Magyar Hírlap, 1978. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-01 / 206. szám

Msgyisz Hulllí N­EMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM 1978. SZEPTEMBER 1. PÉNTEK 3 Washington közvetíteni igyekszik Matagapa — nicaraguai szabad terük! (AFP, AP, DPI, TASZSZ) A nicaraguai Matagalpát megszáll­va tartó több mint 500 diák szer­dán a várost „szabad területnek” nyilvánította. A diákok könnyű fegyverekkel, házi készítésű bombákkal folytatják a védeke­zést a Nemzeti Gárda egyre meg­újuló támadásai ellen. A nicara­­guai polgárháborús eseménysoro­zat keddi csatájában legkevesebb 5 személy vesztette életét, s mintegy 200 sebesültet szállítot­tak a város kórházaiba. Somoza elnök szerdai nyilat­kozatában cáfolta a Matagalpa bombázásáról­­érkezett híreket, ismételten hangoztatta, hogy 1981-ig Nicaragua elnöke kíván maradni és „latin-amerikai kom­munista szervezeteket” vádolt az­zal, hogy hatalmának megdöntés­­ére törnek. Gabriel Chamorro — a január 6-án meggyilkolt nicaraguai új­ságíró, Joaquim Chamorro báty­ja —­ a kolumbiai rádiónak adott szerdai interjújában megerősí­tette a matagalpai bombázások hírét, s beszámolt a harcok rész­leteiről. Az Emberi Jogok Nemzetközi Ligája, valamint a demokrá­ciáért és szabadságért küzdő Amerika-közi társaság szerdán le­vélben tiltakozott Kurt, Waldheim ENSZ-főtitkárnál ,­a Somoza el­nök hadserege által Matagalpa fegyvertelen polgári lakossága ellen intézett bombázások miatt”. Az Egyesült Államok kormá­nya fontolgatja annak lehetősé­gét, hogy közvetítőként lépjen fel a nicaraguai belpolitikai vál­ságban — jelentette be szerdán az amerikai külügyminisztérium. Washington igyekszik érintkezés­be lépni a szembenálló felekkel, hogy tárgyalásokat kezdeményez­zen közöttük. Nyugati hírügy­nökségek szerint a Carter-kor­mány „semleges álláspontra” próbál helyezkedni a nicaraguai válságban, legalábbis eddig hiva­talos állásfoglalást nem hoztak nyilvánosságra a nicaraguai helyzetről. Libanon déli részén jobboldali támadás az ENSZ-erők ellen Az izraeli haderő légi és tengeri provokációi (AFP, UPI, JPL) Korlátozott értékű megállapodás jött létre szerdán az ENSZ libanoni ideig­lenes erői (UNIFIL) és a dél-li­banoni területeket ellenőrzésük alatt tartó jobboldali keresztény fegyveresek között. A megálla­podásban — amely izraeli köz­vetítéssel jött létre — a jobbol­dali fegyveresek parancsnoksága hozzájárult, hogy az ENSZ-kato­­nák teljes mozgásszabadságot él­vezzenek a dél-libanoni keresz­tények ellenőrizte, körülzárt kör­zetek területén és összesen 9 újabb megfigyelőállást foglalja­nak el. A „kéksisakosok” ugyan­akkor csak megfigyelőként és fegyvertelenül mozoghatnak a most átengedett térségben. A megállapodás ellenére a Dél-Libanont ellenőrzésük alatt tartó jobboldali­­ milíciák csütör­tök reggel tüzet nyitottak a kör­zetben állomásozó ENSZ-erők norvég katonáira — adták hírül a délutáni órákban a helyszínen dolgozó sajtótudósítók. A Rasaja al-Fukharban állomásozó „kéksi­sakosok” viszonozták a tüzet, s a tűzpárbaj másfél órán át tar­tott. Két polgári személyt megse­besítettek a jobboldali milicisták golyói. (TASZSZ, Reuter) A Libanon elleni izraeli provokációk folyta­tódnak: izraeli repülőgépek szer­dán behatoltak Libanon