Magyar Hírlap, 1978. november (11. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-01 / 258. szám

2 1978. NOVEMBER 1. SZERDA NEMZETKÖZI POLITIKA (oTS -1/2 1) Magyar Hírlap KÜLFÖLDI LAPOKBÓL mai Afl mm M mm mm mm mm Az SZKP KÖZ-n Pfl El* N p°nü lapja, a INIII Pravda, a hadászati tárandófegyverzetek korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalásokhoz fűz kora-Régóta köztudott, hogy mihelyt lehetőség kezd körvonalazódni a fegyverkezési hajsza megfékezésére, a nyugati katonai-ipari komplexum azonnal össztüzet zúdít a még létre sem jött megállapodásra. Általában ilyenkor tűnnek fel az újabb „felfedezések”, a Nyugat „katonai gyengeségéről”, vagy a Szovjetunió fegyveres erőinek „fenyegető növekedéséről”. Ez történik napjainkban is, az újabb szovjet— amerikai SALT-megállapodásról folyó tárgyalások idején — mutat rá a lap washingtoni tudósítója. A közelmúltban Moszkvában került sor a hadászati támadó fegyverzetek korlátozásával kapcsolatos szovjet—amerikai megbeszélésekre. A tárgyalások hasznosságát és konstruktív jellegét hangsúlyozva, mindkét fél leszögezte, hogy biztosítani akarja e fontos ügy sikerét, a megállapodás mielőbbi aláírását. Az Egyesült Államok józan gondolkodású körei reménykednek abban, hogy ezek a szándékok valósággá válnak. Ugyanakkor a „héják”, az idejét múlta erőpozíció hívei, más véleményen vannak — írja a tudósító. A háborús pszichózis szítei közé tartozik David C. Jones tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke is, aki fontos helyet foglal el az amerikai katonai vezetésben. Az amerikai kormányzat legmagasabb rangú vezetői állandóan béketörekvéseiket hangoztatják — a tábornok viszont a fegyverkezési hajsza fokozására szólít fel. S mint az U. S. News and World Report című folyóiratból kiderül, a „vörös veszéllyel” kapcsolatos legújabb kampány „elméleti alapja” a nemzetbiztonsági tanács egyik „tanulmánya”. Mindebből kitűnik, hogy az amerikai kormányzat bizonyos körei a nemzetközi légkör elmérgesítésére törekednek — ez viszont megnehezíti a fegyverkezési hajsza megfékezését célzó, kölcsönösen elfogadható megállapodások elérését —, állapítja meg a Pravda tudósítója. A belgrádi Borül Aba egész oldalas OLKr Sülelemző cikkben foglalkozott a jugoszláv termelői és fogyasztói árak ez évi alakulásával. Ez év augusztusában Jugoszláviában az ipari termelői árak 5,2, a mezőgazdasági termelői áraik 6,2, a szolgáltatási költségek 10,4, a kiskereskedelmi árak 8,4, a megélhetési költségek 8,4 százalékkal voltak drágábbak, mint 1977 decemberében. A gyengén és veszteségesen működő vállalatok jelenleg szakadatlan és erős nyomást gyakorolnak az árakra, mivel azok emelése útján akarják megoldani problémáikat — állapította meg a lap. — Ha ez az irányzat folytatódik, akkor a kiskereskedelmi árak az előirányzott 11 százalék helyett 20 százalékkal is megdrágulhatnak. Pillananyilag húsz áremelési igény tanulmányozásával foglalkozik pl. a szövetségi árhivatal. Ezek között olyan is akad, amelyik 20, sőt 50 százalékos áremelés engedélyezését kéri. Ez a helyzet a szabott árakkal. A szabadon alakuló árak pedig gyorsabban szöknek fel, mint az ellenőrizettek. A Borba szerint az infláció üteme közeleg ahhoz a határhoz, amikor komolyan veszélyeztetheti a gazdasági stabilizációs politikát és az e téren elért eredményeket. A nicaraguai diktátor építményének a helyzetképe. Hogyan tovább, Zambia? KENNETH KAUNDA ZAMBIAI ELNÖKÖT, a Nyugat-barátnak ismert politikust, az egyik frontország államfőjét nagyon szorongatják mind az ország külső, mind belső gondjai. Pedig egyike azon kevés afrikai elnöknek, aki a függetlenné válás — Zambia esetében 1964 — óta folyamatosan az ország élén áll. Az idei esztendő talán az elmúlt 14 közül a legnehezebb számára: a gazdaság éppen a választások évében érte el mélypontját, s a napokban intézte a szomszédos Rhodesia eddigi legsúlyosabb támadását Zambia területe ellen. Az első hét független esztendő valódi fellendülést hozott, minthogy az ország valutabevételének 95 százalékát hozó réznek az ára, soha nem látott magasságokba emelkedett. Kaunda kormányzó pártja, az Egyesült Nemzeti Függetlenségi Párt, az UMP országosan széles körű támogatást élvezett. A rézár csökkenésével elmúltak a mézeshetek, romlott az életszínvonal, kevesebbet költhettek fejlesztésre. A növekvő elégedetlenséget lovagolta meg Simon Kapwepwe (előzőleg alelnök), amikor 1971-ben megalakította pártját, az Egyesült Haladó Pártot. Népszerűsége gyorsan növekedett a kézműiparosok és kiskereskedők, a bemba törzs körében és a rézövezetben is. 1972-ben Kaunda elnök betiltotta a pártot, letartóztatta vezetőit, majd alkotmányba iktatták: az UNIP az egyetlen törvényes párt.A csökkenő rézárak mellett a vezetés azonban nem tudott mit kezdeni a növekvő munkanélküliséggel, az alapvető élelmiszerek hiányával. A nyugati segélyek és kölcsönök miatt az ország teljesen eladósodott. A Nemzetközi Valutaalap ez év elején folyósított kölcsönét pedig kemény feltételekhez szabták: le kellett értékelni a nemzeti valutát, a koachát, bér- és foglalkoztatási stopot kellett bevezetni. Több rézbányát bezártak, a termelést csökkentették, hogy megkíséreljék feltartóztatni a rézár csökkenését. A növekvő elégedetlenség sztrájkokban mutatkozott meg. Ilyen körülmények közt tűnt fel az idén is idét a politikában Simon Kapwepwe, hogy az elnökválasztásokon versenyre keljen Kauadával. Egyaránt bírálja békés külpolitikáját. Demagógiában nem szűkölködő programját 14 pontban foglalta össze a nyáron. Elmarasztalja a vezetést a veszteglő, exportra váró réz, az ellátási nehézségek miatt. Ajánlott gyógyszere: visszaadni állami vállalatokat a magántőkének; újraindítani a kereskedelmet Rhodesiával, és használatba venni vasúti szállítását; növelni a gazdasági kapcsolatokat Dél- Afrikáva 1. a Zambiában bázisokat fenntartó ZAPU-t, a Zimbabwei Afrikai Népi Uniót kiutasítani, s vezetőjét, Joshua Nkomót, a Hazafias Front társelnökét ezzel arra kényszeríteni, , hogy egyezzék meg Smith rhodesiai miniszterelnökkel és „belső rendezésének” fekete minisztereivel. Eltekintve attól, hogy a kormánypárt szeptemberi kongresszusán elfogadott alkotmánymódosítással Kapwepwe jelölését lehetetlenné tették,és egyedüli jelöltként Kaundát nevezték meg — az elnököt jobbról támadó politikus fellépése nem maradt teljesen hatástalan, amit az azóta történtek is bizonyítanak. KAUNDA KÜLPOLITIKÁJÁRA kezdettől jellemző a szoros kapcsolat a nyugati hatalmakkal. Mind az amerikai, mind az angol sajtó a Nyugat legmegbízhatóbb afrikai támogatói közé számítja az elnököt, legalábbis e térségben, s alapos okkal. Kaunda folytatta a legtovább a „párbeszédet” a fajüldöző Dél-Afrikával és Rhodesiával, a portugál gyarmatosítókkal. Végül azonban 1973-ban lezárta rhodesiai határát, s tegyük hozzá: a rhodesiai embargó éppen Zambiának okozta a legsúlyosabb anyagi kárt. Kauada a Rhodesiára vonatkozó angol—amerikai kompromisszumos javaslatot kezdettől „az egyetlen ésszerű megoldásnak" nevezte, s azt a legodaadóbban támogatja; az összes érdekelt fél (köztük a „belsők”) részvételével tartandó konferenciáért száll síkra. Mindemellett éppen a nyuggati hatalmakat teszi felelőssé azért, hogy Smith rendszere mindmáig fennmaradhatott. Arra ösztökéli Washingtont és Londont : kényszerítse a többségi uralom megvalósítására Smithéket, és támogassa a függetlenségi harcosokat. Kedvenc érvét az elmúlt években többször megismételte: Ha a Nyugat a fajüldözőket támogatja, „számunkra nem marad más választás, mint a Kelettől kérni segítséget" (nyíltan utalva ugyanakkor valamiféle „szovjet —kubai behatolás” veszélyére). Hasonló érvvel követelt nagyobb katonai támogatást a