodott — és szépül napjainkban is — a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa. Betéve tudja, hogy a szomszédban álló Centrum-árházat két év alatt építették föl, 1970-ben ad- ■ tak át rendeltetésének, s az ország legnagyobb áruháza ez.ö ■mondta el azt is, hogy a tévétorony lábánál levő lépcsőzetes vízesés négy-négy medencéjében óránként változik a vízsugarak magassága és dőlési szöge, hogy a vonalaikra vigyázó hölgyek a szomszédos Vörös Városháza pincevendéglőjében kalóriaszegény ételek között válogathatnak ... Két műszakban dolgoznak Regina és toronyőr társnői; reggel , héttől délután négyig, illetve fél háromtól este fél tizenkettőig. Sajátos foglalkozás az övék: a szó legjobb értelmében „be nem állhat a szájuk”, magyarázzák az egyre gazdagodó berlini panorámát. Szép időben a toronyból akár negyven kilométerre is ellátni. — Amilyen szép, olyan nehéz is a mi munkánk — jegyzi meg Regina. — Viszont aki szívesen foglalkozik az emberekkel, az ennél jobb helyet aligha választhat magának. Nagyjából azt csináljuk, mint a repülőgépeken a légikisasszonyok: a látogatók a vendégeink. Lassan összetereli a népet, új csoportért száll alá. őket a néhány méterrel magasabban levő kávézóba kíséri majd. Akkor még arra is futja idejéből, hogy míg az üveggömb tengelye körül fordul egyet, maga is megigyon egy feketét ) U^..„ L | T ; Six’ Pozsony: három tenger kikötője K Néhány esztendőn belül a szlo* ^vák főváros, Pozsony a legkorszerűbb dunai kikötővel dicsekedhet. A három részletben r ÉPÜlő új kikötő földmunkait kétévvel ezelőtt kezdték .el. *A 71.'6 méter hosszú, 180, méter széles, 3,5 méter mély (tehát a Nemzetközi Duna Bizottság által megállapított normák szerinti) kikötőmedence helyéről majdnem félmillió köbméter földet hordtak el. 1980-ra adják át rendeltetésének a kikötőmedencét és az épületeket, valamint a rakodótereket. A szén, érc és egyéb nyersanyagok ki-” és berakását három portalbain végzi majd; a daruk óránként 300 tonna terhet képesek megmozgatni. Korszerű, nagy teljesítményű darukat kap a konténerkikötő és a darabáruátrakodó-tér, valamint a 6800 négyzetméter területű rakpart is. Két esztendő múltán, a kikötőépítés második szakaszának befejeztével évente ötmillió tonna áru fogadásával, illetve továbbításával számolnak a pozsonyi hajósok. A csehszlovák folyami hajózás szakemberei 1983—86 között kívánják tovább bővíteni az új kikötőt. Addig megépül a szlovák főváros harmadik nagy Dunahídja, és vasút köti össze a teherpályaudvart a kikötővel. A mostani ötéves tervben 3,6 millió tonnával több (mintegy 25 millió tonna) áru szállítása vár a csehszlovák folyami hajózásra, mint amennyit 1970—75 között továbbított. Szomszédaink nagy figyelmet szentelnek a folyami hajózásnak. A múlt népgazdasági tervidőszakban tíz motoros hajóval és ugyanennyi uszállyal bővítették az ország nagy folyóin, a Dunán, az Elbán és az Oderán szolgálatot teljesítő hajóparkot. Szükség van ezekre a beruházásokra, annál is inkább, mert 1980-ig meg kell kétszerezni a vízi szállítást, amely a vasúti és a közúti szállításnál jóval olcsóbb. A teljesítményt a vontatóhajóknál 30 százalékkal gazdaságosabb tolóhajókkal kívánják növelni. Az utóbbi években a hajózási és szállítási szakemberek jobban figyeltek az európai vízi utak kihasználására. Különösen nagy jelentőségű terv a földrész három nagy folyója, a Duna, az Elba és az Odera összekapcsolása. Általa a pozsonyi új kikötő jelentősége tovább nőhet. A Duna összeköti Pozsonyt a Feketetengerrel; az Elba a Keleti-, az Odera pedig az Északi-tengerre nyitó kikötőt kínál Szlovákia dinamikusan fejlődő fővárosának. (Kulcsár)