Magyar Hírlap, 1978. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-30 / 75. szám

Magyar Hírlap közönségszolgálat 1978. MÁRCIUS 30. CSÜTÖRTÖK 11 MAI M­ŰSOROK RÁDIÓ KOSSUTH: 8.27: Hajdan a kürt­szó! 1 8.57: Operaáriák.. 9.30: Nóták. 10.05: Gyerekeknek. 10.32: Em­őd Pál riportja. 10.47: Beethoven-művek. 11.40: Veres Péter: A Balogh csa­lád. 12.35: Melódiakoktél. Közben 13.15: Falurádió. 14.00: Szabadpolc. 14.30: Zenekari muzsika. 15.10: Da­lok a Nagy Honvédő Háborúról. 15.27: Eze­regy délután. 16.00: Útközben. 16. 00: Klin­gsitonól Bagdadig — Ze­nés útibeszámoló. 17.00: Útközben. 17.07: Álmodjunk együtt iskolát — Riport. 17.27: Bartók: III. vonósné­gyes. 17.14: Operaáriáik. 17.59: Film­zene. 18.15: Kritikusok fóruma. 18.25: Könyvajánlat. 19.15: Népdalok. 19.35: Zenekari hangverseny. Közben 20.25: A zene szava. 21.30: A Les Humph­ries énekegyüttes műsora. 21.40: Tör­ténelmi figyelő. 22.20: Népdalok. 22.50: A szakirodalom haszna. 23.00: Puc­cini : A Nyugat lánya. 0.10: Tánc­­dalok. PETŐFI. 8.05: Népdalok. 8.20: Kül­politika. 8.33: Slágermúzeum. 9.28: Ne­pek meséi. 11.55: Gyermekek könyvespolca. 12.00: A Budapesti Koncertf­úvószenekar játszik. 12.33: A pécsi stúdió műsora. 12.55: Szimfo­nikus táncok. 13.25: Édes anyanyel­vünk. 13.30: Zöngészde. 14.00: Szí­ne-java. 16.00: Fényes Szabolcs: Tör­téneteim. 16.33: Kívánságkabaré. 17.00: Segíthetünk? 18.00: Mindenki iskolá­ja. 18.33: Hétvégi panoráma. Köz­ben 19.25: Jó estét, gyerekek! 19.55: Slágerlista. 20.33: Kisvárosban élni. 21.02: Könnyűzenei olimpia — A BBC műsora. 21.32: Hidas Frigyes- Bösendorfer. 22.33: Világtörténelem dióhéjban. 22.43: Csajkovszkij-kóru­sok. 23.00: Tánczene. 23.30: Népi ze­ne. 3. műsor. 14.03: A Filharmónia Fú­vósötös hangversenye. 15.16: Wagner­­operák. 15.50: Könyvszemle. 16.03: Fonotuksa. 16.23: S­os­ztak­o­vics: A harcra fel! 16.32: Politikai vitamű­­sor. 16.52: Ötórai tea. 18.05: Vezé­nyel Wilhelm Furtwängier. 19.33: Az utolsó háború — I- Sci-fi. 20.31 : Operahangverseny. 21.30: Kamaraze­ne. TELEVÍZIÓ BUDAPEST; 1. műsor: C.OO: Tor­na. .8-05: Iskolatévé 15.15: Iskolaté­vé (tám.). 16.35: Szabadegyetem. 17.25: Óvodások műsora. 17.50: Képek az erdőből. 13.10: Sport. 18.35: Öntöz­ni kell — Riportfilm. 30.00: Priva­­tov milliói. 21.25: Megkérdezzük a minisztert. 22.05: (Ne) ... adj fel egy hirdetést — Riportfilm. 22.23: Híradó. 2. műsor. 13.20: Világnézet. 19.30: Híradó. 20.00: A Baranya Táncegyüt­­­­tes műsora. 20.1­5: Híradó. 21.05: A Visztula mentén — NDK-dokumen­­tumalm. 21.25: Az állam támaszai — NSZK-film. POZSONY. 10.00: Az úr és a csil­lagász. 11.15: Természetvédelem. 16.05: A szépségek királysága. 17.20: Ifjú­,­sági magazin. 19.00: Híradó. 19.30: Sport. 20.20: A baleset. 21.30: Hír­adó. 22.05: Az ors­zágúton nem vagy egyedül. 22.10: Kulturális magazin. JUGOSZLÁV, 1. műsor. 17.10: Nap­ló. 17.45: Gyermekműsor. 18.15: Tu­domány. 18.45: Vetélkedő. 19.15: A konyha nagy mestereinek kis tit­kai. 19.20: Rajzfilm. 