Magyar Hírlap, 1978. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-03 / 102. szám
2 1978. MÁJUS 3. SZERDA NEMZETKÖZI POLITIKA ( fnf )MagYAR Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL Síje iNcUr Jjork (Ermen Byron Hove fekete bőrű igazságügyminiszter eltávolítása a rhodesiai átmeneti kormányból, újult erővel hívja fel a figyelmet arra a tényre, mennyire érintetlenül hagyta a „belső rendezés” a fehérek malmát Rhodesiában, a egyúttal egyre kevésbé teszi hihetővé, hogy az új kormánynak sikerül a fekete többség törvényes szószólójaként megszerezni magának a nemzetközi elismerést — írja keddi számában az amerikai lap. A Byron Howe-botrány szombaton robbant ki Salisburyben. A harmincnyolc éves politikus csupán néhány héttel ezelőtt tért vissza száműzetéséből Rhodesiába, hogy Muzorewa püspök (a belső megállapodást aláírók egyike) meghívására igazságügy-miniszterként foglaljon helyet az átmeneti kormányban. Első megnyilatkozásaként mélyre ható, az ország fekete többsége érdekeinek megfelelő változtatásokat követelt a fehér telepesek kezében levő rendőrségi apparátusban és a bíróságokon. Válaszként a három afrikai megalkuvó politikusból — Sitholéból, Chirauból, Muzorewából — és Jan Smithből álló „végrehajtó tanács” (az átmeneti kormányt ellenőrző szerv) menesztette Hove-t, aki még aznap Angliába utazott, azzal a kijelentéssel búcsúzva Rhodesiától, hogy a belső megegyezés nem más, mint csalás. Hove felmentése különösen nehéz helyzetbe hozta Muzorewa püspököt, hiszen Hove az ő híve, és a Muzorewa által vezetett Egyesült Afrikai Nemzeti Tanács tagja volt. Muzorewa egyébként azt állítja, hogy nem volt jelen a végrehajtó tanács szombati ülésén. npflBAfl Fasiszta szervezetek a monopoltőke pórázán Leonyid Brezsnyev interjúja nyugatnémet lapban( OtfCHy-fr) A bizalom egyensúlyát akarjuk (TASZSZ) A Vorwurst, a Német Szociáldemokrata Párt hetilapja interjút közöl Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökével, NSZK- beli látogatása alkalmából. Leonyid Brezsnyev kiemelte, hogy a két ország kapcsolatainak jó távlatai vannak, természetesen abban az esetben, ha fejlesztésük útjába nem gördítenek mesterséges akadályokat. Elismeréssel nyugtázta azt a nagy érdeklődést, amellyel küszöbönálló NSZK-beli tárgyalásait, Walter Scheellel, Schmidt kancellárral és Willy Brandttal esedékes találkozóit várják. Az NSZK-hoz fűződő kapcsolatok — mondotta Brezsnyev — szerves részét alkotják a Szovjetunió általános és lényegében az egész világra kiterjedő kapcsolatrendszerének, méghozzá igen fontos részét, amelytől nagymértékben függ az egész európai helyzet, s amely érzékeny mutatója a nemzetközi enyhülés, az európai és Európán túli békés egymás mellett élés helyzetének. Nyugat-Berlin kérdéséről a szovjet vezető megállapította: amellett vagyunk, hogy Nyugat- Berlin ne maradjon fehér folt az európai enyhülés térképén. Egyelőre azonban még gyakran kerülünk szembe olyan kísérletekkel, hogy megkerüljék a négyhatalmi megállapodást. A nyugatnémet hetilap tudósítója utalt azokra az NSZK-beli aggodalmakra, amelyek szerint a Szovjetunió állítólag tovább növeli katonai potenciálját. Leonyid Brezsnyev ezeket az állításokat tendenciózusoknak és félrevezetőknek minősítette. Nem helytállóak a szovjet „fölényről” hangoztatott állítások sem. Mindkét félnek hozzávetőleg 980 ezer főnyi hadserege állomásozik Közép-Európában. Természetes, hogy ez az egyensúly nem jelent teljes