Magyar Hírlap, 1978. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-01 / 77. szám
fiié) 2 1978. Április 1. SZOMBAT NEMZETKÖZI POLITIKA 7fLf [ifi') MI II GYŐR HÍRLNP KÜLFÖLDI LAPOKBÓL Már nem időszerűek ezek a kis rajzok, mert nem jött be Franciaországban a baloldal, de a francia néplélek rejtelmeibe (ha egyáltalán van ilyen, és nem inkább általános emberi természetről kellene beszélnünk), bepillantást engednek a V Humanité karikaturistájának, Wolinskinak Miért szavazok a kommunistákra? című sorozatából vett, inkább szóbeli, mint képi humort tükröző karikatúrái. — Én nem szavazok a kommunistákra, mert nem akarom, hogy a fiam számára megváltozzék az élet. — Én rájuk szavazok, mert azt akarom, hogy az apám számára megváltozzék. •— Ha nem félnék attól, hogy nyernek, a kommunistákra szavaznék. — Szavazz a jobboldalra, ha nem akarod, hogy nyerjenek! —•Én? Lehetetlen, hiszen baloldali vagyok. — Én a kommunistákra szavazok, mert bele vagyok esve Georges Marchais-ba. Egy szereplését sem hagyom ki. — Ha ember lennék, a kommunistákra szavaznék. — Mért? Tán ígértek valamit a kutyáknak? A VSZK elutasítja Kambodzsa vádjait Hanoi jelentés a kereskedelem átszervezéséről (MTI) Hanoiban pénteken megcáfolták a Phnom Penh-i rádió március 29-i adásában elhangzott, Vietnam-ellenes rágalmaikat. A kambodzsai rádió azzal vádolta meg a vietnami erőket, hogy március 21-én támadást intéztek kambodzsai területek ellen. A VNA hírügynökséget felhatalmazták a kambodzsai rágalmak visszautasítására. — Bármit eszeltek is ki a kambodzsai hatóságok, nem tudják tisztára mosni magukat a vietnami nép ellen elkövetett bűnöktől — hangsúlyozza a közlemény, figyelmeztetve: Phnom Penh nem kerülheti meg a felelősséget a Vietnam területi integritása ellen folytatódó provokációi miatt. A hanoi közlemény ugyanakkor részletesen beszámol azokról a területsértő akciókról, amelyeket a kambodzsai fegyveres erők követtek el március 17—23. között. Az újabb kambodzsai támadásoknak több mint 100 halálos áldozata van, és jelentősek az anyagi károk is. Különösebb áringadozások, lényegesebb piaci zavarok nélkül, a közrend fenntartásával folyik a magánkereskedelem átszervezése Ho Si Minh-városban és Dél-Vietnam tartományaiban. Hanoiban emlékeztetnek rá, hogy a kereskedelmi és az ipari tevékenység átszervezésének célja a tőkés termelési viszonyok felszámolása, Vietnam gazdaságában. Arra is felhívják a figyelmet, hogy a felszabadulás előtt a saigoni kereskedelmi tőke nagyon erősen kötődött, nemegyszer családi alapon a Délkelet- Ázsia más országaiban megtelepedett kínai burzsoáziához. A közvetlenül a termeléshez és a nép életszínvonalához kapcsolódó tőkés kereskedelem és ipar átalakítása 1978 végéig fejeződik be. A kampány jelenlegi szakasza egyelőre csak a kereskedelmet érinti. ~——feyx?— Megnyílt az Indiai ECP kongresszusa (MTI) Pénteken megkezdte munkáját az Indiai Kommunista Párt XI. kongresszusa az északindiai Punjab állambeli Bathindában. A jelenlegi belpolitikai helyzet értékelésén kívül a több mint 1500 küldött megvitatja az IKP és a tőle eltérő nézeteket valló Indiai (marxista) Kommunista Párt — IKP(i) — közötti viszony kérdéseit is. Nehezíti ugyanis a párt harcát, hogy az indiai kommunista mozgalom megosztott: 1964-ben Kína ösztönzésére külön pártot alakított az IKP-ból kivált, úgynevezett „marxisták csoportja”. Noha belpolitikai kérdésekben egyre gyakrabban jött létre közöttük akcióegység, az ország külpolitikai irányvonalának megítélésében és szervezeti kérdésekben eltérőek az álláspontok. Az IKP(m) kezdettől fogva ellenezte a rendkívüli állapot 1975 tavaszán történt bevezetését, és ezért sok körzetben taktikai megállapodásra jutott a Dzsanata Párttal. Az IKP annak idején a haladó politikai, gazdasági program érdekében támogatta a meghirdetett rendkívüli állapotot. Nem rajta múlt, hogy ez a program megvalósítatlan maradt. Az IKP az utóbbi időben több ízben bírálta a Dzsanata párti kormányt, mert választási ígéreteivel ellentétben nem tudta megfékezni az árak és a munkanélküliség emelkedését. Támogatásáról biztosította ugyanakkor az ország pozitív semlegességen alapuló el nem kötelezett külpolitikai irányvonalát. Spanyol, portugál szigetek AZ AFRIKAI EGYSÉGSZERVEZET miniszteri tanácsának Tripoliban tartott ülésszaka nemcsak a Kanári-szigetek felszabadítási mozgalma (MPAIAC) támogatására hozott határozatot. Az afrikai külügyminiszterek figyelmét másik két, „az afrikai kontinens közelében” levő sziget is magára vonta: a francia Réunion és a portugál Madeira. Réunion „ügyének” kivizsgálására az afrikai szervezet egy különbizottságot kíván létrehozni (csakúgy, mint a Kanári-szigetek esetében), amely Mozambik, Tanzánia, Madagaszkár és a Seychelles-szigetek képviselőiből állna. Franciaországot erőteljesen támadta az értekezlet, mivel „Párizs nem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy beavatkozzék Afrika politikai ügyeibe, és Afrika francia nyelvű országait továbbra is sokszor saját fennhatósága alatt levőknek tekinti”. Tagadhatatlan, hogy Franciaország markáns” Afrika-politiája, észak- és közép-afrikai elkötelezettségei (a nyugat-szaharai, Zaire-i beavatkozásokkal ingerük az afrikai államokat, s indokolják a Párizshoz intézett figyelmeztetést, hagyjon fel azzal az elképzeléssel, hogy Afrikáit „gyámkodásra szoruló gyermeknek” tartsa. Ugyanez a figyelmeztetés azonban Lisszabonhoz címezve kevéssé egyértelmű. A portugál fasizmus összeomlása után a felbomlott gyarmatbirodalom tagjai független köztársaságokként kezdtek önálló állami életet, míg a kontinentális Portugália szerves részét képező szigeteknek (Madeira, Azori) az alkotmány biztosította az autonómiát. Olyan jellegű beavatkozás a függetlenné lett egykori gyarmatok életébe, mint Franciaországé, semmiképpen sem vethető Portugália szemére. Talán ez is volt az oka, hogy az afrikai külügyminiszterek Madeira kérdését — a Neue Zürcher Zeitung szavaival — enyhébben ítélték meg. Nem jelöltek ki a Kanári-szigetek-bizottság és a Réunion-bizottság mintájára Madeira-bizottságot. A felszólítást azonban Portugália is megkapta: függetlenséget kell adnia Madeira szigetének. Az AESZ követelése hasonló reakciókat váltott ki Lisszabonban, mint a Kanári-szigetekkel kapcsolatos határozat Madridban. A kormány és a politikai pártok egyértelműen visszautasították az afrikai állásfoglalást, felhívták a figyelmet, hogy az 1974-es fordulat demokráciát hozott az országnak és dekolonizációs programhoz vezetett. MADEIRA AUTONÓM KORMÁNYZÓTANÁCSÁT, amely közvetlenül a portugált miniszterelnöknek tartozik felelősséggel, 1976 februárjában nevezték ki. Madeira tehát helyi kormányzattal és tartományi gyűléssel rendelkezik. A portugál fennhatóságot köztársasági miniszter képviseli, akit az államfő jelöl ki. A portugál kormány 1976-os politikai és közigazgatási intézkedéseit Madeirán meglehetősen kedvezően fogadták. Bizonyos konzervatív köröknek voltak hátsó gondolataik: ezek az autonómiát csak a függetlenséghez vezető első lépésnek tekintik. »A Madeirai Felszabadítási Front (FLAMA) elnevezésű jobboldali szervezet az 1974. április 25-i portugál forradalmat követő időkben kommunistaellenes függetlenségi jelszavakkal igyekezett zűrzavart kelteni, bombamerényletekért vállalt felelősséget. 1976 februárjában az új kormányzótanács beiktatására a szigetre érkező Azevedo minisztereinek bojkottálására szólították a lakosságot az FLAMA szeparatista röplapjai. A szeparatista mozgalom azonban (amelyet az AESZ egyébként ugyanúgy nem ismert el eddig hivatalosan, mint a kanári-szigeteki MPAIAC-ot), nem tudott jelentős befolyásra szert tenni a szigetlakók körében. Egyik magyarázata lehet ennek, hogy a szigeten igen nagy társadalmi egyenlőtlenségek vannak: a lakosság jelentős része a nincsitelenség határán él, 40 százalékuk analfabéta. A szigeten egyáltalán nem ritka a 10—15 gyermekes család. A szigetlakók nemzedékek óta kénytelenek voltak beletörődni a kivándorlás gondolatába. Sokan útra keltek Venezuela, Brazília, Dél-Afrika, Anglia felé (Számukat szerte a világban 300 ezerre becsülik.) Az otthon maradottak inkább a napi megélhetés gondjaira fordítják figyelmüket (gyümölcsöt termelnek, fő- vagy mellékfoglalkozásként készítik a világhírű madeira csipkét, mint a FLAMA akcióira. A sziget egyébként az idegenforgalomból él. „Madeira a fiatal lányok mosolya” — mondják a prospektusok. A természet valóban bőkezűen osztotta kincseit ezen a 750 ezer négyzetkilométernyi területen, amely Marokkó magasságában emelkedik ki az Atlanti-óceánból. A tenger és az ég szüntelenül kék, szinte állandó a tavasz. A turizmus a többségben levő nincsteleneknek elemi megélhetést, egy kisebb rétegnek pedig nem megvetendő hasznot biztosít. A szállodákat, üdülőközpontokat és gazdag, elsősorban angol, német, svéd turistákra alapozták. Amint egy helyi vezető a Le Monde tudósítójának kifejtette: „Itt nem csinálhatunk szociális turizmust, mert az inflációit okozna. Az úgynevezett minőségi turista jól megfizeti azt, amit elfogyaszt.” Csakhogy a minőségi vendégek nyugalmat akarnak. Minden mozgolódás azzal a veszéllyel fenyegethet, hogy politikailag békésebb tájakra tereli ezeket a vendégeket. Ez pedig ismét nem kedvez a szeparatista mozgolódásoknak. KIKNEK AZ ÉRDEKÉT szolgálják a szeparatista törekvések? A FLAMA nem hivatkozhat etnikai érvekre, az őslakók leszármazottaira. A portugál hajósok lakatlan szigetet vettek birtokba 1420-ban. 1974. április 25. változásai elsöpörték a régi rendet, de a caetanoizmus híveiből, kiszolgálóiból jócskán maradtak a szigeten. A szeparatista jelszavak, akciók, mindig akkor erősödtek meg, amikor Portugáliában a balratolódás lehetősége merült fel. Az említett körök ilyenkor felszítják a szeparatista hangulatot, mintegy figyelmeztetésként Liszszabonnak: — szóhasználatukkal — a „kontinensi vörösök” helyett inkább az „önállóságot” választják. Arató Gábor HM Madeira-a mosoly szigete Haderőcsökkentési tárgyalások A kiegészítő adatok birtokában a NATO felülvizsgálhatná téves becsléseit (MTI) Csütörtökön Bécsben megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 165. plenáris ülését. A Nyikolaj K. Taraszov szovjet nagykövet elnökletével folyó tanácskozáson felszólalt Emil Keblusek nagykövet, Csehszlovákia képviselője. A csehszlovák delegátus kifejtette, hogy a nyugati országok úgynevezett közös maximális haderőlétszám-szint elmélete ellentmond a csapatok és fegyverzet csökkentése elvének, mert lehetőséget ad arra, hogy egyes országok a jelenleginél is magasabb szintre emeljék fegyveres erőik létszámát. Ez viszont megbontaná a katonai erők jelenlegi egyensúlyát a csökkentés tervezett körzetében. Keblusek nagykövet a továbbiakban kifejezte reményét, hogy a közelmúltban kölcsönösen előterjesztett kiegészítő létszámadatok lehetővé teszik a NATO-országok számára a Varsói Szerződés fegyveres erőinek létszámával kapcsolatos téves becslésük felülvizsgálását. Ez jó feltételeket teremtene ahhoz, hogy haladás történjék a fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentésének alapvető kérdéseiben is. ------------------Sittel A dél-atlanti tömb igazi céljai (TASZSZ) Max Moabi, a Délafrikai Köztársaságban tevékenykedő Afrikai Nemzeti Kongreszszus angolai képviselője, az apartheidellenes harc nemzetközi éve alkalmából nyilatkozott a TASZSZ tudósítójának. Hazája belső helyzetéről szólva elmondta, hogy egyre jobban kiéleződik a fehér kisebbség politikai válsága, növekszik a fajüldöző rezsimmel szemben álló tömegek öntudata. Moabi kifejtette, hogy harcukra ösztönzően hatnak egyrészt Angola, Mozambik és más afrikai államok sikerei, másrészt az erősödő nemzetközi szolidaritás. A politikus rámutatott, hogy napjainkra már csak a legreakciósabb nyugati körök — mindenekelőtt a NATO-tagállamok — nyújtanak gazdasági és katonai támogatást Vorster kormányának. A dél-afrikai katonai vezetők mind gyakoribbá váló dél-amerikai utazásai kapcsán a nyugati sajtó értesüléseket közöl e látogatások valódi céljáról. R. Ropers altábornagy, a délafrikai légierő vezérkari főnöke Chilében, Uruguayban és Argentínában tett a közelmúltban látogatást. A Financial Times című angol lap megjegyzi, hogy az utazás eredményeképpen még szorosabbá váltak Dél-Afrika és az említett latin-amerikai országok közötti kapcsolatok. A tárgyalásokon elsősorban arról az együttműködésről esett szó, amelyet a Dél-atlanti Szerződés Szervezete (SATO) létrehozása érdekében tesznek. A NATO az Atlanti-óceán déli részén a NATO kibővítését szolgálja. A NATO létrehozásának jogosságát a nyugati propaganda azzal próbálja igazolni, hogy a szovjet haditengerészeti flottától „kell megvédenie” a Jóneménység-foka körzetében a tengeri utakat. Valójában a dél-atlanti katonai tömb fő feladata a térségben levő független afrikai országok elleni agresszió és a fajüldöző rendszerek támogatása.