22.05: Szarajevói zenei esték. 2. műsor. 17.20: Kosárlabda. 19.15: Tájékoztató adás. 30.00: Szórakozta­tó műsor. 22.15: A né­ma. 22-45-Zenei fesztivál. SZÍNHÁZAK Rövid tartalom és szereplőlista a Pesti Műsorban. Operaház: Spartacus (7) Erkel Szín­ház: Andre­a bend­er (Maleczky bér­let — 7). Nemzeti Színház: Az a szép, fényes nap (7). Várszínház: Bajcsy-Zsilinszky Endre (18). Madách Színház: Spanyol Izabella (7). Ma­dách Színház: A házasság­szerző (17). Vígszínház: Valencia bolondjai (Kom­binált 3. bérlet — 7). Pesti Szín­ház : Ami a legszentebb (7). Ope­rettszínház: Kabaré (7). Zsebszínház: O­meg­a (18). József Attila Szín­ház: Özvegyek (7). Thália Színház: Tobek (7). Gyermekszínház: Halha­tatlan őrjárat (3). Bábszínház: A cso­dálatos kalucsni (Jókai tér — 10). A három kismalac (Népköztársa­s­ág útja — 3). Nagycirkusz: Ci­rkuszvi­­lág (18). Népszínház: Búbos vitéz (Derűmnvá­­rott — 1; Tiszavasvári — 4); Hét­köznapi­­zsoda (Nagykanizsa — 2); A bolond lány (Füzesabony — 7); Macskajáték (Nagym­­ágocs — 7). Bábszínház: Világszépe (Dunaújváros, Művelődési Központ — fia. 2, 4); Rosszcsont Peti (Karcag, Művelődé­si Központ — 9, 11, 3). Békéscsa­bai Jókai Szính­áz: Pino­kkió (3). Fér­jek is­kolája (7). Hokb­a­ynő (Sze­ged — 3) Debreceni Csokonai Szín­ház: Három nővér (7). Nyíregyhá­zi Móricz Zsigmond Színház: Kaba­ré (14). Győri Kisfaludy Színház: Bűntény a Kecskpeszigeten (Sopron —1­6). Kecskeméti Katona József Színház: Egérfogó (7). Kaposvári Csi­­ky Gergely Színház: Liliomfi (7). Pécsi Nemzeti Színház­: Tanner John házassága (3). Játék a kastélyban (18). Pécsi Kamaraszínház: Óriás­cs­ecsemő (18). Miskolci Nemzeti Szín­ház: Hamupipőke (3) . Veronai fi­úk, (7). Szegedi Nemzeti Szín­ház: Pin­okiki­ó (Békéscsaba — 3). Szegedi Kisszính­áz: Hókirálynő (3). Sosem lehet tudni (7). Veszprémi Petőfi Színház: Hullámzó vőlegény (7)­ MESEMONDÓ A tro­itás-gyerek és a farkas. El­mondja Budai István. Hívható (1T1—­­88) délután 5-tól este 10 óráig FOLYÓ­IRATSZEMLE A folyóirat e havi számában folytatódik a januárban megkez­dett cikksorozat a kapitalizmus válságával összefüggő problémák ismertetéséről. Ezúttal Max Schmidt, az NDK-ban működő Nemzetközi Politikai és Gazda­sági Intézet igazgatója foglalja vázlatosan össze az 1974—75-ös tőkés gazdasági válság főbb jel­lemzőit, következményeit és to­vábbélésének tüneteit, rámutatva arra a rendkívül jellegzetes kö­rülményre, hogy ezúttal egyszer­re van dolgunk ciklikus és struk­turális válsággal. A kapitalizmus az 1974—75. évi válság után című írás elsősorban a kapitalista fejlődés újszerű je­lenségeire hívja fel a figyelmet. Például arra, hogy az infláció túltermelési válsággal párosul; hogy a munkanélküliség az élén­külés szakaszában is növekszik; hogy nemcsak az újratermelési folyamatok bomlottak meg, ha­nem a tőkés nemzetközi munka­­megosztás feltételei is, hogy az eddig inkább csak országos mé­retekben érvényesülő állam­monopolista szabályozás kezd nemzetközi szintűvé válni stb. Tíz folyóiratoldalon természe­tesen nem lehet teljes részletes­ségében kifejteni a több kötetnyi lapterjedelmet igénylő témát, így tulajdonképpen nem lenne mél­tányos néhány nyilvánvaló hiá­nyosságra sem felhívni külön a figyelmet (pl. nem esik szó az USA gazdasági szerepének növe­kedéséről, pénzügyi-monetáris kérdésekről). Tekintve azonban, hogy Max Schmidt írása bátran ajánlható azoknak, akik úgy ér­zik, hogy a napi- és hetilapok­ból nem tudnak részletekbe me­nően tájékozódni a mai tőkés gazdaság folyamataiban — azt is meg kell mondani,, hogy nem mindenre kiterjedő, teljes képet kapnak. A szerző megállapításai közül ugyanakkor mindenképpen ki kell emelni azt, amely sze­rint „joggal beszélhetünk a mos­tani helyzetről, mint fordulópont­ról, a kapitalizmus gazdasági, s ennélfogva politikai és ideológiai fejlődésének minőségileg új vo­násáról”, és: „A kapitalizmus gaz­dasági ingatagságának egyik fon­tos következménye politikai ural­mi rendszerének elhúzódó vál­sága”. E második megállapításnak mintegy konkrét illusztrációjával szolgál a folyóirat több más cik­ke Afrika, Latin-Amerika és a tőkés Európa országairól szólva. Különösen érdekes adalékokat tartalmaz ez ügyben a szerkesz­tőség rendezésében megtartott tudományos-elméleti konferencia anyagainak most megkezdett pub­likálása. (Sz. H.) A Magyar Tu­dományos Aka­démia filozófiai bizottsága folyó­iratának leg­újabb számában Köpeczi Béla Gramsci ideoló­gia-felfogása és a művelődéstörté­net című tanulmánya olvasható. Gramsci valójában Ertgelstnek a 90-es években írott leveleiben fel­vázolt gondolatsorát folytatja, amikor az ökonomista leegysze­rűsítést elutasítja és így vizsgálja a felépítmény tényezőit. Eközben kétségtelen — állapítja meg Kö­­peczi akadémikus —, bizonyos mértékig háttérbe szorul a ter­mészet és az ember, a gazd­aság és az ember kapcsolatának rész­letesebb tanulmányozása, de az semmiképpen sem állítható — mint ahogyan ezt némelyek te­szik —, hogy ezeket az elemeket Gramsci teljesen elhanyagolta volna és így történetiség- és em­berfelfogása csak a szubjektív té­nyezőket vette volna számba. Gramsci különleges szerepet és jelentőséget tulajdonít a köznapi tudatnak, a senso comune Grams­ci­n­ál a józan észnek felel meg, s a nagy tömegek tudatát fejezi ki. Kétértelmű és ellentmondásos fo­galom, formailag is rendkívül szi­lárd, éppen ezért sok elavult ele­met is tartalmaz. A filozófia — Graimsci megállapítása szerint — lényegében ideológia, de ez nem jelenti azt, hogy ne létezne szak­filozófia is, amelynek funkciója az, hogy elméleti formát adjon a köznapi tudatna­k. Ezután Grams­ci kultúrafelfogását elemzi a ta­nulmány, végezetül összegezésként megállapítja: egyet kell értenünk Gramscival abban a tekintetben, hogy az alap és felépítmény kö­zötti kapcsolatot alapvetőnek te­kintsük, egyben a felépítményt aktív tényezőnek tartjuk a társa­dalmi fejlődés szempontjából. Termékenynek