egyenlőséget, hisz a fegyveres erők struktúrája egymástól eltérő. Általánosságban azonban Európa egészét tekintve, kétségkívül létezik katonai egyensúly. Ami ennek az egyensúlynak a szintjét illeti, mód van annak csökkentésére anélkül, hogy maga az egyensúly bármely irányban megbillenne. Leonyid Brezsnyev ismételten elutasította azt az állítást, hogy a Szovjetunió „első csapást” készül mérni a másik félre, s saját polgári védelmének erőteljes fejlesztésével kívánja elkerülni a megtorlást. A Szovjetunió nemcsak, hogy nem gondol „az első csapásra”, ellenkezőleg, hivatalosan javasolta az európai biztonsági értekezlet valamennyi részvevőjének, köztük az Egyesült Államoknak, írjanak alá megállapodást, hogy nem alkalmaznak egymás ellen elsőnek nukleáris fegyvert. Azok, akik most Nyugaton „szovjet katonai veszélyről” beszélnek, feltehetőleg egészen másra gondolnak. Nem akarnak belenyugodni a katonai erők hozzávetőleges egyensúlyába és fölényt próbálnak kieszközölni a maguk számára. Ez pedig veszélyes, mivel új, féktelen fegyverkezési hajszára ösztönöz és katonai kalandokkal fenyeget. A Szovjetunió a leghatározottabban ellenzi a „félelem egyensúlyát”! A bizalom egyensúlya mellett foglal állást. Éppen ezért javasolja olyan állhatatosan, hogy mélyítsék el az enyhülést, emeljék a nemzetközi együttműködés színvonalát, fáradhatatlanul kutassák a fegyverkezési hajsza beszüntetéséhez, majd a leszereléshez vezető hatékony utat. Brezsnyev végezetül kijelentette, hogy a Szovjetunió bármely pillanatban kész megállapodást aláírni Bécsben a fegyveres erők és a fegyverzetek szintjének 5— 10—20, vagy akár 50 százalékos csökkentéséről. Ezt azonban becsületes módon kell végrehajtani, oly módon, hogy ne bontsák meg az erőviszonyokat. „Nem szorít a határidő" . Cyrus Vance nyilatkozata a SALT-ról (MTI) Cyrus Vance amerikai külügyminiszter vasárnap a SALT-tárgyalások folyamatosságát hangsúlyozta. A CBS tv-nek adott nyilatkozatában Leonyid Brezsnyevre hivatkozott, aki szerint mindkét országnak feladata, hogy további erőfeszítéseket tegyen a hadászati fegyverzetkorlátozási tárgyalások sikeréért. A megbeszélések folytatódnak a két küldöttség között Genfben, majd (május végén) a két külügyminiszter között, amikor Andrej Gromiko az ENSZ-közgyűlés leszerelési ülésszaka alkalmából New Yorkban tartózkodik. E tárgyalások után tűnik majd ki, marad-e olyan kérdés, amelynek megoldása csúcstalálkozót igényelne a két nagyhatalom vezetői között — mondotta ebben az összefüggésben Cyrus Vance. Cyrus Vance tv-interjújában, szakítva a korábbi amerikai gyakorlattal, kitért minden kérdés elől, amely a SALT-tárgyalások egyes gyakorlati kérdéseire, egy jövendő szerződés amerikai belpolitikai fogadtatására vonatkozott. Jó, szilárd egyezményre törekszünk, amely fenntartja vagy növeli az Egyesült Államok és szövetségesei biztonságát — mondotta. Nem szorít határidő. Miután befejeztük a tárgyalásokat, feltárhatjuk majd a feltételeket, mert azok megfelelnek nemzeti érdekünknek — célzott a külügyminiszter az amerikai törvényhozásban várható vitára, ellenállásra mindenfajta amerikai—szovjet megállapodással szemben. / Mikronézia i Szabad csatlakozás? AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK KÜLÜGYMINISZTÉRIUMA bejelentette: „elvi megállapodást” írtak alá a csendes-óceáni Mikronézia vezető képviselőivel. A megállapodás alapján a több mint kétezer kis sziget országa „szabadon csatlakozhat” az