légteré­be, s Bejrút fölött elrepülve, hangrobbanást okoztak. Egy palesztin szóvivő csütör­töki közlése szerint a hét elején 25 izraeli hajó közelítette meg a libanoni partokat Makura és Zahrani között — a jelek szerint felderítési szándékkal. A heli­kopterektől kísért hajók felfejlő­­dése a palesztin és a libanoni baloldali egyesített erők elleni iz­raeli támadást megelőző, széles körű előkészületek keretébe il­leszkedik — hangzik a szóvivő­nek a WAFA hírügynökség által idézett jelentése. TASZSZ-értékelés Camp Dávidról Az egyiptomi alelnök egyeztető tárgyalásai Rijadban (Folytatás az 1. oldalról) következményeinek felszámolásá­ra, a közel-keleti probléma olyan alapvető, átfogó­ rendezésére tö­rekszik, amely megfelel a térség minden népe törvényes érdekei­nek. (TASZSZ) Carter amerikai el­nök megerősítette azokat a nyu­gati sajtóban az utóbbi időben megjelent állításokat, amelyek szerint az Egyesült Államok ka­tonai egységeket szándékozik kül­deni a Közel-Keletre, hogy ezek­kel is „szavatolja” az­ Egyiptom és Izrael között előkészítés alatt álló különbéke-meg­állapodást. Idaho állambeli sajtókonferenciá­ján az amerikai elnök kijelentet­te, hogy a küszöbönálló Camp David-i találkozón esetleg javas­latot tesz amerikai csapatok ál­­lomásoztatására a Jordán folyó megszállt nyugati partján és a gázai övezetben. Megfigyelők véleménye szerint az ehhez hasonló tervek megva­lósítása csak oda vezethet, hogy az­ arab területek izraeli meg­szállását amerikai megszállás váltja fel. Nyilvánvaló, hogy a közel-keleti helyzet ettől még csak bonyolultabbá válik, nem­hogy rendeződnék. Mint a The Daily Telegraph című angol lap írja, Egyiptom­nak nem lesz kifogása az ellen, hogy amerikai katonai egysége­ket küldjenek a Jordán-folyó nyugati partjára. A The Wa­shington Post szerint az izraeli kormány „hűvösen fogadta az amerikai elnök ajánlatát”. Izrael úgy véli, hogy hadseregének bármiféle békemegállapodás lét­rejötte után is a megszállt terü­leteken kell maradnia. Az egyiptomi-izraeli különtár­­gyalások jelenlegi állását szerdán megvitatták az egyiptomi nem­zetbiztonsági tanács rendkívüli ülésén. Az Al-Ahram szerint az ülésen Szadat elnök azt erősít­­gette, hogy az egyiptomi küldött­ség Camp Davidben a közel-ke­leti konfliktus átfogó rendezésé­re fog törekedni. Ez egyértelmű mindenfajta „részleges, kétolda­lú, ideiglenes vagy szakaszos” megoldás elutasításával. Megfigyelők felhívják a figyel­met rá, hogy valahányszor újabb egyiptomi—izraeli megbeszélése­ket tartanak, az egyiptomi elnök mindannyiszor kinyilvánítja szándékát a tartós és igazságos közel-keleti béke megteremtésé­re. Ez, a taktika kizárólag arra szolgál, hogy leplezze az egyip­tomi elnök szándékát, hogy az arab népek rovására újabb en­gedményeket tegyen. (MTI) Hoszni Mubarak egyip­tomi alelnök csütörtökön Rijád­ban megkezdte tárgyalásait Fahd herceg szaúd-arábiai trónörö­kössel. Mubarak útjának időzí­tése,­­valamint az a bejelentés, hogy az alelnök a bajram ünnep kezdetéig visszaérkezik Kairóba, arra mutat, hogy az út célja Kai­ró és Rijad álláspontjának egyez­tetése, véleménycsere a Camp David-i amerikai—egyiptomi—iz­raeli hármas csúcsértekezlet előtt. NDK—N­SZK megbeszélések (MTI) Kurt Nier NDK-külügy­­miniszter-helyet­tes