Magyar Hírlap, 1979. szeptember (12. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-01 / 204. szám

KÜLFÖLDI LAPOKBÓL Mai karikatúrasorunk rajzait a Lii innia és a Bohemia című ku­bai lapokból válogattuk ki. Az első kép azt az időszakot mu­tatja, amikor Samu bácsi meg vígan mosolyoghatott, hiszen az 1901-ben „oltalmazás" ürügyén a kubai alkotmányhoz csatolt Platt-cikkely alapján évtizedeken át jogot formálhatott a beavat­kozásra. 1959-ben azonban a „kecskesza­k­áll-fürész" fájdalmat okozott a,,jó szomszédnak"__ Ahogy múlik az idő, az ü­regúr bűvészmutatványai egyre sikerte­lenebbek. Például Nicaraguában sem tudta megmenteni kegyeltjét, Somoza diktátort, aki elmenekü­lése után... .. . Paraguayi kollégájával Stroessnerrel, egy csonthalmon éppen ,,módszertani" eszmecserét fulviál Sok latin-amerikai ország kölcsö­nöket kénytelen felvenni a Nem­zetközi Valutaalaptól (spanyolul: Fondo Monetario Internacional). A Washington befolyása alatt ál­ló szervezet viszont nyomasztó feltételeket szab... . Az U­SA-árukkal együ­tt megér­keznek a válság és az infláció rémei is. ­ Szocialista országok Külügyi konzultáció Ulánbátorban (MTI) A Mongol Népköztársa­ság külügyminisztériumának meghívására augusztus 27-től 21 -ig a szocialista országok kül­ügyminisztériumainak képviselői konzultatív tanácskozást tartot­tak Ulánbátorban. A tanácsko­záson a Belorusz Szovjet Szocia­lista Köztársaság, a Bolgár Nép­köztársaság, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság, a Kubai Köztársaság, a Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaság, a Len­gyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Mongol Nép­­köztársaság­, a Német Demokra­tikus Köztársaság, a Román Szo­cialista Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége, az Ukrán Szovjet Szo­cialista Köztársaság és a Viet­nami Szocialista Köztársaság külügyminisztériumának minisz­terhelyettesei és más vezető munkatársai vettek részt. A tanácskozás munkájában részt vettek a KGST titkárságá­nak képviselői is. A részvevők véleményt cseréltek az ENSZ tevékenységének és az ENSZ- közgyűlés 34. ülésszakának idő­szerű kérdéseiről. A találkozó szívélyes, baráti légkörben folyt le. ­­rin Marchais és Sadli megbeszélései A szoboros nép követelései jogosak (MTI) Rendkívül pozitívnak minősítette a L 'Humanité, a Francia Kommunista Párt napi­lapja a párt főtitkárának, Georges Marchais-nak csütörtök este véget ért algériai látogatá­sát. Georges Marchais a látoga­tást értékelő sajtóértekezleten — amelyet a lap pénteki száma is­mertet — hangsúlyozta, hogy kölcsönös a törekvés a két párt együttműködésének erősítésére, és az elkövetkező időszakra szá­mos, ebben az irányba mutató intézkedést határozott el az FKP és az FLN, az algériai Nemzeti Felszabadítási Front. Sadli elnök megerősítette, hogy kormányának eltökélt szándéka a Franciaországgal való gazdasá­gi, politikai, tudományos és kul­turális együttműködés fejleszté­se. Az FKP és az FLN megbeszé­lésein a nemzetközi kérdések kö­zött az első helyen a nyugat-sza­­harai probléma állt. A két párt egyetért abban, hogy eleget kell tenni a szaharai nép jogos kö­vetelésének, szavatolni kell szá­mára a jogot az önrendelkezésre és a függetlenségre. Ezért köve­telni kell a marokkói csapatok azonnali kivonását a Szaharai Demokratikus Köztársaság terü­letéről. A francia kormány aktív sze­repet játszhatna e kérdés megol­dásában, ha világosan állást fog­lalna a szaharai népnek a füg­getlenségre való joga mellett, és megszüntetne minden segítség­nyújtást a marokkói király ex­­panzionista politikájának megva­lósításához — jelentette ki az FKP főtitkára. _____________­__r0.