Magyar Hírlap, 1978. április (11. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-25 / 96. szám
- SKV 11, v Lob Magyar HÍRLP HAZAI KÖRKÉP ~ 1978. ÁPRILIS 25. KEDD 5 A minisztériumok az idén megvitatják Haszontalan zárt kertek? Valamikor zárt kerteknek hívták azokat a földdarabkákat, amelyeket a gazda élősövénnyel kerített körül, hogy néhány száz négyszögölön gyümölcsöt, zöldséget termeljen. Apránként, ahogy a nagyüzemi gazdálkodás kibontakozott, hatáskörébe vonta mindazokat a területeket, amelyeken nagyüzemi módszerrel lehet termelni. A zárt kert fogalma kissé átalakult: azokat a földtöredékeket kezdtük így emlegetni, amelyek alkalmatlanok a nagyüzemi hasznosításra. Hiba a számításban 1977. január elsejéig az állami és szövetkezeti tulajdonú földeket meg lehetett vásárolni és el lehetett adni vállalkozó kedvű, földműveléshez, növénytermesztéshez kedvet érző állampolgároknak. . Az egy és oszthatatlan állami 'földtulajdon 'elvét megfogalmazó és a tartós földhasználatról szóló törvényerejű rendelet 1977. január 1-i hatállyal megtiltotta a kereskedést ezekkel a földekkel is. Ugyanakkor megteremtette a jogi lehetőségét, hogy a zárt kerteket, a mezőgazdaság nagyüzemi vérkeringésébe nem kapcsolható területeket tartós használatra átadják az érdeklődőknek. S hozzá igen kedvező feltételekkel. Legalábbis akkor ezek a feltételek kedvezőnek tűntek. Azóta több mint egy év telt el és az érdeklődés olyan csekély, avagy felmerülhet a gyanú: valahol hiba csúszott a számításba. A tartós használatbavétel alapszerződése minimum ötven évre kapcsolja egy „alkalmi tulajdonoshoz” a földet. A legkisebb terület, amit igényelhet az érdeklődő, 400 négyszögöl. De ez az egynegyed hektár nem lehet országos jelentőségű üdülőterületen. Az egyszer fizetendő használatbavételi díj legfeljebb a környező földterületek forgalmi értékének 50 százaléka lehet. Azaz: kevesebb is, ha vannak méltánylást érdemlő szociális és egyéb szempontok. Ezenkívül évi adót és a termés után jövedelemadót kell fizetni. A szerződésben megfogalmazott földhasználati jog örökölhető, és nem terheli örökösödési illetőig. A használatba vett zártkerti földön 12 négyzetméternél nem nagyobb, úgynevezett szerszámkamra építhető fel. Az egyetlen „ellenszolgáltatás”: a földet rendesen művelni kell, mezőgazdasági hasznosításáról az igénybevevő köteles gondoskodni. Ha ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, a használati jog megvonható és a használatbavételi díj időarányos részét is vissza kell fizetni. Ezek a földarabok az illetékes városi, községi tanácsok kezelésében hevernek parlagon és ha hasznosításukra szerződést kötnek, azt is a tanácsok kezdeményezik. Érdekeltségük: a használatbavételi díj a tanács fejlesztési alapját gazdagítja. Ennek ellenére nincs valami nagy hírverés. Csongrádban, Hevesben és Tolnában eddig összesen alig több mint 500 hektár „kelt el”, és további 1500 hektárt jelöltek ki. Mértéktartó szerep A forgalmasabb üdülőterületeken, a városok környékén sokkal nagyobb lenne az érdeklődés. Csakhogy ezeken a helyeken tilos szerződést kötni a használatbavételről. Ennek is van oka. Sajnos, túlságosan is riasztó példái állnak, nőnek és szaporodnak. Engedély nélküli építkezések és válltelepülések koszorúzzák az idegenforgalmilag is fontos üdülőterületeket, egy idő már a törvénytelenül megtelepülők még vizet, csatornát, villanyt is kijárnak maguknak, vagy legalábbis megpróbálják, így aztán nemigen lehet tudatos településpolitikát, üdülőterület-fejlesztést tervezni és gyakorolni. Talán a négyszáz négyszögöl is sok. Ekkora földdarabot nem mindenki mer felvállalni a művelési kötelezettséggel együtt. A termelés fenntartása sem egyszerű dolog. Kevés a kisgép, akadnak hiánycikkek vetőmagból, vegyszerekből is. A más „fenntartások” elvi természetűek. A mezőgazdasági tárca szent meggyőződése, hogy nagyszerű lehetőség a földek tartós használatbavétele. Sőt: államérdek. Ugyanakkor tudják, hogy csak áttételekkel vállalhatják a „közvetítő” mértéktartó szerepét is. Végül is a szóban forgó földekkel a tanácsok rendelkeznek. És az építési tárca komoly, ellenérveit sem hagyhatják figyelmen kívül. Egyszóval az ügy feltétlenül megérdemli a támogatást, de hogyan kellene ezt az ügyet támogatni? Ez aligha tisztázott. Először is fogalmunk sincs arról, hogy mekkora földterületet képviselnek a tartós használatba adható zárt kertek. Azt sem tudjuk, kik azok, akik megkötötték a néhány száz szerződést. Nem tudjuk, mekkora hasznot hoz, ha ezeken a földeken mezőgazdasági termelés folyik. Gyanítható, hogy a 12 négyzetméteres szerszámkamra nem elég például egy négyszáz négyszögöles szőlő kiszolgálásához. Elképzelhető, hogy ha valaki hasznos hobbiként mezőgazdasági foglalatosságot űz szabadidejében, szeretné , ezt pihenéssel is összekapcsolni — akár üdülőterületen is, vagy szülővárosa közelében. És a szerszámkamrában nem akad hely, ahova éjszakára lehajtaná a felét. Vajszínű, hogy a kispénzű nyugdíjasok nem tudják egy összegben kifizetni a használatbavételi díjat. Incsen ez több tízezer forint is lehet. Egyelőre holtponton Az országban legalább 20 ezer hektár zártkert vár gazdára, is igaz, nagyobbik részük talán éppen üdülőterületeken, városok körül.) Ezekforgalmazásával a tanácsok 100 millió forint fejlesztési alaphoz juthatnának. Ilyen értéket évente meg is termelhetnének ezek a területek. Ez az összeg 400 ezer tonna alma ára. Ez pedig több mint egyhamada" az ország évi alrhatermésének. Hírek szerint az érintett tárcák szakértői még ebben az évben megvitatják: hol és mit kellene módosítani a jogszabályokon, hogy kertjeink ügye kimozduljon a holtpontról. Ez biztató és el is kel a biztatás. Búza Péter Vándorgyűlés Szombathelyen Ipari tartalékok, hatékonyabb munka a szakemberek vitafórumán ötszáz vállalati vezető, közgazdász és statisztikus jött el Szombathelyre a Magyar Közgazdasági Társaság statisztikai szakosztályának tegnap kezdődött 9. vándorgyűlésére. A háromnapos tanácskozás témája: az ipari tartalékok feltárása, a hatékonyság fokozása. Erről tartott vitaindító előadást Keserű Jánosné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, könnyűipari miniszter. Sok vállalatnál például kihasználatlanok a drága gépek, a magyar gépipar átlagos műszakszáma 1,16, és ezzel európai összehasonlításban, sportnyelven szólva, sereghajtók vagyunk. " A Központi Statisztikai Hivatal felmérése szerint 1976-ban a megállapodott minőségtől való eltérés, a késedelmes szállítások miatt 2,1 milliárd forint vesztesége volt a magyar iparnak. Nagy lehetőségek vannak az anyag- és energiatakarékosságban is, hiszen az ilyen ráfordítások egyszázalékos csökkentése 4,5 milliárd forint megtakarítást jelent az országnak. A miniszter asszony utalt a munkaerő-gazdálkodás, a munkaszervezés fontosságára is. Örvendetes, hogy egyre több vállalat „kapun belül” keres megoldást munkaerőgondjaira. A jövőben még nagyobb feladatai lesznek a vállalatok közgazdászainak, üzemgazdászainak. A Közgazdasági Társaság közelmúltban végzett felmérése szerint a fiatal Szakemberek jó része nem tartja kielégítőnek munkáját, jelenlegi foglalkoztatottságát. Pedig ez is része annak a régen megfogalmazott elvnek, hogy a tudomány eredményeit, a szellemi erőforrásokat minél előbb, minél jobban kell hasznosítani a napi termelőmunkában. A vándorgyűlésen ma négy szekcióban tanácskoznak a szakemberek. Külön vitatják a nehézipar, a könnyűipar, azélelmiszeripar és az építőipar helyzetét, tennivalóit. (forgács) A Magyar Nemzeti Bank közgyűlése A Magyar Nemzeti Bank hétfőn tartotta évi rendes