Nyugattól, a Zambia ellen legutóbb intézett rhodesiai agresszió után is. Kaunda érvelése ezúttal a korábbinál jobban hatott. Londonból pénteken útnak indították az első brit fegyverszállítmányt, főként korszerű légvédelmi eszközöket, köztük rakétákat is, de kezelőszemélyzet nélkül. A zambiai elnök alighanem ezúttal sem gondolta komolyan ,,keleti” segítség igénybevételét, inkább revolverezésnek szánja, egyfajta ijesztgetésnek. Hiszen éppen Kanada kelt ki az ellen, hogy Angola törvényes kormánya kubai segítséget vett igénybe országa egységének megóvására (s emiatt Afrikában az utolsók közt ismerte el Agostinho Neto kormányát). AZ UTÓBBI IDŐK LEGNAGYOBB FELTŰNÉST KELTŐ külpolitikai lépése az volt, hogy október elején közölte: országa újból használatba veszi a rhodesiai vasutakat behozatalának és kivitelének lebonyolítására. Döntéséről előzőleg tájékoztatta a „frontországok” vezetőit, s azt állította: azok „rokonszenvel” fogadták. A valóság azonban az, hogy Nyerere tanzániai és Macuei mozambiki elnök nyomban Lusakába utazott, hogy a döntés visszavonására bírja Kaundát. Sikertelenül. JOGOSNAK TŰNIK tehát — noha Kaunda elnök cáfolja ezt —, hogy a rhodesiai szállítási embargó feloldásával, két hónappal a decemberi választások előtt, az elnökjelöltségre pályázó ellenzéki Kapwepwe vitorlájából akarta kifogni a szelet. Olyan spekulációik is napvilágra kerültek (például a londoni The Economistban), hogy Smith esetleg a vasúthasználat feltételéül szabja: Zambia csökkentse a területén állomásozó zimbabwei szabadságharcosok támogatását. Kaunda azonban többször és nyomatékosan hangsúlyozta: a vasúttal kapcsolatos döntés nem befolyásolja a Hazafias Frontot támogató politikáját. Kétségtelen azonban, hogy Kauada e lépésével bizonyos repedés keletkezett a frontországok egységén. Sajnálatos bizonyítéka ennek a frontállamok államfőinek — azaz csupán négynek — vasárnap befejeződött tanácskozása. A központi vitatéma: Zambia rhodesiai szállításai. Az értekezlet menetére már abból is következtethetünk, hogy Samara Machel egyáltalán meg sem jelent, nem bízva közös álláspont kialakításában, és ilyenre nem utal a kiadott közlemény sem. Kenneth Kaunda, az afrikai politikai élet egyik legellentmondásosabb alakja továbbra is elnök akar maradni. De hogyan tovább? Molnár S. Edit Amerikai vélemények a SALT—II.-ről (TASZSZ) Neves amerikai tudósok, szakszervezeti vezetők, az amerikai közvélemény kiemelkedő képviselői lépnek fel a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról szóló szovjet— amerikai szerződés (SALT—II.) mielőbbi megkötéséért. John Galbraith, ismert amerikai közgazdász a szovjet hírügynökség tudósítójának adott nyilatkozatában elmondotta, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között kötendő megállapodás elengedhetetlen és életbevágóan fontos lépés lenne a béke megőrzése, az ellenőrzés alól kicsúszott fegyverkezési verseny megszüntetése, az esetleges nukleáris katasztrófa megelőzése irányában. Douglas Fraser, az amerikai autóipari munkások szakszervezetének elnöke ugyancsak a TASZSZ tudósítójának kijelentette: a SALT I II. megkötése megfelelne az amerikai nép érdekeinek. Ezért a szakszervezet felszólítja az Egyesült Államok kormányát, hogy tegyenek meg minden szükséges erőfeszítést a meglevő akadályok legyőzésére, sikeresen fejezze be a SALT I II. tárgyalásokat és érje el, hogy a szenátus ratifikálja az új szerződést. (AP, DPA) A Szovjetunió és az Egyesült Államok olyan közel jutott a SALT—II. megállapodáshoz, hogy elképzelhetetlen, miért ne köthetnék meg — jelentette ki hétfői sajtóértekezletén Paul Warnke, az Egyesült Államok fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatalának kedden leköszönő igazgatója. „A SALT —II-nek olyan előnyei lennének” — tette hozzá Warnke, aki eddig a SALT-tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség vezetői tisztét is betöltötte —, „hogy nem látom be, miért szeretné bárki is, ha megkötése elmaradna”. Arra a kérésre, szükséges-e a kérdés magasabb szinten történő újratárgyalása, az amerikai politikus tagadólag válaszolt. A múlt heti moszkvai Gromikov Vance megbeszéléseken teljes egészében áttekintették a témát. Az APN hírmagyarázójaírja Mire jó a neutronfegyver? AZON A NAPON, amikor Vance amerikai külügyminiszter felszólalt az ENSZ-közgyűlés 33. ülésszakának plenáris ülésén és a SALT-megállapodás megkötésének fontosságát hangoztatta, az amerikai szenátus hárommilliárd dollárt szavazott meg új nukleáris fegyverek, közte a neutronfegyverek létrehozására. Az amerikai költségvetés 612 millió dollárt irányoz elő hagyományos nukleáris robbanófejek gyártására, valamint a fokozott sugárzással rendelkező új rendszerek kidolgozására. Az elfogadott törvénytervezet azt az ajánlást tartalmazza, hogy ezt a fegyvert a NATO-országok és a Varsói Szerződés országainak határára telepítsék. A józan ész hangját, a Szovjetunió figyelmeztetéseit tehát nem fogadták meg az amernai kongresszus tagjai, a népek véleményét, a neutronfegyverek európai telepítése elleni tiltakozást pedig fölényesen elutasította a Fehér Ház. A neutron fegyverek gyártásának elhalasztására tett ígéreteket demagóg sakikhúzásokkal kerülik meg. Az amerikai szenátus döntését meglehetősen hosszas — a neutron fegyvert rehabilitálandó propagandahadjárat előzte meg, amely a döntés meghozatala után is aktívan folytatódik. A Pentagon és a NATO propagandája szeretné meggyőzni az amerikai és az európai közvéleményt, hogy ez a fegyver korlátozott hatótávolságú taktikai fegyver, olyan védelmi eszköz, amely nemcsak humánus, hanem el is háríthatja a nukleáris háborút. A neutronfegyver, igazság szerint, nem védelmi fegyver. Nemcsak az ellenséges terület meghódítását teszi lehetővé, hanem az ott élő lakosság elpusztítását is. Ilyen értelemben hatása olyan, mint a gázkamráké és haláltáborokéé, amelyeket a második világháborúban a fasiszták használtak az emberirtásra. Nem tekinthető a korlátozott háború fegyverének sem. Nukleáris korszakunkban „korlátozott” tömegpusztító fegyver egyszerűen nem létezik, hiszen önmagában is teljes képtelenség a korlátozott, háború eszméje. Csupán az érveléssel az enyhülés ellenfelei a nukleáris rakétaöszszecsapás fenyegetését szeretnék csökkenteni a közvélemény előtt. Ezért keltik azt az illúziót, hogy egy háborús konfliktus, akár egy nukleáris rakétakonfliktus, viszonylag kisebb hadműveleti területre korlátozódhat, s abban csak harcászati nukleáris fegyvereket alkalmaznának, kizárólag katonai célpontokra mérve behatárolt csapásokat. AZ ATOMHÁBORÚ NEM SAKKJÁTÉK, amelyben nyugodtan és sietség nélkül át lehet gondolni minden állást. Az atomháborúra nem érvényes semmilyen korábban meghatározott játékszabály. Valószínű, hogy ha elkezdődne, világméretű összecsapássá válna a támadás és a védelem összes elképzelhető eszközének bevetésével. A neutronfegyver olyan agressziós eszköz, amely kiprovokálhatja a korlátlan nukleáris háborút. Az európai társadalom túlnyomó többsége ezért helyezkedik szembe erélyesen a neutronfegyver gyártásával és európai telepítésével. V. Kortunov Washingtoni vendégek Kínában (MTI) Az amerikai sajtó évértesüléseket közölt arról, hogy a Carter-kormány úgy döntött: napirendre tűzi a Kínával való kapcsolatok teljes normalizálását. Értesülések szerint e kérdésekről tárgyal jelenlegkínai látogatásán Schlesinger energiaügyi miniszter is. Schlesingert, aki korábbi republikánus kormányokban a CIA vezetője, illetve hadügyminiszter volt, különös szívélyességgel fogadták Kínában. Ugyancsak most tesz tínai látogatást Bergland mezőgazdasági miniszter, míg Juanita Kreps kereskedelemügyi minisztert is még ebben az évben Pekingibe várják.