Magyar Hírlap, 1978. augusztus (11. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-01 / 179. szám

. fÉft) |[B­­ 2 1978. AUGUSZTUS 1. KEDD NEMZETKÖZI P (1) l­I­T­I­K­A MISGYŐR HÍRLA­P KÜLFÖLDI LAPOKBÓL npflBAfl Az el nem köte­lezett országok külügyminiszte­reinek vasárnap véget ért belgrádi találkozójáról ír hétfői számában a moszkvai Pravda. A belgrádi fórumon részt vevő országok megerősítették, hogy hűek az el nem kötelezett mozga­lom alapelveihez, s mindenek­előtt az imperializmussal, a neo­­kolonializmussal, a fajüldözéssel, a hegemónia­­ és a kizsákmányo­lás valamennyi formájával való szembenálláshoz. A mozgalom egysége és szolidaritása megszi­lárdításának szükségességéről szólva, több szónok felhívta az el nem kötelezett országokat, fej­lesszék együttműködésüket ter­mészetes szövetségeseikkel, a szo­cialista országokkal és más hala­dó erőkkel. Az általános vitában az enyhü­lés elmélyítésével, a fegyverkezési hajsza megfékezésével kapcsola­tos kérdések foglalták el a köz­ponti helyet. A konferencián két fontos do­kumentumot fogadtak el: politi­kai nyilatkozatot, valamint az el nem kötelezett és a fejlődő or­szágok együttműködésének akció­­programját. A nyilatkozat emlé­keztet az el nem­ kötelezettek mozgalmának fokozódó jelentősé­gére, hangsúlyozza az imperializ­mus, a gyarmatosítás, a neokolo­­nializmus, a fajüldözés, a cioniz­mus elleni aktívabb harc szüksé­gességét, s elítéli a kizsákmányo­lás és az idegen uralom vala­mennyi formáját. A belgrádi fórum résztvevői síkraszálltak a nemzetközi enyhü­lésért, a biztonság megerősítésé­ért, a leszerelésért. A mozgalom legfontosabb feladatai közé sorol­ták az új nemzetközi gazdasági rendért, az el nem kötelezett or­szágok együttműködésének foko­zásáért folytatott harcot Vorwärts Carter mutatványai Rhodesiai agresszió Mozambik ellen (AFP, AP, Reuter) A rhodesiai hadsereg egységei vasárnap újabb agressziót követtek el a szomszédos Mozambik területe ellen. Mint a rhodesiai hadsereg főparancsnoksága hivatalosan közölte, több rajtaütésszerű tá­madást intéztek a Zimbabwe Hazafias Fronthoz tartozó ZANU szervezet kiképző táborai ellen. A Salisburyben kiadott közle­mény a megszokott hangnemben és indoklással „bizonyos terro­rista-támaszpontok elleni önvé­delmi hadműveletről” beszélt. A rhodesiai fajüldöző- rendszer utoljára tavaly indított ilyen jel­legű támadást egyes mozambiki körzetek ellen. Akkor nyilvánva­lóvá vált, hogy a fegyveres raj­taütéseik célpontjai nemcsak a zimbabwei gerillák támaszpontjai voltak, hanem menekülttáborok is. Hétfő esti jelentések szerint a rhodesiai hadsereg egységei hét­főn is folytatták agressziójukat a szomszédos Mozambik területe ellen. Salisbury szerint a táma­dás célja az, hogy „megfékez­zék” a zimbabwei gerillák mo­zambiki támaszpontból folytatott tevékenységét. Képviselőházi kihallgatásokat tartanak a Kennedy- és King-gyilkosság ügyében (UPI, AP, Reuter) Az amerikai képviselőháznak a Kennedy- és a King-gyilkosság kivizsgálására létrehívott bizottsága vasárnap öt ember fényképét, illetve úgyne­vezett robot képét közzétéve, fel­szólította az amerikai lakosságot, hogy segítsenek azonosítani a sze­mélyeket. A testület közleménye hangsúlyozza: noha nem gyanú­sítják az öt személyt azzal, hogy közük volt akár Kennedy elnök, akár Martin Luther King polgár­jogi vezető meggyilkolásához, de mindenféleképpen érdekeltek a velük való kapcsolat felvételében, mert segítségükkel talán új té­nyek kerülnének napvilágra a két merényletről. A bizottságot két évvel ezelőtt alapították azzal a feladattal, hogy vizsgálja felül az eddigi nyo­mozati adatokat, illetve azokat az állításokat, amelyek szerint Ken­nedy és King összeesküvés áldo­zata lett A képviselőház bizottsága most augusztustól kezdődően négy hó­napon­­keresztül kihallgatásokat tart a két gyilkosság ügyében. A testület előtt megjelenik a jelen­leg börtönbüntetését töltő Ray is. ------------. CM Albán válasz Peking jegyzékére (MTI) Az Albán Munkapárt központ lapja, a Zeri i Popullit vasárnap nyilvánosságra hozta azt a levelet, amelyet az albán párt központi bizottsága és az albán kormány intézett július 29-én a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságához és a kí­nai kormányhoz. . . A több, mint tizenötezer­ ,sza­­vas levél válasz a kínai külügy­­minisztérium július 7-i jegyzéké­re, amelyben a kínai fél fel­mondta az Albániának nyújtott gazdasági és katonai segítséget. Az albán vezetők az egyolda­lú kínai lépéssel kapcsolatban egyebek között kifejtik: „Ezzel, az Albániával szemben elkövetett hitszegő és ellenséges aktussal gátlástalanul felbontották a két ország között megkötött hivata­los megállapodásokat, brutális és önkényes módon megsértették az alapvető nemzetközi szabályokat és normákat, károsítani próbál­ják országunk gazdasági és vé­delmi képességét”. A levél szerint a kínai vezetés eltávolodott a marxizmus-leni­­nizmustól és a proletár interna­cionalizmus elveitől, s összeját­szik, az amerikai imperializmus­sal, a nemzetközi burzsoáziával és reakcióval, „imperialista szu­perhatalom akar lenni". Az­ al­bán párt szerint a maoista „há­rom világ elmélet” opportunis­ta, revizionista és anarcho-szin­­dikalista nézetek és tételek ek­lektikus vegyüléke. Az albán párt a maga formálta világkép­nek megfelelően kifejti, hogy most már egyedül Albánia fogja továbbra is magasra tartani a marxizmus—leninizmus tanításá­nak zászlaját. Az APN hírmagyarázója írja TV­W A szovjet gazdaság növekedése AZ ELMÚLT FÉLÉVBEN a szovjet ipari termelés, az előző év azonos időszakához viszonyít­va, a tervezett 4,5 százalék helyett 5,2 százalékkal növekedett. A vi­lág ipari termelésének egyötödét biztosító Szovjetunió számára ez jó mutatószám. Hat hónap alatt a Szovjetunió­ban 600 milliárd kilowattóra vil­lamosenergiát termeltek (többet, mint az egész 1968-as évben), a kőolaj-kitermelés (beleértve a gázkondenzátumot is) 279 millió tonna, a gázkitermelés pedig 183 milliárd köbméter volt. Az első félévben 75,5 millió tonna acélt olvasztottak, többet mint a világ bármely más országában, 362 mil­lió tonna szenet bányásztak, 50,3 millió tonna műtrágyát, 381 mil­lió pár bőrcipőt, 394 millió négy­zetméter gyapjúszövetet gyártot­tak. Az első félévben a gazdaság mezőgazdasági ágába beruházott összegek 14,1 milliárd rubelt tet­tek ki. A mezőgazdaságban dol­gozók 127 ezer teherkocsit, 182 ezer traktort, 53 ezer gabonakom­bájnt, valamint