Egyesült Államokhoz, amely „teljes felelősséget vállal és döntő szerepet kap Mikronézia védelmében és a szükséges katonai objektumok létesítésében". Más szavakkal: Washington jogi alapot teremtett ahhoz, hogy megőrizze osztatlan uralmát abban a térségben, ahonnan a Csendesóceán medencéjét. Óceánia más körzeteit s Ázsia partjait is ellenőrizheti. Az amerikai szárazföldtől 10 000 kilométerre fekvő Mikronézia szigetei 8 millió négyzetkilométeren emelkednek ki a Csendes-óceánból. Nagyjából ekkora az Egyesült Államok egész területe. A 115 ezer lakosú mikronéz szigetvilág szárazföldi összterülete viszont akkora sincs, mint az USA legkisebb szövetségi államáé, Rhode Islandé. A térség fontosságát — bár gazdasági jelentősége a régebben felfedezett, de csak a legutóbbi időkben kitermelni kezdett ásványkincsek (nikkel és foszfát) miatt egyre nő — elsősorban stratégiai helyzete jelenti. A második világháborúban (amitoorra a korábbi spanyol, majd német gyarmat Japán gyámsága alá került), a szigetek ugródeszkául szolgáltak a Fülöp-szigetek, Indonézia, Új-Guinea meghódításához és a Pearl Harbor elleni japán támadáshoz. Innen startolt a Hirosimának szánt atombombával egy amerikai B—29-es gép, negyed századdal később innen szálltak fel a Vietnamot bombázó B—52-esek. Érthető, hogy az Egyesült Államok mindent elkövet, hogy állandósítsa katonai, politikai és gazdasági ellenőrzését Mikronézia felett. MIKRONÉZIÁT AZ ENSZ 1947-ben rendelte amerikai gyámság alá, azzal a megbízással, hogy az USA „gazdasági, szociális és kulturális téren fejleszsze és tanítsa meg önkormányzatra”. Igaz, hogy Washington — az ENSZ sürgetésére — mezőgazdasági szakértőket, tanítókat, orvosokat vitt a szigetekre, fiatal mikronéziaiakat küldött amerikai iskolákba, a gazdaság fejlesztésével azonban vajmi keveset törődött. Sokkal fontosabb volt számára, hogy Mikronéziát bevonja az Alaszka és Ausztrália közötti védelmi övezetébe, felvonulási területté tegye az ázsiai partokkal szemben. Mielőtt az Egyesült Államok aláírta a részleges atomcsendegyezményt, számos atomfegyver-kísérletet folytatott a térségben. Azóta a szigeteken katonai célú kikötőket repülőtereket támaszpontokat létesítettek. A Mariana-szigetek legdélibb részén, Guam-szigetén haditengerészeti támaszpont van az atommeghajtású Polaris tengeralattjárók részére. (Guam egyébként a Mariana-, a Marshall- és a Karolina-szigetekkel ellentétben, nem gyámsági, hanem amerikai terület, lakói amerikai állampolgárok, bár az elnök- és kongresszusi választásokon nem vesznek részt.) A jelenlegi „elvi megállapodásokkal” végződött tárgyalásokra az Egyesült Államokat a területre vonatkozó ENSZ-gyámsági szerződés lejárta késztette. Washington a gyámság idejének 1981-ig történő meghosszabbítását kérte, s az a szándéka, hogy az ENSZ ide vonatkozó gyámsági rendelkezéseit kijátszva, ezutánra kiépítse teljes felügyeletét a szigetek felett. 1976 végén megalakították az Észak-Mariana-szigetek közösségét, amely egy homályos körülmények között megtartott népszavazás után — Puerto Ricóhoz is hasonlóan — „szabadon társult” az Egyesült Államokkal, „önálló” , kormánya pedig haladéktalanul tárgyalásokat kezdett a Pentagon illetékeseivel a kísérleti bázisok további fenntartásáról. Washington további erőfeszítései arra irányultak, hogy az Észak- Mariana-szigetek után az egész Mikronéziát rávegye a ..szabad csatlakozásra”. A most aláírt elvi megállapodásból úgy tűnik, az