__­___­________ Amnesztiarendelet Vietnamban (MTI) Vietnam közelgő nem­zeti ünnepe alkalmából Ton Duc Thang allamfő részleges­ am­eesz­­tiarendeletet adott ki. Ennek ér­­­telmében „szabadon bocsátják azokat, akik jól végezték az át­­nevelést", és csökkentik azoknak a börtönbüntetését, akik őszintén ..megbánták bűneiket. A rendelet . .­szerint „meg kell vizsgálni azok Szabadon bocsá­tása órák tehet­ségét is, akik jó haladást tanúsítottak az átnevelés során”. Jelentés Pol Pot-ék Vietnam ellen elkövetett bűneiről (ADN) A csaknem négy évig uralkodó Pol Pot-rezsim állandó támadásokat intézett a kambod­zsai—vietnami határon fekvő nyolc tartomány ellen, amelyek következtében 257 000 vietnami vált hajléktalanná. Az 1977—78- ban Vietnam ellen végrehajtott nyílt határháborúnak 25 város és 96 falu esett áldozatául — jelen­tette be pénteken Hanoiban egy sajtókonferencián az a vietnami bizottság, amelyet a Pol Pot— leng Sary klikk bűntetteinek ki­vizsgálására hoztak létre. ■ A testület által hozzátett ada­tok szerint a Pol Pot-rezsim ag­­ressziós politikája következtében 223 iskola, 168 kórház és egyéb egészségügyi intézmény pusztult ■el vagy szenvedett, jelentős­­ká­rokat. Számottevő károk kelet­keztek a vietnami földművelés­ben és állattenyésztésben is. ■ Hotig Samrin, a Kambodzsai Nemzeti Egységfront KB elnöke, a Kambodzsai Népköztársaság Népi Forradalmi Tanácsának el­nöke, úton Kuba felé. Moszkvai­ban interjút adott a TASZSZ munkatársának. Elmondta egye­bek közt, hogy a Szovjetunió, amely az elsők között ismerte el a Kambodzsai Népköztársaságot, felbecsülhetetlen értékű segítsé­get nyújt az új élet felépítéséhez. Súlyos örökség maradt Kam­bodzsa népére a gyűlölt Pol Pot -leng Sary rezsim után. Csak­nem minden ipari létesítmény, iskola, kórház és lakóház elpusz­tult. A pol­ potisták hóhérai több mint hárommillió ártatlan em­bert öltek meg — nyilatkozta Heng Samrin. “ [THTI Nicaragua: előtérben az újjáépítés (TASZSZ) A mexikói kormány meghívására Mexikóvárosba ér­kezett a nicaraguai nemzeti új­jáépítés kormányának küldöttsé­ge, a nicaraguai kormányzó ta­nács két tagjának, Sergio Rami­­reznek és Dániel Ortegának a vezetésével. A két nicaraguai vezető sajtó­­értekezletén elmondta, hogy kor­mánya legfőbb feladata az or­szág helyzetének megszilárdítása és az újjáépítés megszervezése. A tennivalók között szerepel a lakosság élelmiszerrel való ellá­tása, a lerombolt gyárak és üze­mek helyreállításához szükséges anyagi eszközök előteremtése, a mezőgazdaságban pedig a vetési munkák zavartalan lebonyolítása. A vendégek közölték, hogy Jose López Portillo államfővel a két ország közötti baráti kapcsolatok további erősítéséről tárgyalnak. Ernesto Cardenas nicaraguai kulturális miniszter, világhírű költő a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában a nemzeti kultúra fejlesztését jelölte meg, mint a soron következő egyik leg­fontosabb feladatot. Iráni szakadékok MIND MÉLYEBBEK azok a törésvonalak, amelyek elválaszt­ják egymástól az iráni forrada­lom különböző erőit. Mivel ezek az ellentétek eltérő társadalmi érdekeket fejeznek ki, hiba len­ne őket „rövid lejáratú” nézet­­különbségeknek tekinteni. A for­radalom győzelme után új hely­zet alakult ki Iránban. Megkez­dődött a forradalomnak az a