közgyűlését, amelyen részt vett Faluvégi Lajos pénzügyminiszter, ott voltak az állami mint részvényes képviselői, a bank igazgatóságának tagjai és a számvizsgálók. Tímár Mátyás, a bank elnöke a közgyűlés elé terjesztette a bank 1977. évi gazdálkodásáról szóló jelentést, a mérlegét és az eredmményelszámolást. A jelentés megállapítja, hogy a bank 1977-ben — összhangban az ötödik ötéves tervben foglalt feladatokkal — a kormány által jóváhagyott hitelpolitikát folytatta. A bank arany- és devizakészletei az év végén 64 milliárd forintot tettek ki. A bank mérlegének fő összege 1977-ben 48 milliárd forinttal 435 milliárd forintra nőtt, öszszes bevétele és jövedelme 31,9 milliárd forint, összes kiadása és ráfordítása 16,5 milliárd, nyeresége 15,4 milliárd forint volt. A közgyűlés megtárgyalta és egyhangúlag elfogadta a bank 1977. évi működéséről szóló jelentést, jóváhagyta a mérleget és az eredményelszámolást. A közgyűlés végül megválasztotta az igazgatóság tagjává Káplár József külkereskedelmi miniszterhelyettest. ítélet az állam javára Kontárok, uzsorások A házépítés kisebb-nagyobb munkáit a tulajdonosok gyakran kontárra bízzák. Ám az sem titok, hogy e titulus néha épp a legjobb szakembereket illeti, akik munkaidő után (vagy néha munkaidő alatt is) adómentes forintra próbálják váltani szaktudásukat. Magyarán: iparengedély nélkül gyakorolják az ipart. A kontárprosperitás „objektív” okai nagyjából ismeretesek — az esetleges kellemetlen következmények már kevésbé. A kockázat kétoldalú A Legfelsőbb Bíróság nemrégiben közzétett döntése egy ilyen ügyben — panaszkodó háztulajdonos és kontár perében — foglalt állást. A harmincezer forintért fölvállalt háztatarozást ugyanis az átiparos hibájából a tulajdonos kénytelen volt újból elvégeztetni. A kontár „szolgáltatásának” ellenértékét a bíróság kisipari egységáron számolta el. A jogerős bírósági döntés ellen azonban törvényességi óvást emeltek, mert nemcsak a konkurrencia, az adófizető kisiparosok igazságérzetét sérti a túlságosan kedvező végelszámolás, hanem a jogszabályt is. A Legfelsőbb Bíróság ezért nyomatékkal leszögezte: ,,Jogszabályba ütközik az a szerződés, amelyet ipar jogosítványhoz kötött építőipari munka teljesítésére anélkül köt a vállalkozó, hogy ipar jogosítványnyal rendelkezne.” A kárveszély ilyenkor kétoldalú. A tulajdonos nem kérheti a hiba kijavítását, a munka befejezését, hiszen a szerződés érvénytelen, így teljesítésére a bíróság sem kényszerítheti a vállalkozót ... De a kontár kockázata sem csekély: a semmis szerződés alapján nem illeti meg a kikötött vállalkozói díj, az elszámolás során csak a ténylegesen felmerült költségeit vehetik figyelembe. Csupán olyan munkadíjra tarthat igényt, ami egy szakmunkás munkakörének és átlagórabérének felel meg. Vagyis: amiért egyébként nem vállalta volna el e különmunkát! Mi a sorsa a vállalkozói díj és a „ténylegesen elismert költségek” közötti különbözetnek? A háztulajdonosnál marad? Ha így lenne, hamarosan elszaporodnának a kontárperek. Hiszen volna-e jobb üzlet, mint előbb alkalmazni, majd beperelni az iparjogosítvány nélküli „vállalkozót”, végül pedig a bíróság előtt lealkudni az összegből? Büntetőügyek kapcsán gyakran hallani elkobzásról, elkobzást pótló egyenértékről. Köztudomású, hogy bizonyos esetekben a törvény a vagyonelkobzást is előírja. Ám a szóban forgó eset nem büntetőügy, hanem polgári per! A közvélemény mégis elvár valamiféle büntetést. Az ok: a lakosság többsége ellenszenvvel fogadja a polgári jogi szerződés köntösébe bújtatott nyerészkedést, a jogszabályok kijátszását — rendszerint a szerződés mindkét oldalán. De van-e törvényes eszköz az így szerzett jövedelmek elvonására ? A Polgári Törvénykönyv számolt ezzel a lehetőséggel, amikor kimondta: „A bíróság az ügyész indítványára az állam javára ítélheti meg azt ,a szolgáltatást, amely a tiltott, a társadalom érdekeibe vagy a szocialista együttélés követelményeibe ütköző, a megtévesztő vagy jogtalanul fenyegető, továbbá az egyébként csalárd módon eljáró félnek járna vissza.” Előfordul, hogy egy szolgáltatás kikötését a jogszabály kifejezetten megtiltja, ennek legtipikusabb esete a kamatmaximumot meghaladó kamatkikötés, az uzsorakölcsön. Hasonló megítélés alá esnek a jogszabály megkerülésével kötött szerződések. Máskor viszont a jog csak bizonyos törekvést, magatartást, eredményt tilt: ilyenek a szocialista együttélés elemi normáiba, a közerkölcsbe ütköző szerződések. Ha a szerződés érvénytelen, az esetleges sérelem rendszerint a szerződéskötés előtti állapot helyreállításával orvosolható. De a szerződés semmisségét csalárdul okozó személy nem hivatkozhat ilyenkor sem a saját felróható magatartására, nem kérheti az „eredeti állapot visszaállítását”: a számára visszajáró szolgáltatást, pénzt,árat az ügyész indítványára az állam javára ítélik meg. Az állam javára marasztalás kérdésében a bírósági gyakorlat még nem eléggé egységes. A helyes jogalkalmazás érdekében a Legfelsőbb Bíróság a Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével egy időben új irányelvet alkotott. A 13. számú irányelv — korszerűsítve a korábbi 7. számú irányelvet — a többi között hangsúlyozza: az állam javára marasztalás — a visszajáró szolgáltatás, illetőleg gazdagodás elvonása — a helyes magatartásra nevelés egyik hathatós polgári jogi eszköze. Alkalmazása a szocialista jog és erkölcs szabályait súlyosan sértő magatartás esetén indokolt. Mindebből az is következik, hogy az állam javára szóló marasztalást csak gondos mérlegelés után lehet kimondani. Nem helyes az olyan ítélkezési gyakorlat, amely rendszerint eltekint e szankció alkalmazásától, mert az egész jogintézmény nevelő, megelőző, visszatartó erejét gyöngíti. Ugyanakkor a bíróságoknak arra is ügyelniük kell, hogy ítélethozatalnál ne támaszszanak túlzott, szinte teljesíthetetlen követelményeket, mert ez ugyancsak alkalmatlan a tudatalakításra. Elveszíti a kölcsönt Az átlagosnál is szigorúbban kezeli a jog az uzsorás szerződést. Az uzsorás nemcsak a magas kamattól esik el, hanem a kölcsöntőkétől is. Persze, ha a hitelező ugyanazt az összeget többször adja kölcsön, csak egy alkalommal lehet az állam javára megítélni, igaz, a legmagasabb összeget. Miközben a bíróság a hitelezőre e büntetést kiszabja, megteheti, hogy a sérelmet szenvedő adósnak teljes mértékben elengedik a visszatérítést. Az uzsorás tehát mindig elveszíti az általa nyújtott kölcsönt, mert azt vagy az államnak kell megítélni vagy pedig az adósnál marad. Bodnár Lajos -----------7------------------------------A magyar nyelv hete Győrben Rendhagyó magyarórák, beszédtechnikai útmutatók, a nyelvi humor, a szülők és a pedagógusok együttes nyelvoktató felelősségét elemző előadások tarkítják a magyar nyelv hetének tegnap, Győrött megkezdődött programját. Hétfőtől péntekig összesen 28 foglalkozás lesz a megyeszékhelyen, a városokban és a környező falvakban. — Nyisd, ki a szád, megmondom ki vagy — állítja kissé átalakítva az ismert mondást az előadó, Szüts László, az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa. — Mindeki megszólal ugyanis nyilvános helyen, ha másutt nem, hát a közértben, áruházban. Fontos tehát, hogy alapvető nyelvi kultúrája legyen, szépen és szabatosan közölje gondolatait. Még fontosabb, hogy a munkahelyi értekezletek felszólalói, de főleg az előadói beszéljenek világosan, pontosan, közérthetően. A legjobb mester a gyakorlat, de megtanulhatók a retorika szabályai könyvekből is. Nagyszerű segítőtársa lesz a szónokoknak az idei könyvhéten a hazánkban először megjelenő szinonimaszótár. p. r. z.