USA-nak sikerült Mikronéziára kényszerítenie akaratát. A „SZABAD CSATLAKOZÁSNAK” azonban lehet még akadálya. Az úgynevezett Dél-Csendes-óceáni Bizottság (SPC), amelynek az alapító tagok — USA, Anglia, Franciaország, Ausztrália — mellett olyan új tagjai is vannak, amelyek az Óceánia térségében levő katonai bázisok felszámolását, a térség dekolonializálását, a szígetek és szigetcsoportok teljes függetlenségét követelik. Ezek az országok, mint Pápua-Új-Guinea, a Fidzsi-szigetek, Nyugat-Szamoa, Nauru, az SPC múlt évi ülésszakán a szervezet tevékenységének felülvizsgálatát, a fentebbi követeléseknek megfelelő új alapokmány kidolgozását sürgették. Ezeknek a törekvéseknek Mikronéziában is van talaja, s nem elképzelhetetlen, hogy a Pentagon és a mikronéziai vezetők legutóbbi megállapodása e törekvések híveit a szigetvilágban, sőt egész Óceániában erőteljesebb mozgásra késztetik. ■ Arató Gábor Namibia's kérdés Az NSZ plenáris bizottság határozata (Reuter, ADN) Az ENSZ-közgyűlés Namíbiával foglalkozó rendkívüli ülésszaka által a namíbiai kérdés vizsgálatára létrehozott plenáris bizottság kedden 88szavazattal ellenszavazat nélkül — 16 tartózkodás mellett — elfogadta a Namíbia tanácsának azt a javaslatát, hogy léptessenek életbe gazdasági szankciókat, beleértve olajszállítási tilalmat a fajüldöző dél-afrikai rendszer ellen. A most elfogadott határozat nem veszi figyelembe az öt nyugati állam rendezési javaslatait, tekintettel arra, hogy az ENSZ nem adott megbízást a tárgyalásokra. A dokumentum ugyancsak figyelmen kívül hagyja a pretoriai kormány és a délnyugat-afrikai népszervezet (MVAPO) válaszait is. A határozat felszólítja a világszervezet valamennyi tagállamát, hogy tartózkodjék minden olyan rezsim elismerésétől, illetve a vele való együttműködéstől, amelyet a pretoriai kormány Namíbia népének nyakára ültetne. Ugyancsak sürgeti a határozat, hogy a tagállamok szüntessenek be minden közvetlen vagy közvetett konzultációs együttműködést a Dél-afrikai Köztársasággal és tartózkodjanak a nukleáris együttműködéstől. A brit vezérkari főnök pekingi szovjetellenes beszédének visszhangja (MTI) Sir Neil Cameron légimarsall, brit vezérkari főnök Kínában elmondott beszéde, amelyben a két ország „közös ellenségének” nevezte a Szovjetuniót, heves politikai vihart robbantott ki Angliában. Dr. David Owen külügyminiszter Birminghamben védelmébe vette a vezérkari főnököt és hangsúlyozta, hogy Cameron az ő tudtával és jóváhagyásával utazott Kínába. A külügyminiszter úgy vélekedett, hogy a beszéd „nem idegeníti el a Szovjetuniót” Angliától, hiszen a látogatás célja az angol—kínai együttműködés bővítése, , és Cameron „tiszteletnek örvendő személyiség”. A munkáspárti baloldal ezzel szemben a vezérkari főnök leváltását és haladéktalan kormánynyilatkozatot követelt. Callaghan brit miniszterelnök kedden a parlamentben elhangzott beszédében elhatárolta magát Cameron szélsőséges kijelentéseitől. Azzal próbálta megnyugtatni a felháborodott fr Munkáspárti képviselőket,, hogy Cameron kijelentését ,,rögtönzésnek” és „kérdésre adott válasznak” minősítette. Ugyai Raschler leszögezte: a brit külpolitikát a kormány szabja meg, és Cameronnak, mint vezető katonai személyiségnek, támogatnia kell ezt a politikát. Hozzáfűzte: Cameron nyilatkozata nem jelenti, hogy változás vagy módosulás történne Nagy-Britanniának Kínához, illetve a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolataiban.