Magyar Hírlap, 1979. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-01 / 178. szám

A Sandinista vezetők tájékoztatója Nicaragua bel- és külpolitikájáról (Folytatás az 1. oldalról) szag gazdasági érdekeit tartják szem előtt, mivel ésszerűtlen lenne a jól termelő nagybirto­kok felosztása. Egyidejűleg foko­zatosan földhöz juttatják a föld­­nélkülieket és a mind parcellákon gazdálkodókat. Hivatkozott az élelmiszer-ellátás komoly nehéz­ségeire és az elsietett földfogla­lás veszélyeire. A hatalom kérdésével kapcso­latban főként a nyugati sajtó ál­tal terjesztett „nyugtalanságra” válaszolt Daniel Ortega, a veze­tőség tagja. Leszögezte: a sandi­nista front a nép támogatására épülő forradalmi, fegyveres és politikai erő, amely a felszabadí­tó harc idején politikai és admi­nisztratív feladatokat is ellátott. A jelenlegi átmeneti helyzetben még mindig számos adminisztra­tív kérdést katonai szervezet út­ján lehet csak megoldani. Magyar HíRuaz /3 SI NEMZETKÖZI POLITIKA - FÓRUM 1979. AUGUSZTUS 1, szerda 3 Helsinki és az enyhülés A Béke-világtanács állásfoglalása (TASZSZ) Az európai bizton­sági és együttműködési értekez­let záróokmánya Helsinkiben tör­tént , aláírásainak 4. évfordulója alkalmából a Béke-világtanács üdvözli a dokumentum alapján a nemzetközi együttműködésben és az enyhülésben elért haladást — hangoztatja a BVT Helsinki­ben közzétett nyilatkozata. Az állásfoglalás rámutat: noha a ka­tonai-ipari komplexumra támasz­kodó harcias NATO-körök meg­próbálták hátráltatni az enyhü­lés folyamatát, sok fontos lépés történt a helyes irányba. A nemzetközi közvélemény elismerően értékelte a hadászati támadó fegyverrendszerek korlá­tozásáról kötött egyezményt, mi­vel az számottevően segíti a fegyverkezési hajsza megfékezé­sét, különösen a nukleáris fegy­verekét. Ebben a kérdésben fel­tétlenül haladást kell elérni, hogy tovább mélyülhessen a politikai enyhülés — mutat rá a nyilat­kozat. Ugyanakkor a közvéleményt aggasztja, hogy nem valósul meg megfelelően a helsinki értekez­letnek az az ajánlása, amely a katonai szembenállás csökkenté­séhez, a leszerelés elősegítéséhez szükséges intézkedéseket tartal­mazza. Nagy jelentősége van a Varsói Szerződés tagállamai nemrégi javaslatának, hogy még ebben az évben hívjanak ös­sze minden európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada részvételével értekezletet és dol­gozzon ki hatékony intézkedése­ket a bizalom erősítésére, a ka­tonai szembenállás csökkentésére, a leszerelés előmozdítására. A világ népei az európai biz­tonság megszilárdításában, az együttműködés fejlesztésében so­kat várnak a helsinki értekezlet részvevőinek 1930-ra kitűzött madridi tanácskozásától is. Portugália A jobboldal szakított a kormánnyal (Folytatás az 1. oldalról) Közvetlenül a miniszterelnök mellé rendelték Manuel da Costa Rras belügyminisztert, aki emel­lett önállóan végzi a had-, az igazság- és a külügyminisztérium tevékenységének összehangolá­sát. Mint a sajtóértekezleten el­hangzott, ezt az tette szüksé­gessé, hogy a kabinet megfeleljen fő feladatának, a választások elő­készítésének. A végrehajtó testület hatékony­­ságának növelésére újítás három további koordinációs terület lét­rehozása — a gazdaság, a szociá­lis kérdések és a kultúra terüle­te. Autonóm szakterület marad továbbra is a pénzügy. Lurdes Pintassilgo szerint a kormány tagjainak kiválasztásánál a kö­vetkező szempontok érvényesül­tek: szakmai hozzáértés, párton­­kívüliség, és tapasztalatok a nemzetgazdaság irányításában és a kormányzati munkában. A miniszterelnök hangsúlyozta kormányának alkotmányos jelle­gét, s rámutatott, hogy Portugá­liában minden demokratikus in­tézmény rendeltetészerűen műkö­dik. Kijelentette, hogy fenn akar­ja tartani kapcsolatait a parla­mentben képviselt pártokkal a parlament feloszlatását követő időben is. Egyidejűleg emlékez­tetett rá, hogy a jobboldali pár­tok, a szociáldemokrata párt és a Demokrata Szociális Centrum Párt, nem tettek eleget a meg­beszélésekig szóló meghívásnak, ehelyett a kormánnyal való teljes szembeszállás mellett döntöttek. Az O Diaro című lap kedden ezzel kapcsolatban a következő­ket írta: „A jobboldal azután, hogy magát kívül helyezte az al­kotmányos kereteken, a szabo­tázs, a blokád és a rombolás út­jára lépett.” Visszatér Iránba a bukott Baktiar? Előkészületek az alkotmányozógyűlési választásokra (Folytatás az 1. oldalról) tűnt Iránból. Baktiar mindenek­előtt tagadta azt a kedden elter­jedt hírt, amely szerint tevé­keny szerepet kíván játszani ha­zája politikai életében. Leszögez­te: nem akar emigránskormányt vagy politikai pártot létrehozni. Az iszlám forrada­li törvény­szék által távollétében halálra ítélt Baktiar azzal vádolta az iráni politikai és vallási vezetést, hogy nem ura a helyzetnek. Kö­zölte: a lehető leghamarabb visz­­sza kíván térni Iránba, amint a helyzet ott biztonságossá vá­lik. Iránban általános visszatetszést keltett a februári eltűnése óta először felbukkant Sapur Bak­­tiarnak, a megdöntött sah utolsó miniszterelnökének Párizsban kedden elhangzott nyilatkozata. A Khomeini híveit tömörítő Iszlám Köztársasági Párt szóvivője szerint Baktiar „politi­kai visszatérésének” egyáltalán „nincs jelentősége". Az iráni kor­mány szóvivője kedden kijelen­tette: Baktiar nyilatkozata az iráni forradalom megosztására szőtt „imperialista és cionista összeesküvés része”. Közben Iránban folytatódik a péntekre kiírt alkotmányozógyű­­lési választások előkészítése. A képviselők a június közepén nyilvánosságra hozott alkotmány­­tervezetet vitatják meg, majd az esetleg általuk módosított vál­tozatot népszavazásra bocsátják. A 75 képviselői helyre mintegy ezren pályáznak, többségük síita­­ vallási vezető. A két fő vallási­­ párt, Khomeini ajatollah, illetve Sariat Madari ajatollah követői külön listán indulnak; az együtt­működést Sariat Madari vissza­utasította. Szovjet, amerikai, brit közös nyilatkozatok Genfben (ADN) További haladást sike­rült elérni a vegyi fegyverek be­tiltásáról szóló szovjet—amerikai tárgyalásokon — állapítja meg az a közös nyilatkozat, amelyet Viktor Iszraeljan szovjet nagy­követ olvasott fel kedden a gen­fi­­leszerelési bizottságban. A nyilatkozat a bevezetőben emlé­keztet arra, hogy a bécsi csúcs­­találkozón mindkét fél egyetér­tett abban: további erőfeszítése­ket tesznek a vegyi fegyverek betiltását célzó közös javaslat ki­dolgozására. A 26 pontból álló nyilatkozat az összes vegyi harc­anyagok átfogó betiltását szor­galmazza. Ugyanezen a napon a Szovjet­unió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia szintén közös nyilatkozatot tett közzé, amely az atomfegyver-kísérletek általá­nos és teljes betiltásáról szóló szerződés kidolgozásával foglal­kozó tárgyalások jelenlegi állá­sát ismerteti. A tárgyalások 1977 nyara óta tartanak és a nemrég elsősorban a jövőbeli szerződés megtartásának problémáival fog­lalkoztak. Több kérdésben sike­rült megállapodásra jutni ezeken a tárgyalásokon is — állapítja meg a közös nyilatkozat. Vietnami tiltakozás Kína katonai akciói ellen (TASZSZ) Mint a vietnami hírügynökség közöli, a Vietnami Szocialista Köztársaság külügy­minisztériuma kedden határozot­tan tiltakozott Pekingnek a viet­nami határon folytatódó katonai akciói ellen. A vietnami külügy­minisztériumnak a kínai külügy­minisztériumhoz intézett jegyzé­ke újabb tényeket közöl arról, hogy a kínai csapatok fegyveres alegységei megsértették a határt, aknavetőkből lőttek vietnami te­rületeket. Békés polgári lakosok estek a támadások áldozatául. Több házat, gazdasági épületet felgyújtottak, leromboltak és kárt okoztak a vetésben. A vietnami fegyveres erők a határsértőket visszaszorították saját területükre — hangoztatja a vietnami jegyzék. Libanoni anarchisták gyilkolták meg a PFSZ-politikust? (AFP, AP) A belga hírügynök­ség jelentése szerint kedden egy liege-i központú anarchista szer­vezet