Magyar Hírlap, 1979. június (12. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-01 / 126. szám

/ .m JÚNIUSI, PÉNTEK TUDÓSÍTÁSOK Magyar HÍrlap A szovjet párt- és kormányküldöttség csütörtöki programja (Folytatás az 1. oldalról) lelkesedésével, amelyben Lenin a munkához való kommunista vi­szony csíráit látta. Csepel kollektívája képes volt kifejezni azt, ami szinte a leve­gőben volt. Éppen ezért vették át a csepeliek kezdeményezését a testvér­­országokban és ezért in­dulhatott útjára nemzetközi mé­retekben az októberi jubileum tiszteletére hirdetett munkaver­seny. Nagyon jó az, elvtársak, hogy a munkásosztály internacionalista osztály volt és maradt. A Szovjetunió, Magyarország és a többi szocialista ország mun­kássága, a tőkés országok mun­kásmozgalma szinte naponta bi­zonyítja magas fokú internacio­nalista öntudatát, bajtársiasságát, az igaz ügyért harcoló népekkel való szolidaritását Egyik nagy­szerű példája ennek a hős Viet­nam támogatása. Valójában éppen a munkás­­mozgalom internacionalizmusához kötődnek döntő mértékben az emberiségnek a békéhez, a sza­badság, a jóakarat és az igazság eszméinek diadalához fűzött re­ményei. Engedjék meg, kedves elvtár­­sak, hogy átadjam a szovjet dol­gozók szívélyes testvéri üdvözle­tét a magyar munkásosztálynak, minden magyar dolgozónak. Szívből köszöntöm a csepelie­ket, a megérdemelt kitüntetés át­vétele alkalmából. A nagy tapssal fogadott beszéd után az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke átnyújtotta a Csepel Vas- és Fémművek kollektívájának adományozott Októberi Forrada­lom Érdemrendet, véli együttműködését országaink, a szocializmus közös ügyének ja­vára. Leonyid Iljics Brezsnyev, a Az ünnepségen a Magyar Hír­lap munkatársa három csepeli brigádvezetővel beszélgetett. Deák Gyula az öntödéből, a min­takészítő üzemből érkezett. Ép­pen harminc esztendeje dolgo­zik a műhelyben — és tizenkét éve a Jókai brigádban. — Szerszámokat készítünk és javítunk: ha nálunk netalán el­akadna a munka, annak követ­kezménye bizony másutt is mu­tatkozna. Ilyenről­­azonban sze­rencsére szó sincs. Arról már in­kább, hogy számunkra munkanap a szabad szombat és esetleg a va­sárnap is, ha­­ sürgős feladat vár ránk. Ha csak egyetlen ember elhúzná a száját, ha csak egyet­len brigádtag helytelenítené eze­ket a plusz műszakokat, nem ér­nénk el eredményt, így hát mi azt valljuk, hogy a munkából egy emberként vállaljunk részt, ah­hoz igazi közösséget kell terem­tenünk tízegyvalahány emberből. szovjet párt- és kormányküldött­ség és a magyar munkásosztály képviselőinek találkozója hosszan­tartó tapssal ért véget. Ez a közösség sikeresnek bizo­nyuló munkaverseny-vállalásokat tett, újításokat dolgozott ki. Jól érezzük magunkat együtt. Úgy gondolom, a meghívás a mai ün­nepségre elsősorban nem nekem, hanem a brigádnak szólt, s kö­zösségemet ezen az emlékezetes napon nagyon boldogan képvise­lem. Szatmári Józsefné a transzfor­mátorgyárban, a vasmagműhely­ben vezeti a Braun Anna brigá­dot. Csepelszerte híres emberek lettek, amikor 1977-ben megkap­ták a Magyar Népköztársaság ki­váló brigádja kitüntetést. — Kemény a mi munkánk, ke­zünk, lábunk elfárad bele. Súlyos lemezeket emelgetünk és illesz­tünk résekbe. Nemcsak fizikai erőre van szükség, hanem kéz­ügyességre is, és ezt a kettőt ne­héz összhangba hozni. Telnek az évek egymás után, s eszünkbe sincs más munka után nézni. Egyik brigádtagunk — idősebb asszony — könnyebb életet kezd­hetett volna, mert kényelmesebb munkát ajánlottak a számára, itt gyáron belül. Ő tudta, hogy ke­vesen vagyunk, hogy pótolni ne­hezen lehetett volna — így hát maradt. Jómagam Szigetszent­­miklósról járok be Csepelre, im­már tizenhatodik éve. Huszon­nyolc esztendeig itt dolgozott az édesapám, most is idejár a hú­gom, a férje és a sógornőm. Az egész családunk csepelinek szá­mít. Talán ez is segít a munká­ban. Prádel János az, acélmű-huzal­­henger­ében a Kandó Kálmán brigádot irányítja. Fiatalember és ifjú a brigád is, tagjai alig lép­ték túl a harmincat. — Újítókedvünk