és Günter Gaus, az NSZK állandó NDK-beli képviseletének vezetője csü­törtökön Berlinben folytatta megbeszéléseit a mindkét felet érdeklő kérdésekről. A megbe­szélések a tervek szerint szep­tember 11-én folytatódnak, ugyancsak az NDK fővárosában. (ADN) Helmut Schmidt nyu­gatnémet kancellár csütörtökön búcsúlátogatáson fogadta Mi­chael Kohl nagykövetet, az NDK bonni állandó képviseletének ve­zetőjét. Bírálják Nobre da Costát (AFP, MTI) A portugál volt kormányzó pártok — a Szocia­lista Párt és a Demokratikus Centrumpárt (CDS)­— egyre ke­ményebben bírálják Alfredo Nobre da­­Costa párton kívüli szakértőkből álló kormányát, amelyet e héten iktattak be hi­vatalába. A konzervatív CDS közleménye szerint da Costa „korlátlan és ellenőrizetlen hata­lomra” tör. A két párt azért ke­ményítette meg magatartását a kabinettel szemben, mert az új kormányfő beiktatásakor mon­dott beszédében kifejezésre jut­tatta: kormányát egyáltalán nem átmenetinek szánja. Az ETA közleménye (AP, Reuter) Az ETA baszk szeparatista szervezet, politikai szárnya különböző tömegtájékoz­tatási eszközökhöz eljuttatott közleményében csak a Fuenter­­rabiában elkövetett rendőrgyil­kosságot vállalta magára. Mivel a GRAPO korábban két merény­let elkövetését ismerte el, egye­lőre nem tudni, melyik terror­szervezet követte el a hétfői, negyedik gyilkosságot. Az ETA politikai szárnyának közleménye ugyanakkor folyamatos fegyve­res harcot hirdet a spanyol ál­lam ellen, mindaddig, amíg fel nem oszlatják a rendőrséget. Mexikóvárosi merénylet (AP) Ismeretlen fegyveres banditák elrabolták, majd megöl­ték Mexikó washingtoni nagykö­vetének fiát. Rendőrségi tájékoz­tatás szerint öt fegyveres kedd este a mexikóvárosi egyetem mellett, egy fekete Ford-sze­­mélygépkocsiba kényszerítette Hugo Margain Carlost, miután két halálos áldozatot, követelő tűzpárbajt vívott testőreivel. A terrorcsoport 2 millió dollárt követelt a Margain-családtól. Az eddigi jelentésekből nem tűnik ki, hogy a fegyveresek miért vé­gezték­ ki foglyukat. Pozsony: ítélet jóváhagyása (CTK) A Szlovák Szocialista Köztársaság legfelsőbb bírósága szerdán jóváhagyta a pozsonyi területi bíróság három géprabló ellen hozott ítéletét. A tettesek áprilisban kísérletet tettek a Po­zsony—Prága között közlekedő belföldi repülőgép eltérítésére és a pilótát arra próbálták kénysze­ríteni, hogy Majina-Frankfurtba irányítsa a gépet. A géprablókra 6-tól 9 és fél évig terjedő bör­tönbüntetést szabtak ki Londoni vizsgálat (Reuter, AFP) A brit­ kor­mány csütörtökön közölte, hogy vizsgálatot indítanak két angol mam­mut olajtársaság ellen, ame­lyek — sajtójelentések szerint — a Rhodesia ellen életbe lépte­tett ENSZ-szankciók ellenére 1965 decembere után is igen nagy mennyiségű olajat szállítot­tak a Smith-rezsiimnek. A két olajmonopólium a British Petro­leum és a Shell. Megalakul az afrikai újságírók szervezete (ADN) Szerdán befejeződött az afrikai újságírók lusakai kon­ferenciája. A tanácskozás részt­vevői határozatot fogadtak el ar­ról, hogy a közeljövőben megala­pítják a földrész újságíróit tömö­rítő szervezetet. H EMLÉKEZTETŐ­ arminckilenc éve, szeptem­ber elsejé­n, hajnalban, egy már sokszor felidézett pro­vokációs támadással kezdődött az emberiség