vállalta magára Zuhair Muhszin palesztin vezető múlt héten Cannes-ban történt meg­gyilkolását. A „liege-i anarchista front” elnevezésű szervezet köz­leménye hozzáteszi, hogy a PFSZ katonai osztályának veze­tője, az El Szaika főtitkára ellen a gyilkos merényletet a szerve­zet Marseille-ben működő, liba­noni anarchistákat tömörítő szárnya hajtotta végre. Az ETA a terrorhullám folytatásával fenyegetőzik (Reuter, AFP) Az ETA baszk terrorszervezet cinikus módon a madridi kormányt vádolta „bű­nös felelőtlenséggel" azért, mert — úgymond — nem intézkedett az öt halálos és több, mint száz sebesült áldozatot követelő va­sárnapi bombarobbantások ese­tében a színhely gyors kiürítésé­ről, holott a szervezet „idejében előre jelezte a merényleteket”. Az ETA a terrorhullám folyta­tásával fenyegetőzik arra az esetre, ha az ősszel megtartanák a népszavazást a baszk autonómia kérdéséről, mivel az autonómia helyett mindenáron a teljes füg­getlenség kicsikarását akarja el­érni. A KULCS nyelvészek a megmondhatói, milyen nehéz a divatszavak ellen harcolni. Persze, ha az a szó magyaros és találó, nincs is értelme e küzdelemnek, hiszen a sok kopástól úgyis magától el­­erőtlenedik. Mostanában például gyakran használjuk a kulcs szót, és sokszor joggal, mert szemlélte­tő erejű. Az elmúlt hetek kulcs­emberei kétséget kizáróan a ke­­reskedők voltak, és e szóösszeté­tel ezúttal sem frázis. Az árváltozásokat megelőző napokban a szokottnál jóval több vagon árut kellett rendelniük, fogadniuk, az eladótérbe kirak­niuk. Aztán következett a leltá­rozás, az átárazás, és sehol nem láttunk lézengő, tereferélő eladó­kat a zárt ajtók mögött. Olykor késő éjszakába nyúlóan dolgoz­tak. Több milliónyi darab cso­mag, tétel portékára írtak új összeget, ragasztottak kis cédulá­kat, hiszen értelmetlen pocséko­lás volna szemétbe dobni a már kész gyári göngyölegeket. Az új fogyasztói áraik kialakulását, szükségszerűségét már aligha kell magyarázni. Azt azonban bizo­nyára senki sem tartja furcsá­nak, ha köszönetet mondunk e szervezettségről tanúskodó nagy munkáért a kereskedőknek. A szokatlanul nehéz feladatot kiválóan teljesítették, egyszóval: helytálltak, ugyanakkor a „szür­ke” hétköznapok teendői közül bizony akad kifogásolnivaló — s ez nemcsak e szakma sajátossága. Dehát ezúttal róluk esik szó, köz­vetve pedig mindnyájunkról, vá­sárlókról. Minden a boltvezetőn múlik — hallhattuk többször szakmai ta­nácskozásokon, minisztériumi tá­jékoztatón. Azt is hozzáfűzték, és egyetérthetünk vele: ő a kulcs­­szereplő. Árut rendel, olykor se­gít behordani is, veszekszik a szállítókkal, telefonál a pénztár­gépszervizbe, meghallgatja a kol­léganők ügyes-bajos dolgait, ve­vőreklamációt intéz, tanfolya­mokra, értekezletekre jár, és ad­minisztrál, adminisztrál... Minden boltban azonosak a kö­telességek :— az eredmény mégis mennyire más! Amikor sarki kis közértünk kedves Mártikája má­sik kerületbe költözött, hamaro­san észrevettük a változás szo­morú jeleit. A hangulat mogorva lett, nem köszöntek vissza, dél­után ötkor hiába kértem gyü­mölcsjoghurtot, szürkültek a ko­sarak, szétfolyt mi­relitcso­magok keveredtek a friss-hamvas je­gesekkel. Lassan minden ismerős arc eltűnt. A régi gárda követte Mártikét. Amint a Kereskedelmi Szemle egyik számából megtud­tam, tipikusnak mondható, hogy ha egy összeszokott kollektívából elmegy a „főnök”, mennek utána az eladók is. Ám ha mégoly talpraesett is az üzletvezető — vagy ahogyan nagy ABC-áruházakban titulál­ják, az igazgató­k, minden igye­kezete csődöt mond értő kollé­gák nélkül. Kulcsszerepük van tehát a pult mögött állóknak, már csak azért is, mert ők áll­nak közvetlen kapcsolatban a vevővel. Természetesen nem az említett vándorlás a legfőbb gond, ha­nem a munkaerőhiány. Vissza­térő panasz ez, évek óta. Lét­számemelkedést természetesen itt is terveznek, ami részben és ne­hezen megvalósul, de nincs arányban az áruforgalom növe­kedésével. A kép