talán a ko­runknak köszönhető, eddig két­szer nyertük el a tröszt kiváló újító brigádja címet. Egy ember nem sokra megy az ötleteivel, a sikerhez összefogás kell. Most is kísérletezünk: a gázfogyasztás programozásával szeretnénk ener­giát megtakarítani. Pontos megfi­gyelést, türelmet igénylő feladat, talán másfél év is eltelik, míg fölmutathatunk valamit. Kivár­juk. Beszélgetés csepeli brigádvezetőkkel A csepeliek köszönete Az összetartozást, a két nép munkásosztályának testvériségét is kifejező magas elismerésért Ernszt Antal mondott köszöne­tet: " A mai nap kiemelkedő ese­ményként, ünnepként válik ma­radandóvá a Csepel Vas- és Fém­művek történetében, munkáskol­lektívánk, szocialista brigádjaink életében. Vállalatunk több mint 30 ezer dolgozójának, kommunis­táinak, KISZ-es fiataljainak és nyugdíjas munkás-veteránjainak nevében ezúton szeretném tolmá­csolni köszönetünket Leonyid Il­jics Brezsnyev elvtársnak, a szovjet testvérpárt főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnöksége elnökének, s az itt jelenlevő kedves szovjet vendé­gek személyében a Szovjetunió vezetésének, a szovjet emberek­nek azért a megtiszteltetésért, hogy a Csepel Vas- és Fémműve­ket a most átadott Októberi For­radalom Érdemrendben részesí­tette. — A világ első győztes szocia­lista forradalmának 60. évfor­dulóját mi, magyar munkások, dolgozók együtt ünnepeltük a Szovjetunió és a szocialista kö­zösség többi országa dolgozóinak millióival. Együtt, mert 1917 ok­tóbere a nemzetközi munkás­­osztály, szocializmust építő né­peink nagy, közös ünnepe. Büsz­­kék vagyunk arra, hogy a jelen­tős évforduló tiszteletére a szo­cialista közösség országai dolgo­zóinak, a magyar és a szovjet dolgozóknak, munkásoknak, pa­rasztoknak, értelmiségieknek, köztük a csepelieknek részvéte­lével, nagyszerű eredményekkel járó nemzetközi szocialista mun­kaverseny bontakozott ki. Mind­ez tettekben kapcsolta össze, s bizonyította a szocialista hazafi­­ság és a proletár internaciona­lizmus együttes, hatalmas erejét. A most átvett magas kitüntetés­ben mi egész munkásosztályunk, dolgozó népünk tetteinek elisme­rését és nagyrabecsülését is lát­juk. — Nagy öröm és megtisztelte­tés számunkra, hogy ismét sze­mélyesen üdvözölhetjük önt, Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs, Csepel tiszteletbeli törzsgárdatag­­ját, és hogy Öntől vehettük át e magas kitüntetést — mondotta végezetül a nagy múltú gyáróriás pártbizottságának első titkára, majd az ünnepi esemény, a fe­lejthetetlen találkozás emlékéül átadta Leonyid Iljics Brezsnyev­­nek a Csepel Vas- és Fémművek dolgozóinak ajándékát, Somogyi József Kossuth-díjas szobrászmű­vész Martinász szobrának bronz­ba öntött, kicsinyített mását, és a Tanácsköztársaság hírét Ilnin­­hez eljuttató csepeli szikratávíró makettjét. / a­t Gáspár Sándor beszéde A köszönő szavak, a forró kéz­­fogások, a jövőre szóló jókíván­ságok után Gáspár Sándor, a Magyar Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa, négy és fél millió szervezett magyar dolgozó, párt­tagok és párton kívüliek, a fej­lett szocialista társadalmat építő dolgozó népünk nevében köszön­tötte tisztelettel és szeretettel Leonyid Iljics Brezsnyevet, a ked­ves szovjet vendégeket. — A szocialista Magyarország több mint 3 évtizedes történelmé­ben ez a mai ünnepi esemény az első, amikor egy magyar nagy­­vállalatot, annak dolgozóit, mun­kájukat ilyen magas külföldi el­ismerésben, kitüntetésben része­sítik — hangsúlyozta. — Külön öröm és­ megtiszteltetés, hogy ez a kitüntetés az Októberi Forra­dalom Érdemrend, annak a 62 évvel ezelőtti világtörténelmi je­lentőségű eseménynek a nagyra becsült szimbóluma, amely új korszak kezdetét jelentette az emberiség történelmében. Az 1917-es októberi forradalom a magyar munkásosztály számá­ra mindig is sokkal több volt, mint egy kiemelkedő jelentőségű történelmi esemény. A bolsevik párt vezette oroszországi munká­sok és parasztok dicső, forradal­mi tette, ragyogó példája Ma­gyarországon nagyon gyorsan visszhangra, elsőként lelkes kö­vetésre talált. Hatvan évvel ez­­előtt a győztes október tüze lel­kesítette a Magyar Tanácsköztár­saságot, megteremtő forradalmá­rokat, hazafiakat, a magyar mun­­kásokat, közöttük a csepelieket is. 1919-ben az imperialista álla­mok vérbe fojtották az első ma­gyar munkáshatalmat. Miután 1945-ben a dicsőséges Vörös Hadsereg felszabadította hazán­kat is, beteljesedett Lenin törté­nelmi előrelátása, s az első ma­gyar proletárforradalmat követte a győzedelmes második. — Népeink internacionalista szolidaritása, testvéri barátsága az 1917-tel kezdődött korszakfor­máló változások küzdelmeiben kovácsolódott egységbe. Erre, mint közös értékre, féltve őrzött kincsre tekintünk — további erő­sítésére, fejlesztésére, gazdagítá­sára szüntelenül törekszünk. — Nagy öröm és megtisztelte­tés számunkra, hogy az Októberi Forradalom Érdemrendet szemé­lyesen Brezsnyev elvtárs, a szov­jet testvérpárt, a baráti Szovjet­unió vezetője nyújtotta át itt Bu­dapesten. Gratulálunk a csepe­lieknek e magas kitüntetéshez. Ez a mai, ünnepi esemény büszke­séggel tölt el bennünket. Ebben a kitüntetésben a magyar munkás­­osztály, dolgozó népünk, s ország­építő munkája elismerését is lát­juk. Meggyőződésünk, hogy ez a kitüntetés további lelkesedéssel tölti el munkásosztályunkat,a dol­gozó népünket, s újabb sikereket eredményez majd alkotó tevé­kenységében, szocialista hazánk, a Magyar Népköztársaság, a fej­lett szocialista társadalmat építő magyar nemzet felvirágoztatásá­ban, így tovább erősítjük népeink megbonthatatlan barátságát, test­ Díszvacsora a Parlamentben A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa este az Országház vadásztermében díszvacsorát adott a szovjet párt­os kormányküldöttség: Leonyid Iljics Brezsnyev, Andrej Gromi­­ko, Konsztantyin Csernyenko, Konsztantyin Ruszakov, Ivan Ar­hipov, Viktor Dobrik, Vlagyimir Pavlov tiszteletére. f Részt vettek a vacsorán a szovjet nagykövetség diplomatái, az ideiglenesen hazánkban állo­másozó szovjet déli hadseregcso­­port parancsnokságának képvise­lői. A vendéglátókat a vacsorán Kádár János, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél­­ György, Benke Valéria, Biszku Béla, Gáspár Sándor, Huszár István, Maróthy László, Nemes Dezső, Németh Károly, Óvári Miklós, Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának, tagjai, Brutyó János, az MSZMP Köz­ponti Ellenőrző Bizottságának el­nöke, Borbély Sándor, Gyenes András, Győri Imre, Havasi Fe­renc, Korom Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, továbbá Méhes Lajos, Pója Fri­gyes, Szűrös Mátyás, Szépvölgyi Zoltán képviselte. Részt vett a vacsoráin az MSZMP Központi Bizottságának, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának és a kormánynak számos tagja, politikai, gazdasági­­és kulturális életünk sok más vezető szemé­lyisége. A szívélyes, baráti légkörű va­csorán Kádár János és Leonyid Iljics Brezsnyev pohárköszöntőt mondott. Először Kádár János emelkedett szólásra, lel annak a legfőbb igénynek és főnek­vésnek, hogy népeink béké­ben folytathassák a szocialista, kommunista építőmunkájukat. Európa, s általában a világ né­pei békében élhessenek, fejlődje­nek. Nagy erőforrásunk­ az, hogy a Szovjetunió bölcs, megfontolt külpolitikája, a vele szorosan együttműködő szocialista orszá­gok összehangolt nemzet­célú te­vékenysége a békét védi, a nem­zetközi biztonságot, az enyhülést mozdítja elő, és élvezi a világ népeinek támogatását. A békének és a haladásnak nemcsak hívei, hanem ellenségei is vannak. A fegyverkezési haj­szálban érdekelt monopóliumok, a világ reakciós erői mindent el­követnek, hogy megakadályozzák és visszafordítsák az enyhülés és a társadalmi haladás folyamatát. Ebben, sajnos, egyre jobban ke­zükre játszanak a kínai vezetők. Kalandor, nagyhatalmi, sovinisz­ta politikájuk kicsúcsosodott, a Vietnami Szocialista Köztársa­ság ellen végrehajtott agresszió­ban, amelyet a mi népünk is mélyen elítélt. A szocializmus, a haladás, a béke erőinek térhódí­tását azonban nem lehet megál­lítani. A békeszerető emberiséget bi­zakodással tölti el, hogy a hadá­szati támadó fegyverek korláto­zásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások a SALT—2. eredmé­nyes befejezéséhez közelednek. Az enyhülést szolgálják a Var­sói Szerződés külügyminiszteri bizottságának minapi budapesti ülésén közösen kidolgozott és el­fogadott új javaslatok is — vár­juk a kormányok, a felelős po­litikai tényezők kedvező válaszát azokra — és minden erőnkkel dolgozunk megvalósításukért. Tárgyalásaink ismételten bizo­nyítják,­hogy azonos módon ítél­jük meg a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalomnak a társadalmi haladásért és a világ­béke megvédéséért vívott harcát. Szolidárisak vagyunk a tőkés országokban működő testvér­pártjainknak, minden haladó erőnek a m­onopoltőke diktatúrá­ja, a kizsákmányolás elleni sok­oldalú küzdelmével. Szolidárisak vagyunk Afrika, Ázsia és Latin- Amerika népeinek az imperializ­mus ellen, a nemzeti független­ségért és a demokratikus társa­dalmi átalakulásért folytatott harcával. Kedves szovjet elvtársak! Barátaim! A jelenlevők, magyar kommu­nisták és a szocializmust építő magyar nép nevében jókívánsá­gainkat fejezzük ki és testvéri Kádár János pohárköszöntője Tisztelt Brezsnyev elvtárs! Kedves szovjet vendégeink! Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa és kormánya, a szocializ­must építő magyar nép nevében igaz barátnak kijáró őszinte tisz­telettel, szívből köszöntöm Leo­nyid Iljics Brezsnyev elvtársat, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának főtit­kárát, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökét, a szovjet párt- és kor­máinyküldött­­ség vezetőjét. Köszöntöm a kül­döttség minde­n tagját, kedves vendégeinket. Köszönöm, hogy meghívásun­kat elfogadva, hazánkba látogat­tak. Mély meggyőződésem, hogy mostani, budapesti találkozónk, a teljes nézetazonosságot kifejező tárgyalásaink hozzájárulnak pártjaink, országaink és népeink kapcsolatainak, együttműködésé­nek sokoldalú fejlesztéséhez, a megbonthatatlan magyar—szov­jet barátság további erősítésé­hez. A magyar és a szovjet nép szoros barátságban, eredménye­sen építi a szocialista, a kom­munista társadalmat, s a nem­zetközi küzdőtéren vállt vállnak vetve, együtt harcol egy valóban szabad, minden elnyomástól men­tes, békés világ megteremté­séért. , Kedves elvtársak! A magyar népet örömmel töl­tik el azok a hatalmas eredmé­nyek, amelyeket a Szovjetunió népei a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja XXV. kongresszusának határozatai alapján a társadalom minden oldalú fejlesztésében, a tudományos-műszaki haladásban, az életszínvonal emelésében elér­tek. A magyar nép is szocialista nemzeti egységbe tömörülve eredményesen munkálkodik pár­tunk XI. kongresszusa határoza­tainak végrehajtásán, a fejlett szocialista társadalom építésén. Barátságunk, együttműködé­sünk szilárd, évről évre fejlődik, mert a Magyar Népköztársasá­got és a Szovjetuniót a közös forradalmi hagyományokon, a közös eszméiken és célokon, az érdekek azonosságán alapuló sokoldalú együttműködés, a köl­csönös bizalom köti össze. Meg­győződéssel valljuk, hogy a Szov­jetunióhoz fűződő kapcsolataink további erősítése, fejlesztése meg­felel népünk szocialista céljai­nak és igaz nemzeti érdekeinek. Kedves elvtársak! A Szovjetunió, a szovjet nép — miként egész történelme so­rán — jelenleg is kitartóan vé­delmezi az emberiség békéjét, biztos támasza világszerte a tár­sadalmi haladásért küzdő forra­dalmi erőknek. Ebben kiemelke­dő, személyes érdemei vannak Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs­nak, a Szovjetunió és a nemzet­közi politikai élet kiváló szemé­lyiségének, korunk nagy bence­­harcosának, a magyar nép igaz, nagyra becsült barátjának. Az emberiség sorskérdéseinek megoldásában fontos szerepe van a szocialista közösség országai egységének, együttműködésének. A Varsói Szerződés szervezeté­ben és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában tömörült országok, együttműködése megse­

Next