sok más gépet és felszerelést kaptak az államtól. Legnagyobb ütemben azok a hagyományos ágazatok fejlődtek, amelyektől elsősorban függ az or­szág egész gazdaságának fejlődé­se. A számítástechnikai berende­zések gyártása 20 százalékkal, az automata műszereké és berende­zéseké 13 százalékkal, a gépgyár­tás valamennyi ágának termelési volumene pedig 9 százalékkal nőtt. Ám nem mindenütt, alakultak ilyen jól a dolgok: az ipar egé­szének pozitív eredményei mellett egyes vállalatok több mutató te­kintetében nem tudtak megbir­kózni a feladattal, egyebek kö­zött a tervezettnél kevesebb kén­savat, vasúti teherkocsit, előre gyártott vasbetonelemet és né­hány más termékféleséget gyár­tottak. A lemaradás ugyan jelen­téktelen, de a lemaradásért fele­lős gazdasági vezetők nem kerülik el a szigorú felelősségre vonást. AZ EGYIK FŐ FELADAT a beruházások hatékonyságának nö­velése. A hetvenes években a Szovjetunió a világ legnagyobb építkezési területévé vált. Csupán 1978 első felében több mint 26 milliárd rubel értékű állóalapot — különböző létesítményeket — helyeztek üzembe, az összes be­ruházások összege pedig 48,3 mil­liárd rubelt tett ki. (A rubel a jú­liusi hivatalos árfolyam szerint csaknem 1,5 USA dollárral egyen­lő.) Ilyen méretek mellett még a jelentéktelen hibák is jelentős veszteségeket okozhatnak. Az épí­tőket nemegyszer érte kemény kritika. Ez az „orvosság” ugyan korántsem édes, de hatása két­ségtelenül jónak mondható: ja­vult a beruházási létesítmények építése. Az építőkre még mindig nagy munka vár. Az elmúlt félévben a szovjet állam egészségvédelemre, oktatás­ra és az emberek más szociális szükségleteinek a kielégítésére több mint 50 milliárd rubelt for­dított. (Az ötéves terv első két és fél évében csaknem 25­1 milliárd rubelt.) Az országban bevezették a kö­telező középfokú oktatást. Ez azt jelenti, hogy minden szovjet gyer­mek számára kötelezővé vált a középiskola elvégzése. Csupán ebben az évben több mint, 5 mil­lió fiatal részesült középfokú kép­zésben, a szakközépiskolát 1 mil­lió 200 ezer, az egyetemet 800 ezer diák fejezte be. Az ötéves tervidőszak feléig a Szovjetunióban több mint 5 mil­lió lakás épült. A lakások főleg állami költségvetésből épülnek, s a családok — az igénybejelentés sorrendjében — ingyen kapják azokat. AZ UTÓBBI KÉT ÉS FÉL ÉVBEN — a két évtized folya­mán már ötödik alkalommal — felemelték a legalacsonyabb mun­kabéreket. A dolgozók számos ka­tegóriájánál emelkedett a nyug­díj, a Szibériában és Távol-Kele­ten élők számára újabb kedvez­ményeket állapítottak meg. A munkások és az alkalmazottak havi átlagos fizetése — az előző év azonos időszakához viszonyít­va 1­3,4 százalékkal növekedett, a kolhoztagok munkabére pedig 5 százalékkal. A tizedik ötéves terv első felé­ben szemmel láthatóan nőtt a Szovjetunió gazdasági poten­ciálja. Gennagyij Piszarevszkij A kulcskérdést homályban hagyták Namíbia menetrendje A KULCSKÉRDÉSBEN, a Wal­wis-öböl hovatartozásában­­ döntött csütörtökön este a Bizton­sági Tanács, amikor kimondta: Namíbia (korábbi nevén Dél­nyugat Afrika) területi integritá­sát és egységét a mélytengeri ki­kötő és környéke vissza­csatolásá­val kell biztosítani. A körzetet a pretoriai