differenciált: vidéken még mindig könnyebb eladót találni, mint Budapesten, és néhány szakmában nincs is abszolút hiány. A fővárosi élelmi­szer-kereskedelem helyzete a leg­­nehezebb, és az idén különösen annak mutatkozik. Az okok legalább oly régóta ismertek, mint az okozat. A ke­reskedők legtöbbje nő, akiknek naponta több mázsányi árut kell a kosárból a pénztárospultra, az utcáról a raktárba és az eladó­térbe cipelniük. A fürdő, az öl­töző, az előfizetéses ebéd, a böl­csőde, óvoda korántsem magától értetődő lehetőségek itt. Nem­csak árurakodók, egyben takarí­tók is. A munkaidő-beosztás és a bérezés sem különösképpen kedvező. De van, aki szívből sze­reti ezt a szakmát, s e felsorolt sok tényező, a szociális helyzet is sokat javult az utóbbi években. Ám ezzel csupán megtartani lehet a munkaerőt, megtakaríta­ni aligha. Ebben az oly sokat emlegetett munka- és üzemszer­vezés segíthet. Miért, hogy két évtizeddel a találmány honi be­vezetése után szenzációnak szá­mít, ha egy új üzlet valóban, tel­jesen önkiszolgáló? Miért húzó­doznak a vállalatvezetők a szá­mukra is sok terhet jelentő kis­boltok bérbeadásától? A mun­kaerő-átcsoportosítás lehetőségé­vel ugyancsak kevéssé élnek. Most nem csupán a szabadság, betegség miatti egyik üzletből a másikba való áthelyezésre, vagy a napszak és a forgalom kívánta ésszerű pultváltásra gondolunk. Elgondolkodtató, hogy a kiske­reskedelmi vállalatok jelentős ré­szénél 30—40 százaléka, a nagy­kereskedelmi vállalatoknál a dol­gozók több mint a fele alkalma­zott­ íróasztal mellett ül. Sok­szor éppen a legjobb kereske­dők ... Tipikus „karriertörténet”: az ügyes, szállítókkal, vevőkkel, beosztottakkal szót értő boltve­zető már megkapott minden szak­mai kitüntetést, így tovább „ho­norálták” kiváló munkáját, ki­emelték. Tapasztalt szakemberek­re szükség van az irodákban, de nem ennyire, és az sem biztos, hogy az előrelépés egyenlő a „központba” kerüléssel. Ilyen esetekben, vagy például az önkiszolgálás, a programozott áruszállítás továbbfejlesztésének ügyében a vállalati vezetők a kulcsemberek. Ám még oly okos döntéseik is hiábavalók, ha az áruházigazgatók vagy a pénztá­rosok nem válnak partnereikké. Eszményi harmónia csak a me­sék világában létezik, mégis azt kívánjuk, bárcsak ezek a „kul­csok” alkalmasak lennének egy korszerű „zár” nyitására. Ellen­kező esetben — most már ko­rántsem jelképesen —, lehúzva marad a redőny. Több száz bolt­ban, csak a fővárosban. ELEK LENKE ....... »mmmwiIniniwiraiiiii nTWiri mi irr« .......... t. Athén és a NATO 1 Amerikai cáfolat, görög nyilatkozat (AP) A Kathimerini című kor­mánypárti napilap olyan értesü­lést közölt, amely szerint az athé­ni kormány állítólag ismételten visszautasította azokat az ameri­kai javaslatokat, hogy (az 1974- ben kivonult) Görögország tér­jen vissza a NATO katonai szer­vezetébe, és engedélyezze az amerikai katonai létesítmények bővítését az ország területén. Az Egyesült Államok athéni nagy­­követségének szóvivője cáfolta, hogy ilyen amerikai terv létez­nék. Mint mondotta, a kérdés Görögország és a NATO közötti katonai jellegű megbeszélések tárgykörébe tartozik, és az Egye­sült Államok támogatja ezeket a tárgyalásokat. (TASZSZ) Görögország demok­ratikus közvéleménye határozot­tan síkraszáll az ország területén levő amerikai katonai támasz­pontok felszámolásáért — hang­súlyozza az a közös nyilatkozat, amelyet a nemzetközi enyhü­lésért, a katonai támaszpontok felszámolásáért és az európai biz­tonságért és együttműködésért küzdő görög bizottságok hoztak nyilvánosságra Athénban.­­ Az Egyesült Államok jelenléte aka­dályozza az országot abban, hogy független külpolitikát folytasson. A külföldi támaszpontok felszá­molása lehetővé tenné az ország külkapcsolatainak fejlesztését, nemzeti érdekeinek védelmét, és új lehetőségeket nyitna Görög­ország előtt a baráti kapcsolatok elmélyítésére valamennyi állam­mal és néppel — mutat rá a kö­zös nyilatkozat.

Next