látszik Gramsci tudatfelfogása is. A köznapi gon­dolkodás, az uralom eszmerend­szereként felfogott ideológia, a fi­lozófia, amely történelem, illetve olyan ideológia elméleti alapja, amely a valóságot tükrözi és nem a hatalom eszköze, de amelyet a hegemónia eszközével kell a tu­datban uralkodóvá tenni — ezek azok a gondolatok, amelyeket a tudományos módszertanban is alkalmazni lehet. Mindez segít­het a kultúra fogalmának megha­tározásában és tanulmányozásá­ban is. Természetesen Gramsci egyes gondolatai és főleg megfo­galmazásai vitathatók és vitatan­dók, de úgy érzem — írja Kispe­­czi Bélsi —, hogy nem kis mér­tékben tudnak hozzájárulni mű­velődés­történeti szemléleti és módszertani problémáink tisztá­zásához. Pankovits József Antonio Gramsci műveinek hatása az OKP értelmiségi politikájára című, csaknem harmincoldalas, a tör­téneti folyamatokat is alaposan elemző tanulmánya, amely végkö­vetkeztetésként megállapítja: A változó valóság újólagos elemzé­se alapján az OKP eg­ész straté­giai koncepciója bizonyos válto­zásokon ment át Gramsci alapve­téséhez képest. Gramsci elméleti öröksége és hagyománya azonban a későbbiekben is jelen volt és hatott. A leninizmus folytonossá­ga az OKP életében Gramscin, majd Togliattin keresztül érvé­nyesült (!) A folyóirat most megjelent 78/1-es száma Élni a jobb lehető­ségekkel címmel közli Tóth Dezső miniszterhelyettesnek a Filmtudo­mányi Intézet új filmarchívuma megnyitása alkalmával­­ elmon­dott beszédét. A magyar filmmű­vészet dicsőségér­e válik, hogy a 20. század első felében nem volt olyan forradalmi megmozdulás, amit oly gazdagon örökítettek volna meg filmszalagon, mint az 1918-as és 19-es magyar forradal­makat. De őrzi archívumunk az 1912-es véres csütörtökről, II. Rá­kóczi Ferenc hamvainak hazaszál­lításáról vagy az 1896-os, millen­niumi felvonulásról készített do­kumentumokat is. Nemcsak az eseményfilmek, hanem a játékfil­mek is pótolhatatlan lenyomatai az emberi -társadalmi állapotok­nak. A két világháború közt a tőkés producerek és az ellenfor­radalmi állam nem áldozott erre a célra, ezért pusztult el az 1930-ig terjedő időkig a filmért túlnyomó többsége — mutatott rá a miniszterhelyettes. Szocialista társadalmunk a holnappal és a mával szemben tanúsított, tuda­tos felelősségére vall, hogy létre­hozta a filmek közgyűjteményi megőrzésének ezt a korszerű, cél­szerű és esztétikailag is igényes épületét. A határainkon túl is megbecsülésnek örvendő magyar filmklubmozgalom a Filmarchí­vum klasszikus értékű filmjeire épül. Az elmúlt évben az archí­vum kölcsönforgalma — olvashat­juk — megháromszorozódott: 1976-ban csaknem 7000 kópiát kölcsönzött a filmklubok, a tv­­produkciók számára. A megőr­zött filmek ezenkívül más mű­vészeti ágak, illetve tudomány­ágak fejlődését is szolgálják. A folyóirat megemlékezik Ej­­zenstejn születésének 80. évfor­dulójáról, részleteket ad közre A tőke megfilmesítésének tervéből, a rendező 1927—28-as munkafü­zetéből. Ej­zenstejn — olvashat­juk a róla szóló emlékezést — rendkívül intenzív elméleti tevé­kenységet folytatott. Leküzdötte az intellektuális film koncepció­jának túlzásait, s megteremtette a filmi ,,gondolkodás”, a filmművé­szetben megvalósítandó érzelmi és értelmi vonatkozások filmmű­vészeti szintézisének az elméle­tét. (es) Béke és szocializmus FILM KULTÚRA A kisebb rutinnal, kevesebb gyakorlattal rendelkező autósok télre talonba teszik az autót, és csak tavasszal ülnek ismét a vo­lán mögé. Ennek hatására úgy kezd sűrűsödni a forgalom, ahogy tavaszodik. Már önmagában ez is megzavarja a forgalmi ritmust. Tovább rontja a helyzetet, hogy a frissiben bekapcsolódó, egyéb­ként is képzetlenebb vezetők a téli gyakorlatkiesés után, nehe­zebben illeszkednek a forgalom áramlásába. Nem kevés időre van szükség, míg ismét formába len­dülnek. Aztán itt vannak a va­sárnapi autósok,­ akik a hétvége­ken, sajnos, éppen a legforgalma­­sabb kirándulóutakat szállják meg. A legnagyobb közlekedési vál­tozást azonban a motorosok ki­rajzása okozza. Ismert adat, hogy a motorosok és az autósok szám szerint majdnem ugyanannyian vannak. Ebből következik, hogy a forgalomban részt vevők száma egyik napról a másikra majd­hogynem megduplázódik. Ráadá­sul a motorosokra éppen úgy, NÉGY KERÉKEN Jönnek a motorosok mint a vasárnapi autósokra, a gyakorlatkiesés jellemző. Általá­ban nehezen találják meg helyü­ket a közlekedésben. A kétkerekű és négykerekű jár­műveknek jól meg kellene fér­niük az utakon. Mégis vannak ellentétek a két tábor között. Az autósok — különösen a városban — féltékenyen nézik a motoro­sok szabadabb mozgáslehetőségét. Alkalmanként ellenségesen szem­lélik az egyébként szabályosan előrejutó motorost, aki kis hely­igényét használja ki. Pedig az autósoknak ebbe egyre inkább bele kellene szokniuk, semhogy ellenséges ökölrázással reagálja­nak rá. Világtendencia a m­oto­­rok és különösen a kismotor tér­hódítása. Ma már a motorosok nagy többsége azért választja köz­lekedési eszközéül a motorkerék­párt, hogy a lelassult — vagy ha úgy tetszik —, bedugult városi forgalomban könnyebben, gyor­sabban célhoz érjen. Természetesen nem minden motoros angyal. Ám a közleke­dőknek egymásra is tekintettel kell lenniük, a súrlódási felülete­ket nem érezni, hanem tompítani kell. Ebbe az is beletartozik, hogy az autós kellősképpen vegye figye­lembe a motoros sérülékenységét, vigyázzon rá, ha már ő nem vi­gyáz magára. A közlekedés hatalmas társas­játék, ahol a „játékosok” szem­mel tartják társaikat, kíváncsian fürkészik várható reakcióikat, cselekvéseiket. Alkalmanként még nézni is rossz a szorosan a mo­toros mögött dübörgő teherautót, vagy az előzés elől az útpadká­ra menekült motorost, noha a fordított szereposztás sem ritka. Ezek egytől egyig az írott és íratlan szabályok megszegésének a következményei. A közlekedés részvevőinek tisztelniük kell egy­mást. Ez a tisztelet tekintet nél­kül mindenkinek kijár... Ma