szakasza, amelynek fő kérdése, milyen legyen ennek az új irán­n­ak a jellege, melyik osztály, mi­lyen mértékben részesüljön a hatalomból? A forradalom előtt bizonyos fo­kig rendezettek voltak az erővo­nalak. A császári udvar, a pet­­rodollárokon meggazdagodott komprádor burzsoázia és a kül­földi monopóliumokat kiszolgálók csoportja állt a „barikád" egyik oldalán. A többi társadalmi osz­tály és réteg viszont, kivétel nélkül a másik oldalra került. A forradalmi eseményeknek sa­játos jelleget adott, hogy a síita egyház vált az ellenzéki erők gyűjtőmedencéjévé. A császári hatalom ellen felkelt társadalmi erők egyike sem lett volna képes, hogy akár egyedül, vagy az el­lenzéki erők vezetőjeként meg­­döntse a sah uralmát. A nemzeti burzsoáziától a nemzetiségeken és a baloldali csoportosulásokon keresztül az olajfinomítók munkásaiig, min­denki az egyház zászlaja alatt gyülekezett a császári hatalom ellen. E szövetségnek jó talajt te­remtett, hogy az elmúlt évtize­dekben a vallási keretek, a me­csetek viszonylagos szabadsága jelentette az egyedüli legális fel­lépési lehetőséget. A FORRADALOM UTÁN a „győztesek” egy ideig együtt ha­ladtak, az egységen keletkezett repedések még nem szélesedtek szakadékká. De április elején, az Iráni Iszlám Köztársaság kikiál­tásakor már a polgári és a kü­lönböző baloldali pártok és cso­portosulások soraiból a nemtet­szés hangjai hallatszottak. Az egyes tömörülések ekkor arra­ tö­rekedtek, hogy a saját érdekeik­nek megfelelő" Váttá Tám­mal " tölt­­ sék ki hazájuk új hivatalos ne­vét. Az adott helyzetben két hatal­mi központ alakult ki. Az egyik Teheránban, a Bazargan vezette ideiglenes kormány, a másik Qumban, az iszlám forradalmi tanács,­ amelyet Khomeini irá­nyít. Bazargan polgári kabinetje és Khomeini iszlám forradalmi tanácsa között az első pillanattól kezdve napirenden volt a hatal­mi kötélhúzás. Néhány héttel ezelőtt Bazar­gan és Khomeini kompromisszu­mos formulát dolgozott ki. A megállapodás értelmében a for­radalmi tanács több tagja mi­niszteri tárcát kap, egyes minisz­terek pedig részt vesznek a ta­nács titkos döntéseinek megho­zatalában. Ez a megoldás azon­ban nem járt, nem járhatott si­kerrel. Khomeini és szűk kör­nyezete, az iszlám vallás szelle­mében az egész társadalom meg­változtatásának igényével lépett­­fel. A vízválasztót a polgári erők és az egyház között az augusztus elején megtartott „szakértői ta­nács” megválasztása jelentette, amelynek az a feladata, hogy pontról pontra írásba foglalja az ország új alaptörvényét. A testü­letbe az ügyesen variált rende­letek­­ következtében, jószerével csak Khomeini hívei kerültek be. Az alkotmány iszlám jellegét már rég elhatározták a moha­medán egyházi vezetés csúcsain. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy a polgári erők most már nyíltabban­­ szembehelyez­kedtek a gumi központtal. Több mint egy tucat politikai csopor­tosulás létrehozta az „elutasítási frontot”, és a benne részvevők úgy vélekedtek, hogy a Khomei­ni érdekeit képviselő szak­­szak­értői testület helyett alkotmá­­nyozó nemzetgyűlést kellett vol­na létrehozni. AZ ERŐPRÓBA KHOMEINI GYŐZELMÉT hozta. A siker azonban nem volt­ maradéktalan, mivel megosztotta az addig töb­­­bé-kevésbé egységes egyházi ve­zetést. Sariat Madari ajatollah, a szakértői tanács megválasztá­sát megelőző rövid kampányban mindvégig nyílt és meglehetősen szókimondó vitát folytatott Kho­­meinivel. Élesen ellenezte, hogy a mullahok, a síita