kormány tavaly augusz­tusban kormányrendelettel nyil­vánította Dél-Afrikához tartozó­nak. Az alig egyesztendős, egyol­dalú és jogilag semmiképp alá nem támasztható döntéshez most úgy ragaszkodik Vorster kormá­nya, mintha valóban történelmi jogot formálhatna az öböl vidé­kéhez. Vorster a BT-határozatot kapásból elutasította. A Biztonsági Tanács öt nyugati tagállama mintem­ másfél éve kí­sérletezik közvetítéssel a dél-afri­kai kormány és a SWAPO között, amelyet mind az ENSZ és annak számos szervezete, mind az Afri­­kai Egységszervezet a namíbiai Inép egyetlen törvényes képvise­­­lőjeként ismert el. Kétségtelenül engedményre bírták Dél-Afrikát (arroiv kezdetben még tárgyaló­­partnerként sem ismerte el a SWAPO-t). Vorsterék idén április­ban elfogadták az Ötök áthidaló javaslatait. A nyugati közvetítés­sel folyó tárgyalásokat, mint em­lékezetes, az idén májusban az a véres támadás szakította meg, amelyet a dél-afrikai reguláris hadsereg intézett Angola déli ré­szén, Cossiriga térségében a na­­míbiai menekültek táborai ellen. Július elejére azonban sikerült újra tárgyalásokra bírni Dél-Afri­­ka és a SWAPO képviselőit. Hogy a találkozó létrejöhetett Angola fővárosában, ebben a nyugati ötökkel legalábbis egyenlő szere­pet játszottak a térségnel hatá­ros öt frontország: Tanzánia, Zam­bia, Mozambik, Botswana, s főleg a vendéglátó Angola vezetői. Jú­lius 13-ára megszületett a ruandai megállapodás, amely a többségi uralom megteremtésének, Namí­bia függetlenségének néhány alapkérdését tisztázta azzal a fel­tétellel, hogy az eredményt az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé ter­jesztik. E megegyezés sem szólt azonban Walvis-öböl hovatarto­zásáról. (A Nyugatiak véleménye szerint ezt később, egymás között kell tisztáznia Namíbiának, illet­ve a SWAPO-nak a dél-afrikai­ kormánnyal.) A luandai megálla­podást a nyugati Ötök olyan dia­dallal tálalták, mintha egyértel­mű megoldást jelentene vala­mennyi vitatott kérdésben, holott számos nyitott, többféleképpen ér­telmezhető pontot tartalmazott. SAM M­.IOMA, a SWAPO elnöke, aki szervezetének kül­döttségét vezette Luandában, az afrikai állam- és kor­mányfők khartúmi értekezle­tén a „helyére tette Luan­dát". Mit jelent és mit nem jelent a megegyezés? — tette fel a kér­dést. A megállapodás csak az el­ső lépés volt, bizonyos időrend rögzítése és nem befejezés — mondta. Szó volt a függetlenség kikiáltása után megtartandó poli­tikai választásokról is, amelynek azonban — mint Nujoma hangsú­lyozta — még az előkészítésére is csak a megszállás felszámolása után kerülhet sor. Ha majd meg­állapodtunk a részletekben, akkor kezdhetünk a végrehajtáshoz. A nyugati javaslatot — tette hozzá — Dél-Afrika saját értelmezésé­ben fogadta el. Amíg nem születik meg a végérvényes és egyértelmű megoldás, addig folytatjuk a har­cot. Fegyveresen is — jelentette ki a SWAPO elnöke. A luandai megállapodás tehát egyet semmi­képp sem jelent — tűzszünetet. A végleges megoldás elfogadá­sát a SWAPO három feltételhez köti — mondta Nujoma. 1. A Walwis-öböl Namíbia szerves része, s ezt a Biztonsági Tanácsnak kell szavatolnia. 2. A jelenleg 211 ezer főnyi, Namí­biában állomásozó dél-afrikai fegyve­resből a továbbra is ott maradó 1000 fő csak bizonyos feltételek között marad­hat az országban (meghatározott, Na­míbia déli részén fekvő támaszponto­kon) . .1. Az ENSZ kü­lönmegbízottja fele­lősen ellenőrzi az átmeneti időszakot a megszállók kivonása után — ő gon­doskodik a biztonsági intézkedésekről is. BOTHA dél-afrikai külügymi­niszter Luanda után is azt han­goztatta, hogy a Wahvis-öböl nem tárgya a megállapodásnak. Szerinte szükségtelen a meg­egyezés szerinti 5000 ENSZ-ka­­tona, hiszen Dél-Afrika úgyis csak az után csökkenti katonai létszámát Namíbiában, ha teljes a béke, vagyis a háromhóna­pos próbaidő alatt semmiféle in­cidens nem történik (Ha a SWA­PO a harcokat tovább folytat­ja, ez valószínűtlen.) Mokgadem­ Tlhabanello, a SWAPO tájékoztatási titkára szervezete nevében a múlt héten már részletes időrendi tervezetet ismertetett. Eszerint az ENSZ által korábban az év végére meg­jelölt határidő a függetlenség elnyerésére — nem reális. Augusztusban kellene megérkez­nie az ENSZ-főmegbízottnak, hogy kijelölje az 5000 kéksisakos és az ezer polgári ENSZ-ellenőr állomáshelyét. Ezután megszab­nák a választási névjegyzékbe­vétel feltételeit, majd megkez­dődhetne a választási kampány. A jövő év márciusában rendez­nék meg az alkotmányozó nem­zetgyűlési választásokat, április­ban elfogadnák az alkotmányt, amelyről népszavazáson döntené­nek. Ezután alakulhatna meg Namíbia, első­ kormánya, s július —augusztusban­­ kiáltanák ki a függetlenséget. A Biztonsági Tanács múlt heti határozata a Walwis-öböl kulcs­kérdésében — igen fontos. A nyugati Ötök tervét a BT tu­do­­másul vette. E megfogalmazás figyelmet érdemel: az ENSZ nem azonosítja magát vele. S Dél-Af­rika — mint láttuk — több vo­natkozásban elutasítja a SWAPO értelmezését. Ami csakis azért lehetséges, mert az Ötök egyál­talán nem egyértelműen fogal­maztak, sőt megengedhető az a következtetés is, hogy a két szembenálló fél előtt a homályos szövegrészeket kétféleképpen ma­gyarázták (ugyanez történt Rho­desia esetében is). A SWAPO mögött egységesen sorakozik fel az Afrikai Egység­szervezet, mint egész (ahogy a csúcson ezt külön határozatban rögzítették). Waldheim, az ENSZ főtitkára pedig hangsúlyozta, hogy a namíbiai választások sza­bad és demokratikus voltáért az ENSZ felelősséget vállal. A főtit­kár már ki is jelölte különmeg­­bízottját a finn Martti Ahtisaari személyében. Botha külügymi­niszter egyelőre nem járul hozzá e hétre tervezett namíbiai út­jához. a nyugat közvetítő BUZGALMÁNAK nyilvánvaló oka, hogy a Namíbia szinte ki­meríthetetlen ásványkincseiből való részesedését kívánja átmen­teni a függetlenség utánra. De ugyanez a célja Pretoriának is , ezért teszi elkeseredett kísér­leteit befolyása megőrzésére még az utolsó utáni pillanatban is. Sam Nujoma az afrikai csú­cson emlékeztetett rá: 1966 óta a SWAPO a fegyveres harc és a diplomáciai lépések kombinálásá­nak hosszú küzdelmei során be­bizonyította, hogy vállalja a tör­ténelmi felelősséget, és képes a függetlenségi harc vezetésére, a kormányzásra. Ehhez — a Tan­zániában megjelenő Sunday News szavaival — hozzátehetjük: a Namíbia függetlenségére vonat­kozó megállapodás az évtizede hősiesen harcoló SWAPO győzel­me. Molnár S. Edit

Next