történelmének minden addigit felülmúló méretű hábo­rúja. Hosszabb háborúkról nem is egyről tudunk. Az emberiség történelme — fejtették ki egyes történészek — nem más, mint a háborúk és a közéjük szo­rult békeidőszakok egymásután­ja. Ezt a kétségtelenül pesszi­mista megítélést támasztották alá azok a számítások, melyek ki­mutatták, hogy írott történel­münk mintegy hatezer évében valamivel hosszabb volt a há­borúsággal eltöltött idő, mint amennyit az emberek békében él­hettek. A történelemből tudjuk: volt hétéves, harmincéves, százéves háború. De olyan véreset, any­­nyi emberáldozatot követelőt, oly rengeteg anyagi értéket megsem­misítőt, mint a 11. világháború, még nem élt át az emberiség. Nagyapáink nemzedéke, mely if­jú felnőttként, vagy még gye­rekfejjel érte meg az első vi­lágégést, nem hitte volna, hogy tehet annál a háborúnál is bor­zalmasabb. A frontot járó kato­nák apokaliptikus történeteket meséltek a gáztámadásokról,, a napokig tartó pergőtüzekről, az á­l­lóh­á­ború­k lövészé­r­oké­let­éről. S ahol a hátország viszonylag sértetlen maradt, ott a katonák családtagjai számolhattak be nél­külözésről, éhezésről, rettegésről. Akik túlélték azt a hatvan év­vel ezelőtt befejeződött háborút, azt remélték, hogy hetedíziglen való unokáiknak sem lesz ré­szük hasonló megpróbáltatások­ban. De még apáink nemzedékének életében bekövetkezett. És rette­netesebb volt, mint amire akár a sokat próbált emberek szá­mítani mertek volna. Európának — a semleges országokat kivé­ve — nem volt olyan állama, olyan népe, amelyen ne gázol­tak volna át az apokalipszis lo­vagjai. Ázsia, Afrika, Ausztrá­lia, Óceánia ugyancsak hadszín­terek területe lett, s csak az amerikai földrész vészelte át vi­szonylagos sértetlenségben a meg­próbáltatások hat évét. Jószerével nem is harminc­kilenc éve kezdődött ez a há­ború. A fasiszta Olaszország már korábban kipróbálta erejét Etió­piában, az ázsiai hegemóniára tö­rő Japán pedig még előbb igye­kezett Kína megtámadásával, Mandzsúria elfoglalásával nyers­anyagokat és felvonulási terüle­tet szerezni magának és tovább hatolni Mongólia felé. Három évig polgárháború dúlt Európá­ban, Spanyolországban is, a fron­tok egyik oldalán a Köztársa­ság hívei és a Nemzetközi Bri­gádok, melyeknek tagjai a világ sok országából érkezett antifa­siszták és baloldaliak voltak, a velük szemben levő oldalon már felsorakoztak a német és olasz fasizmus támogatására számító erők. Talán a spanyol polgárhábo­rú tisztázta legjobban, hogy a közelgő világháborúban milyen politikai erők csapnak össze, mint ahogy árnyékát is előre­vetette, milyen embertelen és népirtó „totális háborúra” lehet számítani. A Szovjetunió hatha­tós támogatásban részesítette a II. világháború kitörése előtti hó­napokban a japán támadás el­len küzdő Mongol Népköztársa­ságot, mint ahogy önkénteseivel a Spanyol Köztársaságot is. A világ első — akkor már több mint két évtizedes múltra visz­­szatekintő — szocialista államá­nak léte minden gondolkodó em­ber számára nyilvánvalóvá tet­te, hogy a háború első számú célpontja a Szovjetunió lesz. Örök tanulság a fasiszta fe­nevadat engedményekkel békít­­gető hatalmak számára, hogy az első támadás mégis őket érte. A történelem tényei ismertek: a II. világháború