vezetők irá­nyítsák az ország politikai éle­tét. Qumban az alkotmány meg­fogalmazása körüli vitában ara­tott győzelmet — feltehetőleg — úgy értékelték, mint annak jelét, hogy­ az eddig fennállt kompro­misszumra már nincs tovább szükség. Míg a június végén nyil­vánosságra hozott alaptörvény­tervezetben, szabadon működő politikai pártokról van szó, Khomeini augusztus közepén vi­szont már így nyilatkozott: Iránt egypárt­rendszerű — Allah párt­ja — országgá kell változtatnunk. Olyan pártot akarunk, mint an­nak idején a Rasztakhiz párt volt —,emlékeztetett a főpap a császári rezsim hajdani egyetlen hivatalos pártjára, az Iráni Nem­zeti Újjászületés Pártjára. Az elmúlt időben Khomeini és az erős teokratikus vonásokat hordozó államszervezet hívei, több olyan rendeletet bocsátottak ki, amelyek szakadékká szélesí­tették az egykori szövetségesek között a korábban meglevő haj­szálrepedéseket. Nyilvánosságra hozták az új sajtótörvényt, mely­nek értelmében két évig terjedő börtönbüntetéssel sújthatók azok az újságírók, akik „sértő, rágal­mazó vagy a valóságnak nem megfelelő módon" írnak Khomei­­niról, az iszlámról, vagy a pap­ságról. Nem sokkal később betiltottak 19 napilapot és időszaki kiad­ványt. Augusztus végére az ese­mények felgyorsultak. Elrendel­ték az összes politikai szervezet lefegyverezését. A Fedajjin nevű baloldali gerillaszervezetnek és a Modzsahedid Khalk szervezetnek be kellett szolgáltatniuk fegyve­reiket, pedig ezek a csoportok nem kis részt vállaltak a sah rendszerének megbuktatásaiig­­. Ezzel egy időben a Khomeini­­gárdisták behatoltak a polgári­ ellenzék különböző­­ pártjainak irodáiba és a vezetők lakásaiba­. Lehetetlenné tették a kommunis­ta Tudeh Párt munkáját is. AZ IGAZI ROBBANÁS azon­ban Kurdisztánban történt. Husz­­szeini ajatollah, a kurdok egyik legtekintélyesebb vallási vezető­je még idén márciusban kijelen­tette: „Valamikor hittem abban, hogy az új iráni kormány bizto­sítani fogja a kurdok önrendel­kezési jogát. Ma már kevésbé vagyok optimista.” A kurdok többsége világi és demokratikus köztársaságot akart látni a sah rendszerének helyén, ők, akik talán a legtöbbet szenvedtek a sah elnyomó rendszerétől, tevé­kenyen vettek részt a forrada­lomban. De nemcsak ők, a türk­­mének és az arabok is. A kurdok azt remélték, hogy végre sikerül kiharcolniuk az oly régóta remék­ önrendelkezést. Khomeini azon­ban csak egy korlátozott autonó­miára tett ígéretet, majd mikor kitörtek a fegyveres harcok, be­tiltotta pártjukat, a Kurd De­mokrata Pártot, számos vezető­jüket kivégeztetett. Talán jellemző módon Khomeini — és nem a hadügyminiszter — adott paran­csot a hadseregnek­­a beavatko­zásra, és nyilván az is sokat el­árul, hogy a teheráni rádió az iszlám erők főparancsnokaként említette a főpapot. Utasítására azok az amerikai harci gépek indultak barbár tá­madásra a kurd lakosság ellen, amelyek még nem is olyan régen a főpap híveit bombázták. Úgy tűnik, Khomeini nem okult az elmúlt évtizedek eseményeiből; a kurd kérdést nem lehet katonai eszközökkel megoldani. AMIKOR A KURDOK elkese­redésükben fegyvereikhez nyúl­tak, akciójuk egyben azt is je­lentette, hogy ma már szinte le­hetetlen visszatérni ahhoz a kompromisszumos formulához — bátorság kellene, hogy egységnek nevezzük —, amely néhány hét­tel ezelőtt még oly ígéretesnek látszott. .­i 2 1779. szeptember 1. szombat___________________nemzetközi politika_________________________, Magyar Hírlap G. Fehér Péter

Next