Nyeremény­betét­könyvek sorsolása Az Országos Takarékpénztár ma Mezőtúron rendezi a nyere­ménybetétkönyvek 1978. első ne­gyedévi, sorrendben 107. sorso­lását. A húzáson a március 29-ig váltott, és a sorsolás napján for­galomban levő nyereménybetét­könyvek vesznek részt. A nyere­ményösszeget a betétkönyvet ki­állító takarékpénztári fiók vagy postahivatal április 18-tól fizeti ki. Környezetvédelmi őrség Borsod megyei tudósítónktól. A környezetvédelemmel kap­csolatos feladatokról tárgyalt teg­napi ülésén a Hazafias Népfront Borsod megyei elnöksége. A környezet megóvása nem­csak az állami szervek feladata, hanem egész társadalmunké. E gondolat jegyében a népfront­­bizottságok továbbra is fontos feladatuknak tekintik, hogy Bor­sodban a környezetvédelem min­denütt közüggyé váljon. Ennek szükségességét aláhúzza az a tény, hogy Borsodban található az ország egyik leginkább por­szennyezett városa, Ózd, ezenkí­vül a felszíni és felszín alatti vi­zek szennyezése is jelentős. Arról nem is beszélve, hogy a városo­kat és néhány nagyközséget ki­véve, nem szervezett a szemét és a hulladék összegyűjtése. Egyre növekszik a nagyvárosokban a zaj. Mindez arra sarkallta a népfront megyei elnökségét, hogy kezdeményezze: minden város­ban, nagyközségben, valamint olyan településen, ahol jelentős az idegenforgalom, szervezzenek környezetvédelmi őrséget, s ebbe a munkába minél több fiatalt vonjanak be. Hatszázhuszonöt perc­­ Mosonmagyaróvárért Tudósítónktól. Talán a tavalyi soproni példa adta az ötletet, hogy az idén, a fennállásának 625. évfordulóját ünneplő Mosonmagyaróvár is­­ meghirdesse a 625 perc Moson­magyaróvárért elnevezésű társa­dalmi munkaakciót. A kezdemé­nyező a Rába Mosonmagyaróvá­ri Mezőgazdasági Gépgyárának műszaki fejlesztési szocialista bri­­i­gádja. A kollektíva a gyáregység 166 szocialista brigádjára számít elsősorban, de felhívását abban­­ a reményben adta közre, hogy a gyári példát a lakosság is köve­ti, hiszen a tavaly másfél millió­ra tervezett városi társadalmi munka értéke meghaladta a 4 millió 200 ezer forintot. Örven­detes, hogy a megyében erősen légszennyezettnek számító város­ban hatszázezer forint volt a munkahelyi és környezetvédelmi célokat szolgáló társadalmi mun­ka értéke. A 625 éves Mosonmagyaróváron sok tennivaló vár az önkéntes kezekre: egyebek között egy fon­tos bekötő út, egy iskolai uszo­da, egy tornaterem és egy óvoda építése szerepel az idei feladatok között. Debrecen Úttörővasút Úttörővasút lesz az elmúlt év­ben megszüntetett Debrecen— Nyírbák­ok közötti, keskeny vá­­gányú vasút egy részén. A 17 kilométeres szakaszon ez év nya­rától a „Zsuzsi”-nak becézett kisvonat viszi majd a kiránduló­kat, táborozásra a gyerekeket a debreceni erd­ős puszták jóléti er­deibe. A debreceni vállalatok, gyárak szocialista brigádjai tár­sadalmi munkában javítják a pá­lyát, rendbehozzák a kismoz­­donyt, a kocsikat, új indítóházat építenek, és kicsinosítják a „vég­állomást” is.

Next