hat évében öt­venmillió ember halt meg, az anyagi értékek pusztulása min­den mértéket felülmúlt, s a ha­talmas világégést sem Európá­ban, sem a többi földrészen nem lehet kitörölni az emberek em­lékezetéből. Akik átélték a há­borút, még ha gyerekfejjel is, mint a mi nemzedékünk, vagy­­éppen akkor születtek, joggal re­mélhették, hogy a szörnyű szen­vedések és pusztítások hat éve örökös mementó lesz, hogy utó­daink csak képekről ismerik majd a fegyvereket, s hogy olyan lesz számukra egy ágyú, mint a jégbe fagyott masztodonok egy­­egy példánya. De nem így tör­tént. A reakció erőit — ha le­het­ — még az addiginál is job­ban irritálja, a szocializmus ro­hamos térhódítása, az elnyomott népek erősödő felszabadítási mozgalma. A II. világháború be­fejezése óta több mint nyolcszáz kisebb-nagyobb háború tört ki és tart még ma is Földünkön, ve­szélyes válsággócok keletkeztek, és a fegyverkezésre fordított összegek aránya egyre növekszik. Nemcsak a gazdag országok köl­tenek elképesztő összegeket új és új fegyverekre, fegyverrendsze­rekre, hanem a legszegényebbek is, esetenként nemzeti jövedel­mük 20—40 százalékát, miköz­ben a lakosságuk túlnyomó több­sége alultáplált és éhezik. Egy hónappal ezelőtt a Béke­világtanács a világ népeihez fel­hívással fordult, melyben azt ja­vasolta, hogy szeptember elseje legyen a világbéke napja, a né­pek­­békeharcának, a fegyverke­zés elleni küzdelemnek a nap­­ja. Felhívása jelmondatai közt szerepel a népek közti bizal­matlanság és ellenségeskedés mesterséges szításának­­ felfüg­gesztése, a fegyverkezés eszka­lációjának megállítása és a ha­dikiadások csökkentése. Ez a fel­hívás nemcsak a szocialista or­szágok következetes békepolitiká­­jával találkozik, hanem mind­azoknak a véleményével és aka­ratával, akik bíznak az emberi­ség jövőjében. Ma, amikor szinte nap mint nap kapunk hírt a minden kép­zeletet felülmúló tudományos eredményekről, amikor egyre na­gyobb távlatok nyílnak — vagy nyílhatnának — Földünk soka­sodó lakossága előtt, nem feled­kezhetünk meg a harminckilenc évvel ezelőtti napról Emlékez­tetőnek kell lennie és intő jel­nek, mert a világ jelenlegi fegy­verkészlete akkorára nőtt, hogy vele többszörösen el lehetne pusz­títani bolygónkat. De hogy ez ne történhessen meg, azért nem­csak szavunkat emeljük fel: te­szünk is érte. KENESSET ANDRÁS Qb ♦ A műszaki együttműködésről A fejlődő­­országok tanácskozása (Folytatás az I. oldalról) technológiával összefüggő kérdé­sekről. A főtitkár beszédében óva in­tett attól, hogy a műszaki támo­gatás vagy a segélyek eltereljék a fejlődő országok figyelmét anyagi és emberi erőforrásaik mozgósításáról, a helyi kezdemé­nyezések fontosságáról, de atttól is, hogy a technológia behozata­lával „túlzott és egyoldalú füg­gőségbe” kerüljenek. „A fejlett országok jelentős szerepet tölte­nek be a műszaki együttműkö­désben. Részvételükkel hozzájá­rulnak a világ egészének gazda­sága fejlődéséhez, ugyanakkor maguk is előnyökhöz jutnak az együttműködés révén.” — mon­dotta Waldheim. Jorge Videla argentin államfő üdvözlő beszédében sürgette a nemzetközi hitelek feltételeinek enyhítését és javasolta, hogy a fejlődő országok közötti műsza­ki együttműködés elősegítésére hozzanak létre különleges ala­pot.

Next